Vasárnapi Hírek, 1992. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-25 / 43. szám
Tvv A nagy kaland Ma délelőtt nem mindennapi előadásra nyílik a Fővárosi Operett Színház függönye. Sinkovits Imrétől Vass Éváig, Déry Gabriellától Miller Lajosig, Bözsöny Ferenctől Katona Ágiig (32 vezető művészünk nevét kellene sorolnom!) színészek, operaénekesek, zongoraművészek, rádiósok nem akármiért vállaltak fellépést ezen a matinén. Bármilyen naivul hangzik is napjainkban, szeretetből. A cím: „Él köztünk egy rendező", az alcím pedig: „Rácz György barátainak műsora". Nos, igen, az ünnepelt, Rácz György, a Szabad Színház, a Magyar Színház, a Vígszínház egykori rendezője, a Magyar Rádió volt dramaturg-főrendezője 81 évesen valóban köztünk él. Hogy kik a barátai és mennyien vannak, abból valamit elárul ez a műsor. De csak valamit. Hiszen, ha élne, bizonyosan köztük lenne Tőkés Anna és Tímár József is, az ünnepelt „Életfogytiglan" című kétszemélyes drámájának hajdani két szereplője, vagy Kiss Manyi, az „Édesanya, aki a fiát keresi" (Rácz György prózai kantátája), Mezey Mária, Gobbi Hilda, Mányai Lajos is ,A nagy kaland"-ból. És Bajor Gizi is, akinek egyetlen rádiós felvétele Rácz György birtokában van. Mindent egybevéve 1800- nál több rádióműsort parancsnokolt, és — kevés rendező mondhatja el — szinte mindenki a barátja lett. A titka: szereti a művészeket, köztük a színészeket kiváltképp. Hihetetlen energiájú ember. 1962-ben egyszer 48 óra leforgása alatt 6 helyen szerepelt (mert kitűnő konferanszié is). Megkérdezték, hogy győzi? Azt válaszolta: — Azt hiszem, nem is tudnék másként élni. Idézett darabcíme tartalmas életének a címe is lehetne: nagy kaland. Jó egészséget a folytatáshoz! Rajk András Az igazat mondó fotótt Paul Almásy A század tanúja című kiállítása Kecskemétendecember 30-ig látható a Magyar Fotográfiai Múzeumban. A tárlatot Fekete György helyettes államtitkár nyitotta meg. Láttam egy fényképet évekkel ezelőtt. Pontosan vallott a mindenkori szegénység kiszolgáltatottságáról, s az akármilyen hatalom (akár a legcsekélyebb) dölyféről. Benne volt a tisztesség, meg a tehetetlenség szégyene és a megalázás magabiztossága. Pedig nem volt más ezen a fényképen, mint két egymással szemben ülő ember lába. A felsőtestekből, az arcokból nem látszott semmi, a helyszínről is csak a padlórészlet és két székláb árulkodott. A lábak, a lábak voltak beszédesek. Az egyik, mintha takarni tudná mezítlábasságát, egymással takarta két lábfejét. Vele szemben vasalt nadrág és a cipők pihentek egymás mellett lazán. Mutatták, otthon vannak ezen a világon. Az az övék. A kép címe: Földmunkás az adóhivatalban. Paraguay, 1961. Az egyszervolt eseményből, helyszínből időtlent és általános érvényűt Paul Almásy láttatott. Világhírű. Ha szavainkkal nem is — talán ezért kárpótlásul — képeikkel fotóművészeink: Moholy-Nagy, Robert Capa, Kepes György, Paul Almásy — előkelő helyet vívtak ki a nemzetek között nekünk. Nem itthon és nem itthonról. Kincses Károly, a Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatója így foglalja össze a kiállítás történetét: —Tavaly novemberben a múzeum megnyitása alkalmából nagyon kedves levelet kaptunk a mestertől. „Gondolatban és lelkemben ott vagyok — írta —, mert mint fotográfus én is egy történelmi eseményt élek. A magyar fotográfia 150 évig hajléktalan volt, pedig nemzetközi hírneve egy palotára jogosította volna... Szívből kívánom, hogy ez a múzeum nemcsak hajléka, de bölcsője is legyen egy nagy jövőjű fiatal fotósgenerációnak. Szívélyes baráti szeretettel ölelem magukat! Almásy.” Aztán fölajánlott 50 képet, no és küldött pénzt az alapítványunknak, s adott olyan eszközöket, amelyeket ő használ. Amikor megírtam, hogy kiállítást szeretnénk rendezni az alkotásaiból, válaszul 150 kép érkezett egy kofferban, hogy olyant rendezzek belőlük, amelynek örülnek az emberek. 100 kép fért a falra. Nagyon sajnálom, hogy a 86 éves mestert orvosai nem engedték ez alkalomból körünkbe. Paul Almásy. Hajdan Bálint Györgyöt követte a gimnázium önképző körének elnöki székében. Az előd szavakkal szólt „igazat, nem csak valódit", e képpel. A tárgyakkal történeteket, a tekintetekkel pedig sorsokat, életeket. Józsa Ágnes nc Kevés filmkészítő csapatnak adatik meg, hogy a forgatás előtt konzultáljon a CIA és a tengerészeti titkosszolgálat embereivel, látogatást tegyen a CIA létesítményeiben, s tanácsokat kapjon angol és amerikai terroristaellenes szervezetektől. Az sem hétköznapi esemény, ha a terroristákat alakító színésztársulat bebocsátást nyer a brit különleges légiegység antiterrorista tanfolyamára, amelyen terep- és fegyvergyakorlatokat végezhet. A Férfias játékok című produkció esetében mindez egy esztendeje megtörtént. Harrison Ford, készülve CLA-munkatársi szerepére, olyan ajtókat nyithatott meg önmaga számára, melyek közönséges földi halandó előtt örökre zárva maradnak. A profi felkészülés azután profi alakítással párosult. Ebben a családi szálon érzelemgazdag, ám mégis akciódús filmben Ford, mint visszavonult hírszerző, angliai vakációján belebonyolódik egy halálos végű terrorista akcióba, mely megváltoztatja életét, s viszszaparancsolja korábbi munkahelyére. Jó filmhez illően az izgalmak, fordulatok, üldözések itt sem maradnak el, sőt a rendező különleges látványban is részesíti a nézőt. Eddig ugyanis filmvásznon még nemigen láthattuk műholdról készített felvételek ilyen alapos, megdöbbentő hatású feldolgozását. Ez még akkor is igaz, ha sejtjük, a műhold kamerája által „élőben” közvetített antiterrorista támadás részletei a valóságban azért kevésbé felismerhetők. Erőszakot elítélő férfias-hazafias, életbevágó játéknak lehetünk szemtanúi két teljes órán át. (Duna Film) F. T. : Férfias játékok Gólyahír a képernyőn A Gólyahír is hír! Különösen, hogyha egy induló kedves, vidám televíziós vetélkedősorozat címe, amely — stílusosan — kilenc hónapon át szórakoztat majd felnőtteket, gyerekeket. A versenyben első babájukat váró szülők vesznek részt, s szponzorok gondoskodnak arról, hogy a jobbnál jobb babaápolási cikkek és pelenkák sose fogyjanak el. Sőt, nyerni is lehet! A vetélkedőhöz semmiféle „tudományos” felkészülés nem kell, csupán a kedv, a lelkesedés és az ötletesség számít. Erre bizonyíték az is, hogy a műsorvezető Endrei Judit is mindössze egy éve „babázik". Figyelem! Még mindig lehet jelentkezni. A műsor szerkesztője: Szemenyei Betti és a rendezői, Kárpáthy Mariann és Babiczky László az alábbi címre várják leveleiket: Magyar Televízió, 1810 Bp., „Gólyahír TV 2". Az első adás október 30-án, pénteken 16.50-kor jelentkezik a TV 2-n. s VasárnapiHíreit. Három bagatell Szegény ember vízzel főz: a hét hazai újdonsága nem vadonatúj produktum, hanem három tételből álló kisjátékfilmfüzér. A Mozgókép Innovációs Társulás dicséretes ötlettel házasította három rendező korábbi munkáját. Közülük Bódy Gábor pályája már jó néhány évvel ezelőtt, tragikus hirtelenséggel befejeződött, Szabó Ildikó és Xantus János viszont jelenleg is a mostoha sorsú alkotócsapat tagjai, megbízatásra és támogatásra váró filmkészítők. A Három bagatell első darabja Bódy 1974-ből való vizsgamunkája, a Hogyan verekedett meg Japoc és de Escobar után a világ című Thomas Mann-parafrázis. A többrétegű történetet — mely természetesen nem hagyományos adaptáció — a magas formakultúra és a provokatív kísérletezés egyaránt kivételes élménnyé avatja. Szabó Ildikó A másik oldal hangulataiban tükröt tart a világ elé 1985 perifériáinak közérzetéről — oldottan és humorosan. Lukáts Andor, Jeles András, Dobai Péter, Csákányi Eszter játsszák a főszerepeket. A dalok egyszerűen ellenállhatatlanok. Cseh Tamás songjának két sora akár az örök életre is pályázhat: „Téeszelnök az én szerelmem, A Moszkvicson van mit szeretnem." Xantus János 1977-ben a modernizált Werther életével diplomázott. Ez a stílusbravúr is megelevenedik a pompás antológiában, amely stílusbeni, mélységben, eredetiségben eltérő bagatellekből áll, a szemlélet kiforrottsága, az önkifejezés szándéka, a vizuális megjelenítés különlegessége mégis rokonítja az egykori pályakezdők opuszait. Reméljük, a Blue Box premierjének további folytatására is számíthatunk — az értékmentés nemes szándéka jegyében. (veress) f | Vasárnapi "N Videó ) Rózsák háborúja Honatyáink figyelmébe ajánlanám, miközben az abortuszról és más életbevágó dolgokról tépik egymás haját a parlamentben, tétessék ezt a filmet kötelező tananyaggá. Oktassák a fiataloknak és a felnőtteknek, szedjék ízekre, miként lehet — fogalmazzunk finoman — elszúrni azt, ami jó. A film attól zseniális, hogy kikerülve a bergmani mélylélektant, a Woody Allen-i újfreudizmust, csupán a felszínen vitorlázva utal eredendő lélektani csapdákra. Rózsáék tehát válnak, hátuk megett egy sikeres élettel. Házuk van, egzisztenciájuk, gyermekeik s biztos jövőjük. Valami mégis megtörte a lendületet, az idillt. Kathien Turner kegyetlenül odacsap férjének, Michael Douglasnek, aki azt ámulatából felocsúdva viszonozza. Elkezdődik a háború, melynek csak a halál vet véget. Pedig életük és vagyonuk osztható lenne, senkinek sem kellene a híd alá menni, nem lennének válási árvák, az élet mindkettejük számára újjákezdhető lenne, csak egy valamihez nem kellene ragaszkodni: a múltjukhoz, annak megtestesült kövületéhez, a házukhoz. Egyikük tudatosan, másikuk ösztönösen érzi, hogy az a vesztes, aki kiköltözik, annak hullik porba minden szép emléke, aki leteszi a kulcsot az asztalra, és azt mondja: viszlát! Hát nem, ezt a csatát csak együtt lehet elveszteni, mint ahogy az életet is együtt lehetett volna végigélni. (Guild) Bagota Edit (A tékák további filmújdonsá£airól bővebben a Video Magazinból tájékozódhat.) . ——01---------Halal a színpadon Igényes zene az August Förstertől Különös és hosszú nevű az a debreceni rockötösfogat, amely ugyan csak két éve hallat magáról, mégsem tartozik a nyeretlen kétévesek közé. Olyannyira nem, hogy egész Kelet-Magyarországon ismertté tették nevüket dallamos hard rock zenéjükkel. Az August Forster Reservation (AFR) tagjai: Perjés Péter — ének; Szilágyi Tamás — Hammond orgona, szintetizátor; Csató Péter — szólógitár; Moldván Ákos—basszusgitár; Deák Szabolcs—dob. Hangversenyeik ma már nemcsak Debrecenben mennek eseményszámba, hanem Nyíregyházán, Miskolcon és Szegeden is. Nem csoda, hisz remekbe sikerült számuk, a Mocskos órák hónapokig uralta az első helyet a rádió Rock gyermekei című műsorának slágerlistáján. Érdekesen hangzó nevüket egy világhírű német zongorakészítőtől (aki a zongora Stradivarija volt) vették, ezzel is demonstrálva: mélyen meghajtják fejüket a zenélni tudás előtt, tisztelik a klasszikus zeneszámokat. Az August Förster Reservation zenéjében, az ihletett szövegek mögött ott lüktet a megszenvedettség, az énekes elképzelhetetlenül sokat dolgozik, s nemcsak a próbateremben, ^______ ______________________ kákon. ^ ^ ‘ ' * ' • • ~1 • '• £ ■-Hazahozó tárgyuk hanem a színpadon is. Szá- . t-,( jvy.. • ; f zak és ezrek azért hiszik el . 1 .^'-ÍlBláÉ|^iíí , * | A neki, amit mond (különle- féges tehetséggel), mert ki- \ . * 0 á csit mindig meghal a desz- - ' ‘ ‘Vv t Budapesten született,Jusfilsban. A berzsenyi Gimnáziumban érettségizett. Előbb az orvosi karon tanult, majd 1924—28 között a politikatudományokból doktorált Bécsben és Heidelbergben. Egy svájci lapnál lett újságíró, innen utazott 1929-ben Latin-Amerikába. Ekkor készültek első fotói. 1936-ban bejárta a Szaharát. E riportnak olyan sikere lett, hogy megbecsültséget szerzett a pályán. 1938-ban telepedett le Franciaországban. Innen járja a világot. Fényképez az indokínai fronton, Ausztráliában, Óceániában és Dél-Afrikában. Az ENSZ szakbizottságainak megbízása alapján megfordult Japánban és Indonéziában. 1960-tól fotódokumentációt készít az amerikai kormány részére, az eszkimók életét bemutató riportját pedig a WHO felkérésére. A Szovjetunióban az UNESCO megbízásából folytat tudományos kutatást, 1968-ban a negyedik, világ körüli útját teszi meg, ezt az ausztrál kormány megbízásából. Járt Iránban, Izlandon, Etiópiában, Zambiában, Kubában, Kanadában, s fényképezett. Megörökített arcokat és helyzeteket. Kiállított Londonban, Milánóban, Oslóban, New Yorkban s még sok helyen. A képalkotó elemek hiearchiájáról szóló elméletét egyetemen adja elő. 1984—86-ban ötödszörre is körbeutazta a földet. Magyarországon először 1971-ben a Dorottya utcában, másodszor 1987-ben a Budapest Galériában s harmadszor 1992- ben Kecskeméten láthatók az alkotásai. xe›v-›‹̇\ Tárlatunk Kajári Gyula: Dráma Fekete krétával ! Kjári Gyulai grafikusművész kiállítása november 8-ig tekinthető meg Kecskeméten, az Erdei Ferenc Művelődési Központban. Kajári művészete festészet fehér-feketére korlátozott, mélyített színmezőkkel. Fehér tónusaiban a zöld reménység is villan, a fekete sávokban rozsdabarnák is nyugszanak. Ami látszik, rejtőzik is, az ő világossága árnyékot is szül, s mivel az emberi sors szinte változatlan az elmúlt évezredekben, ezért Kajári fehér-fekete tömbjeiben, vonalfutamaiban rögzül és folytatódik az egyiptomi sírtemplomok belső tere ugyanúgy, mint a gótika monumentálisan egyenetlen fényfogadása és Rembrandt fény-árnyék ellenpontozása. Kizárólag a drámát elemzi, de nem azért, mert ez festői választása, hanem mert ez az élet valósága. Képzeletében ezért lobog a gyász, a hősiesség és a küzdelem, minden műve a beethoveni Ötödik szimfónia első taktusait hordozza. Emberi sorsot, magyar sorsot. Kajári Gyula Széchenyi-portréja merő fölkiáltás, Kodály arcmásában is jelzi, a zene nem gyönyörködtetés csupán, hanem küldetés, egy sokat szenvedett nép jelenének, jövőjének erős harmóniákkal szerkesztett szolgálata. Kemény igazságról elmélkedik 1956-os sorozatában. Arról, hogy azért kell hősként halnia Mansfeld Péternek, Nagy Imrének, az eszme egyik közkatonájának, egyik vezetőjének, mert sok emberben lapul a história kényszere, a fekete tettek gonoszsága. E fekete krétával rajzolt lapjai már nem görög, hanem magyar drámák, de Szophoklész szavai helyett bajári vonalai ábrázolnak, értelmeznek. Személyes múltjában is sok a fájdalom, művészete ezért küzd hatványozottan az ember, minden megszületett ember becsületéért és boldogságáért. Losonci Miklós A héten nyitotta meg dr. Antall József miniszterelnök az Emigráció a hazáért című kiállítást, mely február 1-jéig látható a Budapesti Történeti Múzeumban. A nagyszabású tárlatot dr. Harsányi Lajos, a Magyar Szabadságharcos Szövetség USA főtitkára rendezte Piros Tibor és Haller Ágoston közreműködésével. Mintegy hárommillió magyar él a nagyvilágban — egy olyan másik Magyarország, mely eddig is, most még fokozottabban segíti az óhazát. Azzal is, hogy az amerikai, ausztráliai és európai földrészről több ezer tárgyat bocsátott a kiállítók rendelkezésére több mint kétszáz magyar szervezet és számtalan magánszemély. Mindez adomány, mely a tervek szerint a lakitelki Emigrációs Múzeumban talál végleges otthonára. A bemutató öt szelvénye föltárja az elmúlt évtizedek sokrétű emigrációs támogatását, küzdelmét az anyaország szabadságáért, a magyar jövőért. Láthatjuk az 1956-os menekültek drámai átadását, az emlékezést és emlékeztetést, a jótékonysági programot és nem utolsósorban a külföldön élő magyarok életét. Dokumentumokat és műveket láthatunk. Számtalan könyvet, a történelmi évfordulókon kiadott bélyeget, újságok címlapjait, zászlókat. Páratlan fotóanyagot is gyűjtött a magyar emigráció, mely a falakon és a tárlókban kelt méltó figyelmet, s ehhez gazdag képzőművészeti anyag társul. Elsősorban a San Franciscóban fölállított Szabadságharcos-emlékmű vázlata, Rózsa Olga alkotása, Hollósy Gyuri bostoni szobra, mely szintén 1956 előtt hajt fejet, a Los Angeles-i magyar Szabadságharcos-emlékmű térsége. Komoly színvonalat képvisel Csóka István, Kolozsy Sándor, Schwalm László, Detre György tárgyakban jelzett művészete és Ferenc Béla nagy fakorsóban megmintázott Eger ostroma, mely arra utal, hogy a magyar emigráció a teljes magyar történelmet megőrizte. (losonci) TT • / •• •• Virágozov I nÓr° v festőművész kiállítása november 5-ig tekinthető meg Dunakeszin, a Városi Könyvtárban. A megnyitón közreműködött Tarján Tóth Ida zeneművész. Dóra V. Judit Budapesten született, Rákosszentmihályon, Csornán, Győrött, Sopronban végezte tanulmányait, festői technikát Nagy Ferenctől és Vadas Imrétől tanult, szemléletet és élményt önmagától. 1967-ben telepedett le az USA-ban, azóta ott él, dolgozik. Vonzódik az új eljárásokhoz, sikerrel alkalmazza a fémfesték és aranylevél technológiát. Több önálló kiállítása nyílt Kaliforniában, így Los Angelesben is. Ez az első hazai bemutatkozása, amely nagylelkűséggel is párosul, hiszen egy-egy képét adományozta a dunakeszi Városi Könyvtárnak és az újpesti műveseállomásnak. Művészetének fő forrása a magyar táj, a magyar népművészet és az évszakok virágözönlése. Képekben támad föl ifjúsága. Gémeskút, párázó fényekben tündöklő itatás, magyar tánc, tulipánok, rózsák, mezei vadvirágok. A fogalmazást illetően a reális alakzatokat megfontolt elvonatkoztatás egészíti ki. A magyar tánc arra inspirálta, hogy e nyitó festményt sorozattá egészítse ki az osztrák, arab és indián mozdulatokkal. A hazánkban látott virágok is kiegészülnek művészetében a nyugati égtáj növényeivel, amik nemcsak piros rózsát, hanem violás, fehér, kék, sárga árnyalatokba öltözött harmóniát jelentenek. L. M. 1992. OKTÓBER 25., VASÁRNAP9