Vasárnapi Hírek, 2002. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

2002-07-07 / 27. szám

-T­V ­___________________________ Külföld Bush biztat a bővítéssel - A Baltitól a Fekete-tengerig terjesztik ki az Atlanti Sz­övetséget Egységes és szabad Európa alakul ki a NATO hamarosan megva­lósuló bővítésével - bíztatta a tagfelvételre váró kelet-európaia­kat Bush, aki szerint ez az újraegyesülő Európa Amerikával ösz­­szefogva léphet fel a nemzetközi terrorizmus ellen. A világsajtó fontos jelzésként tálalta szombaton az amerikai elnök és a vele párhuzamosan hasonló gondolatokat megfogalmazó brit kor­mányfő üzenetét a tagjelöltek rigai csúcstalálkozójához, amelyen persze a NATO képviselői és politikusai is részt vettek. Rigában tíz NATO-tagjelölt állam kormányfője tárgyalt, s szombati sajtótájékoztatóikon bizakodóan szóltak csatlakozási esélyükről. Közös közleményükben a rigai csúcs részvevői elkötelezték magu­kat „egymás támogatására”, s arra is, amit a lett miniszterelnök, And­ris Berzins úgy fogalmazott, hogy nem fognak ülni babérjaikon a prá­gai meghívást követően sem. „Olyan új Európát akarunk, amely eltemette történelmi feszült­ségeit és kész szembeszállni a glo­bális kihívásokkal a határain túl is” - ígért egyszerre NATO-bővítést és új szerepvállalást atlanti szövet­ségeseinek Bush amerikai elnök abban a videoüzenetében, amelyet a csatlakozni kívánó kelet-európai államok rigai csúcstalálkozójához intézett. A Reuters jelentése szerint Bush ekként azzal biztatta a tagje­lölteket, hogy az őszi prágai csú­cson nagyarányú bővítésre kerül sor, éppen a terrorizmus elleni glo­bális küzdelem elősegítése végett. Az elnök szerint a tagfelvétel nö­velni fogja a NATO lehetőségeit e harcban. A hírügynökség úgy véli, ez újabb fontos jelzés arra, hogy a volt Varsói Szerződés további hét tagja is beléphet az Atlanti Szövet­ségbe, amelynek három éve már tagja hazánk, Cseh- és Lengyelor­szág. Megfigyelők a Bush-üzenet nyo­mán „biztosnak” tekintik, hogy az elnök szavaival „a Baltitól a Feke­te-tengerig” kiterjesztendő NATO- ba bekerül a három baltikumi volt szovjet tagköztársaság, az egykori jugoszláviai államszövetségből Szlovénia, valamint Románia és Bulgária. Szlovákia ugyancsak esé­lyesnek számít a tagságra, „feltéve, hogy a szeptemberi választásokon népe nem szavazza vissza a hata­lomba az autokrata Meciart, aki nem üti meg a demokratikus mér­cét” - fogalmaz a Reuters. Talán ezért sem nevezett meg a Bush-üze­net egyetlen kiszemelt tagjelöltet sem, de Geonea román külügymi­niszter alighanem okkal minősítet­te az amerikai elnök és a hasonló tartalmú üzenetet küldő brit kor­mányfő szavait az eddigi legbizta­tóbb jelzésnek. Blair is „a lehető legszélesebb kibővítésről” szólt. Talán azért is halogatják a NA­TO vezetői a tagfelvétel nevesíté­sét, mert a szövetség tisztviselői szerint a jelöltek még az utolsó pil­lanatban is „diszkvalifikálhatják önmagukat”, valamilyen antide­mokratikus lépéssel, vagy a tőlük várt reformok halogatásával. Vi­szont a korábban éppen a demok­ratikus reformok okán lemaradó­nak minősített Bulgária és Romá­nia újabban sikeresen tünteti fel magát a délkelet-európai stabili­tás biztos támaszának. Megfigyelők azonban megjegy­zik, hogy még a prágai csúcs meg­hívója után is tart majd az új ta­gokra mért próbaidő, túszon a per­döntő esetükben is az amerikai szenátus ratifikálása lesz. A rigai találkozón részt vevő republikánus vezető, Trent Lott most úgy érzi, megvan a jóváhagyáshoz szükséges túlnyomó támogatás, „feltéve, ha nem jön közbe semmi”. A vala­mennyi NATO-tagországban szük­séges ratifikálási folyamat el fog tartani 2004 derekáig. Bagdad megint makacskodik Eredménytelen egyeztetés az ENSZ-szel Harmadszor próbálkozott az ENSZ, méghozzá maga Kofi Annan főtitkár rábeszélni az ira­kiakat, hogy a fegyverellenőrök újbóli beengedésére, ám a bécsi egyeztetés eredménytelenül ért véget. A CNN ugyan arról szá­molt be szombaton, hogy vezető diplomaták „gyümölcsözőnek” minősítették a főtitkár és Naji Sabri iraki külügyminiszter két­napos tárgyalásait, de még to­vábbi megbeszélések szüksége­sek. Az iraki fődiplomata min­denesetre utalt előrehaladásra bizonyos kérdésekben, s közlése szerint várja a választ arra a ti­zenkilenc politikai kérdésre, amelyek listáját az első, márciusi New York-i találkozójukon adta át Annannak. Miközben Washingtonban mind vészjóslóbban beszélnek a Bagdaddal való leszámolásról, az irakiak - ahogyan évtizede az Öböl-háború előtt is - láthatóan úgy vélik, van idejük az alkudo­zásra. Azon a listán olyan témák szerepelnek, mint az Irak elleni szankciók feloldása, az ország északi és déli (az amerikaiak által kikényszerített) légitilalmi öve­zete, valamint a közel-keleti atomfegyvermentes zóna kialakí­tása, ami természetesen érinti Iz­rael (be nem vallott) nukleáris ar­zenálját is. Viszont a Biztonsági Tanácsnak a fegyverellenőrökről hozott határozata azt mondja ki, hogy a szankciókat csak akkor lehet feloldani, ha a nemzetközi megfigyelők jelentették: Irak ma­radéktalanul megsemmisítette összes tömegpusztító fegyverét, s hordozásukra alkalmas rakétá­kat is. A BT, s elsősorban Wa­shington azzal vádolja Bagdadot, hogy titokban újjáélesztette ilyen fegyverprogramjait. Az ENSZ- ellenőrök 1998-ban távoztak az országból, mielőtt arra amerikai légicsapásokat mértek, éppen a megfigyelők munkájának akadá­lyozása miatt. : Afganisztáni vizsgálat Folytatás az 1. oldalról ként említi. Bush egyébként 56. születésnapját ünnepli e régi, az észak-keleti Maine államban lé­vő családi birtokon. Az amerikai és az afgán elnök az ötpercesnek mondott telefonbeszélgetés so­rán megvitatta a közös tényfel­tárást is. A Fehér Ház nem volt hajlandó minősíteni Karzai rea­gálását Bush felemás bocsánat­kérésére. A Times tudósítása szerint afgán kormánykörök ez­úttal felháborodva fogadták az újabb téves bombázást, miután a korábbiakat megértően vették tudomásul. Karzai magához rendelte a nemzetközi erők pa­rancsnokát is, mivel megfigye­lők szerint tart attól, hogy az ilyen esetek szembefordíthatják vele és a nyugati szövetségesek­kel a lakosságot. A vizsgálat eredményétől teszik függővé az esetleges vádemelése­ket. A megtámadott falu abban a térségben van, amelyben az ame­rikai légierő rendszeresen hajt végre akciókat a maradék tálib és al-Kaida csoportok ellen. Amerikai források szerint a téves bombázásra azután került sor, hogy a földről légelhárító tüzet zúdítottak a repülőgépek felé. A hétvégét a kennebunkpori családi üdülőházban töltő Bush elnök felhívta Karzai afgán ál­lamfőt, s rokonszenvéről bizto­sította a tragédia okán. Az ame­rikai elnök ugyan nem említett bocsánatkérést, ám a szombati New York Times ezt a sajnálko­zás eddigi legerősebb formája­ ___________________________________2002. július 7. ____________ 3ff M i-| Jf -KOMMENTÁR________|-i Amikor a hatvanas években De Gaulle francia elnök megemlítette látomását az egységes Európáról, „az Atlanti-óceántól az Urálig”, az bizony megmosolyogtató utópiának tűnt a vasfüggönnyel ketté­osztott földrészen. Hogyne, a szófordulat rendre belekerült az eny­hülés korszakának retorikájába, ám ettől még a valamikori jaltai csúcsot történelmileg kiigazító máltai idején sem volt több jámbor óhajnál. De a valóban egységes Európa még a rendszerváltásokat követően is megmaradt amolyan keleti követelésnek és nyugati biztatásnak: a Bush apjának szavaival „bimbódzó demokráciák” évekig vártak rá, mígnem közülük három (és szerencsére benne ha­zánk is) megkapta a meghívót a NATO-ba. Az Európai Unióba va­ló meginvitálásunk pedig csupán ezen az őszön esedékes. Viszont az Atlanti Szövetség malmai hirtelen, egészen pontosan tavaly szeptember óta, sebesen kezdtek őrölni. A három közép-eu­rópai demokrácia­ éltanuló felvételekor még azt hihettük, sokáig őrizhetjük ezen előnyünket a többi kelet-európai, közte szomszé­daink előtt. Valójában persze kezdettől fogva nemzeti érdekünkben állt az ő mielőbbi csatlakozásuk, bár az előző budapesti kormányt időnként megkísértette, hogy a bennlévők vélt fölényével tárgyal­jon a kinn ácsorgókkal. Ennek hamarosan semmi alapja nem lesz, hiszen a terroristák nemcsak a New York-i tornyokat rombolták le, hanem végleg a jaltai épületmaradványokat is. A globális küzde­lembe kezdő Amerikának egyszeriben sürgőssé lett Európa igazi egyesítése, amit jócskán megkönnyít a szótértés az oroszokkal. Az immár szintén csatlakozásról ábrándozó­­és a degaulle-i víziót ko­molyan vevő­­ Moszkva többé nem próbál a NATO „terjeszkedésé­nek ” útjába akadályokat gördíteni, s ekként még a balti exszovjet tagállamok is megkaphatják a prágai meghívót. A románok és bol­gárok pedig éppúgy nélkülözhetetlenné váltak geopolitikailag, mint a szlovénok, akiknek tagsága révén (az eddig „szigettag”) ha­zánk végre földrajzilag is kapcsolódhat az atlanti szervezethez. Igaz, a szlovákok bevonásával ez jóval egyszerűbben is mehetne, ám éppen a pozsonyi kérdőjel a figyelmeztető valamennyi kelet-eu­rópainak: a NATO továbbra is számon kéri tagjaitól a demokráciát. Ezen talán azok is elgondolkozhatnak, akik mondjuk minálunk - és szűklátókörű belpolitikai okokból - néha már arra az útra lép­nek, amelyen Meciar hatalomvágya hiúsíthatja meg a szlovák nem­zeti érdek megvalósulását. A. J. Csak 44 másodperce volt az orosz pilótának A rögzített üzenetek és a fekete do­bozok tanúsága szerint a délnémet terület fölött egy teherszállító gép­pel összeütközött és lezuhant orosz repülőgép pilótáinak csupán negy­vennégy másodperce volt a kitérő manőverre - jelentette a CNN. A német vizsgálat szerint a Tu-154- es tehát alig háromnegyed percet kapott a csapdából való kimenekü­lésre a svájci légiirányítóktól. Az utóbbiak pedig immár több­ször is megváltoztatták a maguk változatát, ami szintén az ő felelős­ségükre utal. A lezuhant utasszál­lító gépen 45 kiskorú is volt, a bas­kír társadalmi elit gyermekei. A svájciak először kilencven másod­perces riasztásról beszéltek, ameny­­nyi ideje lett volna az­ orosz gépnek elkerülni a vele szemben haladó Boeing-757-es teherszállítót. S ek­kor azt mondták, az orosz pilóta csak a harmadik figyelmeztetésre kezdett bele a végzetessé váló (mert a teherszállító által is ezt választó) süllyedési manőverbe. De az újabb svájci változat már csak „jó egy perc” lett, aztán pedig ötven má­sodperc. Egyébként a nemzetközi légiforgalomban a másfél perces ri­asztás a megszokott. Caim, I­n Tem. Indítékokat keres az FBI a Los Angeles-i lövöldözőnél A nyomozók felhívást intéztek a közvéleményhez, hogy aki bármit tud a július 4-i nemzeti ünnepen a Los Angeles-i repülőtéren lövöl­dözni kezdő egyiptomi férfiról, az sürgősen jelentkezzen. A 41 éves Hesham Mohamed Hadayet az iz­raeli légtársaság,­az LELAL pultjá­­nál rántott elő fegyvert, és lőt­t­ le­­két, izraeli állampolgárt, valamint megsebesített négy másik embert, mielőtt az utóbbiak egyike, a tár­saság biztonsági őre őt is leterí­tette. A CNN szerint az FBI nyo­mozást vezető ügynöke sajtóérte­kezleten kérte a lakossági infor­mációkat. Több száz szemtanú meghall­gatása után, az FBI megállapí­totta, hogy Hadayet egyetlen szó nélkül kezdett lövöldözni, mint­egy három-négy méterre a légi­­társaság csomagfelvevő pultjá­tól, amely előtt az utasok sorban álltak. A tanúk szerint vad lövöl­dözés fél percig tartott, miköz­ben egy biztonsági őr birkózni kezdett a merénylővel, aki to­vább lőtt, s másik kezében tizen­öt centis kést is tartott, amellyel sikerült is megsebesítenie az im­már több vele birkózót, s ekkor egy másik őr háromszor belelőtt. A korábbi jelentésekkel ellentét­ben, Hadayet nem volt rajta sem az FBI, sem a légügyi felügyelet figyelő listáján. Amerikában (im­már egy évtizede) a munkaválla­lást lehetővé tevő „zöld kártyá­val” dolgozott, egy limuzin szol­gáltató cég tulajdonosa volt, s­­ legalábbis az eddigi értesülések szerint - nem tudtak sem Izrael­­ellenes, sem antiszemita meg­nyilvánulásairól. Ugyanakkor kiderült, hogy a férfi 1996 óta amerikai állampolgár, felesége és négy gyermeke az előző héten Egyiptomba utazott. Az ameri­kai nyomozók egyelőre nem mi­nősítették a tettest terroristának, viszont az izraeliek annak tekin­tik, „amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik”.

Next