Vasárnapi Hírek, 1987. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1987-07-05 / 27. szám

Ajtót, ablakot zárni kell Mogyoródi szü A király füstöl.­ Meggyúj­tották. Legalábbis ezt állítja a gépkezelő, aki a talajt egyen­geti. Szerinte kizárt az ön­gyulladás. — A falubeli gyerekek kile­sik, mikor nem vagyok itt, és amint kihúztam a lábam, már repül is a gyufa... így szóra­koznak ezek kérem.! — mond­ja a mindent tudók magabiz­tos mosolyával. Közben a makk király — egy kártyalapon — tovább füstöl, ócska gumicsizma, ron­gyos átmeneti kabát, néhány fotográfia és több ezer köb­méter szemét társaságában. Mogyoród község északnyuga­ti határában, a szemétbányá­ban. Naponta 450 köbméter sze­metet hoznak ide Szadáról, Gödöllőről és a községből, s bár a konténerekből kiborított halmokat szétterítik, ettől a helyzet nem változik. A sze­mét — már több mint egy esz­tendeje — meg-meggyullad. Erről a mogyoródiak igencsak gyorsan szereznek tudomást. Kedvezőtlen széljáráskor aj­tót, ablakot zárva kell tarta­niuk a hullámokban érkező füst elől. A községi tanács el­nökétől, Holló Miklóstól meg­tudom, hogy a szemétbánya a Gödöllői Városgazdálkodási Vállalat lerakóhelye. Számta­lanszor kérték, figyelmeztet­ték már ,a gödöllőieket a tech­nológiai követelmények betar­tására — mert egy réteg hul­ladékra egy réteg föld dukál­na —, hasztalan. — Hívtuk mi már a tűzol­tókat is, amikor begyulladt a szemét, de hát magunk is tudjuk, föld kell rá, nem víz­sugár — dohog a tanácselnök. — Mióta megépült a Hunga­­roring, idegenforgalmi község lettünk. Nincs nap, hogy ne állna meg egy-egy turista, de ez az orrfacsaró bűz és a könnyeztető füst mindenkit elriaszt. Már előre félünk, mi lesz, ha az idei Forma–1-es verseny alatt a szél felerősö­dik. Tartsunk készültséget a Szeméthalmok felett? Bírságo­lással nem tudjuk a füstöt el­űzni ... A terület, amely eredetileg a Rákosvölgye Mgtsz tulajdona, csak rekultiváció után hasz­nosítható. Ám az Országos Bányaműszaki Felügyelőség csak feltöltés után engedélye­zi a bánya bezárását. Addig pedig nincs rekultiváció, csak füstölgő szemét. A Hazafias Népfront helyi környezetvédelmi bizottsága is hallatta szavát a­­kényes ügy­ben. Többszöri hiábavaló be­jelentés után, május 28-án az OKTH budapesti felügyelősé­gének munkatársa helyszíni szemlén, jegyzőkönyvben rög­zítette a tapasztalatokat. Le­vélben kérte a Pest Megyei Tanács V. B. építési és víz­ügyi osztályát, hogy intézked­jenek. Mert — idézve a levél­ből — „az üggyel kapcsolat­ban a gödöllői Köjál és a he­lyi tanács nem tudott ered­ményt elérni”. Havas Imre, a megyei ta­nács osztályvezető-helyettese e bejelentés utóéletéről elmond­ta: a Gödöllői Városi Tanács­­elnökét és­­a Gödöllői Város­gazdálkodási Vállalat igazga­tóját felszólították, hogy sür­gősen rendezzék a hulladék­ügyet. A Gödöllői Városi Tanács elnöke viszont nem tud a Pest megyeiek több mint egy hó­napja elküldött feljegyzéséről. Utánanéz, és öt perc múlva Mayer János, a műszaki osz­tály vezetője közli, hogy több száz köbméter földet szállítot­tak a mogyoródi szemétbá­nyába, takarásra. Ellenvetésemre, hogy ott­­jártamkor nem láttam ilyen nagy mennyiségű földet, az osztályvezető így válaszol: — Én még nem tudtam meggyő­ződni erről, szeretnék kimenni a helyszínre . .. A Gödöllői Városgazdálko­dási Vállalat igazgatója, Kiss József szükségállapotnak mi­nősíti a mogyoródi szemétbá­nyában kialakult helyzetet. — Ahol nincs bevezetve a víz, a villany, nincsenek kom­munális létesítmények, ott nem beszélhetünk szemétbá­nyáról. Jelölje ki ön, hogy ho­va hordjuk a szemetet! — mondja, amikor tovább puha­­tolódzom, hogy miért nem tartják be a biztonsági előírá­sokat. Az ügy igazi csattanó­ját csak véletlenül tudtam meg tőle: a gödöllőieknek nincs is engedélyük a szemét­­lerakásra ... A kör ezzel bezárult. A bá­nya viszont tovább füstölög . . . Dévai Kovács Gyula Közösségük sikerének receptjét is hozták Romantikus helyszín, kötetlen hangulat Kenyeresforrásról nem sokan hallottak e hazában,­ságra gyakoroltak, pedig pedig a Börzsöny egyik legszebb vidékén fekszik, az a­ilágy­ is ők voltak az esélye­­erdő mélyén. Ezen a hétvégén az ország minden táján Györgyi békásmegyeri ^ed­ról sereglettek ide a fiatalok. Vonattal, busszal, stop­pal, sőt még biciklivel is jöttek, hozták magukkal a sátrat, a hálózsákot, az elemózsiát és a saját közössé­gük, klubjuk, egyesületük sikerének receptjét.­ ­ A szabadidős ifjúsági közösségek találkozóját hir­dettük meg a KISZ égisze alatt, s ilyen még nem volt, hiszen tavaly csak a Nógrád és Pest megyeiek töltötték együtt a hét végét — mondja Mezei István, a tábor vezető­je. — Egyébként ezért válasz­tottuk e romantikus helyszínt, s nem egy KISZ-iskolát vagy egy hagyományos tábort, hogy minél kötetlenebb legyen a hangulat. Itt kirándulhat, na­pozhat, főzhet mindenki, ked­mindig hívunk vendéget, sőt esténként egy-egy kedvünkre való filmet is levetítünk. Egye­lőre százhúszan fizették be a tagsági díjat, de leszünk még többen is. Egyetlen gondunk, hogy a színvonalas progra­mok bevételei nem fedezik a kiadásokat, márpedig éppen azért szövetkeztünk, hogy a diszkón kívül mást is kínál­junk a helybeli fiataloknak. A hegyes-völgyes­­táj ká­vé szerint. Persze, kínálunk nyargó útjain reggel-délben­mi mindenféle programot, he­gyi kerékpárosversenyt, kis­pályás focit, tábori ki, mit tud vetélkedőt, meg főzőversenyt, de akkor sem esünk kétségbe, ha ezekből egy-kettő elmarad. Nem tartunk előadást arról, hogy milyen a jó klub. Aki idejön, azt bizonyosan érdekli, hogy a többiek mivel és ho­gyan töltik el szabad idejüket s úgyis megkérdezi majd. Pénteken majdnem minden­ki befutott, s azonnal elkez­dődött a rögtönzött főzőver­seny. A hajdúdorogi Ifjúsági Szabadidős Társaság húszas csapata még a hagymát is ha­zulról hozta, így aztán hamar tele lett a bogrács, s­ nem na­gyon kellett kölcsönkérni, vá­sárolni. A fakanál azért kör­bejárt. — Nekünk aztán van mit ellesni másoktól, hiszen csak januárban alakultunk — me­séli Kerékgyártóné Balázs Éva —, örömmel jöttünk, a ki­rándulás nálunk egyébként is bevett dolog, legfeljebb nem szoktunk ilyen messzire el­menni ... — Mire jutott eddig a tár­saság? — Már van egy termünk, s a hétvégeken a diszkó mellett este találkozhattunk a szent­endrei kerékpárosklub tag­jaival. A tábori hegyi bajnok­­gy­esi utcai általános iskolá­ban tanítanak, s a nyári szü­netet kihasználva, már kedd óta úton vannak. — Néhány napig a diósje­­női tónál táboroztunk, s csak pénteken költöztünk fel — meséli Duró Imre. — Tavasz óta kerekezünk, de azelőtt is együtt volt a társaság, csak akkor még dramatikus játé­kokat adtunk elő. Azóta vi­szont bejártuk a fél országot, s mindenfélével foglalkozunk. Rájöttünk, hogy egy baráti közösségnek is többféle prog­ram kell, s a kerékpár is in­kább csak eszköz. Már itt is szereztünk néhány jó barátot, s majd meglátogatjuk a klub­jukat is. (dalra) (Záhonyi Iván felvétele) Megkezdődött a főzőcske Vasárnapi Megfontoltabb életvitelre késztet Elsején életbe lépett a módosított családjogi törvény Hazánkban félmillióan egyszer vagy többször már elváltak. A válások egytizedénél a házasság nem tartott egy esztendőnél tovább. A július elején életbe lépett, módosított családjogi törvény nem változtat­hatja meg máról holnapra a kedvezőtlen jelenségeket. Rendelkezéseivel azonban, vélhetően megfontoltabb, harmonikusabb családi életvitelre is késztet.­ ­ A nők házasságkötési korhatára 16-ról 18 évre mó­dosult, a várakozási idő pe­dig három hétről három hó­napra emelkedett — mondta dr. Makai Katalin, az Igazság­ügyi Minisztérium főmunka­társa. — Reméljük, így keve­sebb lesz a­ meggondolatlanul kötött házasság és az elha­markodott válás. — Az utóbbi időben állító­lag ugrásszerűen megnőtt a beadott válóperek száma, mert az a hír terjedt el, hogy most majd nehezebb lesz válni.­­ Az alapelv a továbbiak­ban is az, hogy a bíróság a helyrehozhatatlanul megrom­lott házasságokat felbontja. A korábbi békéltető tárgyalás mostantól peren kívüli meg­hallgatássá, jegyzőkönyv nél­küli közvetlenebb beszélgetéssé szelídül a bíró és a felek kö­zött.­­ Lényeges eltérés a ko­rábbi joggyakorlattól, hogy a közös megegyezéssel válóknak a vagyon megosztásában is előre meg kell állapodniuk. A régi rendelkezések értelmében a válás után az anyagi kérdé­seket egy újabb perben tár­gyalták. A változtatást szigo­rításnak szánták? — Annak is felfogható, de így nagyobb az esélye, hogy nem mérgesedik el a viszony a házastársak között. És ha egyező akaratnyilvánításos perben osztják meg a közös vagyont, akkor nem kell kü­lön illetéket fizetniük. Ami egyébként hat százalék, és ez ingatlan esetében nem kis összeg. A házasságkötéskor a felek vagyonjogi és lakáshasználati szerződést is köthetnek az új rendelkezések értelmében. Vál­tozott a gyermektartási díj összege és megítélése. A mó­dosított törvény ezt a főállású jövedelemforrás 15-25 százalé­kában állapítja meg, gyerme­kenként, így például az elvált apa anyagilag nincs annyira kiszolgáltatva, hogy ne alapít­hatna új családot. — A gyermekelhelyezés főbb szabályai lényegében nem vál­toztak — mondta dr. Makai Katalin. — A bíróság a to­vábbiakban is annál a szülő­nél helyezi el a gyereket, amelyiknél, a nevelés feltételei megnyugtatóbbak. A láthatás jogát felváltotta a kapcsolat­­tartás joga, így többször, gyak­rabban találkozhat gyerekével az elvált szülő. Újdonság még az is, hogy a gyermekét nem nevelő szülő is beleszólhat a csemetéje jövőjét meghatározó leglényegesebb kérdésekbe. Például a pályaválasztásról a volt házastársak együtt dön­tenek. D. K. GY. Végleges színében a pesti láncszakasz „Rávertek” a hídfelújítók Félidejéhez érkezett az idén 138 éves Lánchíd március 1-jén kezdődött rekonstrukciója. Áp­rilis közepén még több mint egy hónappal elmaradtak a felújítási munkák az ütem­tervhez képest a tavaszi jég­zajlás, majd az esőzések miatt. De az építők „rávertek” — a tervezettnél többször kellett korlátozni a forgalmat, az el­múlt hétvégeken a 2-es villa­mos sem közlekedhetett, hogy zavartalanul dolgozhassanak —, s a lemaradást behozták. A hidat egyébként a július 18—19-i hétvégén ismét le­zárják a forgalom elől, mert a járdát betonozzák, s a 2-es villamos sem közlekedik majd. A rekonstrukciót így várható­an október 31-én, a tervezett határidőre befejezik. A pesti láncszakaszon a jö­vő héten már a híd végleges, sötétszürke színe lesz látha­tó. Itt dolgoznak az Országos Szakipari Vállalat munkásai is. A vállalat dolgozóira — akik az Árpád és a Szabadság híd felújításában is részt vet­tek —, itt a felújítás jelentős része hárul. A százmilliós megbízatás keretében 30 ezer négyzetméternyi felületet kell megtisztítaniuk a rozsdától. Hétezer tonna homokot szór­nak nagy nyomással a fém­­szerkezetekre. Tízezer kiló ala­pozófestékkel és 25 ezer kiló fedőfestékkel öltöztetik fel új ruhába a hidat. Május 14-től két műszak­ban dolgoztak itt, június 25- től pedig éjjel 2-ig túlóráztak is, hogy behozzák a lemara­dást. Ennek eredménye, hogy e hét végére a pesti part menti nyílás láncszerkezetén az em­lített munkák végére értek. A következő fő feladatuk a ha­józónyílás tartószerkezetének tisztítása és festése, majd a budai oldal láncszerkezetét ve­szik gondozásba. Remélik, hogy szeptember végén, ok­tóber elején már a lánckam­rát tisztíthatják. Ezek után az sem lehet meglepő, hogy a Paksi Atom­erőműben a különböző sugár­mentesítő bevonatrendszereket szintén az őrszak szakemberei készítik. Távol eső feladatok? Igen, de éppen ezekkel a kü­lönleges vállalkozásokkal csi­nálnak jó üzletet. (6.) Fiv natív iparszervező Másfél évszázada született Zichy Jenő A múlt század jeles ipar­szervezője, Zichy Jenő ma 150 esztendeje, 1837. július 5-én született, a Fejér megyei Sárszentmihályon. Az ipar és a kereskedelem iránti érdek­lődést bizonyára édesapjától, Zichy Ödöntől (1811—1894) örökölte. Jogi diplomáját Né­metországban szerezte meg. Magánköltségén gyakran ment külföldi tanulmányutakra. Így, Angliában a vízépítést, Hollandiában a polderesítést és az öntözés modern módsze­reit tanulmányozta. Vallotta, hogy a nálunknál jobb ered­ményeket, ismereteket haza kell hozni. Olyan gazdaságpolitikus és hazafi volt egyben, hogy Kos­suth eszméit ugyanúgy elfo­gadta, mint Széchenyiét. Ha­mar rájött, hogy az iparnak fejlődése érdekében hazai és nemzetközi vásárokon kell részt vennie. Ebből kiindulva már az 1876-os szegedi, és az 1879. évi székesfehérvári vá­sárok szervezéséből is aktívan kivette részét, de ott volt az 1885-ös Országos Iparkiállítá­son, és ő szervezte meg az 1900. évi párizsi világkiállí­tás magyar pavilonját. Nagy szorgalmú munkássá­gának elismeréseképpen 1881- ben megválasztották az Or­szágos Iparegyesület elnökévé. Közben megírta nevezetes röpiratát a tervszerű hazai iparpolitika célkitűzéseiről. Ebben így vall: „Ipart terem­teni annyit tesz, mint a létező elemeket okosan felhasználva alkalmas támogatás segélyé­vel oly vállalatokat segíteni, melyek életképességüknél fog­va, még a válságos időkben kiállják az őket fenyegető ve­szélyeket, és azokat kiheverve a nemzet vagyonosodásán an­nál hathatósabban működő té­nyezők gyanánt szolgálnak” — mintha csak a mának szólna, pedig ezeket a gondolatait 1880-ban írta. Vallotta, hogy mind a me­zőgazdaság, mind az ipar elő­relépésének egyik talpköve az egész népesség nevelése. Saját vagyonából jelentős összeget fordított tanoncisko­lák létesítésére, s így a kora­beli Magyarország területén 64 ipariskolát indítottak. Iparintelligenciánk szorgal­mazásán túl expedíciókat in­dított a magyar őstörténet tisztázására. Harmadik expe­dícióját 1896-ban kezdte szer­vezni, szakemberek bevonásá­val. A hatalmas anyaggyűjtés, feldolgozás csaknem egy évti­zedet vett igénybe. Hatkötetes munkáját két nyelven adta ki. Kegyes volt hozzá sorsa: a mű megjelenését követően, 1906. december 25-én halt meg Me­­ránban. Bátyai Jenő

Next