Vasárnapi Hírek, 1992. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1992-08-23 / 34. szám

FIKSZ-nyelven Lehet-e béke az anyaméhben és a médiumokban? Ezekre a kérdé­sekre kívánnak választ adni ked­den délelőtt a Petőfi Csarnokban sajtótájékoztatójukon a FIKSZ Rádió és Egyesület tagjai. Előrejelzésük szerint videó­bejátszásokkal, valamint ábrák­kal illusztrálva szólnak többek között az Alkotmánybíróság ha­tározatainak természetrajzáról, illetve arról, hogy bűncselekmény lesz-e szerintük Magyarországon az abortusz és a szabad rádiózás akkor, ha a képviselők nem al­kotnak törvényt. Az egyesület a művi terhességmegszakítással kapcsolatban levélben fordult a pápához, s a tájékoztatón a leg­főbb egyházi méltóság válaszát is felolvassák. Szó lesz a népszava­zás honi feltételeiről és ezzel kap­csolatban arról, mi a különbség a lehet, illetve a szabad között. A FIKSZ-esek szerint készül a mé­diatörvény kijátszási utasítása, amely lehetővé teszi majd többek között a szabad rádiózást Magyar­­országon. (f. á.) Beszélgetések az Erzsébet-díj­ról Következik: Czine Mihály és Fekete György Örömnek, megtisztelésnek ne­vezte Ütő Endre, a Magyar Állami Operaház igazgatója e héten a te­levízióban, hogy az Erzsébet-gálát az idén ismét az ország első dal­színházának a falai között rende­zik meg. Merthogy—mint az aláb­bi szavazólap mutatja — lesz Er­zsébet-díj és gálaest, immár hatodszor. A televíziós beszélgetésben — Moldoványi Ákos mikrofonja előtt — Vámos László Kossuth-díjas ki­váló művész az ő rendezésében készülő műsorról szólt, mely majd a díjkiosztást övezi, s a különleges feladatról lelkesen nyilatkozott a két műsorvezető: az Erzsébet-dí­­jas Hernádi Judit és Hirtling Ist­ván. Ezúttal jelentették be azt is, hogy az idén közreműködik a Hon­véd Együttes, mely a tervek sze­rint a hagyományos nyitó palotást adja elő. A Rádió- és Televízióújság kissé szűkszavúan jelzi, hogy augusz­tus 26-án, szerdán 19.50-kor is­mét lesz szó az 1-es csatorna képernyőjén az Erzsébet-díjról. Itt egészítjük ki, hogy ez alkalommal Czine Mihály irodalomtörténész professzorral és Fekete György művelődési és közoktatási helyet­tes államtitkárral beszélget Mol­doványi Ákos, majd ugyancsak ő szeptember 9-én Lőrincze Lajos­sal, a népszerű és kedvelt nyelv­művelő professzorral, valamint Mészöly Dezső író, költő, mű­fordítóval cserél gondolatokat az Erzsébet-díj hazai jelentőségéről. Lesz még több véleménycsere is a televízióban az Erzsébet-díjak kiosztásáig, amelyet november 9- én rendeznek meg méltó helyen — mint ahogyan tavaly is —, az Ope­raházban. A korábbi színhelyek is méltók voltak a díjhoz, hiszen — mint emlékezetes — 1987-ben a Pesti Vigadóban kezdődött, 1988- ban és 1989-ben a Fővárosi Ope­rettszínházban, 1990-ben pedig a Szegedi Nemzeti Színházban ren­dezték. Az operaházi gálát a jegy­hez esetleg már nem jutó nagykö­zönség is élvezheti, mivel a televí­zió 1-es műsora november 18-án szerdán ad belőle két teljes órás közvetítést. IDBilDeaDiB^^ tóv­ n i­s • a rwAO Az idén november 18-án FJ tó brZSeDet­CllJ lyyZ. hatodik alkalommal nyújt- R 0 ják át az Erzsébet-díjat. p 0 Ezúttal is - az alapszabálynak megfelelően - az elmúlt színiévad ki- ^­­^emelkedő művészi teljesítményeiből válogattak a zsűritagok, ki-ki a c 0 saját kategóriájában ötöt. Közülük mindegyik díjat érdemelne, de (js) jó nyertes kategóriánként csak egy lehet. A közönség - vagyis most Ön R 6 - dönti el: a legjobbak között ki legyen az első azzal, hogy az ő neve p 0 elé tesz (minden kategóriában) egy X jelet. 1992. október 18-áig küld- p­e­heti be a következő címre: Erzsébet-díj, Budapest 116, Pf: 36.1506 H tó Az 1992-es Erzsébet Díjkiosztó Gálaestet a Magyar Állami Opera-­­ tó­házban rendezik. TV-közvetítés november 18-án. Jg) tó Ön is nyerhet, nemcsak a művészek! A szavazatok számítógépes,//va­g 0 hiteles feldolgozása után a szavazók között 23"értíkes jutalm­at,ted­v tó A. U­nikai újdonságot sorsolnak ki. f ^ SZÍNHÁZ (VÁMOS LÁSZLO ajanlatai] F) tó A. SZÍNÉSZ B. SZÍNÉSZNŐ p 05] BESSENYEI FERENC (Hegedűs a nazlelón) 5] KOV­ÁTS ADEL (A néma levente) p 0­0 NEMCSÁK KÁROLY (Fanni 0 KÚTVÖLGYI ERZSÉBET (Ern­thés Marteou,Caz) © 0 3 NÉMETH SÁNDOR (Őrült nők ketrece) 0 PÁRTOS ERZSI (Forgóarmpad) tó tó 3 SINKÓ LÁSZLÓ (Szính­ézcsináló) SÍ­PSOTA IRÉN (Roncsderoy, Cabaret) Fo­tó 0 SZTANKAY ISTVÁN isvejk; Waterlooi csata) 0 TÁBORI NÓRA (Mái) pj tó FILMMŰVÉSZET (VERESS JÓZSEF ajánlatai) F) 0_ C. SZÍNÉSZ D. SZÍNÉSZ ) 0 0 ANDORAI PÉTER (A három nóver sió.) 0 BÖRCSÖK ENIKŐ(A három nóver.Zsotem) tó 0 GÁSPÁR SÁNDOR (Gombergvarnack*) 0 ESZENYI ENIKŐ(Haiéinita ket angyalok) © tó 0 LUKÁTS ANDOR (Zootem) 0 KEREKES ÉVA(zsotem) tó 3 MADARAS JÓZSEF (Kék púm) 3 PAP VERA (Csapd­a csécsii F) tó 0 RUDOLF PÉTER lffiSffrS^te) 0 TÖRÖCSIKMARluikr^regtjSS) p tó RÁDIÓ ÉS TELEVÍZIÓ (DALOS LÁSZLÓ ajánlatai) p 0 E. SZÍNÉSZ F. SZÍNÉSZNŐ §5 W 0 BÁLINT ANDRÁS (Estikémet) 0 BODNÁR ERIKA (Szappao címszerep) p tó 0 GALAMB GYÖRGY (Radios zenei ismertetők) 0 ESZTERGÁLYOS CECÍLIA (Família Kit ) Ér tó 0 GÁTI JÓZSEF , radios versmondás 0 PÁLOS ZSUZSA (Jeme bemutatkozik) (g) tó 3 SZABÓ SÁNDOR (téves versmondós) 3 PÉCSI ILDIKÓ (TV-bettónéllóműsor) p tó 0 ZENTHE FERENC (Szomszédok) 0 VASS ÉVA(Premiere.rádiotalok) pS tó OPERA (ÜTŐ ENDRE ajánlatai) 0 0 _ G. ÉNEKES H. ÉNEKESNŐ U 0 0 AIRIZER CSABA (Mózes) 0 KERTESI INGRID (Hoffmann meséi) Q 0 MILLER LAJOS (Toscai 0 KOMLÓSI ILDIKÓ (Gioconde) iS tó 0 MOLNÁR ANDRÁS (Wagner-szerepeiért) 0 MISURA ZSUZSA (Mózes) ^70 tó 3 KOVÁTS KOLOS (Lomberdők) 3 TAKÁCS TAMARA (Gioconda) pt 0 0 TÓTH JÁNOS (A sevillai borbély) 0 ZEMPLÉNI MÁRIA (Salome) p tó I. SZÍNMŰÍRÓ I. RENDEZŐ p 0­ _ (CZINE MIHÁLY ajánlatai) (KÁLLAI FERENC ajánlatai) N tó 0 FORGÁCH ANDRÁS(Viteri­s-s BécziSz.) 0 ÁRKOSI ÁRPÁDian­om-Miskolci Sz.) p tó 0 GYURKOVITS TIBOR(Halálsakk-Vértz.) 0 MENSÁROS LÁSZLÓ (A mi kis városunk) (jil­­ tó 0 HORVÁTH PÉTER (Csaobambino-Bp.) 0 TAUB JÁNOS (­gondnok) (g) p tó 3 NAGY ANDRÁS(Magyar három nővér-Bp.) 3 TOLMÁR TAMÁS (Szintlézcsinélel ) 0 0 SZÉKELY JÁNOS (Mórok-Gyulai vársz.) 0 VALLÓ PÉTER (Bertha és Azal) p tó K. HUMORISTA p Q (PETERDI PÁL ajánlatai) p tó­ 0 ANTAL IMRE © p 0 BACH SZILVIA N­amwP) n tó 0 BAJOR IMRE ' W 3 KÖRMENDI JÁNOS 1$® p @ 0 SAS JÓZSEF p tó A beküldő neve és címe: ----------------------------------------------------------------------FI ______________ CHI 1992. AUGUSZTUS 23., VASÁRNAP Ez van Tudományos megállapítás: a férfiak többet gondolnak a szexre, mint a nők. — De van, akinek már a memóriája sem a régi. * * * Sok millió adóssággal eltűnt Mr. ,„ az úszók menedzsere. — „A dohány elúszott, szövetség lecsú­szott, hollám­, hollár­­a!" * * * Göncz Árpád a világkong­resszushoz: egy család vagyunk. — Ezért fordulnak elő nálunk olyasmik, amik a legjobb csalá­dokban is előfordulhatnak? * * * Kőbe vésendő: — A zsenit csak egy hajszál választja el az őrülttől, de van amelyik tökkopasz! * * * Újsághír: ősztől olcsóbb lesz a benzin. — Kezdünk aggódni: le­het, hogy az idén nem lesz ősz? * * * Nyolc évvel a tervezett előtt fel­épült a szolnoki Tisza-híd. — A határidő be nem tartása miatt majd súlyos bírságokat kell kiróni * * * Kónya: „Visszavonjuk a köztár­sasági elnök alkotmánysértésére vonatkozó javaslatunkat". — Ak­kor ő mégsem a pipás Kónya, aki régebben ciánozást is vállalt. Panic mindent megígért! ■ magyar?! Jé. Egy nagy igazság az írótalálko­­zóról: tehetség is kell a magyar­sághoz. — Fifty-fifty? * * * Vámőrség: a csempészek a szeszt, a kávét és a cigarettát ked­velik. — Pontosítsunk: minden csempész kedveli a szeszt, a kávét és a cigarettát, de nem mindenki csempész, aki a szeszt, a kávét és a cigarettát kedveli. * * * A hét kérdése: kell-e szinkron­­tolmács a Magyarok Világtalálko­zójára? * * * Eagleburger: Amerika többet vár el Bukaresttől. — Ki nem? *** A kormány a kisebbségekről: „Gyökeresen új megoldásokat kell keresni." — Keresni? Találni! * * * Hogyan kéne eldönteni a Hankiss—Chrudinák mérkőzést? — Egyszerű: rúgjanak tizenegye­seket. (peterdi) INFORMÁCIÓHIÁNY OPTIMIZMUS Csak azt ne tessenek hinni, hogy a személy­ügyi munka valami könnyű passzió! Nem volt az az átkosban sem, és erről fog szólni ez a tanpéldácska, noha most nem a csúcsokra kontraszelektált fergetegesen buta káderek szokványos eseteiről mesélünk. 1962-ben némely katonai alakulat diszlo­­kált, magyarul: áttelepült, más helyőrségbe költözött. S tette ezt azért, mert ez volt a parancs, a parancs meg azért ez volt, mert már jó pár éve a nagyokosok úgy ítélték meg, hogy nem délről fenyegeti a „láncos” ármány e hont, hanem nyugatról az imperialisták ugrásra készsége. Meg a revansistáké. Ahogyan ezt Lutóczki százados elvtárs drámai szavakkal ecsetelte a kiskatonáknak: „Elvtársak! A nyu­gatnémet revansisták a második világháború alatt olyan városokat tettek a földdel egyenlővé, mint Leningrád, Minszk — Kijev!” És Kijev volt mindig a legfőbb argumentum, e városnévnél hangja fortisszimóba csapott, majd elcsuklott, majd következett annak nem akármilyen fantáziára valló ecsetelése, hogy ezek az elvetemültek mit csinálnának a kiska­­tonák nagyszüleivel, szüleivel, még az ángyikájukkal is. „Ki mint veti ágyát, úgy öleli ángyát!” — szólalt meg egyszer félhangosan Hujder harcos, de meglakott azon nyomban: ott helyben kitöltetett a fogdajegy. Egyébként a Lutóczki-show „eszméletlenül" népszerű volt a sorállomány körében, mert szerintük verte Katz oberfeldburát urat teljesítményé­vel. Ekkoriban terjedt el, lett unos-untalan használatos az alakulatok állomásoztatása, elhelyezkedése értelmében tévesen alkalma­zott diszlokálni ige. Ez az ezred itt diszlokál (van), amaz ott, de ajánlatos volt inkább a bikiniként álcázó egység megnevezést mon­dani. Ez a téves szóhasználat szándékos, sőt szántszándékos volt. Használói részéről fi­nom, gáláns gesztus, s azt kívánták vele érzé­keltetni, hogy a gyöngyélet vezérkedői nem lógnak ki a sorból. Hogy osztoznak a társadal­mi irányító posztok minden szintjét, zugát zöldárként elöntő bumburnyákságban, hogy önként korlátozzák, visszanyesik átlagon fe­lüli — és ezzel másokban esetleg kisebbrendű­ségi komplexust keltő — intellektusukat. Aki csak egyszer is közelről látott laktanyakerí­tést, azt tanúsíthatja, hogy ez a színtiszta igazság, és másokat is arra buzdít, hogy min­den egyéb magyarázatot „élből" el kell utasítani. "Ahol felbukkan, majd megtelepedik egy csapat, ott kellenek polgári alkalmazottak is. Nosza felvettek egy Dunántúlra diszlokált re­gimenthez elsőként két takarítónőt, mire kis­vártatva a sorállomány fele és a tisztek egyti­­zede furcsa matrózterpeszben kezdett eljárni. (Gonorrea.) Felvettek egy újabb nődolgozót a konyhára, kézilánynak, aki viszont annyira attraktív volt (főleg bögyös, de farban is dacos), hogy mélyen dekoltált kisestélyijében még azon a banketten is szerepet kapott, amelyet Etuska meg Miklós - avagy kinek fogják meg a trasmu­sét Cs. tábornok adott, összebarátkoztatandó a megye és a város civil hatalmasságait az odacsöppent tisztikarral. Mint felszolgáló ka­pott szerepet Etuska, és Pinka főhadnagy háromszor kért a szárnyasból, Etuska meg tálcán nyújtotta az étket, miközben Pinka vérágas szeme, szeme fehérje... Ám több nap, mint kolbász, és hölgyünknek nem túl soká már a konyha kövezetét kellett mosnia. Mosta, mosta, és szoknyácskája fel­­csusszant. Ami inkább volt töredelmes, feltáró jellegű vallomás, mint ruhadarab. Látva a láthatót, Miklós, a főszakács nem bírt sűrű, fűszeres vérével. Odanyúlt. És piszkos ajánla­tot tett: mennének le a pincébe, és ott, és nem fog soká tartani! Etuska képébe vágta a rongyot. És rohant telefonálni hegyomlásnyi taxis férjének — aki egyébként (jó suskáért, szolid uraknak) futat­ta őt. Abehemót a kapunál megvárta Miklóst. És beakasztott neki. Egy jobb csapottal. Amit előzően mélyen megmerített. A főszakács? Mint a zsák! Nem tartott soká. Na, ebből már „ügy" lett. A személyügyi főtiszt haladéktalanul magához rendelte Miklóst meg Etuskát. És természetesen a párttitkár is jelen volt, mert az efféle csiklan­dós ügyekben az ő közreműködése abszolúte nélkülözhetetlen volt. És a törvényszék egy sátorban ülésezett, ui. a laktanyában koráb­ban az „ideiglenesen" vendégeskedők mor­­zsolgatták szolgálati idejüket. Lelakták. Tá­madt egy kis zefir, és az ablakok tokostól repültek be a hálókörleti ágyakra, amikor a gyanútlan parancsnokság először téglafalak közé szállásolta el a személyi állományt. Lön hát jurtázás. .Azért akarnak engem kicsinálni, mert gö­rög katolikus vagyok!” — bömbölte a berezelt, ám ravaszdi Meklós. A dilemma — adva volt: igazságot szolgál­tatni, és kirúgni Meklóst, aki nyilván bűnös, vagy valamiképpn bagatellizálni az ügyet, hi­szen Meklós legendás főszakács! Senki úgy a pacalt, a szalontüdőt, a halászlét... A döntésre hivatottak illően elfojtották ma­gukban azt a gondolatot, hogy nem lenne rossz ezt a kis bögyöst kisámfázni. És reálpo­litikai álláspontra helyezkedni. A verdikt praktikus észjárásra vallott. „Már ne haragudjon, elvtársnő, de aki nem akarja, annak nem fogják meg a — trüsmü­­sét!” — harsogta a személyügyi főtiszt, s ez a harsogás édes megkönnyebbüléssel töltötte el a sátor körül hallgatózó tisztek szívét. Ezt a választ várták! Etuska ment, Miklós maradt — utána meg az ezred szőkébb vezetése ment, zarándokolt el Etuska polgári csínnal berendezett, tükrös mennyezetű lakására. Aggályosan, percre megszabott időben. Csak a párttitkár vétette el egyszer a terminust, s ütközött emiatt a parancsnokba bele. Emberi dolog. A személyügyest rövidesen kitüntették. Manapság ilyen sanda „salamoniság” már aligha jellemzi bárhol is a személyügyi mun­kát, ez egyszerűen el-kép-zel-he-tet-len! Szabó Sándor - A dohányt pedig az Ybl bankba tesszük... TÖRVÉNYHO(U)ZÁS Gerse László karikatúrái KÖLTSÉGVETÉSI HIÁNY '92 LEGELŐN A FEKETE BÁRÁNY - Cseperedik a kicsike... Vasárnapi vasárnapi téire.

Next