Vasárnapi Hírek, 1987. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-04 / 1. szám

Csomagolva vagy bugyolálva? A RÓMAI BORKERESKEDŐ nem ragasztott címkét a tömlőkre, hiszen maga kínálta bennük a borát a pia­con. Az árutermelés és az­­értékesítés útjai azonban már régen szétváltak, s így az sem mindegy, hogy a borosflaskák oldalán milyen címke díszeleg. Világ­szerte hódít az önkiszolgáló rendszer — az áruforgalom túlnyomó többségét­­az áruházak bonyolítják le —, s a vevő-, illetve a piacbefolyásolásnak kétségkívül leg­jobb eszköze a csomagolás, az árucikk „adjusztálása”. A gyártók értékesítési lehetőségeit nyilvánvalóan rontja a hanyag csomagolás. Igaz, a tejet, az üdítőitalt vagy a konzervet a repedt zacskó, a kinyithatatl­an kupak vagy az olvashatatlanul apró b­etűvel írt konzervcimke ellenére is megvásárolja a hazai fogyasz­tó. Ám ugyanez külföldre ma már nem elegendő! Ezt a gyártók is nagyon jól tudják. Éppen ezért ellent­mondás feszül a külpiaci értékesítéshez elengedhetet­len, igényes exportcsomagolás és a hazai piacra szánt „takarékos" megoldás között. Mert nem ritka, hogy amit formatervezett, többszínnyomású kartondobozban exportál a gyártó, azt egyszerűen durva csomagoló­papírba bugyolálva dobja a hazai piacra. Megteheti, hiszen, amíg a külpiac a vásárlók, addig a hazai több­nyire az eladók piaca. Vajon a gyártók tartósan elviselik-e a csomagolási technológiák mesterséges kettéválasztását? A tények szerint nem. Az igénytelenség az exportcsomagolásra is kihat. Egy közelmúltban készített felmérés szerint a csomagolási hibákból és ettől elválaszthatatlanul az anyagmozgatásból adódó káresetek aránya az export­tal kapcsolatos összes káresemény egyharmadára rúg. Mindez a devizában kifizetett exportkártérítés 12—15 százalékát jelentette! A SZAKEMBEREK szerint egyidejűleg aligha lehet­séges a gyengébb és a szigorúbb követelményeknek ele­get tenni. A folyamatok óhatatlanul a gyengébb ellen­állás irányába törnek utat. Ez azt jelenti, hogy a szigo­rúbb külpiaci igényeknek csak úgy lehet tartósan meg­felelni, ha hasonló követelmények érvényesülnek a bel­földi piacon is. A CSOMAGOLÁSKULTÚRA hazai nívójával kap­csolatos kérdés valahogy így hangzik: rákényszerül­nek-e a gyártók a csomagolástechnikai újításokra, amíg jóformán bármilyen áru és majdnem minden áron­­vevőre talál? A kérdés magában rejti a választ. Gondoljunk például a háztartási kozmetikumokra! Gazdag a kínálat, egyre kíméletlenebb az áruverseny, s az eredmény: színekben, formákban és ötletekben egyaránt színvonalas csomagolástechnika és kultúra. Hajnóczy Árpád A munkaidő inflációja ellen Zsebre megy a késés, hiányzás • Szabadság a munkától függően • Ki fizesse a kieső időt? Személyenként átlag másfél órával rövidítik meg a napi munkát a késések, eltávozások, különféle ren­dezvények, a szervezetlenség, a fegyelmezetlenség és az ittasság. E jelentős veszteség csökkentésére, a munkaidő becsületének védelmére a kormány 1986 októberétől több intézkedést hozott, és továbbiakat is tervez. Miként érintik ezek az időtékozlókat? — Ha valaki igazolatlanul hiányzik, nem megy be dol­gozni, akkor természetbeni juttatásait, prémiumát és év végi részesedését naponként 25 százalékkal kötelező csök­kenteni — mondta Vincze Éva, az Állami Bér- és Mun­kaügyi Hivatal osztályvezető­helyettese. — Ez a szankció egyébként a késésekre is ki­terjeszthető a vállalati kol­lektív szerződésekben. Há­romnapos vagy azt meghala­dó igazolatlan hiányzást kö­vetően pedig megszüntethetik a munkaviszonyt. S mostan­tól súlyosabb következmé­nyekkel jár a munkahelyi al­koholfogyasztás és szeszes ál­lapot. Ez fegyelmi vétségnek számít, és súlyosabb esetben tízezer forintig terjedő pénz­bírsággal jár. Gyakoribb szondázásra lehet számítani, de meglepetésszerű ellenőrzést tarthat a munkaügyi felügye­let is. — A szabadságolás rendje is változik ... — Ezentúl nem kiveszik, hanem kiadják a szabadságot. A hatékonyabb termelés és az eredményesebb gazdálkodás érdekében a munkáltató ma­ga döntheti el: mikor, hány embert enged el. Persze, le­hetőség szerint — a munkától függően — figyelembe kell venni a dolgozók kívánságát. Az alap- és pótszabadságot azonban nem lehet elaprózni: kétharmadát egyszerre kell kivenni. Ebből előreláthatóan az is következik, hogy nem mehetnek majd olyan sokan egyszerre nyaralni például augusztusban. Az óvodák és bölcsődék pedig legfeljebb két hétig lehetnek zárva, de ez alatt is meg kell szervezni a gyermekek elhelyezését más intézményekben. Számos nem mellékes kér­dés szabályozására még most készítik elő a rendelkezést. Így előreláthatólag április 1-jétől lép életbe a különféle munkahelyi rendezvényekre vonatkozó korlátozás, amely kiköti, hogy ezeket (névna­pot, gyermeknapot, anyák­­napját, előkarácsonyt, elő­­szi­lvesztert, megemlékezése­ket, társadalmi ünnepsége­ket) csak munkaidő után tarthatják meg. Számottevően korlátozzák majd a munkahe­lyi eltávozásokat, elkéredzke­­déseket is. Akit elintézni va­lója miatt munkáltatója el­enged, az a kieső időre bért csak akkor kaphat, ha pótló­lag ledolgozza, egyébként nem. Az még eldöntette, hogy ki fizesse a dolgozó távollétére járó keresetrészt akkor, ha hivatalos ügy­ben rendelik valahová. Amennyi­ben ez a hatóságok és hiva­talok „zsebére” megy majd,­­nyilvánvalóan kevésbé ragasz­kodnak a dolgozók személyes megjelenéséhez. Ezt az is elő­segíti majd, hogy egyszerűsí­tik az ügyintézést: kevesebb adatot kérnek, s mód lesz ar­ra is, hogy a behívott állam­polgárok mást küldjenek el maguk helyett. Sok időt rabol el a lakáso­kat munkaidőben felkereső szerelők, szállítók és egyéb szolgáltatók pontatlansága. Hogy ne kelljen egész nap otthon strázsállni, a jogsza­bályalkotók azt javasolják: legyen­­ kötelező a megadott időpont betartása, attól leg­feljebb plusz-mínusz egy órát lehessen eltérni. Ebben az esetben két órára csökkenne a kényszerű várakozás, s az utazási időt is hozzászámítva három órát veszítene munka­idejéből az ügyfél. A szolgál­tatót szavának betartására késztetné, hogy ha nem je­lenne meg e várakozási időn belül, kártérítést kellene fi­zetnie. Ennek módja azonban, még tisztázásra vár. Nagy a munkaidő-veszteség a különféle tanfolyamok, is­kolák miatt is. A tervezett rendelkezés a tanulmányi szabadságot és egyéb kedvez­ményt csak olyan, továbbta­nuláshoz kívánja megadni, a­­melyre a vállalatnak is szüksége van. Tanulni persze mást is lehet, ám akkor nem jár fizetett kedvezmény és ta­nulmányi szabadság. (tőke) Bezár a Diákcentrum • A Videoton csomagterve Felülvizsgálják a Color Star tévéket A mátyásföldi tévétűz következetében kialakult helyzetről és a tervezett intézkedésekről sajtótájékoz­tatót tartottak szombaton az Ipari Minisztériumban. A legfrissebb adatok sze­rint az elmúlt 14 hónapban csak Budapesten 56 esetben okoztak tüzet a televíziók, 32 esetben Color Star, néhány Orion, illetve az NDK-ból és a Szovjetunióból importált készülék, de akadt köztük Grundig is. Az Állami Biztosító osztály­­vezetője, Oroszlán Imre el­mondta, hogy az óesztendő utolsó két hetében három je­lentősebb tévétűzeset fordult elő a fővárosban. December 15-én a XV. kerületben 100 ezer, december 27-én a IV. kerületben 1,2 millió forintos kárt okozott a Color Starok kigyulladása. Ezt követte a mátyásföldi eset, amikor le­égett egy lakás.­­ A Color Starok forgal­mazását megelőző vizsgálatok alkalmával több hibát talál­tunk — mondta Lázár Lajos, a Magyar Elektronikai Ellen­őrző Intézet igazgatója —, s kértük a gyártókat, javítsák ki azokat, módosítsanak a konstrukción. Miután ezt meg­tették hozzájárultunk a ké­szülékek forgalomba hozata­lához. Időközben kétszer is változtak a szabványok, és szigorúbb előírások léptek életbe. A gyártás utolsó évé­ben, 1980-ban is megvizsgál­ták a készülékeket. Még ak­kor is megfeleltek a követel­ményeknek. A mai korsze­rűbb típusoktól eltérően azon­ban a Color Starok komo­lyabb törődést igényelnek. Évente portalanítani kell a belsejét, melegedése miatt ajánlatos jól szellőző helyen tartani, s terítővel sem sza­bad letakarni. Gyakori hiba az is, hogy kontárokkal ja­víttatják. • Legutóbbi ellenőr­zésünkkor négy készülék kö­zül háromban nem volt meg­felelő a zárlat elleni védő biztosíték. A mátyásföldi tűz előtt néhány nappal pattogó hangot hallatott a bajt okozó televízió. Kihívták a szerelőt, de ő nem vállalta a javítást. A Videoton 1980-ig 1,8 mil­liárd forint értékben 92 ezer Color Star televíziót gyár­tott. Ezek felét ma is rend­szeresen használják, mintegy 15 ezret pedig csak üdülés vagy víkend alkalmával. A székesfehérvári nagyvállalat vezetője nem mentegetőzés­sel, másra mutogatással kezd­te tájékoztatóját, hanem meg­oldást ajánlva konkrét tervet ismertetett.­­ Két hónapon belül or­szágszerte megkezdjük mind­azon Color Starok felülvizs­gálatát, amelyek 10 évnél nem öregebbek — közölte Kázs­­mér­ János vezérigazgató. — Ezek költségét mi vállaljuk. Kedvező feltételeket terem­tünk ahhoz, hogy e készülé­kek tulajdonosai egy éven be­lül újat vásárolhassanak. E célra elegendő olcsóbb kate­góriájú színes televíziót gyár­tunk, a leadott tévéket napi forgalmi áron felvásároljuk, és átvállaljuk az áruvásárlási hitel teljes kamatterheit. Le­hetőséget keresünk arra is, hogy a tévécseréhez nyújtan­dó kölcsönhöz is hozzájárul­hassunk. Vállalatunknak ez előreláthatóan mintegy fél­­milliárd forintba kerül. A részletekről időben tájékoz­tatjuk majd a lakosságot. Az Állami Biztosító képvi­selője bejelentette, támoga­tást nyújtanak az akcióhoz. T. P. • •Üzenet a jövőbe Bezár a téli Diákcentrum. A Petőfi Csarnok szün­idei programkavalkádja kínált játszóházat, vetítéseket, bolha­piacot, videovetélkedőt. A srá­cok mindennap találkozhattak egy-egy kedvencükkel, és ter­mészetesen a híres Csillagfény diszkó sem hiányzott az ünne­pi választékból. A vakáció vé­gére a csarnok tartogatott még egy meglepetést. Üzenet 2037-be. A különle­ges játék lényege, hogy a tinik üzenhetnek levélben, kazettán, fotón, emléktárggyal a jövőbe. Az elásott „kincseket” csak 50 esztendő múltán veszik majd elő. A felhívás sikeréről árulkodik, hogy apukák, anyukák, sőt nagypapák, nagy­mamák is jelentkeztek. És jöt­tek, jöttek az üzenetek az or­szág legtávolabbi szegletéből is. Kismackó, a Kedves fény­képe szelencébe zárva, az Omega legutóbbi lemeze és egy nagypapa bölcs tanácsa, hogy az akkori gyerekek is ápolják nyelvüket, magyarságukat... És szombat délután megtör­tént az ünnepélyes kapavágás. Az üzenetek saválló hordóba rakattak, majd vas-, tégla- és betongyűrűbe. A különleges csomagolás bizonyosan meg­óvja majd e tárgyakat az el­porladástól, s az utódoknak sem kell kutatni az elásott ereklyék helyét. A hordó fölé ugyanis haranglábat állítottak, s ha van láb, akkor a harang sem hiányozhat. Jeney Tibor és Oborzil Edit alumínium­harangot ajándékozott a a fő­városnak, tegnap óta az áll a Petőfi Csarnok előtt. Bárki megkondíthatja, aki kisétál a Városligetbe. D. L. Aszályos év után Számadások hava A határ csendes — el­jött a zárszámadás ideje. Híven a hagyományokhoz, idén is az ászári Arany­kalász Termelőszövetkezet lesz a legelső. Kis Berta­lan elnök január 14-én számol be a tagságnak a tavalyi esztendőről. Az ászáriak az 1986-os évet jól zártá­k, hiszen 25 és fél m­i­lillió forint nyereséget köny­­velik­szíteik el. Á­m a magyar mezőgazdaság, s így az 1345 termelőszövetkezet a tervezett­nél szerényebb évet tudhat maga mögött. Az aszály vitte el a nyereség javát. Meg­közelítőleg 15 milliárd fo­rintot számlálhatnak össze a téeszek, holott eredeti­leg 20 milliárd forintra szá­mítottak. De ebben nemcsak az aszály a hibás, ha­ne­m a gazdálkodás hibái is, ezeket a mell­éik ü­zem­ágak eredmén­ye sem tudta ellensúlyozni. A nyereség így az 1985. évinél is kevesebb. Ugyanakkor azonban mérsékl­ő­dött a vesz­teség is, bár valamelyest meg­haladja az egy­milliárd forin­­­tot. Azok a veszteségek vi­szont, amelyekről a zárszám­­adó közgyűléseken az elnö­köknek számot kell adniuk, jóval kevesebbre rúgnak, hi­szen az aszálykárok rendezése — a kártérítések kifizetése — megtörtént. A nyereség csökkentése miatt természetesen az érde­keltségi alapba is kevesebb jutott. Ez az előzetes számí­tások szerint másfél-két mil­liárd forint. Így nem megle­pő, hogy a tervezettnél keve­sebbet tudtak beruházásokra költeni a szövetkezetek. Február 15-ig minden téesz­­nél megtartják a zárszám­adó közgyűlésit, s bizony néhol azt csak így kommentá­lhatj­a majd a tagság: felejtsük el — 1987 talán többet ígér. A sza­bályozók mindenesetre ked­veznek majd, hiszen többek között magasabb felvásárlási árral számoltatnak a vágó­marhát, sertést, juhot, vágó­csirkét tartó gazdaságok. Ol­csóbb lesz a műtrágya, keve­sebb a vízdíj, s néhol az adóit is csökkennek. Ám mindez csak l­egtesismeretesebb, oko­sabb munkával hoz sikert. (dalra) Az első exportszállítmányok Elküldték az év első export­­szállítmányát a salgótarjáni öblösüveggyárból. Az automata gyárrészleg az ünnepnapokon is dolgozott, s a szilveszteri és újévi műszakokban 1,6 millió forint értékű árut termeltek. Ezekből a termékekből küld­tek 700 ezer forint értékű lám­paburát és üvegballont az NDK-ba és az NSZK-ba. Elin­dították az első 1987. évi ex­portküldeményt szombaton a Salgótarjáni Kohászati Üze­mekből is. A szállítmány 18 tonna vashuzalból áll, amelyet Baján raknak hajóra, s vízi úton juttatnak el Ciprusra. Már úton vannak a megren­delőkhöz a két borsodi vegy­ipari nagyüzem, a Tiszai Vegyi Kombinát és a Borsodi Vegyi Kombinát idei első export­­szállítmányai is. ­ Az elmebajnok korán kel A televízióban 1986-ban dr. Funk Sándor ideggyógyász szakorvos lett az elmúlt évi Elmebajnoks­ág győztese. Az elmebajnok harminckilenc éves, háromgyermekes család­apa. Vele, s róla beszélget­tünk. — Miért nevezett a vetélke­dőre? — Az Elmebajnokságnak kezdettől fogva nézője voltam, s otthon, a képernyő előtt ül­ve válaszolgattam a kérdések­re. Családom szerint elég si­keresen, s ők javasolták, ne csak otthon, hanem a televí­zióban is próbáljam meg. Hát megpróbáltam. — Jó tanuló volt? — Az általános iskola első éveiben nem. Aztán úgy hato­diktól kezdve „beleerősítet­tem”, jeles és kitűnő bizonyít­ványokat vittem haza. Így volt ez a gimnáziumban is, az or­vostudományi egyetemet pedig kitüntetéssel, summa cum laude minősítéssel végeztem. — Négy választott témakö­réből három történelmi volt. — Igen, a történelmet na­gyon szeretem. Úgy jó két év­tizeddel ezelőtt sokáig vívód­tam azon, hogy történész le­gyek-e Vagy orvos, aztán az utóbbi mellett döntöttem, mert a gyógyítást a világ leg­csodálatosabb dolgának tar­tom. — Számított a sikerre? — Egyáltalán nem, s most sem tartom jobbnak magamat versenyzőtársaim jó részénél. Azt hiszem, a pillanatnyi for­ma döntött a javamra. — Hogyan telik egy-egy át­lagos napja? — Korán, hajnali ötkor ke­lek, futok egy-két kilométert, csinálok néhány tucat fekvő­támaszt, aztán bőségesen reg­gelizem, s a családnak is én készítem a reggelit. Utána a munka, majd este olvasás, ze­nehallgatás. Hetente egyszer legalább elmegyünk a felesé­gemmel az Operába, a hétvé­geken pedig a gyerekekkel járjuk a természetet. — Mint ideggyógyásznak, mi a véleménye, sok manap­ság az idegbeteg? — Sajnos sok, és egyre több. A bajok három fő for­rása szerintem a rendezetlen családi élet, a rossz munkahe­lyi légkör és a feszített élet­tempó. És sajnos sokan a gyó­gyításhoz vezető utat az italo­zásban látják, aminek helyte­lenségéről, azt hiszem, nem szükséges beszélnem. — Tud valami gyógymódot? — Az orvosok által alkal­mazottakon kívül ajánlanám a humort. A humor hiánya ugyanis a szó szoros értelmé­ben idegbetegséghez vezethet, s egy humortalan munkahelyi főnök valóságos istencsapás. Ha pedig egy humortalan em­­ber hatalmat kap, az tömeg­tragédia. Gondoljunk csak Sa­­vonarolára vagy Hitlerre. — Ellenpélda? — A legendák alapján Hu­nyadi Mátyás kifejezetten jó humorú embernek számított, s kiváló humorérzéke volt Marxnak, Engelsnek és Lenin­nek. — Mit kíván magának az új esztendőben? — Hogy még több időt tud­jak a gyógyításnak és csalá­domnak szentelni. Vezda János (Fotó: Sebestyén Jenő) Dr. Funk Sándor Vasárnapi OikreH

Next