Vasárnapi Hírek, 2007. október-december (23. évfolyam, 40-52. szám)

2007-11-25 / 47. szám

Egy liverpooli magyar fiú A magyar labdarúgás egyik nagy ígéretének tartják a most 18 éves Németh Krisztiánt, az MTK egykori csatárát, aki 16 évesen szerepelt az NB I-ben. Jelenleg pedig a világ egyik legpatinásabb klubjának a játékosa, a Liverpoolé. Igaz, nem ő az első fecske ebben az angol városban, az Kozma István, az Újpest egykori játékosa volt, aki először lépett a szigetország terü­letére mint magyar profi futballista. Sajnos ő nem tudott gyökeret verni Liverpoolban. Jelenleg három magyar játékosa van az itteni gárdának, Simon András, Németh Krisztián, valamint a kapus Gulácsi Péter. Igaz, egyelőre még csak a második csapat öltözőjé­ben találhatók, de tehetségüket ismer­ve előbb-utóbb egy ajtóval arrébb fognak költözni. Krisztián jelenleg a magyar U21-es válogatott erőssége, ahová nemrég tért vissza egy hosszabb sérülés után. • Milyen a Beatles városában élni?­­ Annak ellenére, hogy a gombafejűek évtizedekkel ezelőtt voltak nagy sztárok, még ma is sok minden róluk szól, a múzeu­mukban is jártam már. Kedvelem a zenéjü­ket, és kedvelem ezt a várost, mert nagyon szép, és barátságosak az emberek. • És milyenek a focisztárok? - Amikor kiérkeztem Angliába, kedvesen fogadtak, semmivel sem tartották többnek magukat, tehát egyenlő partnerként kezel­tek. Ez óriási dolog volt. • Közelebbről is sikerült megismerkednie velük? - Egyelőre a második csapat keretének vagyok a tagja, ám egy alkalommal az első csapatban is szóhoz jutottam, egy edzőmér­kőzésen, amelyen félórás lehetőséget kaptam Benitez mestertől. Kicsit remegett a lábam, amikor a pályára léptem, ám a menők biz­tattak, hogy mindenütt egyformán kerek a labda, próbáljak játszani, és ha elrontok valamit, az se bántson, mert ez mindenkivel előfordul. Tehát ilyenek az itteni sztárok. •Van különbség az első és a második csa­pat edzésmunkája között?­­ Nagyjából hasonló, de a mienk egy kicsi­vel erősebb azért, mert az első csapat jóval több mérkőzést játszik, mint mi. • Játszik, említette. Ezek szerint rendsze­resen tagja a második együttesnek. - Amíg a sérülésem nem jött, addig igen, és hála istennek gólt is sikerült már rúgnom. • Mennyit hagyott ki és mi volt a sérü­lése? - Arthroscopiás műtétet hajtottak végre a térdemben, egy cisztát távolítottak el, meg­közelítően két hónapot kellett kihagynom. De négy hete már rendszeresen végzem az edzésmunkát, semmi baj sincs a térdemmel. • Mit szól ahhoz, hogy több olyan játékosa van a felnőttválogatottnak, akivel korábban együtt szerepelt az utánpótlás 17-es és 18-as évjáratú csapataiban? - Nagyon szurkolok értük, és fantasztikus dolog, hogy ilyen fiatalon lehetőséget kap­tak arra, hogy hazánkat képviseljék ilyen szinten. • Toldi szavaival élve: „hej, ha én is köz­tetek lehetnék...” Mi erről a véleménye? - Ezt csak megerősíteni tudom. • A szigetországban odafigyelnek más nemzetek eredményeire is? - Nagyon is. Többen szóba is hozták a válogatott­ szép eredményeit, főleg az ola­szok elleni sikert. • Milyen körülmények között él Ang­liában? - A barátnőmmel együtt vagyok kint, egy apartmant kaptunk. • Bal oldali közlekedés van Angliában. Hamar megszokta, vezet már? - Sajnos még nem, eleinte nehéz volt, hogy jobbról vártam az autót, és balról jött, de már egész jól megbarátkoztam az itteni módival. • Ha nem vezet, hogy jár edzésre? - A klub minden egyes alkalommal taxit küld értem, tehát azzal megyek tréningre, és azzal visznek haza. Egyébként a város szélén van az edzőközpontunk, amely fantasztiku­san ellátott és szép, egyébként autóval fél­órányira lakom a pályától. • Milyenek a szurkolók?­­ Aki még nem játszott angol közönség előtt, az fel sem tudja mérni, mi az, hogy drukkolás. Fluck Miklós 2 007. NOVEMBER 25 Sport Kézis lányok: irány Franciaország! Szerencsére vannak olyan sportágak, amelyekben mi, magyarok mindig a legjobbak közé számítunk. Ezek közé tartozik a kézilabda is, ahol főleg a lányok vitézkednek. Reméljük, így lesz ez most is, mert a jövő héten kezdődik Franciaországban a világbaj­nokság, amelyen a cél vala­melyik érem megszerzése, mert mi mindig így utazunk ezekre a világtalálkozókra. Most mindennél fontosabb egy jó szereplés, mert itt lehet belépőjegyért „sorba állni" az olimpiára. Pontosabban a világbajnok eleve ott lehet Pekingben, míg a másodiktól a hetedik helyig végzettek­nek módjuk nyílik az olimpiai kvalifikáción való indulásra. A vébé előtt a szövetség főtit­kárát, Sinka Lászlót kérdez­tük az esélyekről, aki hosszú évek óta az Európai Kézilabda Szövetség végrehajtó bizottsá­gának a tagja. ■ Milyen reményekkel utaz­nak Franciaországba? - Igen erős mezőny vár ránk, hiszen több csapat is akad, ame­lyek közül bárki megszerezheti a világbajnoki címet, szeren­csére mi is közéjük számítunk, gondolok itt az oroszokra, a norvégokra, a franciákra és a románokra. ■ Kikkel kerülünk szembe az előcsatározások során? - A japánok ellen kezdünk december 2-án, majd Kongó és Spanyolország következik. Úgy érzem, innen tovább kell lép­nünk, habár mára már előre kiszámíthatatlanok a dolgok, nincs papírforma, pontosabban van, ami a spanyolok és a mi továbblépésünket ígéri. De nem szabad lebecsülni Japánt sem, amely a vébére történő kvalifi­káció során legyőzte a koreaia­kat, és a kongóiak is egyre jobb játékkal rukkolnak ki. ■ Mióta irányítja a szövetség munkáját?­­ 1993-ban jöttem a ide, és azóta egyetlen egy világbajnok­ságról sem hiányoztam. ■ Amint említette, másfél évtizede ott van a világbajnok­ságokon is. Milyen emlékeket őriz az eddigi vébékről, mi oko­zott örömet és mi csalódást? - Nagyképűség nélkül mond­hatom, azt csalódásnak érzem, és éreztem, ha érem nélkül jövünk haza. Legutóbb ez 1999- ben fordult elő velünk, amikor Norvégiában ragyogó játékkal csak az ötödik helyen végez­tünk, ahol ráadásul csak egy vereségünk volt. ■ Mi a legfájóbb, amióta sportvezető?­­ Egy olyan dolog, amely talán más országok csapatainak nem lenne az, de nekünk az volt, gondolok itt elsősorban a syd­neyi olimpián szerzett ezüstér­münkre - amire nagyon büszkék vagyunk és előre kiegyeztünk volna vele -, amikor is az utol­só pillanatokban biztos vezetés után engedtük ki a kezünkből az aranyérmet a dánokkal szem­ben. 1l Azt mondják, hogy kétszer ugyanabba a folyóba lépni nem lehet, és ez mégis megtörtént velünk.­­ Való igaz. Három évvel később, Zágrábban is hasonló volt a helyzet, ott is az utolsó pillanatokban veszítettük el a világbajnoki címünket, de most a franciák ellenében. Pedig olyan fergeteges buzdításban volt részünk, amilyenben ritkán van része egy csapatnak, hiszen közel tízezer magyar szurkoló érkezett a döntőre a szomszéd­ba. ■ Mennyiben más a mostani együttes, mint amivel a legutób­bi vébén bronzérmet nyertünk?­­ Az két évvel ezelőtt volt, és nagyjából megegyezik vele, pontosabban a csapat gerince szinte ugyanaz, némi változás azért akad a felállásban, sérülés és más okok miatt. ■ Mintha valaki hiányozna a táncból, azaz a világbajnok­ságról, méghozzá egy korábbi „bálanya”.­­ Való igaz, nem lesz ott a mostani vébén és Pekingben sem a világ egyik legerősebb csapata, a dán együttes, amely elpuskázta a világbajnokságon való részvétel jogát, és ezzel azt is, hogy részt vegyen az ötka­rikás játékokon, mivel csak a vébészereplés biztosítja néhány csapat számára a pekingi repü­lőjegy lehetőségét. (fluck)

Next