Vasárnapi Hírek, 2005. július-december (21. évfolyam, 26-51. szám)

2005-12-04 / 48. szám

16­» Olvasóink leveleit közöljük szerkesztett formá­ban ezeken a hasábokon. Szívesen adjuk közre észrevételeiket, cikkeinkre érkező véleményei­ket. Várjuk leveleiket, amelyekben megosztják velünk gondolataikat, képviseljenek azok - a szélsőségeket leszámítva - bármilyen álláspon­­ tot. Kérjük levélíróinkat, amennyiben vélemé­nyüket megjelenésre szánják, adják hozzá tel­jes nevüket és lakcímüket, esetleg telefonszá­mukat is. Azt, ahol szükség esetén fel tudjuk venni önökkel a kapcsolatot. Természetesen adataikat bizalmasan kezeljük. Thürmer Janus-arcúsága A Szabadság című munkáspárti he­tilap beszámolója szerint Thürmer Gyula tájékoztatást adott a Mun­káspárt helyzetéről a kommunista és munkáspártok athéni találkozóján, s - mint minden párt - egyben érté­kelte is hazája helyzetét. Thürmer a vezetése alatt álló párt baloldali kö­vetkezetességét bizonygatta, és be­jelentette, hogy pártja nevét Magyar Kommunista Munkáspártra változ­tatja, így akar indulni a most követ­kező választásokon. Vajon bejelentette-e azt is, hogy miként dicsérte meg a jobboldali Orbán Viktor a tevékenységüket, hogyan írta alá Thürmer a Fidesz „nemzeti (?) petícióját”, s hogy mi­ként verseng velük a legnagyobb el­lenzéki párt szociáldemagógiában és nacionalizmusban? Számot adott-e arról is, hogy hogyan került közös platformra a legutóbbi népszavazá­son a szomszéd országokban élő, nagy létszámú magyar kisebbségiek úgynevezett „kettős állampolgársá­ga” ügyében a magyar jobboldaliak­kal, s hogy azóta miként fokozódtak Romániában, a Vajdaságban, Szlo­vákiában a kisebbségiek elleni nacio­nalista provokációk? Vajon beszá­­molt-e arról, hogy a köréje tömörülő csoport hogyan segíti a jobboldalt kormányátvételi törekvéseiben, hogy a Fidesz-álláspont hangoztatá­sa miként gyengíti a haladó demok­ratikus erők együttműködését, s ve­zeti félre saját pártjának tagjait, szimpatizánsait? A „kétarcúságot” előbb-utóbb fölfedezi a demokratikus közvéle­mény, ami azzal járhat, hogy Thürmer teljesen elveszíti a hitelét. Széchy András, munkás­mozgalom-történész, Budapest elején hozzávetőleg félmillióért megvesz egy neki különös körülmé­nyek között kiutalt belvárosi lakást, majd tíz év múlva több mint száz­szoros haszonnal eladja, az nem lu­xusprofit? Vagy „amit szabad Jupi­ternek, azt nem szabad a kisökör­­nek”? Név és cím a szerkesztőségben volt, így megvan az esély arra, hogy pártja győzelme esetén ismét az le­gyen. Ezt viszont a középen állók közül sokan nem szeretnénk, sőt, az ügyben tenni is akarunk - és fo­gunk, mert elmegyünk szavazni, és az általa képviselt párt ellen vokso­lunk. Takács László, Zalaegerszeg is azt mondta, amit ma - ellentétben a Fidesz körül sertepertélőkkel -, de ők ezt is másként látják. Talán, ha Gyurcsány Ferenc is megfordította volna a köpönyegét, még jó „elv­társ” is lehetne a Fideszben. Amikor a pártközeli, újságnak nem nevezhe­tő orgánumokban elolvassuk a szennyet - mert tudnunk kell ponto­san, hogy mitől féljünk -, az 1950-es években érezhetjük magunkat. Ta­lán még akkoriban sem kellett ennyi szélsőséget lenyelni, ennyi elvakult párthűséggel szembesülni. Áder, Kövér... Folytathatnám a sort. 1990 előtt is voltak elvakult, szélsőséges emberek, de azok egy fő­nök úr bizakodását látva, pedig pesszimistán várjuk az elkövetkező időszakot. Ha a Fidesz kormányon maradt volna, biztosan leszereli a radarel­lenzők hamis érveit, és kampányol a Zengő mellett. Eszébe sem jutott volna egy olyan Zengő-bizottságot felállítani, amely ugyancsak gyáva, sőt, még állást foglalni sem mer. Semmi gond nem lett volna, a lég­térfelügyeletünkkel. Most pedig? Senki nem érzi át a tettei, kötelezettségei, időhúzása miatti felelősségét, senki nem tarto­zik számot adni azért, ami történt, ami történik. Erő­s Béla, Tiszaújváros Luxusprofit Közel negyven esztendeje szerzett közgazdaságtani diplomával, és ugyanennyi szakmai gyakorlattal, új fogalommal, definícióval kellett megismerkednem: a „luxusprofit”­tal. Olyanról tanultam, hogy extra­profit, amit általában m­onopolhely­­zetben lévő vállalkozások realizál­nak. Úgy tűnik, ezt most Orbán Vik­tor „megmagyarosította”. Talán azért, hogy jobban passzoljon a szlo­genként használt kifejezéshez, a „luxusbaloldal”-hoz. Az már mellé­kes, hogy egyiknek sincs semmi ér­telme. Miért baj az, ha sikeres vállalko­zók úgy érzik, segíthetnek az orszá­gon, és ezért beszállnak a politiká­ba? Mellesleg Gurcsány Ferenc in­gyen dolgozik, hiszen fizetését jóté­kony célra ajánlja fel. Jobb volt a Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány, amelyet garantál­tan szegény, és emellett meglehető­sen tehetségtelen, de megbízható pártkatonák alkottak? Orbán Viktor barátjának, az olasz miniszterelnök­nek szabad gazdagnak lenni? Igaz, neki „luxusjobboldali”-ként... A „luxusprofit”-ra visszatérve, a profit nagyságát kizárólag a piac döntheti el, s ezt a piacot az állam csakis törvényekkel szabályozhatja - de előre és nem visszamenőleg! Persze lehet tárgyalni a piaci part­nerekkel, de fenyegetőzni, „szépen megkérni, hogy adja vissza” - ez nem válik az ország javára. Végezetül, ha valaki a ’90-es évek Levelet hozott a postás...________________apos. ■■­■■■» 4. Ez is pásztor, az is pásztor Egy tévéműsor kapcsán elgondol­kodtam azon, hogy milyen nagy dol­gokra képesek a pásztorok. Neveze­tesen, hogy Tőkés László lelkipász­tor 2005. november 12-én a tanács­elnököket hibáztatja a rendszer mű­ködése miatt, holott Magyarorszá­gon a rendszerváltás óta polgármes­terek vannak. A másik pásztor az Alföldön festményt vásárolt, és „le­nyelte” az Utolsó vacsora áfáját. Mindkét pásztor nyájas. Az egyik elméletileg, a másik gyakorlatilag. Ez azt jelenti, hogy elméletileg van konvertálható tőkénk (Tőkésünk), de gyakorlatilag két rafinált magyar emberrel állunk szemben. Az egyik énekli a székely him­nuszt, és zsebre vágja a magyar adó­fizetők pénzét, a másik logikusan kihasználja, hogy az orosz emberek­nek élelemre van szükségük, és nem veszi tudomásul, hogy a politika jel­szava „tovarisi konyec”. Meg is bün­tette érte az igazságszolgáltatás... Kettejük között az a különbség, hogy Tőkés lelkipásztor légvárat épített, míg Stadler pásztor sport­stadiont, amely akkor is állni fog, amikor már senki sem tudja, ki is volt Tőkés. A püspök úr magyaror­szági hívei és barátai kártyavárat építenek a parlamentben. Ezzel szó­rakoztatják képviselőtársaikat. Aki nem kísérte figyelemmel a költségvetés vitáját, az nem tudja, hogy a „konstruktív” ellenzék egy kártyavár építésével véleményezte a kormány jövő évre benyújtott bü­dzsétervezetét. Komáromi István, Pécs Stílusa ellenszavazatot hoz Közel négy év telt el, és mi ismét vá­lasztások előtt állunk. Az elmúlt időszak történései nem engedik, hogy semlegesek maradjanak az egyik oldalhoz sem tartozók, és kí­vülállóként szemléljék a közélet ese­ményeit. Szimpátiát és ellenérzése­ket kiváltó dolgok kényszerítik arra, hogy ha valami mellett nem is, de valami ellen feltétlenül állást foglal­jon. Mert szavazni úgy is lehet, hogy valami ellen voksolunk! Az ilyen érzések kialakulásában nagy szerepet játszott egy bajszos, kevés mosolyú, a parlamentben so­kat szereplő képviselő. Magát és csapatát túlértékelve, a vele egyet nem értőket lesajnálva, a parlamen­ti üléseken könnyedén emlegetett dumakormányt és dumálókat. Be­szédeiben bizonyítékok nélkül bár­kit lehazugozott, valahogy így:­­ Medgyessy Péter hazudik, Gyur­­csány Ferenc hazudik. Csak én mondom meg az igazat, a frankót, én, Áder - Igazmondó - János. Agresszív, kompromisszumra kép­telen stílusával sok semleges vá­lasztót sikerült maga és pártja ellen hangolni. „Igazmondó” János az előző kormányzati ciklusban az or­szág harmadik közjogi méltósága Téli örömök... - Remélem, azt hallottad, hogy újabban fantasztikusan álcázzák a traffipaxot.J Krenner István rajza Ellenállók Egyre-másra halljuk, hogy különbö­ző emberek - főleg az ismertek - az elmúlt 40 évben bizony minden esz­közzel az akkori rendszer ellen munkálkodtak - más szóval ellenál­lók voltak. A magukat sztároknak tartó előadóművészek 1990 előtt el­nyomás alatt éltek, amit aztán min­den eszközzel bizonyítani is próbál­nak. Az a tény,­ hogy sokuknak 10- 15 lemeze is megjelent, nem tánto­ríthatja el őket attól, az általuk bi­zonyságnak tartott hazugságtól, hogy ők bizony ellenálltak. Nem na­gyon volt olyan pártrendezvény, ahol ne léptek volna fel a most a mellüket döngetők. Boldogok vol­tak, ha valamelyik akkori pártfunk­cionárius fölkérte őket a szereplésre, és azt megtiszteltetésnek vették. Aztán ugyancsak ellenállók vol­tak az egyetem padjait ingyen kop­tató, mindennel ellátott fiatalok is, akik tisztán büntetésből néha-néha egy-egy ösztöndíjjal kiruccantak Oxfordba, vagy más hasonlóan „névtelen” egyetemre. Csak, és kizá­rólag az ellenállás céljából beléptek a KISZ-be, az MSZMP-be, és ott funkciókat vállalva, bomlasztották a „rendszert”. Ellenállók voltak, el­lenálltak a kísértésnek, és nem men­tek el segédmunkásnak, azzal, hogy ezt a rendszert nem támogatják a munkájukkal. Inkább tanultak­­ a közösség pénzéből, a mi munkánk eredményéből. Fontos ismereteket sajátítottak el. Most már mindent tudnak. Tudják, mit kell mondani azért, hogy néhányan el is higgyük a hazugságaikat. Talán szót sem érde­melne a dolog, hiszen ilyen köpö­nyegforgatók mindig voltak - és saj­nos lesznek is -, de a magát demok­ratikusnak nevező Fidesz soraiban annyi ilyen, hírére egyébként na­gyon kényes, de jellem dolgában már nem ennyire kemény „pártkato­na” van, ami egyfajta egyensúly­bomlást okoz. Legutóbb Gyurcsány Ferenc 1980 körül napvilágot látott írását kriti­zálták. Ebben ugyan semmi kivetni­valót nem lehet találni, hiszen akkor szó most hallgat. Önöknek is ezt ajánljuk, mert ne gondolják, hogy buták vagyunk, és elfelejtettük már az Önök 1990 előtti - természetesen „ellenálló” - tevékenységét. László Ádámné, Budapest Messze zengő­ Zengő-ü­gy Csaknem 70 éve működnek radarok a világban, de még soha senki nem tudott ennek kapcsán egészségügyi ártalmat kimutatni. Ugyan ma már megszületett a kompromisszum, de azért elmondom a Zengő körüli bot­rányról a véleményemet. A Fidesz mindennel tisztában volt, amikor ’99-ben aláírta a szerződést és meg­köszönte a NATO-nak, hogy a béke­partnerségi program keretében fi­nanszírozza gerincradarrendsze­rünk kiépítését. Ennek megfelelően elkészítette a kiviteli terveket, be­szerzési szerződéseket, és kijárta minden szükséges engedély kiadá­sát. Ezután - de nem emiatt! - elbuk­ta a választást, és a botrány óta úgy tett, mint aki nem érti a „Zengőre telepítés szentségtörését". Simicskó István és társai teljes amnéziában szenvednek. 2005-re ide jutottunk, és majd valamikor elkezdődik egy újabb hároméves procedúra - ter­mészetesen a várható időhúzó bíró­sági eljárásokkal tarkítva. A magyar lakosság túlnyomó többségének az a véleménye, hogy a Civilek a Zengő­ért mozgalom, a Védegylet, a Green­peace, de mindenekelőtt az MDF és a Fidesz magatartása súlyos felelőt­lenség mind az országgal, mind a katonai szövetséggel szemben. De a közvélemény elkönyvelte a jelenlegi kormány gyávaságát is. Sólyom László köztársasági elnök többek között ezt (is!) mondta a Zengő hegyi sétáról: „Magyarország jövőjére optimistán tekintek, és eh­hez az ilyen tisztességes, bátor, együttműködő emberekből álló szerveződések adnak reményt”. Mi pedig - látva ezt a hajcihőt, amit ki­zárólag a politika mozgat - lassan teljes letargiába esünk. Az államel­ Szülői felelősség Hallgatom parlamenti közvetítést az Országgyűlésről, ahol a dohányzás szabályozásáról akarnak törvényt alkotni. Beszélnek mindenről, csak a szülői felelősségről nem. Miért az ál­lamnak, a pedagógusnak, és még nem tudom, ki mindenkinek a fele­lőssége az, ha a gyerek, a fiatal ciga­rettázik? A szülő nem érzi meg a sa­ját gyerekén a dohány szagát? Hol veszi meg a kiskorú, ha az üzletben nem szolgálhatják ki? Mit tesz a szülő, ha a gyereke éhe­zik, és csak az iskolában kap enni? Egy igazi anya tigrisként védi a ki­csinyét, és ha mást nem is, de zsíros kenyeret nem igaz, hogy nem tudna neki adni. Mindent az államtól vár­nak, és szó sem esik az ő felelőssé­gükről. Lehet akármilyen törvényt hozni, ha a családon belül nincs fegyelem. Például mindenki tudja, hogy a dro­gok ártalmasak, mégis sokan élnek velük. Az állam horribilis összege­kért próbálja gyógyíttatni őket, mi­közben az, aki önhibáján kívül be­tegszik meg, lassan nem tudja meg­venni a gyógyszerét. Honnan van pénze drogra egy diáknak? Miért gyújt rá televíziós beszélgetés köz­ben az ismert ember? Pedig ő nevel­ni tudna a példaadással. Ha a gyere­ke miatt felelősségre vonnák a szü­lőt, rögtön hatékonyabbak lennének a törvények. Bartus Sándorné, Sopron Legyen a jó példa ragadós! Nemrégiben jártam egy barátomnál, aki egy XVIII. kerületi lakótelepen él. Lehet, hogy csak nekem, a VIII. kerületből nézve, tűnik olyan csodá­latosnak mindaz, amit láttam. Az ott élő emberek nagyon szeretik a kör­nyezetüket, mert mindenütt virág van: az ablakokban, a lépcsőházak­ban, a folyosókon. Az épületek kí­­vül-belül ápoltak, szépen karban­tartottak. Az önkormányzat új autó­parkolót és egy csodálatosan szép játszóteret építtetett. A barátom azt mondta, hogy EU-szabvány szerint készült. Érdemes lenne bemutatni a tele­vízióban, hogy bizony föl lehet szá­molni a sivárságot, hogy nem kell el­tűrni a graffitizőket, az utcák, terek berendezéseinek rongálását. A lakó­telepeken élők tegyenek meg min­dent környezetük szépségéért, tisz­taságáért, úgy mint a XVIII. kerület­ben. Egyébként szívesen látnék ilyen szépséges játszóteret a VIII. kerületi Leonardo közben is. Az önkormány­zat nálunk szintén sokat költ a ját­szóterek, pihenőparkok felújítására. Ezen a környéken is óvni, ápolni, vi­­lágosítani kell, hogy mindannyian jobban érezzük magunkat a lakóhe­lyünkön. Dudás György, Budapest

Next