Vásárhelyi Ujság, 1933. október-december (13. évfolyam, 224-298. szám)

1933-11-28 / 271. szám

933. november 28. kedd Ára: 6 fillér. XIII. évfolyam, 271. szám VÁSÁRHELYI UJS ELŐFIZETÉSI ÁR: Egy hóra 1‘30 P, Negyedévre 3'60 P, Egész évre 14'— P.— Külterületre és vidékre negyed évre 5 P DÉLI HÍRLAP FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sz.­Antal­ u. 7 szám TELEFON: 209 Az egész város ünnepe lett a református konferencia Vivódó lelkek csodás problémái • Mit tennél, ha ajtódon kopogtatna a Krisztus ? Kié a magyar föld ? Kié az ország ? Csendes, lassú új hon­foglalás folyik — erről beszélt Ravasz László dr püspök Ezüstszínű novemberi vasárnap reg­gelen galambok szárnya csattogott a vásárhelyi házak felett s ősznek levél­hulló halk ünnepi csendjébe belezu­­gott a harangok szava. Felcsendült és hívogatott: Jertek, akiket elárasz­tott az élet. Emeljétek feli arcotokat a földről, hol a­­tépő gondok élnek, ég felé, hol az örökkévaló lakik. Hallgas­sátok meg a szót, mit számotokra ké­­szitget­tek azok, kik jöttek az Annak nevében, hogy életnek lángját gyújt­sák fel kihűlő szivetekben s a vigasz­talásnak megnyugvást hozó borogatá­sát rakják lázas homlokotokra. Jertek, hogy szent légyen val­lástételek és megáldott az az óra, melyet Isten ne­vében nyújtanak néktek ma Krisztus ajándékául azok, akik eljöttek. Ga­lambok szárnya csattogott a vásárhe­lyi házak felett. Felzugtak a harangok s egyszerre magyar sorokkal lett né­pes az utca és sóvárgó lelkű embe­rekkel telt meg a templom. És a né­p valóban ünnepek vasárnapja lett, mert a lelkek megteltek áj­ult hittel és sok nagy gyönyörűséggel. Ahogyan a sa­si gyüésen Márton Árpád mondotta: Csak azt éreztük, hogy nagyon jó volt miniékünk ma, hogy csoda történt, mert széthúzó népnek minden rétegét forrasztotta össze a vará­zsos szó s a lelki étel, melyet sóvárogva keresett szivünk és lelkünk, hiszen Ravasz László püspök az egész magyar nemzetnek büszkesége. Isten­nek köszönjük, hogy Őt nékün­k adta. Ravasz László püspök tett most hitvallást ott az állomás sínpárjai kö­zött, melyek átfogják az egész vilá­got, arról, ami számunkra megmaradt és az útról, mely előttünk nyitva van. Bekerítettségün­kben — mondotta a püspök — egy tér még megmaradt a terjeszkedésre. Felfelé még van út, mely az Istenihez visz. Ha ezt az utat választjuk, különbek lesznek ettől a magyar gyermekek, erősebbek, elszán­tabbak a magyar férfiak, lelkesítőb­­bek a magyar nők, bővebben termő az ősi föld és lengébb a magyar lo­bogó. Gazdagszik általuk nemcsak az egyház, de a város minden polgára, mert a város lelkét­­szövi át ez új su­garaikkal. Ezután megáldotta a várost és szál­lására hajtatott. Sógoránál, M­u­z­s­i János tanárnál szállott meg, Szentpé­­teri Kun Béla debreceni egyetemi ta­nár a Lázár Lajos főgondnok ven­dége lett, dr D­a­b­a­s­i Hal­á­s­z La­jos nyugalmazott koronaügyész pedig dr C­s­á­k­y Lajos főügyésznél szállott meg. Este kilenc órakr megszólaltak az ótemplom harangjai s itt gyűltek ösz­­sze a vendégek a konferenciát beve­zető áhítatra, melynek szónoka Ben­­k­ő István rákospalotai lekész volt. Megérkeztek Vásárhelyre T­h­a­­­y­­Ló­rán­d országgyűlési képviselői d­r Imre Sándor egyetemi tanár, H­a­r­­s­á­n­y­i Pál békésbánáti és Szabó Imre budapesti esperes ,továbbá M­u­­r­a­k­ö­z­i Gyula, Bakó László, Nád­házi Bertalan, C­s­á­n­k­y Benjámin, Ku­l­i­n György, dr Hevesi Kálmán, dr Viktor János, Berecz­ki Al­bert, Göde Lajos és S­z­i­r­b­i­k lel­készek és Galamb Sándor makói ügyvéd, egyházmegyei tanácsbíró. felében éltél a szent vacsorával, hal­latszana-e a szó. Nincs nékem mit megosztani véled, mert magamnak sincs kenyerem. Azután a harmadik ajtón hallatszana-e a szó, er­oy hiva­talos helyre, ott lakik az én papom, akivel néked dolgod lehet. És a ne­gyedik helyen hallatszana-e szó. Mi­­­­ért zavarsz engemet, mikor elég a ma­­­­gam­ baja. Az ötödik helyen­ nem tu­­­­dok szállást adni néked. A hatodik helyen: ó, sokat hallottam nevedet, | de sohase hittem volna, hogy élő sze­­­­mély voltál. És hallatszanék-e a szó: | takarodj az én ajtómból, nem vagy te | az én Messiásom, nem hiszek né­ked.­­ Más az én megváltóm és másnak hi­­­­szek. És volna-e hely, ahol hangza­­nék a Jézus szava: Én vagyok a te Krisztusod, kinek nevében megkeresz­­­­telítettél és hallatszana-e a szó, az üd­­­­vösség szava, az öröm áradozása.­­ Ki vagyok én Uram, hogy én hozzám­­ akarsz beszállani? Oly régen várta­­t­lak, mert tudom, hogy eljösz, hiszen­­ megsérted. Az én lelkemben vetettem­­ puha ágyat és imádkozom, fogadj be te is szivedbe engemet. Én hiszem, — mondotta Szabó Imre esperes — hogy ebben az órában igy fogadnátok mindnyájan Krisztust, ha ajtótokon kopogtatna. Mert ne felejtsétek el, hogy fordul a helyzet s most Krisztus kérb elebocsátást szivetek ajtaján, egykor azonban majd ti könyörögtök bebocsáttatásáért. A nagy hatású szent beszédet azzal a fohásszal fe­jezte be az esperes, hogy: „Taníts meg Uram bennünket a csendes tiszta életnek szeretetére.“ Szombat este a nagyállomáson Ünnep lett a nap, mint ahogy az volt már szombaton este is. Mert ez az ünnep, a reformátusok konferenciá­ja már szombaton kezdődött. Egész nap érkeztek a kedves vendégek s es­te hét órakor Ravasz László püs­pök fogadására sereglettek föl az egy­ház vezetősége s Vásárhely egész kö­zönségének képviselői. Pap Imre el­nöki elkész állitottai meg egy ünnepi percre ,a főpásztort s köszöntötte a nyáj nevében, kink részére a mennyei kenyér magvait hozta el. Majd E­n­d­­r­e­y Béla polgármesterhelyettes mon­dott köszönetet a város küszöbén a­­■főpásztorhoz, kifejezvén azt, hogy a református konferencia napjai nem­csak a reformátusságnak, hanem az egész városnak ünnepnapjai lesznek. Olcsó harisnya hét" Eredeti Nor-coc svájci sapkák színes P 1'30. — fehér P 1'50. Angol mintás gyapjú harisnyák, selyem harisnyák, meleg női s gyermek nadrágok, átmeneti és téli kesztyűk Hihetetlen nagy választékban s meglepő olcsón szerezhetők be a Kokpon lerakatban. Mit tennél, ha Krisztus kopogtatna ajtódon ? Vasárnap reggeli kilenc órakor mind az öt templomiban ünnepi istentiszte­let volt. Az ó templomiban Szabó Imre esperes, az új templomban M­u­­r­a­k­ö­z­i Gyula, a susáni templom­ban Bakó László, a tabáni templom­ban Nádházi Bertalan, az újvárosi templomban Csáki Benjámin ment fel a szószékre. Ugyanaz volt minde­nütt a textus: „Ime az ajtó előtt ál­lok és zörgetek.*’ Mindenütt megtelt hívőikkel az Isten háza és áhitatos lé­lekkel élte át mindenki azt a csodás másfélórát. Mi csak egy beszédet eme­lünk ki a sok és mind szép közül még­pedig a Szabó Imre esperesét, aki az ótem­plomban Ravasz László püspök előtt tett vallást Krisztus követéséről. „Sohse tudnánk úgy szeretni Té­ged, ahogy kellene. Sohse tudnánk úgy­­szolgálni Téged, ahogy szeret­nénk. Sohse tudjuk megérteni, mit nyertünk szerelmedben Isten. Majd Sionyéneke után, melyet hatá­sosan adott elő a vegyes énekkar, prédikációjába fogott Szabó Imre es­peres és feltette a kérdést: várjon, ha most leszállna az égből a Krisztus és bekopogtatna a házak ajtaján, hogyan fogadná a Shivő sereg? Kopogtatna egy ajtón és kérdezné a bentlévő, ki­csoda az? És szólna a Krisztus: Itt a te megváltód van, kinek nevében meg kereszteltettél. Hallatszana-e a szó? Nem ismerek. Ha bekopogtatna egy másik ajtón és azt mondaná: itt a Krisztus van, kinek nevében keresz­tyénnek neveztettél el, kinek megtö­retett teste és éretted kiontott vére Kié a magyar föld? Délelőtt féltizenegy órakor zsúfo­lásig megtelt a Sas díszterme, hogy a konferencia alkalmából rendezési matiné számait meghallgassa és hogy hallja ékes beszédét Ravasz László püspöknek. A „Tebenned bíztunk elei­től fogva”’ elénekl­ése után H­a­r­s­á­n­y­i Pál esperes emelke­­dett szólásra. Ha volt valaha nehéz világ, ha történelem ekéje úgy szán­tott, hogy nyomában vér fakadt s reá az égből könypatak omlott; ha volt kor, mely problémákban vajúdott, az a kor a mainak csak halvány­­mása le­het. Várjon miért? Kérdi az ember. Mert zörgetett valaki s mi nem bocsá­tottuk be. De ez a valaki adott ne­­künk kincset és gazdagságot, kinek fénye besugározza időinket és a hatá­rokon túl a tereket, hol szenvedő test­vérek laknak. Aki eljött közénk most, hogy zörgessen annak nevében, aki maga a feltámadás és az élet. És ez a férfiú a mi szeretett püspökünk, Ravasz László főpásztor. Midőn őt üd­vözli, kéri Istent, hogy áldja meg azt a férfiút és tegye ezt a konferenciát a nagy magunkba szállás és a fellángo-

Next