Vasárnapi Hírek, 1992. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1992-12-27 / 52. szám
_ _V/Mpji Ember az alagútban — Melyik drámádat adták elő Szófiában? — kérdezem Szakonyi Károlytól, aki nemrég érkezett haza Bulgáriából. — Három darabomat is játsszák — válaszolja. — Két egyfelvonásosomat: a Benn, a szobában és a Hentes címűeket a Szatíra Színházban. Egy rendkívül tehetséges bolgár rendező, Nikola Lambrev vitte őket színpadra, aki e műveimnek új aspektusait és vonásait hozta felszínre. A Hisztria Társulat — egy magánvállalkozás — a Holdtölte című drámámat mutatta be. — Járja-e még diadalútját az Adáshiba, a családi tévékultuszt bíráló színműved? Úgy tudom, hogy számos nyelvre lefordították, s közel harminc országban adták elő, köztük Ibsen hazájában, Norvégiában és az ókori klasszikus görög drámák szülőföldjén, Görögországban is. — Legutóbb Párizsban, a La Valette-ben játszották — 1991 őszétől 1992 tavaszáig — ■'Dürrenmatt Fizikusok-jának és más írók műveinek társaságában. — Szívesen dolgozod fel ifjúkori emlékeidet. Már pályád első szakaszában gondoltál egy olyan nagyobb regény írására, melyben a nemzedéked útját mutatnád be. — Ez a regény még mindig csak terveimben él. Egyes részeit írtam meg. Valamiféle szorongás kerített hatalmába. Hiányzott a szükséges távlat. Úgy éreztem, hogy mindent nem mondhatok el. Ma már kialakultak a kedvező feltételek. Emberi kötelességemnek tartom, hogy átadjam az évtizedek során szerzett tapasztalataimat. A problémák és konfliktusok, ha másként is, de lényegében megismétlődnek. Érdekes most az, amit családomról ábrázolni tudok, a polgárosodás folyamata. Útjuk tanulságos lehet a ma emberének, aki olyan korban él, amikor újra el kell indulnia. A föltörekvés önmagában véve erkölcsös lehet, de rendkívül fontos, hogy milyen eszközökkel valósítják meg. A társadalom, a köz javát is tekintetbe véve, vagy csupán önzésből, nyers egyéni érdekből? — E tervezett regényeden kívül még milyen új könyvet várhatunk tőled? — Két prózakötetem is elkészült, és a kézirataik a kiadót várják. Az egyik tárcák gyűjteménye, mely 1989-től szatirikus korrajzot ad. Címe: Ember az alagútban. A másik novelláskötet a szerelem körül bonyolódik. A történeteket egyfajta szokatlan kísértetiesség, sőt misztikusság jellemzi. Persze nem vallási értelemben. Érződik ezekben az írásokban az is, hogy sok évtizednyi tapasztalataimmal a férfi és a nő kapcsolatát nem megfejteni tudni vélem, hanem úgy is látom, hogy sok benne az örökös megmagyarázhatatlan. Illés Lajos Ha az ember száz kilométert autózik Szófiából a szép bolgár hegyek között, egyszer csak egy csodavároskába ér. Régi házaival olyan Koprivszka, hogy az ember azt hinné, díszletek közé tévedt, valami múltról szóló filmet forgatnak talán a bolgár ősökről, akik megóvták házaikat és szokásaikat a fél évezredes török megszállás alatt is. Dimbes-dombos a táj a havas tetejű hegyek hazájában. Tiszta kék az ég, friss a levegő, s ahogy bandukolsz az óriási kavicsokra emlékeztető kövekből kirakott utcácskákon, nem győzöl gyönyörködni a színes házak során. Vaskos gerendákból és deszkákból ácsolt kapuk mögött csendes udvarok húzódnak meg; az erkélyszerűen kiugró emeleti részt támpillérek tartják a földszinti szobák parányi ablakai fölött, díszes faragású oszlopok, freskók hirdetik az egykori kereskedőházak gazdagságát. Patak fut végig a városkán, rajta íves kis kőhíd, az Első Puskalövés Hídja. Azt mondják, itt dördült el a lázadók első puskalövése az ezernyolcszázas évek végén, amikor a hős lelkű forradalmárok megelégelték az ötszáz éves török uralmat, s fel akarták szabadítani Bulgáriát. A kis híd őrzőjét, a szultán katonáját itt érte a gyilkos golyó, s kitört a harc, amit persze csaknem levert a Porta. És jött a megtorlás, a bosszú, a hazafiak tömeges kivégzése. Ötszáz év! Fél évezred elnyomásban, idegen hatalom igája alatt! A kőkerítő Koprivstka vén házai sok alján alig fél méter magas, szűk deszkaajtócskák láthatók még ma is; ilyen lyukakon jártak ki s be udvarukba, házukba a bolgárok, így védekeztek a török lovasok vad portyái ellen. De a vaskos kapuk is a defenzív életről tanúskodnak. Kiállták az ötszáz évet, s ha keveredtek is, ha kegyetlenül pusztított is a török, megmaradtak bolgárnak. A koprivstkcai, évszázados templom földsánc mélyébe épült, török parancs szerint a keresztény templomok nem magasodhattak ki a polgárok házai közül, így aztán a tornya csak később került rá. Hosszú, lapos épület, mint egy magtár, kékre festett fala tövében lóca, megpihenhet azon hívő és vándor. Fiatal pópa szolgál a templomban, megmutatja a kézi faragású ikonosztázt, az értékes, régi ikonokat; kis asztalkán gyűrött lovak halma: szuvenírt vásárolhat a látogató; keresztet, szentképet, CD lemezen egyházi éneket. A szakállas, reverendás fiatalember Párizsban végezte a teológiát, s visszatért honába, mert már nem üldözik az egyházat. Pléhkályha melegít a sarokban, csöve az egyik ablakon vágott nyílásba illesztve vezeti ki a füstöt a sírkert felé. A temetőben sziklákból vájt síremlékek, legelöl Dimcso Debeljanovnak, Koprivszka szülöttének, a költőnek a sírja, az obeliszk tövében a fiát váró asszony szobrával. A fiatal lírikust hiába várta haza anyja a háborúból, elesett 1916- ban. Háza ma múzeum. És múzeum jó néhány kereskedőház is. Ezek a házak valaha egyazon terv szerint épültek, mégis mind más és más gazdáik szellemét őrzik. De mindegyikben a bejárati ajtón át széles előtérbe ér az ember, innen nyílnak a kamrácskák: a férfiak szobája, a nők munkaterme, a szülőszoba, a konyha, aztán néhány sok lépcső után kétfelé ível az emeletre vivő grádicsok sora. Fenn ugyancsak nagy terű helyiség, amiből jobbra is, balra is ajtók szolgálnak a ház gazdagságának megfelelő kisebb-nagyobb szobákba. Körös-körül pedig padkák, leterítve népi hímzésű takarókkal; ezen aludtak, heverésztek, diskuráltak, míg, télidőn, a talpas parázstartókban izzott a faszén. Ilyenkor, novemberben, decemberben csendesek itt az utcák, de nyáron sok az üdülő. A boltokban ma már minden kapható, csak pénze legyen az embernek. Az újságosnál a szexlapok mellett a Burda is ott van, meg is veszik, mert az utolsó sztatinkáján is divatos holmit akar varratni-vásárolni a bolgár lány és asszony; szépek is, csinosak is, meg kell hagyni. Akad azért turista most is. Fényképezik a házakat, a tájat, a hegyi legelőkről hazatérő kecskenyájat, a bégető birkákat udvaraikba terelő asszonyokat. A kávézó előtt asztalok, el lehet üldögélni a sápadt, téli napsütésben is. Bulgáriában ma nem könnyű az élet. De Koprivszkcában azt gondolja az ember, hogy ha azt az ötszáz éves török megszállást kibírta ez a nép, s megmaradt, talpra fog állni most is. Tárlatunk Mintegy 2500 éves az öreg földrészünkről, Európáról szóló mítosz. Számos költőt, alkotóművészt, szobrászt, festőt ihletett meg a névadó története, melynek most új, 12 részes feldolgozásából mutatunk be, az Intereuropress kiadásában. — Európé (Európa) Agénor Szidóniai király lánya volt. Boldogan és nagy pompában élt atyja palotájában szüleivel, fivéreivel és barátnőivel. Istennői szépségére Zeusz is szemet vetett (1. kép). Európé szűzi nyugalmát álom zavarta meg (2. kép), melyet Aphrodité bocsátott rá: két asszony küzdött érte, az egyik Aszia, a másiknak neve sem volt. Ez a névtelen magához ölelte, és így szólt: Zeusz nekem rendelt, és rólad kapom majd a nevemet. Európé nem értette az álmot. Reggel szokás szerint a tengerparti ligetbe ment játszani társnőivel. Legelésző csordát pillantottak meg a virágos réten. Közöttük rejtőzött Zeusz, egy csodaszép fehér bika képében. Szelíd volt, mint a bárány, és vágyakozó tekintettel nézte a lányt, aztán előtérdelt (3. kép) és biztatta: üljön a hátára. Európé a hátára ült, ám a bika egyenesen a tengernek ment, és szélsebesen úszott, akár a delfinek. Előttük Poszeidón, a tenger istene simította el a hullámokat. Európé megértette, hogy Zeusz ragadta el. Árnyas platánligetnél értek partot, itt Zeusz sassá változott (4. kép), és így vette el Európé szüzességét. Európé három fiút szült Zeusznak (5. kép), aki szeretettel gondoskodott róla és fiairól. Feleségül adta Aszteriosz krétai királyhoz, aki méltó módon nevelte a fiúkat. Zeusz Európának nevezte az új földrészt kedveséről (6. kép). ‘Töreky Ferenc \ ^graphasorozata: Európa Két életmű Bikácsi Daniela festményei január 2-ig, Veszprémi Imre szobrai január 16-ig láthatók a Vigadó Galériában. Ami közös a megtett festői, szobrászi útban, az, hogy műfajukat mindketten profikhoz méltón gyakorolják, zaj nélkül, csendben. Sok munkával és eredménnyel. Ideális állapot: nem szólt hírözön róluk, a munka magánya övezte őket, s íme itt és most vehető számba az új vizuális értékteremtés. Bikácsi Daniela következetesen képvisel egy vonzó irányzatot, azt a költői realizmust, melynek szellemében rajzzal és színekkel körüljár egy növényt, tájat, szökőkutat. Mindezt úgy láttatja, hogy az érzelmi állapotok jelenlétét is érzékeljük, nemcsak a világ testiségét. Általa jelentőssé válnak mellékesnek ítélt terek és dolgok, jelenségek, kis lépcső, sírkő és tető. Kiemelkedő alkotásai a „Portugál ellipszis”, az Altemplom és a Jelenlét. Az elmúlt évtizedekben több önálló kiállítása nyílt Budapesten, továbbá Hamburgban és Offenbachban, díjakban részesült Egerben, Hatvanban, Salgótarjánban és Szegeden. Veszprémi Imre birtoka a kő, márvány, bronz és a fa. Anyagba álmodja élményeit. Kompromisszumok nélkül járja a maga útját, számára — kellő igazítással — az is korszerű, ami ősi. A lélek hullámhosszán módosítja a görög szobrászat női figuráit, a kórékat, minden formájának végeredménye a harmónia. Köztéri szobrait Budapesten, Sopronban, Siófokon, Nagyvázsonyban, Kiskunhalason láthatjuk, művei egy része francia, német, holland, olasz, amerikai magángyűjteményekbe került. Gyulai kútját ruskicai márványból faragta, az Anyaság Sopronba került, emlékezetes műve, Az élet kapuja az itáliai Luccában látható. Monumentális alkotása, a Kéz, érzékeny megoldása a Liliom és a Tulipán. Losonci Miklós ! Kéredzkednek az Uborkába A Dunakeszi Városi Könyvtár-úrban január 8-ig látható Tónió (Tóth) I Antall grafikus-művész karikatúra” tárlata! Vedd szemügyre az arc átlagostól eltérő jegyeit, ezeket túlozd el kellő mértékben, s a kész karikatúra még az eredetinél is jobban hasonlít majd ihletőjére. Röviden talán így lehetne összefoglalni Tónió karikaturista sikerének titkát. Az Uborka című szatirikus politikai televíziós műsor bábjainak tervezőjeként, valamint a Hócipő című lap karikaturistájaként nevet szerzett fiatal dunakeszi művész két éve fogott bele az efféle rajzolásba. Mint megtudtuk, ma már szinte minden jelentősebb politikusról kész fotógyűjteménye van otthon, s e képek tanulmányozása után fog hozzá egy-egy arc megrajzolásához. Amint mondja, minél idősebb és csúnyább a modell, annál könnyebb megrajzolni, annál izgalmasabb a téma, így például Orbán Viktor portréjával sokkal nehezebb dolga volt, mint annak idősebb politikustársaival, hiszen a fiatal arcnak még sokkal kialakulatlanabbak a karaktervonásai. Ezért is szorul még mindig a fideszes vezetőről készült Uborka-figura némi változtatásra. Egyébként e karikatúrák népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy egyesek — s köztük az igazságügyminiszter, Balsai István is — egyenesen felkérték az Uborka készítőit, ők is szerepeljenek a műsorban. Talán azért ez a fene nagy felbuzdulás, mert állítólag a külügyminiszter, Jeszenszky Géza figurája olyannyira telitalálat volt, hogy ennek alapján már-már kezdik őt megkedvelni az emberek. -la- A nagy átalakulások korát éljük, melyeknek műfaja, formája fölöttébb változatos. Ezt a kijelentést talán kellően alátámasztja az a tény, hogy most a Láng Gépgyár sok mindent látott öltözőjében az Atlantis Biliárd Galéria és Pizzéria kapott helyet, melyet a Bugivugi Kft. üzemeltet. A biliárdjáték honunkban is egyre népszerűbb. E napokban és e helyszínen rendezték az első magyarországi amatőr poolbajnokságot. A szalon üzemeltetői megbecsülik közönségüket. Ez nem kocsma, és semmi nyoma a szeparék meghittségének. A hatalmas térben asztalok rendezett sora. A kétszer (kétszintes a Festmények a biliárdhoz játéktér) majd ötszáz négyzetméteres tér falai között mégis otthonos a hangulat. A nagy felületeket kortárs képzőművészek alkotásaival díszítik. Először — július 3-án nyitottak — Milorad Krstic műveit mutatták be. A most, december 8-án nyílt kiállítás alkalmával pedig huszonhárom — többségében a harmincas-negyvenes korosztály — művész hozta el alkotásait. Csak egy-két név jelzésként: Borgó, Gaál József, Jovián György, Kopasz Tamás, Kovács Tamás Vilmos, Mazzag István, Várnagy Ildikó... E helyszín abból a szempontból is kivételes, hogy itt nagyméretű képeket láthatunk többségben. Ők azt hiszem, rájöttek valamire, nevezetesen, hogy a kultúrába sok minden beletartozik. (Józsa) Zsaruszív Ugyan, milyen szíve lehet egy zsarunak? Vagy vajból, vagy kőből képzeljük el. A kis köpcös rendőrnek — akit a Mona Lisa című filmből ismert színész alakít — „néger” szíve van. Tudatosan használjuk ezt a jelzőt, amit az amerikai alkotmányjogászok talán az értelmező szótárból is töröltek. A neves zsaru szívből gyűlöli a színes bőrűeket. „Fehér” szívből — tesszük hozzá sietve. A film csattanója, hogy a zsarun szívátültetést hajtanak végre, s természetesen egy fekete szívét kapja meg. Ám még ez sem elegendő csapás fehér lelkének; gyűlölt vetélytársa segíti ki, ad neki egy újabb esélyt az életre, s síron túli tanácsaival ahhoz, hogy rendbehozza kisiklott szerelmi kapcsolatát. Nem túl bonyolult film, azonban annál szellemesebb. Derűsen szól az Amerikában meglévő faji megkülönböztetésről. (Intercom) A videotékák ünnepi filmújdonságaival részletesebben a Video Magazin legfrissebb számában ismerkedhet meg. Bagota Edit Vasárnapi / ZjjZ r WÄTgr 1992. DECEMBER 27., VASARNAP / fa