Vasárnapi Hírek, 2012. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)

2012-01-08 / 1. szám

Torzuló nyugdíjak Munkatársunktól Magyarországon szükséges lehet a kiiga­zítások aktuális nyugdíjasokra való nagyobb terhelése - olvasható a Fidesz­­közeli Századvég Gazdaságkutatónak a nyugdíjrendszer átalakításáról szóló tanulmányában. A szerző szerint a nyug­díjszint nagyobb ingadozásai komolyan felvetik a garantált alapnyugdíj bevezeté­sének igényét, illetve a nyugdíjindex dif­ferenciálásának lehetőségét. (Vagyis a magasabb összegű nyugdíjban részesülők rosszul járnának.) Mindezt a svéd öregségi nyugdíjrendszer vizsgálata kapcsán írta Viszkievicz András, aki szerint az egyéni számlás gyakorlat lemásolása nem volna célravezető megoldás. Ebben egyetértenek az általunk meg­kérdezett szakértők is. Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság volt főigazgatója szerint fontos, hogy készül­nek ilyen tanulmányok, és nem hisz abban, hogy a kormány nyáron már dön­tene is a jövőre életbe lépő nyugdíjformu­láról. (Erről Selmeczi Gabriella, a Fidesz szóvivője nyilatkozott.) „Nem helyes, ha gyorsan döntünk egy olyan nyugdíjrend­szerről, aminek nem látjuk a végét, az átmeneti évek kulcsfontosságúak. Csak egy 2015-20 után felálló rendszer dolgoz­ható ki biztonságosan” - fogalmazott Baráth Gábor, aki megfontolásra ajánlaná a német pontrendszer tanulmányozását is. Mint mondta, az egyéni számlás rendszer­nek vannak hátulütői, Magyarországon például ugrálna a nyugdíjak színvonala. „Aki már nyugdíjas, az nem tudja alakíta­ni a sorsát, ezért rájuk nem vonatkozhat­na az új szabály. Az sem világos, hogy melyik korosztállyal indítana a kormány, de az 55 év alattiakat érintheti" - véleke­dett. A szakember nem ért egyet azzal, hogy miközben egyik oldalról elismernék a biztosítási teljesítményt, azaz aki sok évet dolgozott és sok járulékot fizetett, annak magasabb a nyugdíja, de a nyug­díjemeléseknél hátrányosan megkülön­böztetnék őket, és az alacsonyabb nyug­díjak után járna magasabb emelés. Ezt egyszer, 1999-ben már megtette az Orbán­­kormány. A garantált alapnyugdíjról szól­va a volt főigazgató hangsúlyozta: helye­sebb lenne a szociális ellátások keretében rendezni a kérdést, „döntsük el, mi a nyugdíj funkciója”. „A svéd nyugdíjrendszer egy sikeres ország sikeres nyugdíjrendszere” - nyilat­kozta az MTA Közgazdaságtudományi Intézet tudományos tanácsadója. Simonovits András szerint a mostani magyar rendszer kevésbé szigorú, mint a svéd, de megenged olyan felelőtlen ígére­teket, mint 12 havi járulékból 13 havi nyugdíj fizetése, vagy azt, hogy az 54 éves korban 40 évi jogszerző viszonnyal nyugdíjba vonuló nő ugyanannyi nyug­díjat kap, mint egy hasonló pályát befutó, de 62 évesen visszavonuló hölgy. Ugyanakkor nem engedi meg, hogy bárki más akár egy nappal a korhatár elérése előtt öregségi nyugdíjat élvezzen. „Ha ezektől a rendellenességektől meg aka­runk szabadulni, akkor előre a svéd rend­szer felé, megfelelően módosítva a para­méterértékeket. De ugyanez rugalmasab­ban elérhető a német pontrendszerben” - nyilatkozta a szakértő. Mint mondta, a már megállapított nyugdíjakat a fogyasz­tói árakkal párhuzamosan emelni kellene, de ez a svéd nyugdíjrendszerben kizárt. Simonovits szerint, ha az alacsonyabb összegű nyugdíjakat jelentősen, a maga­sabb nyugdíjakat pedig alig emelik, azt egy-két évben el lehet játszani, de aztán ugyanúgy eltorzulnának a nyugdíjará­nyok, mint a késői Kádár-rendszerben. Rosszul járhatnak azok, akik az átlagnál magasabb nyugdíjat kapnak Díszőrség Schmittnek. Szolgálatba állt a 75 fős palotaőrség szombaton a budai várban, a Sándor­­palota előtt. Schmitt Pál államfő a Köztársasági Elnöki Hivatal protokolláris őrzését ellátó szervezetről szóló beszédében azt mondta: noha a palotaőreg létrehozása ebben a formában újszerű, a magyar őzhagyományok igen erősek és komoly múltra tekintenek vissza. Példaként említette a magyar királyi testőrséget, amely a védel­mi erőn felül képviselte a magyar államiságot, a korszakokon és személyeken túlmutató, közösségi értékrendet. A beszédet megelőzően a palotaőrök felvonták a köztársasági elnök főparancsnoki lobogóját, és megkezdték az őrséget. Ezentúl óránként tartanak őrségváltást, délben pedig fegyveres alaki bemutatót is. (Munkatársunktól) Indul a Nemzeti Eszközkezelő A hónap közepétől várhatnak értesítést a bedőlt lakáshitelesek arról, hogy kinek az ingatlanát veszi meg a banktól az állam, márciusban pedig már lakásokat vásárolhat a Nemzeti Eszközkezelő - tudta meg az MTI Hírcentrum. Az utóbbi két hétben körülbelül nyolcszázan hívták az eszközkezelő információs vonalát, a 06-40/ 100-444-es számot. Az érdeklődők körülbelül negyede Budapestről telefonál, de sok hívás érkezik Pest megyéből, Borsod-Abaúj- Zemplénből, Szabolcs-Szatmár-Beregből és Hajdú-Biharból is. Az emberek a legtöbbször a feltételekről érdeklődnek, hogy beleférnek-e abba a programba, amelynek segítségével az állam megveszi ingatlanjukat, de ők ott maradhatnak bérlőként. A fizetni már nem tudó, szociálisan rászoruló embereknek lehet ez megoldás. Fontos változás lehet a korábbiakhoz képest, hogy a bankszövetség javaslatára már az egygyermekesek is esélyesek e segítségre, de ehhez még jogszabályt kell módosítani, hiszen az aktuálisban még két gyerek szerepel. A bankok január 15-től küldik ki a leveleket arról, hogy az ingatlant állami értékesítésre felajánlják. A szóvivő szerint a programban részt vevő első családok ügye márciusra fejeződhet be - mondta Ternyák Edit szóvivő az MR1-Kossuth Rádiónak. (MTI) VASÁRNAPI HÍREK • 29. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ■ 2012. JANUÁR 8. ■ 3 SZERKESZTŐI VÉLEMÉNY Majd a Viktor GÁL J. ZOLTÁN „Másodszorra nem szalaszthatjuk el a történelmi esélyt, hogy Magyarországból végre erős, saját lábán álló, nyuga­ti országot építsünk, amire minden magyar büszke lehet, ahol minden magyar ember boldogulhat.” „Nem zároljuk a bankbetéteket.” Egy év különbséggel elhangzott két minisz­terelnöki mondat. Ennyit az esélyről, történelemről, saját lábról és a boldogulásról. Meg büszkeségről, persze. Én tényleg próbálom érteni, esküszöm, hogy igyekszem. Hogy jutottunk idáig? Van-e még lejjebb? Kell lennie vala­mi magyarázatnak, túl a pszichiátriai diagnózisokon, meg a zsigeri elutasításon. Hogy miért csinálják? Hogy tényleg nem látják, hova vezet ez? Miben bíznak? Kinek hisznek? Látnak-e még? Hisznek-e még? Bíznak-e még? Felhívtam, meghívtam olyanokat, akikről úgy tudtam, hisznek, bíznak még, ki hivatalból, ki ilyen-olyan érdekből. Közülük nem mindenki áll már szóba egy magamfajtával. Néhányan mégis. Ne ezen a számon hívj, adok egy másikat, azon nyugodtan tudunk beszélni - mondták páran. Gyere, húzódjunk beljebb, nehogy meglássanak - így mások. De azért gyűjtögettem mondatokat, sokatmondó tekinteteket, fejcsóválásokat, kéztördeléseket. És most közzéteszem, úgy, ahogy kaptam. A Viktor, az tudja, mit csinál. Szokta tudni. Tudja most is. Legalábbis remélem. Hogy én? Nem, én nem tudom, de közülünk mindig ő volt a legrafkósabb. Meg hát sokakkal beszél. Régebben legalábbis így volt. Most? Nem tudom, de hát csak maradt valaki, aki megmondja, ha kell. Hogy én? Nem, én nem mondom meg, nem vagyok már benne a körben, tudod. Van kör azért, biztos van. Mit tehetnék? Csak csinálom a dolgom a parlamentben, megteszem, amit kérnek, mi mást tehetnék. Persze, van, hogy nem értem, nem tudom, miért. De a Viktor, az biztos tudja. Ugyan már, miféle csőd? Hát nem látod, hogy itt már semmi nem érvényes, ami régen volt? Összedől minden úgyis, a napnál világosabb. Nem nálunk, ugyan, a világban, meg különösen Európában. Addig kell csak kibekkelni, nincs már messze. És akkor hálásak lesznek nekünk a magyarok. Hogy mi nem szorítottunk meg, hanem küzdöt­tünk. Le fogják írni az adósságunkat, eltüntetik valahogy, mert nekik is ez az érdekük. És akkor nyithatunk tiszta lapot, majd meglátod. Egy-két hónap még a viharban, aztán megnyugszik mindenki. Ha mégsem? Hát akkor... majd kitalál valamit a Viktor. Mindig ki szokott. Államcsőd? Na, és az baj? De komolyan: ha nem fizetjük a kamatot a hitelezőknek, az az államcsőd, nem? De úgy­sem akarjuk fizetni. Nem mi vettük fel, ugyebár, akkor meg miért mi szívjuk? Már miért ne lennének akkor nyugdíjak, meg fizetések? Kábé októberig van pénz a kasszában. Ha meg elfogy, akkor ott van a devizatartalék a jegybankban. Persze, hogy megígértük, hogy nem nyúlunk hozzá, mert ezzel lehet lecsillapítani a spekulánsokat. De ha a nyugdíj­­fizetés lesz a tét, gondolod, hogy nem a nép fogja követelni a devizatartalék elvételét? Na, ugye. Abból meg­nyerhetünk akár éveket is. Ugyan, ha visszatérnek a szabadságról az európai bürokraták, lesz nekik más dolguk is, mint hogy velünk foglalkozzanak. Lekerülünk a címlapokról és szépen csöndben elketyegünk. Konsziládunk, ja. Hol van még 2014? Ha mégsem így? Akkor a Viktor majd úgyis csinál valamit. Ő dolga, nem? Ez az egész is csak nekünk jó. Most mit értetlenkedsz? Azt ígértük, hogy újjáépítjük az országot, nem? Na, hát ahhoz előbb le kell dózerolni az alapokig. Hogy újra lehes­sen építeni. Nem, tönkre nem megyünk, az nem történhet egy EU-taggal. Csak már nem lesz semmi érvényes úgy, ahogy eddig volt. És nekünk éppen ez kell. Elölről kezdeni mindent. Ebben jó a Viktor, majd figyeld csak meg. Jó, persze, a Matolcsy tényleg nem komplett. De nehogy azt hidd, ő­ fújja a passzátszelet. Ugyan. Ha nagy a baj, azt az oligarcháink jelzik majd, és akkor hirtelen szertárad majd a normalitás, majd meglátod. Most mit értetlenkedsz? Amikor Lajosnak kezd fájni a helyzet, majd akkor lesz vál­tozás. Ahogy két nap alatt vissza tudtunk menni az IMF- hez, úgy tudunk majd adót, meg akár alkotmányt is módo­sítani. Viktor megoldotta eddig is, meg fogja eztán is. Figyelj, akárhogy is, ha holnap választanánk, megint kétharmadunk lenne, nem? És ha csak egyszerűen nyer­nénk, az is elég. Megoldottuk a végtörlesztést, akik kijöttek a hitelből, úgyis ránk fognak szavazni. Van aztán elég sok nyertese az egykulcsos adónak, gondolod, azok el akarják veszíteni, amit tőlünk kaptak? Ugyan már! Akik meg vesz­tettek, eddig se nagyon mentek szavazni, eztán még kevés­bé fognak. Na, látod. A Viktor rajongóinak meg ganz­egal, mit csinálunk. Ők vallásosak. Ez éppen elég lesz a győze­lemhez 2014-ben. Akkor meg minek aggódjak? Jó, persze, ez nincs rendben, én is érzem. És? Amíg nincs alternatíva, addig van időnk próbálkozni, tesztelni az inger­küszöböt, próbálgatni a tűréshatárt, nem? Tüntethetnek, kivonulhatnak, mondhatnak, írhattok bármit. Egyedül vagyunk a pályán. Hogy az ország? Ne kérdezz hülyéket... Én próbálom érteni. De ennek már semmi, de semmi értelme. ti Éheztek, ülnek Krausz Viktória. „Üssük ki a hírhamisítást! Szimpátia­­dobolás az éhségsztrájkolók mellett” cím­mel tartottak újabb szolidaritási akciót a Kunigunda útján lévő MTVA-székház előtt szombat este, ahol pont egy hónapja kezdődött az éhségsztrájk a közmédiában tapasztalt hírmanipulációk és a kitakará­­sos ügy miatt. A vidám zenés-táncos rendezvényen körülbelül ötvenen vettek részt. A dobolást törzsi tánc egészítette ki, sokan fedőket, kanalakat vittek és jól szólt a műanyag hordó, amelyhez egy farúdra húzott zokni volt a dobverő. A sztrájkot elindító, két szakszervezeti alelnök, Szávuly Aranka és Nagy Navarro Balázs már nem „éhezik”, tartalmas leve­seket és könnyű ételeket már fogyaszta­nak. Szombat este két Szolidaritás moz­galmi önkéntes, Magyar Kati és Bruder Erika tartotta a nem evők­­fontját, de mától valószínűleg, ők is felfüggesztik. A demonstráció azonban nem marad abba, ülősztrájkká alakul. „Nagy szükség van a támogatókra, pláne éjszaka jönne jól, ha többen lennénk. Továbbra is fur­csálljuk, hogy több a civil szolidarító, mint a médiában dolgozó” - mondta lapunknak a 24 napja csak folyadékot fogyasztó Magyar Kati. Nagy Navarro kipihenten, szövetnadrágban és a mára történelmi jelentőségűvé vált sapkájában vett részt az eseményen. Szakállát addig nem vágja le, amíg nem teljesül a Tiszta Kezek Mozgalom célja, azaz nem távozik dr. Böröcz István, az MTVA elnöke és Belénessy Csaba, az MTI vezérigazgatója.

Next