Vasárnapi Hírek, 1999. július-december (15. évfolyam, 27-51. szám)

1999-07-04 / 27. szám

2. oldal Pókerpartira provokatív parádé Blair „árulását”emlegetik az unionisták • Válsághangulatban protestáns felvonulás Feszült volt szombaton a politikai légkör Észak-Írországban, miután egyezség nélkül végződött pénteken Belfastban a protestánsok és a katolikusok ötnapos - a sajtóban „pókerpartinak” nevezett - tárgya­lássorozata a tartomány politikai helyzetének rendezéséről. Ebben a légkörben még kritikusabbá válik a protestáns Orániai Rend mára ter­vezett portadowni parádéja: a hatóságok nem engedik őket átvonulni a katolikus negyeden, s e tilalom az elmúlt években már aznap éjjel gyújtogatásokhoz, robbantgatásokhoz vezetett. A brit kapcsolat fenntartásához ra­gaszkodó, protestáns mérsékelteket tö­mörítő Ulsteri Unionista Párt vezető képviselői részint lagymatagon, részint fagyosan, részint dühösen reagáltak az előző este ismertetett brit-ír rendezési tervre. Ken Maginnis, a párt biztonsági kérdésekben illetékes szóvivője úgy fo­galmazott, hogy a tervvel lényegében szabad kezet adtak az IRA katolikus terrorszervezetnek, amely még mindig nem kötelezte magát fegyverzetének beszolgáltatására. A BBC-nek adott nyilatkozatában kijelentette: semmi értelme összehívni a párt vezetőségét, hogy az új rendezési tervről tanácskoz­zék, hiszen a párton belül egyöntetűnek látszik a vélemény, hogy „Tony Blair (brit kormányfő) az utolsó órában el­árult bennünket”. „A terv úgy, ahogy van, rossz” - mondta a BBC-nek Jeffrey Donaldson, a párt egyik vezetője, aki részt vett az ötnapos tárgyalássorozaton. David Trimble, az UUP első számú vezetője, egyben a még csak „virtuális valóság­nak” tekinthető helyi kormány feje nem volt ennyire elutasító, de ő is hű­vösen reagált. „Szeretném, ha menne a dolog, de nem szeretném, ha csorbulna a demokratikus folyamat” - mondta rádiónyilatkozatában. A brit sajtó még a hét vége előtt számos olyan véle­ményt közölt protestáns körökből, amelyek szerint Trimble „aláírná poli­tikai halálos ítéletét, ha belemenne ab­ba, hogy az IRA (az ír nacionalisták tit­kos szervezete) ne tegye le a fegyvert, még mielőtt politikai szárnya, a Sinn Fein csatlakozik a tartományi kor­mányhoz. Tony Blair brit és Bertie Ahern ír kormányfő pénteken ismertetett közös terve előirányozza, hogy július 15-ig megalakul a tartomány koalíciós kor­mánya. A terv szerint a Sinn Fein két megbízottját is be kell vonni a tízfős testületbe. Az IRA-nak a kormány meg­alakulása után négy héten belül meg kell kezdenie fegyvereinek beszolgálta­tását, és 2000 májusáig be kell fejeznie. A tartomány koalíciós kormányának megalakításáról és a fegyverek kölcsö­nös beszolgáltatásáról már 1998. ápri­lis 10-én született egy, akkor történel­minek minősített békeegyezség, de az unionisták váltig elutasítják, hogy kö­zös kormányt alakítsanak a Sinn Fein párttal, mindaddig, amíg az IRA kezé­ben fegyver van. A brit hadsereg megkezdte közben a Belfast melletti Portadownban az út­­torlaszok építését, hogy elejét vegye az összecsapásoknak, amelyek évről évre ismétlődően együtt járnak a protestáns Orániai Rend rendszeresen megtartott „győzelmi menetével”. A vasárnap ese­dékes, hatóságilag tiltott felvonulás el­terelésére készülődve kétezer brit ka­tona munkálkodott szombaton szö­gesdrótok kifeszítésén, hogy megaka­dályozható legyen általuk az Orániai Rend hagyományos menetének provo­katív áthaladása Portadown katoliku­sok lakta negyedén. Hajókarambol mexikói vizeken Legkevesebb negyven személy vesztet­te életét pénteken a dél-mexikói Chia­pas partjai előtt két hajó összeütközé­sében - jelentette a mexikói polgári vé­delmi szolgálat. A karambol előtt a két vízi jármű özönvízszerű esőzéssel páro­suló heves viharba került a Csendes­óceánon. Mindkét hajón - amelyek túl­terheltek voltak - főként közép-ameri­kai illegális bevándorlók utaztak. Törökellenes gyújtóakciók Németország Észak-Rajna-Vesztfália­ tartományában-szombatra virradóra ism­ét támadások írt ök török té teál fölé­nyeket. Wuppertalban és Siegburgban összesen öt török üzletet, kulturális egyesületet, illetve vallási épületet pró­báltak meg felgyújtani ismeretlen tet­tesek. Siegenben egy török imaház volt a célpont, az ablakához vágott gyújtó­palack azonban magától kialudt. Egyik esetben sem keletkezett jelentősebb anyagi kár, és személyi sérülés sem tör­tént - közölték a hatóságok. A Der Spiegel című hírmagazin szerint a né­met hatóságok súlyos, érzelmektől ve­zérelt erőszakkal számolnak arra az esetre, ha Öcalant kivégzik. A szakér­tők gyújtogatásokat, öngyilkos me­rényleteket, repülőgép-eltérítéseket és túszejtéseket tartanak lehetségesnek. Külföldön Történt Belgrádi kérés a BT-től Jovanovics jugoszláv külügyminiszter azzal a kéréssel fordult pénteken az ENSZ Biztonsági Tanácsához, hogy engedélyezze bizonyos nagyságú jugo­szláv fegyveres erő visszatérését Ko­szovóba. A BT-hez intézett levelében azzal indokolta kormánya kérését, hogy a dél-szerbiai tartományban „el­uralkodott a törvénytelenség, vészesen megromlott a közbiztonság, súlyosan és tömegesen megsértik a nem albán la­kosság alapvető emberi jogait, amióta a jugoszláv erők kivonultak és a KFOR- erők odaérkeztek”. A szerb fegyveres erőknek el kellett hagyniuk a tarto­mányt annak a megállapodásnak az ér­telmében, amelyet a NATO Jugoszlávia elleni légi hadműveletének lezárásáról kötött Belgráddal a nemzetközi közös­ség, viszont a BT június 10-i határozata megengedi pár száz jugoszláv katona Koszovóban tartózkodását. Feladatuk a határozat értelmében a tartomány te­rületén található ortodox szent helyek védelme és a NATO vezette békefenn­tartó erőkkel való kapcsolattartás len­ne. A határozat azonban nem rendelke­zik a jugoszláv erők részleges visszaté­résének idejéről. A Reuters BT-forrá­­sokra hivatkozva azt írta New Yorkból, hogy a testület addig nem tervezi ennek engedélyezését, amíg a KFOR kellő­képpen meg nem erősíti sorait. Újvidéken pénteken este mintegy tízezres tüntetést tartottak, tiltakozá­sul Szlobodan Milosevics jugoszláv el­nök rendszere ellen - erősítette meg szombaton a belgrádi sajtó. A hadiálla­pot egy héttel ezelőtti megszűnése óta ez volt az első jelentősebb tömegmeg­mozdulás a Vajdaság székhelyén. A tüntetés nem egészen egy óráig tartott. Csapásmérés csecsenekre Az orosz vezetés utasította fegyveres erőit, hogy katonai ak­ciókat hajtsanak végre a Csecsenföldön harcoló fegyveres csoportok ellen - jelentette be szombaton Vlagyimir Rusajlo belügyminiszter. „Parancsot adtam megelőző csapásokra csecsen fegyveresek bázisai ellen, és ez az utasítás már ha­tályba is lépett” - mondta az AFP szerint a miniszter a felső­ház, a Föderációs Tanács előtt. Rusajlo úgy vélekedett, hogy a csecsen hatóságok nem képesek uralni a helyzetet és a ha­talom a különböző fegyveres csoportok vezetőinek kezébe került. - Megfelelő választ adunk a bűnözőknek - mondta, fi­gyelmeztetve, hogy a térségben a moszkvai belügyminiszté­rium 17 ezer emberrel rendelkezik, s katonai erősítésekkel, valamint a határőrség bevetésével ez a létszám akár 70 ezer emberre is nőhet. Groznijba, Csecsenföld fővárosába lapzár­táig nem érkeztek hírek esetleges orosz hadműveletekről. ■rHrrrp lainu ik­um és a magazinokban egy híres színészpár fotóját találják meg. A páros hölgytagját a Színes RTV 21., a férfit pedig a Nők Lapja 27. számában keressék. Hozzák össze őket 1 millió forintért! Egy színes műsorújság és egy patinás női magazin: párban a legjobbak! Bosszúvágy a Boszporusznál Atkoznak, ha megteszed, s akkor is, ha nem - miután (máig nem egészen tisztázott) külföldi kommandós akcióval Törökország elkapta „el­ső számú közellenségét”, az Öcalan-perben már nem születhetett olyan ítélet, amely ne ka­vart volna vihart. Ankara megtanulhatta a régi leckét: semmi sem okoz több gondot, mint vá­gyaink teljesülése. Ez esetben a törököket el­töltő bosszúvágyé. Öcalan emberei és módsze­rei valóban bosszúért kiáltottak, amit tanúsí­tott is a kurd terroristák áldozatául esett embe­rek családtagjainak az ítélet hallatán kitört örömujjongása. Gyaníthatóan csakis e halál­­büntetés lehet népszerű a törökök körében, bármi enyhébb ítéletre ők reagáltak volna fel­háborodottan, s egy választott ankarai kor­mánynak persze elsősorban erre kell ügyelnie. De az is kétségtelen, hogy éppen fő ellenségük immár lehetővé tett hóhérkézre adása, s az efe­lett érzett diadalmámor keserítheti meg legin­kább az ankarai kormányzat életét. Öcalan ki­végzése végzetes politikai hiba lenne. Mondogatják máris a háborgó európaiaknak a török főemberek, amit a hazánkban járt tá­bornok is, hogy náluk ugyan még kimondják, de végre már vagy másfél évtizede nem hajtják a halálos ítéleteket. Hiszen, megannyi sértő visszautasítás ellenére, Attatürk országa vala­mikor csak szeretne valóban Európához tar­tozni, amelynek évszázadokon át legfeljebb (a korabeli mondás szerint) „beteg embere” lehe­tett. Egyelőre kompenzálja a változatlanul stratégiai helyet elfoglaló törököket az ehhez illő kulcspartneri viszony az amerikaiakkal, de a vonzódás Európához nyílván legalább oly erős, mint az a bosszúvágy. S a kettőt képtelen­ség összeegyeztetni. Már csak azért sem, mert a demokratikus megoldások Európája persze nem fogadja el Öcalanék módszereit, de ettől még nem méltá­nyolja az Ecevizékét sem. Hiszen korántsem csupán a terrorista kurdokra csap le drákói szigorral a török törvény, hanem „szeparatista propaganda terjesztése” címén a kurd önazo­nosság legcsekélyebb kinyilvánítására is. Még a kommandóakcióval dicsekvő Ecevit is az „úgynevezett kurd kérdésről” beszélt, s annak „határozott”, vagyis továbbra is katonai, s nem politikai megoldását ígérte. Öcalan felakasztá­sa esetén az utóbbira amúgy sem maradna esély, az előbbivel viszont évtizedek óta haszta­lan próbálkoznak. Holott még e tagadhatatla­nul szélsőséges kurd vezető sem hirdet igazi el­szakadást, megelégedne az autonómiával is, hiszen a több szomszédos országból kiszakítan­dó Kurdisztán valóban csak kevesek vágyálmá­ban létezik. A többségükben a török társada­lomba beilleszkedett, öcalant nem támogató kur­­dok valószínűleg boldogok lennének a walesi típusú, nyelvüket megőrző félönkormányzat­tal, egy saját tévécsatornával, hogy behozzák az országon belüli kulturális hátrányukat. Öcalan el- és perbefogásával Ankara elérte, amitől olyannyira ódzkodott és amire a vezér terroristái úgy áhítoztak: az „úgynevezett” kurd kérdés csak rákerült Európa napirendjé­re. Talán ezért is nyilvánult meg eddig az ellen­bosszúvágy viszonylag kevés romboló akció­ban: az eszesebb Öcalan-hívek aligha akarják az Ankara ellen hangolódott európai közvéle­mény haragját maguk ellen fordítani. Más len­ne a helyzet egy kivégzést kimondó ankarai parlamenti verdikt és persze az akasztás után. A török oldal eszesebbjeinek ezt az időt kellene kihasználniuk az ekként képletesen már kielé­gített bosszúvágy lecsillapítására, s egy euro-­­conform - és a kifejezéshez illő - igazságszol­gáltatásra. Megnyitva vele az utat a - koránt­sem mondvacsinált - kurd kérdés igazi meg­oldásához, amire mostanában Európa mind több példát szolgáltat. A. J. Vonzó öregurak Kivel flörtölne a legszívesebben ezen a nyáron? - tette fel körkérdését egy francia magazin, s a válaszok aligha­nem kínosan érintik az ország férfila­kosságát, de főként annak ifjabb kor­osztályait. Kiderült ugyanis, hogy a francia hölgyek főként külföldi, s hoz­zá idősebb urak után vágyódnak. Ne­kik ma is a 61 éves Robert Redford a legizgatóbb férfi, akit a 68 esztendős Sean Connery követ a listán. Majd a harmincas külhoniak következnek, Banderas, Depp, s csupán a nők 14 százaléka töltene el szívesen egy éjsza­kát DiCaprióval. De ugyanígy főleg a külföldiek után vonzódik a francia férfiak többsége is, akiket különben ugyancsak az érettebb, vagyis harminc feletti hölgyek izgatnak a leginkább. Felvirradt a szigetecske napja Heligoland áldja szerencséjét, s fő­ként a szigetlakó ősök bölcsességét: jó másfél száz éve adómentességi stá­tust küzdöttek ki maguknak. Az ap­ró, alig másfél ezer lakosú északi­tengeri német szigetecske már eddig is jórészt ebből élt, főutcájának üzle­tei az olcsóbb italt, dohányárut kí­nálták, ám mostanáig a kies sziget­nek túl nagy versenytársat jelentettek a repülőtéri vámmentes boltok. Miután azonban azokat az EU június 30-ával bezáratta, Heligoland vérszemet ka­pott csakúgy, mint pár másik uniós államhoz tartozó sziget, ahol megma­radhatnak a vámmentes üzletek. He­ligoland polgármestere máris új szár­nyashajókat rendelt, mert arra szá­mít, hogy az eddig a balti-tengeri ha­jókon vámmentesen feltankoló két­millió skandináv és német egy része az olcsóbb italért, cigiért majd hozzá­juk látogat. Internetező teniszsztárok Ezen a héten gyakran szakította meg az eső a wimbledoni nem hivatalos tenisz-világbajnokság mérkőzéseit. Ilyenkor a sztárok ütőiket összeszed­ve levonulnak, s az öltözőben várják a felhők eloszlását. Mostanában a leg­több éljátékosnak már van laptopja, vagyis hordozható komputere, s amint a héten is kiderült, internetezve igyekeznek eloszlatni a bennük ért­hetően felgyülemlett feszültséget. Az amerikai Davenport például éppen a saját páros partnerével tudott kap­csolatba kerülni, s E-mail-csevegéssel i­s . ■ " múlatták az időt. A sztárok vagy ilyen távbeszélgetéssel, vagy számítógépes játékkal vezetik le feszültségüket, de az ausztrál Rafter laptopján nézte a kényszerszünet idején a másik, a kri­kett-világbajnokság meccseit. Merénylő kontra természet Ismét DNS-vizsgálatnak vetik alá egy amerikai elnök vérét. Nemrég Jeffer­­sonra bizonyították rá, hogy valóban gyermeket nemzett néger rabszolga­nőjének, most pedig Lincolnnak a fe­lesége ruhájára freccsent vére adhat választ a régi kérdésre: valóban halá­los kór gyötörte-e a merénylet idején. Ha ugyanis igen, akkor a lelövésekor 56 éves elnöknek már csak nagyon kevés ideje volt hátra, s ekként me­rénylője mégsem változtatta meg annyira Amerika történelmét, aho­gyan azt eddig hitték. Nostradamus hónapja Ha valaki nem tudná, 1999 hetedik hónapjára a tizenhatodik századi jö­vendőmondó megjósolta az apokalip­szist. Nostradamusnak sehol sincs annyi hívője, mint Japánban, ahol az emberek húsz-negyven százaléka sze­rint „van valami” a kétértelműen, ho­mályosan megfogalmazott próféciák­ban. Így aztán a szigetországban már hónapok óta tart a Nostradamus-kon­­junktúra: már harmincnál több könyv jelent meg az idén e kritikus hetedik hónapról, s az eladott példányszám is meghaladja a tízmilliót. S ha egy üzlet beindul, szép mennyiségben adják el a szenzoros melltartót, amely jelez, ha valami az égből viselőjére zuhanna, még a komikusok is a világvégével po­énkodnak, s persze számtalan szekta alakult újabban, amelyek mindegyike „mentességet” ígér a csatlakozóknak. Mindenesetre még a Nostradamusban „nem igazán” hívő japánok is alig várják a hónap végét. Csökkenő házassági kedv Rohamosan csökkent az amerikaiak házasodási kedve az elmúlt időszak­ban. A Rutgers egyetem friss felméré­se szerint 43 százalékkal kevesebb há­zasság jut ezer egyedülálló nőre, mint négy évtizede, ami történelmi mély­pont. Ugyancsak jócskán alacsonyabb azok száma, a negyedszázaddal ez­előtti 53,5 százalékkal szemben csak 37,8 százalék, akik „boldog házasság­ba” élői­ek tekintik magukat.A­dnas 1999. július 4.

Next