Vasárnapi Hírek, 1993. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1993-03-14 / 11. szám

Xcf. ‘%iA.'G éldául Dachau... Figyelmeztető emlékezés az egykori haláltábor nemzetközi bizottsága először Budapesten Tényfeltáró memorandumok a gyűlölködés ellen Először tartotta Ma­gyarországon ülését a Nemzetközi Dachau Bi­zottság (Comité Interna­­tional de Dachau) Végre­hajtó Irodája. Pénteken Göncz Árpád köztársasá­gi elnök fogadta André Delpech elnököt, Georges Arjailov főtitkárt, vala­mint dr. Bíró Sándort, dr. László Györgyöt, a bi­zottság magyar tagozatá­nak képviselőit és Sárkö­zi Sándort, a Magyar El­lenállók és Antifasiszták Szövetségének elnökét. A végrehajtó iroda ha­zánkba érkezett tagjai — a már említettek mellett Arthur Haulet és Albert Theis alelnökök, Paul Kerstenne kincstárnok, Vladimir Feierabend, az iroda tagja — sajtóbeszél­getésen találkoztak újság­írókkal. A pénteki sajtótájékoztató­­n a hirdetett találkozó tulaj­­onképpen már az elején kötöt­­t beszélgetéssé alakult. (A e­setleg felmerülő nyelvi problé­mákat a rendezés kitűnő tolmá­­solással hidalta át.) A Vasárna­­pi Hírek Delpech elnöktől azt kérdezte: " A csaknem fél évszázada mögöttünk hagyott szörnyű és nyomasztó eseményeket nem vlna-e célszerűbb végleg elfe­­ejteni vagy pontosabban elfelej­­etni az emberekkel? — Sajnos, ez ma nem lehetsé­ges, és attól tartok, hogy még hosszú ideig a figyelmeztető em­­ékezés lesz a feladat. Amíg mi­­ünk (az akkor gyerekek is 60- 70-hez közelednek), ezt a tanú­­ságtételt nekünk kell vállalni. Közben pedig különféle szerve­zeti tevékenységgel, alapítvá­nyok létesítésével kell biztosíta­nunk, hogy az újabb generációk átvegyék tőlünk, utánunk a fel­adatot. — A bizottság több évtizedes munkájának miben látja a leg­fontosabb eredményeit?­­ — Különböző felhívások, tényfeltáró memorandumok kö­vetkeztében egyes országokban sikerül a fél évszázaddal ezelőtt tomboló fasiszta gyűlöletpoliti­ka fel-feltűnő újjáéledezésének megfékezése vagy háttérbe szo­rítása. De szavunk elhallatszik az Európa Tanács Parlamentjéig is. Eredményeink közé sorolha­tom azt is, hogy a fiatalok való­ban nagy tömegeit sikerült meg­nyerni ügyünknek. Látni kellett volna a közel­múltban — de talán a képernyő­kön itt, önöknél is sokan látták— például a német városokban gyertyákkal felvonuló tízezre­ket, akiknek jelentős része egé­szen fiatal volt. Az ilyen jelensé­gek biztatást adnak — a képer­nyőkön ugyancsak sok helyen látható —a fasiszta­, náci egyen­ruhás csoportok hangoskodásá­val szemben. A beszélgetés során A. Haulet elnök azt hangsúlyozta, hogy a visszataszító jelenségek társa­dalmi indíttatású ellensúlyozása mellett igen fontos ezeknek a hi­vatalos állami elítélése és meg­fékezése is. A másik alelnök, Albert Theis arról tájékoztatott bennünket, hogy a fiatalok — elsősorban Né­metországban — nemcsak látvá­nyos demonstrációkkal, hanem csoportokba szerveződve igye­keznek az emberelen nézeteknek — jóllehet szórványos — újjáéle­dését is megakadályozni. Ilyen szervezet — vagy pontosabban szervezet-típus — a Zum Bei­spiel Dachau (Például Dachau) elnevezésű, ahol a fiatalok pon­tos és korrekt emlékezése talán már a felejtés lehetőségét is ma­gában hordja. "'T'/'V- t!/rt­ , (Lenyó László felvétele) Delpech elnök: „Amíg mi élünk, ezt a tanúságtételt nekünk kell vállalni”... Mellette (balról jobbra): Theis és Haulot alelnökök T[T) Ti o /i q ti o fi fi o a f /ifi fi i i Í.’.w.Í V_Í^ ii Ilii? 1^ ’ 1^11^1 v.'.Tvt ÍTM1 ^. I _________7 _______________ Fekete: civilkurázsi Dr. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész pén­teken nem volt hajlandó megerősíteni azt az értesülést, hogy bűncselekmény hiányában nem fognak vádat emelni az úgynevezett gurulódollár-ügy gyanúsítottai ellen. A hír azonban, amelyet pénteken a MTI is kiadott, makacsul tartotta magát. S azt ugyan nem tudjuk, mi lesz a pontos jogi minősítés (továbbá, hogy hajszálra egy­forma lesz-e a három gyanúsított esetében vagy sem), két dolgot azonban tudni lehet. Az első, ami biztosra vehető: Tímár Mátyás volt Nemzeti Bank-elnök, Fekete János volt első elnökhelyettes és Németh Károly volt központi bizottsági titkár ellen nem fognak vádat emelni. A második: a feljelentő ennek ellenére keresni fogja a jogi lehetőségeket egy elutasító határozat megpanaszolására. A gyanúsítottak közül a leghatározottab­ban Fekete János, a nemzetközi hírű bankár nyilatkozott az ügyről. (Fekete egyébként pénteken, amikor a hír érkezett, 4­7. házassá­gi évfordulóját ünnepelte.) Ő volt az hármuk közt, aki a gyanúsítotti státust nem fogadta el. „Úgy érzem, hogy mint gyanúsított nem tudok válaszolni a kérdésekre. Nem tudom ugyanis, hogy egyáltalán mivel gyanúsítanak. De mint tanú hajlan­dó lennék minden kérdésre válaszolni. Miután az ügyész úr felhívta a figyelmemet, hogy jogomban áll megtagadni a gyanúsítottként­ vallomástételt, éltem a lehetőséggel. Amennyiben majd megtudom, hogy mivel gyanúsítanak, akkor válaszolok a kérdésekre. Most várakozó állásponton vagyok” — jelentette ki nemrég Fekete igen határo­zottan. Szóvá tette azt is, hogy miközben nemzetközi konferenciákra készül, amelye­ken a világ, Közép-Kelet-Európa és — egye­bek közt — Magyarország ügyeit vitatják meg, olyan helyzetet teremtettek számára, amely akadályozza őt a felkészülésben. S ezt nemcsak ő látta így. Mint megtudtuk, a nem­zetközi bankvilág nagyjai — mint Paul Walker, az amerikai szövetségi jegybank funkcióit betöltő szerv egykori elnöke — éppúgy fontosnak vélték, hogy tartsák vele a kapcsolatot, mint a nyugati politikai élet képviselői: Bécsből például Vranitzky úr. Az is meglehetősen különösen hatott a kor­mánytisztviselőkre, amikor a Nemzetközi Valutaalap éppen itt lévő küldöttei szüksé­gét érezték, hogy Ferege Jánossal konzultál­ az gyógyítás és a sí múltjából Néhány héttel ezelőtt minimális közfi­gyelem övezte a hírt: a miniszterelnök Szebellédy Gézát február 10-i hatállyal az MTI vezérigazgató-helyettesévé nevezi ki. A Szignum média hírlevél értesülése szerint a kormányfő nem konzultált az MTI ve­zetőivel az új vezérigazgató-helyettes sze­mélyéről. Oltványi Ottó vezérigazgató egyébként a „teljes fotóvertikum” felügye­letét bízta az új helyettesre. „Szebellédy Géza több évtizede dolgozik az MTI-ben, 1982-től fotófőszerkesztői, 1990-től fotó­munkatársi beosztásban. Szakterülete a fo­tó. Művei közül említést érdemel az 1973- ban a Corvina Kiadó gondozásában megje­lent »Képek a gyógyítás múltjából« című, Antall Józseffel közösen jegyzett könyv” — tudható meg a hírlevélből. A miniszterelnökről közismert orvostör­téneti munkássága. Kevéssé köztudomású, hogy Jeszenszky Géza külügyminiszter is foglalkozik a történetírásnak egy oldalával. Nemrég került kezünkbe A magyar sísport vázlatos története, amely a Sítalpon című lapban 1988—90-ben jelent meg és az utolsó szavai ezek: „Véleményem szerint a magyar sísport százéves múltjához azzal lehetünk méltóak, ha sikerül elér­nünk, hogy a hazai sportéletben a sízés, mint az egyik legnépszerűbb tömegsport, el tudja foglalni az őt megillető helyet, ha bővülnek hazai létesítményei, ha a rövidebb magas hegyi kirándulások mellett a két­­három hónapos hazai idényben saját hegységeinkben is lehet gyakorolni, s az ifjúság általa is megfizethető áron válhat a fehér sport rajongójává.” Úgy tűnik, a megfizethető áraktól messzebb vagyunk, mint valaha, csakúgy attól, hogy a sí tömegsporttá váljon. Lesz, aki éhes lesz? 7**$*' 5 Az agrárgazdaság fejlődését drasztikus árnövekedéseknek kell megelőzni ■ “- leg­alábbis így magyarázta a helyzetet a Földművelésügyi Minisztérium államtit­kára egy közelmúltban rendezett tanácsko­záson. Megindokolta: a minden szempontból kívánatos európai közösségi csatlakozás legfontosabb feltétele, hogy a termelői ára­kat fokozatosan az EK árszintjére kell fel­­emelni. A fogyasztó szempontjából — ezt már mi tesszük hozzá — ez értelemszerűen azt jelenti, hogy az élelmiszerár is közelít, ugyancsak fokozatosan, a nyugatihoz. Csak­hogy milyen hatása lesz ennek a fogyasztás szerkezetére? Alighanem az eddigi tenden­ciák folytatódnak. Egy szakmai tanácskozásról olvashattuk: az egy főre jutó tejfogyasztás az idén vissza­esik 130 kilogrammra, ami alig néhány­ éve 210 kilogramm volt. Ez azt jelenti, hogy 800—900 ezer liter tejjel és tejtermékkel kevesebbet fogyasztunk Magyarországon, mint a nyolcvanas évek végén. De hasonló helyzet alakult ki a sertéshúsfogyasztás te­rén is, s ez 1993-ban fokozódó mértékű lesz. Január—februárban további 20 százalékkal csökkent a hazai fogyasztás, ez a legjobb évekhez viszonyítva 35—40 százalékos visszaesést jelent. Gyakorlatilag a csúcsnak számító 43—44 kilogramm helyett ma átlag­ban 26—28 kilogramm sertéshúst fogyaszt egy lakos évente. Ez összesen 160—170 ezer tonna csökkenést jelent. Nem véletlen, hogy még az állatállomány drasztikus fogyása sem okoz belföldi értéke­sítési gondokat, nincs vásárlóerő. Ilyen helyzetben merülhetett fel a kor­mányzatban, egyelőre terv szintjén, az az elképzelés, hogy esetleg ingyenes élelmi­szerprogramot indítsanak a rászorultak ré­szére, akiknek körét (és a juttatás mértékét) szociális törvényben szabályoznák.­­. Vasárnapi (­Híres És az idős, tiszteletre méltó urakkal folyó beszélgetés közben egy nemrégi eset ugrott emlékezetembe: A metró Népstadion állomásánál összetalálkoztam egy évek óta nem látott ismerősömmel. Talán barátom is volt. A kijárati téren, tőlünk pár méterre, középkorú férfiú zsidózott erősen és hangsúlyosan egy — szerintem — cigány hölgyet. Mire ismerősöm: — Rettenetes ám ez! Legalább addig ne engednék meg ezt az ocsmányságot, amíg közöttünk járnak-kelnek olyanok, akik annak idején a lágerekben szenved­tek. Ezt még a legelemibb tapintat is megkövetelné. S nagy megnyugvásomra megállapíthattam, hogy az én (valamikori) finom lelkű B. barátom megőrizte a legfontosabbat, egykori jellemgazdagságát: a tapintatot... Bóday Pál X'SKILIPO' A szakértők tanácskozásának alaphangját már a kezdetben megadták azok a felszólalók, akik hangsúlyozták: a térség sta­bilitásának hiánya nemcsak a szóban forgó országoknak jelent biztonsági kockázatot. Felhív­ták a figyelmet, hogy ezek az or­szágok önerőből nem késeiek kezelni és legyűrni ezeket a ne­hézségeket. * Horn Gyula, a Magyar Szocia­lista Párt elnöke is a Nyugat fe­lelősségét emelte ki bevezető előadásában, s határozottan óvott mindenfajta illúziótól. Nincs katonai fenyegetettség A konferencián kitűnt egyéb­ként, hogy míg a közép-európai felszólalók egyértelműbb, hatá­rozottabb és gyorsabb nyugati válaszokat sürgettek, addig a nyugati partnerek udvariasan bár, de elhárították a kötelezett­ségvállalást. A résztvevők pénteken késő estig három szekcióban tanács­koztak. Az eredményeket teg­nap, szombaton foglalták össze. A térség kül- és biztonságpoliti­kai kérdéseivel foglalkozóban (Kovács Lászlónak, a parlament­ külügyi bizottsága elnökének vezetésével) számba vették­ a biztonság külső és regionális tényezőit. A külső feltételek so­rában említették a szovjet világ­hatalom összeomlását és a két­pólusú világ megszűntét. Utal­tak a mesterségesen vagy erő­szakkal létrejött és fenntartott államalakulatok felbomlására, a határkérdések felszínre törésé­re, az etnikai konfliktusok ki­éleződésére. Megállapították, hogy a mai súlyos kockázatok semmi esetre sem azonosak azokkal a korábbi fenyegetettsé­gekkel, amelyek általános hábo­rúkhoz vezettek, hiszen — aho­gyan Deák Péter biztonságpoli­tikai szakértő mondotta — a tér­ségben jelenleg nincs politikai akarat, katonai eszközrendszer és ezeket meglovagolni kívánó nagyhatalmi-nemzetközi támo­gatottság a katonai megoldások­hoz. (A volt Jugoszlávia esete szabályt erősítő kivétel.) A belső feltételek sorában a hozzászólók kiemelték a demok­ráciának és legfőképpen a mo­dernizációnak a fontosságát. Megbukott­­a sokkterápia A külgazdasági kérdésekkel foglalkozó szekcióban (Békesi László elnökletével) a felszóla­lók­­figyelmeztettek arra a ve­szélyre, amelyet Európa újabb kettéosztása jelentene — ezúttal gazdasági alapon. A Nyugat je­lenleg még nem ismerte fel hosszú távú érdekeit régiónk vo­natkozásában, pedig a belső fel­tételek nincsenek meg a közeli integrációhoz. A feladat tehát a nemzetgazdaságok, a térség konszolidálása, majd moderni­zálása világos stratégiai rangso­rolás alapján. A sokkterápia he­lyett az evolúciós gazdasági fej­lesztést ajánlják. Világossá vált, hogy nem számíthatunk egyfajta keleti Marshall-tervre, nekünk kell megtalálnunk a kitörési pontokat. Ahogyan Horn Gyula fogalmazott a tanácskozást záró felszólalásában: „Segíts maga­don, a Nyugat is megsegít”. A nemzeti nem nacionalista A nemzeti és nemzetiségi ki­sebbségi ügyekkel foglalkozó szekció munkáját Tabajdi Csaba irányította. Az MDF, a Fidesz és az SZDSZ képviselője mellett hét határon túli magyar kisebb­ségi szervezet küldötte is felszó­lalt. Egységesen kiemelték, hogy a modernizáció és a demokrati­zálás kérdései a térségben meg­­oldhatatlanok a nemzeti problé­mák megnyugtató rendezése nélkül. A nemzeti célok kiteljesítése nem ellentétes az integrációval, sőt a nemzeti lét funkciói teszik lehetővé a nyugati minták szer­ves adaptációját is. Nem volt vita a résztvevők között a határmó­dosítások elvetésében sem, ugyanakkor különösen a nyugati szakértők bizonytalankodtak az autonómia és a kollektív nemze­tiségi jogok megítélésében. Segíts magadon, a Nyugat is megsegít — összegezte Horn Gyula i9 Az új Európáért ” konferencia tapasztalatait A Magyar Szocialista Párt a hét végén kétnapos konferenciát rendezett a közép-európai térség stabilitásának nemzetközi feltételeiről „Az új Európáért” címmel. A nemzetközi tanácskozás harmadik abban a sorban, amelyben politikusok és szakértők régi­ónk esélyeit mérik fel. 1­991 szeptemberében a közép- és kelet­európai átmenet általános kérdéseit és ezekben a szociáldemokrá­cia feladatait vizsgálták, tavaly a gazdasági átmenet kérdéseit taglalták, az idei tanácskozás tematikáját sem kellett különöseb­ben megindokolni a szépszámú aktív közönségnek, amely a több mint húsz történelmi és újonnan alakult szocialista párton kívül soraiban üdvözölhette a határokon túli magyarság szervezeteinek képviselőit is. A konferencia rangját emelte, hogy részt vett rajta és felszólalt az osztrák Alfred Gusenberg, a Szocialista Internacioná­­lé alelnöke, Maarten van Traa, a holland parlament külügyi bizott­ságának elnöke és Ágoston András, a Vajdasági Magyarok Demok­ratikus Közösségének elnöke is. Mitől szociáldemokrata? A tanácskozás szünetében a Vasárnapi Hírek arról kérdezte Kovács Lászlót, hogy miben tér el a szociáldemokrata biztonságpo­litika a konzervatívtól vagy a liberálistól. — Felfogásunkban a biztonság nem egyszerűen, sőt nem is elsősorban katonai kérdés — mondotta Kovács László. — A katonai megoldások vagy szóba sem jöhetnek, vagy csak végső esetben. Azt is hangsúlyozzuk, hogy biztonságot egyetlen állam sem teremthet mások rovására. Fontosnak tartjuk továbbá a biztonság belső felté­teleit — a demokratikus berendezkedést, a jogállamiságot, a ki­sebbségi jogok tiszteletben tartását, a szélsőségek határozott, kor­látozó kezelését —, vagyis azokat a belpolitikai sajátosságokat, amelyek kétségtelenné teszik békés és megegyezésre törekvő szán­dékainkat szomszédaink előtt. Ezenkívül a szociáldemokrácia biz­tonsági kérdésként értékeli természetesen a szociális feszültségek csökkentésének szándékát is. Végül ellene vagyunk mindenféle befelé fordulásnak vagy ami ezzel egyenértékű, minden nacionaliz­musnak. Valljuk az egymásrautaltságot, ezért együttműködés-pár- °3 lf\ ■ ^ Felforgató ajánlatok A szegénységi csapdák és a járadékiesés elkerülését szorgalmazza a Fidesz Nyugdíjreformot, a gyes el­törlését, a gyed felső határának korlátozását is tartalmazza a Fi­desz szociálisprogram-terveze­­te. Amint azt Frajna Imre, a fiatal demokraták országgyűlési kép­viselője újságírók előtt egy mi­napi találkozón kifejtette, a Fi­desz álláspontja szerint keve­sebb embernek később kellene annyi pénzt kapnia, hogy abból öreg korában tisztességesen meg tudjon élni. A nyugdíjreform alaplépcsőjeként állami alap­nyugdíj bevezetését tartanák szükségesnek, amely elsősorban azon a mintegy 300 ezer öregko­rú emberen segítene, akik jelen pillanatban semmiféle nyugdíjat nem kapnak. Véleményük sze­rint az átfogó nyugdíjreform már csak azért is sürgető lenne, mert a jelenlegi nyugdíjalap kataszt­rofális helyzetben van. Az elmúlt években a szegény­ségben bekövetkezett struktúra­­váltás miatt a városban élő fiatal, kisgyermekes családok kerültek mára igen nehéz helyzetbe, ezért a Fidesz egyik legfontosabb szo­ciálpolitikai feladatnak tartja az ő támogatásukat. Ennek érdeké­ben a gyes megszüntetését és a gyed felső határának korlátozá­sát tartanák szükségesnek. A mai gyakorlattal ellentétben pe­dig sokkal nagyobb összeggel tá­mogatnák a különböző gyermek­­intézményeket — elsősorban a bölcsődéket és óvodákat. Ezek­kel az intézkedésekkel — mint mondják— nagyban hozzásegí­tenék a kisgyermekes anyákat a munkavállalás lehetőségéhez. A Fidesz véleménye szerint azonban a szociális problémák megoldása csak a gazdasági nö­vekedés függvényében lehetsé­ges. Ennek alapfeltétele viszont a célzottabb újraelosztás és egy olyan gaz­dasági konstrukció kidolgozása, amely elkerüli az úgynevezett szegénységi csap­dahelyzeteket és a járadékleső életformát, amely ma még soka­kat biztat arra, hogy munka nél­kül, pusztán szociális források­ból próbáljanak megélni. P. Tóth Csilla 1993. MÁRCIUS 14., VASÁRNAP5

Next