Vásárhelyi Ujság, 1926. január-március (6. évfolyam, 1-73. szám)
1926-02-13 / 35. szám
Hódmezővásárhely, 1926 február 13. Szombat. Vl-ik évfolyam, 35-ik szám. Ara 1000 KIseÁBHHYI újSÁG Előfizetési díj: Helyben egy hóra 25.000, negyedévre 75.000 korona. 8 Gazdák független politikai napilapja. 9 Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. kerület, Virág u. I. Erdei-nyomda. Vidékre postán küldve egy hóra 30.000, negyedévre 90.000 korona. Főszerkesztő: LÁZÁR DEZSŐ. 9 Fiókkiadóhivatal: Posztós Pál könyvkereskedése IV. Andrássy utca. Vázsonyi feladta a harcot Bethlen ellen. Lecsendesedtek a politika berkei. A miniszterelnök helyzete kifelé is erősödött. A parlament folyosóján tegnap sok szó esett ismét a frankügyről s a kisántánt temesvári tárgyalásairól. A képviselők hangoztatták, hogy a kisántánt külügyminiszterei is igazolták magatartásukkal Bethlen István gróf miniszterelnök politikájának helyességét s nem azonosítják magukat azokkal az állításokkal, mintha a miniszterelnök nem járt volna el teljes szigorral a frankhamisítók ellen. Érdekes egyébként, hogy a kormányválságról szóló hírek már teljesen elültek, ami főként annak tulajdonítható, hogy az a kis ellenzéki csoport, amely állandóan okokat keresett a válság hírének fentartására, kénytelen volt feladni a harcot, belátva, hogy a kormány helyzetét megingatni nem tudják. Vázsonyit teljesen leszerelte az a támadás, amelyet a zsidók indítottak ellene, akik tiltakoztak Vázsonyi politikája ellen, amely arra irányul, hogy a jelenlegi kormányzati rendszer megbuktatásával ismét a szélsőségesek kerüljenek uralomra. A zsidóság belátta, milyen súlyos gazdasági következményei lettek volna ennek s ezért intették le a lipótvárosi demokratát, tiltakozva az ellen, hogy a zsidóság nevében beszéljen. Francia vélemény szerint is csak Bethlen intézheti el a frankügyet. Párizsból jelentik : A Temps budapesti tudósítója ma a következőket írja: Bethlen gróf miniszterelnök helyzete lényegesen megszilárdult, és ha lesznek is még a parlamenti vizsgáló bizottságban és a képviselőházban egyes viharos ülések, kétségtelen, hogy a miniszterelnök többséget fog kapni. Nem csupán a kormányt támogató párt tagjainak bizalmával rendelkezik Bethlen gróf, hanem az ország felvilágosodott rétegei, az iparosok, nagybankok és mezőgazdasággal foglalkozó birtokosok is őt tartják az egyetlen államférfiunak, aki a mai viszonyok között a kormányt vezetheti és úgy vélekednek, hogy kabinetválság, amely Bethlen István gróf lemondásával járna, olyan zűrzavart idézne elő, amelynek következményei kiszámíthatatlanok. Hivatalos francia helyen úgy nyilatkoztak, hogy a Temps mai cikke tükrözi a francia hivatalos felfogást is és hogy az utóbbi napokban a kedélyek lényegesen megnyugodtak. Közigazgatási bizottsági ülés: 2.193.305 aranykoronát vetettek ki adóba Vásárhelyen erre az évre. Felírnak a hajnali gyors indulási idejének megváltoztatása végett. Tegnap tartotta február havi rendes gyűlését a közigazgatási bizottság Soós István dr polgármester elnöklésével. Ajkay Miklós rendőrfőtanácsos jelentéséből kitűnik, hogy január hóban a következő büntetendő cselekményeket követték el Vásárhelyen: rágalmazás és becsületsértés 8, ember élete elleni bűncselekmény 1, testi sértés 3, lopás 54, rablás és zsarolás 2, sikkasztás 17, orgazdaság, bűnpártolás 8, csalás 6, okirathamisítás 1, csalárd bukás 1. A büntetendő cselekményeken kívül előfordult 3 eltűnés, 9 baleset, 5 öngyilkosság és 3 öngyilkossági kísérlet. Kolb Árpád min. tanácsos, pénzügyigazgató jelentése szerint az összes adóelőírás az 1926-ik évre 2.192.305 aranykorona. Ebből januárban adó címén 92.487.000 papirkorona, állatforgalmi adóból 92.024.500 papirkorona, illetékek fejében 618.119.000 papirkorona folyt be. Az államépítészeti hivatal vezetője, Oravetz Viktor kir. műszaki főtanácsos jelentette, hogy a törvényhatóság területébe eső Zombor—Szeged—Berettyóújfalu irányú állami közút szakaszra a javítási anyagok kifuvarozttak, továbbá, hogy a vizes időjárás a kutasi útszakaszt annyira megrongálta, hogy az összes alkalmazottak majdnem egész január hónapban ott voltak elfoglalva. A jelentés után Lázár Dezső gazdasági főtanácsos, közigazgatási bizottsági tag indítványozta, hogy írjon fel a kib. a kereskedelmi miniszterhez, hogy a Szeged felé 4.30 perckor induló gyorsvonat ezután 5 órakor indíttassék. A kib. az indítványt elfogadta és ilyen szellemben felir a miniszterhez Gombkötő Antal kit. tanfelügyelő jelentése szerint a tanulók iskolalátogatása kielégítő, a tanítás mindenütt kifogástalan. Székács János gazdasági felügyelő az őszi vetésekben csak szórványos fagy okozta kárt jelent, annál jelentősebb az a kár, melyet a hirteleni olvadás, esős idő és a vadvíz okozott. A gazdasági munka januárban a víz miatt alig volt teljesíthető. Hegyi József állategészségügyi felügyelő 4 ebmarásról tett jelentést, továbbá beterjesztette a közfogyasztásra levágott és elszállított állatok statisztikáját, mely szerint januárban levágtak 14 marhát, 164 borjút, 200 juhot, 5 bárányt, 233 sertést, 3 malacot, vasúton elszállítottak 176 marhát, 92 lovat, 3982 sertést, 4 juhot. Végül Szappanos Mihály dr egészségügyi főtanácsos tett jelentést, mely szerint januárban meghaltak 85-an. 29 fertőző betegség fordult elő, mégpedig vörheny 6, kanyaró 10, hasihagymáz 9, torokláb 4. A kórházban 520 beteget ápoltak, az ápolási napok száma 8043 volt. A törvényszék életfogytiglani fegyházra ítélte Földvári Dezsőt, az újvárosi hitvesgyilkost. A gyilkos mártírnak tüntette fel magát és minden baj okának az asszonyt tette meg. Egyszerűnek látszik a történet, bár alapjában nagyon bonyolult, mindenesetreérdekes és izgalmas, mert benne a mai ferde, beteg életnek kórképe tükröződik. Fejes Erzsébet fiatal 20 éves lány, cselédi sorban levő szülők gyermeke Külső Szerháton. Bubifrizura. Olvasóköri táncmulatságok. Évelődés a legényekkel. Néha egy kis mozi a városban. Sok-sok ábrándozás és messzenézés . . . Földvári Dezső 30 éves tanító, messziről jött a tanyák világába, idegenül érzi magát. Otthon után vágyik. Valami az egészséges cselédlány felé hajtja. Fejes Erzébetnek hízeleg a dolog. A tanító nem délceg, nem szép, arcát már hányattatás barázdája szántja keresztül-kasul. Dehát a szép Bözse szeretne tanítónő lenni. És az is lesz. Összeköltöznek, megesküsznek. Az idill rövid, az élet filmje gyorsan pereg: a két életnek véletlenül összetalálkozó vonala gyorsan kezd távolodni. A magányos tanyai élet nem tetszik a messziről jött férfinak. Pohárhoz nyúl. Perlekedés. Mellé egyet más anyagi gondok. A férfi ráeszmél: »hiszen vehettem volna gazdagabbat is«. A nő: »Ez a Földvári alapjában egy közönséges fráter. A dráma gyorsan bonyolódik. Hanyagolás. Fegyelmi. B lista végkielégítés nélkül. Beköltözés a városba. Kisgyerek, Kvártély egy külvárosi konyha szomorú félhomályában. Nyomor, egyre fokozódó nyomor. A férfi apró »piszkos« adósságokból »érvágások«-ból pénzel, még koldul is, hogy ihasson. »Neki való« munka nincs. Az asszony, a tanítóné újra cseléd lesz, beáll mindenesnek egy városvégi korcsmába. A kisgyereket odaadják a nagyszülőknek. Az együttlét kibírhatatlan. A gyanakvás ördöge süti a férfit. A civakodás zaja felveri az utcát. Ők szeretik egymást, hangoztatják mások előtt, mégis, mégis várni kell. Miért, minek? Ki tudja? Az ok, a kifürkészhetetlen ott leng, lopózik a levegőben, a válás napja köréig. A tanuló agyát beteríti valami sötét fantom ködleple ... A vaskereskedésbe megy, csillogó, új kést vásárolni. A többi, ami aztán jön: rendőri hír . . . »szenzációs« riport . . . Meggyilkolta... Átfzúrta az asszonya torkát, jelentkezett a rendőrségen. A főtárgyalás. Az újvárosi hitvesgyilkos bűnperének főtárgyalása pénteken folyt le a szegedi kir. törvényszék Vád tanácsa előtt. A vádat Horánszky kir. ügyész képviselte. Védő: dr Szigeti Sándor. A vádirat előre megfontolt szándékú emberölésről beszél, azaz gyilkosságról. Bevezetik Földvárit, kezeiről leveszik a bilincset. Az ember sápadt, szemei körül álmatlan éjszakák kísértetei vibrálnak. Ahogy kopott felsőkabátjában, leroskadt vállakkal, kuszált hajjal, ott áll a birák előtt, önkéntelenül riasztó érzést kelt az emberben. Ez maga a sínjeiről lesiklott, eltorzult élet. — Bűnösnek érzi magát? — kérdi az elnök. — Igen, hangzik gyöngén, mégis határozottan a válasz. Majd az elnök felhívására elbeszéli a gyilkosság történetét. Ott kezdi, amikor Külső Szerházra került és megismerte Fejes Erzsébetet. Eleinte akadozik, döcög. Beszéde fonala zavart és kusza. A bíróságot „tekintetes törvényhatóság"-nak címezi. Majd lassanként »belejön«. Látszik, hogy végre a betanult védőbeszéd vágányára zökkent. Arra igyekszik, hogy az egész dolgot saját érdekeinek megfelelően állítsa be. Az asszonyt vádolja „—Csak azért hizelgett, hogy tanítóné legyen.“ „— Kacérkodott a legényekkel". Az egyik jött, a másik ment . . . Ölelgették és az ő »szegény sírve« meg »bánatos lelke« megtépdesve vergődött, legfeljebb annyira volt képes, hogy rászólt az udvarlóra: „Legyen szíves, a feleségemmel ne szórakozzon“. Persze, az asszony volt az oka az iskolai botrányoknak is. „ Ő miatta függesztettek fel az állásomtól is“. — No azt majd meg fogjuk látni — szól közbe az elnök. Földvári sorra elbeszéli mint függesztették fel az állásától, hogyan tették a listára egy krajcár nélkül, hogy költözködtek a városba. Persze, ő egy mártír volt, egy szerencsétlen ember, aki nem oka semminek. Hogy ő iszákos lett volna, az nem igaz. Hiszen nem is volt miből. Állást is akart szerezni, pályázott is írnoknak. Kétszer is elmondja: »Benne voltam az újságba is a pályázók közt«. Nem választották meg. Végkielégítésért kilincselt. Hiába. Neki való munkát nem kapott. Pár százezer koronát kapott az apjától havonta, aki nyugalmazott kórházi gondnok Nagyszöllősön. Abból tengették az életüket, meg a rokonok szívességéből. Nem igaz, hogy gorombáskodott az asszonynyal, ellenkezőleg, az verte el őt. És azután az asszony beállt cselédnek Sprecherékhez, a vendéglőbe. Spiccesen jött haza. Mérges volt rá, az urára. A kérdésekre nem is felelt. — Hát ezt érdemeltem én tőle — kiált fel patetikus pózzal a kis tanitó, s görbe háta kiegyenesedik — ezért esküdtem neki örök hűséget és szerelmet, hogy egy szót sem szóljon hozzám! Ha legalább annyit mondott volna, hogy: te gazember. De nem. Semmit!" De el mert menni szolgálónak a korcsmába. »Én is voltam diák, tudom, mit jelent az. Hát féltékeny voltam, mert szerettem azt az asszonyt.« . . hogy a nyakát lássam . . Ezután áttér a gyilkosság estéjére. — Féltem tőle. Ha hívtam, goromba szavakkal felelt. Vasárnap 9 órakor lefeküdtünk. Levágja magát, falnak fordul . . . Szóltam hozzá, nem felelt . . . Agyamban a vér megakadt. . . Sötétség volt előttem . . . Felkeltem, nem tudtam aludni... Ismét lefeküdtem, majd újra fel, le, fel, le! . .. Nem tudom, hányszor . . . Hirtelen meggyújtottam a lámpát... Nem azért, hogy a nyakát lássam . . . csak hogy járkáljak... Szemem a sublótra tévedt. A fiókban volt a kés... Gyorsan kivettem ... Az ágyhoz ugrottam, beledöftem a nyakába Hangja reszket, kicsit megpihen, aztán folytatja: — Rohamosan, gyors tempóba felöltözködtem, kirohantam az éjszakába . .. futkostam, sirtam. .. leültem az árokparton... hajnalban a rendőrségre mentem, feladtam magam . . .“ Keresztkérdések füzében. Ezután Wild elnök veszi át a szót és Földvári elbeszélésével szembeszögezi a nyomozati adatok tényeit. Hogy rendetlen, iszákos volt. Férfi létére az asszonynyal akarta magát kitartatni. Munkára kergette. Ő maga henyélt és csavargo, míg felesége dolgozott és rongyoskodott. Majd felolvassa előtte a rendőrségen tett beismerő vallomását, mely szerint már egy héttel a tett elkövetése előtt megfogamzott benne a gyilkosság gondolata. A kést is ezért vásárolta pénteken, három nappal a gyilkosság előtt. Földvári akadozva felelget, látszik, hogy összeomlott a keresztkérdések súlya alatt. Ezt már nem lehetett előre betanulni, mint a védőbeszédet. Az orvosszakértők, Dr Ács Sándor és Jankovics professzor törvényszéki orvosszakértők beterjesztik véleményüket, mely szerint a halált elvérzés okozta, a nyak üterét szúrta át a kés, mely halálos sebet ejtett. A gyors beavatkozás sem segített volna. Darvassy Gyula rendőrkapitány, aki Földvárit a helyszínen kikérdezte, majd a perrendszerű kihallgatást eszközölte, megerősíti a jegyzőkönyvek adatait, melyek szerint Földvári beismerte, hogy előre készült a tettre. Földvári a szembesítésnél zavartan dadog. — Nem tudom, nem emlékszem.. Zoltán Ferenc és Csernai Mátyás áll. elemi iskolai igazgatók Földvári elbocsájtásának körülményeiről tesznek vallomást. Nem az asszony miatt került a listára, hanem, mert rendetlen, iszákos ember volt, szabálytalanságokat követett el, az iskolában elért eredménye egyenlő volt a nullával. Zoltán Ferenc elött Földvári elkeseredetten mondta, hogy ha nem intézik el az ügyét, akkor „csodát fog csinálni", már vett is egy nagy kést. Erre vonatkozólag Földvári azt mondja, hogy ő csak azt mondta: „vettem egy csuda nagy kést". Ezután dr Szabó József elmegyógyász adja le szakvéleményét a megfigyelések alapján. Földvári valamelyes erkölcsi fogyatékosságban szenved ugyan, de egyébként teljesen beszámítható. A további tanúkihallgatások során kihallgatták Nagyari Ernőnét, a háziasszonyt, Lénárt Mihálynét, a szomszédasszonyt, Sprecher Ádámné vendéglősnét, Kis Lászlót, a vendéglő üzemvezetőjét, Fejes Dávidnét, a meggyilkolt anyját, Tornyai Imre, sógorát, Tornyainét, Dóda Jánost, Fejes Erzsébet első vele- A tanult.