Vasárnapi Hírek, 1992. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1992-03-01 / 9. szám

Vc V Videó | MYSTIC PIZZA Az első, amin elcsodálkozunk az olasz(!) film láttán, hogy Julia Robertsen nem fog az idő. Ugyanolyan gyönyörű volt évekkel ezelőtt, mint ma. Ez a filmje, a Mystic Pizza ugyanis első szerepléseinek egyike. Tartalmát tekintve a Micsoda nő! földhözragadt, reális változata. Nem annyira szegény, nem annyira szabad erkölcsű széplányt játszik, mint ott, a fiú sem annyira szívdöglesztő, s nem is annyira gazdag. Mégis szerelem lesz belőle, annak ellenére, hogy a dolog nem túl pink, élvezettel nézzük. Julia Robertsnek két társnője is akad a filmben, mindketten hozzá hasonlóan valami jobb sorsra vágynak, mint hogy a pizzasütödében éljék le az életüket. A lányok botladoznak, reménykednek, csalódnak, végül boldogok lesznek. Hogyan? Julia Roberts meghódítja a város gaz­dag fiának szívét. Ez még nem jelent szabad utat a felső régióba, mivel a fiúcs­ka fekete báránya családjának­ puská­zott az egyetemi vizsgán. Egy ilyen csalás a demokrácia fellegvárában megbocsát­hatatlan bűn, természetesen Julia Roberts ezen felülemelkedik. Boldogság, snitt! A másik lányka egyetemre készül, a tandíjat keresi egy nyáron át a pizzériában. Közben beleszeret egy nős férfiba, csalódás, talpraállás, snitt! A harmadik egy halászlegénybe sze­relmes, de nem igen akaródzik férjhez menni hozzá. Legalábbis egy ideig. Végül is beadja a derekát, megkapja a Mystic pizza titkos receptjét, snitt! Ilyen egyszerű az élet, ilyen egyszerű boldognak lenni. (GORDIUSZ).­­perity­ (A videótékák új filmjeiről részlete­­sebben a Video Magazinban olvashat! ­**AQro) ­Előzetes Hullámok hercege Amerikai film. Rendezte: Barb­ra Streisand. Van egy pszichiáte­rem. Sudár, sugárzó szellemű, iz­galmas fiatal nő. Az élettársa vala­kinek, és olykor szomorú, zakla­tott. Ő a keresztnevemen szólít, én doktornőnek tisztelem. Ő hallgat és beszéltet. Én beszélek, így van rendjén. Ez a szereposztás. Sze­retnék egyszer cserélni vele, mert tudom, érzem, neki is volna miről beszélnie. Előbb-utóbb meg kell nyílnia. Szavamra mondom — s ezt bizonyára azonnal elhiszik ne­kem —, minderről nem beszéltem Barbra Streisandnak, s ő mégis filmre vitte ezt a történetet. Maga rendezte, maga játszotta a női főszerepet, és bizonyára önmagá­ról beszélt. Meg rólam, meg rólad, meg mindnyájunkról. Azért tehet­te, mert egy alaphelyzetet válasz­tott kiindulásul. Mégpedig nem az orvos és beteg kapcsolatát — film­jében ugyanis a beteg a férfi húga, s neki csak azért kell beszélnie, hogy a közös gyermekkor megha­tározó emlékeinek feltárása ma­gyarázatául szolgáljon a betegség­nek­­, hanem két egymás életébe szinte véletlenül belesodródó em­ber kapcsolatát. Olyan embere­két, akikben kölcsönösen él a ma­gukat megmutatni vágyás, s csak az alkalmas személyre várnak, hogy végre színt valljanak. A férfi­ról megtudjuk: ha ideggyógyásza­ti kezelésre nem szorul is, ment­hetetlenül szembe kell néznie múltjának azokkal az eseményei­vel, amelyekbe húga belebetege­dett, az orvosnőről pedig, hogy bőven van neki is tisztáznivalója önmagával. Ezt a helyzetet a ren­dező Streisand abszolút profi mó­don bontja ki pszichológiai drá­mává anélkül, hogy agyonpszi­­chologizálná, a színésznő Strei­sand pedig a tőle megszokott ma­gas színvonalon játssza el a pszi­chiáter szerepét egy olyan kitűnő partnerrel, mint Nick Nolte, aki fényesen bizonyítja, hogy nem­csak kemény öklű zsaruk megfor­málására képes. U­ntercom­ (morvay) Sosem látott filmek Daniel Sidney Lumet világhírű, neve biztosí­ték a színvonalra. Mégis meglepetés a dokumentum hitelességű játékfilm. Az effajta keménységet nem szoktuk meg a Serpico és a hasonló valóságdarabok ren­dezőjétől. Sokan már csak hallottak a Rosenberg házaspárról. A hidegháború kellős köze­pén vádolták meg őket azzal, hogy ellop­ták az amerikai atomtitkot. Szovjet kém­nek bélyegezve végezték a villamosszék­ben. A rendezőt nem is annyira az izgatja, hogy ügyükben mi az igazság. A légkör érdekli, s a gyanakvás tobzódása. És történet a történetben, hogyan alakul a két Rosenberg gyerek élete. Környezetük igyekszik feledtetni velük a szülők erőszakos halálát, az eredmény azonban legalábbis kétséges. Az elképesztően hite­les film leghatásosabb mozzanata, ahogy az utódok sorsából kibomlik a lényeg: nincs menekvés. A harminc év előtti tra­gédia változatlanul szedi az áldozatokat. A tökéletesség határát súroló dráma közreműködőit vétek volna néven nevez­ni. Attól kiválóak, hogy nem ismerjük őket. Vasárnapi (sik­ekssm Tavaszi zeneparádé M­egszólalnak a­z örökösök Két hét múlva, március 14-én kezdődik és tizenhat napon át tart a Budapesti Tavaszi Fesztivál idei eseménysorozata. A különböző zenei, színházi, képzőművészeti és más események, amelyekre számos világhírű vendég érkezését várják, negyven színhelyen zajlanak. Vendégünk lesz a világhírű José Carreras, akinek ária- és dal­estje — a megnyitó napján — a Budapest Sportcsarnokban lesz. A Moszkvai Kamaraopera éneke­sei egy XVII. századi misztérium­játékot adnak elő a Pesti Vigadó­ban, míg a Moszkvai Régizene Akadémia muzsikusai Corelli, Boismorter, Lully és Vivaldi mű­veivel szerepelnek ugyanott. Újból tapsolhatunk a nálunk is példát­lanul népszerű King’s Singers énekegyüttesnek. Az Interbalett fesztivál kereté­ben fellépnek a szegedi, pécsi, győri táncosok, és láthatjuk az Operaház balettegyüttesét is. Külföldről a Lyoni Operaház ba­lettegyüttese, az Angol Nemzeti Balett, továbbá az USA-ból a Pauly Taylor Táncegyüttes lesz vendé­günk. A száztagú Budapesti Cigány­­zenekar közreműködésével prí­másverseny lesz a Budapest Kongresszusi Központ színpadán, és a számtalan képzőművészeti kiállítás között a francia Gérard Garouste képeivel is találkozha­tunk. E nagyszabású eseménysoro­zat különlegességének ígérkezik az a koncert, amelyet március 16- án a Budapest Kongresszusi Köz­pont színpadán és nézőterén ren­deznek, s amelyet a televízió is közvetít. Az est címe: „Örökösök". A Magyar Állami Operaház gála­estjéről van szó, amelyen sok-sok év után azok az egykor nagyszerű énekesek is megjelennek, sőt kö­zülük néhányan fel is lépnek majd, akik már hosszabb idő óta nem szerepeltek nyilvánosság előtt. A fellépő énekesek között lesz Déry Gabriella, Komlóssy Er­zsébet, Jámbor László, Melis György és Simándy József. S akik nem énekelnek, de a helyszínen televíziós interjú készül velük: Delly Rózsi, Mátyás Mária, Orosz Júlia, Palánkay Klára, Szecsődy Irén, Takács Paula, Faragó And­rás. A dalszínház művészei közül ott lesznek még: Mikó András ren­dező, Márk Tivadar jelmeztervező, továbbá a táncosok között Orosz Adél, Fülöp Viktor, Havas Ferenc és még sokan mások, így a tavaszi zeneparádét idén a piros betűs ünnepnapok között tarthatjuk majd számon. (1) k­­yuW by) Operettsztároló tehetségkereső Barátsággal kezdődött, közös munkával folytató­dott, és mindebből ma­gyar—német zenei hagyo­mány teremtődött. Kovács József, az Interoperett igaz­gatója és Hans Hirschmann, a német Südwestfunk tele­víziós állomás szórakozta­tási intendánsa öt évre szóló együttműködési szerződést írt alá a minap Budapesten. Erről kérdeztük az énekes­­üzletembert. — Mit tartalmaz a megállapo­dás? — Minden év első napján az Interoperett újévi koncertet ren­dez a Vigadóban — mondja a Va­sárnapi Híreknek Kovács József. — Az együttműködés szerint a hangversenyt átveszi a magyar TV 1-es, az ARD 1 Plus, a SRG svájci, az ORF osztrák, illetve a Südwest­­funk tévé több állomása, de arra is lehetőség nyílik, hogy műhold közvetítésével Európa és a világ sok-sok nézője láthassa majd az újévi koncertünket. Az idei első rendezvényről mind a magyar, mind a nyugat-európai újságok elragadtatással számoltak be, egyöntetűen megállapítva, hogy Budapest Bécs után újabb zenei csemegével járult hozzá az új esztendőt köszöntő programok­hoz !­ — Mondhatjuk, hogy befutott az Interoperett? — Azzal a szándékkal alakul­tunk 1989-ben, hogy felfrissítve tovább ápoljuk az európai operett­irodalmat, és Budapesten, Kál­mán Imre, valamint a többi neves magyar operettszerző hazájában méltó keretet adjunk, újabb rangot szerezzünk e hálás műfajnak. Úgy érezzük, sikerült. Két év alatt 244 előadást tartottunk, telt házakkal a Pesti Vigadóban. Eddig 200 ezer néző volt kíváncsi hangversenye­inkre. Rendeztünk két önálló pro­dukciót, és a német kollégákkal együtt készítettünk három tévéfil­met is, amelyeket hamarosan Ma­gyarországon is bemutatnak. — Mire a legbüszkébb? — Nem a számokra, bár a válto­zó pénzügyi világban manapság azok is fontosak. Annak örülök a legjobban, hogy titkos vágyam lassan teljesül. Egymás után fe­dezzük fel az ifjú tehetségeket, így például Szilágyi Erzsébetet, Fran­kó Tündét, Vajk Györgyöt és Klementis Tamást. Most az a dol­gunk, hogy jobban megismertes­sük őket, egyszóval szeretnénk sztárolni ifjú művészeinket. To­vábbra is keressük az ország min­den részében az operett jövőjének utánpótlását. A közeli hetekben újabb énekesmeghallgatásokat szervezünk. ­ Múlt és jövő körvonalai Megyeri Barna szobrász­­művész emlékkiállítása az Óbudai Társaskör Galériá­ban (III., Kiskorona u. 7.) március 22-ig tekinthető meg. Gavrilovits Sándor al­kotásai a Józsefvárosi Galé­riában március 5-ig várják a közönséget­ . Megyeri Barna Nagyváradról indult abból a szellemi körből, amely Erdős Tibor, Mottl Roman festményeit és Vass Antal épülete­it is fémjelzi. 1920-tól 1966-ig élt. Medgyessy Ferencet, akinek ta­nítványa volt a Képzőművészeti Főiskolán, nemcsak mesterének vallotta, hanem megfelelő ará­nyokkal és helyes irányban örök­ségét is folytatta. Fémhajlításai a magyar szobrászatban friss távla­tokat nyitottak. Egyszerre mintá­zott hagyományos portrészobro­kat, és vállalkozott merészen technikai kísérletekre, melyekett az őt követő nemzedékek is hatá­sosan használtak. Megyeri Barna a szobrászat holnapját egyenget­te. avrilovits Sándor a szentend­rei a’v’án­gái'fl­us értéke. Külön eré­nye, hogy akkor talált új nyomo­kat a képírásban, amikor sokan, kiváló alkotók is elakadtak. Önmagáért, de mindenkiért kuta­tott, s ami a lényeg, sikerrel. Hősies mértan ez, mely tisztázott vonaláramlásokkal képes igazi kincseket fölmutatni a világ rendjéből. Ez pedig maga az egye­temesség, akár „Palesztina szüle­tését" értelmezi, akár fehér mezőket gyűjt, vagy ha Kína köz­elmúltjának drámai napjait elem­zi. Losonci Miklós Gavrilovits Sándor műve Neves külföldi zongoraművész, Emanuel Ax lép fel szerdán, már­cius 4-én este a Pesti Vigadóban, a Liszt Ferenc Kamarazenekar Haydn-estjén. Vendégünk Len­gyelországban született, de csa­ládjával hamarosan Amerikába (New York) költözött, ahol diplo­mát szerzett a Juilliard School­­ban. Nagyrészben a New York-i Filharmonikusok szólistája, de gyakran szerepel együtt Európa nagy zenekaraival: nagy szakmai visszhangot váltott ki a Yo Yo Ma gordonkaművésszel tartott emlé­kezetes koncertsorozata, melye­ket az Egyesült Államokban, Pá­rizsban, Amszterdamban és Lon­donban adott Isaac Stein 70. szü­letésnapja tiszteletére. A vígadóbeli est műsora: f-moll szimfónia No. 49., az F-dúr, a G- dúr és a D-dúr zongoraverseny. -tád- __________________________,_________ Márffy János (kit — mint már írtuk egyszer —, két múzsa csó­kolt homlokon) most a budapesti Mikroszkóp Színpad társalgójá­ban mutatja be a korunkra és korunk kórjaira olyannyira jel­lemző karikatúráit. A Pécsett élő hegedűművész tanár, a Magyar Állami Operaház egykori kon­certmestere rendkívül találó raj­zaiban a társadalmi, politikai és kulturális élet számos jeles sze­mélyiségét tűzi valósággal toll­hegyre, tustollhegyre. Törekvé­se kiválóan érvényesülni látszik a falakon sorjázó tömör portré­jellemzésekben. Ez a törekvés nem más, mint amit maga a művész így határozott meg: „Ka­rikatúráimmal azt igyekszem ki­fejezni, ami van, de amit eltakar a, bőr. Nem azt, amit eltúlozha­tok, hanem amit ő el akar takar­ni mindenáron...” Mennyire így van, bizonyítják a szavak, melyeket az alapít­ Fontos Sándor: Harlekin A­lig egy esztendeje hunyt el, 71 éves korában fontos Sándor, az alföldi festészet önálló utakon járó egyénisége. Emlékére a szentesi művelődési központ a galériájában összegző kiállí­tást rendez, amelyet március 5-én, csütörtökön nyit meg Polner Zoltán költő, szegedi hírlapíró, kit nemcsak szoros baráti szálak fűz­tek a művészhez, hanem talán legjobb ismerője, értője a munkásságá­nak. Polner Zoltán írta azt a közelmúltban megjelent fényképes kisfüzetet, albumocskát is, mely az üllési polgármesteri hivatal támogatásával jelent meg. Ez a Szeged környéki tanyavilág volt ugyanis hosszú időn át nemcsak tanítói munkahelye Fontos Sándornak, hanem művészi élményeinek elindítója, gyökere és táplálója. Ezért írta, írhatta róla most az emlékkötetben a költő barát, hogy „tájképfestészete új szí­nekkel gazdagította az alföldi tematikájú tájfestészetet. Az a lírai hangütés jelent meg ugyanis tájképein, amelynek érzelmes hangütése Juhász Gyula lírájának is sajátja. A festői dekorativitásra is törekvő alkotó sohasem szégyelte érzelmi azonosulását azokkal, akik között évtizedeket töltött el. Emberi mélységeket feltáró humanizmusa az összetartozás élményében gyökeredzik, miközben a magyarság lelki­ségének hű kifejezője." . Valóban ez jellemezte szinte egy egész életúton, míg —- nem sokkal a hetedik évtizede előtt­i*- újabb, új csúcsra tudott lépni. Olyan művészi megújulás tanúi lehettünk zománcképekben, festményekben egyaránt, mellyel nem csupán az anyagon, hanem saját sorsán is diadalmasko­dott. Mint Polner írja: „A nyolcvanas évek vége felé a festő művészete áttörte a korlátokat, magával ragadta kritikusait, akik egyértelműen bizonygatták a bekövetkezett minőségi változást". Ez időből való a Tárlatunkban bemutatott alkotása, melyhez biblikus és látomásos képek sokat sejtető vonulata sorakozik. co P- *•­ Ipc Korunk és korunk ványtevő Speter Erzsébet mondott, ki­nek a minapi tárlatmegnyitón, a kö­zönség előtt nyújtotta át a róla készí­tett alkotását. — Ennyire még nem láttak belém— mondotta Erzsébet asszony —, s főként örülök, hogy nem vitriolba mártotta rajzeszközét, hanem iróniá­ját humánusan adagolta. Csak büszke lehetek, hogy annyi illusztris szemé­lyiség között lóghatok itt... Nagy derültség fogadta e köszöntő gondolatokat, akárcsak Simándy Jó­zsefnek, az Operaház örökös tagjának közvetlen hangulatú és a régi barátság emlékeivel átszőtt méltatását, megnyi­tó beszédét. (Felső képünkön a művész felesé­ge, Lénárt Mária átnyújtja Speter Erzsébetnek a róla készült karika­túrát, mögötte Márffy János és Simándy József. ( Az alsó felvéte­len a kiállítást patronáló Sas Jó­zsef, a Mikroszkóp Színpad igazga­tója szemléli elégedetten, hogyan látja őt a muzsikuslelkű karikatú­raművész.) J 1992. MÁRCIUS 1. VASÁRNAP9

Next