Vasárnapi Hírek, 1987. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1987-08-02 / 31. szám

Egy héttel a Nagydíj előtt Fantomriadó a Ringen Szombat délelőtt. Nagy­üzem a Hungaroringen. Min­denki a fedélzeten. A pa­rancsnoki „hídon”, azaz a to­ronyiban a verseny igazgatója, Zsembery Jenő figyeli a tere­pet. Egyszer csak recsegve megszólal a rádió: — A rajt utáni hármas kanyarkombi-5 nációba­n többen ütköztek és kisodródtak. Az egyik kocsi ki is gyulladt. Megkezdtük az oltást. — Azonnal induljon a men­tő — adja ki az utasítást a parancsnok. Néhány pillanat múlva jön a válasz: — Nincs komolyabb baj. A váratlan veszélyhelyzet ellenére nincs pánik. Minden óramű pontossággal megy. Zsembery Jenő nyugodtan irányítja az embereit. Az sem zavarja, hogy ott lábatlanko­­dunk a­ közelében. — De még mielőtt valaki azt hinné, hogy komoly baleset történt a Hungaroringen — megnyug­tathatom. Csak főpróba van! A technikai és a kiszolgáló személyzet tartja utolsó gya­korlatát, hogy aztán augusz­tus 7-e és 9-e között fenn­akadás nélkül menjen min­den. A versenyigazgató bok­ros teendői közepette azért szakított időt arra is, hogy néhány kérdésre válaszoljon. — Mi a feladata? — Igen sokrétű a munkám. A verseny zavarmentes lebo­nyolítása, és közel ezer ember feladatának összehangolása. Tavaly jól vizsgázott a pá­lya és a személyzet. A nem­zetközi szövetség a hungaro­­ringi futamot jelölte meg az év legjobban rendezett világ­versenyének. — Idén is megpályázzák? — Megpróbáljuk. — Az első Nagydíjhoz ké­pest lesz-e valami új felada­ta? — Csak műszaki jellegű. A száguldás csökkentése érdeké­ben maximálták a turbónyo­mást. — Szükség volt erre? — Feltétlenül. Hiszen aki figyelemmel kísérte a verse­nyeket, az láthatta, hogy a turbókocsik messze gyorsab­bak a hagyományos gépeknél. Ezért a nemzetközi szövetség azt a tervet fontolgatja, hogy a jövőben az atmoszférikus, azaz hagyományos kocsiké le­gyen a főszerep. A turbót ugyan nem vonják ki a for­galomból, de két és fél bárra csökkentik a nyomást és a gépek mindössze 150 liter üzemanyagot vihetnek ma­gukkal. A hagyományos autók viszont korlátlan mennyiségű „ennivalót” használhatnak fel. — Nem veszti el a varázsát a Forma—1 azzal, hogy a jö­vőben jóval lassúbbak lesz­nek a versenyek? — Nem! Ez csak a javára válhat, mert érzésem szerint a főszerep ismét a pilótáké lesz. — Térjünk vissza a jövő heti versenyre. Milyen új­donság lesz még? — A mentőszolgálatot a csehszlovák Narex-csapat és az ONS közösen végzi majd. — Ha már a mentést szó­ba hozta, milyen esetben emelne ki valakit a mezőny­ből? — Két dolgot említek. A rajt utáni direkt elkövetett szabálytalanságot, illetve a kanyarívek lezárását. De ilyenre az utóbbi években nem került sor. Mert minden vezető tudja, hogy nemcsak a másik, de a saját életét is ve­szélyezteti. — Mire fog különösképpen odafigyelni? — A rajtra. Idén nagyon sok az új fiú a mezőnyben, akiknek még szokni kell ezt az idegőrlő mozzanatot. Fluck Miklós A pályaigazgató (balra) a legapróbb részletekre is kíváncsi Feljövőben a kamerás japán Fejreállt a kamikaze Már nemcsak szóbeszéd a két Forma–1-es Williams-pilóta, az angol Nigel Mansell és a brazil Nelson Piquet öldöklő párviadala a versenypályákon, hanem kegyetlen valóság is. Silverstone-ban ugyanis Piquet kocsijának jobb első kereke és Mansell bal hátsó kereke csak centiméterekkel kerülték el egy­mást előzés közben . . . Kettőjük (Mansell 32 éves, Piquet 34 éves) féktelen riva­lizálása immár Damoklész kardjaként lebeg a Forma–1- es versenysorozaton, különö­sen azóta, amióta a brazilok száguldó csillaga kijelentette, ,,Mansell ellen mindent koc­káztatok, még egy balesetet is”. Anyjának még ennél is többet sejtetett, amikor érzé­keltette: jó ideje belenyugo­dott már abba, hogy verseny­kocsiban hal meg. Állítólag Mansell sem á­l­l messze ettől a kamikazemen­­talitástól, bár váratlan ho­­ckenheimi kiválása nem tette lehetővé, hogy i­smét felszínire kerüljön ebből valami is. A Williams—Honda csapat vo­láncsillagai közül különben még egy harmadik is megkap­ta a „kamikaze” megjelölést, mégpedig a japán Szatoru Na­kajima. No nem azért, amiért az említett csapattársak, ha­nem azért, mert fehér-piros védősisakjára szerelt kamerá­jának felvételei alapján milli­ók láthatták a vezető pers­pektívájából, amint Detroit­­ban sárga Lotus kocsija a le­vegőbe röpült, majd visszazu­hant az aszfaltra. Japán egyetlen Forma-–1- es autóversenyzője egy ideig elsősorban arról volt híres, hogy kitartó és felvevőgépet hord bukósisakján. Most vi­szont, amikor pontgyűjtései látványosan felgyorsultak, és a legjobb tíz közé küzdötte fel magát, már elismeréssel beszél róla az autóversenyző-világ. Nem tekintik többé „szuper­autóban ülő, közepes tehetségű Forma–1-es autósnak”, aho­gyan valamikor az osztrákok világhíressége, Niki Lauda jel­lemezte. Nakajima 18 éve versenyző, 1985-ben és 1986-ban ő volt Hondáék autós berepülőpiló­­tája. Az utóbbi években a hathengeres turbómotorokon végrehajtott mindenféle újí­tást Nakajima próbált ki elő­ször, vagyis közvetve ő készí­tette elő a Williams Forma– 1-es istálló nagymenőinek (Rosberg, Mansell és a jelen­leg élen álló Piquet) sik­ereit. Homnba-hajtóművel 80 ezer ki­lométert tett meg, s ezt egyet­len versenyző sem mondhatja el­­ma­gáról. E. P. A táncdalénekesnél szerint: Olyan a vízben, mint a színpadon Nekem nem kell soha régi szerelem — énekli Bogdányi Kornélia. A csinos táncdaléne­­kesnő mintha ellentmondana a sláger szövegének, gyerekko­ri szenvedélyének hódolva, ma nem kevesebbre vállalko­zik, mint hogy számos sport­társával átússza a Balatont. — Régi a szerelem a víz­­ zel? — Még a betűvetést sem is­mertem, amikor az édesapám megtanított úszni a Szőnyi úti uszodában. Később az egyik osztálytársam, Székely Zoli lett számomra a sportban az eszménykép. Mindig irigyelve néztem az akkor még úszó, majd öttusázóból párbajtőrö­zővé „vedlett” fiú állandóan vizes haját, megszállottságát. — Csak nem lett emiatt versenyúszó? — Dehogy. A sport szá­momra csupa kedvtelés, de amikor tehetem, Csillaghegyre kirándulok, úszni. Néha rosz­­szallóan figyelnek a férfiak, mert nagyképűség nélkül állí­tom, hogy ezer-ezerkétszáz méteren kenterbe verem őket. — Mitől ilyen jó a kondí­­díciója? — Azelőtt súlyzóztam. A karizmom egy kissé megnőtt tőle, és szerintem a férfiak a muszklis nőktől valahogy idegenkednek. Egyszerűen a lelki nyugalmat adja meg ne­kem a jó kondíció, erőállapot. — Ennek köszönhetően vál­lalkozott arra, hogy akassza a Balatont? — Abban a vízben otthon érzem magam, mert sokkal barátságosabb, mint a Duna. Egyszer a tengerentúlon sze­repelve láttam, amint valaki egy hordóba zárva a Niagara vízesésen leereszkedett. So­kan bolondnak tartották ezt az embert, én megértettem őt. Nagy cél nélkül hiba volna él­ni. Így vagyok én is a vasár­napi erőpróbával, akár a mű­vészvilágban, aki nem tud a felszínen maradni, inkább adja fel... — Taktikát is fabrikált a terve megvalósításához? — Természetesen. De meg ne kérdezze, hogy mi lesz az. Megígérem, ha átúszom a ma­gyar tengert, akkor utólag a hétpecsétes titkomat is eláru­lom. (kamarás) . Tippjeink 1. B. München—Hamburg x 1 2. Bremen—Karlsruhe 1 3. Schalke 04—Hannover x 1 4. Mönchengladb.—Uerdingen 1 5. Nürnberg—VfB Stuttgart x 2 6. Homburg—Leverkusen 2 x 7. Blau-Weiss—Saarbrücken 1 8. Stuttg. Kickers—Aachen x 1 9. Darmstadt—Offenbach 1 10. Meppen—Düsseldorf 2 11. Ulm—Solingen 1 x 12. Remscheid—Freiburg x 2 13. St. Pauli—Bayreuth 1 Pótmérközések: x, 1, x. sport Jönnek a játékosok, búcsúzik a Tanár úr Úgy látszik Óbudán valóra válnak a nagy elképzelések, miszerint a III. kerületnek le­gyen egy erős, második ligás labdarúgócsapata. A Duna­­csoport bajnoka, most jelen­tős erősítésekkel vág neki az NB II-nek. Számos ismert játékost igazoltak: Kovács Jánost (MTK-VM), Vielt (BVSC), Haászt, Muraközit, Szűcsöt (II. Dózsa), Szávait (Volán), s másokat is. A ré­giek is maradnak, köztük Koritár, Lukács, Fülöp és Márton. Borsó már régebben visszavonult, Lazsányinak pe­dig nem újítják meg a szer­ződését. A vezetésben is tör­téntek változások, ezek közé tartozik az, hogy a technikai vezető az a Mezei Béla lett, aki egykor megjárta a Fe­rencvárost is. A játékosok nagy szomorú­ságára viszont búcsút mond a Hévízi útnak, az eddigi ve­zetőedző Bacsó tanár úr. A Tatabányai Bányász, s válo­gatottunk egykori edzője baj­noksághoz és osztályozósiker­hez vezette a III. kerületet. — A Testnevelési Főisko­lán tanítok, munkámat nem tudom összeegyeztetni az ed­­zőséggel, mert főfoglalkozást nem vállalok. Nagy az elfog­laltságom, egy olyan munka­­közösségben dolgozom, amely egy fontos szakkönyv meg­írásán fáradozik. Futballal egyelőre csak elméletileg fog­lalkozom — mondta Bacsó István. A Tanár úr megy, a III. kerület pedig edzőt keres. Mizsér: biztos akadályvétel a vb-n is? Első hálózó a harmadik Aranyossá válnak-e az ezüstfiúk? Minden azon múlik, hogy az „első bálozó" fiúnk, Mar­tinek János elbírja-e azt az idegi terhet, amely egy újon­cot nyomhat egy világbajnoki bemutatkozáskor — mondta dr. Török Ferenc, az öttusá­zók szövetségi kapitánya, amikor a közelgő vb-ről kér­deztem. — Könnyen ment a válo­gatás? — Nehezebben, mint gon­dolná, de ezúttal kellemes gondjaim voltak. Azt kellett eldöntenem, hogy Mizsér és Fábián mellett ki legyen a harmadik résztvevő? — Mi szólt Martinék mel­lett? — A jövő. Azt kellett mér­legre tennem, hogy a pilla­natnyi sikert vegyem-e cél­ba, vagy a jövő évi olimpiá­ra gondoljak. — Megmagyarázná? — Ha egyértelműen az idei vb-sikert pályáznánk, akkor a tapasztalt, megbízható Dobi Lajosra voksoltam volna. Még akkor is, ha Martinék soro­zatban jobb volt nála. Mivel iszonyatos terhet visel ma­gán a csapat minden tagja. Sokáig gondolkoztam és vé­gül Martineket állítottam a csapatba, hadd edződjön a fiú, kóstolja a világversenyek légkörét, mert az olimpiára már kész együttest szeretnék küldeni. Természetesen Dobi Lajosról sem mondtam le, de ezúttal csak tartalékként uta­zik velünk. — Az öttusa nagyon össze­tett sportág. Ha végigsza­ladnánk a számokon, milyen jellemzést adna versenyzőiről. — Mizsér Attila nagyszerű lovas, kitűnő lövő és futó. Ha az úszásban és a vívásban azt nyújtja amit tud, nem fog fájni a fejem. Fábián Lász­lóban évek óta benne van a nagy eredmény, de sajnos eddig mindig elcsúszott egy „banánhéjon”. Vívótudásával kiemelkedik a nemzetközi mezőnyből. Jól fut, kitűnően úszik és megfelelően lovagol. Ha nem lövi el magát, akkor idén nem lép rá a banánhéj­ra. A 22 éves Martinek Já­nosnak a vívás és a lövészet a kritikus száma. Ha itt hoz­za magát, akkor talán sike­rül előbbrelépnünk a csa­patversenyben. — Igen, a csapat. Sokan ezüstfiúknak nevezik az öt­tusázókat, hiszen annyiszor voltak már másodikok. — Valóban. Szép lenne ezen változtatni, habár az ezüstért is sokan irigyelnek minket. De az is igaz, hogy 1975 óta nem sikerült a csapatverseny­ben az élen végezni. — Mit tud az ellenfelekről? — Bármi lehet, mert, ha értesüléseim helyesek, akkor a nagy ellenfelek, a szovjet, az olasz és a francia csapat is újoncokkal vág neki. Ami meg minket illet? Mind a négy fiú nyert nagy versenyt. De a szovjetek olyan után­pótlással rendelkeznek, hogy akár egy „kalapból” elő tud­nak varázsolni egy klasszist. Az olaszok a világbajnoki cím védői. A franciáknál pedig jelentkezett egy szupertehet­ség, Buer. Célunk: két érem megszerzése Moulins-ben. F. M. A­­FORMA1-belépő: belépő a szerencséhez is! A világ egyik legnagyobb autóversenye a Hun­garoringen, augusztus 7-8-9-én. Jegyek kap­hatók: az Ibusz, a Cooptourist, a Magyar Autó­klub, a Volánteru, az Állami Biztosító és a Hungarocamion irodáiban, valamint a Tourin­­formnál. Őrizze meg a jegyét, mert az azon szereplő sorszám alapján, az augusztus 9-i ver­seny után, elektronikus számítógép több száz­ezer forint értékben nyereményeket sorsol ki a belépőjegyek tulajdonosai között. A nyereményjegyzéket a Népszava augusztus 13-i száma közli.

Next