Vasárnapi Hírek, 1987. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1987-11-29 / 48. szám

A Szarkofág Kecskeméten Kecskeméten V. Ubarjev Szarkofág című, a csernobili katasztrófáról szóló, a televízióban is sugárzott drámáját mutatták be az elmúlt héten, Seprődi Kiss Attila rendezésében, Gálvölgyi Judit fordításában.­­ Budapesten a Thália Színházban Tamás István A Pápa és a Császár című drámájának ősbemutatója volt.­­ A Radnóti Miklós Színpadon felolva­só-színházi formában Csiszár Imre rendezte meg Nagy András Erózió című tragédiáját Tordy Géza, Tímár Éva, Mádi Szabó Gábor, Szilágyi Tibor és Hegedűs D. Géza közremű­ködésével. Rekviem a nehéz évekről Tamás István szándéka és gondolatai roppant tisztessé­gesek. A Pápa és a Császár drámai tanulmány egy dikta­tórikus nagyhatalom és egy ki­csiny állam keretei közé szo­ruló eszmei hatalom viaskodá­­sáról, az utóbbi erkölcsi győ­zelméről. A gondolati fegye­lem és jó ízlés megóvja a mű­vet attól, hogy mindezt para­bolának is vegyük, mert itt mindenki a maga valóságos szellemi és fizikai köntösében van jelen, s csak a vége felé derül ki, hogy egy gyászmisé­ről is szó van. A Pápa végső mondatával, utolsó nyugodal­mat csengő kijelentésével, jel­zi, hogy a nehéz évek szenve­déseire és megalázásaira, helytállásaira és gerincroppa­­násaira is gondolhatunk. El­gondolkodtató ez a rekviem­jelleg: köztudott, hogy ott már nem szokás vádaskodni. Ve­gyük ezt rezignációnak, bölcs figyelmeztetésnek? Tamás István — első drá­májában — még viaskodik is azzal, hogy mi legyen a köve­tendő drámamodell: az esszé­dráma, az ironikus vagy ép­pen a közép-európai groteszk, netán egyszerűen egy szokvá­nyosabb epikus dráma, dra­matizált krónika. Úgy látszik, Tamás inkább az első mellett döntött. Em­őd György rende­zése úgyszintén: a szituáció­kat igyekszik gondosan kibon­tani, a jellemeket körvonala­­zottabbá tenni, a dialógusokat kellően kifuttatni. Végső él­ményünk azonban mégiscsak az, hogy egy sor igyekezettel színpadra tett esszét látunk megelevenedni. Viszonylag ke­veset nevetünk, a kelleténél is jobban meg vagyunk illetődve, s egyre jobban ráhangolódunk a rekviemre. Már csak azért is, mert a színpadra állítás egyes hatáselemei napjaink szertartásszínházi produkciói­ból köszönnek vissza. Mikó Istvánnak most már tényleg el kellett játszania Napóleont, s ezt teljes szellemi és fizikai rátermettséggel te­szi. Mécs Károly alakításának legnagyobb érdeme, hogy elke­rüli a kenetesség, a misztikum buktatóit, s egy szerény, szen­vedő, a tiszta eszmei-etikai pozíciót védelmező embert mintáz meg. Gondosnak mu­tatkozik — többek között — Inke László, Konrád Antal, Huszár László és Bitskey Ti­bor karakterformálása. B. I. Valamilyen tükör ez... A gyanútlan látogató — de még az is, aki olvasta vagy rádióban hallotta Czakó Gá­bor Édes hármas című „kese­rűjátékát” — egyre sűrűbben kapkodja fejét az Asbóth ut­cában. És csak magában — és ott is halkan — sóhajtja: Ah, mily’ társaságba juték! Mert a kisszínpad „családi körében” csendes vagy harsány szavak­kal percről-percre nyílt színen teregetik ki a legriasztóbb belső ügyeket. A kiszabott for­mák — „konformák" — járó­kájában tipegő Apa (Orbán Károly), a „maga megvalósítá­sába” gabalyodott feleség, Ve­­ruska (Andai Györgyi) vias­­kodását az egyetlen (megszü­letett) fiú, Berci (Lipcsei Ti­bor) csak motiválja-színesíti. Ennek a „korunk hülyegyere­kének” a szája(sarkábó­l) úgy szállanak a legmeredekebb vá­dak (igazságok) a „családi fé­szekben”, mint a papírrepülői, mert egyébként ezeket szállin­­góztatja ide-oda. És mikor színre lép Szabolcs (Dimulász Miklós) Veruska csábítója-sze­­retője kedves mediterrán gát­lástalanságával — és egy kecs­kével —, szinte érezzük a ve­le beáramlott friss levegőt. Ahova a szerelmesek is ké­szülnek — eladván a családi nyaralót a szegény férj feje fölül. Az időnként telefonálga­tó Anna (Málnai Zsuzsa) ra­gyogó szőkeségében is hiába kapacitálja a Berci gyereket, hogy menjen már le hozzá; ez jobban érzi magát „otthon” — hol elnyúlva az asztalon, hol papír repülőgépeket, hol pedig kopogó, kemény szavakat haj­togatva. Ilyen kavarodásba lép be — jelenik meg — Pártos Erzsi, a Mama. Aki hall és lát min­dent, olyannyira, hogy néha még a menyét, Veruskát is saj­nálja. Mert anyai szíve azt is tudja, hogy a „kapuzárás” kö­rüli asszonyok (menye már nem gyereklány) legveszedel­mesebb, szinte gyógyíthatatlan női betegsége a parttalan os­tobaság. Ezért hát megkérdezi a felbolydultakat: — Nem vagytok éhesek? Ké­szítek nektek valamit. — És közli velük: legnagyobb baj az, hogy a feketét manapság vizespohárban isszák. És nem szépen körülülve az asztalt, kis csészékben — élvezvén a kávé párolgó gőzeinek illatát — hanem csak úgy állva, ku­tyafuttában A Népszínház Asbóth Utcai Kisszínpadának néhány tucat vendége (hatvan körüli hely van) a színlap hátoldalán ol­vasott „használati utasítás” ellenére is tulajdonképpen megszerette ezt a „helybenjá­­ró” családot és környékét. De legalábbis hálás volt nekik, mert mindannyiuk elé vala­milyen tükröt tartottak. És ha belenézvén abba hirtelen el is fordítja a fejét, valamit csak látott vagy meglátott. És tü­­körben-tükrön túl a legna­gyobb élmény Pártos Erzsi volt; most is láttuk — és még sokáig lássuk! —, hogy nem­csak Mamának, de színésznek is „óriás ő” . .. Bottay Pál Hazaérkezett a Rock Színház Evita németül Huszonnyolc napos NSZK-beli és ausztriai vendégszerep­lés után hazaérkezett a Rock Színház. A társulat huszonkét alkalommal mutatta be német nyelven az Evitát. — Kemény fizikai és lelki próbatétel volt ez a fellépés­sorozat — mondta Miklós Ti­bor, a színház művészeti ve­zetője. — A társulat jól állta a próbát, városról városra utazva színvonalas előadáso­kat tartott. Zökkenők és na­gyobb akadályok nélkül vet­tük a gátat, pedig nem volt könnyű dolgunk. — Hogyan fogadták a tár­sulatot? — Egy­,két szélsőséges véle­ményt letudva, tárgyilagos, objektív elismerésben része­sült a Rock Színház. Az Evi­tát mindenütt zsúfolt nézőtér elő­tt mutattuk be. Egy-egy előadáson átlag 8-900 néző vett részt. Produkciónkat 20— 22 ezer ember láthatta az NSZK-ban, illetve Ausztriá­ban. A közönséget időnként megszondáztuk: érthetők-e né­met nyelvű előadásaink? Sze­rencsére sehol nem marasztal­tak el bennünket. Mindezért tisztelet jár a társulatnak. — Lesz-e folytatása a kül­földi vendégszerepléseknek? — Remélhetően most már valamennyire megismertek bennünket és tudomásul vet­ték: a magyarok ezt a műfajt is értik. Úgy vélem, az Evitá­­ból még többet kamatoztat­hatunk. Előre láthatóan már­ciusban ismét az NSZK-ba, Ausztriába és Svájcba visszük a rockoperát. De arra is gon­dolunk, hogy tető alá hozunk egy angol nyelvű előadást is, amelyet majd a Benelux-, il­letve a skandináv államokban mutathatunk be .. . Az igazi persze az lenne, ha egy ma­gyar produkciót vinnénk magunkkal... Egyelőre erre nem számíthatunk. sz. b. Ismeretlen Liszt-kézirat árverése — A Sotheby’s londoni auk­ciós háza, zsúfolásig megtelt árverési csarnokában egy meg­bízott útján licitáló vásárló szerezte meg a hét végén a vártnál jóval magasabb áron, 71 500 fontért Liszt eddig is­meretlen, 36 oldalas kéziratát — tájékoztatta lapunkat Bát­­ki Mihály, a Sotheby's ma­gyarországi igazgatója. — S így a hazai kutatók akár le is mondhatnak az anyag megismeréséről? — Szerencsére időben meg­kereste budapesti irodánkat Sulyok Imre zeneszerző, az új Liszt-kiadás egyik közreadója és szerkesztője; kérésére a Sotheby’s cég illetékesei köz­benjártak, hogy tanulmányo­zás és esetleges közlés céljá­ra a kéziratról másolat ké­szüljön, s ez eljusson a Ze­neműkiadóba és a Liszt-archí­vumba is. Vasárnapi (Kulissza) • HETVENHAT ÉVES KO­RÁBAN új filmszerepre ké­szül Fred Astaire egykori le­gendás partnere, Ginger Ro­gers. A színésznő-táncosnő a Motel című tévésorozatban egy szélhámosnőt alakít, aki világ­hírű pszichológusnőnek adja ki magát. • KÖNYVVÁSÁR SOP­RONBAN. December 3-tól 5- ig Soproniban a Liszt Ferenc Művelődési Központban an­­tikvárkönyv-vásárt rendeznek. Kínálnak műveket klasszikus és modern, magyar és külföldi szerzőktől, nagy a választék a tudományos-fantasztikus iro­dalom köteteiből, szakács­­könyvekből, díszesen bekötött történelmi művekből, értékes sorozatokból. • FILM A DOBOZBÓL. Ember Judit és Gazdag Gyu­la 1972-ben forgatta A hatá­rozat című filmjét, amelyet eddig csak itt-ott láthattak a nézők. December 2-án, délután 17.30-kor bemutatják az alko­tást a zuglói Kassák Klubban az alkotók jelenlétében. Hangok, látványok rérz,i­lalon­­ erejű kiállítást hallhattunk és láthattunk a Pe­tét! Csarnokban november 27-én az angliai Taste Depart­ment zenekar koncertjén. Az ipari táj elemi eszközei, a ka­lapács, a fémlemezek, az elés, az erő démoni összecsendülése, a tiltakozás hangja és látvá­nya. A külvilág és belvilág ösz­­szeütközése. A gazdasági kény­szerképzetek, a kulturális sze­mét ellen, a megnyomorított személyiség felszabadítása mel­lett elhangzó koncert nagy kö­zönségsikert aratott. fk.) Orosz János: Színház • •Örmény baráti kör Magyarországon becslés sze­rint ezer örmény család él. Sokan Erdélyből települtek ide még a múlt századokban, má­sok az 1910-es években mene­kültek a törökországi örmény­­üldözések elöl. Magyarorszá­gon hazát és munkát találtak, családot alapítottak, alkalmaz­kodtak az itteni viszonyokhoz. De sokan és sokáig megtar­tották örményföldről hozott szokásaikat, hagyományaikat. ISIS-ben megalapították a ma­gyarországi örmények egyesü­letét. És most újból jeles ese­ményre készülnek a magyar­­országi örmények ás az ör­mény kultúra magyar barátai. November 30-án (délután 6 órakor) a Hazafias Népfront szervezésében a Szovjet Kul­túra Házában megalakul az Arménia baráti kör, amely ápolni kívánja a két nép kul­turális együttműködését, tár­sadalmi és tudományos kap­csolatait. Fő feladatának az örmény kultúra megismerteté­sét, népszerűsítését tartja. Ezért terveznek nyelvtanfolya­mokat, történelmi, irodalmi, művészeti bemutatókat. Fel akarják eleveníteni a hagyo­mányokat, és összegyűjteni a még fellelhető tárgyi emléke­ket.­­ E programhoz kapcsolódik az Országos Közművelődési Központ és az ELTE folklór tanszékének kutatása, felmé­rése az örmény ősöktől örö­költ hagyományokról. K. M. „Van ennek a fiatalember­nek­ budapesti letelepedési engedélye?” — fordult hoz­zám a felszabadulás után a Nemzeti Színház kiskapuja előtt a színház egyik rendkí­vüli tehetséggel megáldott tagja.­­Akkoriban vidékiek csak letelepedési engedéllyel lehettek állandó pesti lako­sok. Ladányi Ferencről ér­deklődött. A magyar színház­­művészet szerencséjére­ volt letelepedési engedélye. Az évek során Kossuth-díjas, ki­váló és érdemes művész lett belőle — Budapesten. Ladányi Ferenc 1909. de­cember 3-án született (és nem 10-én, amint azt a Színházi Kislexikonban olvashatjuk) Debrecenben. Ott is járt isko­lába, Oláh Gábor, író, költő lett a tanára, ő bátorította, hogy jelentkezzen a színiaka­démiára. Felvették. Nagy sze­rencséjére Ódry Árpád nö­vendéke lett, szépen zengő hangon beszélt magyarul, az idők folyamán magasfokú beszéd- és mozgáskultúrára tett szert. Ennek ára is volt: csaknem haláláig naponta folytatott beszédtechnikai gya­korlatokat. Miskolci, debreceni, szegedi színházi tagság után a máso­dik világháború viharai so­dorták Pestre, és az ostrom alatt a Nemzeti Kamaraszín­ház egyik öltözőjében húzta meg magát. A felszabadulás után azonnal a Nemzeti Szín­ház tagja lett, próbált, ját­szott, romot takarított, mint akkor minden valamire való fiatal. A kamaraszínház nyitó előadásában, a Karnyónéban 1945. február 28-án már ját­szott, később amikor a Nem­zeti Színház a Magyar Szín­ház épületében 1945. május 18-án bemutatta Háy Gyula Tiszazug című darabját, a főszerepet, Balló Dani csend­őrt ő alakította. Meglehető­sen jó barátjaként megtud­tam, hogy más művészeti ágak is vonzzák: versei ma­radtak hátra, írt eredeti ver­ses mesejátékot és lefordítot­ta a Vízkeresztet. Rajzkészsé­get is örökölt nagyapjától, Tóth András szobrászművész­től, akinek ma is áll Kossuth szobra Clevelandben. A köl­tői véna Tóth Árpádhoz ve­zethető vissza, aki édesany­ja testvére, tehát Ladányi Ferenc nagybátyja volt. Közéleti szereplést is vál­lalt: országgyűlési képviselő, egy ideig a Színházművészeti Szövetség főtitkára, kétszer a színigazgatásba is belekóstolt, a Magyar Néphadsereg Szín­házában, majd a Madách Színházban. Mindent el tudott játszani, klasszikusokat, mo­derneket, nehézveretű drá­mákat, és — mert remek hu­mora volt — vígjátékokat egyaránt. Játékát, ha kellett a fojtott visszafogottság, ha kellett, az elsöprő lendület jellemezte. Szerepeinek csak a töredé­ke, ha megemlítem: George-ot az Egerek és emberekben, Teodorot Bajor Gizivel A ker­tész kutyájában, Naszreddin Hodzsát A csendháborítóban, Zubolyt a Szentivánéji álom­ban, Macduffot a Macbethben és Rómeót. Maradandó él­ményt jelentő alakítása Az ember tragédiája Ádámja, A néma levente Agárdi Pétere Ruttkai Évával, Illyés Dózsa Györgyében Mészáros Lőrinc és A tisztességtudó utcalány Fredje Tolnay Klárival. Sokoldalú művészetét minő­síti az is, hogy a nagyszerű rendező-művész, Gellért Endre különösen szeretett ve­le dolgozni és sok rendezésé­ben játszott főszerepet. Ami­kor 1957 telén első tüdőembó­liája miatt a Kútvölgyi úti kórház lakója volt, Gellért maga vitte neki oda Peer Gynt szerepét, melyet felgyó­gyulása után 1958 februárjá­ban óriási sikerrel játszott. Felejthetetlen, színháztörténe­ti jelentőségű élmény ebből az előadásból Peer és Aase anyó kettőse Ladányi és Gob­bi Hilda megformálásában. Egyre többször tört rá a betegsége, 1964 októberében lépett utoljára színpadra. A következő év március 10-én a szíve felmondta a szolgála­tot. Temetésére Mányai Lajos, a kórházból kéredzkedett el, hogy régi kollégája búcsúzta­tásán részt vehessen. Sokan kísértük utolsó útjára,­­ mert sokan szerettük. Sivó Emil Lírai valóság Szabó Iván szobortárlatán Holnap, hétfőn 6 órakor nyí­lik Szabó Iván kiváló művész szobortárlata a csepeli iskola­­galériában, és december végéig tekinthető meg. Szabó Iván szobrai szinte megállapíthatatlan folyamat­ban születnek nőkről, asszo­nyokról, anyaságról, táncról, lo­vakról, minden méretben. Ál­landó megújulás jellemzi, és fáradhatatlanság. Izgatja a tánc mozdulata is, melyben az em­beri test költészetét fejezi ki érett és visszavonhatatlan ér­vényességű formákkal. Köztéri alkotásai közül különösen is­mert a Bábolnára került a rab ló és Nagyvázsonyban Kinizsi Pál lovasszobra, de Budapes­ten, Hódmezővásárhelyen, Ceg­léden és az ország számtalan városában, településén is ta­lálkoztunk kisebb-n­agyobb és monumentális méretű alkotá­saival, így plasztikáival a rác­kevei Ady Galériában, szobrai­val a dömsödi óvodában, Vár­palotán Krúdy Gyula-dombor­­művével, a Népművelési Inté­­­zetben Ráday Miklós-arcmá­­sával, számtalan emléktáblá­val, és az ő szellemét dicséri a Budai Önkéntes Ezred emlék­műve a Vérmezőn. A töretlen alkotókedvű és ihletésű művész csepeli tárla­tán felvonultatja érmeit Er­dei Ferencről, Nagy Lászlóról, bronztábláin Juhász Gyula, József Attila és Radnóti Mik­lós portréival ismerkedhetünk meg. Ehhez társítja fa dom­­borműveit a „Cantata profa­na” szarvasairól, s láthatjuk Liszt, Bartók és Kodály arc­mását. A szobrokhoz kellő arányban, társítja rajzait és kerámiatálait, amelyeken Csa­nádi Imre szavait kölcsönözve megjelennek az „Erdei vadak, égi madaraik”. Hallatlan ter­mőkedve révén művészete a mai magyar valóság szoborba hívott enciklopédiája: líra és történelem. Minden idegszálá­val a harmonikus jelent, és a jövőt építi. Losonci Miklós

Next