Vásárhelyi Ujság, 1928. április-június (8. évfolyam, 75-145. szám)

1928-04-20 / 89. szám

2. oldal. Református követelte az állammal szemben Budapest, április 19. A reformátu­sok egyetemes konventje tegnap tar­totta idei utolsó tanácskozásait. A legfontosabb pontja az államsegé­lyek mikénti elosztása és az 1848. évi XX. t.-c. végrehajtásának kér­ ,­dése volt. A konvent kijelentette,­­ hogy az 1848. évi XX. t.-c. teljes­­ végrehajtása érdekében a legna­gyobb erővel folytatja az adatgyűj-­­­léseket.­­ Kovács J. István teológiai igazgató , szóvátette, hogy a református egy­­­­ház törvényes államsegélyéből állan­dóan visszatart a kultuszminiszter egy bizonyos részt. Ezen a gya­korlaton , jelentette ki a szónok, feltétlenül változtatni kell. KinoiMI látogatás Maga­­j Kopenhága, április 19. Kinos eset­ről ad hírt a Berliner Lokalanzeiger kopenhágai tudósítója. Amikor a belga királyné a dán királynéval együtt elment a szérumkutató inté­­­­zetbe, egy kopenhágai lap fényké­pésznője a lépcsőcsarnok feljárata előtt le akarta fényképezni a két királynét. Ebben a percben az inté­zet portása öklével fejbefujtotta az illusztrált lap fényképésznőjét, úgy­hogy eszméletlenül terült el. A két királyné felháborodott a portás bru­talitásán. tettkor Hi­S 25 Ember halt meg alkoholmérgezésben Moszkva, április 19. Rekordot ért el az idén a húsvéti ünnepek idején Moszkvában az alkoholfogyasztás. 1500 részeg embert fogdostak össze az utcákon a húsvéti ünnepek nap­jaiban; 25 ittas férfi, illetőleg asszony alkoholmérgezés következtében meg­halt és ünnep után az első munka­napon a gyárakban a munkások negyedrésze nem jelentkezett, mert ittaság miatt munkaképtelen volt. 28 millió rubelra becsülik azt az össze­get,­­amelyet Szovjet Oroszország­ban a húsvéti ünnepek alatt elittak. Otthonában gyilkoltak meg egy kis diákot Berlin, április 19. Holtan találták tegnap este Kurt Siebert 15 éves reálgimnáziumi tanulót a hazatérő szülei. A fiú a hálószoba padlóján feküdt nagy vértócsában. A kétség­­beesett szülők értesítették a rendőr­séget, amely megállapította, hogy az öngyilkosság esete ki van zárva, mert az egész hálószobában sehol sem találták meg a revolvert. Egy­általában az egész lakásban nem volt pisztoly, -pedig a diák revolver­lövéstől halt meg. Álarc mögött Regény (9)­­ Irta: Raul Petersen. A hűs levegő csillapítóan hatott­­ rá. Nyugalmat erőltetett magára. Félt, hogy ráront, és beléfojtja a mosolyt, a kedveskedést, amivel hazatérő urát fogadta. Melinda nem értette, mi lelte ma ezt az embert, hogy­­ kedveskedéseit oly komor arccal­­ utasítja vissza ? Vállat vont és pál­­­­máshoz vonult, ápolgatta, öntözgette.­­ A gróf újságja mögül leste minden­­ mozdulatát és hosszasan utána néz­­­zett, amikor az asszony dudorászva magára hagyta az olvasóban. Uralov hirtelen felállott. Utána készült menni, visszarántani, meg­fenyegetni, vallomásra bírni. A ke­resztkérdések egymásutánja ott zson­gott sajgó agyában. A gyerekszoba ajtaja nyílott és a kis Nikola rohant be rajta játékszereivel és apja nya­kába kapaszkodott. A gróf keblére szorította a fiát, bensőségesebben, foróbban, mint máskor. A gyermek nem hatott reá csillapítólag. Nem. Éppen a fiúért, a nevéért és a be­csületéért kell felelősségre vonnia az asszonyt. A gróf kikérdezte fiát, mivel töl­tötte a napot, majd ismét újságjába mélyedt. Nikola játékszerei közül egy zsinórt szedett elő. Annak egyik végét a fotellhez, másik végét az egyik ajtó kilincséhez kötötte. Pa­pirosból tölcséreket csavart és egyet­­egyet ráillesztett a zsinór mindegyik végére. Uralov figyelmes lett a fiúra és annak többszöri hallózása után rájött, hogy Nikola telefonosdit ját­­szik — Hallo! Hallo! Itt ki beszél ? Ott ki beszél ? Itt Uralow palota. Maga az drágám ? A gyerek nem vette észre, mint mered reá apja szeme s mint csú­szik ki annak kezéből az újság a szőnyegre. Uralow meglepetten fi­gyelte a természetes és utánzó ügyességgel ellesett telefonálást. Mi­ért játszik ez a gyerek éppen tele­font ? — Nikolám, — szólt magához intve. Hát te tudsz telefonálni ? — Tudok hát, szólt a gyerek büszkén, rámutatva az íróasztalon lévő telefonra. Hiszen gyakran lát­tam anyu­kától hogyan kell tele­fonálni. A gróf leküzdte felindulását. — Nyomra akadt. — Úgy ? És gyakran szokott a mamuska telefonálni ? Hogyan ? Mutasd meg? A gyerek roppant boldog volt, hogy ő most valamire megtaníthatja az édesapját. Komolykodó arcot vágott. — Hát így. Nézz ide apuskám. Halló? Halló? Kérem a 25—45-öt! — Micsoda, fiacskám ? Hogy mondtad ? Ismételd megegyszer a számot. — 25—43! Halló... Mig a gyerek fontoskodva a pa­­pírtelefonnal foglalatoskodott, Ura­lov elővette trónját s úgy tett, mintha játszadoznék vele. Közben, mig fia figyelme elterelődött, felirta a szá­mot : 23—45! Felállás közben vélet­lenül beleakadt a zsinórba és el­szakította a gyerek telefonvezetékét. — Apuska, de ügyetlen vagy, mondta komolykodva a gyerek. Most megyek ki a kisasszonyhoz, kérek tőle zsinórt és elölről kezdhetem a telefonálást. A fiú kiszaladt. Uralov eloltotta a nagy csillárt és ehelyett felcsavarta az íróasztal lámpását. Szivarra gyúj­tott. Maga elé kapta a telefonköny­vet, hogy kikeresse, kinek a tulaj­dona az a telefonszám ? VÁSÁRHELYI ÚJSÁG Zokon esett a vármegyének,­­ hogy a város lépéseket tett Farkirét, Csárpatelek és Kénye- , retéglás területének a határhoz való kapcsolása iránt Emlékezetes a Vásárhelyi­­ Újság olvasói körében, hogy­­ a város nemrégiben feliratban kérte a belügyi kormánytól, hogy Farkirétet Csárpatel­­ket és Kenyeretéglást kap­csolják a város határterü­letéhez, annál is inkább, minthogy a mondott határrészek területi egység és közigazgatási érde­kek szempontjából minden­­képpen Hódmezővásárhely ol­­­­dalán találják meg igazi he­­­ lyüket. Csongrád vármegyének azon-­­­ban zokon esett a város moz­galma — főképpen az, hogy a megye megkerülésével in­dult meg(?) — és panaszait a minisztériummal tiltakozó elő­terjesztés, a várossal pedig ri­deg hangú jegyzőkönyvkivonat formájában tudatta. A várme­gye szerint „nem forognak fenn a törvényes előfeltételek az átcsatolásra“ és „a lakosság sem kívánja.“ Már megbocsásson a féni vármegye, de téved, amikor efajta kijelentéseket kockáztat meg. Az igazság az, hogy van ok az átcsatolásra. Pompás hősbaritonjával vándor nyomdászként tengeti életét Sümegi-Schumbenza János, Benza Idának, minden idők egyik legfényesebb énekes­csillagának fiatal unokaöccse Furcsa vendég nyitott be csü­törtökön este a Törekvés-nyomda ajtaján. — Czutor szaktársat keresem. Sümegi János vagyok, utazó gép­mester, munka nélkül. Orosházáról jövök. Ott utasítottak Czutor úrhoz, mint a helyi szakcsoport pénztár­nokához. Sümegi János egyszeriben meg­ragadta mindannyiónk figyelmét. Öl­tözete gondosan tiszta, de kopott, a könyökén és térdén fényesedő. Fe­kete télikabátján mint valami ron­gyos vászon, amit végső keserűsé­gében vázolt fel egy éhes festő, úgy ingadozott sápadt, ösztövér, árnyé­kos koponyája. Arca helyén két fe­neketlen árok. Hanem egy pillanatig se tűnt kéregető természetnek. Sze­rényen, halkan, mintha rekedtes han­gon beszélt, azonban minden meg­­alázkodás nélkül, biztosan a dolgá­ban, melegen. — Itt van az utazási igazolvá­nyom, — már mutatta is — hogy az urak ne kételkedjenek abban, amit mondok. Itt vannak a munka­­bizonyítványaim. Vág minden. Sümegi János csak­ugyan gépmester, kiváló, munka nélkül. Percek alatt összegyűl a számára néhány pengő. A nyomdász segít a nyomdászon. Már amennyire telik. Sümegi János szaktársai filléreiből járja az országot. Míg valahol mun­kát talál. — Mondja, szaktárs, — kérdi Czutor Ede — mióta van után ? — Hónapok óta. — Hangzik a válasz. — Közben színészkedtem. Békésen, Gyulán, a Szécsi Ferenc társulatával. Elcsodálkoztunk. — Igen, kérem szépen, én színész is vagyok. Szerelmes. Megércesedik a hangja. — Hősbariton. Két esztendőn ke­resztül, amikor Esztergomban dol­goztam, első magánénekes voltam a főegyházmegye énekkarában. — Csernoch bíboros hercegprímás úr köszönő levéllel tüntetett ki. Bánáti- Buchner karnagy úr nem győzte eleget dicsérni a hangomat. Kérem, ez totum-faktum. Talán kételkedés ült az ajkainkon és észrevette, azért akart előkelően beszélni. Hát bizony, kicsit hamis­nak éreztük a hangja hirtelen nőtt ripacszengését. De még nincs vége! — Kérem, én csak véletlenül bot­lottam a szakmámba. Bennem mű­­vészvér pezseg. Spanyol származás. Sajnos, édesapámról, aki most het­vennyolcéves és szabászati szak­iskolája van, már tizenkétéves ko­rom óta különválasztott a véletlen fájdalmas játéka és emiatt nem tud­tam tanulni. Pedig gyönyörű han­gom van. Bizonyítani tudom, kérem. Bennem művészvér pezseg. Az én eredeti nevem nem Sümegi. Én tu­lajdonképen Benza vagyok. Az 1928 április 20 Fáry Bélánál / Eredeti China-vasbor - 5.50 fill. Tejoltó eredeti prima dekája 10 fill. Fáry fogkrém óriási tubus 50 fill. Fáry arcápoló kenőcs 1.20 fill. Fáry arcápoló szappan 80 fill. Heider fogpór óriási doboz 30 fill. Papagály ruhafesték - 16 fill. Lysoform, Karból, Kreolin, Sósav, Kénsav, Csontliszt, Futár, Iszapolt kréta. Naphtalin, Benzin, Diana és Brázay sósbórszesz Fáry Béla drogériájában. operaház buffójénak, Benza Károly­­nak vagyok a leszármazottja. Benza Idának pedig, a világ egyik legna­gyobb énekesnőjének az unoka­öccse. A fenét! Benza Ida csakugyan a világ legelső énekesnői közül való volt, a magyar földön máig se akadt párja. Tudjuk. De hogy ez a Sü­megi János volna az unokaöccse? Nehéz ügy. — Ugyebár, szerkesztő úr, — for­dul felém — kételkedni méltóztatik ? Megértem. Hihetetlen a dolog. De ha el méltóztatik fáradni a szállá­somra, okmányokkal tudom bizo­nyítani. — Benne vagyok!... — gondo­lom, aztán egyszerűen lecsapok reá — ha úgy tetszik, akár indulhatunk. Hamarosan megérkezünk Czutor Ede lakására. Ahol Sümegi János ezúttal hajlékot talált. Ha csak egy éjszakára is. Előkerül a poggyász. Kis vulkán­táska. Benne irattáska. Abból két fénykép. Egyazon úrihölgy mind a­­kettőn. A hátlapon ajánlás: — Az én kedves Janimnak igaz szeretettel B. Nagy Benza Ida. Nagy Benza Ida leánya Nagy Im­rének, a híres színésznek és a vi­lághírű Benza Idának. Maga is ki­váló operaénekesnő, aki tizenkét évig volt a berlini Vígopera tagja. Most Budapesten él. Özvegye Bait­­say Geyzának, Csanád megye híres főispánjának. Pár éve még a kormányzót látta vendégül úri otthonukban! Azután levelet mutat Sümegi János. — ... a te szép meleg hangod tovább viszi a „Benza“ nevet a művészetben . . . S amit a Teremtő adott neked Janim és ami még most rejtve van — én fogom azt a kincset napfényre hozni. A papiroson B. Nagy Benza Ida neve. Mélynyomással. Ilyen az urak levélpapírja. A keresztlevelét nyomja a ke­zembe. Hosszúlejáratú, 10-35 évig törlesztéses 7 és fél százalékos kamatalap mellett legelőnyösebben, leggyorsabban folyósít MAGYAR OLASZ BANK R.­T. Hódmezővásárhely, IV. kerület Szentesi­ utca 8. szám alatt, kölcsönöket

Next