Vasárnapi Hírek, 1985. július-december (1. évfolyam, 27-51. szám)

1985-12-22 / 51. szám

A­im krónikája 9 REJTVÉNY FEJTŐ mini SZÓ-TÁR második kötetét jelentette meg a Gondolat Könyvkiadó. Né­hány fejezetcím: Nobel­­díjas orvosok és írók, wimbledoni (tenisz-) győz­tesek, kártyajátékok. Az új kötet hasznos segítséget nyújt a rejtvények megfej­téséhez. © MECÉNÁSAINK cím­nél új tárlat nyílt de­cember 20-án a Magyar Nemzeti Galériában, ahol a múzeum fennállása óta ajándékba kapott műtár­gyakat mutatják be. • ELMEGYEK — Máté Péter emlékére címmel je­lent meg a tavaly elhunyt népszerű énekes-zeneszer­zőről szóló kötet, amelyet a családtagok, barátok, kollé­gák visszaemlékezéseiből S. Nagy István szerkesztett és irt. 9 GYÉMÁNTLEMEZ. Az István, a király című rockopera lemezfelvételé­ből elkelt az 500 ezredik példány. A gyémántle­­mezt december 25-én a Fó­rum Szállóban adják át a felvételeknél közreműkö­dött művészeknek.­­ A BUDAPESTI Fesz­tiválzenekar december 26- án délelőtt fél 11-kor hangversenyt ad a Zene­­akadémia nagytermében a földrengéskárosultak meg­segítésére. Műsorukon Sztravinszkij, Bartók, Ravel és Schubert egy-egy műve szerepel. A hangversenyen — amelyre 60 forintos egy­ségáron válthatók jegyek — közreműködik Kocsis Zoltán zongoraművész. © HARMINCÖT évvel ezelőtt alakult a győri Rába Táncegyüttes. Eb­ből az alkalomból a héten jubileumi előadást tartot­tak a győri Kisfaludy Színházban. © A BERLINI Deutsche Staatsoper társulata ja­nuár 12. és 16. között Bu­dapesten vendégszerepel. Az Állami Operaházban lépnek színpadra Wagner Tannhäuser­jével, Bizet— Scsedrin Carmenjének ba­lettváltozatával és Rossini operájával, A sevillai bor­béllyal. itt a térmozi! Kísérletek és új törekv­ések a Műcsarnokban Meng­yán András Mű­csarnokban látható bemu­tatkozása olyan új törek­vés, mely folytatja a kép­zőművészet eredményeit audiovizuális eszközökkel. Megfontolt integráció­k: lebegő, agresszív, bio­amorf tereket hoz létre ki­lenc vetítővel, vörös, kék, sárga, zöld színárnyalatok­kal. Komputer vezényli a mesterséges fényeket a Mengyán által szerkesztett mértani formákra, textil­sátorra. A program negy­ven percig tart, Mandel Róbert zenéjével és japán muzsika kíséretével. Új esztétikai hatásokban, fel­ismerésekben részesíti a látogatók­at. Méltán nevezi egységbe csoportosított és zenével, fénnyel kiegészített formáit térmozinak. A „Pillanatkép” a ma­gyar festők há-'-r­ nemze­dékének ,azon tagjaival is­mertet 1113 g, akik több nemzetközi fesztiválon szerepeltek sikerrel. Leg­­utóbb­i. ..filed Skrein­er -logatálárban a grazi L----lesmuseu...ban. E­­esz­tusokra épülő „új festé­szet” minden amor­­­iza ív és asszociációs , elemet fel­használ új lehetőségként ez és fi­­.ak Imre, Keserű Ilona, Soós ' más, Fehér László ,„ a többiek kis' - létezéseit. Rendkívül izg­lmas Orosz P­er .. . ’ -c., mely hármas műtermet mutat be. A környezet nagyvonalú -­­rkesztásé -­ láttati három sz­rász merőben új törek­véseit. Melocco Miklós József A­­tila oltára a vállalt dehe­­roizációjával ragad meg. Körösényi Tamás a drapé­­ria és a fri­vő test pi­­n 'r­­cázott összefüggéseit­­ uta­­ja, mey élet-halál átmene­teit is elemzi szobrászt i­z- k kkel. Törös Richard­­ fogalmazása sz­é­l min­táz új technológiával és mértékben tartott meghör­­­kentésekkel. Losonci Miklós HÉTVÉGI SZÍNHÁZ Opera, operett, musical Opera, operett, musical, vidám műsor — válogathat­tak a színházat kedvelők a hétvégén bemutatott új da­rabok közül. Az Operaházban pénteken este ismét fel­hangzott Richard Strauss A rózsalovagjának zenéje. A vígoperát Mikó András rendezésében újították fel. Ugyanezen az estén a Fővárosi Operettszínházban Áb­­rahám Pál Bál a Savoyban című operettjét mutatták be Kazán István rendezésében. A zenés darab magyar­­országi ősbemutatója 1932 karácsonyán volt a Magyar Színházban. A hét végén láthatta először a közönség a Vidám Színpad Kis Színházában Kibédi Ervin estjét Folytassa, Kibédi! címmel. A műsor első részét a mű­vész saját írásaiból, sanzonjaiból állította össze, a má­sodik részben pedig Fejér István—Ilarsányi Béla: Foly­tassa, Hacsek! című bohózatát adták elő, Hacsek szere­pében Kibédi Ervinnel. Premiert tartottak pénteken az Ódry Színpadon, ahol a főiskolások a filmről már jól ismert Ének az esőben című musicalt vitték színre Ver­senyt Ida tanár rendezésében. A kaposvári Csiky Ger­gely Színház Ács János—Mártha István Munkásoperett című darabjának ősbemutatójával várta a hétvégén a közönséget. A kaposvári társulat a Munkásoperettel üzeni min­denkinek, hogy változatla­nul felfelé tart. A nagyszá­mú szereplőgárda, Ács Já­nostól a színlap legalján szereplő Znamenák Istvá­nig — kiegészülve a zene­szerző Mártha Istvánnal és a koreográfus Krämer Györggyel —, hibátlan egy­séget mutatott, s ezúttal csak azért emeltessék ki Csákányi Eszter, Igó Éva, Lázár Kati és Kottár Ró­bert rovására Kulka János, mert ő volt az est másik meglepetése. Az előadásnak biztosan vannak hibái is — a legnyilvánvalóbb, hogy he­lyenként furcsán keveri az amerikai típusú musicalt a brechti színházzal­­, a vas­tapsot hosszú percekig hallgató kritikusnak azon­ban kötelessége megfeled­kezni azokról. Vastaps Kaposváron Ács János, mint musical­sztár?! Nem is hangzik rosszul. Legfeljebb azoknak, akik tudják: Ács rendező — többek között az iskolate­remtő Marat­ Sade direkto­ra —, így azzal is tisztá­ban vannak: nem tud éne­kelni. Pontosabban, úgy nem, ahogy a Metropoli­­tanban kell, és úgy sem, ahogy az Operettben kell. Viszont úgy tud, ahogy a Kukorica Jancsi ártatlan­ságát és a sötétruhás fiú komplexusait egyszerre felvonultató figurának éne­kelnie kell, íróként, rende­zőként és most énekes szí­nészként is megnyer egy újabb, olykor hazárdírozás­­ra csábító csatát. A Csiky Gergely Színház pénteken mutatta be a Munkásoperett című mu­sicalt, amelynek egyharma­­da a műfaj hagyományos modorában előadott baná­lis történet. A többi azon­ban bravúros technikával­­ előhívott pillanatfelvétel,­­ méghozzá nan a munkás­operettek klasszikusait te-­­ nyésző ötvenes évekről, nem is az érzéketlen má-­­ ról, hanem a nagyon is ér­­­­zékeny, féltávoli hatvanas­­ évekről. Szereplői: munká-­o­sok és volt munkások, még­­ pontosabban az a nemzet­i Vidám vígopera Az Operaházban pénte­ken felújították A rózsa­­lovag­ot. Színpadkép, öltö­zékek dolgában kevés vál­toztatással Makai Péter ti­zennégy évvel ezelőtti vál­tozatát látjuk. Sikerült munkáról lévén szó, ez nem is baj. Richard Strauss és Hugo von Hoff­­mannsthal grandiózus mé­retű vígoperája külsőségei­ben nemigen modernizál­­ható, hiszen akkor meg­szűnik önmaga lenni: né­mileg csúfondáros, némileg könnyű mosolygós „búcsú a tegnaptól” (Stefan Zweig meghatározása). Mikó And­­rás a rendezésben szeren­csésen telt bizonyos hang­súlyokat a valóságosabb vígopera irányába. Zenedrámáról, vígoperá­­■ól lévén szó, a zenei meg­valósítás dönti el a fel­újítás értékét. Richard Strauss századunk zené­ének meghatározó alak­­a, muzsikájának lényege elképesztő színessége, vál­­ozatos hangszerelése, dal­­amai kibontakozásának meglepetései, szellemessége ,s kifogyhatatlan áradása. V­egit­ i e is ruenai u cu auss nemcsak a zenekari hang­zásnak, hanem a daliro­­dalomnak is kivételes al­kotója. Kórodi András kar­­mester és a zenekar ará­nyosan ad teret a hang­szerparádéban az intim énekesi mondanivalónak. A sokalakos, sok fontos epizódalakot felvonultató vígopera énekes-drámai karakterei közül a régebbi operalátogató szívesen hall­hatja viszont Sudlik Má­riát korábbi szerepében (Tábornagyné). Gregor Jó­zsefben Ochs báró „em­berére talál”. Takács Klára (Octavian), Pászthy Júlia (Sophie), Szabó Anita (An­nina), a korábbi Tábor­nagyné, Déry Gabriella (Marianne) kiválóak ebben az — Ochs kivételével — női operában. Fontos­nak mondható azonban leg­alább az elsőrendű figurát teremtő, jól éneklő Bordás György (Farinai), Kelen Péter (Énekes) és Palcsó Sándor (Valzacchi) kieme­lése. (­k -j) Ungvári Tamás: Benjámin első karácsonya Befejeződött a pal­enkia­i vadászat. Benjámin megszületése óta időnk jó részét ez emész­tette fel. Nézem a VADEX árait: hazánkban tizenhét nyugatnémet márkáért lő­hető egy fácán; alig két márkával toldandó meg ez az összeg s máris kapha­tó érte negyvennyolc előre beszabott, nedvességfelszí­­vó, eldobható pelenka. Mint árucikk, nálunk is feltűnik e korszerű jó­szág alkalmanként, finn, olykor svéd kivitelben. Alkalmanként, mondom, mert amikor én szállom meg a Higiénia, vagy a Babaápolás boltjait, ad­digra elfogyott. Vagy: ami­kor kapható, nincs, nálam annyi pénz, hogy „spejzol­­jak” belőle. Külföldön jár­tamban időnként rászá­nom magam egy-egy do­boz (negyvennyolc db) meg­vételére, de szállítása ne­hézkes. A legjobb márká­kat nagy dobozokban, dí­szes csomagolásban árul­ják (Pampers, Luv, Mol­tex), de a gépkocsiban is elfoglalja a hátsó ülést két pelenkac­somag (A 200 DS például). Benjáminnak, amíg szo­batiszta lesz, heti harminc­öt pelenkára van szüksége, évi 1950 darabra. Tegyük fel, hogy hároméves ko­ráig elhúzódik civilizáció­ja, az hatezer darab — la­kásunk teljes négyzetmé­ter-felületét igénybe ven­né „spejzolás”, azaz táro­lás esetén. Marad hát a vadászat, a munkaidő ön­rablásának gyönyörűsége. Ha a pelenkához hozzászá­mítom a Chico-féle orr­leszívó utáni hajszát, ami szintén nemes vadnak szá­mít, Benjáminunk felcse­peredése számos örömön túl némi gonddal is jár. Miért kell azonban Ben­jáminnak éppen a legkor­szerűbb Pampers-féle pe­lenka, meg az olasz orr­e­­rzívó, ha náthás? Miért sem elégszünk meg a min­iig kapható papírbetéttel — hát nem mindegy, mi­be piszkít az emberpalán­­ka ? Nem. Ha egykor azt hih­­­ették, hogy a kenyér po­­itikai kérdés — akkor nem vetem el a sulykot, ha azt mondom, hogy a pelenka s az. Hogy miért, elma­gyarázom. A dolog kompromisszu­mokkal kezdődik. Igaz, hogy a papírpelenka oda­­ragad a fütyikédhez. Ben­­ámin, node, kapható már krém, ami azt a kis kidör­zsölést gyógyítja. Kicsípi a fenekedet az a kis feke­te-barna, sebaj, meggyó­gyítjuk, ingyenes az egész­ségügyi ellátás. Hogy hosz­­szú ideig pácolódsz a pa­pírpelenkától felszívott hi­deg folyadékban — mit számít az. Apád, nagy­apád se nőtt fel nyugati nedvesszívó csodák patyo­latában, majd te is meg­szokod. Ám tudod, mit, ne szokd meg! Tiltakozz, si­­valkodj, ahogyan a torko­don kifér. Ha egyszer a világon kitaláltak valami igazán korszerűt, addig rugdalózz, amíg el nem éred. Ne hallgass hamis vigaszokra, ne engedj an­nak az érvnek, hogy majd a gyereked nedvelszívóban nő fel, addig türelem nem! Több jogod van, mint a szüleidnek volt, s ugyan­annyi, amennyi a gyere­kednek lesz. Nem érhet károsodás azért, mert apád nemzedéke elfelejtett gon­doskodni alkalmanként egy kis korszerűségről. Mi már megszoktuk a hiányt, de te meg ne szokd, mert alkura hajlamos emberek­kel a fekete karácsonyok sorakozhatnak előtted ígé­rem, nyakamba veszem a várost, elfüstölök egy-két liter fölös benzint,­ latba veszem minden befolyáso­mat, de a karácsonyfa alatt ott lesz három doboz va­donatúj, nedvelszívó, el­dobható pelenka. Elké­nyeztetünk? Nem. Csak megmutatjuk neked, hogy mi is vagyunk valakik, tisztes polgárok, akik gyermeküknek megadják, ami illik. Etiópiában per­sze, tudom, az alultáplált­ságtól halnak meg a gyer­mekek. Adtunk is némi pénzt segélycsomagra. De... Nem folytatom. Benjá-­­­min nem lesz se derekabb, se rosszabb felnőtt at­tól, hogy milyen pelen­kába ... De ha megérti, mihez van joga, könnyeb­ben megtanulja, mi a kö­telessége. A bátyja, Dávid is felnőtt, mosott pelen­kával. Jó testvérek. Le­ülnek a karácsonyfa alá (már amelyikük ülni tud), rágyújtanak az ilyenkor szokásos „mozgalmi” nó­tákra (Mennyből ...), s Benjámin utánozza a szomszéd kutyát, a Bohó­cot: „vau, vau”. S ez azt jelenti Benjá­min nyelvén, hogy van pelenka. Hat esztendő históriája A magyar történetírás­ban ez ideig nem kapott megfelelő helyet a szak­­szervezeti mozgalom leg­­újabbkori históriájának bemutatása. Ezért is figye­lemre méltó Jakab Sándor monográfiája: „A magyar szakszervezeti mozgalom 1944—1950.” Ez az első tör­ténelmi áttekintés erről az időszakról. A szerző az egyik leg­fontosabb tömegszervezet felszabadulás utáni törté­netének egyik fontos moz­zanatát, az ipari-ágazati szervezkedésre való áttérés folyamatát, az új szervezeti alapokra helyezett mozga­lom kezdeti lépéseit állítja vizsgálódásának közép­pontjába. Ám nem csupán ú­i szervezeti formaválto­­zásról van itt szó, hanem ezzel lényegében párhuza­mosan olyan gyökeres poli­tikai változásokról is, ame­lyek döntően befolyásolták, sőt alapjaiban megváltoz­tatták a szakszervezetek funkcióit, helyét, szerepét a politikai intézményrend­szerben. Jakab Sándor vá­zolja azt is, hogy a 40-es évek végén a politika tor­zulásai átmenetileg mikép­pen befolyásolták a szak­­szervezeti mozgalmat is. A Kossuth Könyvkiadó gondozásában a héten meg­jelent rendkívül tényszerű, reális és sok újat hozó mo­nográfiát gazdag dokumen­tumanyag egészíti ki. (m. g. I.)

Next