Vasárnapi Hírek, 1992. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1992-11-15 / 46. szám
Művészeknek kedves környezet Fellépés szívügyben Fuldoklik a város. Az „ezerszer áldott” VIII. kerület sem kivétel. Lassan, ahogy Kornis Mihály egyik írásában megfogalmazta, már nem tudjuk, mi a gáz és a levegő között a különbség. Egy-egy városnegyed erőfeszítése a környezet védelmére ugyan kevés, a példa azonban követésre méltó lehet. Talán ezt tudva rendezett úgymond jótékonysági estet a Józsefvárosi Kamaraszínházban az Élőváros alapítvány javára a kerületi önkormányzat környezetvédelmi bizottsága. Kár, hogy nem volt telt ház, a szervezők talán nem bíztak abban, hogy a Vörösmarty Gimnázium tehetséges növendékeitől a neves művészekig mindenki eleget tesz a felkérésnek. Akkor is, ha ezen az estén a taps volt a gázsi. A közönség jól érezte magát, s a jegyek árán túl bedobta forintjait az alapítvány gyarapítására elhelyezett perselyekbe. Jól érezték magukat a fellépők is, és ígérték, ha újra az Élő városért kell tenniök, ismét eljönnek ebbe a színházba, hiszen legtöbbjük kötődött, kötődik a VIII. kerülethez. Kornis Mihály ott él ma is. Pitti Katalint a gyermekkor köti. De fölsorakoztak Tomsits Rudolf vezetésével kitűnő dzsessz-zenészek is, akinek ugyancsak szívügyük a kerület sorsa. Szenes Iván, aki, mint konferanszában mondta, maga is környezetvédő, tősgyökeres józsefvárosi. Szerzőtársait és művészbarátait hívta magával: Gábor S. Pált, Kovács Katit, Koncz Tibort, Bodrogi Gyulát és Peterdi Pált. Fél órára tervezett produkciójuk — a közönség szavazata alapján — csaknem egyórásra bővült. Tarkítva olyan meglepetésekkel, mint amilyennel például Komár Mariann szolgál. A színművésznő, aki korábban e színházban működő, legendás hírű Budapest Varietében aratta sikereit, az akkor ugyancsak itt fellépő Darvas Szilárd neki írt hangulatos versét mondta el, szép emlékeket ébresztő átéléssel. Darvas Szilárd — mint megtudtuk — egyébként a fanatikus környezetvédők előfutára volt. Míg kollégái már valamennyien saját gépkocsival, taxival közlekedtek, ő megszállottan ragaszkodott kerékpárjához... (fazekas) Élő kopjafák A nagymarosi körgáton már havas, fagyos csend honol. A robbantások sziklás tölcséreiben-gödreiben, a néma földhányások között azonban apróbb-nagyobb facsemeték bújtak elő az ottszakadt gyökerekből vagy a kidöntött fák kényszerűen elhullatott magvaiból. Mert az élet — a növényi élet is — makacsul élni akar. Hogy az eljövendő évtizedek (évszázadok?) se feledkezzenek meg Nagymarosról, hogy Magyarországon a következő generációk szerencsésebben és eredményesebben védekezzenek környezetük pusztítása (és pusztítós!) ellen, a Zöld Szív Ifjúsági Természetvédő Mozgalom és a TV 2 szerkesztősége elhatározta, hogy a fácskákat — mintegy élő kopjafákként — megmenti. Ezért ma Budapestről és környékéről elsősorban a fiatalok több csoportja indul a nagymarosi gáthoz, hogy az onnét hozott csemetéket utcákra, terekre, iskolák udvarára vagy akár kertekbe is elültessék. És a famentés tavasszal folytatódik. Akik részt akarnak venni ebben a nemes mozgalomban, részletes felvilágosítást kaphatnak a Zöld Szívtől (2013 Pomáz, Mátyás kiály u. 2.). Szelídebbé finomítanak A környezetkímélő motorhajtóanyag-gyártási program keretében két üzem is megkezdi a termelést a MOL Rt. százhalombattai finomítójában: a HDL és a Claus-4 üzemrész. Az innen kikerülő benzinek és gázolajok károsanyag-tartalma lényegesen alacsonyabb lesz a napjainkban mért átlagoknál. Az új létesítményeket kedden, november 17-én Szabó Iván miniszter jelenlétében avatják. nincs. %/ Hi' -------------mill.------------Kzedetben a milliók • Áthárítják a válogatást és a költségeket Hamarosan megjelennek azok a hulladékhasznosítást elemző tanulmányok, amelyek alapján a jövő év elején a kormány elé terjeszti koncepcióját az Ipari és Kereskedelmi Minisz-rérium. Idáig már gyakran eljutottunk. Rengeteg elemzés készült a korábbi évtizedekben is. Okos, hasznos tanácsokat adó írások voltak ezek, de még ma is a szemétbe dobjuk a műanyagot, a gumit, a szárazelemet, az üveget és a papírt. Akkor hát mi változott? -A megközelítés módja más — állítja Bakonyi Árpád, az Ipari Minisztérium főosztályvezetője. — Azelőtt szinte kizárólag a lehetséges műszaki megoldásokról szóltak a tanulmányok, most viszont az érdekeltség, a pénzügyi alapok megteremtéséről, valamint a begyűjtés és feldolgozás jogi szabályozásáról írnak. Hazánkban évente 100 millió tonna hulladék keletkezik, ebből 60 a mezőgazdaságban, 35 az iparban, míg 5 millió tonnát a lakosság dob a szemétbe. Ezt az óriási mennyiséget valahogy vissza kellene forgatni a termelésbe, hiszen a hulladék értékes alapanyag, és újrahasznosításával energiát takaríthatunk meg. Ha például alumíniumhulladékot dolgoznak fel, és nem a bauxitból indulnak ki, az energiamegtakarítás hússzoros, hasonló az arány a műanyagok esetében, tízszeres a gumihulladék feldolgozásakor stb. Az ország ennek ellenére pazarol. Mit kellene tenni, illetve mit tesz a tanulmányok készítésén túl a minisztérium? A megoldást külföldön már kitalálták. Vannak értékes anyagok — ezüst, vörösréz stb. —, amelyek szinte automatikusan visszakerülnek a termelésbe. Más dolog a műanyag vagy az autógumi, ezek önmagukban nem képviselnek akkora értéket, hogy begyűjtésükért versengenének a vállalkozók. Ilyen esetben a fejlett ipari országokban az autógumik árába beépítik az újrahasznosítási díjat, amit a vásárló megfizet. Ez a pénz külön kasszába kerül. Háromnegyedét a feldolgozóüzemek támogatására, negyedét az újhasznosítási eljárások kutatására fordítják. Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium hasonló megoldást ajánl az ipari és a lakossági hulladék begyűjtéséhez. Az utóbbihoz példa Olaszország, ahol immár húsz éve gyakorlat, hogy aki szétválogatva dobja ki a hulladékot, annak kevesebbet kell fizetnie az elszállításáért. Nálunk még az erre szolgáló konténerek is csak ritkán láthatók, így aztán évente 300 ezer tonna papír, 120 ezer tonna műanyag, 80 ezer tonna üveg, 60 ezer tonna gumi és 4 ezer tonna szárazelem kerül a szemétbe a háztartásokból. Nagyon távol vagyunk a megoldástól. Bakonyi Árpád szerint azért nem annyira, mint sokan gondolják. Amint a közelmúltban megrendezett soproni hulladékhasznosítási konferencián is elhangzott, Esztergomban és környékén nemrég egy osztrák cég közreműködésével vállalkozást hoztak létre, amely a lakossági hulladék szelektív gyűjtését kívánja megszervezni. Arra számítanak, hogy néhány éven belül a költségek áthárításával megteremthetők lesznek a hulladék-, feldolgozás pénzügyi alapjai. Hasonló kísérletbe kezdtek Debrecenben és Balatonfüred környékén is. Tamás Mihály Alvédett területeken gazdálkodnak és garázdálkodnak Mindenütt, ahol komolyan veszik a természetvédelmet, még a sportvadászok is csak puska nélkül léphetnek a védett parkok, vizek területére. Nálunk viszont különböző társaságok gazdálkodnak, egyesek szerint olykor garázdálkodnak ezeken a helyeken. Nem véletlen tehát, hogy a Fidesz Zöld Frakciója azt sürgeti, hogy flóránk és faunánk védelmében olyan törvények szülessenek, amelyek a nemzetközi egyezményekkel sem ellenkeznek. Ennek érdekében szombat délelőtt meghívták székházukba az érintett tárcák képviselőit, a nemzeti parkok igazgatóit, illetve a vadászok érdekvédelmi szervezeteinek tagjait. Mint Gere Pál, a frakció természetvédelmi felelőse elmondta a Vasárnapi Híreknek, véleményük szerint ellenőrizetlenül pusztítanak el jó néhány őshonos fajt, ugyanakkor túlszaporítják a minden bizonnyal bevételt hozó nagyvadakat. Pedig ezek, például a szarvasok pusztítják az erdőt, és az erdészeknek nincs alapjuk ahhoz, hogy ezt szóvá tegyék. A Fidesz szakemberei azt szeretnék, ha a készülő természetvédelmi, illetve vadászati törvény a mainál több jogot adna a hozzáértő, a nem csupán kizsákmányolni akaró szakembereknek, ha a nemzeti parkokban, a védett vizeken a természetvédők gazdálkodhatnának, s ha végre nálunk nem ugyanaz a hatóság ellenőrizné a vadászatot, amely az engedélyeket is kiadja. E fórumot nyitánynak szánták a fiatal demokraták. Nem tesznek le arról, hogy a természet megmentése érdekében tovább folytassák a párbeszédet. F. Á. Vasárnapi (HireHi Kódexről a Kristályban Környezetvédelmi törvényre várva hívta meg Kristály Klubjába a Magyar Vegyipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének elnöke Keresztes K. Sándor környezetvédelmi és területfejlesztési minisztert és munkatársait, a rokon szakmák képviselőit, illetve mindazokat, akiket érint, érdekel a téma. A miniszter elsősorban a kormány környezetvédelmi politikájáról beszélt, s a törvényről-mint e politika részéről elmondta: kódexszerű szabályzást terejsztenek majd a honatyák elé. A miniszter azt ígérte, hogy e törvény az emberi környezetet, természetet óvó paragrafusokkal összhangban szabályozza majd a jogokat, kötelességeket, lehetőségeket. Főcze Lajos, a VDSZ elnöke arról szólt többek között, hogy a szakszervezetek számára szintén fontos a törvény, méghozzá minél hamarabb. Ez a szabályozás ugyanis a természet és a környezet megóvásán túl gazdasági érdekeket szolgál, lehetővé teszi új, megfelelő cégek alapítását, segíti a privatizációt, a nemzetközi kereskedelmet. Azt kérte Keresztes K. Sándortól, hogy a tervezet kerüljön az érdekegyeztetés fórumai elé. . -kas • MI HANGZOTT EL RIO DE JANEIRÓBAN - erről olvashat magyarul az érdeklődő az Óbudai Selyemgombolyítóban működő Ökológia Könyvtárában, ahol a nemrégen megtartott Környezeti és Fejlődési Világkonferencián elhangzott előadások és jelentések magyar nyelvű fordításait gyűjtik. ÓM A főváros az ünnepelt Demszky szerint az egyesítés ma is időszerű November 17-e a főváros napja. 1873-ban ekkor vette át az ügyek intézését Budapest székesfőváros tanácsa a három testvérváros, Pest, Buda és Óbuda tanácsaitól. Ez az ünnep alkalom a fővárost felépítő nagy korszak felidézésére, ugyanakkor érdekes tanulságokkal is szolgál — mondotta a Vasárnapi Híreknek Demszky Gábor főpolgármester. Mint megtudtuk, a fővárosi közgyűlés kedden délután ünnepi ülést tart, s az arra leginkább érdemesek átvehetik a díszpolgári címet, a Pro Urbe Budapest és a Budapestért díjakat. Az egyesített Budapest gróf Andrássy Gyula liberális arisztokrata miniszterelnök nagy álma volt, aki, hogy „a birodalom magyar fele” erősödjön, egy rendezett nagyvárost képzelt el a térség középpontjának. A testvérvárosok széttagoltan nem voltak alkalmasak e szerepkörre, így az 1860-as évek végén fejlesztő program indult el Reitter Ferenc tervei szerint a Dunaszabályozás megkezdésével, sugárutak nyitásával. A miniszterelnök számolt a helyi önállóságot féltő honatyák ellenállásával is; az egyesítést szentesítő törvényről jó esztendeig vitatkozott az akkori T. Ház. Mit üzen ez a nap a jelennek? — Mindazok a viták, gondolatok, amelyek akkor felmerültek, például a város gyűrűs-sugaras szerkezetének továbbfejlesztését tekintve, jórészt ma is időszerűek — összegezett Demszky Gábor. — Az alaphelyzet persze némiképp más. Azt a várost, amelyet Andrássy és Reitter megálmodott, épp a fővárosról szóló törvény szedte szét huszonkét részre, így a városegyesítés dolga, a részek és az egész viszonya ma is aktuális, eleven probléma. —Úgy gondolom—folytatta a főpolgármester —, hogy a helyi politizálás, a városvédelmi szempontok erősödésével ennek az ünnepnek a hangsúlya megnőtt. Szólhatnék egyfajta lokálpatriotizmusról is, hiszen azért mi elsősorban budapestiek vagyunk, s hogy Budapesten belül hol lakunk, az másodlagos ahhoz az identitáshoz, kötődéshez képest, amit a fővárosi lét jelent. Az alkalomból négyen díszpolgári címet vehetnek át: Lamberto Gardelli karmester, aki Budapestnek mindmáig megkülönböztetett helyet adott programjában; Kővágó József, Budapest nyugalmazott polgármestere; Mándy Iván író, aki munkásságában nagy teret szentelt a fővárosnak és Preisich Gábor építésznő éveken át irányította a rendezési tervek készítését. Továbbá hat Pro Urbe Budapest díjat és tizennyolc Budapestért díjat osztanak ki. S a főváros napján, kedden a lakosok ingyen látogathatják a városligeti Műjégpályát, amelynek gazdája januártól a főváros lesz. (palkó) Győztek a pirosak Valamennyien tudtuk, hogy felnőtt férfiak sajátos „játékának”, az első honvédelmi dandár hadgyakorlatának vagyunk a szem- és fültanúi Hajdúhadháza térségében, mégis megdöbbentő volt hallani az első honvéd zászlóalj parancsnokának a jelentését, melyet heves fegyverropogás és ágyúdörej kísért......Ellenséges csapatok átlépték az országhatárt, s tűzharcban állnak a zászlóalj előőrsével!” A zászlóalj figyelő harcálláspontjáról megtekinthette a parázs védelmi harc kibontakozását Göncz Árpád köztársasági elnök, a Magyar Honvédség főparancsnoka, Für Lajos honvédelmi miniszter, Lőrincz Kálmán vezérezredes, a magyar honvédség parancsnoka, Gyuricza Béla altábornagy, a szárazföldi csapatok parancsnoka is. Körülöttük a harcálláspontot védő tartalékosok hasaltak az esőáztatta lövészárkokban, s nyitottak tüzet a „kékek” előretörő, harckocsik kíséretében megjelenő egységeire. Az ellenséges repülők támadásait géppuskatűzzel és korszerű légelhárító fegyverekkel verték vissza. A „lelőtt” gépek — a hadsereg nemrég „hadrendbe állított” távirányítású kis gyakorló repülőgépei — ejtőernyőn ereszkedtek alá a füstgránátok színes pamacsai, a rakéták nyomjelző füstcsíkjai között. A páncéltörő ágyúk kezelői is pontosan céloztak — sorra lobbant föl narancs-bíborvörös fény, majd pedig füst a határsértő ellenséges páncélosok lövegtornyain. Végül kifulladt a támadás, a honvéd zászlóalj fölülkerekedett a támadó „kékeken”. Orbán Károly vezérőrnagy, a hadgyakorlat parancsnoka jelenthette a köztársasági elnöknek és a honvédelmi miniszternek, hogy a gyakorlat legfontosabb része véget ért. Következhetett a közelebbi ismerkedés a tartalékosokkal, akik tíz éve kaptak 18 hónapos kiképzést, s többnyire a Dunántúlon katonáskodtak. A VH tudósítója a hadgyakorlat egyik főszereplőjét, Nemes Gábor tartalékos századost, zászlóaljparancsnokot faggatta: mi a civil foglalkozása, nehéz volt-e fölfrissíteni haditudományát. Mint megtudtuk, a százados agrármérnök, s miután leveszi a mundért, ismét a legbékésebb munkaterület — a mezőgazdaság — várja. — 1968-ban voltam katona, de szerencsére kimaradtam az akkori dicstelen csehszlovákiai bevonulásból. Miután tiszti rangot kaptam, többször is behívtak átképzésre — mondta —, így nem voltak gondjaim. Még kint, a gyakorlótéren válaszolt az újságírók kérdéseire Für Lajos honvédelmi miniszter. Elmondta, hogy az első honvédelmi dandár gyakorlata nem terheli pótkiadásokkal a költségvetést, hiszen ez a gyakorlat szerepel a tárca költségvetésében. Több mint tíz hasonló dandár felállítását tervezik, s ezek területvédelmi feladatokat kapnak majd. A tágas parancsnoki jelentősátorban tartott sajtótájékoztatón Göncz Árpád köztársasági elnök elismeréssel szólt a hadgyakorlat résztvevőiről, „az ázott, szőrös, de jókedvű katonákról, akiket így jobban szeret, mint szappanillatúan, jól vasaltan, de rosszkedvűen”. Márkus Csaba 1992. NOVEMBER 15., VASÁRNAP 7