Vasárnapi Hírek, 1987. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1987-03-22 / 12. szám

Utazás ’87 Úti tanácsok a képernyőről Bőséges ajánlat itthon és külföldön „Világi körüli utazás Kőbányán! Csak most! Soha ilyen kedvezmények” — gyakorta elcsépelt rddámjel­­szavak, ám ezúttal az Utazás ’87 kiállítás valósága. Hi­szen még soha ennyi idegenforgalmi cég — 22 ország 146 kiállítója — nem jelenít meg a kőbányai vásárvá­rosban, és ilyen sokrétű programválasztékot sem aján­lott honi turisztikai rendezvény. Jó, hogy szombaton sok ez­ren vaskos pénztárcával, ér­keztek a­­kiállításra, mivel a napokban 10—25 százalékos kedvezményt kaphatnak. A 85. születésnapját az idén ün­neplő IBUSZ századelőt idé­ző pavilonja pénztáránál rendszeres volt a sorbanállás. Hat ország ,10 útvonalára­ je­lentős kedvezményt kapott aki befizette az előleget. Rezs­­nák Miklós, az utazási iroda sajtófőnöke elmondta, e napon 300 ezer forintot kasszíroztak be, ez rekord forgalomnak számít. Néhány lépéssel­ odébb a számítógépet vallatják. A kép­ernyőn­ pillanatok alatt meg­jelenik a válasz, ha a turis­ta azt kérdi, hol találhatók Magyarországon műemlék templomok, nemzeti parkok, kempingek. Az okos masina közli az ország és Európa időjárási helyzetképét is. A számítógép gazdája a Tour­in­form. Hat esztendő alatt gyűj­tötték össze az információs­e­­regletet, amely hazánk első idegenforgalmi számítógépes adatbankjaként üzemel. A fa­lusi­ turizmus népszerűsítését igyeksszü­k szolgálni a Zselic- Tourh Gt.­­Utazási­­Iroda. A közelmúltban alakult gazda­sági társulás a gálosfai kas­télyszállóba invitálja a ven­dégeket. Aki a kiállítás ide­jén kopogtat náluk, féláron juthat el oda. A kószálás közben megér­­kezők seregnyi vendéglátóhely közül válogathatnak. Mé­g a Taverna Belvárosi Szálloda és Vendéglátó Vállalat szakem­bereit is meglepte a Paprika gyorskiszolgáló éttermük si­kere, amely a magyar kony­ha jellegzetes ételeivel szol­gál a betérőknek. A teljes berendezés az Utazás kiállí­tást követően maga is útra kel, ugyanis a fővárosban a jelenlegi Luxor étterem he­lyén -(Szen­t­­István- körút 5.) áprilisiban -megnyílik az első Paprika gyorskiszolgáló rend­szerű étterem. (m.­g. 1.) Földgömb lábnyomokkal Az Utazás ’87 nem­zetközi idegenforgalmi kiállítás idei díjazottjai Lapis András, Szegeden élő és alkotó szobrász­­művész bronz vert em­­lé­kpb­arkettjét kapják. Az ötletes és kifejező alkotás stilizált föld­gömböt ábrázol világjá­ró lábnyomokkal, s raj­ta­­a kiállítás jelszava: „Itthon otthon van”. A plakett hátoldala egy fogantyúval jelzett bő­röndöt idéz föl. Lapis András országosan jól ismert fiatal­­művész, ak­i­n­ek köztéri szobrai is nagy kife­­jezőerőről és gondolatgazdag­ságról tanúskodnak. Min­den alkotását a­­mondanivaló és megformálás sokoldalúsága jellemzi, legyen az a nagylaki Dózsa-emlékmű, vagy egy sze­gedi park bensőséges intimi­­tású nőalakja, avagy kisplasz­tikáinak,,­­érmeinek, plakett­jei mért sokasága. Kis grotesz­k­­ség is áthatja egyiket mási­kat, portréit p­edig a határo­zott karakter­teremtő erő. Ap­róságokkal jellemez, egy-egy vonással,­­kiemelt részlettel mutat túl a konkrét szemé­lyen és mintegy általánosabb emberi tulajdonságokról be­szél a bronz, a kő, esetenként a terrakotta nyelvén. Ars poeticájának lényege, hogy a művészetet az élet egyik formálójának tekinti és arra törekszik, hogy életünk­be, mindennapjainkba beépül­jenek a művészeti alkotások. Talán ezért is fordul oly nagy szeretettel az érmék, plaket­tek felé, amelyekhez az embe­rek szélesebb­­rétegei is köny­­nyebb­en hozzáférhetnek, ott­honukba vihetik, mindennapi tárgyukká tehetik, n­a­ponta kezükbe vehetik. És úgy is formálja meg ezeket a fino­man megdolgozott kis­­műtár­gyakat, hogy fényes, szép fe­lületükkel, természetes szép­ségükkel valóban a tenye­rünkbe kívánkozzanak, bele­simuljanak. -Emberközeli szobrászat La­pis Andrásé, akinek művészi munkássága még sok örömet tartogat köztéren és ottho­nainkban egyaránt. (Nős) T. Ház! Megjegyzések a folyosón Élénk vita jellemezte az Országgyűlés tavaszi ülésszakát, amelyen — mint ismeretes — elfogadták a földtörvényt és jóváhagyólag tudomásul vették a Legfelsőbb Bíróság és az ügyészi szervezet munkájáról szóló be­számolót. A pénteken zárult ülésszak hangulatához, a vélemények formá­lódásához azonban azok a megjegyzések, észrevételek is hozzá tartoznak, amelyek a T. Ház folyosóján hangzanak el a szünetekben. Ezekből került néhány az újságíró noteszába. Szinte meg sem állt a toll a kezében, sza­porodtak előtte a teleírt jegyzetlapok. Gregor Péter budapesti képviselő igencsak nagy szorgalommal jegyzetelt a földtörvény vitá­jában. — Milyen kapcsolatban van egy városi ember a földdel? — kérdeztem a szünetben. — Olyan városlakó vagyok én is, aki gyö­kereit a magyar faluban találja meg. Édes­apám battonyai, nem idegen számomra sem­mi, ami a földdel, a földműveléssel kapcsola­tos. Göd­alsón van nem túl nagy telkünk, mindössze 128 négyszögöles. Most építkezünk rajta, de akkora szabad terület mindig lesz ott, hogy egy kis veteményesnek legyen helye. Ránk igazán nem lehet panasz: nem hagyjuk parlagon a földünket. És a megtermett zöld­ség is jól jön a család asztalára. V.­ Vida Kocsárd Somogy megyei képviselő, a Pannónia Szálloda- és Vendéglátó Vállalat dél-balatoni igazgatója úgy vélekedik, hogy az idegenforgalommal eljegyzett szakmában csak örülhet az ember, ha azt hallja: né­mely negatív tendencia ellenére, hazánkban jó a közbiztonság. Nagy vonzerő ez ugyanis a külföldi turistáik számára. Ami azt illeti, a siófoki szállodasor négy, kora tavasszal nyitó hoteljében már minden szoba foglalt a húsvéti ünnepekre. A vendégek fogadása mindenesetre megkezdődött; amint egy ki­csit enyhül az idő, indul a tatarozás. Balsai József államtitkár, a Központi Né­pi Ellenőrzési Bizottság elnöke sűrűn jegyze­tel a hozzászólások, beszámolók alatt. — Mi foglalkoztatta — kérdem a szünet­ben az Országgyűlésben a kormány tagjaként először részt vevő Ballai Józseftől. — A KNEB — mondja az államtitkár — jogosítványánál fogva minden fontos társa­dalmi és gazdasági kérdéssel foglalkozik. A népi ellenőrök részt vettek a földtörvényhez szükséges elővizsgálatokban, s nagyon örül­tem, hogy ennek az egyik felszólaló hangot is adott. A Legfelsőbb Bíróság elnökének és a legfőbb államügyésznek a beszámolójával is megegyeznek a mi tapasztalataink. A KNEB éppen tegnap foglalkozott a tűzvéde­lem helyzetével. Az abban mutatkozó gondok is jórészt összefüggenek azzal, hogy a belső ellenőrzés nem kielégítő, az üzemi rendésze­ti munka fogyatékos, s általában a felelősség érvényesítése lassan halad előre. Izgalmas kérdések kerültek terítékre a tavaszi ülés­szakon, biztosra veszem, hogy hasznosítani fogjuk majd a hallottakat a népi ellenőrzés munkájában is, mí­n Dr. Alberth Béláné debreceni képviselő, a Hazafias Népfront Hajdú-Bi­har megyei tit­kára : — Nagy hangsúllyal került szóba, hogy fo­kozottabb társadalmi összefogásra van szük­ség a bűnözés visszaszorításában, megelőzé­sében. Nagyobb figyelmet kell fordítani a gyermekkortól az idős korig erre a kérdésre. Ezekből a teendőkből kiveheti a részét a népfrontmozgalom is. Szükség van azonban más természetű segítségre is. Elgondolkodta­tó szavak hangzottak el a rendőri és igazság­ügyi szervek létszámhiányáról, a generáció­­váltásról, az ottani elnőiesedésről, a kevés fizetésről. Át kell ezeket a problémákat ala­posan gondolni, s jó, hogy foglalkozik velük az Országgyűlés.­ ­ Leblanc Győző vigyáz a hangjára, arra kér, vonuljunk félre a Parlament folyosóján a rö­vid beszélgetésre, mert zavarja a dohányfüst. — Tudja, most 27-én lesz a premierem a Csárdáskirálynőben. — Némi értetlenséget láthat rajtam, mert rögtön hozzáteszi: — Kevés munkám van az Operában, s emiatt afféle félszerződéssel elszegődtem az Ope­rettszínházhoz. — És mit mondhatnak az itt tárgyalt „földhözragadt” témák egy művésznek? — A főváros XXII. kerületében vagyok országgyűlési képviselő. Ott is gyerekesked­­tem, ott nőttem fel, és ima is abban a város­részben lakom. Nagytétény és Budatétény tehát sokat jelent a számomra. Ismer min­denki, és bárhol szívesen veszem, a rögtön­zött fogadóórát. Többségében nem országos dolgokról esik szó, de természetesen az or­szág dolgai is foglalkoztatják a választókat. Most is több érdekes javaslat futott be tőlük hozzám, hasznosíthatók, hiszen a tárgykörben illetékes parlamenti bizottságban valamennyi szóba került.­ ­ Szegedi joghallgatók figyelik a T. Ház munkáját a második emeleti karzatról. Kiss Barnabás adjunktus vezetésével az államjogi diákkör kért belépőt a Parlamentbe. Gombos Katalin, Lakatos Péter harmadéves, Fodor Endre, Gaál Zsolt másodéves és Mórocz Ist­ván negyedéves egymás szavába vágva mond­ja véleményét az ülésszak tárgysorozatáról. Érthetően a Legfelsőbb Bíróság elnökének és a legfőbb ügyésznek a beszámolója érdekel­te őket. Egyetértenek azzal a képviselővel, aki fölhívta a figyelmet, hogy sok fiatal ügyész és bíró hagyja el a pályát, főként az erősebb nem képviselői köz­ül. A holnap jo­gászainak az a véleménye, hogy szakmailag még mindig a bírói, ügyészi hivatás van a csúcson, de sajnos kényszerítő anyagi körül­mények miatt valóban sokan váltanak, s el­mennek vállalati vagy tsz-jogtanácsosnak, ügyvédnek, gmk-hoz. Úgy érzik tehát, hogy a hivatásukat már gyakorló és a jövőben en­nek készülő bírák, ügyészek nevében szólt az a honatya, a­ki erkölcsi és anyagi megbecsü­lést sürgetett. Borbás Katalin—Fejér Gyula Vasárnapi Mindentudó Nem csupán a számítógépes adatbank jelent újdonságot a Tourinformnál. Az idegenfor­galmi tájékoztató központ új helyre költözött a napokban: az V. kerületi Sütő utca 2. szám alatti irodában fogadják az érdeklődőket. A telefonszá­muk a régi: 179-800. Egyébként az eddig betáplált ismeretek nem merítik ki a számítógépes adatbank képes­ségét. A további adatgyarapí­tás a szállodavállalatok és a többi utazási iroda készségén is múlik. Milyen jó lenne egy utazási mindentudó! Mosdatlan szóáradat Honosítsuk mese a szép beszéd divatját — Szétvágom, a fejed, te szemétláda, ha nem adod ide a lapátot! — ugrik fenyegetően társa felé a har­cias fiatalember. — Menj a büdös francba... — hangzik a válasz. — Játsszatok szépen, vagy rögtön hazamegyünk! — teremt rendet a nagymama... a homokozóban, az alig négy-ötéves gyerekek között. — Sajnos, egyre gyakorib­bak az ilyen esetek — bólo­gat gondterhelten példámra Z. Szabó László, a győri Ka­zinczy gimnázium magyar nyelv és­­irodalom szakos ta­nára, a Hazafias Népfront beszéd- és magatartáskultúra bizottságának elnöke. — Már szinte nincs is alsó korhatára a csúnya beszédnek. És az még a szerencsésebb eset, ha valaki szól érte. Nemrég a villamoson­­rászóltam három — Ezek szerint csak csepp a tengerben az a kezdemé­nyezés, amit öt esztendeje né­hány nyelvész és pedagógus elindított. Vannak eredmé­nyei az anyanyelvi táborok­nak? — Anyanyelvünk védelmé­ért és magatartáskultúránk fejlesztéséért alakult bizott­ságunk 1980-ban. Az első kí­sérleti tábort 1982-ben Győr­ben rendezték. Azóta minden nyáron várjuk a diákokat és pedagógusokat többek köz hangosan káromkodó közép­­iskolás fiúra. Elküldték . . . melegebb éghajlatra. A fel­nőttek közömbösen bámész­kodtak. Családanyák, család­apák, akiknek talán éppen ilyen korú gyermekeik lehet­tek, némán tűrték a mosdat­lan szavakat. Vajon otthon is engedik ezt a tónust? Hogyan pallérozódjon a gyerek szó­kincse,­­ha­ a felnőtt anyanyel­vi ismerete is szegényes? Lett Nyíregyházán, Győrött, Komáromban. Előadásokon és szakköri csoportokban foglal­Évente 100—150 diák juthat el anyanyelvi táborokba. Az idén, április végén hirdetik meg a helyeiket. Az iskolák­ban a jelentkezők közül a pe­dagógusok választják ki az utazókat: Győrbe, Komárom­ba, Nyíregyházára mehetnek majd. Sajnos, Budapesten ed­kozunk szövegtani ismeretek­kel, elemzési, nyelvi gyakor­latokkal. Tananyagunk az írás- és beszédművek szer­kesztése, valamint a kommu­nikáció gyakorlása. Tábora­inkba az ország bármelyik is­kolájából várunk jelentkező­ket, akiknek szívügyük a szép magyar beszéd. — Nem azoknak kellene el­sősorban az anyanyelvi tábo­rokba jönniük, akiknek nem szívügye a nyelv? — Senkit nem kényszerít­­h­etünk. Én hiszek a példamu­tatás erejében. Működésünk óta a táborokban ezren jár­tak, és útravalót vittek haza. Miért ne teremthetnénk diva­tot a szép magyar beszédből? Nem egy-két nyelvész vagy pedagógus elhatározásán mú­lik, hogy kulturáltabban be­széljünk és viselkedjünk. En­nek társadalmi méreteket kel­lene öltenie.­dig sem volt, az idén sem lesz tábor. Pedig nagy szükség lenne rá. De talán erről is szót ejtenek a szakemberek jövő kedden, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának székházában, a beszéd- és ma­­gatartáskultúra-bizottság so­ron következő ülésén. D. K. Gy. Mégsem csak csepp Anyanyelvi táborok Jubiláló gimnázium Három évszázad diákjai Élérik piros színek, méltóságteljes testtartás, az ar­cán elégedettség. Széchényi György portréján még alig száradt meg a festék. Ünnepre frissítette fel a művész. Egykori alapítványa, a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium e napokban ünnepelte 300. szü­letésnapját. Budapest legrégibb iskolája ünnepel, és családi albumát, történeti kiállítását büszkén mutogatja. Népes családja — gyermekei a tanárok, unokái a diákok, összesen­­mintegy ezeregyszázan — most is itt nyüzsög körülötte. A tanítás nem szünetel. Budai születésű, első ke­resztneve : Academicum et Universitatis Collegium, azaz főiskola és egyetemi gimná­zium. Alapítója, Széchényi György, a királykoronázó — 84 éves­­korára, az alapítás előtt két évvel az esztergomi érsekségig eljutott — politi­kus, gondolkodó,­­mint alapító­­level­ében írja: nemzete egy­ségéért, népének anyagi és szellemi „felvirágoztatásáért” hozta létre. Rá és a vele egy időben alapított még két is­kolára összesen 200 ezer fo­rint alapítványt tett. A­­budai Várban a jezsuiták egykori rendiházána­k — ma a Hilton, Szálló­­régi épületrésze­k egyik szárnyában kezdte meg működését a gimnázium. Azóta hétszer öltött más ru­hát, jelenlegi helyén, a II. ke­rület, Keleti Károly utcában 1950 óta éli tovább életét. Ne­ve is változott: Egyetemi, Mátyás Király, Érseki Kato­likus, végül II. Rákóczi Fe­renc Gimnázium. E neveket az aulában látható márvány­táblába véste a 300. évfordulóra Veres Gábor, az iskola tanára. Az alapító és a névadó szin­te kilépnek a képkeretből, hogy a nyüzsgő diákság közé vegyüljenek. E. Sz. O.

Next