Vasárnapi Hírek, 2013. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
2013-04-07 / 14. szám
14 VASÁRNAPI HÍREK ■ 30. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM ■ 2013. ÁPRILIS 7. ízlés / Bosszúálló csipke Hatvanéves, mégis olyan tettrekészség és vitalitás duzzad benne, mintha húsz volna. Megállás nélkül dolgozik, ide-oda repked a világban, és sorra állít ki Amszterdamtól Milánón át Egerig. Havadtői Sámuel, vagy ahogyan külföldön ismerik, Sam Havadtőy nem törekszik halhatatlanságra, de azért egy cseppet sem bánná, ha kézjegye időtállónak bizonyulna. ________________ Csejtei Orsolya - Zavarja a kora? - Nem zavar, de tudja, van az a mondás, hogy az ember negyvenéves korában ébred rá, hogy nem húszéves, hatvanévesen pedig, hogy nem negyven. Nemrégiben megláttam magam egy kiállításmegnyitón készült videón, és az első reakcióm az volt, hogy mit keres ott a régen halott apám. Ezeket a ritka szembesítéseket leszámítva nem igen foglalkozom a korommal, de az is igaz, hogy az évek valahogy hoznak magukkal egy már nem mindig kényelmes felgyorsulást is. Dolgozni, festeni kell - az ember tudat alatt fél, hogy mi lesz, ha már nem tudja csinálni... - Megkísérti időnként a halál vagy épp a halhatatlanság gondolata? - Éppen ez az, ami mostanában a leginkább foglalkoztat. Nemrégiben olvastam Kundera Halhatatlanság című írását, amelyben több egyéb mellett szó esik Goethe és egy korabeli német írónő, Bettina von Arnim levelezéséről. A leveleket a hölgy, hogy saját nevét feledhetetlenné tegye, ki is adta - csak éppen meghamisítva. Negyven évvel Goethe halála után lepleződött le, amikor előkerült az eredeti levelezés. Kundera könyve ébresztett rá, hogy minél tudatosabban készül valaki a halhatatlanságra, annál nagyobb kátyúba kerül. Az ember tehetetlen a tekintetben, hogy milyen módon őrzi meg nevét az utókor. A halhatatlanság nem lehet cél. Én sem törekszem rá. Keith Haring mondta egyszer, hogy a bronz olyan keménységű anyag, ami egy nukleáris támadást is túlél. Aki bronzzal dolgozik, bizonyára a halhatatlanságnak is dolgozik. Az én munkáim csipkékből készülnek... - A képei alapjául szolgáló csipkeréteg alá gyakran ír gondolatokat, történeteket, amelyeket aztán elfed festékkel. Egerben, a Kepes Intézetben március közepén megnyílt tárlatán olyan alkotások is láthatók, amelyeken a szöveg részlegesen felsejlik, láthatóvá válik. A kiállítás kurátora, Arturo Schwarz győzött meg róla, hogy mutassunk meg egy picit a szövegekből is. Ezek afféle személyes gondolatok, mindhárom írás valahol a prostitúcióról szól: az egyik az emberek és a Jóisten kapcsolatából villant fel kérdéses epizódokat, a másik egy gyönyörű nőről mesél, a harmadikon pedig egy afféle önvallomásban tárulkozom ki a néző előtt - persze csak néhány szövegfoszlány erejéig. - A kiállításon látható egy olyan festménye is, amellyel egyfelől Robert Rauschenberg 1953-as akcióját idézi (Rauschenberg merő tiszteletből, a mester jóváhagyásával kiradírozta az által oly nagyra tartott Willem de Koonig egyik munkáját), másfelől Yoko Onónak kíván boldog 80. születésnapot. - Igen, egyfelől a mélységes tisztelet jelképeként, másfelől egyfajta, magam felé, a 60 éves Havadtői Sámuel felé gyakorolt gesztuskén fogtam Yoko Ono egyik 1985-ös önarcképét, rászitáztam egy írást, majd egymásra fontam annyi 10 cm-es csipkecsíkot, ami teljesen lefedte, ergo eltüntette az eredeti alkotást. - Mit szólt hozzá Yoko Ono? - Nem szóltam előre, de utólag elküldtem neki a „végeredményt”. Kíváncsi leszek, hogy fogadja. Szimbolikus lépésnek szántam - nemcsak a képet tüntettem el, de az életem egy korábbi húsz évét is kitöröltem általa. Inkább úgy mondanám, azt az időt radíroztam ki, amit a háttérben, nagy emberek árnyékában töltöttem. Hatvanéves lettem, itt az ideje, hogy kijöjjek az előtérbe. Egyébként készült belőle hat kisebb változat, és forgattunk hozzá egy kisfilmet is, úgyhogy az eredetit majd ősszel elárverezzük, és Yoko jótékonysági alapítványa, a Spirit Foundation kapja meg a bevételt. - Direkt nem igazán politizál, ugyanakkor Alföldi Róbert már két éve majdnem belebukott, hogy kiállította a Nemzeti Színházban a Nobody Knows That I Am Gay (magyarul Senki sem tudja, hogy meleg vagyok) című „Utolsó vacsora”-parafrázisát. Direkt provokál? - Egyáltalán nem polgárpukkasztásnak szántam, csak aztán az lett belőle. Egyébként erre reagálva írtam meg az istentörténetemet, melyből valamennyi olvasható a kiállításon. Valójában nevetek az egészen. Amikor az „illetékesek” degenerált művésznek neveztek, írtam egy levelet, amelyben megköszöntem, hogy Picassóhoz és Kandinszkijhoz hasonlítanak. Azt szoktam mondani viccesen, hogy velem nem lehet veszekedni, mert nem sértődöm meg, viszont boszszút állok. A felfedezés gyönyörűsége Ritka csemege a festészet kedvelői számára a Magyar Nemzeti Galériában látható Thorma Jánoskiállítás. A kiskunhalasi születésű festő tehetségére már egész fiatal korában felfigyeltek itthon és külföldön (Münchenben, Párizsban) egyaránt. Valahogy mégis úgy alakult, hogy a közvetlenül a halála után rendezett rövid, 1939-es kiállítás óta egyetlen átfogó tárlatot sem szenteltek neki idehaza. Épp ezért volt dicséretes és egyben hiánypótló vállalkozás az a vándorkiállítás, amelyet a kiskunhalasi Thorma János Múzeum igazgatója, Szakály Aurél, illetve a festő egyik legjelentősebb gyűjtője, Bay Miklós álmodott meg. A festmények megjárták Kecskemétet, Nagybányát, Münchent, Stuttgartot és Berlint, most pedig Budapesten nyűgözik le a látogatókat. A kifejezés nem túlzás: a kiállításra belépve egy javarészt ismeretlen, varázslatos világ tárul fel szemünk előtt. Hogy milyen Thorma János stílusa? Sokszínű. Korai, az 1890-es években született moralizáló életképei (mint például a megrázó erejű Szenvedők) a naturalizmus jegyeit vonultatják fel, míg izzó, dinamikus tájképei (a plein air festészet gyöngyszemei) néhol impresszionista, néhol viszont egészen expresszív vonásokat mutatnak. És akkor még nem ejtettünk szót szecessziós portréiról, amelyek közt emblematikus például Iványi Grünwald Béla majdani feleségét, Bilcz Irént ábrázoló képe. Thorma sokoldalúsága csapongás helyett az örömteli kísérletezés és a tudatos fejlődés érzetét kelti még az egyszerű műkedvelőben is - bár a tárlatot sok szakmabeli látogatja, hiszen a képek nagy része eddig az ő számukra is ismeretlen volt. Thorma János alapító tagja volt a híres nagybányai művésztelepnek és festőiskolának - tanítványai közt a magyar festészet kiemelkedő egyéniségeit találjuk. A kiállításon idézeteket olvashatunk tőlük - valamennyien rajongásig szerették Thormát, aki szakmai szempontból is meghatározó volt életükben. A mester sohasem nyúlt tanítványai képeihez, csak finoman rávezette őket a megoldásra. A „nagybányai stílus” nem csupán idehaza vívott ki hatalmas népszerűséget, de Európaszerte is igen nagy tekintélyre tett szert a művészetpártolók körében. A Thermaképek között járva az ember könnyen megértheti, miért: a külföldi utak és a korstílusok hatásainak ilyen letisztult és biztos kezű felhasználására csak az igazán nagyok képesek. Szomorú párhuzam, hogy az iskola bezárásának évében, 1937-ben Thorma élete is véget ér. A képek mellett elhelyezett szövegek kiválóan kalauzolnak végig az életművön. Feltűnik persze néhány ismertebb kép (Ibolyaszedők, Október elseje, Kocsisok között), illetve azok vázlata vagy reprodukciója (Talpra magyar, Aradi vértanúk), ennek a kiállításnak az igazi értékét mégis a felfedezés és a rácsodálkozás gyönyörűsége adja. A közel százhúsz festményt és rajzot felsorakoztató tárlat május 12-ig tekinthető meg a Magyar Nemzeti Galériában. (x) KULTURSOKK Szolidáris irodalom A Szépírók Társasága nagy sikerű, komoly hagyománnyal bíró fesztiváljának középpontjában idén a válság, szegénység, szolidaritás kérdései állnak: hogyan reagál minderre a kortárs magyar irodalom? A Petőfi Irodalmi Múze umban a mai program is izgalmasnak ígérkezik. A közép-európai változások az egyes országokban más-más időpontban és intenzitással zajlottak le, és így az ott élő magyar írók regényeiben is különféleképpen mutatkoznak meg. Erről Balla Zsófia, Grendel Lajos és Szerbhorváth György cserél eszmét. A hagyomány és újítás viszonya a vidékről való irodalmi beszédben a témája Darvasi László, Nagy Boglárka és Szilasi László disputájának. Az irodalmi életben megjelenő szolidaritásról vagy annak hiányáról pedig Vámos Miklós, Körösi Zoltán és Tóth Krisztina beszélget. 20 órától Cserna-Szabó András, Kemény István, Lovas Ildikó, Németh Gábor és Schein Gábor felolvasásán vehetünk részt. Békéscsabán szólnak a dalok A békési megyeszékhely lesz idén a Magyar Dal Napjának fővárosa. A rangos címet minden évben neves zenészekből és szakemberekből álló zsűri ítéli oda a legjobb vidéki műsortervet benyújtó pályázónak. Szeptember 8-án a város főterén kívül az Ibsen-udvar és a helyi, menetrend szerinti buszok is a helyszínei lesznek a programsorozatnak, ugyanis magyar zene fog szólni a járatokon. Békéscsaba a környező településekkel is együttműködést tervez, így Gyula várfürdője és Erkel Ferenc szülőháza is várja majd a közönséget a Magyar Dal Napján. Fellép majd Hevesi Tamás, a Black Out, a Magna Cum Laude, a Pribojszki Mátyás Band, a Neo, a The Trousers és a Rag Doll. Várhatóan több mint ezer diák énekli az LGT Neked írom a dalát, amit élőben is közvetítenek. Vers mindenkinek Civil kezdeményezésként indult a Versmaraton két évvel ezelőtt. Április 11-én 11és 23 óra között, a költészet napján idén tizenkét órán át olvassák fel verseiket a költők a budapesti Thália Színházban. A Kossuth Rádió honlapján élőben is nyomon követhető lesz az esemény. Azok a költők adják egymásnak a mikrofont, akik a Magyar Napló Kiadó Az év versei 2013 című antológiájában szerepelnek, a kötetbe beválogatott verseket hallhatja tőlük a közönség. Zsidó a színházban Hogyan lehet a zsidó karaktert bemutatni a színházban? Erre a kérdésre is választ kaphatunk a III. Gólem Fesztiválon április 11. és 14. között. Színházi előadások, felolvasó színházak, nemzetközi szakmai workshopok, nyilvános műhelybeszélgetések neves magyar, lengyel, izraeli, német rendezők és írók közreműködésével. A Gólem Fesztivált a Mohácsi János rendezte A Dohány utcai seriff című darab nyitja meg. Artur Patyga, a kortárs lengyel drámairodalom egyik legsikeresebb alkotójának darabját, A zsidó című előadást Mucsi Zoltán (képünkön), Lázár Kati, Thuróczy Szabolcs felolvasásában hallhatja a közönség, a Nézőművészeti Kft. társulat jóvoltából. A Gólem Fesztivál minden napja tematikus beszélgetéssel zárul.