Vásárhelyi Ujság, 1937. január-március (17. évfolyam, 1-71. szám)

1937-03-17 / 61. szám

FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP MEGJELENIK A KORA DÉLUTÁNI ÓRÁKBAN ELŐFIZETÉSI ÁR: Egy hóra 140 P. Negyedévit 4— P. Fél évre 8­— P. — Külterületre és vidékre negyedévre 6 P.­ Felelős szerkesztő: Dr LÁZÁR BÉLAI Szerkesztőség és kiadóhivatal : Szent Antal­ utca 7 szám­ TELEFON: 209. Szerda, 1937. március 17. Hódmezővásárhely XVII. évfolyam 61 szám A tavasz és a lelkesedés jegyében ünnepelte meg Vásárhely népe március tizenötödikét A legtehetetlenebb időjárási jelen­ségek váltják egymást ebben a hó­napban, március 15. ére, a magyar nemzet felszabadulásának örök ün­nepére azonban gyönyörű, napsuga­­ras, meleg tavaszi időt küldött a jó Isten. Ez a pompázatos idő min­denkit kicsalt a levegőre, messze lakót, beteget egyaránt, úgy, hogy az utcákon rég látott hatalmas töme­gek hömpölyögtek. Rég voltak eny­­nyien a Kossuth téri ünnepségen, talán évek óta nem érezték ennyire a mi gondterhes magyarjaink, hogy el kell jönnie nemsokára a feltáma­dásnak. Mintha a leventék, az ifjú cserkészek soha sem vágták volna úgy oda erős lépteiket a Kossuth tér kövezetére, a dalárdák talán még sohasem énekeltek ennyire szívből és ilyen zengzetes hangon és — az ünnepi szónok, vitéz E­n­d­r­e­y Antal dr felsőházi tag, még talán sohasem beszélt ilyen szépen, ilyen megkapóan és rég nem adtak ilyen egyszerű, de igaz­ságos útmutatást a város lakóinak, mint ő. A nagy tetszéssel, tapssal fogadott beszéd után a dalárdák száma, majd Dezső Mariska könnyekig ható, gyönyörű szavalata következett két kis székely gyerek tragédiájáról. Vitéz Sarkantyus Imre, a mezőgazda­­sági szakiskola fiatal hallgatója szavalt még hazafiasságtól áthatva, majd a Himnusz akkordjaival bezárult az ünnepség. Utána a közönség a Kossuth-szobor elé vonult, ahol először Endrey Béla polgármester a város nevében helyezte el koszorúját, majd a többi társadalmi egyesületek koszorúhelye­­zése következett. A Kossuth­ téri ünnepség Tíz óra után indu­l meg a tarka színpompás felvonulás a Szabadság­térről a nagy utcára Elől a levente zenekar, utána két díszruhás hajdú a városi és a nemzetiszinti lobogó­val, azután sorban a vitézek, a front­harcosok és az egész vásárhelyi tár­sadalom küldöttei. A Kossuth téri elhelyezkedésre már zsúfolásig meg­telt a hatalmas terület, de mindenki jól látott és jól hallott, mert a ren­dezés kitűnő, a felállított hangszó­rók ugyancsak jó hangúak voltak. A műsort minden magyarok imád­sága, a „Hiszekegy“ vezette be, amelyet az egyesített dalárdák da­loltak bele a márciusi jégbe, hogy játékos szellő vegye szárnyaira a han­gokat és vigye magával arra a Kár­pátok felé . . . Ezután következett Fejes Péter „Talpra magyar‘‘-szavalata. Ahogy állt ott a pódiumon és belekiáltotta a tömegbe, hogy rabok tovább nem leszünk, az ember visszaálmodott a negyvennyolcas márciusra és ennek a gyönyörűhangu, izzó magyar lelkű fiúnak a helyébe­n Petőfi Sándort képzelte az emelvényre. És jött vitéz Endrey Antal dr felsőházi tagunk beszéde, aminek minden sorát, minden betűjét meg kellene örökíteni most, a nagy szét­húzások idején, de sajnos, az újság keretekhez van kötve, s csak né­hány gyönyörű gondolatot, megszív­lelendő figyelmeztető szót vethet az újságíró papírra ebből a nemes szó­noklatból. — Magyar testvéreim ! — kezdte Endrey Antal. A „Talpra ma­gyar" gyújtó szózatára összedobban minden magyar szív és a nagy összefogó márciusi eszmék, kell, hogy egyesítsenek minden magyart. Ha mostanában a csüggedés kor­szakát éljük is, ma ez a szent nap emelje fel a szíveket és teljék meg minden szív márciusi ihlettel, lelke­sedéssel. Gondoljunk arra az 1848 as pillanatra, amikor a magyar nép a nemzeti eszme legyőzhetetlen erejével talpra állt Milyen gyö­nyörű, milyen magasztos volt a pil­lanat, amikor a zsarnokságot leráz­ták magukról a márciusi magyarok és a béklyók lehullottak a nemzet testéről A 12 pontról beszélt ezután az illusztris szónok, kiemelve, hogy milyen csodálatosan érvénye­sül ebben a rövid szövegben a magyarság lelkülete. Majd azt hangsúlyozta, hogy ez a nagy márciusi ünnepség legyen intő példa azoknak, akik állig fegyverben tiltakoznak a megszállt területeken az igazi magyar feltámadás ellen, akik tűzzel-vassal igyekeznek az igaz­ság eljövetelét megakadályozni. Trianon felé egy új talpra magyar riadója harsog. Csodálatosan szép példát hozott fel E­n­d­r­e­y Antal egy szimbolikus márciusi képről, amelyen együtt halad a gazda, a mun­kás és minden rétege ennek a népnek és az égből Hungária istenasszonya hozza az áldást. Ez a szimbóluma a testvéri­ségnek, egyenlőségnek, sza­badságnak, ez példázza, hogy minden magyar jó polgári sorban éljen, támogassa egymást testvéri összefogásban. — Ne tagadja meg senki a magyar Géniuszt — mondotta —, nincs szükség politikai és fe­lekezeti differenciákra, az ön­érdekeket hajhászókat el kell tüntetni a közéletből. A testvériség jegyében történjék min­den és a kölcsönös megbecsülés le­gyen tetteinknek, elhatározá­sainknak irányítója. Törvényhatóságunk lelkes, magyar népe a márciusi eszmékkel összefogva merítsen erőt a további küzdelemhez és ápolja a testvériséget, amely nélkül nincs feltámadás. Őszinte szívből kí­vánom, hogy ezzel a márciusi érzéssel bontsák ki minél előbb a régi, függet­len Nagymagyarország zászlaját. Mint minden frontharcos megmoz­dulás, ez is hatalmas méretű volt kül­sőségekben és belső tartalmában egy­aránt. Este 8 órára mozdulni alig le­hetett a Fekete Sas nagytermében, mintegy 1000 ember ülte körül az asztalokat és töltötte meg roskadásig a páholyokat. Fél 9 előtt megharsantak a kürtök s bevonultak az előkelőségek: End­rey Béla polgármester, Márt­o­ni Árpád ref. elnöklelkész, Kun Béla képviselő, Endrey Antal felsőházi tag, főcsoport elnök és Dobó Ferenc főszámvevővel az élen és helyet fog­laltak a nemzetiszinti drapériákkal és frontharcos jelvényekkel dúsan diszí­­tett emelvényen. Márton Árpád ref. elnöklelkész a Hiszekegyet mondotta el, az 1000 főnyi tömeg vele zengte a nemzeti imádságot. Dobó Ferenc főszámvevő bejelen­tette, hogy a vacsora ünnepi szónoka vitéz Tóth András képviselő, a Frontharcos Szövetség alelnöke a 9 órás vonattal érkezik Vásárhelyre. Be­széde további folyamán a márciusi eszméket méltatta és elitélőleg szólott azokról a divatos eszmékről, amelyek mostanában oly népszerűségre tettek szert, de csak vérontást hoznak s nem a békés fejlődést. Kérte az ifjúságot, hogy ne hódoljon be ezeknek a di­vatos, szélsőséges eszmeáram­latoknak, hanem a magyar frontharcos eszmét tűzze ki megvalósítandó célul maga elé. Vitéz Endrey Antal beszédében rámutatott, hogy a magyar frontharcos hős volt, mert a márciusi gondolat ott volt vele a lövészárokban is, ahol olyan társadalomról álmodozott, ahol nincs osztály csak nemzet. Ezt az álmot mi frontharco­sok továbbszőjük és meg fog­juk valósítani — jelentette ki nagy tetszéstől kísérve. A vacsora végeztével érkezett meg vitéz Tóth András képviselő, aki gyújtóhatású szónok­latában elmondotta, úgy érzi: megafo­nok tízezrével kellene a magyarság fülébe kiáltani: Talpra magyar! Mert ennek itt van a legfőbb ideje. A frontharcos mozgalom ennek a talpraállásnak egyik legfőbb moz­zanat. A frontharcos mozgalom szerves folytatása a magyar­ság ezredéves szabadsághar­cának. A frontharcos mozgalom a nemzeti erők összefogását hirdeti s nem tűr széthúzást, mert úgyis kevesen va­gyunk. Jelenlegi állapotunkban nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy idegen eszméknek hódoljunk. Most amikor 1919 óta vasgyűrű vesz körül bennünket kultu­rális, gazdasági és politikai tekintetben egyaránt. Az idegen eszmeáramlatok térhó­dításáról szólva nagy tetszéstől kisérve jelentette ki, hogy nem való idegen kenyér a magyar tarisznyába. Beszédét a következő mondatokkal fejezte be : — Szabadságra születtünk és nem hajtjuk meg fejünket elenségeink go­­nos akarata ellőtt. A nagy tapssal fogadott beszéd után Katona Ferenc városi aljegyző a Nemzeti dalt szavalta el szavaló­­kórussal, majd öt bájos leányka: Antal Böske, Dénesi Bözsi, Kra­­kovszky Manci, Kispál Manci, Klap­­csik Eszter magyar táncot lejtettek. A frontharcos ünnepség Márton Árpád­­elnöklelkész szavaival és a Himnusz eléneklésével zárult. A többi ünnepség, vacsora is a nagy lelkesedés jegyében folyt le. Közel kétszázan voltak a Gazdasági Egyesület vasárnapi vacso­ráján, ahol az ünnepi szónoklatot dr Lajtos Lajos mondotta, s Kará­csonyi Sándor szólalt fel Zsúfolásig megtöltötte a közönség vasárnap este a Katolikus Társaskör nagytermét, ahol dr Simon József mondott magasszárnyalású ünnepi be­szédet. Vacsorát rendeztek — mint minden évben — a Nagy Imre vendéglő új helyiségében a Boszniai Harcosok, hétfőn ünnepelték a feltámadás nap­ját a bajtársi egyesületek. Sokan vol­tak együtt a Susáni Polgári Kaszinó, a Tabáni Első Olvasókör, a Malom­utcai, Belsőerzsébeti, Vili­ Olvasókör­ben, Kenyereparton, Ráróson, Mátyás­halmon és a Zöldségtermelők vacsorá­ján. Impozáns ünneplő tömeg a front­harcosok márciusi vacsoráján Kutas is ünnepelt március 15.-én. Istentiszteletek után a hősök emlékoszlopánál az iskolások szavaltak, Hidy Mihály áll. tanító nagyhatású emlékbeszédet mondott, Takács István a frontharcosok és a Pusztakutasi Olvasóegylet nevében UTAZÓ URAK !?1“ RÉPÁS (Biczók-féle) Zóna­ étterme ízletes házikoszt, szolid árak. — Nagy menő 3 tál étel 1 pengő 30 fillér. ---------d­ádégár­ , dal primásnője “5 Kis menü 3 tál étel 90 fillér VÁSÁRHELYI LILI és BUDAI PISTA a zenekara muzsikál esténként

Next