Vásárhelyi Ujság, 1926. január-március (6. évfolyam, 1-73. szám)
1926-03-14 / 60. szám
Előfizetési díj: Helyben egy hóra 25.000, negyedévre 75.000 korona. Vidékre postán küldve egy hóra 30.000, negyedévre 90.000 korona. ■... -■.. .‘iaa^-a Gazdák független politikai napilapja. Főszerkesztő : LÁZÁR DEZSŐ. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. kerület, Virág u. I. Erdei-nyomda. Fiókkiadóhivatal: Posztós Pál könyvkereskedése IV. Rodrássy utca. Hetvennyolcadizben virradt reánk s a magyar nemzeti függetlenség kivívásának dicsőséges fordulója: március Idusa. Száll, száll a gondolat vissza, a múltba, a márciusi ifjak fénylő alakjaihoz, s mig a jelen sivár, sötét képeitől jólesik a múlt emlékeihez menekülnünk, felemel a tudat: — bármi vigasztalan a jelen, mégis, mégis, ismét csak ünnepelünk, a nemzet java áldoz, szívből áldoz a nagy nemzeti ideáloknak. A kibontott trikolórt büszkén lengeti az újrasarjadzó élet friss lehelete, a tavaszi szellő: valami csodálatos megújhodást érzünk. Petőfi lelle leng közöttünk, beszél, szól hozzánk a trikolór csapkolódásában, a pusztai szellő zúgásában, a márciusi fellegeket csókdosó napsütés játékos reszketésében. S amint beszél, amint szól, zokog hozzánk, olyan az, mint mélységek és magasságok közt kifeszített hatalmas hárfa húrjainak megrendítő szimfóniája, százszor megszentelt tragédiánknak panaszos nyögése. Mit sir, mit panaszol nekünk Petőfi lelke ? Hogy megvan és még sincs meg, amit ők akartak. Hogy szerencsétlen, nagyon szerencsétlen nemzet vagyunk mi. Alig múlt el tőlünk az egyik keserű pohár, már ott állott előttünk a másik, a kényszerítő sors sötét leplű asztalán. Volgauszó őseink még ki sem pihenték a hosszú harcos út fáradalmait a Kárpátok ölének selymes rétjein, már jött a nagy veszedelem keletről, Dzsingisz kán hordáinak képében . . . Azután a törökjárás, Mohács, amelyet — még föl sem eszméltünk, máris felváltott a bécsi uralom kizsákmányoló önkénye. Észak, kelet, dél, nyugat korbácsa rajtunk csattogott, s mi harcoltunk szakadatlan, mig ezerévig hajszolt ábrándunk, a nemzeti függetlenség, — egy-egy fényes rövid korszakot kivéve, a távoli köd fantomként lebegett előttünk . . . Bécs volt akkor a soron s idehaza a márciusi ifjak, a magyar nemzet élő lelke. Az ő vágyódásuk kereste ismét és ismét a világosságot, a megújhodást, az utat a nemzeti ideál legfényesebb oszlopához, melyre szabadság, függetlenség volt vésve. Azt mondották a gondolatnak: élj! szárnyalj! Talpra magyar! Mennydörgés helyett viszhangzott a szó, behatolt a palotákba, de az egyszerű kunyhókba : a nemzet talpraállott. A magyar nép megértette a lelkiismeret hívó szózatát, mint megannyiszor, amikor léte, jövendő fennmaradása forgott kockán. Megszületett a nemzeti forradalom. Nem jött vértől és könnytől roskadozó gyásznak, de úgy jött, mint tavaszi hajnalhasadáskor festő fehér rózsaszál. A szeretet, a testvériség jegyében, amely minden jó magyart összefogott. És aztán ? Aztán .. . jött a félelmes Ma, jött Trianon és a wilsoni »igazság« »dicső« korszaka. Itt vagyunk, ülvén a nagy múltnak szomorú romjai felett, kutató szemeinket sóváran vájjuk a jövő bizonytalan homályába. Körülnézünk . . . Hol vannak a márciusi ifjak, hol a hazaszeretet, a tiszta, szent áhitat, mely őket bevitette s a halál ájulatában vergődő nemzetbe uj életet lehelt ?! A füstölgő romokat a pénz, nagyravágyás, hatalmi mánia eszelősei táncolják körül az önérdek rikácsoló tam-tam muzsikájára, a fórumon világmegváltós tógában tetszelgő demagógok észbontó szirénázása nyeli el az okosak, becsületesebb és szerények halk szavát s a lélekben fáradt ifjabb nemzedék, nem tudva, kire hallgasson, merre menjen, kétségbeesve veti magát az individuális élet kínálkozó örömei közé . . . Óh ezt sírja, ezt panaszolja, ezt nyögi felénk Petőfi lelke, s ti halljátok ugye, magyar testvérek, akik a trikolór alá sorakoztatok, akik azt mondjátok: nem, nem olyan sötét a kép... .Még nem feledtük a márciusi nagy eszményeket, még vagyunk, akiknek szivéből nem lehetett kiirtani a haza fogalmát. A nép, a polgárok szíve nincs elromolva. Azok a rikácsolók, azok a tülekedők, azok a kéjelgők és ópiumos, fáradott koravének, nem a magyar nép, csak annak rossz lelkiismerete, mely a trianoni éjszakában háborog. Még tudunk emlékezni, érezzük, hogy bezárt vágyaink börtönkeblünket ostromolják, hogy újból fel akarunk támadni, teljessé akarjuk tenni, amit a márciusi ifjak elkezdettek: a magyar nemzeti szabadság és függetlenség örökkön tartó országának felépítését. S jaj nekünk, ha ezt elfeledjük. Akkor Trianonból sírkő lesz, mely időtlen időkig hirdetni fogja: itt nyugszik egy nagy nemzet, amely ezer évig harcolt és győzött az ellenen, de elbukott önfiai oktalanságán és gyáva kishitűségén. Ezt is Petőfi lelke mondja nekünk, a márciusi lélek, mely leszállott és itt jár közöttünk a mai napon. Petőfi lelke. A frankbotrány semmiféle befolyást nem gyakorol az ország pénzügyeire mondotta Bethlen Genfben. — Megtört a valuta lenyomására irányuló kísérlet. — Fenyegetőznek a kistántáni tagjai. A genfi Népszövetség tanácskozásai vasárnap kezdődtek meg. Ma már a legsötétebben látók sem hihetik, hogy a frankbotrányt az ártatlan Magyarországnak kellene megszenvedni. A genfi tárgyalás pénteki ülésén Bethlen miniszterelnök a frankügyről ezeket mondotta : az általánosan ismert frankhamisítási botrány semmiféle befolyást nem gyakorol az ország pénzügyeire és a Magyar Nemzeti Bank minden kísérlettel szemben, amely a valuta lenyomására irányult, sikeres ellenállást tanúsított. Az igazság az, hogy a kisantantot is meglepte az a szíves és jó fogadtatás, amelyben Bethlennek népszövetségi körökben része volt. A kisantant lapjai fenyegetőztek, hogy majd megmutatják ők a magyaroknak Genfben a frankügyien mit tudnak elérni. Azután nem mutattak meg semmit. Ugy látszik vannak még náluknál is nagyobb urak Európában. Azzal fenyegetőztek, hogy majd meglátja Bethlen, milyen fogadtatása lesz Genfben. Ez sem vált be, mert épen olyan jól fogadták, mint máskor. Egyébként egyik külföldi lap genfi tudósítója előtt Bethlen miniszterelnök kijelentette, hogy a frankügy az idegen államférfiakkal folytatott eszmecserében hivatalosan nem került sóba. Az ügy elintézése különben nem történhetik meg a magyar parlament, a diplomácia útján, hanem csakis a büntető bíróság útján. A magyar kormány gondoskodni fog arról, hogy ez megtörténjék. Ez az ügy a magyar politika belügye. Történtek törekvések arra, hogy külpolitikai ügyet csináljanak belőle és a Magyarország ellen irányuló hadjáratra használják fel. Ez azonban szerencsére nem sikerült és azok az eszmecserék, melyeket Genfben ebben az ügyben lefolytattak, szintén megerősítették azt. Elvetemült sírrablók garázdálkodása a Kincses-temetőben. Tegnapelőtt az államrendőrség efektív osztálya egy elvetemült irrabló társaságot leplezett le, ők évekkel ezelőtt a Kincses-temetőben kriptát bontottak fel és irabolták. A rendőrségnek a nyomozás nlyamán sikerült az egyik tettest Kis Sándor rovott multu egyén személyében elfogni, míg társa Dezső Frenc jelenleg más egyéb bűneirt most tölti fegyházbüntetését. Kis Sándor a rendőrségen beváltja, hogy Dezső Ferenccel együtt,ég 1921 vagy 1922-ben egy éjjel kimentek a Kincses-temetőbe és ott felbontották a Zsoldos-család kriptáját Ifc'ÁQVMHMÁ :k°Pors^" A kriptában 8 koporsó volt és ezek közül 6-ot feltörtek s benne értékek után kutattak és bevallások szerint találtak is. Többek között selyem kendőket, ruhaneműket vittek el és a csontvázakat pedig szanaszét dobálták. A rendőrség, minősített lopás bűntette miatt megindította az eljárást a kegyeletsértő gonosztevők ellen. Nagy érdeme van az elvetemült gonosztevők leleplezésében Korodi István és Somogyi Lajos detektíveknek, kik fáradtságot nem nem ismerve derítették ki ezen förtelmes bűncselekményt akkor, midőn a hozzátartozók a történtekről a rendőrségen jelentést annak idején nem tettek._____________ — A búza a Búzaértékesítő Rt.-től szerzett értesülésünk szerint 330—335 ezer korona. Mese volt a Deák Ferenc utcai rablótámadás. Garas Jenő szombaton reggel beismerte a rendőrségen, hogy önbetörést követett el. — A portékát az üzletben rejtette el, hajnali három órakor összekötözte magát és lefeküdt a fülkében. — A rossz üzletmenet kényszerítette a különös tettre. A megdöbbenés ijedelme futott végig az egész vásárhelyi közönségen, mikor az elmúlt hét egyik reggelén azt a szenzációs hírt vette, hogy két ismeretlen bandita, kik közül az egyik Fehér Istvánnak nevezte magát, rablótámadást intézett Garas Jenő szücsmester ellen, akit a hír szerint a banditák összekötöztek Deák Ferenc utcai üzletében, majd mintegy 30 millió értékű prémet öszszeszedtek és az éj folyamán eltűntek. Az első izgalom csillapultával azonban, mikor az eset egyes részeit behatóan kezdték boncolgatni, különös momentumok merültek fel, amelyek a legnaivabb szemlélő előtt is önkéntelenül felkeltették a gyanút, hogy a Garas által előadottak nem felelhetnek meg a valóságnak. A rendőrség már a nyomozás első órájában kétkedve fogadta az egészrablótámadási esetet, természetesen — kötelességéhez híven — lefolytatta a nyomozást a Garas által előadottak alapján, közben azonban, teljesen titokban, a másik irányban is megkezdte a puhatolózást. A „rablótámadásról“ szóló előző tudósításainkból félreismerhetetlenül kicsendült az önbetörés gyanúja s akik a sorok között olvasni tudnak, azok bizonyára megértették, hogy a „különös véletlenek sorozata“ erre vonatkozott. Ugyancsak ezzel volt összefüggésben, hogy a „betörés“ ügyében rövidesen szenzációs fordulat várható. Ez a szenzációs fordulat szombaton a reggeli órákban bekövetkezett. A detektívek olyan súlyos terhelő adatokat szegeztek Garas Jenőnek, hogy a szücsmester megtört s beismerte, hogy az egész rablótámadás csak mese, amelyet ő talált ki, a való igazság, hogy egy saját maga által kieszelt önbetörési komédiát játszott végig, hogy az anyagi összeomlás fenyegető veszedelme alól egy csapásra szabaduljon. A rendőri nyomozás, mely végül is döntő bizonyítékokat produkált, a valószínűtlenségre valló több apró körülményből kiindulva kezdett érdeklődni Garas anyagi helyzete felől. Ennek során megállapítást nyert, hogy Garas a rossz üzletmenet miatt az utóbbi időben állandóan anyagi bajokkal küzködött. A detektívek az önbeltörési komédia után azt a tapasz- t talatot tették, hogy egyre újabb és újabb hitelezők szorongatták a szücsmestert, akit a rossz üzletmenet miatt a teljes összeomlás fenyegetett. Eme körülménynek szemszögéből nézve az általa előadott rablótámadási história sok logikátlanlansága és döccenője, valamint ez a különöskörülmény, hogy egyetlen szem- és fültanú nem jelentkezett a közönség soraiból, döntő lépésre késztette a detektíveket. Eléje tárták Garasnak mindeme sok terhelő körülményt, aki adetektívek ügyes keresztkérdései alatt megtörve beismerte az önbetörési komédiát. A megtévedett szűcsöt a rendőrség beismerése és a többi bizonyítékok alapjain szombaton reggel őrizetbe vette. Érdekes ezek után elmondani, hogyan készítette elő és hogyan játszotta végig Garas Jenő a kieszelt komédiát? Erre vonatkozólag Garas elmondta, hogy kedden este zárás után az üzletben maradt, belülről lehúzta a rollót, az üzletben levő értékesebb prémeket eldugta, illetve a helyeiket annyira összecserélte, hogy ezáltal az eltűnés látszatát keltette. Majd hajnali 3 óra tájt összekötötte lábait saját száját betörnie s a hurkot is maga húzta össze csuklóin. Garas vallomása szerint senki más nem segédkezett neki a komédia megjátszásában. Azután lefeküdt a nyersből beraktározó fülkében s ettől kezdve csendben várakozott reggelig. Amikor az utcán észrevette az élet zaját, elkezdett nyögni és sóhajtozni, így akadtak rá szerdán reggel 8 óra után. Megállapítást nyert, hogy az üzletből semmi érték el nem tűnt s a károsodás is csak a szücsmester fikciója volt. Garas letartóztatásával végleg lezárult az utóbbi idők egyik legjellemzőbb, izgalmas esetének utolsó fejezete. Nagy vörhenyjárvány 30 halottal egy hajó fedélzetén, Buenos Airesból jelentik: A Belvedere gőzös fedélzetén a gőzösnek Triesztből Buenos Airesbe való útja közben vöröshimlőjárvány tört ki és több megbetegedés fordult elő tüdőgyuladásban is. A hajó 200 utasa közül 30-an meghaltak, akik túlnyomóan kivándorlók voltak. A lakbér lekötése ellenében építik a tisztviselőlakásokat. Budapestről jelentik: A KANSz már érdemleges tárgyalásokat folytat illetékes helyen abban az irányban, hogy állami garancia mellett induljon meg a köztisztviselők családi házainak az építése. Az akciót úgy tervezik, hogy a lakbér lekötése révén szerzik meg a szükséges összegeket, de az akció országos jellgű lesz és a vidékre is kiterjed. A Földeákszéli Olvasókör körzetéhez tartozó haszonállat tulajdonosok, akik állataikat ezideig nem jelentették, folyó hó 15-én a Földeákszéli Olvasókörben egész nap rendelkezésre állok. Összeíró.