Vasárnap, 1930. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1930-02-16 / 7. szám
6 VASÁRNAP 1930. február 16. A felsőpusztaszeri kishaszonbérlők megmentése. A felsőpusztaszeri kisgazdák Steuer György dr. képviselő vezetésével küldöttségileg tisztelegtek Mayer János földmivelésügyi miniszternél, akit arra kértek, hogy pénzügyi és szociális szempontból vegye felülvizsgálat alá az általuk Kecskemét városától vásárlandó földek vételárát. A küldöttség elmondotta, hogy a gazdák több évtizede bérlik Kecsekmét város felsőpusztaszeri birtokát. A bérlet csak 1932-ben járna le, de a bérlők, abban a feltevésben, hogy a város tulajdonul juttatja részükre a földet, a bérletből kimentek. Kecskemét városa ehelyett azonban versenytárgyalás útján akarja értékesíteni a szóban levő földeket, ezenkívül azoknak az árát olyan összegben — holdanként 500—1250 pengőben — állapította meg, ami nincsen arányban sem a földek értékével, sem a szabadforgalmi földárakkal. A versenytárgyaláson felléptek már más községbeli vevők is és ezek kilicitálták a felsőpusztaszeri kisgazdákat abból a birtokból, amelyet közel harminc éven át mint bérlők megmunkáltak. Mindezek alapján a küldöttség tagjai arra kérték a földművelésügyi minisztert, járjon közbe Kecskemét városánál, hogy ezeket a földeket a helyi és országos földárak egybevetésével, méltányos alapon megállapított összeg ellenében, megvehessék, illetőleg, hogy most már tulajdonukba kerüljenek azok a földek, melyeket 10—20—30 évig béreltek és amelyeken házaikat és gazdasági épületeiket megépítették. Mayer János földművelésügyi miniszter kijelentette, hogy törvényes rendelkezés hiányában nincs módjában az előterjesztett kérelmet érdemileg elintézni, hanem a maga részéről is felhívja Kecskemét város közönségének figyelmét arra, hogy a birtokeladás ügyét, figyelemmel a méltánylást érdemlő körülményekre, méltányosan intézze el s a maga részéről is tegye lehetővé, hogy a felsőpusztaszeri törpebirtokosok általuk éveken át bérelt földek tulajdonjogához juthassanak. Gyümölcsszeszkérdések a szőlősgazdák gyűlésén. A szőlősgazdákat foglalkoztató kérdéseket tárgyalta az elmúlt héten a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületének igazgatóválasztmánya. Az értekezletet elsősorban a gyümölcsszesz készítésének és értékesítésének megszervezési ügye foglalkoztatta. A felszólalók a Gyümölcsszeszforgalmi Rt.-vel foglalkozva egyfelől azt kifogásolták, hogy sok az a tíz százalékos jutalék, amit a részvénytársaság szed, másrészt keresették azt a 15 pengős prémiumot (jutalmat), amit az egyes kiváló pálinkafajták után fizet Baross Endre igazgató leszögezte, hogy a teljes koncentráció (központosítás) ma még nem lehetséges, mert azt fölemésztené az adminisztráció, ha pedig a kormány még erősebb kézzel nyúl bele ebbe a kérdésbe, akkor a gyümölcsszeszkészítés egyszerűen megszűnik. Az eladás garanciája (biztosítéka) is hiányzik. Éppen ezért elhatározták, hogy a pénzügyminisztert átiratban kérik ennek a kérdésnek a megoldására. Ezzel kapcsolatban Gröber Jenő egri szőlősgazda szóvátette, hogy Eger vidékén az egész szilvatermés a fán rothadt és nem tudtak belőle szeszt főzni, a törkölyt pedig betaposták és az is a szemétbe került. Ahegyközségek szervezkedésének tárgyalásánál azt sürgették, hogy legyen szigorú a földmivelésügyi kormány abban a tekintetben, hogy a járulékokat csak adminisztrációs költségekre használják. Javasolták, hogy a nagyobb községekben fizetett szakemberek legyenek a hegybírók. Vásárhelyi Zoltán leszögezte, hogy törvényes intézkedésre van szükség a tanácsi titkárok fizetésének megállapítására. Kosinszky Viktor kijelentette, hogy a hegyközségek megalakításával olyan autonóm szervezet jön létre, amely alkalmas egységes közvélemény kialakítására a borfogyasztási adó eltörlése ügyében. Baross Endre igazgató bejelentette, hogy megvan a remény arra a pénzügyminisztérium részéről, hogy a termelők borkimérésére további könnyítéseket ad a pénzügyminiszter. Külön foglalkozott a választmány azzal a sérelemmel, hogy a MÁV nem engedi meg, hogy a pestkörnyéki falvakból öt liternél nagyobb mennyiségű bort hozzanak a „borbatyuzóik“ a fővárosba. Ebben akérdésben felirattal fordulnak a MÁV-hoz. Tadta, tagadását fenntartotta a vizsgálóbíró előtt is, s a rettenetes bűnt az időközben öngyilkossá lett bábára, Fazekas Gyulánéra fogta. Most a bíróság előtt Vargáné azt állította, hogy férjének halála után felkereste őt Fazakasné, aki azt mondotta, hogy ő mérgezte meg a vak férjet, azért, hogy a megözvegyült Jóljártné hozzámenjen fiához. Ambrus haláláról Vargáné nem akart semmit sem tudni. Szerinte Ambrust Kardos Mihályné vagy pedig Fazekasnié ölhette meg. Az elnök keresztkérdéseire Vargáné ellentmondásba keveredett, de azért makacsul állította, hogy sejtelme sem volt róla, hogy Fazekasné mérget adott urának s ő nem is fizetett a méregért semmit. A biróság egész sereg tanút hallgatott ki, közöttük Császi Lászlót, aki erősen az asszony ellen vallott Kardos Mihályné volt a következő tanú, akit a bíróság előzően már halálra ítélt. Kardosné elmondotta, hogy Vargánénak tudomása volt a mérgezésről, sőt öt mázsa búzát ígért Fazekadénak, ha elteszi láb allól férjét. A börtönben lévő Cser Lajosné kihallgatása után a bíróság a tanukat megeskette, majd pedig kihirdette az ítéletet. A törvényszék Varga Gyulánét bűnösnek mondotta ki és büntetésül életfogytiglani fegyháza ítélte. Fajszon is történt arzéngyilkosság ? A kalocsai királyi ügyészséget néhány nappal ezelőtt névtelen levélben figyelmeztették, hogy a város szomszédságában lévő Fájsz községben a nagyrévi arzénmérgezési bűnügyhöz hasonlóan az elmúlt idők folyamán több asszony arzénméreggel tette el férjét láb alól. Az egyik ilyen eset állítólag Hegedűs Péteréknél történt, ahol 1914 nyarán Hegedűs Péter gyanús körülmények között elhunyt. Állítólag arzént tartalmazó patkányméreggel pusztították el. Hegedűdé a fajszi csendőrségen mindent tagadott. Több órás kihallgatás után a csendőrök azzal engedték el az asszonyt, hogy másnap újból jelentkeznie kell. Hegedűdé hazament és otthon sósavoldatot ivott, amely után szörnyű kínok között meghalt. Az öngyilkosság gyanússá teszi Hegedüsné szerepét. A hetek óta folyó csendőri nyomozás olyan adatokra bukkant, melyek szerint az öngyilkos asszony másoknak is adott el arzénmérget. Fájsz községben ez idő szerint öt özvegy asszonyt gyanúsít azzal a csendőrség, hogy férjüket meggyilkolták. A vizsgálóbíró felásatta Hegediki Péter sírját, azonban csak csontjait találták már meg. A földdé vált belső részeket a vizsgálóbíró felküldötte a vegyvizsgáló állomásra, amelynek vizsgálata fogja kideríteni, hogy tényleg történt-e arzénmérgezés a dunaimenti községben. Gyurfs Antef piveket és előfizetőidet a „Vasárnap" táborába. Életfogytiglani fegyház arzénmérgezésért. Február hó 7-én tartották meg Szolnokon a nagyrév! arzénmérgezési bűnper negyedik főtárgyalását, amelyen Varga Gyuláné, született Süllye Mária negyvenéves, református vallású asszony állott a bíróság előtt. Vargánét az ügyészség hétrendbeli gyilkossággal vádolta, mert 1916 szeptemberében arzénnel megmérgezte férjét. Jól járt István hadirokkant vak katonát, majd pedig ennek nagyapját, Ambrus Mihályt tette el láb alól. Vargáné a gyilkosságot már a csendőrségen ta