Vasárnapi Hírek, 1989. július-december (5. évfolyam, 27-53. szám)
1989-11-12 / 46. szám
Reszket a Bokor, mert... Példátlan könyvvizsgálat A megjelenés pillanatától foglalkoztatja a közvéleményt Bokor Imre ezredesnek a Kiskirályok mundérban című könyve,, mely Czinege Lajos volt honvédelmi minisztert, illetve a legmagasabb katonai vezetés számos tagját politikai és szakmai alkalmatlansággal, a hatalommal való visszaéléssel és a közvagyon mértéktelen herdálásával vádolja. A napilapok, a rádió és a televízió híradásaiból kitűnik: az ügy hullámai oly magasra csaptak, hogy a könyvben leírtakat külön parlamenti bizottság vizsgálja. Nem a hadsereg erkölcsi állapotát, hanem azt vizsgáljuk, hogy milyen hatással van Bokor Imre könyve a hadseregre, mennyire segíti annak megújulását. Jelentésünket a kormányfő és az Országgyűlés elé tárjuk, a többi nem ránk tartozik — nyilatkozta a Vasárnapi Híreknek Gyuricza László, a parlamenti vizsgálóbizottság vezetője. A kilenctagú alkalmi bizottságban négy tagot delegált a honvédelmi bizottság, kettőt-kettőt az MSZP és a független képviselők csoportja, egyet pedig az ellenzéki frakció. A testület a könyv szerzőjének, a Honvédelmi Minisztérium és a katonai főügyész képviselőinek meghallgatásával ezen a héten kezdte meg munkáját. Gyuricza László elmondta a Vasárnapi Híreknek azt is, hogy a bizottságnak még nincs kialakult munkamódszere, hiszen a feladat példa nélküli, a képviselők nem kaptak ehhez hasonló megbízatást az elmúlt évtizedekben. A könyvben körülbelül hatvan személy szerepel név szerint, akik közül, ha nem is mindenkit, de sokakat meghallgatnak, s azután határoznak a következő lépésről. Már az első ülés után is látszik, hogy hosszadalmas lesz a vizsgálat, ezért valószínűleg időnként részjelentéseket készítenek és tesznek le az asztalra. Rendkívüli az érdeklődés az ügy iránt, amelynek fejleményeit nem kívánják elzárni a nyilvánosság elől. A bizottság esetenként dönt arról, hogy az adott meghallgatáson jelen lehetnek-e a sajtó képviselői. Mek,mundérról,becsületről Czinege Lajos hadseregtábornok, 25 évig honvédelmi miniszter, később miniszterelnök-helyettes, két évvel ezelőtti nyugdíjazása óta is folyamatosan jelen van a közéletben. Bár maga nem írt memoárt, a nyilvánosság előtt csak nagyon ritkán szólal meg. Most a Vasárnapi Hírek számára adott exkluzív interjúban, rózsadombi lakásán válaszolt a Bokor Imre könyvében személyét érintő néhány megállapításra. Tábornokivagyon-becslés : Évek óta keringenek mendemondák a Czinege család mesés vagyonáról. Az ön ügyelvel foglalkozó parlamenti bizottság alighanem most ennek is alaposan utánanéz. Milyen eredményre juthatnak? — Nyugdíjam 27 ezer forint. Van egy kocsim. Leányfalun egy kétszintes, száz négyzetméteres alapterületű házam. Ki akartam költözni, de ezt először az hiúsította meg, hogy a beosztásommal járó katonai telefonvonalak kivezetése milliókba került volna. Később rendkívül súlyos betegségen estem át, bármikor szükségem lehet orvosra, ezért nem mehettem. A két lakást már nem tudom fenntartani, ezért évek óta szeretném a leányfalui házam árából ezt a tanácsit megvenni. Egyébként egyik sem olyan különleges épület. Bokor Imre könyvét olvasva elcsodálkozik az ember, honnan tud ennyi mindent önről és a tábornoki kar többi tagjáról? — A könyv szerzője sohasem volt közvetlen munkatársam, nem dolgozott a minisztériumban, de időnként megfordulhatott az épületben, s bizonyára voltak ott barátai, ismerősei. Könyvének alapjául tehát olyan pletykák, mendemondák szolgálhatnak, melyek ellenőrzésére, tisztázására beosztásánál fogva módja sem lehetett. .. • Ettől még írhatott igazat ... — írhatott volna. Megállapításainak jelentős részét tények és bizonyítékok nem támasztják alá, sőt egyértelműen cáfolhatóak. S akad olyan is közöttük, amely nyilvánvalóan ferdítés, rosszindulatú rágalom, tábornokokkal vette körül magát. ■— Voltam sorkatona, beosztott tiszt, elvégeztem a Katonapolitikai Akadémiát. Betöltöttem különböző vezetői posztokat, így az MSZMP Központi Bizottság adminisztratív osztályán felügyeltem többek között a hadsereget is. Ennek ellenére nem gondoltam sohasem, hogy hadvezéri erényekkel kellene rendelkeznem." Nem is ez volt a feladatom. • De hiszen a könyv szerint még nagyszabású hadgyakorlatokat is irányított!? .. Sohasem tudtam megbarátkozni az Egyesített Fegyveres Erőkben meghonosodott szokással, hogy a miniszterek vezetik a közös hadgyakorlatokat. Éppen ezért csak akkor vállaltam ilyen szerepet, amikor diplomáciai okokból nem volt elkerülhető. • Az egyik legsúlyosabb, személyét érintő vád, hogy az ország legszebb vidékein, hatalmas, értékes területeket keríttetett le, záratott le közpénzen. Így hódolt zavartalanul vadászszenvedélyének. — Kádár János annak idején figyelmeztetett, hogy a honvédelmi erdészetek létrehozása, számos ellenséget, kellemetlen órákat szerezhet meg. Igaza lett. Ha feloldanak a titoktartás kötelezettsége alól, akkor , tökéletesen tisztázhatom magam. Annyit talán így is elmondhatok, hogy a szóban forgó területek többségében szigorúan titkos katonai objektum, más erdészetek megtévesztésül, fedésül szolgáltak. Úgy látszik a vadászterületekről szándékosan keltett legenda olyan hihető volt, hogy még egy magas beosztású főtiszt is komolyan vette. Abban azonban nem vagyok olyan biztos, hogy ennyi idő után a külföldi hírszerzés sem jött rá a valóságra, hogy a menyasszony ruháját óvja. Lányom ugyanis kiskosztümben, fátyol nélkül esküdött. • A személyes ügyekről most térjünk vissza arra a megállapításra, mely szerint hozzá nem értő, korrupt, alkalmatlan volt a feladatára a tábornoki kar is. A Bokor egy tollvonással ítél élők és holtak felett. A hadseregben 1956 után szinte mindent elölről kellett kezdeni. Sok, magasan kvalifikált katonai vezetőtől is meg kellett válni. Puskát lehet venni, de jó szakembert nem. Így valóban olyanok is kerültek magas beosztásba, akik kellő hozzáértés, elméleti felkészítés, gyakorlat híján, csak nehezen birkóztak meg feladatukkal. Tiszteletet érdemelnek azok a tábornokok és főtisztek, akik bár elkövettek hibákat, de helyt álltak mindaddig, amíg felváltotta őket az új, a Szovjetunióban, a hazai Zrínyi Miklós KatonaiAkadémián kiképzett vagy az egyetemeken diplomát szerzett nemzedék. Nem születünk hadvezérnek • Bokor ezredes azt állítja, hogy önnek nem voltak hadvezetői erényei, s hogy katonai és emberi szempontból egyaránt gyenge képességű Lagziszámla 150 ezerről . De ha ilyen fontos volt a titoktartás, miként lehetséges, hogy éppen a honvédelmi miniszter lánya az egyik tábornoki üdülőben tartotta az esküvőjét egy NATO-ország állampolgárával? — Bokor Imrének se került volna túl nagy fáradságába kinyomozni, hogy vejem, bár görög származású, Magyarországon született, magyar állampolgár. Apja egyébként magas beosztású tiszt volt a magyar Belügyminisztériumban. Szerencsére még megvan az akkori honvédségi üdülőben rendezett lagzi számlája: 150 ezer forintot fizettem a rendezvényért. Üzenem Bokornak: nem tudom ki, miért és mikor vágta ki az üdülő rózsáit. Azért biztosan nem. 1989. NOVEMBER 12., VASÁRNAP Volt néhány kínos ügyünk ?— Abból mi igaz, hogy a minisztériumban részeg tábornokok grasszáltak? — Volt néhány kínos ügyünk. Ilyen okokból leváltásokra, áthelyezésekre, idő előtti nyugdíjazásokra is sor került. Nem is mentségül, de magyarázatul szolgálhat, hogy rettenetesen nehéz volt a szolgálat. Az a mondás járta, hogy a vezérkarba kerülni kitüntetés, ott dolgozni rosszabb, mint a büntetőtábor. Rendszeresen át kellett dolgozni — gyakran anyagi okok miatt — a terveket, a katonai költségvetéseket. Amit a csapatoknak megígértünk gyakran azt se tudtuk teljesíteni, s persze hogy azt mondták: hülyék ülnek a vezérkarban. Akadtak, akik rosszul viselték a túlterhelést, a feszültséget, és a pohár után nyúltak. • A megindult parlamenti bizottsági vizsgálat kapcsán egy képviselő azt is kijelentette, hogy önt esetleg honvéddé is lefokozhatják. Nem fél ettől a vizsgálattól? — Nem. Az azonban kétségeket támaszt bennem, hogy a bizottság egyik tagja — ahogy azt a Mai Nap november 9-i számában olvastam — már a vizsgálat megkezdése előtt kijelentette Szegeden, hogy nincs kétsége bűnösségemről. Az is zavar, hogy a sajtópublikációk egy része tényként fogadja el a könyv bizonyítatlan állításait. Magam sem tudom, hogy számíthatok-e ilyen körülmények között elfogulatlan eljárásra, vagy koncepciós perre készüljek fel? Csulák András Épül a kártyavár — FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL — Vállalkozók és vállalatok is válthatnak Dunai hitelkártyát. Esetükben még inkább kézzelfogható a kártya előnye, mert az árubeszerzéstől kezdve a tankoláson, a reprezentációs ajándék megvásárlásán át, a legkülönbözőbb számlák kiegyenlítéséig is használhatják. Gyorsabban forog a pénz, nincs szükség a hosszadalmas, számlás átutalásokra. A hitelkártya a Dunabank emblémájával ellátott valamennyi kereskedelmi egységnél használható. Ott láthatjuk majd ezt a jelet az ÁFOR, a Shell, a Skála, a Centrum, a Csemege, az Amfora, a Keravill, az Ofztért, a Szivárvány, a Röltex és még sok más elárusítóhely bejáratánál. S aki élni akar a fizetés ezen gyors, kényelmes, na és biztonságos eszközével, annak csupán egy nyomtatványt kell elküldenie fa kártya kibocsátójához, valamint be kell fizetnie a kártyatípustól függően az alapösszeget, s a csekély tagsági díjat. A kereskedők december elsejére —, tehát még a nagy karácsonyi roham előtt — felkészülnek a kártyák fogadására. Gallai Andrea Kétnaponta kávé, tízévente kabát A létminimumszintjén élő férfi tízévente Vásárolhat magának télikabátot, a nő évente egy bugyit, a gyerekeknek háromévente,puttgyapjúsál,a csecsemőnek havonta egy csomag papírpelenka. Aki a létminimumon kénytelen élni, annak nincs porszívója, asztali rádiója, nem fizet az orvosnak hálapénzt, nem támogatja idős szüleit, a gyerekeinek nem vehet játékokat. Kétnaponta ihat meg egy kávét, évente vehet egy könyvet, nem fizet elő újságokra, nem járhat étterembe, kirándulni, színházba és múzeumba. Így nem láthatja az Újpesti Családsegítő Központ létminimum kiállítását sem a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban. A Központi Statisztikai Hivatal által hagyott űrt betöltve az ÚJCSAKÓ munkatársai tételesen meghatározták azokat a fogyasztási javakat, amelyek nélkülözhetetlenek az emberi szükségletek legolcsóbb szintű kielégítéséhez. Ennek alapján állították öszsze a létminimum fogyasztási kosarát, s rendezték meg kiállításukat az MTA Soros Alapítvány támogatásával. A múzeumban felépítettek egy lakást, amelyben a Térszínház művészei jelenítik meg a létminimumon élők mindennapjait. A felvetett társadalmi problémát jól jellemzi, hogy egy öttagú családtól vásárolt bútorzatot ki kellett egészíteni, mert az nem felelt meg egy négytagú család létminimumának bemutatására sem. A létminimum alatt élők olyannyira kiszolgáltatottak, hogy az nem lehet érdeke egy normálisan működő társadalomnak. A kiállítással arra kívánjuk felhívni a figyelmet, hogy az emberek magánéletébe beavatkozó szociálpolitikát normatív, a létminimumot állampolgári jogon garantáló gondoskodással kell felváltani. Első lépésként azt várjuk a nagy ügyfélforgalom súlya alatt görnyedő, s talán éppen azért szociális vakságban szenvedő államigazgatástól, hogy jobban gazdálkodjon a rábízott pénzekkel — mondta a Vasárnapi Híreknek Mezei György, az ÚJCSAKÓ igazgatója. A kiállítási tárgyakat november 12-én elárverezik az újpesti szegények javára a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban. K. L. Voksolásból is megárt a sok Vizsgázik az új választási törvény. A fővárosi V. kerületben december 9-én időközi választást tartanak — a 14. számú országgyűlési képviselői választókerületről van szó —, de máris hallani ez ügyben véleménykülönbségekről. Az új törvény szerint hatvanezer lakossal számolnak az úgynevezett egyéni választókerületekben. Csakhogy a 14-esben alig több, mint 26 ezren laknak. Vagyis, bár a választásokat már az új szabályoknak megfelelően kell lebonyolítani, a területbeosztás még a régi, hiszen Várkonyi Péter lemondása után a jelenlegi parlament megüresedett helyét kell betölteni. Ezért az érintett pártok, szervezetek azt szeretnék, ha a törvényben előírt 750 ajánlás helyett arányosan kevesebb, azaz háromszáz választópolgár aláírása elegendő lenne a jelöltállításhoz " — értesültünk róla az V. kerületi tanácsházán dr. Avarkeszi Dezső vltitkártól, a technikai előkészületek felelősétől. A szervezetek egy része, így a Hazafias Népfront, a Magyar Néppárt, a Magyar Október Párt, a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége azt is kéri, hogy az időközi választást január 7-én (a népszavazással egy időben) tartsák meg, tekintettel az ajánlások gyűjtéséhez rendelkezésre álló szűkös időre. E kéréseket a tanács írásba foglalva továbbította az Országos Választási Bizottsághoz, amely a jövő héten mondja ki a végső szót. • Mi sem bánnánk a módosítást, mert a népszavazásokat is figyelembe véve a 14-es választókerületben úgy is alakulhatnak a dolgok, hogy a polgárokat öt alkalommal az urnákhoz kell hívni, ha a szavazások eredménye második fordulót tenne szükségessé — summázza a vb-titkár. — Mindenesetre úgy készülünk, hogy az időközi képviselőválasztás december 9-én megtartható legyen. Már postázzuk azokat az értesítőket, amelyek tudatják a polgárokkal, hogy felvették őket a választók névjegyzékébe. Méghozzá ajánlott levélben, hogy lehetőleg személyesen vegyék át a küldeményt. Egyúttal ugyanis mellékeltük az ajánlási szelvényt is. Ügyelni kell rá, hogy ez az értesítőhöz kapcsolt, ám arról könnyen letéphető kartonlap ne vesszen el, mert később nem pótolható, elkerülendő az esetleges visszaéléseket. Ez ideig Tamás Gáspár Miklós (Szabad Demokraták Szövetsége) dr. Szíj Rezső (Magyar Néppárt), dr. Szalma Béla (Hazafias Népfront), Krassó György (Magyar Október Párt), és lakossági kezdeményezésre dr. Balázs Péter jelölési szándékát jelentették be. (patkó) Magyar útlevél külföldieknek is Magyar az, aki magyarnak vallja magát — Illyés Gyula szavai már szállóigévé váltak, de jogi, gyakorlati szempontból az érzelem kevés ahhoz, hogy valaki a magyar haza teljes jogú polgára legyen. Kanadában élő honfitársaink is előszeretettel feszegették ezt a kérdést Pozsgay Imrével való találkozásaikon. Fölvetették: miért nem utazhatnak Magyarországra vízum nélkül? Sőt, többük szerint választásra is jogosultak lehetnének. Az államminiszter kíséretében ott volt a tengerentúlon dr. Alföldy Tádé, a Külügyminisztérium főosztályvezetője is, a Vasárnapi Hírek tőle érdeklődött, jogilag milyen válasz adható a fölvetett kérdésekre. Ezek az emberek általában kanadai állampolgárok, ugyanakkor magyarok is, hiszen törvényeink szerint az állampolgárságot csak lemondással vagy megfosztással lehet elveszíteni. Külföldön élő honfitársaink tehát januártól az új törvény értelmében kiválthatják az egységes magyar magánútlevelet és ezzel bármikor, bármennyi időre hazajöhetnek, s az itthon élőkhöz hasonló feltételekkel utazhatnak bárhová a világon. A kanadai találkozókon az is fölmerült, hogy magyarjaink új hazájuk útlevelével, de vízum nélkül szeretnének hazajárni. Erre egyértelműen elutasító választ ad a jog, hiszen vízummentesség két állam között csak viszonossági alapon képzelhető el. Hazánk egyébként a helsinki okmányt aláíró valamennyi országnak fölajánlotta a vízumkényszer kölcsönös eltörlését. A jogi akadályokon túl dr. Alföldy Tádé úgy véli, ha valaki vállalni akarja magyarságát, szü,lőhazáját, akkor az vállalhatja annak útlevelét is. Ami a külföldön élő magyar állampolgárok választójogát illeti, már korántsem ilyen könnyű egyértelmű választ adni. Dr. Alföldy Tádé szerint ennek elvileg nem lenne semmi akadálya, gyakorlatilag viszont annál több. Mert való igaz, hogy a parlament által most elfogadott választójogi törvény kimondja, hogy minden nagykorú magyar állampolgár választhat. De írva vagyon a jogszabályban az is: „A szavazásban akadályozott az, aki a szavazás napján külföldön tartózkodik, továbbá akinek nincs állandó vagy ideiglenes lakóhelye Magyarországon.” Itt nem valamiféle diszkriminációról van szó, hanem olyan praktikus okról, hogy akinek nincs lakása, azt nem lehet választói névjegyzékbe fölvenni. A pillanatnyi külföldön tartózkodás pedig a diplomatákat, a munkavállalókat éppen úgy kizárja a szavazásból, mint a tartósan távol élőket. Elvileg ezek az akadályok is áthidalhatóak lesznek, hiszen — mint mondtuk — az új útlevél, valamint a ki- és bevándorlásról szóló törvény lehetővé teszi, hogy a magyar emberek szabadon döntsenek arról, hogy hol akarnak élni. S ha ezeket az alapvető emberi jogokat szabályozó liberális törvények megfelelően rugalmas végrehajtással párosulnak — erről ugyanis ma még korántsem beszélhetünk —, akkor az sem elképzelhetetlen, hogy külföldön élő honfitársaink egy részének itthon például lakása és lakcíme legyen. S abban a pillanatban már a választásból sem zárható ki. M. N. P.