Vasárnapi Hírek, 2004. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-11 / 2. szám

Serena nem indul Melbourne-ben A várakozások­­ és a szervezők kitartó derűlátása­­ ellenére mégsem áll rajthoz a kisebbik Williams lány az idei Ausztrál Openen, a teniszezők év­ad)nyitó Grand Slam-tornáján. A címvédő és korábbi világelső Serena azt követően lépett visz­­sza a január 19-én kezdődő melbourne-i versenytől, hogy ta­valy augusztusban térdműtéten esett át, de még most is úgy érzi, korai lenne a visszatérés, amelyet szavai szerint „bizton­sági okokból’­ halasztott el. - Már nem fáj a megműtött bal tér­dem, de edzőimmel közösen úgy döntöttünk, hogy tovább vá­rok a játékkal, vagyis elhúzódik a rehabilitációs időszak. 2004. JANUÁR 1­1Sport Matthäus máris hazavágyódik A magyar labdarúgó-válogatott frissen kinevezett német szövetségi kapitánya szíve­sebben dolgozna a Bundesligában, mint Magyarországon, de hiába vár az otthonról érkező ajánlatokra. Ezt Lothar Matthäus a német Bild Zeitungnak nyilatkozta. - Őszin­tén szólva örömmel tevékenykednék a német bajnokságban, egy-két csapattal lenné­nek terveim. A mi foglalkozásunk azonban nem kívánságműsor - idézett a 42 éves szakemberrel készült interjúból a dpa hírügynökség. Matthäus szerint hazájából töb­bek között azért nem keresik, mert nagyon népszerű. - A Bundesliga-klubok valószí­nűleg attól tartanak, hogy a nevem elhomályosítja őket. Eredménycentrikus, őszinte és közvetlen ember vagyok, ez sem tetszik mindenkinek - tette hozzá. Az említettek mellett, úgy tűnik, még szerény ember is a mi Lotharunk... OTP| Ötkarikás portrék • Ötkarikás portrék O­­k Igaly Diána, akit a lőpor füstje megcsapott­ ­ A honi sportlövészet egyik állócsillaga Igaly Diána, aki öt­szörös világbajnok, négyszeres Európa bajnok,Világkupa­győztes és olimpiai bronzérmes. Ő elmondhatja magáról, hogy vérbeli lövészcsaládból származik, hiszen édesapja és édes­anyja is nagy vadász volt, mert bajnoknőnk a lövészeten belül a skeetlövészetet űzi, azt pedig vadászpuskával művelik. Diána azon sportolóink közé tartozik, akik már megszerezték az olimpiai kvótát. Méghozzá azzal, hogy az elmúlt esztendőben egyéni világ­­bajnoki címet szerzett. Egyébként ebből kettő van neki. • Ezek szerint családi indítta­tásból fogott puskát a kezébe?­­ Más választásom nem volt, mert a családi életünk a lőtér és az otthonunk között zajlott. Ele­inte csak édesapám, aki az egyik legjobb magyar versenyző volt, űzte ezt a sportágat, és emiatt édesanyám sokat volt egyedül, aki ennek áthidalására szintén el­kezdte ezt a sportot. De ezek után nem volt kire hagyni engem, így aztán 3 éves koromtól kezdve szinte a lőtéren töltöttem az élete­met, fegyverropogás és lőporszag közepette. • Hány éves korában vett elő­ször fegyvert a kezébe?­­ Minden hozzánk hasonló csa­ládban akad otthon egy légpuska, azzal kezdtem, de az igazi lőporos lövés, amelyet a mamám és édes­apám gyakran emlegetett, hogy 6 éves koromban kezembe adtak egy rendes fegyvert, nekem csak céloz­nom kellett, igaz, a puska tusát édesapám a vállamhoz szorította és állítólag egy partoldalban letett korongot eltaláltam. • És az első versenyére emlék­szik még?­­ Természetesen, 15 évesen Ka­posvárott indultam és nagy zokogás lett a vége, mert az edzéseken 16-18 korongot is eltaláltam a 25-ből. A premieremen viszont csak 11-et. • Mikor hívta fel először magára a figyelmet?­­ Egy junior Európa-bajnoksá­­gon 1983-ban, ahova először ki sem akartak vinni, de nem csak engem, egyetlen nőt sem. Tetézve még ezt azzal, hogy a klubom meg akarta szüntetni a „vadászrészleget” is. Ekkor édesapám „körbeveszeked­­te” a „világot”, így utazhattam és a szakosztályunk is megmaradt, rá­adásul én kontinensbajnok lettem. A felnőttek között 1987-ben mutat­kozhattam be világversenyen. • Mire a legbüszkébb?­­ Először is 18 éves fiamra, emellett világ- és Európa-bajnoki címeimre, de a legmaradandóbb élményem az, hogy 1989-ben az olaszországi világbajnokságon tagja voltam a bronzérmet szerzett csapatnak édesanyámmal együtt. • Hogy emlékszik vissza a syd­neyi olimpiára?­­ Az egyik legnagyobb sportél­ményem, már csak azért is, mert az én lövészszámom először sze­repelt az ötkarikás játékokon és bronzérmes lettem. • Igencsak pontosan kellett ezért céloznia... - így igaz, mert a harmadik he­lyért holtversenybe kerültem és csak az úgynevezett szétlövésen si­került a medálszerzés. • Elnézve a fegyverüket, nem egy olcsó sportág az önöké. - Való igaz, drágák a puskák, a töltények és a korong is. Éppen ezért nem tudok annyit lőni, mint szeretnék. • Hány töltényt puffogtatott el, amióta fegyver van a kezében? - Úgy évente körülbelül 80-100 ezret, ennél azért többet kellene lő­nöm, és most hál’ istennek meg is van rá a lehetőségem a NIKE Fűzfő gyártelepnek köszönhetően, akik lőszerrel segítik a felkészülésemet. • Idén ismét olimpia lesz. Ho­gyan látja az esélyeket? •­ Hallatlanul erős a mezőny, a szűrőnek, vagyis a kvalifikációnak köszönhetően a világ legjobbjai le­hetnek ott a görög fővárosban, a 14-es létszám még kibővül a hazai versenyzővel és az úgynevezett szabadkártyásokkal, írd és mondd: 18-an vagy 19-en lépünk majd a lőállásba. Fluck Miklós Az egykori bajnoknő ismét a csúcsra tör Húsz év után, 2004 februárjának első hetében ismét Budapest lesz a házigazdája a műkorcsolya és jég­tánc Európa-bajnokságnak. A kontinensviadalnak a Budapest Sportaréna ad otthont, s a várha­tóan 33 ország legjobbjait jégre szólító eseményen természetesen ott lesznek a mieink is. Soroza­tunkban reménybeli versenyzőin­ket mutatjuk be, akik a BS-ben is szerephez juthatnak. A 2001-es női műkorcsolyázás magyar bajnoka, Dorofejev Tama­ra hároméves korában kezdett el korcsolyázni, édesanyja és a nagy­mamája javaslatára. Versenysze­rűen pedig ezerkilencszázkilenc­­venegytől. Érdekes módon azon­ban később hazai és nemzetközi eredményessége gyengült, egyre romlottak a helyezései.­­ Igen, így van, sajnos, a közel­múlt edzőváltásai nem tettek jót. Viszont bár Simon Istvánnál csak néhány hónapja dolgozom együtt, úgy érzem, hogy vele eredményes lesz az együttműködésünk. Hogy miért? Mert nagyon szigorú, céltu­datos edző, s tudja, hogy kell ve­lem bánni. Az pedig bizony sok­szor nem könnyű! - így Tamara, aki elmondta, hogy a zenét, s a ko­reográfiát is közösen választják ki. A zene esetében, ha neki van ja­vaslata, mindig az adott hangulata dönti el, milyen stílusú lesz. Persze fontos, hogy dinamikus legyen. Egy új kor tanulásakor a koreog­ráfiához négy-öt nap elegendő a számára, az ugrásokhoz viszont néha két-három hónap is kevés. A nyári felkészülést többnyire Szlovákiában végzi, ami pedig a jégen kívüli életet illeti, bár több helyre is felvették, egyik területet sem érezte igazán a magáénak, ezért kicsit kivár. „Így legalább teljes erővel a korcsolyázásra kon­centrálhatok. Persze addig sem töltöm tétlenül a fennmaradó időt: vezetni tanulok és angolra járok” - mondja. Kedvence, ha pihenésről van szó, a török Riviéra. Vancou­vert a klíma és a csodálatos fekvés miatt szereti, Skóciában pedig a szép tájak mellett az emberek köz­vetlensége is megfogta. Ő maga versenyzőtársai körében nagysze­rű szakács hírében áll. - Gyakran szoktam főzni. Na­gyon szeretek is, és szinte bármit elkészítek. Emellett időnként még sütök is. A sütiket is imádom! - nyilatkozta Dorofejev Tamara, hozzátéve, hogy pályafutása befe­jezése után jó lenne edzősködni, de csak kicsikkel foglalkozna szíve­sen, akiket viszont imád. Egyelőre azonban még az foglalkoztatja, hogy újra közel kerüljön a tíz leg­jobb európai versenyzőhöz. (d­d.) Dorofejev Tamara Születési hely, idő­: Budapest, 1984. 06. 09. Edző­: Simon István Koreográfus: Simon István, Simon Istvánné Kiemelkedő­ eredményei: magyar bajnoki elsőség (2001), 2. helyezés (2002), 3. helyezés (2003), Európa­­bajnoki 9. (2000), Grand Prix­ 8. (2002), junior világbajnoki 4. (2000), 5. hely (2001), háromszoros junior GP-döntős Példaképe: Michelle Kwan (kisu­gárzása miatt) Kedvenc ugrása: tripla Rittberger Kedvenc étele: csirke, gyümölcsök, édességek Kedvenc állata: a cicás Kabala: a szülőktől kapott kis maci

Next