Vasárnapi Hírek, 1985. július-december (1. évfolyam, 27-51. szám)
1985-09-08 / 36. szám
Demizsonvita ÉRDEKLŐDÉSSEL várom, az Amfora Kereskedelmi Vállalat és az Üvegipari Művek vitájának végét. A történet egynémely vonatkozásban hasonlít Dávid és Góliát küzdelmére. Sokszor hallottuk a kereskedők panaszait a termelőkre, miszerint a gyártók hajlamosak, hogy ne szállítsanak a szerződés szerinti határidőre, mennyiségben és minőségben, hanem ahogy nekik éppen a legelőnyösebb. Most azonban az a ritka eset állott elő, hogy a termelő panaszkodik a kereskedőre, mert az nem akarja betartani a megállapodást. Az Amfora az eddigi gyakorlat szerint még tavaly augusztusban jelezte a salgótarjániaknak: 1985-ben mennyi üvegballonra — demizsonra — lesz szüksége. Megállapodtak abban is, hogy minden negyedév előtt 45 nappal tisztázzák a pontosan szállítandó mennyiséget. Csakhogy az idén közbeszólt a piac! Méghozzá a honi, amely közismerten nem szokott így viselkedni. Kiderült ugyanis, hogy az idén nem számíthatunk a korábbi évek rekord bortermésére, s ezért nem fogy a kereskedelmi vállalat raktáraiból a demizson. Más években keresték, sőt volt már hiánycikk is. Jelenleg azonban a kereskedelmi vállalat a szerződés módosítására kényszerült. EBBŐL KEREKEDETT a nagy vita. Csak ezúttal a gyártók hangoztatják: micsoda dolog felrúgni egy szerződést, cserbenhagyni a partnert? Hogyan szerezzenek év közben megrendelést a szabad kapacitásra? Miként foglalkoztassák értelmes munkával az embereket? Pontos számokat adnak közre a kár mértékéről, amelyek lényegesen nagyobbak, mint amennyit az Amfora kötbér gyanánt felajánlott a részben meghiúsult üzletért. Nem vagyok gazdasági jogász, de gyanítom, hogy „igénybejelentés” után nem is kellene kötbért fizetni. Ez nem szerződés. De az Amfora — az igénybejelentés megszegése után is — lám, kötbért fizet. A móresre szoktatott kereskedő tudja, hogy jövőre még befuthat egy rekord szüret. Nem meri teljesen megrontani kapcsolatát a gyárral. TANULSÁGOS ÜGY: lám így hatnak — hatnának— a normális piaci viszonyok. Bátorságot öntenének a kereskedőkbe. A valóságos szükséglet lehetne a muníció Dávid parittyájában Monopol Góliáttal szemben ... No de, hol vagyunk még ettől! Amiről itt szó van — az országot felvető vitában — az nem egyéb, mint csupán a kemény tél következménye; elfogytak a tőkék. Ez hozta egyensúlyba a demizson iránti keresletet a kínálattal. Nem a termelés javuló, összetétele, csak az időjárás szeszélye. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a poén: a gyár év eleje óta adósa a kereskedőknek 15 millió forintnyi kehelyáruval. Ennek értéke a visszamondott tételnek pont a duplája. A gyár a demizsonok helyett már rég gyárthatná a kelyheket, vagy akár a befőttes üvegeket, amelyekből mostanság, úgy tűnik, semmi nem elég. A gyár azonban — szerencsére? — megengedheti magának, hogy vitázzon . .. faragó András Badacsony, Pécs, Eger Szárd előtt — FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL —nyiséget valószínűleg hiánytalanul szállítani tudják gazdaságaink. Ha kevesebb bort is szüretelünk az idén, a minőséggel nem lesz baj. Exportunk 76-78 százalékát KGST-piacokon értékesítjük, de a tőkés országokban is egyre inkább divatba jönnek a magyar borok. — Divat? ■— Bármilyen furcsán hangzik, van bordivat! Néhány évig ez uniformizálódott, a vörösbor volt a legkeresettebb. Most már szélesedett az ízlésskála, az emberek alkalmakhoz, étkezésekhez illő borokat keresnek. — Számíthatunk-e új magyar szőlő- és borfajtára? — A borászatban a választék szélesítése egy bizonyos ponton túl inkább káros, mint hasznos. Történelmi borvidékeink sem próbálják hírüket úgy öregbíteni,, hogy fajtát fajtára telepítenek. Inkább a meglevő nemzeti jelleget, a bevált és kedvelt ízeket őrzik. ★ Néhány éve azért szomorkodtak a szőlőtermelők, mert annyi bor termett, hogy néhol átmenetileg úszómedencében tárolták a hegy levét. Most nem lesznek ilyen gondjai annak a három gazdaságnak sem, ahol a szüret felől érdeklődtünk. —Jó közepes termésre számítunk — tájékoztatott Zsoldos Zoltán, a Badacsonyi Állami Gazdaság igazgatóhelyettese. — Sajnos, az idén nem örvendeztethetjük meg vásárlóinkat a kedvelt badacsonyi muskotállyal, a fagy miatt. De a bor minőségével különösebb gondunk nem lesz. ★ Három bő szüret után egy szűk ,— ezzel kell megbékélnie a pécsi Pannonvin Borgazdasági Kombinátnak. — A tavalyinál lényegesen kevesebb borunk lesz az idén — mondta Diófási Lajos vezérigazgató-helyettes. — Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a minőség viszont jónak ígérkezik. Vörösbort adó fajtáink korán, szépen színeződtek. Slágerborainkból — mint a villányi burgundi, a cabernet, a pécsi cirfandli — ha kevesebbet is, de szállítunk , vásárlóinknak. ★ Mi újság az Eger-Mátravidéki Borgazdasági Kombinát 16 ezer hektáros termést befogadó mammutpincéiben? — Jelentős a terméskiesés — tájékoztat Dancz Pál vezérigazgató —, 30-40 százalékkal kevesebb lesz, mint az átlag. De ha az elkövetkező napokban lesz elég száraz, napos idő, akkor elfogadható minőségű borunk terem. Korszerű berendezéssel felszerelt kombinátunknak egy gyenge pontja van: a tárolótér kevés, nem megfelelő. Ha az elmúlt esztendők bő terméséből tartalékolhattunk volna, most nem lennének gondjaink. Az egri vezérigazgató utolsó mondatát sok gazdaságban ismételgetik mostanában. Látszólag érthetetlen panasz: kell a tárolóhely és pénz is akad hozzá— miért nem építenek? Furcsa ellentmondás: nem éri meg! A tárolt mennyiség után ugyanis súlyos kamatterheket vesz a jövőre is gondoló gazdaság a nyakára, ez egy nagy vállalat esetében sok-sok millióra rúghat. Így hát marad inkább a kétes gyakorlat: ha sok bor termett, meg kell szabadulni tőle bármi áron, ha kevés, sajnálni lehet a tavalyit. Németh Szilvia ÖNKEZÉVEL... „öngyilkosság, lelki restség, mely, hitetlen, csodára vár...” — sorolta csaknem fél évszázada a költő akkori hazai gondjaink, bajaink között. A fölsoroltak többsége — ezernyifajta népbetegség, szapora csecsemőhalál, korai öregség — azóta már a múlté. Még mindig azonban — a századfordulótól szüntelenül — Európában a legtöbben hazánk fiai vetnek önkezükkel véget az életüknek. Sőt a Központi Statisztikai Hivatal legújabban közzétett kimutatása szerint az arányszám egyre emelkedik. Ugyanebből a rendkívül körültekintő, alapos fölmérésből viszont az is megtudható, hogy az öngyilkossági okok struktúrájában lényeges eltolódás következett be. Mit jelent ez tulajdonképpen? Turulmadárra Emlékezzünk csak az 1930-as, 30-as évek near túlságosan ízléses slágerére, miszerint: „ahol az ember fölmászik a fára, a turulmadárra, ott van Budapest”. Utalt ez a magukat fára aggató vagy az akkori Ferenc József híd turulmadaráról magukat a mélybe vető szerencsétlenek tömegeire, akik a nyomor, a munkanélküliség kilátástalansága, az éhezés elől menekültek a halálba. Napjainkra az egzisztenciális nehézségek miatti öngyilkosságok aránya lényegesen visszaesett, mondhatnánk, hogy az öszszességet tekintve szinte nem is számottevő. Hát akkor kikről van szó? Az egyik, legnagyobb, valójában meghatározó csoportot azok teszik ki, akik gyógyíthatatlan vagy annak vélt betegségük miatt választják saját életük kioltását. Jellemző mindmáig az az 1972-es adat, ami szerint a budapesti öngyilkosok több mint 80 százalékának volt valamilyen maradandó, hosszú időn át fennálló, folyamatosan rosszabbodó krónikus betegsége. Különösen az érrendszeri betegségben szenvedők aránya magas — 80 százalék — napjainkban is az öngyilkosok között. S közülük is felének volt agyérelmeszesedése. E betegségre köztudottan jellemző ugyan, hogy az életkor előrehaladtával gyakoribbá válik, mégis figyelmet érdemlő, hogy a 60-69 évesek vagy a náluk idősebb öngyilkosoknak csaknem 90 százaléka szenvedett ebben. Egyedü Hétben Szomorú, általában rajtunk kívülálló tényként kell ezt sajnos tudomásul vennünk. Ám van egy másik jelentős csoport, melyért sokunknak kell felelősséget éreznünk. Ezek az egyedülállók. Az ő öngyilkosságuk gyakorisága közel kétszer akkora, mint a másokkal együttlakóké. A család nagy megtartó tényező, hiszen a házasoknál a gyakoriság lényegesen kevesebb (az egyedülélőkének egyharmada), mint például az elváltaknál vagy az özvegyeknél. A megoldás csak nagyon kis mértékben várható el az államtól, a társadalomtól. Itt az egyéneknek van teendőjük, hogy környezetük egyedül élői minél kevésbé érezzék magukat egyedüllétben. Különösen vonatkozik ez az idősekre, mivel a statisztika azt is kimutatja, hogy a 70 évesek, vagy idősebbek között az öngyilkosság négyszerötször magasabb, mint a 30 évesnél fiatalabbak körében. De a 40-60 évesek is csak feleannyian követik el ezt a végzetes tettet, mint az idősek. Lelkiismeretünk szerint tehát sokat tehetünk azért, hogy minél kevésbé legyen erre indító tényező az egyedüllét, az elhagyottság, az elszigeteltség. Kérdőjelek Arra egyelőre még nem találtak feleletet, hogy azonos helyzetű, körülményű emberek közül is miért éppen hazánkban jár olyan magasan az öngyilkossági statisztika. Nálunk minden százezer emberből negyven esik ebbe a kategóriába. Az utánunk e téren soronkövetkező Ausztriában, Finnországban, Svájcban, Csehszlovákiában, az NSZK-ban évente százezrenként 20-25. Igaz, hogy több országban különféle vallási, családi, biztosítási és más okokból eltitkolják az öngyilkosságot, így ott a statisztika sem eléggé megbízható. A sajátunkat azonban ez esetben is magasnak kell tartanunk. Noha az is igaz, hogy például Ausztriában, Franciaországban, Hollandiában, az NSZK-ban és Norvégiában évről évre emelkedő tendenciát mutat. Kérdőjel még, hogy miért ugyanazokban a megyékben a leggyakoribbak e szomorú esetek, amelyekben 60 évvel ezelőtt is. Az Alföld déli, dél-keleti megyéi vezetnek. Onnan észak és nyugat felé távolodva csökken az arány. Vagyis Bács-Kiskunban és Csongrádban mintegy háromszor-négyszer annyian öngyilkosok, mint Győr- Sopronban vagy Nógrádban. Faluváros Minderre nem adnak feleletet a demográfiai viszonyok (életkori megoszlás, foglalkozás stb.), sem a társadalmi-gazdasági helyzet. Lehetséges, hogy évtizedeken át ható tradicionális magatartásformák túlélésének vagyunk a tanúi? Ugyanakkor viszont az állandóságot tükröző megyei nagyságrendekkel ellentétben gyökeresen megváltozott a városi és a falusi lakosság öngyilkosságának a gyakorisága. Az előbbieknél csökkent, az utóbbiaknál emelkedett. Elgondolkodtató, és lelkiismeret-ébresztő a KSH összeállítása. Jó volna remélni, hogy a jövő nemcsak a kérdőjelek, hanem e fájdalmas jelenség megszűnésével sem marad adósunk. L. Z. • A századford ilőtői • Kik és miért ? • Változó indítékok Virágkötő- világverseny Hazánk a középmezőnyben A világon több mint öt■venezer olyan virágüzlet van, ahonnét a föld másik felére is küldhet a vevő csokrot koszorút vagy egyéb virágösszeállítást. Egyik napról a másikra. Interflora a világszervezet neve. Magyarországon száz virágbolt tagja ennek a távajándékozó hálózatnak. A szervezet Detroitban rendezte meg világversenyét, ahol Magyarországot Lippertné Fekete Zsuzsa virágkötő képviselte, aki a Felszabadulás téri aluljáró virágüzletében dolgozik. — Ez a seregszemle — mondja — egyrészt arra jó, hogy áttekintést adjona világ kötészeti irányzatairól, de azt a célt is szolgálja, hogy nemcsak a zsűri, hanem a 126 tagország képviselői mérlegre tegyék a partnerek szakmai tudását. Mert a telexen, telefonon feladott rendelést természetesen a címzett országban, városban intézik el. A verseny összesített eredményei azt mutatják, hogy Magyarországra nyugodtan küldhetnek csokrot a világ bármely részéről. Lippertné a jó középmezőnybe került, elenyésző pontszámkülönbséggel. (Különösen jól sikerült a menyasszonyi csokra és a vacsoraasztal díszítése.) A legtöbb pontot az NSZK, Belgium és Anglia versenyzője szerezte meg. Az utóbbi években néhány szembetűnő változás tapasztalható a virágkötészetben. Egy évtizede például, az Interflora-versenyeken is a különleges virágokból készült kompozíciók voltak sikeresek. Ma minden virágot felhasználnak és stílusban, formában nagy a változatosság. Szembetűnő a különbség országok, még inkább földrészek között. Ez adódik abból is, hogy a meleg égöveken több és pompásabb a virág: itt dúsabbak, színesebbek a kompozíciók. Északon kevesebb és „halványabb” a virág. Ott a kötészeti stílus is visszatartottabb. Az úgynevezett kiegészítő (díszítő) kellékek között szerepel az üveg, fa, fém, textíliák, bőr és változatlanul a gyertya. Érdekes azonban, hogy a versenyeken szalagot igen ritkán használnak. A kellékek színe pedig sok esetben jellemző ez!)-egy országra: a hollandok szürke és kék, a belgák lila, a görögök zöld, a kanadaiak pedig kizárólag a sárga színt használják. A magyar virágkötészetnek — úgy tűnik — a világversenyeken nincs valamiféle sajátos nemzeti vonása. Jellemzője azonban, hogy a nemzetközi szakmai közvélemény„jegyzi”. (Mint két éve a hamburgi Interflora világkupán is, ahol Magyarországot ugyancsak Lippertné képviselte sikeresen.) És bízunk abban, hogy 1989-ben Tokióban — számunkra ismét nemcsak földrajzilag, hanem kötészeti stílusban is távol eső világbans megálljuk a helyünket. Bóday Pál Hazaérkezett az MSZBT küldöttsége Hazaérkezett a Szovjetunióból az MSZBT országos elnökségének küldöttsége, amely a Szovjet-Magyar Baráti Társaság meghívására György Sándor titkár vezetésével látogatást tett Üzbegisztánban. A delegáció ellátogatott Taskentbe, Szamarkandba, Buharában, ahol tapasztalatokat szerzett az MSZBT-tagozatok munkájáról. Hannoveri Hungária Nem babonásak a Kelet- Pesti Vendéglátó Vállalat szakemberei: legújabb üzletüket szeptember 13-án, pénteken nyitják meg Hannoverben. A Hungária éttermet egy nyugatnémet szállodacéggel közösen működtetik, nem lebecsülendő üzleti környezetben. A vendéglátóipari kombinátban egyebek között bajor söröző és kínai étterem is helyet kapott. Dr. Joó Sándor igazgató elmondta: a berendezés és a konyha természetesen magyaros jellegű lesz. —iss —