Vasárnapi Hírek, 2007. október-december (23. évfolyam, 40-52. szám)
2007-11-25 / 47. szám
Egy liverpooli magyar fiú A magyar labdarúgás egyik nagy ígéretének tartják a most 18 éves Németh Krisztiánt, az MTK egykori csatárát, aki 16 évesen szerepelt az NB I-ben. Jelenleg pedig a világ egyik legpatinásabb klubjának a játékosa, a Liverpoolé. Igaz, nem ő az első fecske ebben az angol városban, az Kozma István, az Újpest egykori játékosa volt, aki először lépett a szigetország területére mint magyar profi futballista. Sajnos ő nem tudott gyökeret verni Liverpoolban. Jelenleg három magyar játékosa van az itteni gárdának, Simon András, Németh Krisztián, valamint a kapus Gulácsi Péter. Igaz, egyelőre még csak a második csapat öltözőjében találhatók, de tehetségüket ismerve előbb-utóbb egy ajtóval arrébb fognak költözni. Krisztián jelenleg a magyar U21-es válogatott erőssége, ahová nemrég tért vissza egy hosszabb sérülés után. • Milyen a Beatles városában élni? Annak ellenére, hogy a gombafejűek évtizedekkel ezelőtt voltak nagy sztárok, még ma is sok minden róluk szól, a múzeumukban is jártam már. Kedvelem a zenéjüket, és kedvelem ezt a várost, mert nagyon szép, és barátságosak az emberek. • És milyenek a focisztárok? - Amikor kiérkeztem Angliába, kedvesen fogadtak, semmivel sem tartották többnek magukat, tehát egyenlő partnerként kezeltek. Ez óriási dolog volt. • Közelebbről is sikerült megismerkednie velük? - Egyelőre a második csapat keretének vagyok a tagja, ám egy alkalommal az első csapatban is szóhoz jutottam, egy edzőmérkőzésen, amelyen félórás lehetőséget kaptam Benitez mestertől. Kicsit remegett a lábam, amikor a pályára léptem, ám a menők biztattak, hogy mindenütt egyformán kerek a labda, próbáljak játszani, és ha elrontok valamit, az se bántson, mert ez mindenkivel előfordul. Tehát ilyenek az itteni sztárok. •Van különbség az első és a második csapat edzésmunkája között? Nagyjából hasonló, de a mienk egy kicsivel erősebb azért, mert az első csapat jóval több mérkőzést játszik, mint mi. • Játszik, említette. Ezek szerint rendszeresen tagja a második együttesnek. - Amíg a sérülésem nem jött, addig igen, és hála istennek gólt is sikerült már rúgnom. • Mennyit hagyott ki és mi volt a sérülése? - Arthroscopiás műtétet hajtottak végre a térdemben, egy cisztát távolítottak el, megközelítően két hónapot kellett kihagynom. De négy hete már rendszeresen végzem az edzésmunkát, semmi baj sincs a térdemmel. • Mit szól ahhoz, hogy több olyan játékosa van a felnőttválogatottnak, akivel korábban együtt szerepelt az utánpótlás 17-es és 18-as évjáratú csapataiban? - Nagyon szurkolok értük, és fantasztikus dolog, hogy ilyen fiatalon lehetőséget kaptak arra, hogy hazánkat képviseljék ilyen szinten. • Toldi szavaival élve: „hej, ha én is köztetek lehetnék...” Mi erről a véleménye? - Ezt csak megerősíteni tudom. • A szigetországban odafigyelnek más nemzetek eredményeire is? - Nagyon is. Többen szóba is hozták a válogatott szép eredményeit, főleg az olaszok elleni sikert. • Milyen körülmények között él Angliában? - A barátnőmmel együtt vagyok kint, egy apartmant kaptunk. • Bal oldali közlekedés van Angliában. Hamar megszokta, vezet már? - Sajnos még nem, eleinte nehéz volt, hogy jobbról vártam az autót, és balról jött, de már egész jól megbarátkoztam az itteni módival. • Ha nem vezet, hogy jár edzésre? - A klub minden egyes alkalommal taxit küld értem, tehát azzal megyek tréningre, és azzal visznek haza. Egyébként a város szélén van az edzőközpontunk, amely fantasztikusan ellátott és szép, egyébként autóval félórányira lakom a pályától. • Milyenek a szurkolók? Aki még nem játszott angol közönség előtt, az fel sem tudja mérni, mi az, hogy drukkolás. Fluck Miklós 2 007. NOVEMBER 25 Sport Kézis lányok: irány Franciaország! Szerencsére vannak olyan sportágak, amelyekben mi, magyarok mindig a legjobbak közé számítunk. Ezek közé tartozik a kézilabda is, ahol főleg a lányok vitézkednek. Reméljük, így lesz ez most is, mert a jövő héten kezdődik Franciaországban a világbajnokság, amelyen a cél valamelyik érem megszerzése, mert mi mindig így utazunk ezekre a világtalálkozókra. Most mindennél fontosabb egy jó szereplés, mert itt lehet belépőjegyért „sorba állni" az olimpiára. Pontosabban a világbajnok eleve ott lehet Pekingben, míg a másodiktól a hetedik helyig végzetteknek módjuk nyílik az olimpiai kvalifikáción való indulásra. A vébé előtt a szövetség főtitkárát, Sinka Lászlót kérdeztük az esélyekről, aki hosszú évek óta az Európai Kézilabda Szövetség végrehajtó bizottságának a tagja. ■ Milyen reményekkel utaznak Franciaországba? - Igen erős mezőny vár ránk, hiszen több csapat is akad, amelyek közül bárki megszerezheti a világbajnoki címet, szerencsére mi is közéjük számítunk, gondolok itt az oroszokra, a norvégokra, a franciákra és a románokra. ■ Kikkel kerülünk szembe az előcsatározások során? - A japánok ellen kezdünk december 2-án, majd Kongó és Spanyolország következik. Úgy érzem, innen tovább kell lépnünk, habár mára már előre kiszámíthatatlanok a dolgok, nincs papírforma, pontosabban van, ami a spanyolok és a mi továbblépésünket ígéri. De nem szabad lebecsülni Japánt sem, amely a vébére történő kvalifikáció során legyőzte a koreaiakat, és a kongóiak is egyre jobb játékkal rukkolnak ki. ■ Mióta irányítja a szövetség munkáját? 1993-ban jöttem a ide, és azóta egyetlen egy világbajnokságról sem hiányoztam. ■ Amint említette, másfél évtizede ott van a világbajnokságokon is. Milyen emlékeket őriz az eddigi vébékről, mi okozott örömet és mi csalódást? - Nagyképűség nélkül mondhatom, azt csalódásnak érzem, és éreztem, ha érem nélkül jövünk haza. Legutóbb ez 1999- ben fordult elő velünk, amikor Norvégiában ragyogó játékkal csak az ötödik helyen végeztünk, ahol ráadásul csak egy vereségünk volt. ■ Mi a legfájóbb, amióta sportvezető? Egy olyan dolog, amely talán más országok csapatainak nem lenne az, de nekünk az volt, gondolok itt elsősorban a sydneyi olimpián szerzett ezüstérmünkre - amire nagyon büszkék vagyunk és előre kiegyeztünk volna vele -, amikor is az utolsó pillanatokban biztos vezetés után engedtük ki a kezünkből az aranyérmet a dánokkal szemben. 1l Azt mondják, hogy kétszer ugyanabba a folyóba lépni nem lehet, és ez mégis megtörtént velünk. Való igaz. Három évvel később, Zágrábban is hasonló volt a helyzet, ott is az utolsó pillanatokban veszítettük el a világbajnoki címünket, de most a franciák ellenében. Pedig olyan fergeteges buzdításban volt részünk, amilyenben ritkán van része egy csapatnak, hiszen közel tízezer magyar szurkoló érkezett a döntőre a szomszédba. ■ Mennyiben más a mostani együttes, mint amivel a legutóbbi vébén bronzérmet nyertünk? Az két évvel ezelőtt volt, és nagyjából megegyezik vele, pontosabban a csapat gerince szinte ugyanaz, némi változás azért akad a felállásban, sérülés és más okok miatt. ■ Mintha valaki hiányozna a táncból, azaz a világbajnokságról, méghozzá egy korábbi „bálanya”. Való igaz, nem lesz ott a mostani vébén és Pekingben sem a világ egyik legerősebb csapata, a dán együttes, amely elpuskázta a világbajnokságon való részvétel jogát, és ezzel azt is, hogy részt vegyen az ötkarikás játékokon, mivel csak a vébészereplés biztosítja néhány csapat számára a pekingi repülőjegy lehetőségét. (fluck)