Vasárnapi Hírek, 1987. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1987-07-05 / 27. szám

III. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM ÁRA: 2,80 FORINT 1987. JÚLIUS 5., VASÁRNAP Záhonyi Iván képriportja („Balatoni őrjáraton” című tu­dósításunk a 3. oldalon.) Az otthonteremtés lehetőségei Hatvankétezer lakás OTP-közreműködéssel Népszerűek a nyereménybetétkönyvek „A lakásépítésnek gazdaságos vállalkozássá kell válnia.” — olvashatták nemrégiben a Vasárnapi Hírek­ben dr. Markó Attilának, az ÉVM osztályvezetőjének fejtegetését. Miután az általános forgalmi adó terve­zett bevezetése miatt nem lesz dotáció az építőanya­gok árán, ez tovább nehezíthetné az építőipari válla­latok helyzetét. Tán éppen ennek elkerülésére, a la­kásépítést is hamarosan a szabadáras kategóriába so­rolják. Török Gyulától, az OTP Lakásépítési és Hite­lezési Igazgatóságának ügyvezető igazgatójától azt kérdeztük, hogy a változásokról mi a véleménye az Országos Takarékpénztárnak. — Ha csak az OTP építtet­ne és értékesítene lakásokat, akkor nem kellene nagyobb mérvű áremelkedéstől tarta­ni. Ugyanis mi irreálisan ma­gas áron nem rendelnénk az építőipari vállalatoktól — mondotta. — De amint vál­lalkozássá válik a lakásépí­tés, a kereskedelmi bankok, az ingatlanközvetítő vállala­tok, sőt maguk az építőválla­latok is megjelennek a pia­con, mint építtetők, kialakul­hat egyfajta verseny a kivi­telezők kegyeiért, ami az árak gyors emelkedéséhez vezethet. Ez különösen a fővárosban okozna gondot, ahol az épí­tőipari kapacitás már nem bővíthető lényegesen. — Lenne-e fizetőképes ke­reslet a drága lakásokra? — Talán igen. De ez any­nyit jelentene, hogy azoktól vennénk el az önálló otthon­­teremtés lehetőségét, akik már a mai kedvezményes hi­telek törlesztését is csak na­gyon nehezen vállalhatják. Emellett van egy másik gond is, nevezetesen, hogy a nye­reség érdekelt kereskedelmi bankok is szeretnének be­kapcsolódni a lakossági beté­tek gyűjtésébe. Ez pedig egyenlő volna a lakásépítésre fordítható pénz csökkentésé­vel. — Arra gondol, hogy az OTP lakossági megtakarítá­sokból finanszírozza a lakás­építéseket? — Pontosan. Az OTP-nél levő 230 milliárd forint 94 százalékát, 210 milliárd fo­rintot éppen hosszú lejáratú lakásépítési hitelként helyez­tük ki. Ha a kereskedelmi bankok elszívnák ennek utánpótlását, akkor nem len­ne miből finanszíroznunk a lakásépítést, vagy más módon kellene előteremteni ,a forrá­sokat. S ezzel valószínűleg megintcsak­ rosszabbul járna a lakosság. — Hány lakás épül egy év­ben Magyarországon? — Tavaly hozzávetőleg 69 ezer lakás épült, 62 ezer az OTP közreműködésével, s ez a szám valószínűleg az idén sem változik lényegesen. Bár a háztartások és a lakások száma nagyjában-egészében megegyezik, mégis rengetegen állnak sorban. Ez viszont ar­ra vall, hogy nincs igazi egyensúly a lakáspiacon. Akiknek már van lakása, azok közül is sokan nagyob­bat és komfortosabbat szeret­nének. Jól mutatja ezt, hogy a viszontértékesítésre Buda­pesten legutóbb meghirdetett másfél száz lakásra ötezer vevőjelölt akadt. Mindany­­nyian azzal váltották meg­­ó jogot a jelentkezésre, hogy lakásukat felkínálták az OTP- nek megvételre. — A jövőben csökken vagy növekszik a lakásigénylők száma? — Erre nem tudhatom a — FOLYTATÁS A 4. OLDALON — Reális eséllyel veszünk részt a megújulás programjában Szabó István beszéde Pécsett a nemzetközi szövetkezeti napon Az Országos Szövetkezeti Tanács a 65. nemzetközi szövetkezeti nap alkalmából kibővített ünnepi ülést tartott szombaton Pécsett. A városháza dísztermében rendezett tanácskozáson az OSZT tagjai mellett részt vettek a megyék szövetkezeti koordinációs bizottsá­gainak soros elnökei, valamint Baranya megye és Pécs vezetői. A helyi szervek nevében Dányi Pál, a megyei pártbizottság első titkára köszöntötte a három nagy szövetkezeti ágazat képviselőit. Szabó István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a TOT elnöke és az OSZT soros elnöke emlékezett meg a nemzetkö­zi szövetkezeti napról. Világszerte kipróbált, sike­res vállalkozása az emberiség­nek a szövetkezés intézménye — mondta. A Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége — a világ legnagyobb nem kor­mányközi nemzetközi szerve­zete — áll a milliókat meg­mozgató ünnep élén. Helyünk és szerepünk van ebben a nemzetközi szervezetben, amely ez év őszén nálunk fog tanácskozni. Ez is a magyar­szövetkezetek rangját, elisme­rését jelzi. — A magyar szö­vetkezeti mozgalom elvei tisz­tázottak, pártunk szövetkezet­politikája kiforrott, gyakorla­ta bevált. Szövetkezeteink tag­sága — a termelő és szolgál­tató tevékenységének sikere okán — megbecsülést élvez társadalmunkban. A gazdasá­gi eredmények azt mutatják, hogy a szövetkezetek a nép­gazdaság előtt álló nem kön­­nyű feladatok teljesítésében méltó és egyenrangú partne­rei, sok esetben versenytársai is az állami gazdálkodó szer­vezeteknek. Elismerést jelent az is, hogy az állami vállala­tok életében és a kisszerveze­tek fejlesztésében számos, a szövetkezetekben már kipró­bált szervezeti, önkormányza­ti megoldást karoltak fel és hasznosítanak.­­ A szövetkezeti közvéle­mény előtt is ismert, hogy népgazdaságunk fordulópont előtt áll. A párt kezdemé­nyezésére és állásfoglalás-ter­vezetére alapozva az utóbbi hónapokban mélyreható vita folyt a szövetkezeti érdekkép­viseleti testületekben is a gaz­dasági-társadalmi kibontako­zás programjáról. Fenntartás nélkül el kell fogadnunk, hogy a magyar gazdaság a je­lenlegi helyzetben csak a gazdálkodók jövedelemterme­­— FOLYTATÁS A 3. OLDALON — Cselekvő kibontakozo­. Már agyonkoptatott szólásmondássá fakult, hogy a „jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben” sem erre, sem arra nem futja a pénzből, ezt sem tehetjük, és arra sem vállalkozhatunk, emezt is halasztgatnunk kell, és amaz is sokszorta megfontolandó. Már-már úgy fest, mintha ez a — mellesleg évek óta tartó — „helyzet” önmagát konzerválva gátolná a konszolidáció és a be­látható időn belüli kibontakozás lehetőségét. Mintha országos méretű tanácstalanság lett volna úrrá a „je­len helyzetből” való kitörést illetően, holott mennyit hallottuk, mert hangoztatták: van programunk! Csak éppen a cselekvés késett. És most ne firtassuk, hogy a valóban súlyosbodó gazdasági és társadalmi gondok­hoz igazodó valódi program hiánya, vagy a meglévő program alkalmazhatatlansága miatt! Ha valaha is elmondhattuk, hogy van kibontakozási program, akkor ez most kétszeresen igaz. Az MSZMP Központi Bizottsága csütörtöki ülése — mint a szom­bati lapokban megjelent állásfoglalásból kitűnik — min­den eddiginél határozottabban körvonalazott, a társa­dalmi és a gazdasági feladatok együttes kezelésére és elvégzésére figyelmeztető, nem a részletekre ügyelő, de a kibontakozás mulaszthatatlan tennivalóit következetes logikával megjelölő programot vitatott meg, s fogadott el. Figyelemre méltó az a kendőzetlen nyíltság, amely a Központi Bizottság helyzetértékelését jellemzi, s az a tény, hogy a „jelenlegi nehéz gazdasági helyzet” okai között első helyen nem a korábban oly sokat emlege­tett „külső és számunkra jaj de kedvezőtlen hatások” állnak, hanem saját munkánk. Ideértve a mindenkori irányító munka hibáit, gyengeségeit, melléfogásait. Megtanultuk — keserves leckéből — és beláttuk, re­mélhetően érvényesítjük is, hogy ama bizonyos ked­vezőtlen külső hatások miatt nem szomorkodni, sopán­kodni és tehetetlenkedni kell, nem defenzív módon védekezni, hanem offenzívan változtatni, de legalább­is alkalmazkodni. A másik lényeges momentum, hogy mellőzhetetlen a reformfolyamat kiszélesítése, kiteljesítése. Ez nem­csak gazdasági reformot, hanem társadalompolitikai, s egyáltalán: a politikai intézményrendszer és munkakul­túra reformját is kell, hogy jelentse. E program két — ám csak viszonylagosan elkülö­níthető, mert egymást feltételező, egymáshoz szerve­sen kapcsolódó — szakaszt jelöl meg. Az egyik a rövi­­debb távra szóló és nagyon sürgető stabilizációé. A másik az erre épülő, már a következő ötéves tervidő­szakra átnyúló, nem csak stabilizációs jellegű, hanem a gazdasági növekedés, egyszersmind az életszínvonal­javítás programja. Igen ám — kérdezhetné bárki —, de mire épül, mi­lyen anyagi forrásokból táplálkozik ez a program? És egyáltalán: végrehajtásának, s legfőképpen eredmé­nyességének mik a garanciái a „jelenlegi nehéz gaz­dasági helyzetben”? Kérdésre a kérdés: ugyan mi más­ra épülhet egy ilyen program, mint az ország munka­képes korú lakosságának munkájára? A vezetők mun­kájára, amelynek révén meg kell oldani a gazdaság­talan és sok milliárd forintot feleslegesen felemésztő munkálatok, tevékenységek radikális visszaszorítását, a termelési eszközökkel való sokkal takarékosabb gaz­dálkodást, a közkiadások lehetséges minimalizálását úgy is, hogy a betegesen túlburjánzott közintézmény­hálózat erőteljesen racionalizálandó. Meg kell oldani — főleg a távlatibb program részeként — a mindeddig inkább csak óhajtott szerkezetátalakítást, ami persze nem lesz fájdalommentes műtét, de a társadalmi-gaz­dasági betegségből való gyógyulás érdekében elkerül­hetetlen. S arról sem hallgat a Központi Bizottság prog­ramhatározata, hogy mind e tennivaló elvégzése nem megy a lakosság áldozatvállalása nélkül. Az áldozatvállalás — megfelelő garanciák esetén — nyilván nem hiányzik. Csakhogy nincsenek formális garanciák. Ha csak az nem, hogy e program egyúttal kötelezettséget is vállal egyes alapvető szociálpolitikai feladatok gyors elvégzésére. Minden más, úgymond, garancia, csakis a közös munka lehet, amelynek jel­legét, módszereit, értelmét és hatékonyságát remélhe­tően a most elhatározott politikai elszántság s az ed­diginél színvonalasabb politikai munka is garantálja. A megújulás, a kibontakozás nemcsak elszántságot követel, de fáradságos munkát is. Ám mert most már mindannyiunknak elegünk van a hosszú évek óta tartó és egyre nehezebb „helyzetből”, az elszántságból sem engedhetünk, s a fáradságot is vállalni kell. Különö­sen, ha a remélhető eredmények egyfajta garaciájaként a helyi — a munkahelyi, a lakóhelyi — politikai mun­ka is fölértékelődne, ha sokkal jelentősebb társadalmi tényezővé válna. Ha a vezetők és az irányító testüle­tek, intézmények sokkal jobban odafigyelnének a gya­korta ugyan szélsőséges, de lényegében nem ártó, ha­nem jobbító szándékú közvéleményre, akkor ezt a meg­újítási programot a végre kiteljesedő társadalmi de­mokratizmus is támogatná. S talán ez lenne a program sikerének legfontosabb és mindenki által elfogadható garanciája. Vértes Csaba Csak elvétve alakul ki zivatar Napos, meleg idő A kontinens északi részén továbbra is változékony az idő, többfelé erősen meg­növekszik a felhőzet, szórvá­nyosan esik az eső. A hőmér­séklet csúcsértéke csak 15, 20 fok között alakul. Szintén sok a felhő Délkelet-Európában, gyakori a zivatartevékenység. A legmagasabb nappali hő­mérséklet eléri a 30 fokot. Nyugat-Európában az erősödő anticiklon területén sok a napsütés, meleg, többnyire száraz az idő. A Kárpát-me­dence területét is meleg, de nedves levegő töl­ti ki, ezért még kedvezőek a feltételek a zivatarok kialakulásához, azonban vasárnap estig egyre inkább csökken a csapadék­hajlam. Magyarországon szombaton hajnalra 16 és 19 fok közé hűlt le a levegő. Délelőtt csak né­hol volt erősen felhős az ég, csapadékot sehonnan sem je­lentettek. A hőmérséklet Bu­dapesten 25 fok volt. Vasárnap többnyire napos időre lehet számítani, legfel­jebb délkeleten alakulhat ki egy-egy zivatar. A gyakran élénk északkeleti szél zivata­rok környezetében átmenetileg megerősödik. A legmagasabb nappali hőmérséklet 24 és 29 fok között várható.

Next