Vasárnapi Hírek, 1987. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1987-07-19 / 29. szám

(sport) Mátay — EB előtt Magasan a léc Mátay Andreától, az Újpesti Dózsa magasugrónőjétől megszoktuk, hogy eredményeivel elkényezteti szurkolóinak népes táborát. Sajnos, legutóbb, 1980-ban tette igazán, amikor a fedettpályás EB-n ezüstérmes lett. — Mennyire volt elégedett most, a Hungalu Kupán való szereplésével? — A teljesítményemmel elégedett voltam. — Hogyhogy beérte dobogós helyezés nélkül? — Az eredményt a felkészülésem körülményeihez képest tartom elfogadhatónak. Két gyerek mellett nehéz időt szakítani és kizárólag a magasugrásra koncentrálni, egy rendszeres edzéstervet szó szerint venni. — Mégis, hogyan tudja öszszeegyeztetni az edzést és az anyaszerepet? — Egy négyéves és egy tíz hónapos kisgyerek anyukájának lenni a legnagyobb boldogság. Csak délelőtt vannak edzéseim, s ezt az időt a gyerekek bölcsődében töltik. Most, hogy apám nyugdíjba megy és segítségemre lehet a kicsik nevelésében, több időt tudok majd fordítani a magasugrásra. — Szurkolói úgy könyvelték el: ha megjelent rangosabb versenyeken, csúcsjavításra lehetett számítani. Lesz ez még így? — Túl magas a csúcs. Nem szabad a fellegekben járni. — Mire készül? — Most a magyar bajnokságra, de a fedettpályás EB-n is ott szeretnék lenni. — Olimpia? — Hát... — gondolkodott egy pillanatig. — Minden ettől az EB-től függ. (nyilassy) Sokan irigylik a híres sportolókat, mert mindenki ismeri őket, beszélnek sikereikről, az utcán összesúgnak mögöttük, nézd — ott megy . .. — Hát miutánunk nem fordul meg senki, minket nem ismernek — mondta egy csinos, jó alakú, szőke, fiatal hölgy. — Akkor férfitársaim vakak — vetettem közbe. — Jaj, nem ilyesmire gondoltam — magyarázkodott beszélgetőpartnerem, Földi Irén —, hanem arra, hogy a mi sportágunkat, a sportakrobatikát csak kevesen ismerik idehaza. Lehet benne valami, mert még a legvájtfülűbb szurkolók is értetlenül néztek rám, amikor megkérdeztem őket, mi a véleményük Földi Irén és Ráczné Katona Bea Európabajnoki ezüstérméről. Sajnos, ez az igen látványos sportág mintha mostohagyerek lenne, nem is a hivatalos szervek, hanem a közönség körében. Pedig külföldön szinte mindig telt házat vonzanak a tornász-akrobaták versenyei. Ráadásul ez a két hölgy nem először tett le valamit az asztalra. 1984- ben világbajnoki, egy évvel később pedig Európa-bajnoki bronzérmesek voltak. Mostani sikerükre azonban még önmaguk sem számítottak. Miért? — Mert én másfél, két évvel ezelőtt meghíztam, ezért útjaink szétváltak — kapcsolódott a beszélgetésbe Katona Bea. — Untermannom, azaz Irén nehezen boldogult súlytöbbletemmel. — Tudja, a mi sportágunkban nagyon sokat jelent néhány deka, nem is beszélve kilókról. Mert az emelő, azaz Irén szinte az egész gyakorlat időtartama alatt a levegőben tart engem. Fontos az összhang, mert egy rossz mozdulat, és máris elúszott az egész évi munkánk. Három hónappal ezelőtt edzőnk, Kuba Tibor rábeszélt minket arra, hogy az idei Európa-bajnokságon induljunk ismét együtt. Szerintem csak ő bízott sikerünkben. A beszélgetésből kiderült, hogy Katona Bea és Földi Irén útja azonos volt. Mindketten 13 évvel ezelőtt ismerkedtek meg ezzel a sportággal. — Mióta tornásznak együtt? — 1978-ban kezdtünk el párosozni. — Az idei sikerük után mi vár még önökre? — Több hazai és nemzetközi versenyen állunk rajthoz, és szeretnénk jövőre jól szerepelni a világbajnokságon. Ehhez nekem még a fagylaltról is le kell mondanom — mondta végszóként Katona Bea. F. M. Egy látványos sportág mostohagyerekei Három hét múlva a Hungaroringenakarnak Ha a Hungaroringen gyaloglásban pályarekordot tartanának nyilván, akkor minden bizonnyal Kellermayer Sándor, a Forma–1-es Gazdasági Társaság ügyvezető igazgatója vinné el a pálmát. — Ami igaz, az igaz. Ha nem is a gyorsasági, de az állóképességi csúcsot azt hiszem megpályázhatnám, anynyiszor gyalogoltam végig ezekben a hónapokban a gyűrűt. Mert vészesen a közelünkben köröznek a száguldó szivarok, már csak a hockenheimi Grand Prix van előttünk, hogy aztán hazánkba költözzenek a világ legjobb versenyzői az augusztus 7—9. között megrendezésre kerülő második magyar nagydíjra. — Aki mostanában kint járt a pályán, az azt láthatta, hogy serény munka folyik. Teherautók jöttek, mentek, betonelemeket, földet cipelve. — Ez csak látszatra nagy munka, mert mindössze a garanciális javításokat kellett elvégezni, a vízelvezető árkokat kellett javítani, vagyis semmi akadálya nincs annak, hogy ismét megrendezzék a Forma–1-es viadalt. Ez nemcsak az én véleményem, hanem a pályaellenőrzésen itt járt FISA képviselőié is. — Tavaly több versenyző arra panaszkodott, hogy poros a pálya, s ezért csúszik a flaszter. Ez elkerülhetetlen volt. Hiszen kimondhatatlan menynyiségű földmunkát végeztek az építők, a fű nem nőtt meg kellőképpen, az aszfalt pedig friss volt. Egy pálya attól lesz jó, ha minél több versenyt rendeznek rajta. És egy dolgot még hadd tegyek hozzá: a természeten még a legjobb akarattal sem lehet „erőszakot” venni. Nem tudjuk siettetni a fű és fák növését. Ehhez idő kell, de mindent megteszünk, hogy jól működjön a természetes porszívó. Tavaly ősz óta több mint 110 ezer cserjét ültettünk el és közel 150 tonna fűmagot szórtunk szét. Ezért bízunk abban, hogy a mostani nagydíjon nem panaszkodnak majd a versenyzők. — Az első nagydíjon az újdonság varázsa rengeteg embert vonzott a versenyre. Idén, milyen az érdeklődés? — Sajnos, jóval kisebb, mint tavaly. Ennek ellenére elővételben 10—12 millió forint értékű jegy már elkelt. — Az érdeklődés csökkenését nem abban látja, hogy négyezer forintba kerül egy háromnapos belépő? — Egy tévhitet szeretnék eloszlatni. Valóban van négyezer forintos jegyünk, amely a főtribünre szól, de ebből mindössze ötezer darab van. Meg aztán tavaly is ugyanennyibe került, de akkor ezt valutáért értékesítettük, az ára 80 dollár volt. Idén megszűnt ez a kettősség, egyféle elszámolási rendszerben dolgozunk. — Akkor, mibe kerül egy jegy? — A háromnapos ülőhelyért kétezer forintot kérünk. Az állóhelyért 1100 forintot. Újdonság, hogy a mostani nagydíjra ifjúsági jegyeket is forgalomba hoztunk 600 forintért, de napi „beugrók” is kaphatók. — Nem tartanak attól, hogy az utolsó pillanatban indul a roham a jegyekért? — Nem tartunk, hanem bízunk benne. Fel is készültünk rá. A pályához bevezető utakon is lesz jegyárusítás, meg a tömegközlekedési eszközök végállomásainál, így a HÉV Örs vezér terei megállójában és az Árpád híd pesti hídfőjénél, ahonnan a buszok indulnak majd. Természetesen a verseny kezdetéig az utazási irodáknál, szállodákban, sőt a határátkelőhelyeken is megvásárolhatók a belépők. — Lesz valami újdonság az idén? — Két betétfutamot is rendezünk, az egyiken a svéd női autóscsapat ad majd számot tudásáról, a másikon pedig az 1960-as évek szuper sportkocsijai vetélkednek. A közönségnek azzal is szeretnénk a kedvében járni, hogy ezúttal minden belépőjegy egyben sorsjegy, több mint 200 értékes nyeremény vár gazdára. — Mit remél az igazgató az idei nagydíjtól? — Izgalmas, látványos versenyt és hogy a közönség idén sem hagy cserben bennünket. Fluck Miklós Centrum _____hétfő Budapesti áruházaink a felsorolt cikkeket 20%-os arangeamennyM lunaijaK Kispesti Áruház: fagylaltgép 890 Ft-ért és Centex nadrágok 484 Ft-tól 318 Ft-ig. Csepel Áruház: kismotorok. CC Raktáráruház: Combi ülőke. Lottó Áruház: nyári férfikalapok 150 Ft-ért. Budai Lottó Aruház: csehszlovák gyártmányú, zománcos edénygarnitúra 1670 Ft-tól 2250 Ft-ig. Úttörő Aruház: műsoros magnókazetták. Corvin Aruház:rt hanyag gyermekszandálok és bolgár edzőcipő. Kőbányai Aruház: egyes pohárkészletek is gránitáruk. Luxus Aruház: egyes női szabadidő-ruhák. Csillag Aruház: egyes női és bakfisruhák. Verseny Aruház: egyes férfiöltönyök. Textilház: vászon és selyem méteráruk maradékai. Újpesti Aruház: női hálóing 240 Ft-ért. Óbudai Aruház: egyes szabadidő-ruhák nőknek és férfiaknak. 350 Ft-tól 1270 Ft-ig. Divatcsarnok: lánykaruhák. Kati konyhabútor, csillárok, női és bakfisruhák (a tőkés országokból importáltak kivételével), valamint egyes kempingcikkek (kempingágy, kerti ernyő). Otthon Áruház: Gabi sarokgarnitúra 45 000 Ft-ért. Alen ülőgarniitúra 43 280 Ft-ért. Toronto franciaágy 20 800 Ft-ért és kempingágyak 524 Ft-tól 846 Ft-ig. jwrmtörek HALLsAimK.. .5 f#B.T Amiről a sportújságírók hallgatnak. Ezzel a címmel jelent meg Kő András, a Népsport főmunkatársának új kötete. Tizenkét jól ismert kollégánk beszél a fonákságokról, bánkódásokról, örömeikről, egyszóval: a munkájukról. Hogy miért éppen ez a ..12 dühös ember”? Kő András válasza : „Olyanokat kerestem beszélgetőpartnernek, akik engem izgatnak, de úgy gondolom, olyan személyiségek, akikre az olvasó is kiváncsi lehet...” KŐ Tippjeink 1. Vasas—Aarhus 1 x 2. I. Dózsa—Wismut Aue 1 3. Bellinzona—Tatabánya x 2 4. Malmö—Videoton 1 5. Jena—Lausanne 1 6. Szczecin—Hammarby 1 7. Magdeburg—Chaux de Fonds 1 8. Várna—Halmstad 1 9. D. Streda—Naestved x 1 10. Grasshoppers—Bohemians 1 x 11. AIK Stockholm—Lyngby x 1 12. Lech Poznan—Nitra x 1 13. Etir—Erfurt 1 x Pótmérkőzések: x, x, x. Elkezdték Szirákon Az idő a legkeményebb ellenfél A pénteken kezdődött sziráki Hungaroil sakkvilágbajnoki zónaközi döntőben a játékosoknak jócskán meggyűlik a bajuk az idővel. Egyrészt azért, mert a fullasztó hőség az ódon Teleki—Dégenfeldkastély falai közé is kíméletlenül behatolt, másrészt a gondolkodási idő szorongatja erősen a sakkozókat. Különösen Adorján Andrást, aki az első fordulóban már három gyalogelőnnyel rendelkezett az amerikai Benjamin ellen, de az este 7 órakor esedékes időellenőrzés előtt másodpercekkel leesett sakkórájának a zászlaja, s így a jól megérdemelt győzelem helyett vereséggel rajtolt. De az időzavar lett a veszte a jugoszláv Velimirovicsnak is, pedig sokáig jobban állt a neves angol Nunn ellen. Ám vészesen fogyni kezdtek a rendelkezésére álló percek, nem vette észre az angol ördögi csapdáját és vezért — következésképpen játszmát — vesztett. Portisch Lajos, immár 10. zónaközi döntőjét játssza: a tőle megszokott harcossággal tört a győzelemre a költőien fiatal izlandi Hjartarsson ellen. Ám a vikingek kései ivadéka az ősökhöz méltó keménységgel küzdött, s gyaloghátránya ellenére kivívta a számára igen értékes döntetlent. Tehát az első forduló magyar mérlege: csak fél pont a lehetséges kettőből. A többi esélyes kíméletlenül begyűjtötte a teljes pontot: a jugoszláv Ljubojevics szinte „kivégezte” az angol Fleurt, míg az amerikai Christiansen — sötéttel! — a monacói Todorcsevicset játszotta túl. A forduló talán legnagyobb meglepetése, a Hjartarssonhoz hasonlóan 23 éves szovjet Szalov viharos rohammal 27 lépés alatt bevette a svéd Andersson hadállásait. Utána az örömtől elpirulva fogadta a bőven érkező gratulációkat. Mindennek már nem lehetett tanúja Florencio Campomanes, a FIDE „száguldó” elnöke. A déli megnyitó után azonnal a repülőtérre sietett és hazautazott a Fülöp-szigetekre, ahol Baguióban ma kezdődik az ifjúsági világbajnokság, amelynek költségeit, amint Campomanes elmondta — jórészt maga az elnök fedezi ... Ch. Gáli András El a kezekkel a súlyzóktól!’9 Mozgékony izomasszonyok A nagy nemzetközi sportaréna legutolsó férfibástyáinak egyike is hamarosan leomlik, még az idén megrendezik ugyanis a női súlyemelők első hivatalos világbajnokságát. Sőt! Kína, a 2000-es olimpiai játékokra készülődve, már több mint ezer fiatal női súlyemelőt támogat, közöttük vannak feltehetően azok is, akik az évezred utolsó olimpiáján súlyaranyakat nyernek majd a legnépesebb ország számára. A sporttörténelem három évezrede alatt a nőknek alaposan meg kellett küzdeniök az egyenrangúságért. Az ókori görögök fenséges tornáin a gyengébb nem még nézőként sem lehetett jelen, de ha mégis odamerészkedett valamelyikük, úgy halálbüntetés várt rá. Patriarchális érveket sorakoztattak fel akésőbbi korok, mondván, a versenysporthoz a nők ügyetlenek, és aláássa egészségüket is. Egy 1885-ből származó tankönyvben például az olvasható, hogy elég, ha „a lányok átugorják az 50 centiméteres magasságot”. Ennél többet a kötelező buggyos nadrágban és szoknyában különben sem érhettek volna el... Az egészségre hivatkozóknak csakhamar meg kellett hátrálniuk, mert hírneves férfiak nyilatkoztak úgy, hogy „az orvostudománynak nincsenek olyan érvei, amelyek szerint a nőket minden sportágtól távol kell tartani”. Mégis: Pierre de Coubertin báró, a modern olimpiai játékok megteremtője is a nők nélkül képzelte el a nagy világversenyt. „Ami a hölgyek részvételét illeti Olimpiai Játékokon — írta — ellene vagyok továbbra is.” Teljesen azért nem tudta a hölgyeket távoltartani az olimpiáktól: közülük Párizsban tizenketten, St. Louisban pedig 1904-ben nyolcan vettek részt — a golf- és teniszversenyen, majd íjászatban is. Az 1984-es Los Angeles-i olimpia előtt az amerikai emberi jogok társasága viszont hiába fordult panasszal egy bírósághoz, hogy bírja rá a rendezőket, engedjék a hölgyeket a leghosszabb távokon is futni. „El a kezekkel a súlyzóktól!” — hangzott el akkortájt ugyanott, amikor megjelentek a súlyzós edzőtermekben a női nem képviselői is. Alig két éve történt, hogy végre a súlyemelők nemzetközi szervezete (IWF) sportfunkcionáriusai elhatározták: bevezetik a női súlyemelő-versenyeket. Azóta, éppúgy, mint a férfiaknál, a hölgyek szakításban és lökésben mérhetik össze tudásukat. Budapesten például tavaly és idén is szép csatákat vívott egymással szép számú induló. Herbert Gombler NSZK- beli sportszakember szerint „a nők technikásak, s e tekintetben túlszárnyalják a férfiakat”. Kemény edzések esetén a hölgyek mintegy 90 százalékát teljesíthetik annak, amit a férfiak emelnek. Hogy az elkövetkezendő esztendőkben a női súlyemelés valóban ebbe az irányba fejlődik-e, és nagy lendületben nem „emeli meg magát”, az bizonyára már az első világbajnokságon is kiderül, amelyet a tengerentúlon, Miami Beach-ban rendeznek. E. P.