Vásárhelyi Ujság, 1926. január-március (6. évfolyam, 1-73. szám)

1926-02-13 / 35. szám

Hódmezővásárhely, 1926 február 13. Szombat. Vl-ik évfolyam, 35-ik szám. Ara 1000 K­IseÁBHHYI új­SÁG Előfizetési díj: Helyben egy hóra 25.000, negyedévre 75.000 korona. 8 Gazdák független politikai napilapja. 9 Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. kerület, Virág­ u. I. Erdei-nyomda. Vidékre postán küldve egy hóra 30.000, negyedévre 90.000 korona.­­ Főszerkesztő: LÁZÁR DEZSŐ. 9 Fiókkiadóhivatal: Posztós Pál könyvkereskedése IV. Andrássy­ utca. Vázsonyi feladta a harcot Bethlen ellen. Lecsendesedtek a politika berkei.­­ A minisz­terelnök helyzete kifelé is erősödött. A parlament folyosóján tegnap sok szó esett ismét a frankügy­­ről s a kisántánt temesvári tár­gyalásairól. A képviselők hangoz­tatták, hogy a kisántánt külügy­miniszterei is igazolták magatar­tásukkal Bethlen István gróf mi­niszterelnök politikájának helyes­ségét s nem azonosítják magukat azokkal az állításokkal, mintha a miniszterelnök nem járt volna el teljes szigorral a frankhamisítók ellen. Érdekes egyébként, hogy a kormányválságról szóló hírek már teljesen elültek, ami főként annak tulajdonítható, hogy az a kis ellenzéki csoport, amely állandóan okokat keresett a válság hírének fentartására, kénytelen volt feladni a harcot, belátva, hogy a kormány helyzetét megin­gatni nem tudják. Vázsonyit teljesen leszerelte az a támadás, amelyet a zsidók indí­tottak ellene, akik tiltakoztak Vá­zsonyi politikája ellen, amely arra irányul, hogy a jelenlegi kormány­zati rendszer megbuktatásával is­mét a szélsőségesek kerüljenek uralomra. A zsidóság belátta, mi­lyen súlyos gazdasági következ­ményei lettek volna ennek s ezért intették le a lipótvárosi demok­ratát, tiltakozva az ellen, hogy a zsidóság nevében beszéljen. Francia vélemény szerint is csak Bethlen intézheti el a frankügyet. Párizsból jelentik : A Temps bu­dapesti tudósítója ma a követ­kezőket írja: Bethlen gróf miniszterel­nök helyzete lényegesen megszilárdult, és ha lesznek is még a parla­menti vizsgáló bizottságban és a képviselőházban egyes viharos ülések, kétségtelen, hogy a mi­niszterelnök többséget fog kapni. Nem csupán a kormányt támogató párt tagjainak bizalmával rendel­kezik Bethlen gróf, hanem az or­szág felvilágosodott rétegei, az iparosok, nagybankok és mező­­gazdasággal foglalkozó birtoko­sok is őt tartják az egyetlen ál­­lamférfiunak, aki a mai viszonyok között a kor­mányt vezetheti és úgy vélekednek, hogy kabinet­válság, amely Bethlen István gróf lemondásával járna, olyan zűrza­vart idézne elő, amelynek követ­kezményei kiszámíthatatlanok. Hi­vatalos francia helyen úgy nyi­latkoztak, hogy a Temps mai cikke tükrözi a francia hivatalos felfogást is és hogy az utóbbi na­pokban a kedélyek lényegesen megnyugodtak. Közigazgatási bizottsági ülés: 2.193.305 aranykoronát vetettek ki adóba Vásárhelyen erre az évre.­­ Felírnak a hajnali gyors indulási idejének megváltoztatása végett. Tegnap tartotta február havi rendes gyűlését a közigazgatási bizottság S­o­ó­s István dr polgár­­mester elnöklésével. A­j­k­a­y Miklós rendőrfőtaná­csos jelentéséből kitűnik, hogy január hóban a következő bünte­tendő cselekményeket követték el Vásárhelyen: rágalmazás és be­csületsértés 8, ember élete elleni bűncselekmény 1, testi sértés 3, lopás 54, rablás és zsarolás 2, sikkasztás 17, orgazdaság, bűn­pártolás 8, csalás 6, okirathami­­sítás 1, csalárd bukás 1. A bün­tetendő cselekményeken kívül elő­fordult 3 eltűnés, 9 baleset, 5 öngyilkosság és 3 öngyilkossági kísérlet. Kolb Árpád min. tanácsos, pénzügyigazgató jelentése szerint az összes adóelőírás az 1926-ik évre 2.192.305 aranykorona. Ebből januárban adó címén 92.487.000 papirkorona, állatfor­­galmi adóból 92.024.500 papirko­rona, illetékek fejében 618.119.000 papirkorona folyt be. Az államépítészeti hivatal veze­tője, O­r­a­v­e­t­z Viktor kir. mű­szaki főtanácsos jelentette, hogy a törvényhatóság területébe eső Zombor—­Szeged—Berettyóújfalu irányú állami közút szakaszra a javítási anyagok kifuvarozttak, továbbá, hogy a vizes időjárás a kutasi útszakaszt annyira meg­rongálta, hogy az összes alkal­mazottak majdnem egész január hónapban ott voltak elfoglalva. A jelentés után Lázár Dezső gazdasági főtanácsos, közigazga­tási bizottsági tag indítványozta, hogy írjon fel a kib. a kereske­delmi miniszterhez, hogy a Szeged felé 4.30 perc­kor induló gyorsvonat ez­után 5 órakor indíttassék. A kib. az indítványt elfogadta és ilyen szellemben felir a miniszterhez Gombkötő Antal kit. tan­­felügyelő jelentése szerint a tanu­lók iskolalátogatása kielégítő, a tanítás mindenütt kifogástalan. Székács János gazdasági felügyelő az őszi vetésekben csak szórványos fagy okozta kárt je­lent, annál jelentősebb az a kár, melyet a hirteleni olvadás, esős idő és a vadvíz okozott. A gaz­dasági munka januárban a víz miatt alig volt teljesíthető. Hegyi József állategészség­ügyi felügyelő 4 ebmarásról tett jelentést, továbbá beterjesztette a közfogyasztásra levágott és el­szállított állatok statisztikáját, mely szerint januárban levágtak 1­­­4 marhát, 164 borjút, 200 juhot, 5 bárányt, 233 sertést, 3 malacot, vasúton elszállítottak 176 marhát, 92 lovat, 3982 sertést, 4 juhot. Végül Szappanos Mihály dr egészségügyi főtanácsos tett jelentést, mely szerint januárban meghaltak 85-an. 29 fertőző be­tegség fordult elő, mégpedig vör­­heny 6, kanyaró 10, hasihagymáz 9, torokláb 4. A kórházban 520 beteget ápoltak, az ápolási napok száma 8043 volt. A törvényszék életfogytiglani fegyházra ítélte Földvári Dezsőt, az újvárosi hitvesgyilkost. A gyilkos mártírnak tüntette fel magát és minden baj okának az asszonyt tette meg. Egyszerűnek látszik a történet, bár alapjában nagyon bonyolult, mindenesetre­­érdekes­ és izgal­mas, mert benne a mai ferde, be­teg életnek kórképe tükröződik. Fejes Erzsébet fiatal 20 éves lány, cselédi sorban levő szülők gyermeke Külső Szerháton. Bubi­frizura. Olvasóköri táncmulatsá­gok. Évelődés a legényekkel. Néha egy kis mozi a városban. Sok-sok ábrándozás és messzenézés . . . Földvári Dezső 30 éves tanító, messziről jött a tanyák világába, idegenül érzi magát. Otthon után vágyik. Valami az egészséges cse­lédlány felé hajtja. Fejes Erzébet­­nek hízeleg a dolog. A tanító nem délceg, nem szép, arcát már há­nyattatás barázdája szántja keresz­­tül-kasul. Dehát a szép Bözse szeretne tanítónő lenni. És az is lesz. Összeköltöznek, megesküsz­nek. Az idill rövid, az élet filmje gyorsan pereg: a két életnek vé­letlenül összetalálkozó vonala gyor­san kezd távolodni. A magányos tanyai élet nem tetszik a messzi­ről jött férfinak. Pohárhoz nyúl. Perlekedés. Mellé egyet más anyagi gondok. A férfi ráeszmél: »hiszen vehettem volna gazdagabbat is«. A nő: »Ez a Földvári alap­jában egy közönséges fráter. A dráma gyorsan bonyolódik. Ha­nyagolás. Fegyelmi. B lista vég­kielégítés nélkül. Beköltözés a vá­rosba. Kisgyerek, Kvártély egy külvárosi konyha szomorú félho­mályában. Nyomor, egyre fokozódó nyomor. A férfi apró »piszkos« adósságokból »érv­ágások«-ból pénzel, még koldul is, hogy ihas­son. »Neki való« munka nincs. Az asszony, a tanítóné újra cseléd lesz, beáll mindenesnek egy város­végi korcsmába. A kisgyereket oda­adják a nagyszülőknek. Az együtt­­lét kibírhatatlan. A gyanakvás ör­döge süti a férfit. A civakodás zaja felveri az utcát. Ők szere­tik egymást, hangoztatják má­sok előtt, mégis, mégis várni kell. Miért, minek? Ki tudja? Az ok, a kifürkészhetetlen ott leng, lo­­pózik a levegőben, a válás napja köréig. A tanuló agyát beteríti va­lami sötét fantom ködleple ... A vaskereskedésbe megy, csillogó, új kést vásárolni. A többi, ami aztán jön: rendőri hír . . . »szen­zációs« riport . . . Meggyilkolta... Átfzúrta az asszonya torkát, je­lentkezett a rendőrségen. A főtárgyalás. Az újvárosi hitvesgyilkos bűn­­perének főtárgyalása pénteken folyt le a szegedi kir. törvényszék V­á­­­d tanácsa előtt. A vádat Horánszky kir. ügyész képviselte. Védő: dr Szigeti Sándor. A vádirat előre megfontolt szándékú emberölésről beszél, azaz gyilkosságról. Beve­zetik Földvárit, kezeiről leveszik a bilincset. Az ember sápadt, sze­mei körül álmatlan éjszakák kí­­sértetei vibrálnak. Ahogy kopott felsőkabátjában, leroskadt vállak­­kal, kuszált hajjal, ott áll a birák előtt, önkéntelenül riasztó érzést kelt az emberben. Ez maga a sín­jeiről lesiklott, eltorzult élet. — Bűnösnek érzi magát? — kérdi az elnök. — I­g­e­n, hangzik gyöngén, mé­gis határozottan a válasz. Majd az elnök felhívására elbeszéli a gyilkosság történetét. Ott kezdi, amikor Külső Szerházra került és megismerte Fejes Erzsébetet. Elein­te akadozik, döcög. Beszéde fo­nala zavart és kusza. A bírósá­got „tekintetes törvényhatóság"-nak címezi. Majd lassanként »belejön«. Látszik, hogy végre a betanult védőbeszéd vágányára zökkent. Arra igyekszik, hogy az egész dolgot saját érdekeinek megfele­lően állítsa be. Az asszonyt vá­dolja „—Csak azért hizelgett, hogy tanítóné legyen.“ „— Kacérkodott a legényekkel". Az egyik jött, a másik ment . . . Ölelgették és az ő »szegény sírve« meg »bánatos lelke« megtépdesve vergődött, leg­feljebb annyira volt képes, hogy rászólt az udvarlóra: „Legyen szí­ves, a feleségemmel ne szórakoz­zon“. Persze, az asszony volt az oka az iskolai botrányoknak is. „ Ő miatta függesztettek fel az ál­lásomtól is“. — No azt majd meg fog­juk látni — szól közbe az elnök. Földvári sorra elbeszéli mint függesztették fel az állásától, ho­gyan tették a listára egy krajcár nélkül, hogy költözködtek a vá­rosba. Persze, ő egy mártír volt, egy szerencsétlen ember, aki nem oka semminek. Hogy ő iszákos lett volna, az nem igaz. Hiszen nem is volt miből. Állást is akart szerezni, pályázott is írnoknak. Kétszer is elmondja: »Benne vol­tam az újságba is a pályázók közt«. Nem választották meg. Vég­kielégítésért kilincselt. Hiába. Neki való munkát nem kapott. Pár száz­ezer koronát kapott az apjától ha­vonta, aki nyugalmazott kórházi gondnok Nagyszöllősön. Abból tengették az életüket, meg a ro­konok szívességéből. Nem igaz, hogy gorombáskodott az asszony­nyal, ellenkezőleg, az verte el őt. És azután az asszony beállt cse­lédnek Sprecherékhez, a vendég­lőbe. Spiccesen jött haza. Mérges volt rá, az urára. A kérdésekre nem is felelt. — Hát ezt érdemeltem én tőle — kiált fel patetikus pózzal a kis tanitó, s görbe háta kiegyenese­dik — ezért esküdtem neki örök hűséget és szerelmet, hogy egy szót sem szóljon hozzám! Ha le­galább annyit mondott volna, hogy: te gazember. De nem. Semmit!" De el mert menni szolgálónak a korcsmába. »Én is voltam diák, tudom, mit jelent az. Hát félté­keny voltam, mert szerettem azt az asszonyt.« . . hogy a nyakát lássam . . Ezután áttér a gyilkosság es­téjére. — Féltem tőle. Ha hívtam, go­romba szavakkal felelt. Vasárnap 9 órakor lefeküdtünk. Levágja magát, falnak fordul . . . Szóltam hozzá, nem felelt . . . Agyamban a vér megakadt. . . Sötétség volt előttem . . . Felkeltem, nem tudtam aludni... Ismét lefeküdtem, majd újra fel, le, fel, le! . .. Nem tu­dom, hányszor . . . Hirtelen meg­gy­újtottam a lámpát... Nem azért, hogy a nyakát lássam . . . csak hogy járkáljak... Szemem a sub­lótra tévedt. A fiókban volt a kés... Gyorsan kivettem ... Az ágyhoz ugrottam, beledöftem a nyakába Hangja reszket, kicsit megpihen, aztán folytatja: — Rohamosan, gyors tempóba felöltözködtem, kirohantam az éj­szakába . .. futkostam, sirtam. .. leültem az árok­parton... hajnal­ban a rendőrségre mentem, fel­adtam magam . . .“ Keresztkérdések füzében. Ezután Wild elnök veszi át a szót és Földvári elbeszélésével szembeszögezi a nyomozati ada­tok tényeit. Hogy rendetlen, iszá­kos volt. Férfi létére az asszony­nyal akarta magát kitartatni. Mun­kára kergette. Ő maga henyélt és csavargo­, míg felesége dolgozott és rongyoskodott. Majd felolvassa előtte a rendőrségen tett beismerő vallomását, mely szerint már egy héttel a tett elkövetése előtt meg­­fogamzott benne a gyilkosság gon­dolata. A kést is ezért vásárolta pénteken, három nappal a gyil­kosság előtt. Földvári akadozva felelget, lát­szik, hogy összeomlott a kereszt­kérdések súlya alatt. Ezt már nem lehetett előre betanulni, mint a védőbeszédet. Az orvosszakértők, Dr Ács Sándor és Jankovics professzor törvényszéki orvosszak­­értők beterjesztik véleményüket, mely szerint a halált elvérzés okozta, a nyak üterét szúrta át a kés, mely halálos sebet ejtett. A gyors beavatkozás sem segített volna. Darvassy Gyula rendőrka­pitány, aki Földvárit a helyszínen kikérdezte, majd a perrendszerű kihallgatást eszközölte, megerősíti a jegyzőkönyvek adatait, melyek szerint Földvári beismerte, hogy előre készült a tettre. Földvári a szembesítésnél za­vartan dadog. — Nem tudom, nem emlékszem.. Zoltán Ferenc és Csernai Mátyás áll. elemi iskolai igazga­tók Földvári elbocsájtásának kö­rülményeiről tesznek vallomást. Nem az asszony miatt került a lis­tára, hanem, mert rendetlen, iszá­kos ember volt, szabálytalansá­gokat követett el, az iskolában elért eredménye egyenlő volt a nullával. Zoltán Ferenc elött Föld­vári elkeseredetten mondta, hogy ha nem intézik el az ügyét, akkor „csodát fog csinálni", már vett is egy nagy kést. Erre vonatkozólag Földvári azt mondja, hogy ő csak azt mondta: „vettem egy csuda nagy kést". Ezután dr Szabó József el­­megyógyász adja le szakvélemé­nyét a megfigyelések alapján. Földvári valamelyes erkölcsi fo­gyatékosságban szenved ugyan, de egyébként teljesen beszámítható. A további tanúkihallgatások so­rán kihallgatták N­ag­y­a­ri Ernő­­nét, a háziasszonyt, Lén­árt Mihálynét, a szomszédasszonyt, Sprecher Ádámné vendéglősnét, K­i­s Lászlót, a vendéglő üzemve­zetőjét, Fejes Dávidnét, a meg­gyilkolt anyját, Tornyai Imre, sógorát, Tornyainét, Dóda Jánost, Fejes Erzsébet első vele- A tanult.

Next