Vasárnapi Hírek, 1989. július-december (5. évfolyam, 27-53. szám)
1989-08-06 / 32. szám
Mártha István zeneszerző kivételes ünneppel ajándékozott meg bennünket a hétvégén. Ahogy vártuk, reméltük, a kapolcsi művészeti napok rendezvénysorozata pusztán önmagában is alkalmas lenne, hogy figyeljünk rá, hiszen egyedülállóan fantáziadús programmal, nemcsak egy falu népét, hanem egy vidék, ezen keresztül az ország közvéleményét is elkápráztatta. Mindenekelőtt magával a példájával, mert a kapolcsi kulturális és természetvédelmi egylet nemcsak erre a rendezvénysorozatra szövetkezett, hanem azt is jelezte: ha van kohéziós erő, akkor a hajdani élő és nemes faluközösség szellemisége feltámasztható, s a helybeli lakosok nemcsak nézői, hanem tevékeny résztvevői is az ünnepségsorozatnak, azzal, hogy kicsinosították, fellobogózták a falut, kialakították közösségi munkával a játéktereket. Zeneszó a kocsmaszínben Maga a fesztivál, az ünnep kora délután elkezdődött a kocsmaszínben, ahol a kapolcsi zenészek szórakoztatták a betérőket, akik ámuldozhattak a falakon látható képeken, lapkivágásokon, fotómontázsokon, s mintha csak a díszletből szólalna meg Galkó Balázs, a félmúlt dalait, művi romantikáját rendítette meg énekszámokban, kedélyesen, hangulatosan, ironikusan. A Mandel Quartett a katolikus templomban Mártha István irányításával, a Hóvirág együttes közreműködésével nemes, szép, ódon zenei világokat csendített meg. A fiatalabb generáció pedig Hegedűs D. Géza, Cseh Tamás, Sándor György, Pelsőczi László vendége lehetett. A legifjabbakat, a gyermekeket a patakparton Levente Péter és Gryllus Vilmos játéka szórakoztatta. A legnagyobb — bízvást írhatom, színháztörténeti érdekességű — esemény, amely szó szerint túlmutathat e falu szép határain, Csokonai Karnyónéjának előadása volt a domboldalon, a magtárszínben. Csiszár Imre rendezésében eredeti, megkapó, stílusos hangszerelésben jelent meg a vígjáték és egyszerre idézte a hajdani diákszínjátszás kedélyességét, hangulatát és a mai színészet felszabadult komédiázását. Berek Kati Karnyónét tragikomikusan bizarr, végletesen merész komédiás hatásokkal ábrázolta, a két szeleburdi pénzvadász kalandort Bregyán Péter és Nemcsák Károly mesterien karikírozta, Kubik Anna Boriskát, a szolgálólányt hanggal, mosolylyal, mozdulatokkal egyaránt remekül jellemezte. Vayer Tamás díszlete, Gryllus Vilmos zenélése igazi játszótársa volt a rendezőnek. Illés Jenő Damoklész kardja Még el sem kezdődött az idei nyári színházi évad, amikor már tudtuk: könnyen lehet, ez az utolsó szezonja még az olyan nagy tradíciói a szabadtéri színházaknak is, mint a Gyulai Várszínház vagy a Szegedi Szabadtéri Játékok. Más játszási helyek csak a legkülönfélébb pénzügyi trükkökkel tudták megvalósítani elképzeléseiket. Több helyen pedig kényszerűen elhaltak a korábbi jó kezdeményezések (mint például Kőszegen, ahol tavaly vitathatatlan sikert aratott az operajátszás meghonosítása). Mindamellett akadt egy-két új próbálkozás, voltak mindenre elszánt (s többnyire naiv) emberek, akik a kedvezőtlen körülmények dacára is hittek a jó ügyben — mint például Kapolcson vagy Zsámbékon. Sajnos hamar be kellett látniuk: szél ellen nem lehet... Jelenleg olyanok ugyanis a pénzügyi feltételek, az adó- és más financiális megkötések, hogy minden hasonló vállalkozás szinte eleve kudarcra ítélt. A struktúra egyáltalán nem segíti az értékőrzést vagy az értékteremtést, gyakorlatilag nem tesz különbséget a harmadosztályú haknibrigád és a Nemzeti Színház vagy az Operaház legjobbjainak produkciója között. De nem érzékel különbséget a kulturális (színházi) produkció és a szolgáltatóipari tevékenység között sem. Az ókori történet szerint Szirakuza királya, Dionüsziosz egy lakomán egyetlen szállószőrre függesztett éles kardot akasztott kedvence, Damoklész feje fölé, hogy érzékeltesse: életünk legboldogabb pillanataiban is ott lebeg fejünk fölött az életveszély. Ilyen kard lebeg a nyári színházak feje fölött is, és senki nem tudja, milyen erős a lószőr__ (-esi-) Budán, este nyolc után Hangulatos nyári vigasság színhelye lesz a Budai Parkszínpad augusztus 9-én és 10- én Budán, este 8 óra után a címe annak a kétrészes nosztalgia-shownak, melyet Szarek Tamás, a magyar könynyűműfaj avatott ismerője szerkesztett A különleges háttérbalettel és tűzijátékkal színesített öszszeállítás a harmincas-negyvenes évek népszerű slágereiből ad csokorra valót: Márkus Alfréd, Eismann Mihály, Buday Dénes, Fényes Szabolcs, Horváth Jenő, Lehár Ferenc, Zerkovitz Béla és a többiek oly jól ismert, fülbemászó dalaiból. Bizonyára nem csalódik a nosztalgiára és a régi slágerekre szomjazó publikum, ha tehát egy kellemes estét a Parkszínpadon szándékozik majd eltölteni. Hiszen szórakoztatásukról közkedvelt előadógárda gondoskodik. Néhányan közülük „ízelítő” gyanánt: Hűvösvölgyi Ildikó, Kállay Bori, Kalmár Magda, Kovács Zsuzsa valamint Straub Dezső, Bende Zsolt, Mensáros László, Berkes János, Bessenyei Ferenc, Bodrogi Gyula. Az előadások fél 9-kor kezdődnek, a műsorvezető Endrei Judit és Szamek Tamás, a zenét Gyarmati István és együttese szolgáltatja. Stoodimmantiára Lehár Ferenc zenéje csendült fel péntek este a szegedi , i 1 UlballMd Dóm téren. Ruszt József rendezésében mutatták be A mosoly országa című romantikus operettet. Képünkön az előadás két főszereplője a Liza grófnőt alakító Pitti Katalin és Szu-Csong életrekeltője, Ilosfalvy Róbert. Rolling Stones: új album, újra turné Megmozdultak a „Kövek” A világ fellélegezhet: nem válással, hanem nagy összeborulással végződött Mick Jagger és Keith Richards immáron évek óta tartó „haragszom rád!” játéka. Ők ketten, továbbá a teljesen alaptalanul a világ legrosszabb rock and roll együttesének nevezett Rolling Stones tagjai az eseményhez illő, grandiózus sajtótájékoztatón jelentették be — ismét turnéra indulnak. Arra a kérdésre, hogy vajon mi motiválta őket egy új album készítésére, és így az ötödik iksz környékén már meglehetősen fárasztónak ígérkező koncertsorozat vállalására, Jagger kertelés nélkül kijelentette: „A pénz!” A dologban lehet valami, bár az üzletemberek számításai szerint az évszázad show-ja alighanem ráfizetéses, a legjobb esetben nullszaldós lesz. Mindenesetre, a költségek fedezésére egy kanadai származású üzletember — Michael Cohl — összehozta a szükséges 70 millió dollárt, ami a legnagyobb összeg, amelyet valaha is megmozgattak a popbusiness-ben. A Stones és menedzserük abban bíznak, hogy a négy kontinensen végigszáguldó cirkusz egyéb bevételei (képeskönyvek, trikók, jelvények, tv-jogdíjak, az eseményről készült videofilm) később busás hasznot hoznak. A sajtótájékoztatón aligalig esett szó a lényegről, vagyis a zenekar régóta várt új albumáról. Jaggerék nem akarták lelőni a poént, aztán az újságírók unszolására egy nem igazán jó minőségű, hordozható kazettás magnón mégis bemutattak egy felvételrészletet. Ebből arra lehet következtetni, hogy a Rolling nem tért el eddigi soundjától, noha Richards azt is elárulta, hogy a „Steel Wheels” című, augusztus végén megjelenő albumon felhasználták azokat a motívumokat, amelyeket annak idején a csapat elhunyt gitárosa, Brian Jones gyűjtött afrikai zarándokútán. A koncertsorozat egyébként szeptember 1-jén az Egyesült Államokban indul, majd a tervek szerint Ausztrália és Japán következik, aztán jön — a jövő év közepe táján a Stones Európába. Honi rajongóikat pillanatnyilag semmivel nem biztathatják, de legyen vigasz, hogy a management a tradicionális showhelyszínnek számító Wembley stadionbeli koncert időpontját sem tudta megmondani... (b) Ajándékkosár Ajándékkosár címmel ismét műsort szervez nyugdíjasoknak a Vidám Színpad különböző vállalatok anyagi támogatásával. Jövő héten két előadást is tartanak. Az eddigitől eltérően a fellépő művészek mennek el a főváros két szociális központjába. Kedden délután 14 órakor a VI. kerületi Rózsa Ferenc utca 67. szám alatt, 17 órakor pedig a XVIII. kerület, Pesti út 17. szám alatt várják a nyugdíjasokat a műsorra, amire a sponzorok —Duna Fűszért Vállalat, Zamat Keksz- és Ostyagyár — jóvoltából természetesen ingyenes a belépés. Szerdán Győrött, szombaton pedig Kecskeméten tartanak hasonló előadást, az előbbit a helyi Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat és a Győri Keksz- és Ostyagyár, az utóbbit pedig a kecskeméti Sütő- és Édesipari Vállalat támogatásával. A műsorban fellépnek: Moldován Stefánia, Gergely Csaba és Magonyi Zsolt operaénekesek, valamint Detre Annamária. A műsorvezető Juszt László lesz. Az előadást szerkesztette Kővári Katalin. Szittya Emil: Látomás Az óbudai Zichy-kastély Kassák Emlékmúzeumában augusztus 8-án nyílik Szittya Emil festőművész kiállítása. A tárlat december 31-ig tart nyitva. Művésztanyák —törzsvendége— Festő volt és író 1910—1920- as éveik európai avantgárd mozgalmainak jelentékeny személyisége, Szittya Emil. Nevét a magyar közönség Kassák Lajos önéletírásának Csavargások című íkötetéből és A ló meghalt, a madarak kirepülnek című eposzból ismeri. Szittya Emil Kassák életeinek e titokzatos szereplője azonban nemcsak legendás csavargó, a menhelyek, a művésztanyák és a bordélyházak törzsvendége volt, hanem a szabálytalan tehetségek fölfedezésére válllalkozó folyóiratszerkesztő és könyvkiadó, tájékozott publicista, bizarr témákkal foglalkozó, próziai, érdekes kultúrtörténeti művek szerzője és mindezek mellett, de nem utolsósorban festőművész. Apollinaire, Picasso és Kassák kortársának és Chagall első méltatójának sokoldalú munkásságát most először Magyarországon is megismerheti a közönség. Kellenek-e még a komédiás viccei? Nyári beszélgetés Horváth Gyulával Csendes, könnyed,kellemes nyári beszélgetésre készültem Horváth Gyulával, aki esténként a Hild udvarban próbálja megnevettetni a közönséget. A hangulatos, várbeli lakásban a művész az idén is, mint hosszú esztendők óta mindig, csak vendég. Ha véget ér az évad, ha bezárja kapuit színháza, a Vidám Színpad, elmenekül nyári lakhelyére, amit ő maga épített Velencefürdőn. Mindig mentsvárnak szánta, de soha nem menekült oda olyan hévvel, mint mostanában. — Borzasztóan nagy találmány ez nekem. Nyughelyem. Életemben talán négy alkalommal mentem el nyaralni. Legutóbb például Ausztriába. Az anyám osztrák nő volt, ott élnek a rokonaim, és amikor vittek körbe-körbe, láttam,hogy ők mennyivel messzebbre jutottak. Ha elutazom, kilépek a világba, utána három hónapig ideges vagyok, mert nem értem, miért nem haladunk mi is gyorsabban. Menekülök Velencefürdőre, mert félek. És én már gyűlölöm a félelmet. Gyermekként féltem a németektől. Aztán az oroszoktól. Változott az idő. És mert hogy az anyám osztrák nő volt, rám akasztották a bélyeget: nyugatos vagyok. Semmi kilátás nem volt előttem. Disszidálni akartam. Elkaptak, és jól megvertek. És most megint félek. Itt mindenki kiteregeti a szennyesét, de puceráj nincs. Kérnék szépen már egy kicsiny tisztítót! Aggódó magánemberként — ön és a kollégái megpróbálnak nevettetni. Most nagy a feladatuk. Sikerrel tudják tenni? — Látja, magánemberként semmi vidámat nem tudok mondani. A színpadon még próbálok vidámkodni. De nem nevet már minden alkalommal egyformán önfeledten a közönség. Sok a gond. Hölgyeim és uraim, jövőre vagy azután kellenek-e még a komédiás viccei? Rövidesen magam is nyugdíjas leszek, vajon mit tartogatnak azok az évek ... Nem nézek televíziót — Mint mondta, búvóhelye Velence. Hogy él ott? — Mindent csinálok. Ások, kapálok, kertészkedem, főzök, élek. Amikor a festményekből, grafikákból álló magángyűjteményemet bemutattam a közönségnek, volt aki figyelmeztetett, hogy inkább dugjam el. Kortárs művészek alkotásait gyűjtöm. Nem dugom el. Annak a kollégának is azt mondtam: hányszor láttál részegen kitántorogni a Fészekből? Én az italon megspóroltam ezeknek az árát. És bemutattam, hogy ne legyenek rossz véleménnyel a színészekről, mert főleg az értelmiség köréből hallani nemegyszer lekicsinylő véleményt, rólunk, komédiásokról. — Hogy tölti a nyár hátralévő részét? — Augusztus 13-ig játszom a Hild udvarban Vinkó József darabjában, a Justitia kombinéban című bohózatban. Szeptember közepéig tart nyári szünetünk, és azt az időt Velencefürdőn töltöm. Elhatároztam, nem nézek televíziót, nem olvasok újságot és megpróbálom lecsendesíteni félelmeimet. Sebes Erzsébet 1989. AUGUSZTUS 6., VASÁRNAP