Vasárnapi Hírek, 1993. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1993-06-13 / 24. szám
Kedvencet választ az ezerfejű cézár Ötvenötből tizenegyet Szavazás augusztustól Spot pr Erzsébet: ismét itthon, te. Most is ezért jött: a színházi szelelik ki kategóriánként azt az ötöt merthogy New York-i és miamibeli zen befejezéshez közeledte ugyanis művészt, művésznőt, akik közül majd otthona mellett mégiscsak elsősor- egyben azt jelenti, hogy elérkezett a közönség megszavazza az ízlése han Budapesten van idehaza, ahol az Erzsébet-díj zsűrijének az ideje, szerinti legjobbakat. A döntő szó tv— immár hetedik esztendeje — mű- A zsűritagok egész évadbeli figyel-vábbra is a közönségé. Az ezerfejű vészetpártoló alapítványát megtermes szemlélődésük alapján most jó- cézár megválasztja kedvenceit... A hagyományos helyen, a budapesti Fészek művészklubban a minap baráti hangulatban ülte Speter Erzsébettel körül a nagyasztalt a szakavatott zsűri, dr. Czeizel Endre orvos-genetikus pártatlan elnökletével. Az ugyancsak hagyományos palacsintaevés, sörözés csak azután következett, miután ki-ki felelősen, s egymás véleménye iránti kölcsönös tisztelettel elővezette a maga javaslatát, melyen a zsűri csak lényeges észrevétel esetén változtatott. Akkor, ha másként rendelkezik az alapszabály, így például csak olyan művész jöhet szóba a jelölésnél, aki a most záruló évadban nyújtott kiemelkedőt. Nem akadály, ha valakit tavaly is jelöltek, vagy éppen díjat is kapott. Többszörös Erzsébet-díjasok is lehetnek, mint ahogyan a mintául szolgáló Oscar-díjat is odaítélhetik több alkalommal, sőt több kategóriában egyszerre. Sorra hangzottak országszerte jól ismert nevek, hogy augusztusig szavazócédulára kerülhessenek. A tervek szerint augusztus 19-től jelenik meg több országos és megyei újságban (így a Vasárnapi Hírekben is) a szavazólap, és október 16- ig küldhető be. Komputer értékeli a befutott szavazatokat (tavaly csaknem ötvenezret!), de a győztesek nevei csak a novemberi Erzsébet-gálán válnak ismeretessé az Állami Operaházban, majd a televízió kétórás adásában. Addig még sok víz lefolyik a Dunán, Tiszán, de a jelöltek nevei már véglegessé váltak, s a Vasárnapi Híreknek jutott az a lehetőség, hogy elsőként hozza nyilvánosságra a teljes névsort. Legalábbis abban a tizenegy kategóriában, amelyben szavazni lehet. Ezenfelül ugyanis három kategóriában más módszert alkalmaznak. Az életműdíj odaítélését — érthetően — az alapító tartja fönn magának, a kuratórium elnökének közreműködésével. A határon túli magyar színésznek vagy színésznőnek szánt díjat az adott területen alakult zsűri ítéli oda. Az idén a szerbiai Vajdaság van soron, ahol már meg is alakult a bizottság Csordás Mihály színikritikusnak, a szabadkai Nap főszerkesztőjének elnökletével. S teljesen új kategória is lesz az idén: a publicistáké, az év legsikeresebb újságírójáé. — Itt a bunda teljesen kizárt — mondja Erzsébet asszony, aki egészen speciális módját találta ki a megítélésnek. Minden évben az új Táncsics-díjasok alkotják együttesen a zsűrit, tehát lehetetlen az összebeszélés, s csatlakozik hozzájuk az előző évi Erzsébet-díjas publicista. Csak az indulás nehéz, mert most hatan vannak, s így szavazategyenlőség jöhet létre, ezért fölkérte ez idei elnöknek Nahlik Gábort, a televízió alelnökét. A hatosfogat egyébként: Bánki András, Bertha Bulcsu, Bölcs István, Füzes Oszkár, Szegő András, Végh-Alpár Sándor. Ha már a neveknél tartunk, lássuk, kik tették a javaslatokat a szavazócédulákra. Színészre, színésznőre Tarján Tamás színikritikus, a Színművészeti Főiskola tanára; filmszínészre,színésznőre dr. Veress József filmkritikus, a Filmtudományi Intézet igazgatója; rádióban, televízióban szerepelt színészre, színésznőre Dalos László zenekritikus, esztéta, operaénekesre, operaénekesnőre Ütő Endre, a Magyar Állami Operaház igazgatója; színműíróra dr. Czine Mihály irodalomtörténész, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanára; díszlet- és jelmeztervezőre Kállai Ferenc színművész, a Nemzeti Színház tagja; humoristára Peterdi Pál íróhumorista, az ÚriTök szerkesztője. Mindent egybevetve 55 név kerül föl a szavazólapra jelöltként, s ebből a közönség választja ki (választja meg) a szíve szerinti tizgi ügyet. (Lenyó László felvétele) Az Erzsébet-díj zsűrijének üléséről: Speter Erzsébet mellett Polgár Miklósné, a bizottság jegyzője és Peterdi Pál, szemben velük (balról jobbra) Tarján Tamás, Kállai Ferenc, dr. Czeizel Endre, dr. Czine Mihály ( AZ ERZSÉBET-DÍJ 1993. ÉVI JELÖLTJEI (Betűrendben. Zárójelben az a mű, amelyben föllépett) SZÍNÉSZ: Mácsai Pál (Taifun, Madách Kamara); Máté Gábor (Önbizalom, Kamra); Szervét Tibor (Cyrano de Bergerac, Miskolci Nemzeti Színház); Sinkó László (Akárki, Kamra); Tordy Géza (Lear király, Arany János Színház). SZÍNÉSZNŐ: Bertalan Ágnes (Müller táncosai, Kamra); Csákányi Eszter (Akárki, Kamra); Eszenyi Enikő (Liliom, Vígszínház); Takács Katalin (Az idő és a szoba, Radnóti Színház); Tóth Ildikó (Árad a gazság, Arany János Színház). FILMSZÍNÉSZ: Eperjes Károly (Indián tél); Garas Dezső (Hoppá); Koltai Róbert (Sose halunk meg); Kovács Lajos (A nagy postarabló); Szőke András (több karakterszerepben). FILMSZÍNÉSZNŐ: Lázár Kati (Hoppá); Monori Lili (Erózió); Murányi Tünde (Erózió); Ráckevei Anna (Anna férje); Szirtes Ági (Roncsfilm). RÁDIÓ- ÉS TELEVÍZIÓJÁTÉKBAN SZÍNÉSZ: Balkay Géza (Hamusz száll a levegőben — rádió); Benkő Gyula (A követ — rádió); Blaskó Péter (Előjáték Lear királyhoz — tévé); Némethy Ferenc (A titkos kert — rádió); Szabó Sándor (Szökevény — tévé). RÁDIÓ- ÉS TELEVÍZIÓJÁTÉKBAN SZÍNÉSZNŐ: Bodnár Erika (Bibliai asszonyok — rádió); Csomós Mari (Szegény Sudár Anna — rádió); Csűrös Karola (Szomszédok — tévé); Kováts Adél (Gyémántpatak kisasszony — rádió); Temessy Hédi (Szökevény — tévé). OPERAÉNEKES: Bede Fazekas Csaba (Álarcosbál, Győri Kisfaludy Színház); Berczelly István (A Rajna kincse, Operaház); B. Nagy János (Adriana Lecouvreur, Operaház); Gurbán János (A Rajna kincse, Operaház); Molnár András (Bánk bán, Operaház). OPERAÉNEKESNŐ: Komlóssy Ildikó (Carmen, Operaház); Kertesi Ingrid (Rigoletto, Operaház); Lóri Andrea (Carmen, Operaház); Mészöly Katalin (Adriana Lecouvreur, Operaház); Miklósa Erika (Denevér, Operaház). SZÍNMŰÍRÓ: Kárpáti Péter (Akárki, Kamra); Nagy András (A csábító naplója, Budapesti Kamaraszínház); Németh Ákos (Müller táncosai, Kamra); Páskándi Géza (Tornyot választok, Nemzeti Színház); Sütő András (Az ugató madár, a Gyulai Várszínház nyári műsorán, de a zsűri már ismeri a művet. — Beszélgetés a szerzővel a darabról ugyanezen az oldalon). DÍSZLET- ÉS JELMEZTERVEZŐ: Antal Csaba (Szerbusz, Tolsztoj! Merlin Színház és veszprémi Petőfi Színház — díszlet); Csikós Attila (Őrült nők ketrece, Fővárosi Operett Színház — díszlet); Kemenes Fanni (Őrült nők ketrece, Fővárosi Operett Színház — jelmez); Khell Csörsz (Akárki, Kamra — díszlet). HUMORISTA: Farkasházy Tivadar, Gálvölgyi János, Koltai Róbert, Sas József: Uborka-stáb (tévé, rendező Bem Ádám). , 1993. JÚNIUS 13., VASÁRNAP Zsöllye Még tart a kőszínházi évad, vagy már megkezdődött a nyári szezon? E pillanatban is is a jó válasz, mert bár a kőszínházak közül több befejezte az évadot, mások még javában játszanak (sőt egész nyáron át játszani fognak), s néhány szabadtéri színpad is kaput nyitott. Utóbbiak sorába tartozik például Zsámbék, ahol a romtemplom előtt a hét végén a temesvári színház játszotta a Scapia furfangjait, vagy a pécsi Anna udvar, ahol Svejk, a derék katona történetét láthattuk, s a győri szabadtéri színpad, ahol Puccini egyfelvonásos operáit — A köpeny, Gianni Schicchi — mutatták be. Budapesten a Vidám Színpadra került a vidéki előbemutatón már sikert aratott vígjáték, Siegfried Geyer Végre egy úriasszony! című kétrészes komédiája, Pethes György rendezésében és Lőkös Ildikó átdolgozásában. A főszerepekben: Koós János, Bajor Imre, Nyertes Zsuzsa. Közben pedig még javában zajlanak Pécsett az országos színházi találkozó bemutatói. Az előttünk álló héten befejeződdik a fesztivál, s ezt követően a zsűrié a főszerep. Filä^äfiff (^S)0D 8X"ff£s" Elveszett otthonosság Spiró György Csirkéjéi című modern tragédiája a nyolcvanas évek második felében, a történelem végén, a puha diktatúra teljes gondolkodási, erkölcsi, társadalmi kiüresedésének, egyúttal az egyetemesebb antropológiai katasztrófa lehetőségének felvázolása volt. A Katona József színházbeli ősbemutató után több hazai és külföldi színházban eljátszották, többek között Kolozsvárott is. Tavasszal a Szatmárnémeti Északi Színház is bemutatta a darabot, s friss üzenetként, értelmezésként szerepeltek vele a kisvárdai fesztiválon, melynek zsűrije a legjobb női (Elekes Emma), férfi (Czintos József), valamint a női epizód (Lőrincz Ágnes) alakítás díját ítélte oda e produkció szereplőinek. Az előadás attól kapott új fényeket, új értelmezést és új értékeket, hogy a marosvásárhelyi főiskolán most végző s ezzel a szatmári rendezéssel debütáló Kövesdy István rendező s az együttes vallomása szerint a Csirkefej az azonosságtudat, az otthonérzet fölszámolódásának a kockázatára, törekvéseire is figyelmeztet, s ez „a balkáni események árnyékában ... még fontosabbnak tűnik”. A közönséget egy helyi fotóművész, Barabás Zsolt kiállítása fogadja lepusztult szatmárnémeti házbelsőkről, udvarokról. A három és fél évi háttérbe szorulás után felálló Elekes Emma (a Vénasszony alakítója) gyönyörű beszédével, gondolatokban, érzelmekben, tiszta mozgáselemekben gazdag alakításával dohogott, tiltakozott az emberi (benne az egyedi, a sajátos) és a művészi, kulturális szétfoszlás, feleslegesség ellen. Czintos József (az Apa) nagy formátumú színészként, a lepusztultság szintjére tudatosan leszállva mintázta felejthetetlenné szerepét. Ilyesfajta empátiával tették plasztikussá szerepüket Lőrincz Ágnes (a Nő), Rappert Gábor (a Srác), István István (a Haver) és a többiek. Hogy a régió sajátosságai is rajtuk maradjanak. Boger Józsea. • Ünnepi bölcselmek. Ha minden jól megy, oskolamesterekké válnak majd — a szó legnemesebb értelmében — azok a pedagógusok, közművelődési szakemberek, akik részt vesznek a Zsámbékon kedden kezdődő Oskola-napokon, amelyek témája az ünnep. Szó esik majd itt a középkori városok ünnepeiről s az ünnepről mint mágiáról, mint játékról vagy mint zenei, koreográfiai problémáról, az ünnepről, amelyet úgy neveznek, hogy színház, s az „oskolai" megemlékezésekről. Lehet-e börtönben lepkét fogdosni?.. Az ugató madár megszólal az elnémíttatás után • Beszélgetés Sütő Andrással Mint lapunknak ugyanezen az oldalán közöljük: Sütő Andrást Az ugató madárért — dr. Czine Mihály javaslatára — a zsűri Erzsébet-díjra jelölte. A szerző egyébként az első Erzsébet-díjasok egyike. 1987-ben már átvette ezt az elismerést. Nem felejthetem, pedig már sok idő elmúlt azóta, hogy Harag Györggyel Marosvásárhelyen sétálva, a Köteles Sámuel utcában (ez volt akkor az intim beszélgetéseink rendes technikája, hogy kivédjük a lehallgatásokat), szóval séta közben szó esett róla, hogy Sütő András az íróasztalánál alakítgatja Az ugató madár című drámájának kompozícióját, formáját. Harag Gyuri már első olvasójaként szent hittel remélte, hogy ez lesz az ő rendezői életművének megkoronázása... De a sors közbeszólt. Kétszeresen is. Harag György eltávozott tőlünk, Sütő darabja pedig betiltásra került, némaságra ítéltetett. Most a könyvhéten, Pesten, a Vörösmarty téren két dedikációs pillanat között beszélgettem Sütő Andrással. — Miközben a történelem többszörösen is meggyötört, a darab írta magát anélkül, hogy mondandóit újrafogalmaztad volna... — Bizonyosan igazad lehet — felelte töprengésemre —, mert mindig, minden körülményben foglalkoztatott a darab, legalábbis gondolatban, a legkeserűbb pillanataimban is. Egyáltalán a fogalmazás stílusa is érdekelt, mert nemcsak a történelemre, a Bach-korszak világára akartam ablakot nyitni Bodor Péter sorsának felidézésével, hanem egy olyan lélekrajzot adni, olyan emberi tartalmakra figyeltetni, amely talán túlmutat önmagán, és egy kicsit a magyar sors sajátos működését is felmutatja. Azt, hogy miként kényszerül az ember olyan mozgásterekbe, ahol nem oda jut, ahova törekszik, hanem ahová a történelem kényszeríti... — A dráma cselekményideje 1849—1854, színtere Erdély, közelebbről Marosvásárhely. A főszereplő Marosvásárhely legendás alakja, Bodor Péter. Mi izgatott az ő sorsában? — Azt mondhatnám intonációként — mondta Sütő —, talán ez lenne a műfaji meghatározása is a drámának: Kegyelem és ítélet három felvonásban. Mert Bodor Péter, de a dráma többi szereplője is a végzettel küzd, a végzet az a víz, amely bárkájukat sodorja. Bodor Péter sorskérdései ezek lehetnének: lehet-e siralomházban vígoperát komponálni? Lehet-e börtönben lepkét fogdosni? Mezei virágot gyűjteni? Lehet-e égő házban fésülködni? Bizony hősöm, Bodor Péter, a merész művészálmokat szövögető székely ezermester egy göngyöleg szögesdrót parányi részeként szeretne szuverén alkotóvá lenni a szabadságharc leverését követő esztendők erdélyi magyar társadalmában... — Gondolom, ez az időszak korunkra is ablakot nyit. — Drámám magán viseli annak a tapasztalatnak jeleit, hogy nincs különválasztható élet és irodalom. Mindig az írón múlik, hogy mire figyel, mit választ mondandóihoz az élet hármas dimenziójából. Hiszen múlt, jelen, jövendő együtt van bennünk minden történelmi időben. Ezért az én történelmi drámáim is legalább annyira próbáltak szólni a jelenről, mint a történelemről. — Megkapta a leckét a Nemzeti Színház, Sík Ferenc, a rendező, a főszereplő Koncz Gábor, hiszen stilárisan is különös drámai világ ez... — Igen, sok tagadó szóval kell mondanom: nem parabola, nem tiszta tragikum, hiszen groteszk vonásokkal elegy Az ugató madár. Nekem is nagy feladat volt, de örülök, hogy ezen a tavaszon végre ebben a formában leírhattam, és a gyulai Várszínházban, majd később a budapesti Nemzetiben bizonyítani tudja a darab, hogy életre ítéltetett. Illés Jenő Kegyeltek — Az évad tizenhét legjobb elő-, adását láthatja a jövőre százéves Pécsi Nemzeti Színház közönsége az országos színházi találkozó alkalmával — mondta köszöntőjében a város alpolgármestere múlt vasárnap az ünnepélyes megnyitón. S ha ez így nem is teljesen pontos, hiszen a „több szem többet lát” elve helyett az „egyszemélyű felelősség” jegyében történő válogatás szükségképpen egyetlen ízlést, sajátos értékrendet tükröz, annyi bizonyos, hogy legalábbis tizenhét figyelemre méltó előadás hívatott meg Petrovics Emil zeneszerző által Pécsre (illetve Kaposvárra, mert a Vígszínház Eszenyi Enikő rendezte West Side Storyját technikai okokból ott játsszák ma este). Köztük az elmúlt időszak valóban legjobbjai is, az Ascher Tamás rendezte Katharina Blum elvesztett tisztessége vagy a Zsámbéki Gábor rendezte Akárki (mindkettő a Katona József Színház Kamrájának produkciója). E beszámolót eredetileg azzal terveztem kezdeni, hogy hatalmas sikert aratott — méltán — az Arany János Színház Lear királyelőadása Ács Jánossal a rendező s a bolond szerepében, mígnem rá kellett jönnöm, hogy a nagyon hálás pécsi közönség a tapsban csak árnyalatnyi különbségként érzékelhető lelkesedéssel fogadja kegyeibe az aktorokat a város ez ünnepén, legyen bravúros vagy éppen szétesett az előadás, legyen varázslatosan valódi, „szagos" a díszlet — mint Csík Györgyé a Pécsi Nemzeti Színház Szikora János rendezte Nyár-előadásában — vagy éppen a színészt akadályozónak tetsző a jelmez — s mi minden még —, ahogy a budapesti Nemzeti Színház Bánk bán-előadásában. Hogy mennyire ünnep ez a találkozó a város életében, azt bizonyítják a kísérőrendezvények. Kocsis Zoltán koncertje, Vári Éva Edith Piaf-műsora vagy a közönségtalálkozók az alkotókkal. (Ezektől találkozó igazán a találkozó, a szakma az éppen játszó társulatokon kívül alig-alig van jelen.) S ha már a közönségreagálások az említett okból nemigen befolyásolhatják a zsűrit, magam sem szeretnék a döntés elébe menni — mára már a nyilvános szakmai vita is elkopott —, csupán annyit jelzek előre, hogy a szerdán befejezendő találkozó díjainak sorsa június 28-ára dől el, amikor is délután három órakor adják át azokat ünnepélyesen a Fészek Klubban. szűcs VasárnapiHírek