Vasárnapi Hírek, 1989. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-01 / 1. szám

Pármi üzenet a nemzetiségekről Kisebbségi sorsok Európában £ A nemzetiségi kérdés va­­­­lamilyen mértékben föl­­­­dünk majd minden orszá­­­­gát érinti. Kétezer nemzet, ^ nemzeti kisebbség és nem­­­ zetiség létezik. S az embe­­­­riség abszolút többsége — ^ számítások szerint kilenc­­­ ven százaléka — több vagy­­ sok nemzetet, nemzetiséget ^ tömörítő államokban él. A ^ túlnyomó többségből mint­­­­egy 600 millió ember sorsa ^ súlyos, néha válságos. Ők ^ azok, akiknek a kisebbségi, ^ gyakran alávetett sors ju­­£ tett, s az őket érintő prob­­l­­lémákkal megdöbbentően­­ sok ország küszködik. A­­ nemzetiségi kérdés a szo­­­­cialista országokat is érin­­­­ti. A kérdés bonyolultságát­­ és sokszínűségét néhány ki­­t­ragadott példa is igazol­­t­hatja. Kevesellt önállóság A baszkok az egyik olyan nemzeti kisebbség, akikről szinte mindennap hallunk. A Spanyolországban és Fran­ciaországban élő ősi népcso­port tiszteletre méltó szívós­sággal és rendkívüli kitartás­sal őrizte meg évszázadok vérzivatarain át sajátos nyel­vét, kultúráját, nemzeti je­gyeit. Nemrég megkapták a sza­bad nyelvhasználat jogát, saját rádió- és tévéműsoruk, könyvkiadásuk van. Baszk­föld olyan autonóm nemzeti­ségi terület, amely saját par­lamentjén keresztül — a had­ügy és külügy kivételével — önállóan intézi ügyeit. Még­­sincs nyugalom közöttük: a Spanyolországtól való teljes elszakadást, az önálló baszk államot követelő ETA céljai elérésének egyetlen fegyverét a terrorban látja. Az ulsteri órám Hat és fél évtizede, 1922 óta tart a véres ulsteri testvérhá­ború, azóta, hogy a hat észa­ki, iparilag fejlettebb grófság leválasztásával az ír kérdés létezik. Észak-Írországban fő­leg vallási mezben jelentkez­nek a társadalmi, gazdasági és osztályellentétek a kéthar­madnyi, Londonhoz hű protes­táns és a félmilliónyi katoli­kus között. Utóbbiak közül sem követeli mindenki okvet­lenül az ír területek egyesíté­sét, többségük beérné azzal, ha egyenlő feltételeket kapna a protestánsokkal, nem len­ne velük szemben alárendelt, és csökkenne a körükben hu­szonöt százalékos munkanél­küliség. Engedményekre is hajlandók lennének, sokan már belefáradtak a harcba, az állandó öldöklésbe. A katoli­kus földalatti gerillaszervezet, az IRA terrorja s az ellenter­ror túl sok áldozatot követelt már: több ezer halott és több tízezer sebesült a bizonyí­ték, hogy erőszakos úton sem­milyen kérdés meg nem old­ható. Menekülés Koszovóból Jugoszlávia legszegényebb csücske Koszovó. Itt él a ju­goszláviai albánság legna­gyobb része. Kultúrájuk, ha­gyományaik eltérőek a szlá­­vokétól, és nekik a szocialista forradalom éveiben is nagyobb utat kellett megtenniük. A ki­rályság idejében Koszovóban egyetlen albán iskola sem volt, az írástudatlanság elérte a 83 százalékot. A régi hagyomá­nyokat ma is jobban őrzik, és a régi iszlám illem, még né­hány évtizede is kötelező volt a vérbosszú. Magas a születé­si arányszám, döbbenetes, öt­venszázalékos a munkanélkü­liség. 1981-ben ütötte fel külö­nösen erőteljesen a fejét a szeparatista, nacionalista moz­galom, s a szerbek, crnagorá­­cok azóta tömegesen menekül­nek el Koszovóból. Kétnyelvű ország Sok feszítő gondot és véres ellenállást vált ki világszerte a n­emzetiségek, a kisebbsé­gek helyzete, pedig — mint mindent — ezt is meg lehet oldani. Bizonyíték erre egy olyan ország, ahol van ugyan nemzetiség, nincs viszont „nemzetiségi kérdés”, Finnor­szág. A Finn Alkotmány 14. paragrafusában és a hozzá csatlakozó törvényekben rög­zítették a háromszázezernyi svéd jogait. 1922 óta törvény írja elő, hogy az állam nem­zeti nyelve a finn és a svéd. Kétnyelvű az egész ország, minden közszolgálati alkalma­zott is köteles mindkettőt beszélni. A Finn Akadémia rendszeresen végeztet kutatá­sokat a kisebbség helyzetének felmérésére, hogy az éppen feltárt hiányosságok felszá­molására összpontosítsák az anyagi erőforrásokat. A své­deknek természetesen iskolái, könyvtárai, sajtótermékei van­nak, s egyre jobban előtérbe kerül a 2500 fős lapp kisebb­ség jogainak védelme, kultú­rájának, hagyományainak megőrzése is. Mesterséges beolvasztás Románia tájain két, két és fél millió magyar él — becsült adatok szerint. Ez az ország lakosságának mintegy 12 szá­zaléka. A román népszámlá­lási statisztikák kétmilliónál lényegesen kevesebb magyart ismernek el: kb. 1,7 milliót. Minden országban van egy­fajta természetes beolvadás is, például a vegyes házasságok révén, Romániában azonban a magyar s az annál kisebb lé­lekszámú német nemzetiség asszimilációját mesterségesen gyorsítják, olyan eszközökkel, amelyek világszerte megütkö­­zést keltettek. Erdélyben a végző fiatal embereket több esztendős szerződéssel a kár­­pátontúli színromán vidékekre telepítik. A helyükbe román ifjú értelmiségieket telepíte­nek teljesen magyarlakta te­rületekre. Ami a nemzetiségi lét szem­pontjából alapvető nyelvi fel­készítést illeti: a valaha két tanítási nyelvű Bolyai—Babes egyetemen a magyar nyelvű képzés a nyolcvanas évekre kizárólag a magyar szakra szorult vissza. A hallgatók száma mindegyre csökken. Magyarországon utoljára 1979- ben végeztek Romániából jött magyar nemzetiségű hallga­tók. Azóta nem küldenek ösz­töndíjasokat. A nemzetiségi diá­kok számára pedig kifeje­zetten tilos magyarországi jegyzet, illetve szakirodalom felhasználása. Sokatmondó tény az is, hogy két esztendő alatt a nyolcvan százalékban magyarlakta Ko­­vászna és Hargita megyékbe 240 csak románul tudó peda­gógust helyeztek. Ez természe­tesen azzal a következménnyel jár, hogy az iskolákban az ok­tatás csakis románul folyik. Új jelenség, amiről idén ér­kezett jelentés: a magyar vá­rosnegyedek óvodáinak zsú­foltságára hivatkozva a leg­kisebbeket a közeli román óvodába küldik. Halálra ítélt falvak A falurombolási tervekkel, amelyek elsősorban — noha nem kizárólag — a nemzeti­ségek lakta helységeket érin­tik, már foglalkozott a világ­sajtó. Augusztusban közölték az első hétszáz „halálraítélt” falu listáját. Vannak jelenté­sek, amelyek szerint e tervek végrehajtását a nemzetközi közvélemény tiltakozása nyo­mán lelassították. (Mint isme­retes, szót emelt az európai értelmiség színe-java.) A bull­­dózerezés azonban csak egy átfogó koncepció legláthatóbb és legfelháborítóbb elemét je­lenti. A hivatalos magyar politi­ka, amely az ENSZ-alapok­­mány eszményeiből, a helsinki alapelvekből indul ki, min­dent megtesz ami tőle telik, hogy az erdélyi magyarok egyenjogú polgárokként, a XX. század embereihez méltó mó­don élhessenek hazájukban. Ugyanakkor az egyetemes ma­gyarság iránti felelősségtudat jegyében otthont ad mindazok­nak, akik Magyarországot vá­lasztották. Az áttelepülők szá­mának gyarapodása minden jelzőnél egyértelműbben mi­nősíti azt a folytatódó gya­korlatot, amely súlyosan kompromittálja a szocializmus eszményeit is. Tegyen lépéseket... Érthető, hogy hazánk az el­sők között reagált arra, hogy a Vatikán december 9-én nyilvánosságra hozta II. János Pál pápa 1989. január 1-jén, a katolikus egyház békevilág­napján elmondandó beszédét, amelyben síkraszáll a nem­zetiségi kisebbségek jogainak tiszteletben tartásáért. A ma­gyar Országgyűlés állásfogla­lása egyetértéséről biztosította e gondolatokat és felszólította a kormányt, hogy tovább­ra is kísérje figyelemmel a határainkon kívül élő ma­gyar nemzetiségek helyzeté­nek alakulását, nemzetközi szervezetekben és fórumokon tegyen lépéseket annak javí­tása érdekében. mv Az egész ország összefogott, hogy széppé és emlékezetessé tegye a Romániából menekült gyermekek első itteni karácso­nyát. A Magyar Vöröskereszt Arany János utcai központjában három napig várták műsorok és ajándékok őket Részvénybotrány -fejet hullásával... Japán belpolitikai életét alapjaiban rázza meg az a fél éve kirobbant részvénybot­rány, amelynek következté­ben idáig lemondásra kény­szerült a miniszterelnök-he­lyettes. Takesita Noburu kor­mányfő kénytelen volt átala­kítani a kabinetet és pénteken — 60 órával a kinevezése után — meg kellett válnia bársony­székétől az új igazságügy­­miniszternek is. Legalább két­száz ember keveredett bele a Rescuit Cosmos konglomerá­tum részvényügyletébe, amely erősen vesztegetésgyanús. A cég a Japánban jól bevált gya­korlathoz­ folyamodott. ..apró szívességet” tett, kibocsátásuk előtt felhívva a politikusok és legszűkebb környezetük fi­gyelmét a cég részvényeire. A hivatalos jegyzés előtti részvényeket felajánlotta meg­vételre a szigetország politi­kai és gazdasági élete színe­javának. Sokuknak még meg is hitelezte a részvények vé­telárát, ugyanakkor az érték­papírok hivatalos — nyilvá­nos — jegyzésük után azon­nal névértékük többszörösét érték, sok millió jen indoko­latlan haszonhoz juttatva tu­lajdonosaikat. Az apró szívességek a volt kormányfő, Nakaszone Jaszu­­hiro környezetét éppúgy érin­tették, mint Abe Sintarót, aki jelenleg a kormányzó Liberá­lis Demokrata Párt főtitkára, de még Takesita távoli roko­nát is megkörnyékezték. A jogtalan haszon azonban nem magánzsebbe vándorolt. A ja­pán politikai élet egyik sajá­tossága ugyanis, hogy a poli­tikusok — élükön a parlamen­ti képviselőkkel — sokszor 10 -20 fős titkárságot tartanak fenn, saját pénzükből, ponto­sabban adományokból. (Egy­­egy titkár évi jövedelme át­lag 3 millió jen.) Emellett szá­mos rendezvényen n­emcsak részt kell venniük, hanem ajándékot is kell adniuk. (Pél­dául iskolaavatáskor zongo­rát.) Több száz fogadáson vesznek részt, amelyekre egyenként 40-50 ezer jen ér­tékű ajándékot visznek ma­gukkal mindegyikre. Üres kéz­zel ők már semmilyen rendez­vényre sem mehetnek. Egy­­egy képviselő éves kiadásai félmilliárd jenre rúgnak, ami­nek a fedezéséhez pártolóik egyenként maximum másfél millió jennel járulhatnak hoz­zá. A Recruit cég elnöke azzal védekezett a parlamenti meg­hallgatásakor, hogy a részvé­nyek juttatásával ugyanez a Cél vezérelte. Azt azonban el­felejtette említeni, hogy cégé­­nek milyen haszna származott abból, hogy több kormánybi­zottságba és parlamenti ta­nácsadói testületbe beválasz­tották. Az ellenzéki pártok — élü­kön a szocialista és a kommu­nista párttal — követelik, hogy Takesita és a kormány mondjon le, és általános vá­lasztások kiírásáért harcol­nak, hogy tisztakezű hon­atyák kerüljenek a parla­mentbe, következésképp a kormányba. Trom András 1989. JANUÁR 1., VASÁRNAP ­ A most hatvankét esztendős tudós, Fred Aldrich, az új­fundlandi, Saint Johns-i egyetem biológiaprofesszora azzal kezdte nyilatkozatát, amelyet a hamarosan kezdődő kutatóút előtt tett, hogy az elmúlt 25 évben, amióta ez­zel a kutatási témával is fog­lalkozik, mindig erről a lehe­tőségről álmodott. A lehető­ség: a professzor, négy társá­val az új-fundlandi Bona­­vista-öbölben egy kisméretű, több üvegablakkal épített ten­geralattjáróval leszáll a mélybe az óriáspolipok életé­nek tanulmányozására. Az öt utas ,egyike — akik­­a hat méter hosszú tengeralattjárón dol­goznak majd — az amerikai National Geographic Society fényképésze, tehát érdekes ké­peket is látunk majd a tenger­mélyről. A világ — a tudományos vi­lág is — viszonylag keveset tud az óriáspolipokról. A lá­­basfejűek osztálya nyolc­karúak rendjébe tartozó puha­testű tengeri állatfaj egyik­másik változatáról, a főként az Atlanti-óceánban élő hajós­polipról és a Földközi-tenger vizében élő pézsmapolipról, meg néhány más változatról a szakkönyvek bővebben szól­nak. De az óriáspolipnak so­káig csak a léte volt a bizo­nyított — amikor a múlt szá­zadban Verne Gyula egyik hí­res könyvében, a „20 000 mér­föld a tenger alatt” című al­kotásában emlegette az óriás­polipokat. Legutóbb a múlt esztendő végén jelentették halászok és hajósok a Bonavista-öbölből, hogy óriáspolipokat láttak — évtizedek óta mindig novem­­berben-decemberben érkeztek ugyaninnen hasonló jelzések. A Bonavista-öblöt, amely a Kanada keleti partja előtt el­terülő Ú­j-Fundland sziget északi felében van, érinti a hűvös Labrador-áramlat é­s az eddigi megállapítások sze­rint a nagyjában még ismeret­len állat, az óriáspolip a hideg vízben érzi magát a legjobban. Aldrich professzor elmondotta: részben egy odaszállított ton­halrajjal, részben ingerlő vö­rös fénynyalábbal kísérlik meg a tengeralattjáróhoz kö­zel csalogatni az óriáspolipo­ o­kat. „Úgy vagyunk ezzel, mint a legutóbbi sikeres búvárbra­vúrig az 1912-ben az éppen Új-Fundland partjai közelében elsüllyedt híres Sritanickal. A luxushajóról is csak annyit tud­tunk addig, hogy ott hever a tenger mélyén, de nem láttuk. Az óriáspolipokról is tudjuk, hogy vannak, a hogy hol buk­kantak fel az elmúlt időkben — ide soha senki nem látta még őket." Az expedíció a tenger élő­világának kutatói körében an­nál inkább is szenzáció, mert Aldrich és társai részletes ter­vet dolgoztak ki, miként fog­nak majd hálóba egyet-kettőt a ritka állatok közül és juttat­ják majd a tengeralattjáró se­gítségével a szárazföldre, hogy Saint Johnsban, az egyetem kutatóintézetében, először a világon, alaposan megvizsgál­ják. Nem Verne találta ki A világ 4 tájáról ♦ Életveszélybe került há­rom bálna Omán partjainál: egy sekély vizű homokpadra vetődtek. Szerencsés megme­nekülésüket egy közelben ját­szadozó delfincsapatnak kö­szönhetik. Ők mutatták meg a tengerre kivezető utat az óriá­soknak. ♦ A boroscímkék gyűjtése a legdivatosabb új hobbi egy ka­liforniai házaspár szerint. Wattkenék negyvenezer dara­bot szedtek már össze és újab­ban negyedévenként megjele­nő lapot adtak­­ki szenvedé­lyükről. Az újságnak máris száz előfizetője van. ♦ Kína távközlési műholdat állíto­tt Föld körüli pályára, amelyik a­­telefonösszekötte­­tést és a televíziós közvetítést javítja a távoli területeken. Ez egyébként Kína negyedik sikeres műholdfellövése. ♦ 11: János Pál pápa fi­gyelmeztette az anglikán egy­házat: súlyosan árthat a ke­resztény egységnek, hogy ezen­túl nőket is püspökké avathat­nak. A nyári döntés tehát ren­geteg fejtörést és gondot okoz az egyházfőnek. ♦ Az év legtöbbet panasz­kodó emberének járó díjat megosztva kapta két amerikai tévéevangelista, Jimmy Swag­­gart és Tammy Faye Bakker, mert a legnagyobb nyilvános­ság előtt és a legnagyobb hang­gal sajnáltatták magukat egész évben. ♦ A fehér férfiak esnek leg­inkább áldozatul Dél-Afriká­­ban az egyre terjedő AIDS- nek. Idén 86 beteget regisztrál­tak, 48-cal többet, mint tavaly és negyvennégy közülük már meg is halt. ♦ A gazdasági csoda világ­­rekordnyi üzemi balesettel jár együtt Dél-Koreában: a hiva­talos statisztikák szerint 1985 és 1987 között 5139 dolgozó vesztette életét és több mint 25 ezer súlyosan megsérült munka közben. ♦ Tizenegy év után újra összeházasodik Don Johnson, a Miami Vice című film hőse és Melanie Griffith színész­nő. Alig egy évig voltak háza­sok, de a rivalizálás akkor tönkretette a boldogságukat. Most, hogy mindketten sztárok lettek, újra megpróbálják együtt. ♦ Énekesekből és filmren­dezőkből alakult új környezet­­védő csoport Ark néven a nyá­ron,­­Londonban. Egyik alapí­tója, Sting szerint a Live Aid­­hez hasonló koncertet szervez­nek Amazónia erdeinek meg­mentése érdekében. ♦ A világ legnagyobb csi­gája egy francia állatbaráté. A másfél kilogramm súlyú csiga egy Afrikából érkező teherha­jó rakodóterébe tévedt be, on­nan került a gazdájához. Már filmfelvételekre is meghívták az Egyesült Államokba. Az önkritikus Reagan Ronald Reagan roppant ön­kritikus.Egyszer már bevallot­ta, hogy „a kemény munka ugyan még senkinek nem ártott meg, de én azért vigyázok is, mert sohasem lehet tudni!” A hamarosan leköszönő elnök egyik legutóbbi beszédében is­mét kipellengérezte saját mun­kastílusát. Elmesélte: „Mihelyt hazatérek Kaliforniába, hanyatt dőlök e­gy kényelmes fotelban, felteszem a lábam az asztalra és szundikálok egy jót . . . Ha jobban belegondolok, nem is igen változik az életem, igaz'”' + Mihail Gorba­rd szeretne gigantikus évi üdvözlőlapot a,\v\v\vk.'s'v_ iowai üzletem Lawlor minder kezének !______________I­get, hogy üdvözölhesse a szov­jet vezetőt: kétmillió aláírásra számít. Vasárnapi (Híre)

Next