Vásárhelyi Ujság, 1938. január-március (18. évfolyam, 1-72. szám)

1938-01-16 / 12. szám

1938 január 16. kerékpár és gyalogút próbaképen a külterületre Nem kívánunk a dolognak elébe ágni, csupán elősegíteni és megvitá­­ttani kívánjuk azokat. Tudomásunk­an ugyanis arról, hogy Külsőszerdá­­n igen erős mozgalom indult meg a­armadik dűlőút kikövezésére, amely ülőút az egész határrész kocsiforgal­mát lesz hivatva lebonyolítani. Foko­­ntosabb mértékben szükségessé vált thát a kerékpár­műút is, amely a Jordár-szélmalmi dűlőben kell meg­­alósítani. Először is az iskolásgyere­­kek érdekében, másodszor pedig ezen sűrűn lakott határrés­zen az előbb elített új köves­et kívül fog esni s­zt az utat nem érinti, így tehát az ittani lakosság számára csupán csak kerékpár­út fog közlekedési útként zolgálni, amire tehát feltétlen szükség­an. Ez a dűlőút hatalmas forgalmat bonyolít le, mert a jó időben ezen az fülőn hosszú és jó nyári út van s l­egtöbb szerházi ember eddig is ezen az utón járt. De ugyanezen az utón ártak a kerékpárosok és a gyalogosok­­, mert itt taposták ki az utat leg­­obban, különösen pedig az iskolás­­gyermek. Az bizonyos és megállapít­­ható, hogy a legtöbb gyalogos és ke­­rékpáros itt közlekedik. Feltétlenül észszerű tehát, hogy ezen a dűlőúton étesüljön próbára az első kerékpár­­nyút, éspedig az első keresztútig k különösen figyelembe kell venni ezen útnak létesítésénél a 135 aláírót és azt a 28 egyént akik önként felaján­­ották az anyagnak és a salaknak a kiszállítását. Tudomásunk van róla, hogy ezen ügyben a megválasztott bizottság ha­­marosan össze fog ülni. Felhívtuk te­­hát a figyelmét, hogy ezen nagyfor­­galmú dűlőutat ajánlja az első külte­rületi kerékpár­út létesítésére. Szerdázi érdekeltség 00 öttagú családot téptek szét a farkasok Varsóból jelentik : Egy keletgaliciai falu határában farkasok megtámadtak és széttéptek egy öttagú családot. Belgrádból jelentik: Petova határá­ban farkasok támadtak meg egy gaz­dalegényt, aki a farkasok elől egy fára menekült és a 20 fokos hidegben 24 óra hosszat várta a fán a segítséget. Kiáltozásait végül is a pásztorok meg­hallották és segítségére siettek. Meg­­­u­ végtagokkal kórházba vitték. Áradó vizek Már felgyülemlett, tavaszi vizek földszagú, nehéz illatát hozta magá­val az alkonyati, tiszai szellő. Meg­duzzadt partokról lógatták morcosan a vízbe ágaikat a füzek. Már csak sötét körvonalaik látszottak, mintha megannyi merengő vén paraszt len­ne, akik révedező szemmel próbál­ják kilesni a rejtelmes folyó titokza­tos meséit. Egybefolyó, sötét tömeg­gé váltak a ritkás akácerdők, feke­te lett minden a fekete ég alatt. Lenn a töltés mélyén pedig egyhan­gúan locsogott a Tisza, mesélte az évezredes partoknak rejtelmes legen­dáit, melyet már százszor, ezerszer elmeséltek a bóditó zsongással cso­bogó ezüstfehér habok. Két­­öregember bandukolt az al­kony karmába mártott töltés alatt. Imbolygó, pici lámpa fénye vánszor­­gott velük, halvány, kicsi láng, s gyönge fény elveszve esett reá a part oldalára. Beszélgettek. Szavukat el-elkapta a föléledt szél, mely most már vad lett, vad, konok, subát, kabátot át­járó. Ellopott hangfoszlányaikkal ha­­hotázva rohant el a sötét estébe a szellő. — Árad — dörmögött bele a­z es­tébe egy rekedt hang, az öregebbiké, a csőszé. Fekete ruhás karja a töltés felé lendült, s úgy mondta arra for­dult arccal: — Dél óta fél métert mászott föl a viz. A sógorom földjét már elnyelte a Tisza. A másik is a komoran előmeredő partra meredt. — A fiam onnan föntről jött la­dikon — hüvelykjével hátra kökött, a fölfelé kanyargó folyóra —, ottan már szivárog át a viz a partokon... Arra magasabb a Tisza ... — Nem sokára itt is olyan lesz — komorodott el a csősz, s elkese­redésében görcsös botjával nagyot vágott egy, a part oldalából előre­­ugró bokorra. Fejük fölött hirtelen fekete ma­dársereg röppent el, surrogó gyorsa­sággal. Még látni lehetett amint egy pár pillanatig tétovázva röpködtek, aztán belevesztek az éjszakába. Földi, a csősz társa hatalmasat köhögött. — A madarak mán érzik — mond­ta fuldokolva, a köhögés ádáz roha­ma miatt alig tudva beszélni — azok mán gyűlnek az erdőből, ott nem biztosak maguk felől. — Az állat megérzi a bajt — bó­logatott a csősz — most biztos ke­resik a helyet, ahol veszély nélkül leszállhatnak — s csizmája cuppogva taposott a sárban. Földi hatalmas lélekzésekkel szívta magába a levegőt. — Nehéz szaga van a víznek — dohogta — szorítja a mellem. Mind a ketten táguló tüdővel szív­ták magukba a vizről hömpölygő földszagu, faillatu áramlatot, földre szegett fővel baktattak. Az egyik kanyarodónál a csősz fölhágott a töltésre. Majd fölbukott egy kiálló gyökérbe, s izgalomtól li­hegő­­hanggal szólt a lámpát tartó Földinek : — Világítson ide avval a mécs­esel . .. Földi is megállt kis törtetés után a part oldalában. Jobbját kinyújtotta a viz felé, s lepislantott a mélybe: — Itt van a lábunk alatt . . . — Morog, dühösködik, mint a ve­szett kutya ... — s a csősz egy gallyat nyomott a vizbe, tán azért, hogy igy körülbelül megmérje a víz magasságát. Ott álltak mind a ketten. Aggo­dalmas arccal, a folyót figyelő szem­mel. A csősz fázósan tűrte fel a gal­lérját, topogott a lábával: — Hideg lesz lassan kint . . . Ci­­bálja a szél a kabátomat. . . — Irigyli kendtől — bólogatott mélázva Földi. A gondolataik máshol jártak, a szájuk csak önkéntelenül beszélt. Dohogva indultak lefelé. A csősz be­lekapaszkodott a társa ruhájába, úgy értek lent földet. Szótlanul kanya­rodtak el a parttól. Már belevesztek a sötétbe, de még elhozta a szél az egyikük hangját: — Otthon aztán jó enyhe idő lesz. — Meleg vacsora... — jött a vá­lasz, s a hangban annyi merengő puhaság remegett, mint nyári csilla­gos égen a fény. Végül elmosódott a hang is. Áthatolhatatlan sötétség ereszke­dett a partokra. A csillagok elvesz­tek a sötét viharfelhőkben, a fák is beleolvadtak az éjszakába, csak a Tisza csobogott egyhangúan, s csil­logott az éjszakában a víztükör, rej­telmesen, sejtelmesen, legendásan ... Vörös­ István VÁSÁRHELYI ÚJSAG MAGYAR KÖNYV (Vitéz Erdős János eredeti l­­óleum­­metszete a Vásárhelyi Újság számára) A Vásárhelyi Újság modern népkönyvtára január végétől kezdve áll közönségünk rendelkezésére Azóta, hogy népkönyvtárunk meg­nyitását bejelentettük, előfizetőink állandóan érdeklődnek, hogy miként és mikor lehet igénybe venni a ren­delkezésre álló köteteket. A leg­többen már türelmetlenül várják a könyvtár megnyitását. A sok érdeklődésre ezúttal vála­szolunk s közöljük, hogy a könyv­tár szervezése még mindig tart, mert naponta érkeznek újabb könyv­csomagok. Révaitól és a többi bu­dapesti könyvkiadótól, most futnak be a magyar és a világirodalom legérdekesebb újdonságai, amelye­ket mind beiktatunk a már meglevő anyagba. Tekintettel arra, hogy a könyvek egy része kötés alatt áll és a katalógus elkészítése hosszabb időt vesz igénybe, a meg­nyitás idejét ki kellett tolni. Azon­­ban ígéretünkhöz híven ebben a hónapban megnyitjuk könyvtárunkat, amit kizárólag a Vásárhelyi Újság előfizetői vehetnek majd igénybe Kár volt hinni. . . Kár volt hinni, hogy a szeme Nékem szórja fényét Kár volt hinni két kis keze Féltő ölelését. Valamikor sok éjszakán kellett nékem sírni. Mert a szivem parancsának könnyen tudtam hinni. Azt ígérte szeret hiven. Mint verte a párját. Egyszer mégis, összetépte Szivem legszebb álmát. Azóta a nagyvilágot Úgy csavargom árván. Ha meghalnék nemsokára, Én már ezt nem bánnám. VÁSÁRHELYI KUN ISTVÁN Hódmezővásárhely thj. város fogyasztási adóhivatala. 14—938 fegy­­zám HIF­DETMÉNY Az 1938 . szeszesitalforgalmi il­letékek kiveté tárgyában. Értesítem város bor-, sör- és szesznagykes­zedeit, hogy ez 1938 évre szeszesitalforgalmi illetékek ki­vetéséhez szükséges adatokat tartal­mazó összeirási jegyzéket f. évi ja­nuár 13—20 ig bezárólag a városi fogyasztási adóhivatalban (Városháza fszt. 36 sz. szobában) a hivatalos órák alatt közszemlére kiteszem. E jegyzéket ez idő alatt minden érdekelt engedélyes italmérő bete­kintheti s ellene netán észrevételeit írásba foglalva be is adhatja. Hódmezővásárhely, 1938 jan. 12. Dr Özsei Antal fogy.­adó ügyvezető. ­ A könyvtár a megnyitás után is fejlődni fog. A pesti könyvkiadókkal kötött szerződésünk értelmében a magyar könnyvpiac újdonságait közvetlenül a megjelenés után meg­kapjuk. A már meglevő könyvekről és az ezután érkező újdonságokról a Vásárhelyi Újságban értesítést fo­gunk közölni, úgyhogy közönsé­günk állandóan tájékozódva lesz. A Vásárhelyi Újság kiadóhivatala a könyvtár nyitásával járó nagy anyagi áldozatért a pár filléres ke­zelési díjon felül semmi mást nem kér előfizetőitől. Ajándékképen hozta ezt az áldozatot hűségükért és la­punkhoz való ragaszkodásukért. Re­méljük, hogy a könyvtár előbbre fogja vinni a magyar nemzeti kul­túra ügyét és hasznára fog lenni városunk közönségének.

Next