Vásárhelyi Ujság, 1938. január-március (18. évfolyam, 1-72. szám)
1938-01-16 / 12. szám
1938 január 16. kerékpár és gyalogút próbaképen a külterületre Nem kívánunk a dolognak elébe ágni, csupán elősegíteni és megvitáttani kívánjuk azokat. Tudomásunkan ugyanis arról, hogy Külsőszerdán igen erős mozgalom indult meg aarmadik dűlőút kikövezésére, amely ülőút az egész határrész kocsiforgalmát lesz hivatva lebonyolítani. Fokontosabb mértékben szükségessé vált thát a kerékpárműút is, amely a Jordár-szélmalmi dűlőben kell megalósítani. Először is az iskolásgyerekek érdekében, másodszor pedig ezen sűrűn lakott határrészen az előbb elített új köveset kívül fog esni szt az utat nem érinti, így tehát az ittani lakosság számára csupán csak kerékpárút fog közlekedési útként zolgálni, amire tehát feltétlen szükségan. Ez a dűlőút hatalmas forgalmat bonyolít le, mert a jó időben ezen az fülőn hosszú és jó nyári út van s legtöbb szerházi ember eddig is ezen az utón járt. De ugyanezen az utón ártak a kerékpárosok és a gyalogosok, mert itt taposták ki az utat legobban, különösen pedig az iskolásgyermek. Az bizonyos és megállapítható, hogy a legtöbb gyalogos és kerékpáros itt közlekedik. Feltétlenül észszerű tehát, hogy ezen a dűlőúton étesüljön próbára az első kerékpárnyút, éspedig az első keresztútig k különösen figyelembe kell venni ezen útnak létesítésénél a 135 aláírót és azt a 28 egyént akik önként felajánották az anyagnak és a salaknak a kiszállítását. Tudomásunk van róla, hogy ezen ügyben a megválasztott bizottság hamarosan össze fog ülni. Felhívtuk tehát a figyelmét, hogy ezen nagyforgalmú dűlőutat ajánlja az első külterületi kerékpárút létesítésére. Szerdázi érdekeltség 00 öttagú családot téptek szét a farkasok Varsóból jelentik : Egy keletgaliciai falu határában farkasok megtámadtak és széttéptek egy öttagú családot. Belgrádból jelentik: Petova határában farkasok támadtak meg egy gazdalegényt, aki a farkasok elől egy fára menekült és a 20 fokos hidegben 24 óra hosszat várta a fán a segítséget. Kiáltozásait végül is a pásztorok meghallották és segítségére siettek. Megu végtagokkal kórházba vitték. Áradó vizek Már felgyülemlett, tavaszi vizek földszagú, nehéz illatát hozta magával az alkonyati, tiszai szellő. Megduzzadt partokról lógatták morcosan a vízbe ágaikat a füzek. Már csak sötét körvonalaik látszottak, mintha megannyi merengő vén paraszt lenne, akik révedező szemmel próbálják kilesni a rejtelmes folyó titokzatos meséit. Egybefolyó, sötét tömeggé váltak a ritkás akácerdők, fekete lett minden a fekete ég alatt. Lenn a töltés mélyén pedig egyhangúan locsogott a Tisza, mesélte az évezredes partoknak rejtelmes legendáit, melyet már százszor, ezerszer elmeséltek a bóditó zsongással csobogó ezüstfehér habok. Kétöregember bandukolt az alkony karmába mártott töltés alatt. Imbolygó, pici lámpa fénye vánszorgott velük, halvány, kicsi láng, s gyönge fény elveszve esett reá a part oldalára. Beszélgettek. Szavukat el-elkapta a föléledt szél, mely most már vad lett, vad, konok, subát, kabátot átjáró. Ellopott hangfoszlányaikkal hahotázva rohant el a sötét estébe a szellő. — Árad — dörmögött bele az estébe egy rekedt hang, az öregebbiké, a csőszé. Fekete ruhás karja a töltés felé lendült, s úgy mondta arra fordult arccal: — Dél óta fél métert mászott föl a viz. A sógorom földjét már elnyelte a Tisza. A másik is a komoran előmeredő partra meredt. — A fiam onnan föntről jött ladikon — hüvelykjével hátra kökött, a fölfelé kanyargó folyóra —, ottan már szivárog át a viz a partokon... Arra magasabb a Tisza ... — Nem sokára itt is olyan lesz — komorodott el a csősz, s elkeseredésében görcsös botjával nagyot vágott egy, a part oldalából előreugró bokorra. Fejük fölött hirtelen fekete madársereg röppent el, surrogó gyorsasággal. Még látni lehetett amint egy pár pillanatig tétovázva röpködtek, aztán belevesztek az éjszakába. Földi, a csősz társa hatalmasat köhögött. — A madarak mán érzik — mondta fuldokolva, a köhögés ádáz rohama miatt alig tudva beszélni — azok mán gyűlnek az erdőből, ott nem biztosak maguk felől. — Az állat megérzi a bajt — bólogatott a csősz — most biztos keresik a helyet, ahol veszély nélkül leszállhatnak — s csizmája cuppogva taposott a sárban. Földi hatalmas lélekzésekkel szívta magába a levegőt. — Nehéz szaga van a víznek — dohogta — szorítja a mellem. Mind a ketten táguló tüdővel szívták magukba a vizről hömpölygő földszagu, faillatu áramlatot, földre szegett fővel baktattak. Az egyik kanyarodónál a csősz fölhágott a töltésre. Majd fölbukott egy kiálló gyökérbe, s izgalomtól lihegőhanggal szólt a lámpát tartó Földinek : — Világítson ide avval a mécsesel . .. Földi is megállt kis törtetés után a part oldalában. Jobbját kinyújtotta a viz felé, s lepislantott a mélybe: — Itt van a lábunk alatt . . . — Morog, dühösködik, mint a veszett kutya ... — s a csősz egy gallyat nyomott a vizbe, tán azért, hogy igy körülbelül megmérje a víz magasságát. Ott álltak mind a ketten. Aggodalmas arccal, a folyót figyelő szemmel. A csősz fázósan tűrte fel a gallérját, topogott a lábával: — Hideg lesz lassan kint . . . Cibálja a szél a kabátomat. . . — Irigyli kendtől — bólogatott mélázva Földi. A gondolataik máshol jártak, a szájuk csak önkéntelenül beszélt. Dohogva indultak lefelé. A csősz belekapaszkodott a társa ruhájába, úgy értek lent földet. Szótlanul kanyarodtak el a parttól. Már belevesztek a sötétbe, de még elhozta a szél az egyikük hangját: — Otthon aztán jó enyhe idő lesz. — Meleg vacsora... — jött a válasz, s a hangban annyi merengő puhaság remegett, mint nyári csillagos égen a fény. Végül elmosódott a hang is. Áthatolhatatlan sötétség ereszkedett a partokra. A csillagok elvesztek a sötét viharfelhőkben, a fák is beleolvadtak az éjszakába, csak a Tisza csobogott egyhangúan, s csillogott az éjszakában a víztükör, rejtelmesen, sejtelmesen, legendásan ... Vörös István VÁSÁRHELYI ÚJSAG MAGYAR KÖNYV (Vitéz Erdős János eredeti lóleummetszete a Vásárhelyi Újság számára) A Vásárhelyi Újság modern népkönyvtára január végétől kezdve áll közönségünk rendelkezésére Azóta, hogy népkönyvtárunk megnyitását bejelentettük, előfizetőink állandóan érdeklődnek, hogy miként és mikor lehet igénybe venni a rendelkezésre álló köteteket. A legtöbben már türelmetlenül várják a könyvtár megnyitását. A sok érdeklődésre ezúttal válaszolunk s közöljük, hogy a könyvtár szervezése még mindig tart, mert naponta érkeznek újabb könyvcsomagok. Révaitól és a többi budapesti könyvkiadótól, most futnak be a magyar és a világirodalom legérdekesebb újdonságai, amelyeket mind beiktatunk a már meglevő anyagba. Tekintettel arra, hogy a könyvek egy része kötés alatt áll és a katalógus elkészítése hosszabb időt vesz igénybe, a megnyitás idejét ki kellett tolni. Azonban ígéretünkhöz híven ebben a hónapban megnyitjuk könyvtárunkat, amit kizárólag a Vásárhelyi Újság előfizetői vehetnek majd igénybe Kár volt hinni. . . Kár volt hinni, hogy a szeme Nékem szórja fényét Kár volt hinni két kis keze Féltő ölelését. Valamikor sok éjszakán kellett nékem sírni. Mert a szivem parancsának könnyen tudtam hinni. Azt ígérte szeret hiven. Mint verte a párját. Egyszer mégis, összetépte Szivem legszebb álmát. Azóta a nagyvilágot Úgy csavargom árván. Ha meghalnék nemsokára, Én már ezt nem bánnám. VÁSÁRHELYI KUN ISTVÁN Hódmezővásárhely thj. város fogyasztási adóhivatala. 14—938 fegyzám HIFDETMÉNY Az 1938 . szeszesitalforgalmi illetékek kiveté tárgyában. Értesítem város bor-, sör- és szesznagykeszedeit, hogy ez 1938 évre szeszesitalforgalmi illetékek kivetéséhez szükséges adatokat tartalmazó összeirási jegyzéket f. évi január 13—20 ig bezárólag a városi fogyasztási adóhivatalban (Városháza fszt. 36 sz. szobában) a hivatalos órák alatt közszemlére kiteszem. E jegyzéket ez idő alatt minden érdekelt engedélyes italmérő betekintheti s ellene netán észrevételeit írásba foglalva be is adhatja. Hódmezővásárhely, 1938 jan. 12. Dr Özsei Antal fogy.adó ügyvezető. A könyvtár a megnyitás után is fejlődni fog. A pesti könyvkiadókkal kötött szerződésünk értelmében a magyar könnyvpiac újdonságait közvetlenül a megjelenés után megkapjuk. A már meglevő könyvekről és az ezután érkező újdonságokról a Vásárhelyi Újságban értesítést fogunk közölni, úgyhogy közönségünk állandóan tájékozódva lesz. A Vásárhelyi Újság kiadóhivatala a könyvtár nyitásával járó nagy anyagi áldozatért a pár filléres kezelési díjon felül semmi mást nem kér előfizetőitől. Ajándékképen hozta ezt az áldozatot hűségükért és lapunkhoz való ragaszkodásukért. Reméljük, hogy a könyvtár előbbre fogja vinni a magyar nemzeti kultúra ügyét és hasznára fog lenni városunk közönségének.