Vasárnapi Hírek, 2013. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

2013-03-10 / 10. szám

16 • VASÁRNAPI HÍREK • 30. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM ■ 2013. MÁRCIUS 10. Ízlés HÍREK Színházi mustra külföldieknek A Színház Kritikusok Céhe Hungarian Showcase címmel március 2-9..között rendezte meg először az általuk kiválo­gatott fővárosi színházakban játszott darabok szemléjét, amelyet külföldiek­nek mutattak be. A programba váloga­tott előadások főleg a Nemzeti Színház, a Katona József Színház és a Pintér Béla Társulat repertoárjából kerültek, valamint Mundruczó Kornél és Bodó Viktor rende­zéseit, illetve a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóinak darabjait láthatta a meghívott 125 külföldi szakember. A Vi­déki Színházak Egyesületének elnöksége, a Magyar Teátrumi Társaság és az Embe­ri Erőforrások Minisztériumának színházi bizottsága (amelynek elnöke Vidnyánszky Attila) tiltakozó levelet tett közzé. Szerintük igazságtalan, hogy a szervezők egyetlen vidéki vagy határon túli színházat sem hív­tak meg a programra. „Mi egy független szakmai szervezet vagyunk, egy fillért sem kapunk az államtól, hadd csináljuk azt, amit szeretnénk" - mondta lapunknak Tompa Andrea, a Színházi Kritikusok Céhének vezetője. „A nyolc nap alatt 30 országból érkeztek vendégek, szinte mindenki di­csérte a magas színvonalú előadásokat. A legnagyobb tapsot a Mi osztályunk (Katona József Színház) és az Egyszer élünk (Nemzeti Színház) kapta, ez utóbbit egy kínai rendező szívesen látná hazájában is." Tompa Andrea hangsúlyozta: megkeresik majd mindhárom tiltakozó társaságot és az államot is, hogy a 2015-ös rendezvényt támogassa, így lenne lehetőség a vidéki és a határon túli előadások bemutatá­sára is. (K. V.) Program a POSZT-ra Hat vidéki, négy fővárosi és két határon túli előadás szerepel a Pécsi Országos Színhá­zi Találkozó pénteken hivatalossá vált idei versenyprogramjában. A hazai és határon túli magyar színházakban 2012. március 1. és 2013. február 28. között bemutatott előadásokat az idei fesztivál válogatói, Solténszky Tibor dramaturg és Szigethy Gábor író, színháztörténész tekintette meg. A nagyszínházi előadások között szerepel a szombathelyi Weöres Sándor Színház előadásában Dosztojevszkij műve, A félke­gyelmű (rendezte: Jeles András); a Miskolci Nemzeti Színház előadásában Tennessee Williams darabja, A vágy villamosa (ren­dezte: Kiss Csaba). A debreceni Csokonai Színházból egy Vidnyánszky-rendezés, Georges Feydeau Bolha a fülbe című da­rabja, míg a komáromi Jókai Színházból Martin Huba rendezése, Shakespeare III. Richárdja kapott meghívást. Látható a versenyprogramban a Vígszínház Brecht­­darabja, a Jó embert keresünk (rendez­te: Michal Docekal), valamint az Örkény Színházban Ascher Tamás által rendezett Ibsen-dráma, a Peer Gynt. Fal a tó mellett Mitől válhat pár hétköznapi téglafal különlegessé? Például úgy, ha az építőelemként használt darabok egy szabadtéri téglamúzeum műtárgyai. A kőbányai Mély-tó partján álló, régi magyar téglagyárak termékeit bemutató installáció a hetvenes évek óta része az egykoron Szocialista Brigádok Parkjaként ismert területnek. A különleges falat téglamúzeumnak épí­tették a kőbányai Újhegy lakótelep tavá­nak partjára a hetvenes években. A vörös színű építőelemek óbudai, kőbányai, pesti téglatermelő üzemekből kerültek ki, me­lyekbe egytől egyig különleges jeleket, címert, sorszámokat égettek bele a készí­tők. A rendhagyó koncepciójú kiállításnál már csak az érdekesebb. Vajon hogyan kerül egy kőbányai betondzsungel kellős közepére a ligetes, vadkacsás horgásztó? Az újhegyi lakótelep a hetvenes évek pa­nelépítési lázának eredménye. A területen működött egykor a Guttmann Téglagyár, melynek agyagbányája helyén, több víz­betörés után bányató alakult ki. A tavat egy ideig ipari víz tárolására használták, majd a lakótelep építésekor úgy döntöttek a tervezők, hogy a területen létrehozzák a Szocialista Brigádok Parkját. Lázas és lelkes társadalmi munkában épült-szépült a környék, Szász Károly tervei alapján. Az akkori korszellemhez illően már az építési munkálatok elkezdését is nagy csinnadrattával ünnepelték a kőbányai­ak: egy helyi lakos szerint még katonaze­nekar is zenélt az építkezés elindításakor. A Varga Imre szobrász szabadtéri tég­lamúzeumának talapzatát szakemberek készítették, ám a tereprendezés, faültetés társadalmi munkában folyt. A parkot a kerület vállalatainak dolgozói, szocialista brigádok, a néphadsereg, valamit az itt állomásozó szovjet alakulatok katonái építgették. Az interneten sok bejegyzést találni, melyekben az egykor a telepen lakók nosztalgiáznak a gyerekkoruk egyik legnagyobb élményeként emle­getett csinosítgatásról. A parkot végül a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatvanadik évfordulóján, 1977. november 7-én avatták fel. Igazi kikapcsolódással, és rengeteg programmal szolgált a he­lyieknek a kert. A tavon még szabadtéri színpad is működött, mely előadásait a lelátóként is funkcionáló, parkba veze­tő lépcsősorokról lehetett nézni. A tóba számos halfajt, a tópartra vízi vegetációt telepítettek, a sétányok mentén fákat ül­tettek. A parkba stílszerűen egy munkás embert mozgásában megörökítő, monu­mentális szobor is került. A kőbányaiak egykori gyöngyszemének, a Mély-tónak a hangulatát igen nehéz felidéznie annak, aki manapság látogat el oda. A terület koszos, elhagyatott, a vízi színpad is a bányató mélyén pihen. Mintha már a hatalmas munkás sem lenne olyan di­namikus mozgásban, mint ahogyan az a fekete-fehér fotográfiákon látszik. Fa­natikus horgászok persze járnak ki, hal van még dögivel a hat-nyolc méter mély, szomorúan feketéllő vízben. Kiss Orsolya_______________________ Téglamúzeum a kőbányai vadkacsás tó partján MÁSHOGY FAI Leányálom ! Horváth Dorka Mára elhervadtak a nőnapi virágaim. Lágyszárú, egyen­­illatú, szirmát hullató volt az idén is. Feledhető fajta. Csöppenő bájmosollyal közeledett a folyosón az infós Sanyi, vezetékekhez szokott ujjai, most tulipánt markol­tak. „Boldog nőnapot hölgyeim” csikarta ki magából, szemét szigorúan a váltócipőjén tartva, és már iszkolt is vissza a fiús barlangba, megveregetve a saját vállát, hogy milyen szerencse, hogy az ő szakmája ilyen férfias. Pedig ez a Sanyi igazán bátor. Lám, neki munkahelye az internet, mégis megfogta azt a hervadó virágot. A félkész mosolyok, búgó köszönömök helyet ma már Facebook-üzenet jár, dél amerikai okosok idézeteire van bejelölve a nevünk, hóvirágos képpel üzenik a világba nemünk nagyságát. Köszönném, ha jólesne, de inkább bosszant az online ünnepség. Elektronikus őszinteség, igazi 21. századi semmi. Sanyi még amolyan régimó­di lovag, megteszi, amit valaha megkövetelt a mama. Furcsa, hogy mégis a Facebook minden gagyi sal­lang lebuktatója. Mert ott akadok bele két maci és három Coelho között az Európai Bizottság infografi­kájába, amely számokkal büntette a könnyeit töröl­­gető izmosabb nemet. Az Európai Unió országaiban a vezérigazgatók között mindösszesen 3 százalék nő. A döntés férfikézben ragadt. Eurómilliók szólnak a multikban zajló féktelen esélyegyenlőségi harcról, a boldog gyes-évekről, és ranglétrán való szaladgálás­ról. Csak úgy lobog a copfunk a nagy igyekezetben. És most itt ez a 3 százalék. Fájdalom. Pedig van itt egy másik szám is, ami valahogy nem illik az igaz­gatósági ülések rendjébe. Az unióban a diplomás nők aránya magasan veri a férfiakét, 60-40 arányban. Okos, tanult nőből így nincs hiány. A játszótéren. Mert a felmérés arra is rámutat, hogy a nőknek majd csak a fele tér vissza a gyerekszobából a munka világába. Leányálom a gyereknevelés, ám a kölkök gyorsabban nőnek, mint ahogy ezt észrevennénk. S akkor már nem gondozó kell, hanem életminta, példakép, a követni való út. Igen, ennek a sok tanult, diplomás, érzékeny, helyes nőnek az igazgatósági üléseken a helye. És a politikában. Ma Magyarországon a kormányban egyetlenegy darab Németh Lászlóné tanúskodik arról, hogy a ha­zában nem csak bajszos férfiak élnek. Persze van még egy Selmeczi Gabriellánk, egy Floffmann Rózsánk és egy Szalai Annamáriánk vezető szerepben, naponta képernyőre kívánkozva. Ne bolygassuk, hogy ez a triumvirátus miként képviseli teljes nemünket. Zö­mébe esélyegyenlőségi maszlagba bújtatott takarítók ők. A politika olyan, mint a katonaság, parancsra cselekednek. Sigmund Freud nemünk nagy kutatója, egy életmű tanulságaként, így fejezte be egyik kötetét: „még min­dig nem sikerült válaszolnom a nagy kérdésre, mely­re előttem sem válaszolt még senki: mit akar a nő?” A minap Barack Obama sietett a nagy gondolkodó segítségére. A tőle megszokott széles mosollyal feszí­tett fehér pólójában. Amin ez állt: na, így néz ki egy igazi feminista. De olyan távol van mindez mitőlünk... FILMVÁSZON Bakancslistás virtus Bálint Orsolya A1 Pacino, Christopher Walken és Alan Arkin bakancslistáján szerepelhetett, hogy csináljanak egy (talán utolsó) kö­zös filmet - így készülhetett a Szüle­tett gengszterek című vígjáték. Az már kevésbé számított, hogy tehetségükhöz és személyes varázsukhoz méltó forga­tókönyvet is válasszanak. Tán ennyire tragikus a helyzet Hollywoodban a het­venen felüli sztárok számára, hogy már a jutalomjáték se a régi? A törvényen kívüli virtus egy életre szól, csak a veterán mackósok már nem ékszerboltot, hanem patikát rabolnak ki, és kokain helyet porított vérnyomáscsök­kentőt szippantanak a sikeres meló után. Val (Al Pacino) úgy ünnepli szabadulását a börtönből, mintha ez lenne élete utolsó napja. Talán valóban az is, mivel egyko­ri bűntársa, egyben legjobb barátja, Doc (Christopher Walken) azt a feladatot kapja, hogy nyírja ki őt, amiért tűzharcban le­lőtte a maffiafőnök egy szem fiát. Val is tudja, hogy hiába ült már ezért 28 évet, az utca törvényei szerint is fizetnie kell. Nincs vesztenivalója, így bevesz két marék kék pirulát, hogy még utoljára csapjon egy görbe estét. Együtt elkötnek egy dögös sportkocsit, megszöktetik az elfekvőből a harmadik havert, Hirscht (Alan Arkin), és őrült ámokfutásba kezdenek, hogy egyetlen éjszaka alatt valóra váltsák az utolsó kívánságaikat. Közben a régi szép napokról adomáznak, és zsémbesen mo­rognak azon, mennyivel vacakabb lett mostanra a világ. Míg Val valószínűleg már fiatalon is elviselhetetlen, nagyszájú pojáca volt, a szófukar Doc a mellkasig felhúzott nadrágjával, átgombolós szürkéskék nagypapaöltönyében, az ezüst nyak­kendőtűjével igazi régi vágású úriem­ber, huszonéveseket lepipáló vagányság­­gal és belső tartással. Még elragadóbb Hirsch: miután kihúzta az édes hármast a listájáról - és alig tudja lehámozni magáról a fiatal, gyönyörű nőket -, lel­kifurdalása támad, mert 40 éve hűséges két éve elhunyt feleségéhez. Al Pacino ugyan nem komikus színészként lett le­genda, és nem is ez a műfajban az eddigi legjobb alakítása, de Arkin és Walker szerényen alá játszanak, így végig ő viheti a főszólamot. Lucy Punch pedig szédületes, mint az öregurak által több­ször is felkeresett családias bordélyház csodabogár madame-ja. Az Oscar-díjas Helen Mirren fejtette ki nemrég, mennyire örül, hogy végre több film készül (például a Keleti nyugalom - Marigold Hotel, vagy a Dustin Hoffman által rendezett Kvartett) a legidősebb, eddig méltatlanul elhanyagolt közön­ségnek. Valóban, a filmipar (különösen Hollywood) a fiatalság megszállottja. Ma már a színészek békében sem öregedhet­nek: az 57 éves Bruce Willisnek még az ablakon kell kiugrálnia, akárcsak az 50 éves Tom Cruise-nak. Mit szóljanak a mai hetvenesek? Az ő rajongóik biztos más szemmel fogják nézni a Született gengszterek akciójeleneteit, jobban veszik generációjuk poénjait és kikacsintásait is, de az eredetiséget ők is hiányolni fogják. Kicsit több igazi párbeszéd és kevesebb Viagra-vicc kellett volna, bár már Dustin Hoffmantól is tudjuk: „70 fölött a szex olyan, mintha dákó helyett egy kötéllel próbálnánk meg biliárdozni”. (Forgalmazza az ADS Service Kft.)

Next