Vasárnapi Hírek, 1987. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1987-05-24 / 21. szám

■nerce „HA NEM JÓ, MEGESZIK A GYEREKEK” — mon­dogatta állítólag az egykori kültelki kifőzdetulajdonos, ha nem a kedve szerintire sikeredett a felesége főztje. A világ sora azóta nagyot fordult, a szemlélet azonban szívósan tartja magát mind a mai napig. Amikor egy vállalat exportra szánt terméke nem éri el a világpiaci színvonalat (egyébként érdekes lenne megtudni, pontosan mit kell érteni ezen a fogalmon), rögtön készen áll a döntés: itthon kell értékesíteni az eredetileg külföldnek készített holmit. A magyar vásár­ló még meg is dicsőül a sikerélménytől, hogy exportból visszamaradt árura tehetett szert. Csak egy a bökkenő. A külföldi partner rendszerint azért nem hajlandó átvenni a megrendelt árut, mert épp egy olyan anyag, részegység hibádzik benne, ame­lyet egy másik magyar vállalat a „megeszik a gyere­kek” szemlélet alapján — enyhén szólva —, nem kifo­gástalan minőségben szállított a végtermékgyártónak. Így ül vissza a hazai piac lebecsülése, a hazai vásárló semmibevétele a világpiacon. A sok ,,megeszik a gyere­kek”, szépen egymásra halmozódik, s mind magasabbra nő a külföldön eladhatatlan portékák hegye. Elveszti varázsát az exportból visszamaradt áru is, hiszen a magyar vásárló lassacskán nem azon csodálkozik, hogy az áru visszamaradt, hanem azon, hogy egyáltalán elin­dult az export felé. A magyar piac nem része a világpiacnak? A magyar vásárlónak nem lehetnek korszerű termékekre, jó minő­ségre vonatkozó elvárásai? SEMMI KÉTSÉG, csak akkor számíthatunk jó helye­zésre a világpiac könyörtelen versenyében, ha itthonra is olyan termékeket állítunk elő, amelyeket a hozzánk látogató nyugati turista sem tud megkülönböztetni az otthon láthatóktól és vásárolhátóktól. Méghozzá olyan mennyiségben, hogy ne csak a budapesti Váci utcába jusson belőlük mutatóba, hanem hozzáférhetők legye­nek Encsen és Zircen, Szeghalmon és Százhalombat­tán is. Szekeres József A szabadságolás új rendje A mezőgazdaságban az idő határoz — FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL — alkalmazkodni kell hozzá. Betakarításkor nincs szabad­nap. A tárcához tartozó kon­zervgyárakban, cukorgyárak­ban sem pihenhetnek a sze­zon idején. Ezért okozott né­mi zavart a kétharmados szabadságolás. Ez maguknak a dolgozóknak is fölöttébb hátrányos, hiszen többségük­nek háztájija, illetményföld­je van, sokan állatokat tar­tanak, emiatt két-három hét­re amúgy sem hagyják ott a portájukat. A MÉM-hez is több nagyüzemtől érkezett levél, amelyben felmentést kérnek. A Füzesabonyi Állami Gaz­daság ugyan elkészítette sza­badságolási tervét, de aligha képes betartani. Az időjárás miatt máris két-három hetes csúszást kénytelenek elköny­velni. Morva László főköny­velő szerint a dolgozók több­sége a szomszédos települé­sekről jár be munkahelyére, s ha valakinek sürgős dolga akad a háztájiban, arra is tekintettel kell lenni. A sza­badságot úgy adták ki eddig, hogy a gazdaságnak és a dol­gozóknak egyaránt jó legyen. A pécsi Pannónia Sörgyár­ban úgy tartják, hogy az új szabadságolási rend senkinek sem jó. Zsolt Antal gaz­­daságiigazgató-helyettes el­mondta, hogy a gyár április­tól októberig ontja a tíz-ti­­zenkét féle üdítőitalt és­­ a nyolcféle sört. Ha ilyenkor tömegesen kellene kiadniuk a háromhetes szabadságot, akkor nagy bajba kerülné­nek, néhány gépsor bizonyo­san leállna. Eddig a műveze­tők rugalmasan dönthettek a szabadságok beosztásáról, egyeztetve a gyár és a fog­lalkoztatottak érdekeit. A dol­gozók többsége egyébként másfél-két hetet vett ki nyá­ron, amikor bezárt az óvoda. A többit tartalékolták az ott­honi tennivalókra, vagy ak­kor töltötték le, amikor az üzemekben is alábbhagyott a csúcs. Tőke Péter—Dalia László 7 kérdés a személyi jövedelemadóról Miből áll össze az adóköteles jövedelem? Előző lapszámunkban foglalkoztunk vele, hogy milyen alapelv szerint működik majd a tervezett személyi jövedelemadó szabályozása. Azt is tisztán kell látni, miből áll össze volta­képpen a személyi jövedelem. Ami nem is olyan egyszerű olyan országban, ahol a bérből és fizetésből élők csaknem felének valamilyen egyéb forrásból is képződik jövedelme. Mi mindenből származhat jövedelem a fő munkaviszonyon kívül? Másodállásból, mel­lékállásból. Végbeunkázásból. Munkaidőn kí­vüli kisipari tevékenységből, beleértve a sze­mélyszállítást is. Ingatlan bérbeadásából­ ide­genforgalmi célokra (75 ezer magánszoba-ki­adó van Magyarországon!), de akár garázs­nak, műhelynek, raktárnak is. Szellemi tevé­kenységekből, amilyen a szakkönyvírás, a szakvéleményadás, a tervezés, a szakfordítás, hogy csak néhányat említsünk. És persze ide tartozik a művészetek gyakorlása is, amikor például a színész nem a saját színházában, hanem a szinkronstúdióban vagy a rádióban, művelődési házakban szerepel. A másodállás, mellékfoglalkozás esetében egyszerű a helyzet. Ezért fizetés jár. A fize­tést hozzáadják a főállásból származó kere­sethez, és a sávos szabályok szerint, mint ír­tuk előző számunkban, adóztatják. A többi felsorolt példában azonban a mellékjövede­lem nem tisztán fogyasztásra, vagyonnövelés­re fordítható pénz, hanem költségelemeket is tartalmaz. Vajon a költségek után is adózni kell? Szó sincs róla. Az iparűzéshez szükséges szerszámok, gé­pek ára meghatározott amortizációs kulcsok szerint, a folyó költségek pedig százalék alapján leírhatók a bevételből. Persze, köny­velést kell hozzá vezetni. Itt említjük meg, hogy a személyi jövedelemadóról szóló tör­vénnyel egyidejűleg új, vállalkozói adó beve­zetését is tervezik. Ennek alapelve, hogy a vállalkozói jövedelemből — akkor is, ha va­laki mellékfoglalkozásként „vállalkozó” — csak a valóban a személyi fogyasztást szolgáló rész adózzon a személyi jövedelemadó sza­bályai szerint. Némileg más a helyzet a többi felsorolt pél­dában.. Költségeket okoz ugyan a szobakiadás is (felújítás, ágyneműmosás, fűtés, világítás stb.), meg a szellemi tevékenység is. Ezek a költségek azonban nehezen választhatók kü­lön a személyi fogyasztástól. A gépkocsiját, telefonját — ha van — magáncélra is hasz­nálhatja az ember. Épp ezért ezekre a tevé­kenységekre átalánykulcsok szerint vesz fi­gyelembe költségeket az adótörvény. Teszem azt, az 1000 forintos szakcikk-honoráriumból 500 forintot költségnek tekintenek, és csak a maradék 500 forintot számítják be az adó­alapba. Van még egy sajátos jövedelemforrás: a borravaló és a vele egy kategóriába tartozó hálapénz. Ha az egyéni adóbevallásban fel­tüntetik, természetesen ez is adóalap. Ha nem, legfeljebb az illető pincér, fodrász, benzinkút­kezelő vagy éppen, egészségügyi dolgozó élet­módjából, vagyonnövekedéséből lehet követ­keztetni rá, hogy jövedelmének egy részét el­titkolja az adóhatóság elől. És ez esetben vár­hatóan kemény büntető szankciókkal kell majd számolnia. Érsek Iván (Jövő vasárnapi számunkban: Hogyan számít a mezőgazdaságból szár­mazó mellékjövedelem?) Szó) a Danubius Május elsejétől hallható a Danubius Rádió adása, mely a Magyarországra látogató, német nyelvet beszélő turis­táknak szól. A Danubius Rádió tavaly, július 1-jén kezdte meg mű­ködését azzal a céllal, hogy szórakoztató, informatív és kereskedelmi jellegű, idegen­­forgalmat szolgáló műsort ad­jon. Az URH 103,3 MHz-en, sztereóban Budapesten és kör­nyékén, továbbá 100,5 MHz-en a Dunántúl jó részén sugárzó adó eddig 80 százalékban ze­nét, többi részben információt közvetített 92 napon át napi 11 órában. Számos külföldi lap idegenforgalmi szenzáció­nak nevezte a nyugatról be­áramló turizmus számára. Széles körű hallgatóságra szá­míthat, hiszen tavaly 3 mil­liónál több német ajkú és né­met nyelvet beszélő vendég látogatott Magyarországra. Dr. Varga György, a Da­nubius Rádió igazgatója el­mondta, az idei, szeptember 30-ig tartó, naponta 14 és fél órás (6.30-tól 21 óráig) adás­idő több mint kétszerese a ta­valyinak. Az adásokban to­vábbra is a zene dominál, négyötödét a legfrissebb pop- és rockzene, örökzöld dallamok, cigányzene és operett tölti ki. Napi 12 német nyelvű, egyen­ként 15 perces hírblokkban helyet kapnak a legújabb na­pi hazai és nemzetközi ese­mények, közérdekű témák, meteorológiai jelentések, a ha­tárátkelőhelyekkel kapcsola­tos tudnivalók, közlekedési tájékoztatók, a turistákat ér­deklő hasznos információk. (e. szerencse) Leltár a tej­napon Kevés a féltartós és a zsírszegény — Hatvanf­éle sajt - Kaukázusi kelirújdonság Május 26. — nemzetközi tejnap világszerte, 1958 óta rendezik meg. A tápláló, egészséges ital népsze­rűsítésére. Hazánkban esztendőnként megisszuk a magunk 95 literjét, s megeszünk vagy 100 kilogramm sajtot, vajat, túrót, kefirt... A magyar teheneken aztán nem múlik a nagyobb fogyasz­tás. Évente 2 milliárd 400 millió liter tejet adnak. Az állami gazdaságokban tejelnek a legjobban: esztendőnként 5500 liter a világ legtöbb te­henészetének dicsőségére vál­na. És ma már a tej ízére se lehet panasz. — A tej minősége alapján fi­zetünk a termelőknek 1985. ja­nuár elseje óta — mondja Ven­­dégh Ferenc, a Tejipari Válla­latok Trösztjének vezérigazga­tója. — Felzárkóztunk az euró­pai élvonalhoz, ma már a tej 60-70 százaléka első osztályú. Négy laboratóriumunk teljesen pártatlan, kódszámok alapján végzett vizsgálatait a mezőgaz­dasági nagyüzemek elfogad­ták, s így a termeléssel nincs bajunk. Rosszabbul állunk a csomagolással, bár a Tiszai Vegyi Kombinát az utóbbi hó­napokban jobb fóliát szállít. A féltartós tejből a napokban in­dítunk nagyobb szállítmányt az üzletekbe, hiszen már ter­melnek a világbanki hitelből vásárolt gépeink. Ennek elle­nére félő, hogy a szobahőmér­sékleten tartható tejből így sem lesz elegendő ... — Gyakran a zsírszegény tejet is hiába keressük ... — Az volna az egészsége­sebb, legalábbis a felnőttek­nek, de mert olcsóbb, a bol­tok inkább a másikat tartják, azon nagyobb a nyereségük. Látott maga már maszek tej­boltot? Nem is fog, mert élel­miszert nem érdemes árulni. Ezért buktak meg a tejbiszt­rók is. — Az iskolatej karrierjével elégedett? — A budapesti iskolákban nem megy. Pedellus már nincs, a pedagógusok pedig nem fog­lalkoznak a tejjel A környék­beli boltokban áruljuk, de így persze jóval kevesebb fogy. A vidéki iskolákban viszont a gyerekek majdnem annyi te­jet isznak, mint amennyi üdí­tőitalt. — A sajt sem örvend olyan népszerűségnek, mint külföl­dön? — Nincsenek itthon igazi hagyományai, mint Fran­ciaországban és Hollandiá­ban. Ám az idei első négy hónapban 14 százalékkal több sajt fogyott a tavalyi hasonló időszakhoz képest. Hatvanfélét kínálunk. A Pannónia sajtunk vetekedik az ementálival, a krémfehér pedig magyar sza­badalom alapján készül. Most adjuk el a licencét egy ame­rikai cégnek. A penészes — Camembert — sajtgyártásunk­ról még a franciák is elisme­réssel szóltak. És azért az ínyencekre is gondolunk, egy­re több paprikás, borsos, fok­hagymás, zelleres, csemegét kínálunk. A többi tejtermék­nél is újítunk, licenceket ve­szünk. — Egyéb tejtermék-újdonsá­gok lesznek-e? — Már kapható a kaukázusi kefir, s gazdagítjuk a gyümöl­­csösjoghurt-választékot is. A héten már gyártjuk az édes vajkrémeket, így aki lekvár­ral eszi a vajas kenyeret, új ízt kóstolhat. D. L Légi kikötő a hegyek között Évfordulóra készül a budaörsi repülőtér. Június­ban lesz 50 éve, hogy a budai hegyek közötti kétszáz holdas sík területen felépítették az akkor Európában kiemelkedően korszerűnek tartott közforgalmi légi kikötőt. A jubileumról június második vasárnapján, a Magyar Honvédelmi Szövetség — immár másodízben megrendezendő — országos repülőnapján ünnepélye­sen megemlékeznek. Kocsis László alezredes, repülőtér-parancsnok azon­ban mégsem ennek örül a legjobban: — Fontosnak tartjuk a visszaemlékezést, de szá­mukra a biztató jövő többet jelent — mondta. — Az el­következendő öt esztendőben ugyanis 250 millió forintot szánunk a reptér korszerűsí­tésére. Felújítjuk az elmúlt fél évszázad során igencsak megrongálódott központi épü­letet. Óriás hangárunk — amit egyébként a ’30-as évek végén az öreg kontinens leg­nagyobb ilyen jellegű épüle­tének tartottak — új tető­­szerkezetet kap. Kicseréljük szinte a teljes közműrend­szert, és a tervek szerint vég­re szilárd burkolatú fel- és leszállópályát is építünk. Az elmúlt fél évszázad alatt a magyar légügyet sok­féleképpen szolgálta ez a re­pülőtér . 1950-ben katonai szállítógépek landoltak itt; a Magyar Repülő Szövetség 1957-ben vette át kezelését. Ugyanebben az esztendőben kezdte meg munkáját ha­zánkban a repülőgépes men­tőszolgálat, amelynek azóta is Budaörs a központi bázisa. A Magyar Honvédelmi Szövet­ség 1967-től gazdája a rep­térnek. — Tizenegy intézmény, szervezet repüléssel kapcsola­tos munkáját egyeztetjük — folytatta Kocsis László. — Itt van a MÉM és az Orszá­gos Vízügyi Hivatal repülő­gépes szolgálatának fő bázi­sa. Nálunk végeznek kutatá­sokat a Modellkísérleti Inté­zet munkatársai. Az MHSZ központi repülőgépműhelyé­­nek is mi adunk otthont, a katonai és a Mal­év-pilóta­je­löltek előképzése szintén nálunk történik. Az évfordulóra a repülőtér történetét ismertető kis füze­tet jelentetnek meg, és a központi épületben kiállítást rendeznek. Az elmúlt napok­ban levelet kapott a repülő­tér parancsnoksága Kepp Károly egykori pilótától, aki néhány érdekes emléktárgyat ajánlott fel a tárlatra. — A budaörsi repülőtér megnyitásának tiszteletére, 1937 őszén repülő csillagtúrát szerveztek — mondta lapunk­nak a hajdani pilóta —, me­lyen negyvenhárom sportre­pülőgép vett részt. A három magyar induló egyike én vol­tam, harmadik helyezést ér­tem el. Két nap alatt tettem meg Bücker Jungmann tí­pusú repülőgépemmel a Bu­dapest—Bécs—München— Stuttgart—Böblingen—Ham­burg útvonalat. Talizmánként őrzöm a feladat teljesítése után átnyújtott emlékplaket­­tet, valamint a díszes okle­velet. K. D P. Átadták A Műcsarnokban megnyílt Magyar fotográfia 1987 kiállí­tás a nézők egy részét a be­mutatott művek nagy számá­val lepi meg. Pedig azt frz 512 felvételt, amelyet a nemzetkö­zi zsűri 165 fotóművésztől ki­választott a bemutatóra, 500 pályázó 7000 műve közül vá­logatták ki, négy napon át tartó koncentrált szellemi erő­feszítéssel. Idén először — az Ofotért -Vál­lalat jóvoltából — kiosztották az Aranykame­ráit is (Fekete Tamás kisplasz­tikáját) amolyan magyar, fo­tóművészeti Oscar-díjnak szánva. Első­­tulajdonosa Wes­sely György lett, artisztikus kollekciójáért. A száraz tények (a rengeteg pályázó, a nagyszámú színvo­nalas kép, a sok fiatal fotog­ráfus jelenléte) önmagukban is örvendetesek. Ráadásul az Magyar fotográfia 1987 kol­lekciója rendkívül változatos, szinte nincs olyan fotóművé­szeti stílus, áramlat, a távo­labbi és közelebbi múltból, amely ne lenne képviseltetve. Ugyanígy a fotós műfajok sokszínűségét is élvezheti a lá­togató: portrét, tájképet, vá­ros- és épületfotókat, klasz­szikus csendéletet, aktot, ese­ményreklám és riportfotót (utóbbi műfajból került ki a Magyar Fotóművészek Szövet­ségének díjazottja — képün­kön — Habik Csaba kollek­­ció­ja). A kiállításlátogatót za­varba is hozza ez a váratlan bőség, meg el is csüggeszti. Mert a roppant kavalkádból nem bontakozik ki elég mar­kánsan és meggyőzően, hogy végül is merre, hová tart ma, hazánkban ez a művészeti ág. Tehetséges megoldások, meg­lepő ötletek, a fikcióval ke­resztezett szociologikus látás­mód, fotós humánum vagy bámulatos technika ugyan meg-megállít némelyik díja­zott és nem díjazott kép előttt (Fuszenecker Ferenc, Benkő Imre, Korniss Péter, Horváth Péter, Takács Gábor, Sas Ta­más — listánk a teljesség igénye nélküli), de a lábunk azért a földbe nem gyökere­zik. Ha kedvenc képet válasz­tunk, szubjektumunk dönt, nem a megtalált tökély pa­rancs­. A kiállítás július 12-ig lát­ható. (vfc) az Aranykamerát Vasárnapi

Next