Vasárnapi Hírek, 1992. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1992-03-01 / 9. szám

Motorizált kétkerekű A századforduló egyik nagy ta­lálmánya a „motorizált kétkere­kű". A kezdetektől ezek gyártásá­nak egyik fellegvára Berlin lett. Az évszázad első évtizedeiben a legelső példányok még pajtában, istállókban, kovácsműhelyek­ben készültek, ügyes kezű kéz­művesek és kisiparosok munká­ja nyomán. A sikert látva viszont vérszemet kaptak a nagyvállala­tok is, mint például a Siemens vagy az állami hadiüzemekből alakult Deutsche Industrie-Wer­ke. A kétkerekűek az első világhá­ború után olyan sikert arattak, hogy a gyorsan növekvő infláció elől gyakran ilyen járgányokon menekítették a tisztes polgárok megtakarított pénzüket. Ezt a gyakran pánikszerű vásárlási lázat meglovagolva, egyik napról a másikra, szinte a semmiből nőttek ki a legkülönbözőbb mo­torkerékpárcégek, mint az ABC, a Dringos Eichler vagy a Zeug­­ner. Ők természetesen a vásárló közönség valamennyi tagját cél­ba vették. Gyártottak könnyű gé­peket, amelyeken nagyapáink „száguldozhattak” az ország­utakon. A nehéz, oldalkocsis mo­torok jó szolgálatot tettek a csa­ládoknak, de készítettek már magas színvonalú sportjármű­veket is. Nem véletlen hát, hogy a berlini robogók a húszas-har­mincas években világhírűvé vál­tak. Az apró, ismeretlen cégek azonban eltűntek, ma már közü­lük csak egyet emleget a nagyvi­lág, a BMW-t. Az utak eme — régi és legújabb — vándorait a technikatörténet iránt érdeklő­dők a Közlekedési Múzeumban tekinthetik meg március 15-ig. -csé- Lóerők a múzeumban és kint a ligeti parkban­­.cnvo­l.ns//lu­stivi'Viei Amerikaiak Kremlben. Ha Lenin és Sztálin ezt tudná... Az orosz kormány és a moszkvai Kreml vezetése engedélyt adott arra, hogy egy amerikai, név szerint Robert Haas kávézókat nyithasson a Kremlben — írja a Ferenczy Europress. Az első két kávézót már az idén megnyitják, a továbbiakban pedig még öt vagy hat kávéház, eszpresszó és bár fogja követni az első vállalko­zókat. A kávéházakat elsősorban a Kremlt felkereső turisták kedvéért alakítják ki a történelmi falak között. Borisz Jelcin orosz elnök közis­mert kávészeretetéről, az ő javaslata volt, hogy hívják meg Robert Haast, aki az Ohio állambeli Cincinattiben lévő Scottie McBean kávé-nagykeres­kedő cég alapítója. Bár eddig az Egye­sült Államok a „világ legrosszabb ká­véjáról" volt nevezetes Európában, az utóbbi években megnőtt az igény a minőségi eszpresszókávé iránt a ten­geren túl is. Sorra alakultak az új igényeket kielégítő cégek, ezek egyi­ke a Scottie McBean is. Papot hívnak a zsűribe IV­ Hatodik lesz a királynő „Hisszük, hogy egy olyan ese­ményt, amelyet évtizedek óta vi­lágszerte jelentős anyagi sikerrel és üzleti hírnévvel rendeznek meg, hazánkban is jól meg lehet csinálni. A szervezetnek 92 tagor­szága nem, s ha hazánk nem is, de Ausztria, illetve a többi 90 ország garantálja az idei, és reméljük az elkövetkező esztendőkben szép­ségversenyek tisztaságát, profiz­musát."­­ Ezekkel a vegyes érzel­meket kiváltó mondatokkal invi­tálták az újságírókat a Miss Universe Hungary 1992 rendezői az eseményt ismertető sajtótájé­koztatóra. Fási Ádám, a békéscsabai Fiume Szálloda igazgatója arról kívánta meggyőzni a jelenlévőket, hogy minden másképpen lesz, mint eddig. Úgy mint a Miss Universe Hungary igazgatója büszkén mondta: lelkes békés­csabai gárdája tavaly igyekezett tisztára mosni a honi szépségki­rálynő botrányoktól bemocskolt koronáját. Az ő eredeti foglalkozá­sa szakács, egyébként pedig értő hódolója a női nemnek. Ezt el is hittük, látva a tájékoztatón szép szőke aráját. Kis hazánkban — ki hinné — néhány év alatt ötféle koronázási ünnepség volt. Választottunk ma­gunknak csak belső használatra szánt szépséget, és nemzetközi mezőnybe valót is. A Miss Universe lesz március 28-án a hatodik. Mi mindent megtettünk azért, hogy e kedves női követek hírnevet szerezzenek országunk számára. Csak a gonosz játszott velünk mindeddig. Akkor amikor temettünk, amikor pótválasztást kellett tartani. Az sem a magyar rendezők hibája, hogy őriznek ná­lunk olyan koronát, amelyet — bár a szabályok most diktálnak — esztendő múltán nem volt kinek odaadni. Hölgyek! Szépek és bátrak, je­lentkezzenek március 5-éig erre a rangos versenyre, Békéscsabára A feltétel pusztán annyi, hogy a hajadonok a 18. esztendejüket be­töltsék, és 27 évnél ne legyenek idősebbek. Akinek gyermeke van vagy elvált, az ne próbálkozzon. Komoly a tét, hiszen ha március 28-ig, a Békés Megyei Jókai Szín­házban rendezendő versenyig si­kerül a zsűrinek színpadra ter­mett lányokat találni, majd a leg­szebbet kiválasztani, akkor a sze­rencsés a világversenyre április­ban Bangkokba utazhat. ígérik, a zsűri munkája percről percre követ­hető lesz. Fási úr még papot is felkér döntőbírának, mondván, a legfőbb hatalom nevében őrködjön ő. (fazekas) H­or'Csak hiszik, hogy tudomány / Sziporkák a rendhez A reklámosok azt gondolják, hogy szakmájuk tudomány. Pedig nem az, hanem művészet — vallja Paul Gottlieb, vagis Gottlieb Pál, a kana­dai Sheridan College főiskola tanára, akinek élete valóságos kaland. A színházi világosítófiú — aki 1956-ban hagyta el Magyarorszá­got —­ Kanadában ismert reklám­­szakember lett, majd író és főisko­lai tanár. — Vallom, hogy a médiáknál csak a dolgozhat eredményesen, aki minden műfajban jártas — mondja Gottlieb Pál. —Az Associ­ation of Canadian Community Colleges — a kanadai főiskolák szervezetének­­ megbízásából Magyarországon az egyetemen, a főiskolákon járva erről beszélek a fiataloknak is, hozzátéve, hogy a jövőben jobb eséllyel indulhatnak azok, akik nemcsak a reklámhoz értenek, hanem megfelelő írás­készséggel is rendelkeznek. Per­sze a reklámszakma különleges világ, ahol a sziporkázó ötletek mellé rendszerint némi felületes­ség is társul. Az ember azonban megkomolyodva rájön arra, hogy az ötletgazdagság mellé érdemes egy kis rendszerezést is társítani. A reklám világában eltöltött 25 évének írásos nyoma is marad. Ez adta az alapötletet kanadai bestselleré vált könyve, az Agency (Ügynökség) megírásá­hoz, amely hamarosan a Rakéta regényúj­ságban is olvasható lesz magyarul. A sztori azt a fikciót próbálja kibontani, hogy mi is történne akkor, ha egy kémszer­vezet valamelyik reklámügynök­séget próbálná fedőszervnek használni. A regény főhőse — az olvasóval ellentében — még a tör­ténet végén sem tudja biztosan, hogy a valóságot élte át vagy csak fantáziáit. — Persze, hogy az életben is mennyire keveredik a fantaszti­kum és a valóság, azt jól példáz­za, hogy amíg én a médiaoktatás honosításán fáradozom Magyar­­országon — és közben anya­nyelvemen is megjelenik könyvem —, addig feleségem tanulmány­­kötete, amely George Orwellről szól, most jelenik meg Kanadá­ban. Miközben ő fél évig vendég­tanárként oktat Magyarorszá­gon az Eötvös Loránd Tudomány­­egye­temen. É. M. Z. Zsákbamacska garanciával Egyszerűen nem értem, hogy mitől vannak a földön még telt­­karcsú emberek, hogy miért nem makkegészséges mindenki a fejlett Nyugaton, de legfőképp, hogy miért nem gazdag. Ha ugyanis hihetnék azoknak a reklámoknak, amelyek hétről hétre azzal kecsegtetnek, hogy annyit ehetek, amennyit aka­rok, Demis Roussos könyvének se­gítségével mégis lefogyok; vagy hogy — egy másik könyv útmutatá­sa szerint — öt nap alatt a legmeg­­átalkodottabb bagós is leszokhat a dohányzásról, nem szólva arról az ellenállhatatlan kézikönyvről, amelyből megtudhatni, hogyan le­het egy demokratikus országban meggazdagodni, akkor a világ már eddig is boldogabb felének ismer­nie sem szabadna az elhízottságot, a betegségeket és a szegénységet. Na már most: vagy nem elég de­mokratikusak ezek az országok, vagy az a baj, hogy nem olvasta mindenki a könyveket, esetleg egyik-másik olvasó nem tartotta be a szerzők tanácsait, nassolgatott, fegyelmezetlenkedett. És az is le­het, hogy egyszerűen csak rossz volt a sorrend. Nem a pénzszerzés művészetét próbálták a delikven­sek először elsajátítani, s így nem telt nekik a többi tudományra, ame­lyek ugyancsak nem olcsók. Igaz, kockázatmentesen beszerezhetők, hiszen a forgalmazók garanciát vál­lalnak arra, hogy sikertelen haszná­lat esetén a visszaküldött könyv ellenében visszafizetik a vételárat. De hát ha nem telik valakinek a meggazdagodást segítő kézikönyv­re vagy bármely más, hasonló mó­don beszerezhető árucikkre, akkor amúgy sincs mit kockáztatnia. Egy­féleképpen volna föloldható ez az ellentmondás, és egyben elkerül­hető a reklamáció: na mi vásárlók kínálnánk kockázatmentességet az eladóknak. Megrendelésem ellené­ben küldjék el ők minden kockázat nélkül a könyvet (vagy akár a speci­ális tepsit, órát, hallásjavító készü­léket , amit még ily módon szok­tak). Én kipróbálom őket, s ha be­vált, garantáltan kifizetem az árát. Ha viszont nem, akkor ígérem, visszaküldöm a portékát, és még reklamálni sem fogok! Szűcs Katalin •32. A kapitányt megtapsolták Zuhanás az életbe Három perc ötvenhárom másodperc rövid idő, de elég volt arra, hogy a csaknem 130 ember előtt végigpereg­jenek életük képei, s agyuk­ba beférkőzzön a halál gon­dolata. Ez a három perc öt­venhárom másodperc tavaly december 27-én arra is elég volt, hogy egy pilóta sikerrel küzdjön meg az őt cserben­hagyó repülőgép utasainak életéért. Stefan Rasmussen­­nek, a SAS légitársaság kapitá­nyának bravúrja ezrek akarat­erejét keményítette meg. — Korábban sohasem olvastam vagy néztem olyan történeteket, amelyek szerencsétlenül járt re­pülőgépek megmeneküléséről szóltak. A szakember ezeket csak a fantázia szüleményének vélte — mesélte mosolyogva Koppenhága melletti otthonában Stefan Ras­mussen. — A mi szerencsés földet érésünk után azonban már én sem tudnám élesen elhatárolni a csodát a valóságtól. Pedig előtte minden olyan egyszerű volt. A családi körben töltött boldog ka­rácsony után Stockholmba repül­tünk, ahol egy szállodai szobában vártam a másnapi visszaindulást. Kólát ittam, Walt Disney-filmet néztem a tévében, és arra gondol­tam, hogy a családom is ezt teszi otthon. Másnap pedig útnak in­dultunk azzal az MD—80-as re­pülőgéppel, amelyet az egész SAS- flottából egyedül nem keresztel­tek át valamelyik skandináv mito­lógiai hős nevére. Milyen különös, hogy ez a történet éppen velem — aki büszke arra, hogy dán — és a „Viking, a dán” nevű géppel esett meg.­­ A felszállás után hét másod­perccel már tudtuk, hogy gondok lesznek. Tíz másodperccel ezután már láttuk is a motorhibát: előbb a bal oldali, majd a jobb oldali hajtómű állt le. Az egyik ki is gyulladt, amit 16 másodperc alatt eloltottunk. A kényszerleszállásra felkészültünk, de a felhőből csak 17 másodperccel a földet érés előtt kerültünk ki, ennyi időm maradt arra, hogy eldöntsem, hova száll­junk le. A közeli erdőt céloztam meg, ahol a lombok lefékezték a zuhanást, és a fák által körülölelt réten tettem le a gépet. A felszállás után fél perccel már az utasok is megértették, hogy nagy baj van, hiszen mindig nyit­va hagyom a pilótafülke ajtaját, és így láthatták lázas munkánkat. Szerencsére mindenki fegyelme­zetten szót fogadott, és becsatolva maradt, fejét pedig lehúzta az ülés alá. Így eshetett meg az, hogy a hatalmas erejű zuhanás után le­szakadó tetőcsomagtér senkiben nem okozott kárt. A földet érést követően támadt hatalmas csendet csak a madár­fütty törte meg, ami szinte hihe­tetlenné változtatta az eddigi ese­ményeket. Én azon voltam, hogy mindenkit rögtön kimentsünk a repülőgépből, hiszen a tartályok még tele voltak kerozinnal, és bár­mikor felrobbanhattak volna. El­mondhatatlan, milyen érzés volt, amikor kiderült, hogy mindenki életben maradt, és az utasok — mint egy jól sikerült leszállás után — megtapsoltak engem. De tudja, valahogy mégis tartok attól, hogy ha ismét repülnék, úrrá lenne rajtam a félelem. Ezért megfogadtam, hogy többé nem szállok fel. Igaz, a kényszerleszál­lásról gyakran álmodom, de a több mint húszévi repülést már lezárt ügynek tekintem. Olyan fest­ménynek, amelynek nem szabad elrontani a színeit. . gg ., Érsek M. Zoltán. Horváth­­ • Horváth Árpád 35 éves győri pincér számtalan történelmi hajó modelljének, illetve makettjének készítője. Tíz évvel ezelőtt kezdte el Belgiumból szerzett rajzok alap­ján II. Fülöp spanyol király — aki az 1500-as években élt — legen­dás hadiflottája, a győzhetetlen Armada vezérhajója makettjének építését. A hajó háromárbocos, 112 ágyúja van, kötélzetét 1200 csiga mozgatja, a hajófenék kiala­kításában tízezer gombostűt használt fel. Az eredetileg 76 mé­ter hosszú, csodálatos hajót 50- szeres kicsinyítésben készítette el a modellező. A hajótesten 16-féle fa található, köztük mahagóni, ró­zsa, dió, tölgy. » A Skála Trade diszkontraktárában (Budapest, IX. ker., Vaskapu u. 3.) minden vásárlás esetén 10% engedményt adunk. Kivételt a már 10%-nál nagyobb mértékben leértékelt termékek képeznek. SZERETETTEL VÁRJUK VÁSÁRLÓINKAT! t o ^-"Vasárnapi -------------- / ■ T r ______________________________________________________________________________________________________________1992. MÁRCIUS 1 „ VASARNAP (­­ SIOm-TROE V_________/

Next