Vasárnapi Hírek, 2011. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

2011-01-02 / 1. szám

Ügyvédekre sok pénz jut, károsultakra alig Folytatás az 1. oldalról Eger-Devecser oda vissza 600 kilométer, és nem kevés idő. Ha az ügyvéd öt órát dolgozik egy munkanapon, az nettó 125 ezer, plusz az útelszámolás, és természetesen a szállásköltségüket is megtérítik. Az ügyvédi irodák vezetői közt nem egy rendőrségi múlttal rendelkezik - Pintér Sándor belügyminiszterhez hasonlóan -, így feltételezhetően inkább büntető, mintsem polgári jogi területen jártas. Javadalmazásuk nem csak a károsultak anyagi viszonyaihoz, de más területen dolgozó ügyvédekéhez is aránytalanul magas: a kirendelt védők díjazása például nem haladja meg az óránkénti 5 ezer forintot. Mindez azokból a szerződésekből derül ki, amelyeket Vajnai Attila, a Munkáspárt 2006 elnöke, a Zöld Baloldal egyik vezető politikusa juttatott el szerkesztőségünkhöz. Vajnai a közérdekű adatokért az év végén a Belügyminisztériumhoz tartozó Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság vezetőjéhez, Bakondi György altábornagyhoz fordult, hiszen közpénzekről és közügyekről van szó. A vörösiszap-károsult községek és lakóik eddig a Magyar Kármentő Alapba érkezett 1,6 milliárd forintnak alig tizedéhez jutottak hozzá. A zárolt - jelenleg kamatozó - summára az alap kezelői szerint majd tavasszal és nyáron, a beköltözések után lesz szükség. Közben a Devecserben felállított Újjáépítési Kormányzati Koordinációs Központ jogi munkacsoportja folyamatosan tárgyal a károsultakkal ingatlanjaik értékbecsléséről, s arról, hogy eldöntötték-e már, hogy új vagy használt lakásba kötöznek. Sokan nem fogadták el a hivatalos becslést, mások meg nem vitatkoztak, apátiába sülylyedve veszteségeik felett rábólintottak mindenre, hagyva magukat meggyőzni az állam által felkínált egyezségről. A károsultak közt nem egy olyan család van, amely 8-12 fővel egy alig húsz négyzetméteres ingatlanban húzza meg most magát. Tart a kármentés: a pénz felhasználása számos kérdést vet fel I3T lyjQllUJl [JJ iKM B Mire kell a pénz? A Kormányzati Kommunikációs Államtitkárság Sajtóirodájától nem kaptunk választ arra a kérdésre: pontosan mit is kezdenek majd annak a harmincöt közalapítványnak, illetve alapítványnak a vagyonával, amiknek megszüntetését a héten a Magyar Közlönyben megjelent kormányhatározat tűzte ki céljául. Egyelőre annyit lehet tudni, hogy a Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes nevével fémjelzett határozat rögzíti: céljaik megvalósítására a kormány többségi részesedéssel közhasznú szervezetként működő nonprofit gazdasági társaságot kíván alapítani. Ezzel párhuzamosan pedig több szervezetnél soron kívüli ellenőrzést végeztetnek a Kormányzati Ellenőrzési Hivatallal. A határozat alapján megszűnő alapítványok listáján szerepel többek között a Nemzetközi Pető András Közalapítvány, a Gandhi Közalapítvány, a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány, az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány, a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány, az Iparfejlesztési Közalapítvány, és a Magyar Kultúra Alapítvány is. Az új közhasznú szervezetek megalapításáról az állami vagyon felügyeletéért felelős tárcavezetőnek kell gondoskodnia. Ezen felül központi költségvetési szerv, illetve egyéb közfeladatot ellátó szervezet látja majd el például a működését befejező 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítványnak, a Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítványnak, az Emberi Jogok Magyar Központja Közalapítványnak és a Habsburgkori Kutatások Közalapítványnak is. Nem világos, hogy a jobbára külföldiek támogatásából működő alapítványok, illetve közalapítványok vagyonával mit kíván kezdeni a kormányzat. (Á. J.) lövés-menés. Formabontó és nyelvújító köszöntésnek lehetett tanúja, aki poharából felnézve a képernyőre szegezte tekintetét 2011 első perceiben. Új köztársasági elnök debütált köszöntő kategóriában. A korábbiak ültek vagy álltak. Schmitt Pál viszont miközben szegénységről, károsultakról, hiányról beszélt, haladt, csak haladt és haladt át az aranysujtásos, bársonyszékes, gipszstukkós Sándor-palota termein. Így beszélt nekünk, magyaroknak egy szebb, jobb 2011-ről, mely az elmúlt évek Rossz Szellemétől (értsd: előző kormány) meggyötört nemzetünk eljövendő boldogságát a következő évek Jó Szellemének (értsd: mostani kormány) kezébe helyezi. Szerencsénkre csak a képernyő vonaláig jött, bár ahol én voltam újévet köszönteni, volt, aki gyorsan kiszaladt bezárni a bejárati ajtót, biztos, ami biztos. Felnőtt mese volt ez új alkotmányról, nemzeti összetartozásról, soros uniós elnökségről, amelyet az elnök az előtte rükvercbe kapcsolt súgógépről gördülékenyen prezentált, csak az övmagasságban morzsolgató kezek és a némiképp merev végtagok rontották a színpadi képet. Így szállt a szó, de, fájdalom, az írás maradt. Az elnök, aki a Magyar Nyelv Igaz Őre egyben, hivatalos honlapján ápolja az alkotmánykoncepcióhoz megfogalmazott emlékezetes javaslataival maga teremtette hagyományt, már megint alul maradt a nyelvhelyességgel folytatott heroikus küzdelemben. Ezúttal a Himnusz kezdő sorát nem sikerült helyesen leírni. Igaz, köztársasági elnökünk újévi köszöntő szavai előre elnézést kérnek mindenért. - Ne fogadjunk meg semmit - mondta. Ha meg nem is, fel talán mégiscsak ideje lenne fogadni a Sándor-palotának egy korrektort. D.H.N. did meg a magyar apó kedvel, bőséggel1. Boldog új aetéridőt kivdnok minden magyar számára! s' / _________u # SO'&VSOU* ttivawl ! ! Ak&! te*!*# !jF VASÁRNAPI HÍREK ■ 28. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM • 2011. JANUÁR 2. ■ 311 lis SZERKESZTŐI VÉLEMÉNY Ki tudja? GAL J. ZOLTÁN Azt mondják, hír az, amiről a család a terített asztalnál beszélget. Csak az számít, ami odaér az ebéd meg a vacsora mellé, minden más belevész a zajba és ott válik csönddé. Hogy mi marad a sok kimondott szóból és leírt mondatból, az ilyentájt, ünnepkor derül ki. Két asztal mellőli igaz történet következik, olyan, ami jobban megülte a gyomrot, mint a zsíros pontytól elnehezült halászlé. Aki nem hiszi... jó neki. Fővárosi értelmiségi pár, jó barátok jó barátai, nekünk is többek hát ismerősnél. Tanult, olvasott és világlátott emberek, nem a felületes kávéházi politikus, inkább a mindig és mindenben kételkedő, közéleti hírfogyasztó fajtából. Sosem tudtam megállapítani, hova szavazhatnak, igaz, nem is kérdeztem, sejtem, nem is válaszolnának. Azt látom, miként, mire nevelik gyerekeiket. Konzervatív-liberálisnak mondanám őket, ha ennek, így van egyáltalán értelme mifelénk. A férj meséli, havazásban volt kénytelen megjárni Bécset szüleivel. Mert ők, túl a hetvenen, erősen ragaszkodtak a menéshez. Fontos dolguk volt ott, azért dacoltak a téllel. Vitték a pénzüket, összes megtakarításukat osztrák bankba. Nem sokat, vagyonnak nagy jóindulattal sem mondható összeget, annyit csak, amijük van, roszszabb időkre, a gyerekeknek félretéve. Próbálták őket lebeszélni, és nem csak az útviszonyok miatt. A férj, barátom barátja, mondja, többször nekiveselkedett a győzködésnek. Nem vitatkoztak, menjünk azért, fiam, gyorsan megjárjuk, mondták. Hűten nyugvó észérvek pillesúlyúak a megélt tapasztaláshoz képest, erre hivatkoztak az öregek. Mentek hát, rosszkedvűen kifelé. Az ügyintézés, meséli, gyorsan ment, voltak már előttük is magyar ügyfelek sokan, gyakorlott banktisztviselő magyarul üdvözölte őket az új ügyfelek sorában. A rosszkedv velük maradt a hazaúton. Mondja, olvasta a hírt, hogy már egymilliárd eurónyi magyar pénz került osztrák bankokba. Benne a szüleié. Hallotta azt is, sokan Szlovákiába viszik a megtakarításaikat. Lehet, azt gyorsabban megjárták volna. Fiatal házaspár, két kisgyerekkel, néhány éve unták meg a városi életet. Kis somogyi faluban vettek tanyát, minden, ami körülveszi őket, két kezük munkája. Örökölt vállalkozást visznek, hetente egyszer-kétszer kell ügyet intézni a városban. A többi időt a faluban, állatokkal körülvéve töltik. Ha arra járunk, benézünk hozzájuk, oda nem lehet rosszkor menni. Meglovagoltatják a gyerekeket, megvendégelik a távoli ismerőst. Inkább könyvet olvasnak, újságot alig, a polcon sok szakkönyv az állattartásról, néhány Wass Albert, még több Márai. Fő helyen, hogy mindenki lássa, aki belép, a Biblia. Mesélik, hogy évek óta próbálkoznak a faluban, legyen valamiféle közösségi alkalom, fogjanak össze a szomszédos településekkel, mutassák meg magukat együtt azoknak, akiket érdekel. Helyeselték az ötletet az elöljárók, de csak úgy, ha ők lehetnek a főszereplők, hagyjuk a szomszédokat, mondták. Nem lett belőle semmi, eléldegélnek egymás mellett, mostanra unták meg végleg a próbálkozást az ismerőseink. Azt mondják, ők nem nagyon értik, mi folyik itt a nagypolitikában, csak érzik, eltaknyosodnak a viszonyok, ködös, zavaros, bizonytalan itt oly sok minden. Dolguk őket is Ausztriába vetette nemrég, állatot vittek határ menti osztrák faluba eladni. Láttak ott összetartó, idegent befogadó faluközösséget. És láttak egy eladó tanyát, nem messze a határtól, de mégiscsak a túloldalon. Nem is olyan drága, megtakarításukból, meg a somogyi tanya árából meg is tudnák venni. Mondják, a gyerekeknek is jót tenne, ragadna rájuk biztos egy kis nyelvismeret. Azt mondják, nem akarnak ők végleg menni, visszajönnek majd, ha kevesebb lesz itt bizonytalanságból, több a kiszámíthatóságból. Vitatkoznom kellett volna, mondanom, hogy maradjanak. De megkérdezték, te tudod, mi lesz itt még, mit hoz az új év? És én nem tudom. ” Rendőr provokálhat rendőrt B. B. _______ _______________ Járőrszolgálatba indul két budapesti rendőr, a közszolgálati televízióban bemutatott oktató-videófelvétel mutatja őket. És hallható a szöveg: „A Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) lehallgathatja majd autóikat, telefonjaikat, átkutathatja a lakásukat, sőt akár provokációval is tesztelheti a korrupcióra való hajlandóságukat. Több száz ilyen vizsgálat várható.” A videó szöveghez Bolcsik Zoltán dandártábornok, a szervezet felállításával megbízott rendőri vezető hozzáteszi: a becsületeseknek és tisztességeseknek nincs miért félniük, olyan területeken folyik majd a vizsgálat, ahonnan lehetséges rendellenességekről érkeztek jelzések. Mások azonban ezt másképp látják. Bárdos Judit, a Belügyi Dolgozók Szakszervezetének vezetője azt a logikát vonta kétségbe, amely szerint hasonló megbízhatósági vizsgálatok nem terjednek ki másokra: képviselőkre, polgármesterekre, bírákra, ügyészekre is. Pongó Géza, a Független Rendőr Szakszervezet főtitkára pedig úgy nyilatkozott, korábban nem volt rá példa, hogy ilyen eszközökkel ellenőrizzék a kollégákat akár háromszor egy esztendő alatt. Január elsejével kezdi meg működését az új titkosszolgálat, amely erősebb felhatalmazással rendelkezik, mint bármilyen mai nyugati vagy hazai organizáció. Az NVSZ a Rendőri Szervezetek Védelmi Szolgálatának (RSZVSZ) bázisán jött létre, amely a rendőrség belső elhárítása mellett más szervezetek (büntetés végrehajtás, katasztrófavédelem, VPOP) állományát is „védte”. Az új alakulat most integrálja a teljes RSZVSZ-t is. Ugyancsak az NVSZ-hez tartozik immár két polgári nemzetbiztonsági szolgálatnak, az Alkotmányvédelmi Hivatalnak és a szupertitkos Nemzetbiztonsági Szakszolgálatnak „belső biztonsága” is. Minden szervezetet összevéve összesen 120 ezer személyre, illetve ezek családtagjaira terjedhet ki az NVSZ védő figyelme. Bolcsik Zoltán tábornok 500 fős állományról beszélt. A költségvetés alakulása is mutatja a trendet: az intézmény javasolt 2011. évi előirányzata 3 milliárd 845,5 millió forint. A legkényesebb rész a várható működéssel kapcsolatban az esetleges törvényszegések kiprovokálása. Külön rendeletben szabályozták ennek feltételeit: „A vizsgálat érdekében kialakítandó élethelyzetnek olyannak kell lennie, hogy a vizsgálattal érintett személy intézkedési, eljárási kötelezettségét vonja maga után... (Ilyen alapesetben hangozhat el a megjegyzés: Mondja, főtörzs úr, nem tudnánk ezt itt mi ketten elintézni? - A szerk.) A vizsgálat módja nem járhat a vizsgálat alá vont személy megalázásával, becsületének, jó hírnevének veszélyeztetésével.” Csakhogy, ahogy ez kiderül a szakszervezeti vezetők nyilatkozatából is, ezt nem egyszerű garantálni. Hiszen önmagában az, hogy az illető számára ilyen csapdahelyzetet állítottak, azt jelzi számára és kollégái számára is, hogy rajta van a bélyeg, gyanús elemként tekintenek rá.