Vásárhelyi Ujság, 1930. október-december (10. évfolyam, 221-294. szám)
1930-12-10 / 279. szám
2 VÁSÁRHELYI ÚJSÁG 1930. december 10. Térdreborult gyilkosa előtt Nagygyörgy Mihályné. Az újvárosi rémtett borzalmas részletei. Vasárnap reggel, mint a futótűz, oly gyorsan terjedt el városszerte a hír, hogy Újvároson, a Vörösmarty utcában gyilkosság történt s a Vásárhelyi Újság tudósítása alapján azt is megtudhatta a közönség, hogy a gyilkost Paksi Sándor 31 éves tálassegéd, Káposztás telepi lakos személyében még az éjszaka folyamán kézrekerítették a detektívek. Mint írtuk, Paksi volt az, aki szombaton este a gyilkosság hírét a Síp utcai rendőrségre megvitte. Ez este 8 órakor történt és éjfél után 2 órakor ugyanez a Paksi Sándor sírva ismerte be a detektívek előtt, hogy ő ütötte le özvegy Nagygyörgy Mihálynét és özvegy Sebők Jánosnét, akikhez rablási szándékkal tört be, mert pénzt akart szerezni a vagyonos gazdaaszszony lakásán. Az izgatott viselkedés és a lábnyom árulták el a gyilkost, aki a nyomozás kezdetekor azzal igyekezett elterelni magáról a gyanút, hogy mindenütt követte a detektiveket s a lámpatartó is ő volt, mikor a rendőrség emberei a sötét udvaron a lábnyomokat vizsgálták, sőt előbb, midőn Zsenaty Emil dr. az áldozatok sebeit kötözte és az eszméletlen Nagygyörgy Mihályné óriási fájdalmában le akarta tépni fejéről a kötést. Paksi Sándor volt az, aki a szerencsétlen asszony karjait lefogta s egyébként is mindenben igyekezett úgy az orvosnak, mint a mentőknek, majd pedig a rendőrségnek segítségére lenni. A Vásárhelyi Újság helyszínen járt munkatársának feltűnt ez a buzgóság s meg is kérdezte, Paksit, ha ennyire szívén viseli az ügyet, miért a rendőrségre futott a helyett, hogy a gyilkos után vetette volna magát, mikor az esetet felfedezte. — Ezt bizony rosszul tettem! — felelte a tálassegéd. Majd mikor 12 óra tájban tudósítónk távozni készült, Paksi kíváncsian kérdezte: — Szerkesztő úr, van-e már valami nyom? Így viselkedett tehát a gyilkos, mielőtt még tudták volna róla, hogy ő követte el a szörnyű tettet. A gyilkosság borzalmas részletei. Mint egy gyerek, úgy sírt, mikor beismerő vallomását jegyzőkönyvbe mondotta. A legaprólékosabb részletességgel felfedte bűnét. Azzal kezdte, mikor egy susáni ismerősénél tartott disznótorban kapott paprikást hazavitte a feleségéhez s hozzá akart fogni a vetkőzéshez, akkor közölte vele az aszszony, hogy a házigazda megsürgette a decemberre esedékes házbér fizetését. — Disznótor helyett valami kereset után nézhettél volna, — szólt az aszszony, — hogy a 20 pengőt ki tudjuk fizetni. — Jó van fiacskám, megszerzem a pénzt, majd ad apám! — válaszolt Pako bi s ezzel vette a kalapját és elindult, mint mondotta, a Makói úton lakó édesapjához, akinek ott tálasműhelye van. Útközben határozta azután el, hogy lopás útján szerez pénzt. Ismerte Nagygyörgynét, távoli rokonságban volt az asszonnyal, tisztában volt az özvegy életkörülményeivel s úgy gondolta, hogy itt könnyen hozzájuthat a házbérre szükséges pénzhez. A Fáncsy utcán egy darab vasastéglát vett magához s így mászott azután be Nagygyörgyné házának gazdasági udvarára, ahonnan izgatottan leste, hogy a két asszony villanyt oltson és lefeküdjön. Mikor a konyhában kialudt a villany és a két özvegy a szobába ment, Paksi odasompolygott a verandára, a konyhaajtóhoz, mely ebben a pillanatban megnyílt és Sebőkné dugta ki rajta a fejét. A tálassegéd felemelte a téglát és lesulytott az asszonyra, aki ájultan terült el az ütéstől. Most Paksi nagy hirtelen beugrott a lakásba. A szobában rémült arccal Nagygyörgy Mihályné fogadta. Az özvegy látta, hogy mi történt gondozónőjével s ijedtében térdreborult a gyilkos előtt, aki most állati erővel a szerencsétlen aszszony fejére ütött. Kétszer vagy háromszor sújtott rá Nagygyörgynére Paksi, amikor a szerencsétlen nő hangtalanul összerogyot, a bestiális lelkületű ember odarohant az egyik ruhás szekrényhez, kinyitotta annak ajtaját és pénz után kutatott, de eredménytelenül. Közben Sebőkné jajgatni kezdett, amitől Paksi Sándor megijedt és kiugrott a lakásból s a ház kőkerítésén kimászott a Vörösmarty utcára. Ekkor szaladt azután a Síputcába, amerre hazafelé is járni szokott s ekkor találkozott össze Vörös Sándor rendőrfelügyelő helyettessel és vitéz Kiss I. Ferenc rendőrrel, akiknek előadta a rögtönzött mesét s aztán tovább futott a közelben lévő lakására. Odahaza csak néhány pillanatig maradt, majd visszament véres cselekedetének színhelyére s ott is volt, míg csak a gyanú rá nem terelődött és őrizetbe nem vették. Paksi, mint áldetektiv és tyúktolvaj. A négy polgári iskolai képzettségű gyilkos régi ismerőse a rendőrségnek. A Nádor utca környékén több tyúklopást követett el s a tolvajlások miatt el is ítélték, mikor egyszer rajtavesztett a dolgon. Máskor viszont azért gyűlt meg a baja a rendőrséggel, mert detektívnek adta ki magát s mint ilyen, korcsmár kártyajátékosokat «leplezett le» és mindjárt nyomban, el is «ítélte» a delikvenseket, akik csakhogy a bíróság elé ne kerüljenek, azonnal le is fizették a «büntetést». Persze a furfangos módon szerzett pénzt a maga céljaira fordította. Egyszer azonban ebbe is belebukott s az áldetektiveskedés vége az lett, hogy dr. Mikosevich Viktor járásbíró kéthónapi börtönbüntetésre ítélte, amit le is ült Paksi. A gyilkos különben becsületes családból született. Édesapja köztiszteletben álló iparosember, tálas műhelye van a Makói út 64 szám alatt. Ide vitte meg vitéz Kiss I. Ferenc állami rendőr a gyilkosság hirét, miket könynyező szemmel, hitetlenkedve fogadott a tisztességben megőszült apa. — Inkább a pergőtűzben pusztultam volna el a harctéren, legalább nem érhettem volna meg ezt a szégyent! — fakadt ki az öreg télasmester. Vasárnap délelőtt a rendőrségre hívták idős Paksi Sándort. Itt szembekerült a fiával, aki sírva ölelte át édesapját. Csak egy pillanatig tartott ez a jelenet, mert az elkeseredett apa így tiltakozott az ölelés ellen: — Vedd le rólam ezt a gyilkos kezedet! Engedélyt kapott a férjével való beszélgetésre Paksi Sándorné is. Az elegáns fiatalasszony méltatlankodva hangoztatta a rendőrségen, hogy férjét gyilkossággal vádolják, holott «emberölést» követett el, ami a büntetés szempontjából nem mindegy. A rendőrség bravúros munkája. Vasárnap Vásárhelyre érkeztek Zombory vizsgálóbíró és dr. Kalmár Szilveszter ügyész, akik helyszíni szemlét tartottak a Vörösmarty utca 35 sz. alatt, ahol Paksi Sándor lejátszotta előttük a gyilkosságot. Úgy a vizsgálóbíró, mint az ügyész a legteljesebb megelégedéssel nyilatkoztak a rendőrség bravúros munkájáról s dicsérték a vásárhelyi detektiveket, akik Tóth Imre csoportvezető vezetése mellett példátlan gyorsasággal kézrekerítették a tettest. A detektivek valóban minden elismerésre méltó munkáját különben Vozák József tanácsos, a kapitányság vezetője a keddi napiparancsban külön is méltatta, elismerését fejezvén ki az ügyes teljesítményért. Káposztás-telep, II. Kereszt utca 17. Ebben a lucskos-pocskos csatakos időben szinte áldozatnak számít az aszfaltos belvárosban lakó embertől, ha arra szánja el magát, hogy kimegy az Újváros háta megött lévő Káposztástelepre és megkeresi ott a házat, ahol a gyilkos Paksi Sándor feleségével és csöppnyi gyermekével lakott s ahonnan szombaton este borzalmas szándéki kar agyában elindult embert, védtelen asszonyokat ölni a Vörösmarty-utcába. A Tuhutum-utcáról megyünk be a telepre, melynek «fő utcáját» érjük így el. Szerencse, hogy a város járdát csináltatott, mert különben mi is úgy járnánk, mint az a két szegény ló, amely egy téglás szekér elé fogva, borzasztó erőlködéssel húzná a terhét az épülő óvodához, de hiába, a kerekek nem akarnak fordulni és így kárbavész a szegény párok minden igyekezete s hasztalan a kocsis káromkodása is, mert a sár, a valóban feneketlen káposztás-telepi sár legyőz emberi s állati erőt egyaránt... Egy diáksapkás gimnazistát szólítunk meg érdeklődésünkkel aziránt, vájjon hol van Paksi Sándor lakása. — A gyilkos Paksié? — kérdezi tőlünk a kis gimnazista, ezzel mintegy jelezni akarta, hogy hallotta a bűntény hírét. Útbaigazítást azonban nem tudott adni, mert mint kiderült, ő is idegen a telepen. Pár lépéssel később azután két «benszülötttel» találkozunk. Egy féllábú hadirokkanttal és egy másik deresedő hajú emberrel, aki nyilván szintén a rokkantak jogán lehet lakója a Rokkant-telepnek. Éppen Paksi Sándor esetéről beszélgettek, mikor megszólítottuk őket felvilágosításért. — Ott lakik a második keresztutcában, szemben az iskolával, — adta meg a választ a féllábú hős és szinte látszott, hogy nagy-nagy megvetéssel van a gyilkos iránt, mikor botjával odamutatott a fehérre meszelt házra, melynek Paksi Sándor lakója volt szombat estig. Az épülő új óvoda előtt visz el az utunk. Serényen folyik az építkezés, azonban aligha hamarosan meg nem akad a munka, mert elfogy az építkezéshez szükséges anyag s a sár miatt lehetetlen a tégla és a homok fuvarozása. Ezt egy rokkant mondja el nekünk, akiről csakhamar kiderül, hogy távoli rokona Paksinak.. — Rokona vónék kérőm, annak a haszontalan embernek, — mondja amikor a gyilkosságról kérdezzük, — de nem igen rólam vele beszédes, mert sohase tetszett nékem az arca, teccik tudni lerítt rólla, hogy minden rosszra képes! Többet nem mond emberünk, de az a néhány szó, amely ajkát a «rokon» jellemzését illetőleg elhagyja, mindennél többet beszél. Tovább megyünk. A Síp-utca szép iskolájában most gyülekeznek a gyerekek. Vidám kacagástól, pajkos zsivajtól hangos a tájék. A modern iskolaépülettel átellenbe érve a sarokról utánunk hallik Paksi Sándor rokonának kiáltása: — Az a ház az! Fehérre meszelt falú épület előtt vagyunk. Rendes magasságú, cseréptetejű szép sarokház: ez a gyilkos lakóhelye. Hosszú frontja két utcára néz s mindkét utcáról egy egy kiskapu vezet be a portára. Paksi Sándorék lakására az iskola bejáratával szemben lehet bemenni, azaz csak lehetne, ha az ajtó nyitva volna. Zárva van. Hiába dörömbölünk semmi válasz, csak a malacok sivalkodása hallatszik belülről, az udvarról, meg az iskolából a gyerekek boldog lármázása ... Megkerüljük a házat. A másik kapunál próbálkozunk. Szerencsénk van. Ezt a kaput, all. kereszt utca 17. számú ajtót, nyitva találjuk. Sőt élőlélekre is akadunk az első pillantásra kihaltnak tetsző házban. Nagy Imre kereskedősegéd fogad bennünket. Elbeszéljük neki, miért jöttünk s megkérjük, mondjon el valamit Paksi Istvánról. — Én a feleségemmel lakom itt, a másik lakásnak pedig sógorom, Varga Tóth Síp utcai borbélymester a bérlője. Paksi lakása a ház túlsó végén van, s az utcáról a másik bejárat vezet oda. A ház különben Miksai Balázs városi utász tulajdona, de ő állandóan kint lakik Mártélyon. Ami Paksit illeti, vajmi keveset tudok róla és a családi életéről mondani, annak dacára ugyanis, hogy egy házban laktunk, a lehető legritkábban találkoztam s még ennél is kevesebbet beszéltem vele. Annyi bizonyos, hogy nem valami jó módban élt, bár a mindennapi kenyere biztosítva volt, hiszen az édesapja segítette, azonkívül néha napján munkája is akadt, amikor tehát keresetre is szert tudott tenni. Éppen ezért minket lepett meg legjobban, amikor vasárnap reggel híre jött, hogy szomszédunk gyilkosságot követett el. Az újságból tudtuk meg a dolgot s bizony meg voltunk rökönyödve, midőn Paksi Sándor nevét olvastuk. Ekkor már Paksiné és a négyhónapos kisfia elmentek hazulról s azóta nem is jöttek vissza, úgyhogy velük nem beszéltünk a szörnyű dologról. — Mégis, milyen ember volt Paksi Sándor? — vetjük közbe a kérdést. — Nekünk nem volt vele bajunk, — mondja most Nagy Imre, — ami pedig a családját illeti, jó volt hozzájuk, a kisfiát meg egyenesen a rajongásig szerette. Mikor nem dolgozott, egész napját gyermeke körül töltötte és hol a picit becézgette, hol pedig olvasott. Nagyon szeretett olvasni, kevés ember van Vásárhelyen, aki annyi regényt ismerne, mint Paksi Sándor. Három-négy nappal ezelőtt hallottam tőle, hogy hamarosan abbahagyja az olvasást. SSDUIITORFORRÁS a vese, hólyag, rhenma gyöpize «Aid: hugysavas csapadékot feloldja és ilyenek képződését megakadályozza , a r!w»mán dafimakat megszünteti ♦ vese» és hólyaghomokot eltávolít e cukorbetegek gyógyitala. Hódmezővásárhelyi Népbank érdekközösségben a PESTI MAGYAR KERESKEDELMI Bankkal. A legolcsóbb feltételek mellett folyósít váltókölcsönöket bekebelezés nélkül is. Betéteket a legelőnyösebben gyümölcsöztet. Foglalkozik a bank üzlet minden ágával. — Miti jutok, ni sásra!— Tén éltek, ír — kérde — Hát — ismerséget is egyéb kérdésre, h járatta, ahol az asszo: olyan túl is az áll két i ami szín a gyil hanem v kell kert telepi c Délutá szülünk a gyilkoltunk i Bent az a tanító osztály csalatot, szinte k az ötödi Olyan lakóházi feni tila Meggy hangja — Se féle jós Végre lacsivítá Paksi telik a mert lkertek Hétfő a nyom nem vo akit tegedi itt meg is dór fe nyűgöd jóban, még be a rabi fogyasz Fekete előtt ságokk végére kapott, A várt gyik fő művele gyilkos keltő leget : jusz. Kert takta fogdát amikor dúlt a nés el városh gyors másho sérője volt a ban e kost ini az szemé kocsij Paksi Az ban a vártat vénys:vő fo itt fo fogsáiig tai A özvegyése holott Vörösszoba kossá óriási