Vasárnapi Hírek, 1988. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1988-07-03 / 27. szám

— FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL — 13-i ülésének legfőbb feladata is éppen az lesz, hogy ezekre a kérdésekre választ adjon. Utána lehet majd kidolgozni a jövő évi szabályozókat, amit aztán remélhetőleg a vállala­tok már hamarosan megkap­nak. Ezt követően a vállalatve­zetők éltek is a lehetőséggel, s gyakran nem mindig azon ál­lásponttal értettek egyet, ame­lyet a kormány képvisel. Ez érthető is, hiszen a vállalat dolga, hogy nyereségesen ter­meljen, a szovjet fél érdeke, hogy beszerezze a számára fontos cikkeket, a kormány­nak viszont a kereskedelem, az árucsere kiegyensúlyozásá­ra is törekednie kell. E há­rom dolog nem mindig egyez­tethető össze. Természetesen a résztvevők nem arra használták a tanács­kozást, hogy „lobbizzanak”, hanem a magyar gazdaság egészének érdekeit képviselő miniszterelnököt lássák el a lehető legjobb tanácsokkal. Mindezt igen közvetlen, a gondolatok hatékony cseréjé­hez rendkívül jó támogatást adó őszinte hangvétel kísérte, amelyben Grósz Károly járt elől. Jakab Mátyás, a Szerszám­gépipari Művek vezérigazga­tója, az első felszólaló azt hangsúlyozta, hogy bár jól tudják, milyen fontosak a közvetlen vállalati kapcsola­tok, vagy a vegyesvállalatok alakítása, mégis kételkedve gondol e kérdésre. Úgy látja ugyanis, hogy a Szovjetunió­ban a vegyesvállalatok ala­kítására még a gyakorlatban nem készültek fel. Horváth Ede, a Rába vezér­­igazgatója kifejtette, hogy tettek szert. Az egyik legfon­tosabb, hogy míg a magyar járműipar csak 5—6 százalé­kos áremelést tudott el­érni az utóbbi időben, addig az ellentételként küldött gép­­ipari termékek ára 30—40 százalékkal nőtt. Ez a jövő­ben nem megengedhető. Tisz­tában van azzal — mondta —, hogy nem lehetnek nagy kintlévőségeink, de ugyanak­kor azt is látni kell, hogy importálni kell ahhoz, hogy exportálhassunk. A megfelelő ellentételt kell tehát megke­resni. Ha viszont mégis visz­­sza kell vonulni bizonyos ex­portpiacokról, akkor azéri gaz­daságtalan termékekkel te­gyük. Batsányi Árpád, az Agrotek vezérigazgatója azt fejtegette, hogy a szovjet mezőgazdasági gépek nem volnának rosszak, bár a technikai színvonaluk 5—10 évvel elmaradt a leg­­jobbakétól. A baj inkább a szállítási fegyelemmel van, meg azzal, hogy a kontin­gensben leírtaiktól általában nem hajlandók eltérni, így trágyával is hasonló nehézsé­geik vannak. Kázsmér János, a Video­ton vezérigazgatója elmond­ta, hogy a vállalat termelésé­nek 60 százaléka szocialista exportra megy. Azt kérte a kormányzattól, hogy az olyan vállalatokat, amelyek képesek a gyorsabb haladásra, a gaz­daságosabb rubelexportra, se­gítsék az előrehaladásukban, vegyék el az akadályokat. A hatékonyabb exporthoz arra volna szükségük, hogy Szov­­jetunió-szerte egy-ké­t fős kis­kereskedelmi irodákat állít­hassanak fel. Köveskúti Lajos, az OKISZ és a Híradástechnikai Szövet­kezet elnöke arról beszélt, hogy amennyiben nem tudják főleg a könnyűipari szövetke­zetek tovább is megtartani szovjet piaci pozícióikat, ak­kor néhány éven belül a kapa­citásukat a tőkés exportter­mékek gyártására szeretnék átállítani. Ehhez azonban né­mi kormánytámogatás is kel­lene. A gépipari és elektroni­kai szövetkezetek továbbra is jó értékesítési lehetőségeket látnak a Szovjetunióban. Gábor András, a­ Tungsram vezérigazgatója szerint kapcso­lataink új szintre emeléséhez elengedhetetlen, hogy elfoga­dott rubelkitermelési mutatót adjanak meg, és ezt tekintsék a támogatás alapjának.­­ Vaj­da Miklós, a Volánpack Vál­lalat vezetője már működő szovjet vegyesvállalatról szá­molt be, de mint elmondta, ez csak sziget, nem köthet még belföldön sem önállóan szerző­dést, nemhogy külföldön. S így nagyon nehéz a dolguk.­­ Lá­­zár Lajos, a Magyar Elektro­technikai Ellenőrző Intézet igazgatója arról beszélt, hogy a minőség ellenőrzését mindkét oldalról meg kell szigorítani. INDULÁS ELŐTT Iklódy Gábor, Köveskuti Lajos Kázsmér János, Horváth Ede SZOMBATI PÁRBESZÉD VÁLLALATVEZETŐKKEL A majd hatórás tanács­kozás 25 felszólalójának vala­mennyi gondolatát aligha le­hetne ismertetni. Pedig fontos megállapításokat mondott Ko­lozsvári János, a Budaprintt vezérigazgatója, vagy Bognár Ferenc, a Május 1. Ruhagyár vezetője. S akkor még nem is beszéltünk Csűri István, a Merkur, Bertha Istvánná, az Ágker Kft. vezetőjének gon­dolatairól, vagy Bérczi Fe­rencnek, a Vegyépszer vezér­­igazgatójának fejtegetéseiről a tengizi beruházás ügyé­ben, s az utolsóként felszó­laló Sipőcz Lajosnak, a Ti­szai Vegyikombinát megbízott vezérigazgatójának a közvet­len vállalati kapcsolatokat érintő észrevételeiről. Annyit viszont feltétlenül el kell még mondani: régebben -­ nem volt divat ilyen őszinte (Gerse László rajza) hangot megütni, mint tették . Remélem, el tudok majd igazodni ezúttal a vállalatvezetők. „Ez az új munkastílus" — jegyez­évi 450 millió rubeles szod­a- aztán ha MTZ 50-es trakto­­né meg bizonyára Grósz Ká­lista exportjuknak a felét a­zok kellenének, akkor a kon­­roly, aki egyébként megkö-Szovjetunióban realizálják, tingentált MTZ 80-as helyett szinte az értékes tájékoztató­így gazdag tapasztalatokra hiába is kérnének azt. A má­­sokat. A tanácskozás résztvevői (Sugár György felvételei) GRÓSZ KÁROLY: összhangban állunk a szovjet megújulással A vállalatvezetők tájékoz­tató felszólalásait Grósz Ká­roly azzal köszönte meg a szombati tanácskozáson, hogy igen hasznos segítséget nyúj­tottak. Különösen azáltal, hogy megoldásra váró kérdések is felszínre jöttek. Ez a találko­zó is — mint mondotta — be­illeszkedik abba a sorba, amelyben a kormány vezetői rendszeresen ismerkednek a gazdasági élet különféle terü­leteinek vezetőivel, irányítói­val. Részben ellenőrzik őket, részben impulzusokat várnak, mint ez esetben is, de min­denképpen sok tapasztalatot szereznek. — A találkozó ismételten meggyőzött arról: óriási élni akarás van vállalatainkban — jelentette ki. — Meggyőzött arról is, hogy nagy öntevé­kenység, útkeresés, alkalmaz­kodási készség bontakozott ki a gyorsan változó szocialista célokhoz, gazdasági struktúrá­hoz. Hozzátette: a rendkívül nagy perspektívát nyújtó piaci kihívásra azonban nem tud­nak csak a vállalatok választ adni, mint ahogyan csak a kormány sem. Együtt kell fo­lyamatos párbeszédben keres­ni a válaszokat. Kevés csupán az elszántság és a cél ismerete, nagyon fontos, hogy megtalál­ják az új módszereket és esz­közöket, amelyekkel a célt el lehet érni. Ennek kapcsán utalt arra, hogy azért is biza­kodó a moszkvai útja előtt, mert a Szovjetunióban végbe­menő változások hasonló irány­ba mutatnak a célok kijelö­lésében, a módszerek felkuta­tásában. A demokratizálás konferenciája A továbbiakban a párt fő­titkára értékelte az SZKP pénteken befejeződött 19. országos értekezletét. Minde­nekelőtt azt hangsúlyozta, hogy a szocializmus nemzetközi méretű megújulása és a hazai reformtörekvéseink szempont­jából egyaránt nagy jelentő­ségű a Szovjetunióban meg­indult átalakítás. A 19. pártkonferenciát nagy érdek­lődés és őszinte rokonszenv kísérte hazánkban is — mon­dotta, majd így folytatta: — A konferencia az átalakí­tási folyamat kiemelkedően fontos állomása volt. Sorsdön­tő jelentőségét abban látjuk, hogy megerősítette az SZKP XXVII. kongresszusának irány­vonalát, új lendületet adott az átalakítás, a demokratizálás folytatásához. E döntés mil­liók várakozását fejezte ki, bizonyítva, hogy az átalakítás nem egy a szocializmus fele­désbe merülő reformkísérletei közül, hanem következetes, reményteli forradalmi vállal­kozás.­­ A 19. pártkonferencia joggal szerepel majd a törté­nelemben mint a demokrati­zálás konferenciája. Gondol­kodásmódját és határozatait a demokrácia erősítésének igé­nye hatotta át, legyen szó bel­politikáról vagy a demokra­tikus nemzetközi viszonyok megteremtéséről. Döntései mö­gött az SZKP nagyon fontos, a szó szoros értelmében törté­nelmi jelentőségű következte­tése áll: a szocializmus meg­újulása csak a teljes demokra­tizálás,­­ a következetes, átfogó politikai és gazdasági reform útján, s kölcsönhatásában va­lósulhat meg. A kulcskérdés ma a politika. Erre utalnak Gorbacsov elvtárs szavai: „Ha a politikai rendszer mozdulat­lan, változatlan marad, nem boldogulunk az átalakítás fel­adataival sem.” — A politikai rendszer re­formjára előterjesztett prog­ram jelentős politikai és el­méleti teljesítmény. Nem ke­vesebbről van szó, mint olyan hatékony mechanizmus kiala­kításáról, amely képessé teszi a politikai intézményeket a folyamatos megújulásra, s elő­segíti az irányváltást a gazda­ságban és a társadalom más szféráiban. Csak elismerő sza­vakkal szólhatunk azokról a javaslatokról, amelyek a taná­csok szerepének növelésére, a kollektív testületek tevékeny­ségének erősítésére irányul­nak. Mindez minőségi változás lehetőségét rejti magában, hi­szen a dolgozó embereket te­szi a társadalmi folyamatok cselekvő részeseivé. Magyar szemmel nézve is nagyon fon­tosak azok a tervezett intéz­ményi és jogi megoldások, amelyek az alulról jövő társa­dalmi önszerveződést, önigaz­gatást ötvözik az össztársadal­mi érdeket kifejező központi törekvésekkel. A korszerű el­lenőrzési mechanizmus kiala­kítására előterjesztett elképze­lésekkel a szovjet kommunis­ták nagyon fontos kérdésre kerestek választ: miként lehet a jó politika, a jó döntések megvalósulását az ellenőrzés­sel segíteni, kiszűrni vagy leg­alábbis csökkenteni a tévedés lehetőségét. A korszerű ellen­őrzés egyúttal politikai bizto­síték is az ellen, hogy megis­métlődhessenek a múlt súlyos hibái és tragédiái. Új megítélés a párt szerepéről . Fontos, bennünket is foglalkoztató tapasztalatot jelent a párt vezető szere­pének új felfogása. Az SZKP a társadalom vezető ereje­ként, tényleges politikai párt­ként kíván dolgozni. Felelős szerepét a demokratizálódó társadalom viszonyai között, az alkotmány és a törvények tiszteletben tartásával érvé­nyesíti. Az átalakulás sors­­kérdéseként jellemezték a párt- és az állami szervek funkcióinak elhatárolását. A pártkonferencia olyan demok­ratikus belső viszonyok ki­alakítását sürgette, amelyek lehetővé teszik az alapszer­vezetek, a párttagok részvé­telét a politika alakításában, szervesen összekapcsolják a nyíltságot, a korszerű tájé­koztatást, az eltérő vélemé­nyek összevetését a politika melletti egységes kiállással, az egyéni felelősséggel. — A pártkonferencia dön­tései — erre az igen élénk, tartalmas és elkötelezett vi­tából jogosan következtethe­tünk — kollektív gondolko­dás eredményei. A párttagok érezhették, hogy az ő mun­kájuk, élményanyaguk is ré­sze az átalakítás nagy művé­nek. A társadalmi párbeszéd jelezte azt is, hogy az SZKP a fejlődés természetes velejá­rójaként vállalja az elvi vi­tát, a konfliktusokat, s szü­letőben van a mai viszonyok­nak megfelelő, fejlett politi­kai kultúra, az erre épülő közszellem és korszerű konf­liktuskezelés. Ennek tanulsá­gai számunkra is fontosak. Korszerű szocializmus — A pártkonferencia nem­zetközi jelentőségét aláhúzza, hogy az átalakítás nemzeti műhelyében született vála­szokkal hozzájárult a szocia­lista világ előtt álló közös feladat megoldásához, a meg­újulás társadalmi-ideológiai kérdéseinek megválaszolásá­hoz. Közelebb vitt a szocia­lizmus korszerű felfogásához. Olyan társadalom képét vá­zolta fel, amely az emberért van, ahol a reform nem ön­cél, hanem az ember igényei jobb kielégítésének eszköze. Aligha lehet túlértékelni an­nak jelentőségét, hogy a po­litikai rendszer átalakítása kritériumaként is azt fogal­mazta meg: segíti-e vagy sem az emberek jogainak gazda­gítását.­­ Nagy jelentősége van, hogy a pártkonferencia az ed­digi irányvonal továbbvitele mellett foglalt állást külpoli­tikai téren is. Az elmúlt há­rom év szovjet külpolitikai teljesítménye világszerte el­ismerést váltott ki, erősítette a Szovjetunió, a szocializmus tekintélyét. A Szovjetunió és a többi szocialista ország erő­feszítései nyomán a világban enyhült a feszültség és ked­vező változások indultak ki­bontakozásnak.­­ Üdvözöljük a szovjet külpolitika sikereit. Mi is úgy gondoljuk, hogy az új gondol­kodásmódra épülő külpolitika lehetővé teszi, hogy a világ realitásai, szocialista céljaink és elveink figyelembevételé­vel, korszerű válaszokat ad­junk a kor kihívásaira. Saját tapasztalataink alapján is egyetértünk azzal a következ­tetéssel, hogy az erőpolitika, a feszültségek növelésére irá­nyuló törekvésekkel szemben a korábbinál szélesebb politi­kai alapon kell és tudunk fel­lépni. Úgy értékeljük, hogy a kelet-nyugati viszony bővíté­se elősegíti hazánk kapcsolat­­rendszerének fejlesztését, kül­politikai mozgásterünk széle­sítését. Hazánk a jövőben is kiveszi részét a béke és a biz­tonság erősítésében, a leszere­lés előmozdításában.­­ Nagy jelentőségűnek tart­juk a Szovjetunió erőfeszíté­seit a szocialista országok együttműködésének korszerű­sítésében. A magunk részéről is egyetértünk azzal, hogy kapcsolataink internaciona­lista lényegét meg kell sza­badítani az idejétmúlt be­idegződésektől. A jövőben is fontosnak tartjuk kétoldalú kapcsolataink, illetve a Var­sói Szerződésben folyó sokol­dalú együttműködésben a rendszeres konzultációt, állás­pontunk összehangolását az alapvető kérdésekben, s egy­úttal a nemzeti külpolitika sajátos lehetőségeinek mind teljesebb és eredményesebb érvényesülését. Közös utak, érdekeltségek — Az SZKP pártkonferen­ciája is arról győzött meg bennünket, hogy nemcsak az MSZMP és az SZKP tenniva­lói hasonlóak, de a társadalmi megújulás, a reformok, a de­mokrácia fejlesztésének meg­ítélésében is összhang van kö­zöttünk. Örömmel láttuk, hogy a közös érdekeltség jegyében az SZKP pártkonferenciáján megkülönböztetett figyelem­mel szóltak a szocialista or­szágok, köztük hazánk tapasz­talatairól. A szocialista orszá­gok, mindenekelőtt a Szovjet­unióban megindult átalakulás számunkra kedvező történel­mi feltételt jelent. Tőlünk függ, képesek leszünk-e a kül­ső környezet ösztönző hatását hazai reformfolyamataink se­gítésére használni a megúju­lást előmozdító mechanizmu­sok, az előrehaladás számára kedvező értékrend kialakítá­sával. Arról szólt végül Grósz Ká­roly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke, hogy országaink között ma nincs és nem is lehet szó másolásról. Van azonban amiből tanulha­tunk. Vannak tapasztalatok, amelyek saját társadalmunk korszerű fejlődése számára is hasznosak. — Meggyőződésünk — hang­súlyozta —, hogy új minőséget szül a fejlődésben, ha tanu­lunk a tapasztalatokból. A lét­rejövő új sokban hasonlít az eredeti példára, de sokban kü­­­lömbözik is attól, hiszen ötvözi az adott ország gazdag, sem­mivel sem pótolható saját él­ményanyagát és bölcsességét. A tanácskozásról tudósított: LÖKÖS ZOLTÁN MEIXNER ZOLTÁN vasárnapi ----------. (Híb­&k ) .......................................................... VBB^SibmS^ 3 y

Next