Vasárnapi Hírek, 2005. július-december (21. évfolyam, 26-51. szám)
2005-12-04 / 48. szám
16» Olvasóink leveleit közöljük szerkesztett formában ezeken a hasábokon. Szívesen adjuk közre észrevételeiket, cikkeinkre érkező véleményeiket. Várjuk leveleiket, amelyekben megosztják velünk gondolataikat, képviseljenek azok - a szélsőségeket leszámítva - bármilyen álláspon tot. Kérjük levélíróinkat, amennyiben véleményüket megjelenésre szánják, adják hozzá teljes nevüket és lakcímüket, esetleg telefonszámukat is. Azt, ahol szükség esetén fel tudjuk venni önökkel a kapcsolatot. Természetesen adataikat bizalmasan kezeljük. Thürmer Janus-arcúsága A Szabadság című munkáspárti hetilap beszámolója szerint Thürmer Gyula tájékoztatást adott a Munkáspárt helyzetéről a kommunista és munkáspártok athéni találkozóján, s - mint minden párt - egyben értékelte is hazája helyzetét. Thürmer a vezetése alatt álló párt baloldali következetességét bizonygatta, és bejelentette, hogy pártja nevét Magyar Kommunista Munkáspártra változtatja, így akar indulni a most következő választásokon. Vajon bejelentette-e azt is, hogy miként dicsérte meg a jobboldali Orbán Viktor a tevékenységüket, hogyan írta alá Thürmer a Fidesz „nemzeti (?) petícióját”, s hogy miként verseng velük a legnagyobb ellenzéki párt szociáldemagógiában és nacionalizmusban? Számot adott-e arról is, hogy hogyan került közös platformra a legutóbbi népszavazáson a szomszéd országokban élő, nagy létszámú magyar kisebbségiek úgynevezett „kettős állampolgársága” ügyében a magyar jobboldaliakkal, s hogy azóta miként fokozódtak Romániában, a Vajdaságban, Szlovákiában a kisebbségiek elleni nacionalista provokációk? Vajon beszámolt-e arról, hogy a köréje tömörülő csoport hogyan segíti a jobboldalt kormányátvételi törekvéseiben, hogy a Fidesz-álláspont hangoztatása miként gyengíti a haladó demokratikus erők együttműködését, s vezeti félre saját pártjának tagjait, szimpatizánsait? A „kétarcúságot” előbb-utóbb fölfedezi a demokratikus közvélemény, ami azzal járhat, hogy Thürmer teljesen elveszíti a hitelét. Széchy András, munkásmozgalom-történész, Budapest elején hozzávetőleg félmillióért megvesz egy neki különös körülmények között kiutalt belvárosi lakást, majd tíz év múlva több mint százszoros haszonnal eladja, az nem luxusprofit? Vagy „amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a kisökörnek”? Név és cím a szerkesztőségben volt, így megvan az esély arra, hogy pártja győzelme esetén ismét az legyen. Ezt viszont a középen állók közül sokan nem szeretnénk, sőt, az ügyben tenni is akarunk - és fogunk, mert elmegyünk szavazni, és az általa képviselt párt ellen voksolunk. Takács László, Zalaegerszeg is azt mondta, amit ma - ellentétben a Fidesz körül sertepertélőkkel -, de ők ezt is másként látják. Talán, ha Gyurcsány Ferenc is megfordította volna a köpönyegét, még jó „elvtárs” is lehetne a Fideszben. Amikor a pártközeli, újságnak nem nevezhető orgánumokban elolvassuk a szennyet - mert tudnunk kell pontosan, hogy mitől féljünk -, az 1950-es években érezhetjük magunkat. Talán még akkoriban sem kellett ennyi szélsőséget lenyelni, ennyi elvakult párthűséggel szembesülni. Áder, Kövér... Folytathatnám a sort. 1990 előtt is voltak elvakult, szélsőséges emberek, de azok egy főnök úr bizakodását látva, pedig pesszimistán várjuk az elkövetkező időszakot. Ha a Fidesz kormányon maradt volna, biztosan leszereli a radarellenzők hamis érveit, és kampányol a Zengő mellett. Eszébe sem jutott volna egy olyan Zengő-bizottságot felállítani, amely ugyancsak gyáva, sőt, még állást foglalni sem mer. Semmi gond nem lett volna, a légtérfelügyeletünkkel. Most pedig? Senki nem érzi át a tettei, kötelezettségei, időhúzása miatti felelősségét, senki nem tartozik számot adni azért, ami történt, ami történik. Erős Béla, Tiszaújváros Luxusprofit Közel negyven esztendeje szerzett közgazdaságtani diplomával, és ugyanennyi szakmai gyakorlattal, új fogalommal, definícióval kellett megismerkednem: a „luxusprofit”tal. Olyanról tanultam, hogy extraprofit, amit általában monopolhelyzetben lévő vállalkozások realizálnak. Úgy tűnik, ezt most Orbán Viktor „megmagyarosította”. Talán azért, hogy jobban passzoljon a szlogenként használt kifejezéshez, a „luxusbaloldal”-hoz. Az már mellékes, hogy egyiknek sincs semmi értelme. Miért baj az, ha sikeres vállalkozók úgy érzik, segíthetnek az országon, és ezért beszállnak a politikába? Mellesleg Gurcsány Ferenc ingyen dolgozik, hiszen fizetését jótékony célra ajánlja fel. Jobb volt a Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány, amelyet garantáltan szegény, és emellett meglehetősen tehetségtelen, de megbízható pártkatonák alkottak? Orbán Viktor barátjának, az olasz miniszterelnöknek szabad gazdagnak lenni? Igaz, neki „luxusjobboldali”-ként... A „luxusprofit”-ra visszatérve, a profit nagyságát kizárólag a piac döntheti el, s ezt a piacot az állam csakis törvényekkel szabályozhatja - de előre és nem visszamenőleg! Persze lehet tárgyalni a piaci partnerekkel, de fenyegetőzni, „szépen megkérni, hogy adja vissza” - ez nem válik az ország javára. Végezetül, ha valaki a ’90-es évek Levelet hozott a postás...________________apos. ■■■■■» 4. Ez is pásztor, az is pásztor Egy tévéműsor kapcsán elgondolkodtam azon, hogy milyen nagy dolgokra képesek a pásztorok. Nevezetesen, hogy Tőkés László lelkipásztor 2005. november 12-én a tanácselnököket hibáztatja a rendszer működése miatt, holott Magyarországon a rendszerváltás óta polgármesterek vannak. A másik pásztor az Alföldön festményt vásárolt, és „lenyelte” az Utolsó vacsora áfáját. Mindkét pásztor nyájas. Az egyik elméletileg, a másik gyakorlatilag. Ez azt jelenti, hogy elméletileg van konvertálható tőkénk (Tőkésünk), de gyakorlatilag két rafinált magyar emberrel állunk szemben. Az egyik énekli a székely himnuszt, és zsebre vágja a magyar adófizetők pénzét, a másik logikusan kihasználja, hogy az orosz embereknek élelemre van szükségük, és nem veszi tudomásul, hogy a politika jelszava „tovarisi konyec”. Meg is büntette érte az igazságszolgáltatás... Kettejük között az a különbség, hogy Tőkés lelkipásztor légvárat épített, míg Stadler pásztor sportstadiont, amely akkor is állni fog, amikor már senki sem tudja, ki is volt Tőkés. A püspök úr magyarországi hívei és barátai kártyavárat építenek a parlamentben. Ezzel szórakoztatják képviselőtársaikat. Aki nem kísérte figyelemmel a költségvetés vitáját, az nem tudja, hogy a „konstruktív” ellenzék egy kártyavár építésével véleményezte a kormány jövő évre benyújtott büdzsétervezetét. Komáromi István, Pécs Stílusa ellenszavazatot hoz Közel négy év telt el, és mi ismét választások előtt állunk. Az elmúlt időszak történései nem engedik, hogy semlegesek maradjanak az egyik oldalhoz sem tartozók, és kívülállóként szemléljék a közélet eseményeit. Szimpátiát és ellenérzéseket kiváltó dolgok kényszerítik arra, hogy ha valami mellett nem is, de valami ellen feltétlenül állást foglaljon. Mert szavazni úgy is lehet, hogy valami ellen voksolunk! Az ilyen érzések kialakulásában nagy szerepet játszott egy bajszos, kevés mosolyú, a parlamentben sokat szereplő képviselő. Magát és csapatát túlértékelve, a vele egyet nem értőket lesajnálva, a parlamenti üléseken könnyedén emlegetett dumakormányt és dumálókat. Beszédeiben bizonyítékok nélkül bárkit lehazugozott, valahogy így: Medgyessy Péter hazudik, Gyurcsány Ferenc hazudik. Csak én mondom meg az igazat, a frankót, én, Áder - Igazmondó - János. Agresszív, kompromisszumra képtelen stílusával sok semleges választót sikerült maga és pártja ellen hangolni. „Igazmondó” János az előző kormányzati ciklusban az ország harmadik közjogi méltósága Téli örömök... - Remélem, azt hallottad, hogy újabban fantasztikusan álcázzák a traffipaxot.J Krenner István rajza Ellenállók Egyre-másra halljuk, hogy különböző emberek - főleg az ismertek - az elmúlt 40 évben bizony minden eszközzel az akkori rendszer ellen munkálkodtak - más szóval ellenállók voltak. A magukat sztároknak tartó előadóművészek 1990 előtt elnyomás alatt éltek, amit aztán minden eszközzel bizonyítani is próbálnak. Az a tény, hogy sokuknak 10- 15 lemeze is megjelent, nem tántoríthatja el őket attól, az általuk bizonyságnak tartott hazugságtól, hogy ők bizony ellenálltak. Nem nagyon volt olyan pártrendezvény, ahol ne léptek volna fel a most a mellüket döngetők. Boldogok voltak, ha valamelyik akkori pártfunkcionárius fölkérte őket a szereplésre, és azt megtiszteltetésnek vették. Aztán ugyancsak ellenállók voltak az egyetem padjait ingyen koptató, mindennel ellátott fiatalok is, akik tisztán büntetésből néha-néha egy-egy ösztöndíjjal kiruccantak Oxfordba, vagy más hasonlóan „névtelen” egyetemre. Csak, és kizárólag az ellenállás céljából beléptek a KISZ-be, az MSZMP-be, és ott funkciókat vállalva, bomlasztották a „rendszert”. Ellenállók voltak, ellenálltak a kísértésnek, és nem mentek el segédmunkásnak, azzal, hogy ezt a rendszert nem támogatják a munkájukkal. Inkább tanultak a közösség pénzéből, a mi munkánk eredményéből. Fontos ismereteket sajátítottak el. Most már mindent tudnak. Tudják, mit kell mondani azért, hogy néhányan el is higgyük a hazugságaikat. Talán szót sem érdemelne a dolog, hiszen ilyen köpönyegforgatók mindig voltak - és sajnos lesznek is -, de a magát demokratikusnak nevező Fidesz soraiban annyi ilyen, hírére egyébként nagyon kényes, de jellem dolgában már nem ennyire kemény „pártkatona” van, ami egyfajta egyensúlybomlást okoz. Legutóbb Gyurcsány Ferenc 1980 körül napvilágot látott írását kritizálták. Ebben ugyan semmi kivetnivalót nem lehet találni, hiszen akkor szó most hallgat. Önöknek is ezt ajánljuk, mert ne gondolják, hogy buták vagyunk, és elfelejtettük már az Önök 1990 előtti - természetesen „ellenálló” - tevékenységét. László Ádámné, Budapest Messze zengő Zengő-ügy Csaknem 70 éve működnek radarok a világban, de még soha senki nem tudott ennek kapcsán egészségügyi ártalmat kimutatni. Ugyan ma már megszületett a kompromisszum, de azért elmondom a Zengő körüli botrányról a véleményemet. A Fidesz mindennel tisztában volt, amikor ’99-ben aláírta a szerződést és megköszönte a NATO-nak, hogy a békepartnerségi program keretében finanszírozza gerincradarrendszerünk kiépítését. Ennek megfelelően elkészítette a kiviteli terveket, beszerzési szerződéseket, és kijárta minden szükséges engedély kiadását. Ezután - de nem emiatt! - elbukta a választást, és a botrány óta úgy tett, mint aki nem érti a „Zengőre telepítés szentségtörését". Simicskó István és társai teljes amnéziában szenvednek. 2005-re ide jutottunk, és majd valamikor elkezdődik egy újabb hároméves procedúra - természetesen a várható időhúzó bírósági eljárásokkal tarkítva. A magyar lakosság túlnyomó többségének az a véleménye, hogy a Civilek a Zengőért mozgalom, a Védegylet, a Greenpeace, de mindenekelőtt az MDF és a Fidesz magatartása súlyos felelőtlenség mind az országgal, mind a katonai szövetséggel szemben. De a közvélemény elkönyvelte a jelenlegi kormány gyávaságát is. Sólyom László köztársasági elnök többek között ezt (is!) mondta a Zengő hegyi sétáról: „Magyarország jövőjére optimistán tekintek, és ehhez az ilyen tisztességes, bátor, együttműködő emberekből álló szerveződések adnak reményt”. Mi pedig - látva ezt a hajcihőt, amit kizárólag a politika mozgat - lassan teljes letargiába esünk. Az államel Szülői felelősség Hallgatom parlamenti közvetítést az Országgyűlésről, ahol a dohányzás szabályozásáról akarnak törvényt alkotni. Beszélnek mindenről, csak a szülői felelősségről nem. Miért az államnak, a pedagógusnak, és még nem tudom, ki mindenkinek a felelőssége az, ha a gyerek, a fiatal cigarettázik? A szülő nem érzi meg a saját gyerekén a dohány szagát? Hol veszi meg a kiskorú, ha az üzletben nem szolgálhatják ki? Mit tesz a szülő, ha a gyereke éhezik, és csak az iskolában kap enni? Egy igazi anya tigrisként védi a kicsinyét, és ha mást nem is, de zsíros kenyeret nem igaz, hogy nem tudna neki adni. Mindent az államtól várnak, és szó sem esik az ő felelősségükről. Lehet akármilyen törvényt hozni, ha a családon belül nincs fegyelem. Például mindenki tudja, hogy a drogok ártalmasak, mégis sokan élnek velük. Az állam horribilis összegekért próbálja gyógyíttatni őket, miközben az, aki önhibáján kívül betegszik meg, lassan nem tudja megvenni a gyógyszerét. Honnan van pénze drogra egy diáknak? Miért gyújt rá televíziós beszélgetés közben az ismert ember? Pedig ő nevelni tudna a példaadással. Ha a gyereke miatt felelősségre vonnák a szülőt, rögtön hatékonyabbak lennének a törvények. Bartus Sándorné, Sopron Legyen a jó példa ragadós! Nemrégiben jártam egy barátomnál, aki egy XVIII. kerületi lakótelepen él. Lehet, hogy csak nekem, a VIII. kerületből nézve, tűnik olyan csodálatosnak mindaz, amit láttam. Az ott élő emberek nagyon szeretik a környezetüket, mert mindenütt virág van: az ablakokban, a lépcsőházakban, a folyosókon. Az épületek kívül-belül ápoltak, szépen karbantartottak. Az önkormányzat új autóparkolót és egy csodálatosan szép játszóteret építtetett. A barátom azt mondta, hogy EU-szabvány szerint készült. Érdemes lenne bemutatni a televízióban, hogy bizony föl lehet számolni a sivárságot, hogy nem kell eltűrni a graffitizőket, az utcák, terek berendezéseinek rongálását. A lakótelepeken élők tegyenek meg mindent környezetük szépségéért, tisztaságáért, úgy mint a XVIII. kerületben. Egyébként szívesen látnék ilyen szépséges játszóteret a VIII. kerületi Leonardo közben is. Az önkormányzat nálunk szintén sokat költ a játszóterek, pihenőparkok felújítására. Ezen a környéken is óvni, ápolni, világosítani kell, hogy mindannyian jobban érezzük magunkat a lakóhelyünkön. Dudás György, Budapest