Vasárnapi Hírek, 2001. július-szeptember (17. évfolyam, 26-39. szám)

2001-07-01 / 26. szám

Kostunica mossa kezeit Milosevics Hágából telefonált belgrádi ügyvédeinek Harmadik éjszakáját töltötte a hágai börtönben a nemzetközi bíró­ságnak átadott Milosevics, aki a telefonon hívott belgrádi ügyvé­dei szerint ártatlannak vallja magát. Eközben országában teljes a politikai zűrzavar: a jugoszláv kormányfő tiltakozó lemondása után Kostunica elnök ismét elhatárolódott a kiadatástól. Monte­negrói politikusok is alkotmányellenesnek mondták a történteket, s ez szerintük létében fenyegeti a szövetségi államot. Milosevics első kihallgatása kedden esedékes, ekkor ismertetik vele - a nem­zetközi főügyész jelzése szerint - immár kibővített vádakat, s nyi­latkoznia kell, hogy bűnösnek tartja-e magát. Vojiszlav Kostunica jugoszláv el­nök szombaton visszautasította azokat a belgrádi állításokat, hogy támogatta volna Szlobodan Milosevics kiadatását és megis­mételte: nem értesült idejében elődje hágai kiszolgáltatásáról. A törvények betartása mellett kardoskodó, ugyanakkor a hágai törvényszék bírálói közé tartozó Kostunica szombaton írásos nyi­latkozatban hangsúlyozta, hogy a kormányzó DOS tömörülés egyetlen ülésén sem mondta, hogy támogatná Szlobodan Mi­losevics vagy bármely más vád­lott kiadását a hágai törvény­széknek, csak azt, hogy e „kínos együttműködésnek” jogi alapon kell nyugodnia, hogy az állam és az egyén jogait is a lehető legjob­ban védjék. Más belgrádi vezetők a napokban arra hivatkozva be­széltek Kostunicának a kiadatás iránti támogatásáról, hogy az ál­lamfő nem emelt ellene kifogást. Milosevics tavaszi belgrádi őri­zetbe vétele idején Kostunica egyébként szintén azt közölte, hogy a rendőrségi akció megkez­dését követő nap reggelén kapta csak az első hivatalos tájékozta­tást. A sors iróniája, hogy éppen Szlobodan Milosevics volt jugo­szláv elnök emelte be Szerbia al­kotmányába azt a cikket, amely megteremtette a jogi alapot a szerb kormány számára Milosevics kiadatásához. Vojvin Dimitrije­­vics jogi szakértő újságíróknak elmondta: a szerb alkotmányba 1990-ben beemelt cikk kimondja, hogy Szerbia elutasíthatja a szö­vetségi döntéseket, ha ezek fenye­getik érdekeit. Dimitrijevics sze­rint éppen ez a cikk tette lehetővé a szerb kormány reformerőinek, hogy még csütörtökön felülbírál­ják a jugoszláv alkotmánybíróság aznapi döntését, amely befa­gyasztotta a jugoszláv kormány múlt szombaton elfogadott rende­letét. Zoran Djindjic szerb kor­mányfő is Szerbia érdekeinek vé­delmével magyarázta a szerb kor­mánydöntést, mondván, hogy a hágai együttműködés megszakí­tása, halogatása beláthatatlan következményekkel járt volna az ország jelenére és jövőjére nézve. A jugoszláv alkotmánybíróság tagjait még a milosevicsi időkben nevezték ki. Üdvözölte Milosevics kiadását, a boszniai Srebrenicában, a hajdani vérfürdő helyén működő bosnyák nőszövetség, amely szerint a most megindult folyamatnak el kell ve­zetnie az 1995-ös daytoni békeszer­ződés semmissé nyilvánításához. Küldjétek Texasba! - hirdeti egy Milosevics ellenes tüntető a hágai börtön előtt, egyér­telmű utalással a Bush elnök pátriájában dívó halálbüntetésre Reuters-fotó Amerika küld katonákat Az Egyesült Államok kész logiszti­kai és egészségügyi támogatást nyújtani a NATO tervezett mace­dóniai beavatkozásához, amely­ben az észak-atlanti szövetség ka­tonáinak az lesz a feladatuk, hogy részt vegyenek az albán gerillák lefegyverzésében. Philip Reeker amerikai külügyi szóvivő pénte­ken közölte, hogy a NATO kereté­ben Macedóniában már szolgála­tot teljesítő mintegy hétszáz ame­rikai katona közül „pár százat” bocsátanának ennek az erőnek a rendelkezésére. A szóvivő nem em­lítette harcoló alakulatok küldé­sét, mindamellett utalt George Bush szerdai szavaira, miszerint az elnök „nem zár ki semmilyen lehetőséget” Macedónia katonai megsegítése ügyében. Reeker hangsúlyozta, hogy a mintegy 3000 fősre tervezett NATO-erő te­lepítésének előfeltétele a politikai megállapodás és tűzszünet Mace­dóniában. Nyer az EU a bővítéssel Az Európai Unió második félévi belga elnöklésének előestéjén Guy Verhfstadt miniszterelnök a Le Soirnak adott interjúban Európa újjászületéséről, az európai egy­ségeszme új tartalmáról beszélt, amellyel el kell oszlatni az embe­rek aggodalmait és kételyeit, és a legutóbbi kudarcok után új lendü­letet lehet adni az unió továbbépí­tésének. A keleti bővítés az első kí­sérlet arra, hogy demokratikus és békés eszközökkel hozzuk létre az európai egységet - mondta a belga kormányfő. Verhofstadt óriási esélyt lát Belgium számára azzal, hogy Brüsszel az egyesülő Európa tényleges fővárosává válhat, ami­kor a nizzai döntés értelmében né­hány éven belül már minden csúcsértekezletet itt rendeznek. Az Európai Bizottság szak­értőinek elemzése szerint az EU ke­leti bővítésével gazdasági síkon a csatlakozók és a mai 15 tagállam is egyértelműen nyer - a vele járó vár­ható népmozgások és megrázkód­tatások elenyészőek lesznek, a csat­lakozóknak viszont még további lendületes reformokkal kell folytat­niuk az átállást, ha teljesen ki akar­ják aknázni a tagság előnyeit. Külföld Micsoda férfi! Tele voltak a világ bulvárlapjai a beszámolókkal, hogy Julia Roberts „rettenetesen nehezen” viseli el elhagyatását. Az eddig vagy fél tucat vőlegényt (az egyiket szó szerint az utolsó pillanatban) kikosara­zó, immár Oscar-díjas és a nők között a legnagyobb gázsit kapó filmsztár ezúttal megismerkedhetett a vesztes szerepével: Benjamin Bratt kitépett az életé­ből. A szintén sztár férfiú még pár hónapja is hiába kérlelte Júliát, hogy tűzzék ki végre az esküvőt, most megunta a huzakodást. De bennfentesek sze­rint valójában a világsztár hölgy melletti másodsze­replésből lett elege. Finnyás medvék különös módját választotta volna az öngyilkosság­nak egy berlini férfi. A 43 éves építőmunkás meg­ivott egy üveg pálinkát, majd csupaszra vetkezve bemászott az állatkert medveketrecébe, s biztatta a három barnamedvét, hogy falják őt fel. Az állatok azonban nem kértek a váratlan eledelből, s így a ne­kikeseredett öngyilkosjelölt az őt kimentő rend­őröknek panaszolta el, hogy életének megannyi fi­askója után, lám, ezúttal is kudarcot vallott­ ha rejtették, amelynek tartalma aztán a fővárosi szeméttelepre került. Most evégett kiképzett ku­tyákkal próbálnak rálelni a szeméthegyekben rejlő holttestre. De még azt sem zárták ki teljesen, hogy maga a lány (vagy szeretője) rendezte meg eltűnését, s valahol álnéven rejtőzik. Oroszlánszívű kormányfő Ezen a héten végre olyan japán miniszterelnök vizi­tel a Fehér Házban, aki - közvetlen elődeivel ellen­tétben - fürdik a hazai népszerűségben. A magát öniróniával Oroszlánszívű Koizuminak becéző kor­mányfő nyitánya szinte elképesztően sikeres: nem­csak a felmérések tanúsága szerint, hanem az utcán is láthatóan. Tízezrével viselik az arcmásával ékesí­tett trikót, félmilliónál többen vették meg eddig a róla készült posztert, s milliónál is több japán fize­tett elő Koizumi heti e-mail jegyzetére. A VILÁG NÉGY TÁJÁRÓL ■ 1 -KOMMENTÁR Egy milliók miatt A Milosevics Hágába zsuppolásán háborgó szerb nacionalisták ko­rántsem csupán volt vezérükért aggódnak: vele együtt képletesen ők is a vádlottak padjára kerülnek (és némelyikük, Karadzsiccsal és Mladiccsal az élen alighanem hamarosan személyesen is). S bi­zony, bármekkora - egyelőre kiszámíthatatlan következményekkel járó - politikai vihart kavart is Belgrádban e puccsszerű kiadatás, valójában könnyebb dolog volt az exdiktátort Hágába repíteni, mint Szerbiának valóban szembenéznie az igazsággal. Azzal a ke­serves ténnyel, hogy a jó évtizeden át tartó - és hitük szerint őket „mindenre” feljogosító - önámítás ellenére a szerb nacionalisták nem a világ, s közvetlen környezetük áldozatai voltak, hanem a balkáni háborús bűnök fő elkövetői. A látszat csal, s megint szerb önbecsapás lenne, ha holmi csere­üzletnek fognák fel, „Milosevicset a milliárdokért” alkunak az előbb-utóbb elkerülhetetlen kiadatást. Hogyne, a makacs nyugati hatalmak a szombaton lejárt határidőhöz kötötték a segélyt, ami kétségtelenül hatott azokra a belgrádi vezetőkre, akik már koráb­ban is (ha olykor késve is) képesek voltak a világ szemével látni a balkáni valóságot. De a vádló világgal szerb millióknak kell szem­besülniük, s ez a főbűnös nemzetközi felelősségre vonása nélkül nem lehetséges. Milosevics gyaníthatóan senkit sem ölt meg saját kezűleg, ahogyan persze más diktátorok is csak elvétve. Azokat a tömegsírokat sokan töltötték meg tetemekkel, s még többen kerget­ték Nagy-Szerbia ultranacionalista ábrándját. Azon a hajnalon, amikor Milosevics a hágai cellában kelhetett fel, millióknak kellett rémálmukból felébredniük, tetteseknek és áldozatoknak egyaránt. S ez lesz a per igazi értelme: egy, sőt valamennyi balkáni (de ko­rántsem csak ottani) népnek kell okulnia belőle, a demokratikus vi­lágnak pedig -félszázaddal a nürnbergi ítélkezés után - ismét mu­száj példát statuálnia. S ha ez esetben oktalan költői túlzás volna a „milliók egy miatt”, egyáltalán nem az a fordítottja: ez az egy nem­csak önmaga, hanem milliók miatt is felel majd bírái előtt. S ami­kor világszerte, köztük mifelénk is, megszaporodtak a hajdani há­borús bűnösöket rehabilitálni igyekvők, nagyon is időszerű e hágai per megrendezése. Igazságot pedig most sem a „győztesek” tesz­nek, hanem a névtelen áldozatok. A. J. 2001. július 1. Arafat és Peresz találkozott Jasszer Arafat palesztin elnök és Simon Peresz izraeli külügymi­niszter péntek este nem hivatalos tárgyalást folytatott Antonio Guterres portugál kormányfő lisz­­szaboni rezidenciáján. A Thorb­­jörn Jagland norvég külügymi­niszter részvételével tartott közel egyórás megbeszélés után nem nyilatkoztak a felek. Arafat és Peresz is a Szocialista Internacio­­nálé Tanácsának ülése alkalmából tartózkodott a portugál főváros­ban, és mindketten szombat dél­előtt szólaltak fel a nemzetközi szervezet tanácskozásán. Saron iz­raeli kormányfő korábban nem engedte munkapárti külügymi­niszterét Arafattal találkozni. Némi tanácstalanságról és ború­látásról tanúskodtak azonban a közel-keleti látogatásáról hazatérő Colin Powell amerikai külügymi­niszter szavai. Powell újságíróknak elmondta: tényleg nem tudja, hogy mi hozhat eredményt, ha az Arafat és Saron által egyaránt elfogadott új menetrend sem válik be. Már a tetemet keresik Többször beszámoltunk a Washingtonban eltűnt gyakornoklányról, aki a feltevések szerint egy kong­resszusi képviselő szeretője volt. A rendőrség kez­dettől gyilkosságra gyanakodott, s e hét végén hoz­záfogtak a tetem felkutatásához: a feltevések szerint Chandrát megölték, s alighanem egy szemeteskuka­ A történész története Legendás előadóként és nagyszerű történészként, sikerkönyvek szerzőjeként vált híressé egy massa­­chusettsi professzor, aki azonban valamiért nem ér­te be ezzel, s meghamisította a történelmet, már­mint a saját élettörténetét. A Pulitzer-díjas törté­nész először csak diákjainak ecsetelte vietnami har­ci élményeit, majd a helyi, sőt az országos sajtót is csapattiszti tetteivel traktálta. Mire persze megjó­solhatóan jelentkezett egy szemtanú, aki tudatta a bostoni lappal, hogy Joseph Ellis az indokínai hábo­rú idején egy amerikai hadiakadémián tanított, a dzsungelharcokat csupán filmen láthatta. A hamisí­tásra nincs magyarázat.

Next