Vasárnapi Hírek, 1992. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1992-11-08 / 45. szám
Kormányzásra kész fiatalok Orbán Viktor: Föl kell készülni a generációváltásra • Beszélgetés a Fidesz országjáró tapasztalatairól, Clinton-kapcsolatairól a középvezetőkről és a Hokedliről Kis nézeteltéréssel kezdődött minapi látogatásunk Orbán Viktornál, akit a Fidesz most véget ért, kéthetes sikeres országjáró gyűléssorozatának alkalmából kerestünk föl, a Parlamenti irodaházban. Arról esett ugyanis szó, hogy ismeretes nagy elfoglaltsága mellett tud-e még időt szakítani kedvenc foglalatosságára, a főzésre. Sokkal kevesebbet már, mint régebben, amikor gyakrabban főztem a feleségemnél, aki elsősorban a leveseket csinálta meg a süteményt, amihez én analfabéta vagyok. Én a négylábúakból készült ételeket csinálom szívesen, például diétás marhapörköltet, sok zsírral, nokedlivel... — Nokedlivel? — képedtünk el, s ebből kerekedett a vita, hiszen szerintünk az tarhonyával a legjobb. Szerencsére nem lett nagyobb ügy a dologból, mert Orbán Viktor rugalmasságának köszönhetően konszenzus született, miszerint csülökpörkölthöz hajlandó tarhonyát főzni. — Hát igen — gondolkodott el egy kicsit a Fidesz parlamenti frakcióvezetője —, ennek most alighanem vége. Nem jut időm rá. Sajnálom egy picit, mert legalább a gyerekeimnek megmutathatnám, hogy számukra is megfogható dologhoz értek. Mármint, hogy tudok főzni. Mert amivel most foglalkozom, arról nemigen tudják még, hogy mi az értelme... — Hány évesek? — Ráhel lányom hároméves, Gáspár fiam pedig kilenc hónapos. — Akkor nekik is „főzi ki", amit csinál. — Így valahogyan, mint ahogyan sokan a Fideszben. Kevéssé köztudott, hogy pártunk tele van hozzám hasonlóan fiatal gyermekesekkel. Deutschnak, Kövér Lacinak, Ádernek, Pap Jánosnak két gyereke van, Ungár Klárának egy, nem is tudok mindenkit fölsorolni. Ezért aztán rendkívül jókat szoktunk mosolyogni, amikor az állítólagos konzervatív urak arról szeretnek beszélni nekünk, hogy a család milyen fontos érték. Ezt mindig úgy mondják, mintha olyanoknak kellene elmesélniük, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy mi ez. Pedig itt a magunk harmincéves felével már 2-3 gyerekért vállalunk felelősséget. Nevetséges hát, amikor arra oktatnak: túl fiatalok vagyunk ahhoz, hogy komolyabb felelősséget vállaljunk. Azt gondolom, hogy aki két-három gyerek fölneveléséért vállal felelősséget, az a politikában is megbízható. Ezt fölismerték a negyven év alatti többgyermekes családok. Náluk a Fidesz iránti szimpátia elsöprő erővel mutatkozott meg a most befejeződött vidéki gyűléssorozatunkon. Ma már többen támogatnak bennünket a 30-40-45 éves korosztályból, mint más pártokat. —Apropó. Hogyan értékeli ezt a vidéki sorozatot? — Egyfajta számadás volt ez, mivel két esztendő telt el a parlamenti ciklusból. Tudni akartuk, hogyan gondolkodnak rólunk az emberek. Ezért mindenütt csak rövid bevezető beszédek hangzottak el, és nagyon sok kérdésfelelet. Olyan „ide lőjetek” jellegű közönségtalálkozó volt mindenütt, kezdve Nyíregyházán a munkanélküliség problémájával és befejezve Székesfehérvárott az alkotmányosság helyzetével. Minden városban más-más kérdéscsoportról beszéltünk, nemcsak én, hanem azok, akik a Fideszen belül egy-egy adott téma felelősei. — A riválisok?... Már megbocsásson, de vannak, akik ilyesmiről beszélnek, vagyis joggal pályázhatna a Fidesz első emberének posztjára és az ezzel járó kormányzati fölkészülésre például Fodor Gábor, Áder János, Szájer József vagy Kövér László. Nem zavarja ez?litikai stratégiáink nincsenek a Fideszben, és ezt helyesnek is tartom, mert ennek a pártok között kell lenniök. Ez persze bonyolult dolog, a politikai gépezet működtetése mindenütt a világ egyik legfinomabb dolga. Mert — bármennyire is meglepő — a politikát is emberek csinálják, érzékeny emberek. — S a Fideszben megtalálják hozzájuk a kellő hangnemet? — Ez nem könnyű, de úgy keresem egy-egy konfliktus megoldásának módját, hogy senki ne érezze magát letaposva, abszolút vereségre ítélve. Nem szoktam a közvélemény előtt különösebben érzékeny alaknak föltűnni, nem szeretem, ha lelkizés folyik a kamerák előtt, de tisztában vagyok vele, hogy az emberekkel foglalkozni nagyfokú empatikus (beleérző) készséget igényel. Talán azonban az, hogy a Fideszen belül ilyen hosszú ideje elfogadnak első emberként, a frakció vezetését rám bízzák, azt mutatja: megtalálom a hangot személyesen is az emberekkel, azokkal is, akik nem értenek egyet velem. Közemberattitűd — Sikerül ez a mostani országjáró körúton is? — Úgy láttam, hogy az én gyűléseimre nemcsak azok jöttek el, akik ezért vagy azért szeretnek, hanem akik a politikára kíváncsiak. El lehet ugyanis mondaniok, amit gondolnak, meg lehet kérdezniök, amire kíváncsiak. Hihetetlenül erős a kontraszt egy kormánypárti és egy fideszes gyűlés között. Nemcsak abban, hogy ott ötvenen vannak, nálunk meg, mondjuk, hatszázan. Inkább abban: nálunk nem hosszú beszédeket kell végigülni, miközben a jelenlévők nem szereplői, csak díszletei az eseményeknek, hanem ugyanolyan résztvevők, mint azok, akik mint előadók ülnek fenn, az asztal mellett. Mi attól, hogy a nagypolitikát is csináljuk, nem szakadunk ki az úgynevezett hétköznapi emberek köréből... Orbán Viktor-i fogalmazással: közemberattitűdnek nevezte, amit a Fidesz képvisel. Akkor értettük ezt meg igazán, amikor a továbbiakban programjáról kérdezve elmondta: az interjú után munkaebédre siet az Európai Közösséghez tartozó országok nagyköveteivel, utána pedig Ózdra megy, hogy a helyiekkel a munkanélküliségről tárgyaljon. Mert így kerek a világ, ezek a dolgok nem választhatók el náluk. Ahogyan hozzá is tette: „Nagyon erős eszköz ez a kormány arisztokratizmusával meg kicsit óriás nagyképűségével szemben, hogy a magas diplomácia köréből egy pillanat alatt ott tudunk lenni a közemberek között, szót értve a munkanélküliekkel". Ez a szót értés volt a lényege a vidéki körútnak is, amelynek állomásai — mint megtudtuk — egész napos programból álltak. A megyei jogú nagyvárosok középvezető rétegével (önkormányzatiakkal, a rendőrség vezetőivel, katonatisztekkel, iskolaigazgatókkal, vállalkozókkal, orvosokkal) találkozott, s arról tájékozódott körükben, hogy intellektuálisan mennyire lesznek alkalmasak, politikai meggyőződésüket és szakmai munkájukat tekintve egy későbbi, 1994 utáni kormánypolitika végrehajtására. Vagyis megvannak-e középvezetői szinten az eredményes kormányzati politika föltételei. — És megvannak? — Bár sok kritizálnivalóm van —jelentette ki Orbán Viktor —, mégis azt kell mondanom: Magyarországon nem a középvezetői réteg képességei, gondolkodása akadályozza a sikeres kormányprogramot. Ezzel a középvezetői réteggel lehetne eredményes kormányzati politikát folytatni, alkalmasak összességükben arra, hogy középvezetői szinten irányítsák az országot. Kiből lesz miniszterelnök? — Úgy hírlik, afféle személyzeti politika hátteréül is szolgált az országjáró út. Igaz ez? — A kormányzati munkára való fölkészüléssel, ismeretesen, engem bízott meg a Fidesz — mondta a frakcióvezető. — Arról még nincs döntés, hogy ki lesz a kampányunk első embere és egyben pártunk miniszterelnökjelöltje, de talán nem véletlenül bíztak meg engem a fölkészüléssel. Ebből adódik a személyzeti politika is, tehát azoknak az embereknek a kiválogatása, akikre kormányzati munka esetén — ha a választópolgárok bizalmat szavaznak neki — számíthat a Fidesz. Miniszterként, államtitkárként és más vezető kormányzati beosztásokban. Ezért tárgyaltam az elmúlt időszakban — nemcsak a kéthetes körúton — több száz emberrel ilyen ügyekről. Azt tapasztaltam: a Fidesz ereje nemcsak abban van, hogy vezetői szimpatikusak az ország közvéleménye előtt, hanem éppen ezért nagyon sokan hajlandók együttműködést vállalni velünk. Az önkormányzatokban ez már megtörtént, de ezt a kormányzati politika szintjére szeretnénk emelni az 1994-es választások után. • — A mós téren is készülnek rá? — A másik feladatom éppen az, hogy elkészüljön a programunk, amelynek egyes részletei már napvilágot láthattak. Gazdasági programunk lényegében körvonalazódott, s bizonyára emlékeznek az idei tanévnyitókra, amelyekre minden iskolába eljuttattuk oktatáspolitikai koncepciónkat. Programtéziseink sorra készülnek, hogy már most megmutassuk, Magyarország 1992- es helyzetében mit csinálnánk, ha kormányon lennénk. — Bizonyára készítik a külpolitikai programot is. Mi a véleménye Clinton győzelméről az amerikai elnökválasztáson? — Örülünk annak, hogy nyert. A mi kapcsolataink sokkal erősebbek a Clintonféle demokrata párttal, mint Bush konzervatív republikánus pártjával. A személyes kapcsolataink is erősebbek. Egyébként véleményem szerint megválasztása nemcsak a Fidesznek jó hír, hanem az egész országnak, hiszen most, hogy ott a nagy váltás bekövetkezik, továbbra is meglesznek a jó kapcsolatok. Igaz, hogy ezentúl nem az MDF révén, amelynek a konzervatívokhoz voltak kapcsolataik, hanem a Fidesz révén. Beszélgetésünk során az amerikai elnökválasztás néhány üzenetét is érintette a Fidesz első embere. Legerőteljesebben arra utalt: ideje, hogy a magyar kormány szembenézzen azzal a ténnyel, nem szabad illúzióba ringatnia magát, miszerint a neki nem tetsző közvélemény-kutatási eredményeket egyszerűen valótlannak tekinti. Mert, lám-lám, Amerikában kiderült, hogy az ilyesmi könnyen válhat valósággá. A másik nagy üzenetként a fiatal Clinton megválasztását tartja, jelzésül, hogy Magyarországon is föl kell készülni a generációváltásra. — Ez mindenképpen meg fog történni — hangsúlyozta. — Nagyon sok helyen folyik is már az országban. Nem szoktunk beszélni erről a generációs váltásról, de akinek szeme van, az látja. A sikeres magánvállalkozók között például igen magas számban vannak jelen a negyven éven aluliak, megmutatkozik ez az akadémiai életben, az egyetemi katedrákon is, melyeket rohamszerűen leptek el a fiatalok, vannak jelei az újságírásban, a bankszférában teljesen átütő a brókercégeknél, a magánbankok tisztségviselőinél. A politikában is reprezentáltunk valami ilyesmit, de ez még nem átütő. Szeretnénk, ha 1994-ben az lenne. Külpolitikáról szó esvén, megtudtuk, hogy nagyon erős másfél hónapnak néz elébe Orbán Viktor. Holnap, hétfőn utazik Németországba, ott a testvérpártnak tekinthető FDP (mindkét párt a Liberális Internacionálé tagja) elnökével tárgyal, találkozik a külügyminiszterrel, és várhatóan fogadja Kohl kancellár. Az utána következő hetekben a környező országokat járja, és a kisebbségi helyzettel ismerkedik. „Szeretném megnyugtatni a kisebbségeket — mondotta ezzel kapcsolatban —, hogy van Magyarországon velük törődő, a gondjukat szívén viselő, értük felelősséget vállaló, liberális mérsékelt politika is, nemcsak a Lebensraum-élettéri őrület, amit az MDF alelnöke próbál csinálni. Ez az őrület láthatóan nem idegenkedik olyan külpolitikától, amely konfliktust okoz Magyarország és a környező országok között.” Dús program vár tehát a Fidesz első emberére, így hát valóban aligha lesz ideje maga főzte pörkölt mellé ülni a családjával, barátaival. — Mégis — visszakanyarodva a magánélethez —jut-e szabadideje a családjára? — Nemigen szoktam családapaként és férjként megjelenni a közvélemény előtt — avatott bizalmába bennünket és így olvasóinkat Orbán Viktor —, de azért higgyék el, én is emberből vagyok, a feleségemet karon tudom fogni, és szoktam vele sétálni, színházba járni. A napokban éppen egy Márai-esten voltunk a Radnóti Színpadon, s a sok szép gondolat mellett jót derültünk, amikor Márai kedvenc ételeiről hallottunk, ezzel a megjegyzésével: „Igaza volt Kölcseynek, amikor azt mondta, hogy nyelvében él a nemzet"... Szóval megint jó ízekhez jutottunk el. Rendben van, de a nokedliről ne vitatkozzunk! Lőkös Zoltán—Pete Tóth Csilla ! S VasárnapiHírek. Kulturált rivalizálás — Egyáltalán nem, mert a nálunk mutatkozó rivalizálás — ha már így nevezzük — nagyon kulturált. Az említettek hajlandók elfogadni a testületeinknek azt a döntését, amely most nekem ad elsőbbséget hozzájuk képest. Az én szempontomból „veszélyes” emberek száma egyébként megnövekedett a Fideszben, de az előbb említett kulturáltságon kívül egyforma baráti kapcsolatok is fűznek mindegyikükhöz, Így aztán mindenki azt a rubrikát vagy sakktáblakockát foglalja el, ahol a párton belüli munkamegosztás szempontjából a leghasznosabban tud dolgozni. Nem képzelhető el a Fideszben, hogy ha egy választmányi döntés a kormányzati munkára való fölkészüléssel bíz meg, akkor bárki is megkísérelné megszerezni tőlem ezt a jogosultságot. Az lehetséges, hogy amikor az első félév után be kell számolnom, akkor mondhatja valaki: „Te, öreg, ez sok vagy kevés, nem jól működtél, cserélni kell”. De hogy egy testületi döntés után a végleges értékelésig hátulról kezdjenek el fúrni, az még sohasem fordult elő, és remélem, nem is fog. Ebből a szempontból olyan morális helyzetben vagyunk, amely meghatározó a politikacsinálás feltételeként. —A rivalizálás tehát nem jelent más nézetet, netán párton belüli frakciót? — Nem, mert a Fidesz stratégiai irányvonalát közösen alakítjuk ki. A szövetséges keresésében, a programirányultságban, a választási célkitűzésekben nincsenek nézeteltérések, esetleg csak különbségek. A kérdés az, hogy céljainkat ki tudja jobban megközelíteni, elgondolásainkat megvalósítani. Alternatív po Nem lesz hálapénz Föltalálták a betegbiztosítót Közel az az idő, amikor a polgár, ha előrelátó, és gondtalanabbá akarja tenni idős korát, meghatározott számú más polgárral együtt nyugdíjbiztosítási pénztárat alapít (vagy társul a már meglévőkhöz), s havonként bizonyos összeget fizet ebbe a spórkasszába, hogy legkevesebb tízesztendei tagság után ezáltal majd többletnyugdíjhoz jusson. A havonkénti befizetésektől függően lenne ez a többlet kövérebb vagy soványabb. S a pénztár a rá bízott forintok egy részét befektetések révén gyarapíthatná is, hogy kövéredjen az egy főre jutó segélyezési alap, ez lenne az igazi. Minderről törvénytervezet szól, melynek tartalmával a társadalombiztosítottak érdekeit is képviselő Magyar Adófizetők Országos Szövetsége is egyetért. Sőt, azt remélik, hogy a parlament még az idén megalkotja a törvényt és januártól már a start következik, így megszűnne a nyugdíjasok kiszolgáltatottsága az állami költségvetéstől — mondja Pisztray Géza, a szövetség elnöke. S nemcsak a nyugdíjasok helyzete könnyebbedne, hanem a betegeké is. A nevezett törvénytervezet ugyanis hasonló elven működő egészségbiztosítási pénztárak létrejöttét is lehetővé tenné. így lehetne megalapozni az egészségügyi többletigényeket: a nyolcszemélyes kórterem helyett a kétágyas vagy különszobát, a modernebb műszerekkel felszerelt klinikát, a megbízhatóbbnak vélt szakorvost, netán a százszázalékos táppénzt — ha a közösség alapszabályában így dönt. E pénztárak a jobb szolgáltatás reményében orvosi magánvállalkozásokkal éppúgy szerződést köthetnének, mint állami vagy önkormányzati kórházakkal. S meghatározott számú tag bejelentkezése esetén — így a tervek — a biztosítási pénztár „kiérdemelné" a minősített jelzőt, azaz átvállalhatná tagjai egészségügyi alapellátását is. Ami azt jelentené, hogy megkapnák a tagjaik után központi alapokba kötelezően befizetett járulékokból az egészségügyi ellátásra jutó részt. — Szövetségünk szorgalmazza egy ilyen országos betegbiztosítási pénztár létrejöttét — mondotta Pisztray Géza. —A pénztár tőlünk függetlenül működne, de ha kell, mi képviselnénk érdekeiket akár a vállalkozókkal akár a kormányzattal szemben. Már most keressük például az egészségügyi beruházásokban érdekelt vállalkozókat, akik hajlandók nyereségük egy részével támogatni a betegbiztosítási pénztárat. Ami pedig a szolgáltatást illeti, mindettől nagyobb versenyt, s nem utolsósorban azt reméljük, hogy megszűnik a hálapénz is. (palko) A közelmúltban meghökkenést okozott a honvédelemről szóló néhány vélemény és javaslat. Az egyik ötvenhatos szervezet vezetője szükségesnek látta a Nemzetőrség felállítását, mondván, a honvédség megbízhatatlan. Az „apródkák" azt ajánlgatták, hogy 14 éves kortól legyen kötelező az ifjak kemény, katonás kiképzése. Közeledünk (bár talán lassan) Európához, s ennek egyik kis jele, hogy a magyarokat fölvették a katona-újságírók nyugat-európai szervezetébe, amelyik Budapesten tartotta soros kongresszusát, s a pénteki zárónapon előadást tartott dr. Für Lajos honvédelmi miniszter is. A Vasárnapi Hírek nevében a minisztert a sajtókonferenciát követően a különös véleményekről és javaslatokról kérdeztük. — Érthetetlen — mondotta —, hogy időről időre elhangzanak olyan vélemények, miszerint a honvédségben nem lehet megbízni. Én nem tudom, mire alapozzák ezt. Kijelenthetem, hogy honvédségünk képes ellátni feladatait, hazánk védelmét. A magyar történelemben előfordult, hogy nemzetőrséget is kellett szervezni, például 1848-ban. Ma honvédelmi szempontból azonban erre nincs szükség. Hogy a Belügyminisztérium irányításával, az ő munkájukat támogató nemzetőrségre szükség van-e, azt a másik tárcától kell kérdezni. — A honvédelmi oktatás bevezetését szükségesnek látja-e a minisztérium? — Igen. De semmiképp sem gondolunk valamilyen leventevagy MHSZ-mozgalomra, mindkettő rossz emlékeket hagyott maga után, így tehát militáns, katonás képzésről, felkészítésről sem lehet szó. Viszont Nyugat- Európában is majdnem mindenütt folyik honvédelmi felkészítés iskolai keretekben. Hogy ezt az osztályfőnöki órákon vagy milyen módon kellene megoldani, azon még gondolkodunk. TTOT Nem jönnek a leventék KB Izabella néni osztályfőnöki óráján — No, gyerekek, drága kis apródaim, itt az ideje, hogy elkezdjük az órát. Igazítsátok meg szépen gyönyörű, ősi Árpádsávos karszalagotokat, rakjátok el a rugós késeket, és ne firkáljatok egymás fejére... így ni... Gyuri bácsi ne lóbálja úgy azt a nagy kolompot, magának csak egy szabad jelezni, hogy megkezdem az órát és azt is, ha befejeztem... Ne vitatkozzon, majd maga is rájön, hogy sokkal jobb, ha senki sem szólhat itt közbe, senki nem bosszantja fel a fene nagy demokráciával. Igaz-e, gyerekek, tudjátok e, mi a demokrácia? Hát persze hogy tudjátok... Az a demokrácia, hogy abba a bolsiba fojtjuk bele a szót, akibe csak akarjuk, legyen az judeo-plutokrata bankvezér vagy köztársasági elnök is... Mert ezek már nem nyughatnak a bőrükben. Jó alaposan körül kell nézni. Már a Katolikus Püspöki Kar sem átallja Meciar Dunájába terelni a vizet... Fogd be a szádat, Gyula! Itt én beszélek! Hiába ágálsz az ingyen iskolai tej mellett, az ilyen ócska trükkökön mi átlátunk. A mi szent ősi elvünk szerint akinek kaviáros zsemlyét adnak a szülei, az azt egye, akinek meg semmit, az üres gyomorral is megláthatja a jövő Magyarországát, ahol tejjel-mézzel folyó Kánaánt öveznek majd a Kárpátok ormai. Persze csak akkor, ha megszabadultunk a hatpárti konszenzustól meg a szakszervezetektől, meg minden ellenféltől. Téged sem hívtalak az én szent osztályfőnöki órámra, Marci. Elég volt már abból, hogy egymillió munkanélküliről meg éhezőről, nyomorról szóló demagóg szövegeitekkel megzavarjátok ezeket a jó szóra kiéhezett drága, ősmagyar apródokat. Nem csoda, hogy megint elő akarják venni a rugós késeket... Jaj, gyerekek, jobban vigyázzatok, hát nem eltaláltátok a szegény Gyuri bácsit is!... (br) 1992. NOVEMBER 8., VASÁRNAPCD