Vasárnapi Hírek, 1989. július-december (5. évfolyam, 27-53. szám)

1989-11-12 / 46. szám

Reszket a Bokor, mert... Példátlan könyvvizsgálat A megjelenés pillanatától foglalkoztatja a közvéleményt Bokor Imre ezredesnek a Kiski­rályok mundérban című könyve,, mely Czinege Lajos volt honvédelmi minisztert, illetve a leg­magasabb katonai vezetés számos tagját poli­tikai és szakmai alkalmatlansággal, a hatalom­mal való visszaéléssel és a közvagyon mérték­telen herdálásával vádolja. A napilapok, a rá­dió és a televízió híradásaiból kitűnik: az ügy hullámai oly magasra csaptak, hogy a könyv­ben leírtakat külön parlamenti bizottság vizs­gálja. Nem a hadsereg erkölcsi állapotát, hanem azt vizsgáljuk, hogy milyen hatással van Bokor Imre könyve a hadseregre, mennyire segíti annak megújulását. Jelentésünket a kormányfő és az Országgyűlés elé tárjuk, a többi nem ránk tartozik — nyilatkozta a Va­sárnapi Híreknek Gyuricza László, a parla­menti vizsgálóbizottság vezetője. A kilenc­tagú alkalmi bizottságban négy tagot dele­gált a honvédelmi bizottság, kettőt-kettőt az MSZP és a független képviselők csoportja, egyet pedig az ellenzéki frakció. A testület a könyv szerzőjének, a Honvédelmi Minisz­térium és a katonai főügyész képviselőinek meghallgatásával ezen a héten kezdte meg munkáját. Gyuricza László elmondta a Vasárnapi Hí­reknek azt is, hogy a bizottságnak még nincs kialakult munkamódszere, hiszen a feladat példa nélküli, a képviselők nem kaptak eh­hez hasonló megbízatást az elmúlt évtizedek­ben. A könyvben körülbelül hatvan személy szerepel név szerint, akik közül, ha nem is mindenkit, de sokakat meghallgatnak, s az­után határoznak a következő lépésről. Már az első ülés után is látszik, hogy hosszadal­mas lesz a vizsgálat, ezért valószínűleg időn­ként részjelentéseket készítenek és tesznek le az asztalra. Rendkívüli az érdeklődés az ügy iránt, amelynek fejleményeit nem kí­vánják elzárni a nyilvánosság elől. A bizott­ság esetenként dönt arról, hogy az adott meghallgatáson jelen lehetnek-e a sajtó kép­viselői. M­ek,­mundérról,becsületről Czinege Lajos hadseregtá­bornok, 25 évig honvédelmi miniszter, később miniszter­elnök-helyettes, két évvel ez­előtti nyugdíjazása óta is fo­lyamatosan jelen van a köz­életben. Bár maga nem írt memoárt, a nyilvánosság előtt csak nagyon ritkán szólal meg. Most a Vasárnapi Hírek szá­mára adott exkluzív interjú­ban, rózsadombi lakásán vá­laszolt a Bokor Imre könyvé­ben személyét érintő néhány megállapításra­. Tábornoki­­vagyon-becs­lés : Évek óta keringenek mendemondák a Czinege csa­lád mesés vagyonáról. Az ön ügyelvel­­ foglalkozó parla­menti­­ bizottság alighanem most ennek is alaposan utá­nanéz. Milyen eredményre juthatnak? — Nyugdíjam 27 ezer fo­rint. Van egy kocsim. Leány­falun egy kétszintes, száz négyzetméteres alapterületű házam. Ki akartam költözni, de ezt először az hiúsította meg, hogy a beosztásommal járó katonai telefonvonalak kivezetése milliókba került volna. Később rendkívül sú­lyos betegségen estem át, bár­mikor szükségem lehet orvos­ra, ezért nem mehettem. A két lakást már nem tudom fenntartani, ezért évek óta szeretném a leányfalui házam árából ezt a tanácsit meg­venni. Egyébként egyik sem olyan különleges épület.­­ Bokor Imre könyvét ol­vasva elcsodálkozik az em­­ber, honnan tud ennyi min­dent önről és a tábornoki kar többi tagjáról? — A könyv szerzője soha­sem volt közvetlen munkatár­­­sam, nem dolgozott a minisz­tériumban, de időnként meg­fordulhatott az épületben, s bizonyára voltak ott barátai, ismerősei. Könyvének alap­jául tehát olyan pletykák, mendemondák szolgálhatnak, melyek ellenőrzésére, tisztázá­sára beosztásánál fogva módja sem lehetett. .. • Ettől még írhatott iga­zat ... — írhatott volna. Megálla­pításainak jelentős részét té­nyek és bizonyítékok nem tá­masztják alá, sőt egyértel­műen cáfolhatóak. S akad olyan is közöttük, amely nyil­vánvalóan ferdítés, rosszindu­latú rágalom, tábornokokkal vette körül ma­gát. ■— Voltam sorkatona, be­osztott tiszt, elvégeztem a Katonapolitikai Akadémiát. Betöltöttem különböző vezetői posztokat, így az MSZMP Központi Bizottság adminiszt­ratív osztályán felügyeltem többek között a hadsereget is. Ennek ellenére nem gondol­tam sohasem, hogy hadvezéri erényekkel kellene rendelkez­nem." Nem is ez volt a fel­adatom. • De hiszen a könyv sze­rint még nagyszabású had­gyakorlatokat is irányított!? .. Sohasem tudtam megba­rátkozni az Egyesített Fegyve­res Erőkben meghonosodott szokással, hogy a miniszterek vezetik a közös hadgyakorla­tokat. Éppen ezért csak ak­kor vállaltam ilyen szerepet, amikor diplomáciai okokból nem volt elkerülhető. • Az egyik legsúlyosabb, személyét érintő vád, hogy az ország legszebb vidékein, ha­talmas, értékes területeket ke­­ríttetett le, záratott le közpén­zen. Így hódolt zavartalanul vadászszenvedélyének. — Kádár János annak ide­jén figyelmeztetett, hogy a honvédelmi erdészetek létre­hozása, számos ellenséget, kellemetlen órákat szerezhet meg. Igaza lett. Ha felolda­nak a titoktartás kötelezettsé­ge alól, akkor , tökéletesen tisztázhatom magam. Annyit talán így is elmondhatok, hogy a szóban forgó területek többségében szigorúan titkos katonai objektum, más erdé­szetek megtévesztésül, fedésül szolgáltak. Úgy látszik a va­dászterületekről szándékosan keltett legenda olyan hihető volt, hogy még egy magas beosztású főtiszt is­ komolyan vette. Abban azonban nem vagyok olyan biztos, hogy ennyi idő után a külföldi hír­szerzés sem jött rá a való­ságra, hogy a menyasszony ruháját óvja. Lányom ugyanis kiskosz­tümben, fátyol nélkül eskü­dött. • A személyes ügyekről most térjünk vissza arra a megállapításra, mely szerint hozzá nem értő, korrupt, alkal­matlan volt a feladatára a tá­bornoki kar is. A Bokor egy tollvonással ítél élők és holtak felett. A hadseregben 1956 után szinte mindent elölről kellett kezde­ni. Sok, magasan kvalifikált katonai vezetőtől is meg kel­lett válni. Puskát lehet venni, de jó szakembert nem. Így valóban olyanok is kerültek magas beosztásba, akik kellő hozzáértés, elméleti felkészí­tés, gyakorlat híján, csak ne­hezen birkóztak meg felada­tukkal. Tiszteletet érdemelnek azok a tábornokok és főtisztek, akik bár elkövettek hibákat, de helyt álltak mindaddig, amíg felváltotta őket az új, a Szovjetunióban, a hazai Zrí­nyi Miklós Katonai­­Akadé­mián kiképzett vagy az egye­temeken diplomát szerzett nemzedék. Nem születünk hadvezérnek • Bokor ezredes azt állít­ja, hogy önnek nem voltak had­vezetői erényei, s hogy ka­tonai és emberi szempontból egyaránt gyenge képességű Lagziszámla 150 ezerről . De ha ilyen fontos volt a titoktartás, miként lehetsé­ges, hogy éppen a honvédelmi miniszter lánya az egyik tá­bornoki üdülőben tartotta az esküvőjét egy NATO-ország állampolgárával? — Bokor Imrének se került volna túl­ nagy fáradságába kinyomozni, hogy vejem, bár görög származású, Magyaror­szágon született, magyar ál­lampolgár. Apja egyébként magas beosztású tiszt volt a magyar Belügyminisztérium­ban. Szerencsére még megvan az akkori honvédségi üdülőben rendezett lagzi számlája: 150 ezer forintot fizettem a ren­dezvényért. Üzenem Bokor­nak: nem tudom ki, miért és mikor vágta ki az üdülő ró­zsáit. Azért biz­tosan nem. 1989. NOVEMBER 12., VASÁRNAP Volt néhány kínos ügyünk ?— Abból mi igaz, hogy a minisztériumban részeg tábor­nokok grasszáltak? — Volt néhány kínos ügyünk. Ilyen okokból levál­tásokra, áthelyezésekre, idő előtti nyugdíjazásokra is sor került. Nem is mentségül, de magyarázatul szolgálhat, hogy rettenetesen nehéz volt a szol­gálat. Az a mondás járta, hogy a vezérkarba kerülni kitünte­tés, ott dolgozni rosszabb, mint a büntetőtábor. Rendszeresen át kellett dolgozni — gyakran anyagi okok miatt — a terve­ket, a katonai költségvetése­ket. Amit a csapatoknak meg­ígértünk gyakran azt se tud­tuk teljesíteni, s persze hogy azt mondták: hülyék ülnek a vezérkarban. Akadtak, akik rosszul viselték a túlterhelést, a feszültséget, és a pohár után nyúltak. • A megindult parlamenti bizottsági vizsgálat kapcsán egy képviselő azt is kijelen­tette, hogy önt esetleg hon­véddé is lefokozhatják. Nem fél ettől a vizsgálattól? — Nem. Az azonban kétsé­geket támaszt bennem, hogy a bizottság egyik tagja — ahogy azt a Mai Nap november 9-i számában olvastam — már a vizsgálat megkezdése előtt ki­jelentette Szegeden, hogy nincs kétsége bűnösségemről. Az is zavar, hogy a sajtópub­likációk egy része tényként fogadja el a könyv bizonyítat­­lan állításait. Magam sem tudom, hogy számíthatok-e ilyen körülmények között elfo­gulatlan eljárásra, vagy kon­cepciós perre készüljek fel? Csulák András Épül a kártyavár — FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL — Vállalkozók és vállalatok is válthatnak Duna­i hitelkártyát. Esetükben még inkább kézzel­fogható a kártya előnye, mert az árubeszerzéstől kezdve a tankoláson, a reprezentációs ajándék megvásárlásán át, a legkülönbözőbb számlák ki­­egyenlítéséig is használhatják. Gyorsabban forog a pénz, nincs szükség a hosszadalmas, számlás átutalásokra. A hitelkártya a Dunabank emblémájával ellátott vala­mennyi kereskedelmi egység­nél használható. Ott láthatjuk majd ezt a jelet az ÁFOR, a Shell, a Skála, a Centrum, a Csemege, az Amfora, a Kera­vill, az Of­ztért, a Szivárvány, a Röltex és még sok más el­árusítóhely bejáratánál. S aki élni akar a fizetés ezen gyors, kényelmes, na és biztonságos eszközével, annak csupán egy nyomtatványt kell elküldenie fa kártya kibocsátójához, vala­mint be kell fizetnie a kártya­típustól függően az alapössze­get, s a csekély tagsági díjat. A kereskedők december else­jére —, tehát még a nagy ka­rácsonyi roham előtt — fel­készülnek a kártyák fogadásá­ra. Gallai Andrea Kétnaponta kávé, tízévente kabát A létminimum­­szintjén élő férfi tízévente Vásárolhat ma­gának télikabátot, a nő évente egy bugyit, a gyerekeknek há­romévente,­­put­tgyapjúsál,­­a csecsemőnek havonta egy cso­mag papírpelenka. Aki a létminimumon kénytelen élni, an­nak nincs porszívója, asztali rádiója, nem fizet az orvosnak hálapénzt, nem támogatja idős szüleit, a gyerekeinek nem ve­het játékokat. Kétnaponta ihat meg egy kávét, évente vehet egy könyvet, nem fizet elő újságokra, nem járhat étterembe, kirándulni, színházba és múzeumba. Így nem láthatja az Új­pesti Családsegítő Központ létminimum kiállítását sem a Ma­gyar Munkásmozgalmi Múzeumban. A Központi Statisztikai Hi­vatal által hagyott űrt betölt­ve az ÚJCSAKÓ munkatársai tételesen meghatározták azo­kat a fogyasztási javakat, amelyek nélkülözhetetlenek az emberi szükségletek legol­csóbb szintű kielégítéséhez. Ennek alapján állították ösz­­sze a létminimum fogyasztási kosarát, s rendezték meg ki­állításukat az MTA Soros Alapítvány támogatásával. A múzeumban felépítettek egy lakást, amelyben a Térszínház művészei jelenítik meg a lét­minimumon élők mindennap­jait. A felvetett társadalmi problémát jól jellemzi, hogy egy öttagú családtól vásárolt bútorzatot ki kellett egészíte­ni, mert az nem felelt meg egy négytagú család létmini­mumának bemutatására sem. A létminimum alatt élők olyannyira kiszolgáltatottak, hogy az nem lehet érdeke egy normálisan működő társada­lomnak. A kiállítással arra kí­vánjuk felhívni a figyelmet, hogy az emberek magánéle­tébe beavatkozó szociálpoliti­kát normatív, a létminimu­mot állampolgári jogon ga­rantáló gondoskodással kell felváltani. Első lépésként azt várjuk a nagy ügyfélforgalom súlya alatt görnyedő, s talán éppen azért szociális vakság­ban szenvedő államigazgatás­tól, hogy jobban gazdálkodjon a rábízott pénzekkel — mond­ta a Vasárnapi Híreknek Me­zei György, az ÚJCSAKÓ igazgatója. A kiállítási tárgyakat no­vember 12-én elárverezik az újpesti szegények javára a Magyar Munkásmozgalmi Mú­zeumban. K. L. Voksolásból is megárt a sok Vizsgázik az új választási törvény. A fővárosi V. kerület­ben december 9-én időközi választást tartanak — a 14. számú országgyűlési képviselői választókerületről van szó —, de már­is hallani ez ügyben véleménykülönbségekről. Az új törvény szerint hat­vanezer lakossal számolnak az úgynevezett egyéni választóke­rületekben. Csakhogy a 14-es­­ben alig több, mint 26 ezren laknak. Vagyis, bár a válasz­tásokat már az új szabályok­nak megfelelően kell lebonyo­lítani, a területbeosztás még a régi, hiszen Várkonyi Péter lemondása után a jelenlegi parlament megüresedett helyét kell betölteni. Ezért az érintett pártok, szervezetek azt szeretnék, ha a törvényben előírt 750 ajánlás helyett arányosan kevesebb, azaz háromszáz választópolgár aláírása elegendő lenne a je­löltállításhoz " — értesültünk róla az V. kerületi tanácshá­zán dr. Avarkeszi Dezső vl­­titkártól, a technikai előké­születek felelősétől. A szerve­zetek egy része, így a Hazafias Népfront, a Magyar Néppárt, a Magyar Október Párt, a Ma­gyar Szocialista Párt és a Sza­bad Demokraták Szövetsége azt is kéri, hogy az időközi vá­lasztást január 7-én (a népsza­vazással egy időben) tartsák meg, tekintettel az ajánlások gyűjtéséhez rendelkezésre álló szűkös időre. E kéréseket a tanács írásba foglalva továbbította az Or­szágos Választási Bizottság­hoz, amely a jövő héten mond­ja ki a végső szót. •­­ Mi sem bánnánk a módo­sítást, mert a népszavazásokat is figyelembe véve a 14-es vá­lasztókerületben úgy is alakul­hatnak a dolgok, hogy a pol­gárokat öt alkalommal az ur­nákhoz kell hívni, ha a szava­zások eredménye második for­dulót tenne szükségessé — summázza a vb-titkár. — Min­denesetre úgy készülünk, hogy az időközi képviselővá­lasztás december 9-én meg­tartható legyen. Már postáz­zuk azokat az értesítőket, ame­lyek tudatják a polgárokkal, hogy felvették őket a válasz­tók névjegyzékébe. Méghozzá ajánlott levélben, hogy lehető­leg személyesen vegyék át a küldeményt. Egyúttal ugyanis mellékeltük az ajánlási szel­vényt is. Ügyelni kell rá, hogy ez az értesítőhöz kapcsolt, ám arról könnyen letéphető kar­tonlap ne vesszen el, mert ké­sőbb nem pótolható, elkerü­lendő az esetleges visszaélése­ket. Ez ideig Tamás Gáspár Mik­lós (Szabad Demokraták Szö­vetsége) dr. Szíj Rezső (Ma­gyar Néppárt), dr. Szalma Béla (Hazafias Népfront), Krassó György (Magyar Október Párt), és lakossági kezdemé­nyezésre dr. Balázs Péter je­lölési szándékát jelentették be. (patkó) Magyar útlevél külföldieknek is Magyar az, aki magyarnak vallja magát — Illyés Gyula szavai már szállóigévé váltak, de jogi, gyakorlati szempontból az érzelem kevés ahhoz, hogy valaki a magyar haza teljes jo­gú polgára legyen. Kanadában élő honfitársaink is előszere­tettel feszegették ezt a kérdést Pozsgay Imrével való találko­zásaikon. Fölvetették: miért nem utazhatnak Magyarországra vízum nélkül? Sőt, többük szerint választásra is jogosultak lehetnének. Az államminiszter kíséreté­ben ott volt a tengerentúlon dr. Alföldy Tádé, a Külügymi­nisztérium főosztályvezetője is, a Vasárnapi Hírek tőle ér­deklődött, jogilag milyen vá­lasz adható a fölvetett kérdé­sekre.­­ Ezek az emberek általá­ban kanadai állampolgárok, ugyanakkor magyarok is, hi­szen törvényeink szerint az állampolgárságot csak lemon­dással vagy megfosztással le­het elveszíteni. Külföldön élő honfitársaink tehát januártól az új törvény értelmében ki­válthatják az egységes ma­gyar magánútlevelet és ezzel bármikor, bármennyi időre hazajöhetnek, s az itthon élők­höz hasonló feltételekkel utaz­hatnak bárhová a világon. A kanadai találkozókon az is fölmerült, hogy magyarja­ink új hazájuk útlevelével, de vízum nélkül szeretnének ha­zajárni. Erre egyértelműen el­utasító választ ad a jog, hi­szen vízummentesség két ál­lam között csak viszonossági alapon képzelhető el. Hazánk egyébként a helsinki okmányt aláíró valamennyi országnak fölajánlotta a vízumkényszer kölcsönös eltörlését. A jogi akadályokon túl dr. Alföldy Tádé úgy véli, ha valaki vál­lalni akarja magyarságát, szü­,­lőhazáját, akkor az vállalhat­ja annak útlevelét is. Ami a külföldön élő magyar állampolgárok választójogát illeti, már korántsem ilyen könnyű egyértelmű választ adni. Dr. Alföldy Tádé sze­rint ennek elvileg nem lenne semmi akadálya, gyakorlatilag viszont annál több. Mert való igaz, hogy a parlament által most elfogadott választójogi törvény kimondja, hogy min­den nagykorú magyar állam­polgár választhat. De írva va­gyon a jogszabályban az is: „A szavazásban akadályozott az, aki a szavazás napján kül­földön tartózkodik, továbbá akinek nincs állandó vagy ideiglenes lakóhelye Magyar­­országon.” Itt nem valamiféle diszkri­minációról van szó, hanem olyan praktikus okról, hogy akinek nincs lakása, azt nem lehet választói névjegyzékbe fölvenni. A pillanatnyi külföl­dön tartózkodás pedig a dip­lomatákat, a munkavállalókat éppen úgy kizárja a szavazás­ból, mint a tartósan távol élő­ket. Elvileg ezek az akadályok is áthidalhatóak lesznek, hiszen — mint mondtuk — az új út­levél, valamint a ki- és be­vándorlásról szóló törvény le­hetővé teszi, hogy a magyar emberek szabadon döntsenek arról, hogy hol akarnak élni. S ha ezeket az alapvető em­beri jogokat szabályozó libe­rális törvények megfelelően rugalmas végrehajtással páro­sulnak — erről ugyanis ma még korántsem beszélhetünk —, akkor az sem elképzelhe­tetlen, hogy külföldön élő hon­fitársaink egy részének itthon például lakása és lakcíme le­gyen. S abban a pillanatban már a választásból sem zár­ható ki. M. N. P.

Next