Vasárnapi Hírek, 1999. július-december (15. évfolyam, 27-51. szám)

1999-11-21 / 47. szám

1999. november 21 Kultúra, Művészet, Szórakozás Adyt olvasva Ady tárcájában olvasom: „Polgárságunk zöme korrupt s különben is gyenge: a sajtó lakóinak szörnyű szándékát csak az intellektuelek, s a munkásság érzi szinte testi fáj­dalomként. Valóban, siessenek a sajtótörvényükkel a bű­nös szándékok kiküldött pribékjei, hadd verődjék össze az a nagy tábor, mely a félig néma sajtó egy messze szavából megérti, hogy van világosság, lámpa és lámpavas.” (Sza­bad Gondolat, 1913) Ady tárcájában olvasom: „Régi for­mák, régi viccek, régi kényelmek, régi unalmak, régi úr­­hatnámságok: körülbelül ez a mai magyar népképviselet. És természetesen a régi virtusok... S a legkeserűbb pedig az, hogy most, talán a tizenkettedik órában, ez az ország se fölkészülve, se fölkészítve nincsen eléggé, hogy más parla­mentet, jobb rendet s új politikát rendeljen magának.” (Vi­lág, 1911) Ady tárcájában olvasom: „Ez az ország nem volt forradalmi ország, s amikor az urai csináltak valami forra­dalomfélét, azt már jó előre eladásra szánták. Úgynevezett megtartó erő pedig itt hagyományosan az elzárkózás, a passzivitás, a rezisztálás kirgiz módszere.” (Világ, 1910) Ady Endre prózai írásait olvasom; újra s újra rácsodálko­zom friss, eleven, ma is aktuális mondataira. Vajon hányan emlékeznek rájuk? A kérdésben semmi bántó szándékom nincs; őszinte tiszteletem most azoknak, akik sértetten kapják fel fejüket, mondván, hogy gyakori olvasmányuk, de higgyék el, tapasztalataim szerint­­ nagyon kevesen vannak. Ady, a költő, jól ismert mindenki számára. Tippel­ni nem nagyon merek, de úgy vélném, az érettségizők har­­mada-negyede az írásbelin Léda iránti szerelméről, a feke­te zongoráról, a szürkék hegedőséről, az álmodó nyomorról értekezett. Verseit a kvízműsorokban azok is felismerik, akik amúgy a középiskola óta nem olvastak költeménye­ket. Mondom: a költő neve (hogy József Attilát is idecsem­pésszem) „áruvédjegy”, azonban sokan máig sem tartják számon a holnap százhuszonkét esztendős Ady profetikus esszéit, tárcáit, tanulmányait. Kőkeményen haragudott nemzetéért, országáért; nem is bocsátották azt meg neki „kegyelmesek...” Az írástudók néha előkapják egy-egy vádló mondatát, ám többnyire hiába. Pusztába kiáltott szó volt; pusztába kiáltott szó maradt. Azt sem állítom, hogy más lenne itt az élet, ha bibliaként forgatnák azokat. Vizet prédikálni és bort inni e tájon játszótéri, bölcsődei feladat már rég... Mégse adjuk fel, legalább ilyenkor, születésnapja körül vegyük elő otthon, kedves szülők, vagy iktassuk a tan­órába, drága osztályfőnökök, s olvassuk közösen Ady tár­cáit, például ezen sorokat: „Itt már csak ezután is mind­örökké így lesz: kacérkodnak a kultúrával a semmiháziak s meghalnak a kultúra hasztalan vágyától a kultúrára al­kalmasak.” (Budapesti Napló, 1907) Így legyen? így maradjon...!? Torday E. Kornél Bujtor ismét indián Nagy várakozás előzte meg a Győri Nemzeti Színház legújabb, szom­bati bemutatóját, Ken Ke­­sey Kakukkfészek című darabját, melyet Bujtor István rendezett. Az előadás többszörösen is ku­riózumnak számít: tíz évvel ez­előtt itt már sikert aratott mű­vet újítottak fel. Ugyanaz a fő­szereplő (Tóth Tahi Máté), de több egykori partnere is újfent színre lép: Maszlay István, Sipka László. Hosszú évek után Bujtor István ismét elvál­lalta az indián szerepét. - Nem volt nehéz meggyőz­ni - nyilatkozta lapunknak a színész-rendező bár volna dolgom, hiszen egy tévésoro­zatra készülök. Annál is in­kább kedvet kaptam azonban Igy gaergyhez, mivel Eg­g idolfet lefoglaltak egyéb irá­nyú teendőim, s nagyon hi­ányzik a színpad. A darab ha­zai bemutatója óta eltelt tíz évben felnőtt egy új generáció és úgy gondolom, hozzájuk is el kell juttatni a remekmű mondandóját a hatalomról, a hatalommal való visszaélésről, a fasizmusról és az ezzel szem­­beszálló, botcsinálta Krisztu­sokról. A próbák hangulata és a be­mutató tomboló sikere azt ígé­ri, hogy a Kakukkfészek az évad emlékezetes produkciója lesz. Simon Tamás Fegyencből felügyelő Most a Madách Színház tűzte műsorára a világsikert aratott musicalt Néhány éve vidám paródiával búcsúztatta a Rockszínház a Nyomorultak című, világsikerű musicalt. A társulat akkor abban reménykedett, hogy egyszer megint játszhatja a da­rabot. Később megszűnt a Rockszínház, a társulat szétszó­ródott. De a Madách Színház jóvoltából Szirtes Tamás ren­dezésében november huszadikán újból színpadra került Claude-Michel Schönberg és Alain Boublil musicalje. Viki­­dál Gyula, az első magyar Jean Valjean most „átállt” a má­sik oldalra: Javert felügyelő szerepében üldözi a főhőst. - Már Valjean szerepét játszva nagyon izgatott, hogy milyen lehet a másik oldalon állni, megmutatni egy negatív sze­replő igazságát - meséli Viki­dél Gyula. - A Sakk című mu­sicalben kaptam az első igazán negatív szerepemet, majd ezt követte az Utazás, ahol a kom­munista Szurov őrnagyot ala­kítottam. Amikor megtudtam, hogy a Madách Színházé a Nyomorultak játszási joga, rögtön eldöntöttem: minden­képpen Javert felügyelő bőrébe szeretnék bújni. Szirtes Tamás hagyta, hogy azokat az elkép­zeléseket, amelyeket erről a szerepről gondoltam, megvaló­síthassam a próbák során. - Azt nyilatkozta, hogy a magyar és angolszász musica­lek a legjobbak. A Nyomorul­takat francia szerzők jegyzik, bár Schönberg részben magyar származású. Mi a véleménye erről a darabról? - Egy világhírű regényből ké­szült világhírű musical. Egyet­len gyenge pillanata sincs. Ta­lán annak köszönhetően, hogy a dramaturgia és a zene szinte tö­kéletesen követi a regényt. - Most új karaktert alakít a darabban. Általában hogyan készül a szerepek megformálá­sára? - Újból átrágtam magam a re­gényen. Azt hiszem, minden sze­rep esetében lényeges az a kör­nyezet, amelyben a figura értel­met kap, így most sem volt elég kizárólag a Javerthez közvetle­nül kapcsolódó részeket átolvas­ni. Javert igazsága a törvény. Ná­la csak rossz és jó ember létezik. - A Rockszínház megszűnése óta kevés ilyen jellegű musi­calt és rockoperát lehet látni. Mennyi esélye van a műfajnak ma Magyarországon? - Soha nem fogom megbocsá­tani tettüket azon embereknek, akiknek érdekük volt a Rock­­színházat „szétbombázni”. Az ország különböző színházaiban rengeteg régi rockszínházas kol­légám játszik. Ma sokkal jobb a musicalszínész-képzés, mint ko­rábban. Szirtes Tamás musical-osztályából is sokan játszanak főbb szerepeket a darabban. Ne­kik könnyebb lesz elindulni a pályán, mint nekünk volt annak idején. A legtöbb színház pró­bálkozik a műfajjal. Bár nem vallják be, mégis el kell monda­ni: e műfajban születnek az iga­zán nagy sikerdarabok. Sajnos, a musicaljátszásnak szakmán belül nincs meg az igazi becsüle­te. Pedig ez ugyanolyan rangos műfaj, mint a prózai színjátszás. Az egyetlen természetes hang­szer az emberi hang; vele a pró­­zistának ugyanolyan nemesen kell bánnia, mint az énekesnek. Még mindig arról álmodom, hogy egyszer újra lesz egy Rock­színház, ahol, mint „nagy öreg” játszhatok egy-egy szerepet... Kai Pintér Mihály Rablóból pandúr: Vikidál Gyula Javert Tamás, mint Jean Valjean felügyelő szerepében (jobbra) és Földes Kanyó Béla felvétele Magyar szobrok Párizsban Veszprémi Imre művei a rue Bonaparte 80-ban Mindig öröm, ha kortárs kultúránk meg­mutatkozik a nagyvilágnak, így van ez most is: Veszprémi Imre Munkácsy-díjas művész, számos köztéri szobor alkotója most Párizsban, a Galerie Marie de Holmskyban állítja ki életműve reprezen­táns darabjait. A sikk persze korántsgny, meglepő, hiszen Veszp­­rém Imre­ kisplaszt­ikáit­ számos külföldi kiállí­tóteremben megcsodálták már. Osztrák, olasz, német, belga, spanyol, portugál gyűjtők gazda­godtak általa, s nagyméretű köztéri szobrai előtt (a fenti országokon kívül, azok mellett) finn, francia, indiai, izraeli, török vagy kolum­biai tereken is elsétálhatnánk. No persze, munkáit megismerhetjük hazai föl­dön is (bár bizonyára szívesen üldögélnénk a fenti helyszíneken vagy figyelnénk őt munka közben Carrarában, ahol az év nagy részét tölti mostanában). Kronos című négyméteres kő­­szobra a Duna Tv székháza előtt áll; a Gulago­­kon meghaltak emlékére állított márvány alko­tása a budapesti Honvéd téren látható. Török­bálint büszkélkedik Nap-Hold című szobrával, s idén Kékkúton avatták fel az általa készített Hő­sök emlékművét. Reméljük, pályafutásának újabb szakaszát reprezentáló párizsi kiállítását továb­bi köztéri alkotások követik majd, mindannyi­unk gazdagítására. (királd) Veszprémi Imre: Emlékmű Gyémántográfia decemberig a Budapest Kiállítóteremben Chicago Blues a Belvárosban vasárnapi műsorából. Ha (Szalay Zoltán meghatáro­zásával élve) gyémántográfiá­­kat láthatunk a tárlaton, akkor alkossunk egy másik kifejezést is: traverzikonok, traverziko­­nosztáz. Mert ez a bizantikus áhítat árad azon (az első pilla­natokban meghökkentő, mi több, a Gyémánt-piktúra megszo­kott értékeit váró nézőt először kissé bosszantó) felvételekről, amelyek egymáshoz szegecselt acélszerkezeteket ábrázolnak (s azokon az olajképeken, ame­lyek ezek gondolati lenyoma­tai). A képek az újkori építé­szet klasszikusának számító Elevated Train részletei bár, de nyugodtan elvonatkoztatha­tunk a konkrét helyszíntől; megtöltődik a kép azzal a me­taforikus tartalommal, amely a jelentős művek sajátja. Az új utakat kereső fotográ­fia előtt nem ismeretlen Gyé­mánt eljárása (bár nem tudom, hogy a foltos, szálkás, törede­zett hatást kiváltó technikát Bár önálló kiállításainak száma gyakori, egy-egy Gyémánt László-tárlat mindig revelációértékű, így van ez most is, a Bu­dapest Kiállítóteremben, ahol december ötödikéig láthatóak a művész tema­tikus kompozíciói, Chica­go Blues címmel, mások is alkalmazták-e már úgy, hogy a hívóoldatot festő­ecsettel vitték fel az exponált papírra­, mégis egyedivé teszi őket az az ihletettség, belső el­fogódottság, amely, ismétlem, hasonlatossá teszi a sötétkam­ra magányosságát a középkori ikonfestő magányosságával. A dicsérő szavak után persze precízen meg kellene vonni a mérleget, definiálni e legújabb Gyémánt-opus tartalmi vonat­kozásait. Kellene - de nem le­het. (Legalábbis nem könnyű...) Mégis summázzuk Gyémánt gondolatait, amennyire tudjuk, lehet, hogy hamarosan csak volt egyszer egy huszadik század, de azt, amit létrehozott, amit agyunkba barázdált, szálkásan, foltosan, mint e fotók s mint a belőlük született olajképek lát­ványfelületei, azt nem tudjuk csak úgy egyszerűen magunk mögött hagyni. Mert minden megállítható, újrakezdhető, kivé­ve a bennünk s bennünket kor­rodáló idő. Az örök és vissza­vonhatatlan... (tamási) Gyémánt László: Elevated Train Tallózó a budapesti mozik Átrium (II., Margit krt. 55.) Oltári nő (am.) 11, 12, 4, 17, 9. Csepel Plaza (XXI., Rákóczi út 154-170.) Tágra zárt szemek (am.) fl2, 2.20, 5.10, 8, éjjel 10.55. Oltári nő (am.) 11, 1.10, 14, 5.50, 8.10 éjjel fll. Dilisek vacsorája (francia) 6, es­te 10. Apafej (am.) fl2, 2, 4, 8. A 13. harcos (am.) 4, 6, 8, este 10. Cineplex Odeon Pólus Mozi (Pólus Center, XV., Szentmihályi út 131.) Tágra zárt szemek (am.) hl, n5, h8. Oltári nő (am.) n­l, 1, h4, f7, este nl6. Fergeteges forgatás (am.) ni, n8, este f 10. Star Wars I. rész - Bal­jós árnyak (am.) 10, hl, f4, n7. Corvin Budapest Filmpalota (Vi­li., Corvin köz 1.) Tágra zárt szemek (am.) fll, f2, f5, f8, éjjel fll. Oltári nő (am.) hll, 1, n4, f6, h8, este 10. Dilisek vacsorája (francia) 7. Állj, vagy jövök! (am.) 10, 12, 2, 4, 6, 8, es­te 10. Mátrix (am.) n3. Sztárom a pá­rom (angol) hll, n2, h6, n9, éjjel hll. Duna (XIII., Hollán Ernő u. 7.) Fergeteges forgatás (am.) 3, 5, 9. Sztárom a párom (angol) h7. Hollywood Multiplex Duna Plaza (Duna Plaza XIII., Váci út 178.) Tág­ra zárt szemek (am.) fn­, f2, f5, h8, éjjel hll. Tarzan (am.) 11, n2, f4. Ol­tári nő (am.) 10, n1, h3, n6, h7, 8, es­te nl6, éjjel fll. Sztárom a párom (angol) fil, 1, h4, n7, h9. Párosban a városban (am.) 3, 5. Star Wars I. rész - Baljós árnyak (am.) n­l, hl, n4, 6,7. Hollywood Multiplex Lurdy Ház (IX., Mester u. és Könyves Kálmán krt. sarok) Tágra zárt szemek (am.) 11, n4, f7, este hlO. Tarzan (am.) 10, 12, 2. Oltári nő (am.) 11, 3, f6, 8, este 10, éjjel fll. Dilisek vacsorája (fran­cia) hll, hl, h3, n8. Bigyó felügyelő (am.) 12, n3, f5. Csodás álmok jön­nek (am.) h­l, hl, n4. Horizont (VII., Erzsébet krt. 13.) Star Wars I. rész - Baljós árnyak (am.) 11, 12. Állj, vagy jövök! (am.) 4, 6, 8, este 1ll. Kossuth (XII., Váci út 14.) Tágra zárt szemek (am.) fii, 3, 6, 9. Sztár­ral szemben (am.) 4, 17, 19. Mindenki a napra tör (angol) éjjel fii. Mátrix (am.) fii, 1, 4, 17, 9. A 13. harcos (am.)10, 12, 2, 8, este 10. Ster Century Westend Citycenter (VI., Váci út 1­3.) Tágra zárt szemek (am.) 10, f2, 5, f9. Oltári nő (am.) hll, h2, h5, h8, éjjel hll. Dilisek va­csorája (francia) 12, f3, n6, este hll. A tábornok lánya (am.) f3, f6, h9. Az átok (am.) 11, 2, h5, 8. Mátrix (am.) n­l, h2, n6, 9. Bem ( II., Margit krt. 5/b.) Vízi­­pók-csodapók (magyar) 10. Púpos lovacska (szovjet) 12. Fáraó I-II. (lengyel) 16. Cirko-gejzír (V., Balassi B. u. 15-17.) Keménykalap és krumpliorr (magyar) 5. Titkom virága (spanyol) 7. Eleven hús (sapnyol) 9. Hunnia (VII., Erzsébet krt. 26.) Babe - Kismalac a nagyvárosban (am.) h4. Szerelme Shakespeare (am.) h6. Sztárral szemben (am.) 8. Hivatali patkányok (am.) este 10. Művész (VI., Teréz krt. 30.) Az al­kimista és a szűz (magyar) 2, h4, f6, f8, este 9.40. Simon mágus (magyar) h4, h6, h8. Macska-jaj (jugoszláv) n5, f7, h9. Henry Fool (am.) n3, f5, h9. Oscar Wilde szerelmei (angol) n3. Eső előtt (angol-macedón) 4. Földön egy angyal (spanyol) h7. Örökmozgó (VII., Erzsébet krt. 39.) Végállomás (szovjet-kazah) f7. A csipkeverő (svájci-francia) f9. Puskin (V., Kossuth L. u. 18.) Tág­ra zárt szemek (am.) 11, h2, f5, n8, este 10. Az alkimista és a szűz (ma­gyar) hu­ (Kísérőfilm: Zárás (ma­gyar), Dilisek vacsorája (francia) 1, 5. Lottózsonglőrök (ír) h3, f7, n9, es­te 10. Simon mágus (magyar) n4, n9. Macska-jaj (jugoszláv) 11, n5. Szindbád (XIII., Szent István krt. 16.) Lottózsonglőrök (ír) h7, f9. Tea Mussolinivel (olasz) h5. Macska-jaj (jugoszláv) f5. Az élet szép (olasz) h7. Közel a szerelemhez (magyar) h9. Toldi (V., Bajcsy-Zs. út 36-38.) Szellemkutya (am.) f5, f7, f9. Süsü, a sárkány (magyar) f3. Elizabeth (an­gol) 5. Taxi (francia) 7. Velencei kur­tizán (am.) 9. Vörösmarty (Vill., Üllői út 4. ) Szellemkutya (am.) 3, 5, 7, 9. Szájko­saras kosaras (am.) 1. Az alkimista és a szűz Dr. Sziráki László (Mariusz Bonaszewski) kivételes képességű egyetemi tanár és álladó pénzzavarral küzdő nőfaló életművész. A középkori alki­misták titkát kutató férfi mindent kész feláldozni, hogy létrehozza a nagy művet, az Opus Magnumot. A különös szűzzel, Eszténával (Ónodi Eszter) való végzetes találkozása viszi közelebb Szirákit a megoldáshoz... Kamondi Zoltán filmje a Manchesteri Nemzetközi Filmfesztiválon a leg­jobb független film díját nyerte. 9. oldal Ludlum nem nagyolja el ennyire a politikai háttereket, Morell az álcázás, felderítés mélységeit részletezi nagyobb kedvvel, az azonban nem két­séges, hogy A. W. Mykel fantá­ziája nem sokban marad el mestereiétől. Az alapötlet zse­niálisan egyszerű: merénylet az emberiség olajkészlete el­len, avagy mire nem képes a tudomány eredményeit rosszra " ,fftas2»ár!ó fránya terrorizmus«« Nagyhatalmak különleges ügynökei és a jó oldalon álló szabadúszók csapnak össze kábítószer- és fegyverkereske­dőkkel, gengszterkartellekkel Párizsban, Máltán, Kolumbiá­ban, Moszkvában - szinte az egész világon. Az író helyen­ként zseniálisan keveri az epizódokat: meglepő családi összefonódások kuszálják még tovább az olvasó előtt a cselek­mény szálait, hogy aztán per­sze a végén minden kiderül­jön, s a rossz elnyerje méltó ju­talmát... (A. W. Mykel: Luxus-

Next