Vasárnap, 1930. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1930-02-16 / 7. szám

6 VASÁRNAP 1930. február 16. A felsőpusztaszeri kishaszonbérlők megmentése. A felsőpusztaszeri kisgazdák Steuer György dr. kép­viselő vezetésével kü­ldöttségileg tisztelegtek Mayer János földmivelésügyi miniszternél, akit arra kértek, hogy pénz­ügyi és szociális szempontból vegye felülvizsgálat alá az ál­taluk Kecskemét városától vásárlandó földek vételárát. A küldöttség elmondotta, hogy a gazdák több évtizede bérlik Kecsekmét város felsőpusztaszeri birtokát. A bérlet csak 1932-ben járna le, de a bérlők, abban a feltevésben, hogy a város tulajdonul juttatja részükre a földet, a bérletből kimentek. Kecskemét városa ehelyett azonban verseny­­tárgyalás útján akarja értékesíteni a szóban levő földeket, ezenkívül azoknak az árát olyan összegben — holdanként 500—1250 pengőben — állapította meg, ami nincsen arányban sem a földek értékével, sem a szabadforgalmi földárakkal. A versenytárgyaláson felléptek már más köz­ségbeli vevők is és ezek kilicitálták a felsőpusztaszeri kis­gazdákat abból a birtokból, amelyet közel harminc éven át mint bérlők megmunkáltak. Mindezek alapján a kül­döttség tagjai arra kérték a földművelésügyi minisztert, járjon közbe Kecskemét városánál, hogy ezeket a földeket a helyi és országos földárak egybevetésével, méltányos alapon megállapított összeg ellenében, megvehessék, illető­leg, hogy most már tulajdonukba kerüljenek azok a földek, melyeket 10—20—30 évig béreltek és amelyeken házaikat és gazdasági épületeiket megépítették. Mayer János földművelésügyi miniszter kijelentette, hogy törvényes rendelkezés hiányában nincs módjában az előterjesztett kérelmet érdemileg elintézni, hanem a maga részéről is felhívja Kecskemét város közönségének figyel­mét arra, hogy a birtokeladás ügyét, figyelemmel a mél­tánylást érdemlő körülményekre, méltányosan intézze el s a maga részéről is tegye lehetővé, hogy a felsőpusztaszeri törpebirtokosok általuk éveken át bérelt földek tulajdon­jogához juthassanak. Gyümölcsszeszkérdések a szőlősgazdák gyűlésén. A szőlősgazdákat foglalkoztató kérdéseket tárgyalta az el­múlt héten a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületének igazgatóválasztmánya. Az értekezletet elsősorban a gyümölcs­­szesz készítésének és értékesítésének megszervezési ügye foglalkoz­tatta. A felszólalók a Gyümölcsszeszforgalmi Rt.-vel foglalkozva egyfelől azt kifogásolták, hogy sok az a tíz százalékos juta­lék, amit a részvény­társaság szed, másrészt keresették azt a 15 pengős prémiumot (jutalmat), amit az egyes kiváló pálinka­­fajták után fizet Baross Endre igazgató leszögezte, hogy a teljes koncentráció (központosítás) ma még nem lehetséges, mert azt fölemésztené az adminisztráció, ha pedig a kormány még erősebb kézzel nyúl bele ebbe a kérdésbe, akkor a gyü­­mölcsszeszkészítés egyszerűen megszűnik. Az eladás garanciája (biztosítéka) is hiányzik. Éppen ezért elhatározták, hogy a pénzügyminisztert átiratban kérik ennek a kérdésnek a meg­oldására. Ezzel kapcsolatban Gröber Jenő egri szőlősgazda szóvátette, hogy Eger vidékén az egész szilvatermés a fán rothadt és nem tudtak belőle szeszt főzni, a törkölyt pedig be­taposták és az is a szemétbe került. A­­hegyközségek szervezkedésének tárgyalásánál azt sürget­ték, hogy legyen szigorú a földmivelésügyi kormány abban a tekintetben, hogy a járulékokat csak adminisztrációs költsé­gekre használják. Javasolták, hogy a nagyobb községekben fi­zetett szakemberek legyenek a hegybírók. Vásárhelyi Zoltán le­szögezte, hogy törvényes intézkedésre van szükség a tanácsi titkárok fizetésének megállapítására. Kosinszky Viktor kije­lentette, hogy a hegyközségek megalakításával olyan autonóm szervezet jön létre, amely alkalmas egységes közvélemény ki­alakítására a borfogyasztási adó eltörlése ügyében. Baross End­re igazgató bejelentette, hogy megvan a re­mény arra a pénzügyminisztérium részéről, hogy a termelők borkimérésére további könnyítéseket ad a pénzügyminiszter. Kü­lön foglalkozott a választmány azzal a sérelemmel, hogy a MÁV nem engedi meg, hogy a pestkörnyéki falvakból öt li­ternél nagyobb mennyiségű bort hozzanak a „borbatyuzóik“ a fővárosba. Ebben a­­kérdésben felirattal fordulnak a MÁV-hoz. Tadta, tagadását fenntartotta a vizsgálóbíró előtt is, s a rette­netes bűnt az időközben öngyilkossá lett bábára, Fazekas Gyu­­lánéra fogta. Most a bíróság előtt Vargáné azt állította, hogy férjének halála után felkereste őt Fazakasné, aki azt mondotta, hogy ő mérgezte meg a vak férjet, azért, hogy a megözvegyült Jóljártné hozzámenjen fiához. Ambrus haláláról Vargáné nem akart semmit sem tudni. Szerinte Ambrust Kardos Mi­hályné vagy pedig Fazekasnié ölhette meg. Az elnök keresztkérdéseire Vargáné ellentmondásba keve­redett, de azért makacsul állította, hogy sejtelme sem volt róla, hogy Fazekasné mérget adott urának s ő nem is fizetett a mé­regért semmit. A biróság egész sereg tanút hallgatott ki, kö­zöttük Császi Lászlót, aki erősen az asszony ellen vallott Kardos Mihályné volt a következő tanú, akit a bíróság elő­zően már halálra ítélt. Kardosné elmondotta, hogy Vargáné­­na­k tudomása volt a mérgezésről, sőt öt mázsa búzát ígért Fa­zekadénak, ha elteszi láb allól férjét. A börtönben lévő Cser Lajosné kihallgatása után a bíróság a tanukat megeskette, majd pedig kihirdette az ítéletet. A törvényszék Varga Gyul­ánét bűnösnek mondotta ki és bünte­tésül életfogytiglani fegyháza ítélte. Fajszon is történt arzéngyilkosság­ ? A kalocsai királyi ügyészséget néhány nappal ezelőtt név­telen levélben figyelmeztették, hogy a város szomszédságában lévő Fájsz községben a nagyrévi arzénmérgezési bűnügyhöz hasonlóan az elmúlt idők folyamán több asszony arzénméreg­gel tette el férjét láb alól. Az egyik ilyen eset állítólag Hege­dűs Péteréknél történt, ahol 1914 nyarán Hegedűs Péter gya­nús körülmények között elhunyt. Állítólag arzént tartalmazó patkányméregg­el pusztították el. Hegedűdé a fa­jszi csendőrségen mindent tagadott. Több órás kihallgatás után a csendőrök azzal engedték el az asszonyt, hogy másnap újból jelentkeznie kell. He­gedűdé hazament és otthon sósavoldatot ivott, amely után szörnyű kínok között meghalt. Az öngyilkosság gyanússá teszi Hege­­düsné szerepét. A hetek óta folyó csendőri nyomozás olyan adatokra bukkant, melyek szerint az öngyilkos asszony má­soknak is adott el arzénmérget. Fájsz községben ez idő sze­rint öt özvegy asszonyt gyanúsít azzal a csendőrség, hogy fér­jüket meggyilkolták. A vizsgálóbíró fel­ásatta Hegediki Péter sírját, azonban csak csontjait találták már meg. A földdé vált belső részeket a vizsgálóbíró felküldötte a vegyvizsgáló állo­másra, amelynek vizsgálata fogja kideríteni, hogy tényleg történt-e arzénmérgezés a dunaimenti községben. Gyu­rfs Ante­­f piveket és előfize­tőidet a „Vasárnap" táborába.­ ­ Életfogytiglani fegyház arzénmérgezésért. Február hó 7-én tartották meg Szolnokon a nagyrév! ar­­zén­mérgezési bű­nper negyedik főtárgyal­ását, amelyen Varga Gyuláné, született Süllye Mária negyvenéves, református vallású asszony állott a bíróság előtt. Vargánét az ügyészség hétrendbeli gyilkossággal vádolta, mert 1916 szeptemberében arzénnel m­egmérgezte férjét. Jól járt István hadirokkant vak katonát, majd pedig ennek nagyapját, Ambrus Mihályt tette el láb alól. Vargáné a gyilkosságot már a csendőrségen ta­

Next