Vasárnapi Hírek, 2013. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

2013-04-07 / 14. szám

14 VASÁRNAPI HÍREK ■ 30. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM ■ 2013. ÁPRILIS 7. ízlés / Bosszúálló csipke Hatvanéves, mégis olyan tettrekészség és vitalitás duzzad benne, mintha húsz volna. Megállás nélkül dolgozik, ide-oda repked a világban, és sorra állít ki Amszterdamtól Milánón át Egerig. Havadtői Sámuel, vagy ahogyan külföldön ismerik, Sam Havadtőy nem törekszik halhatatlanságra, de azért egy cseppet sem bánná, ha kézjegye időtállónak bizonyulna. ________________ Csejtei Orsolya - Zavarja a kora? - Nem zavar, de tudja, van az a mondás, hogy az ember negyvenéves korában éb­red rá, hogy nem húszéves, hatvanévesen pedig, hogy nem negyven. Nemrégiben megláttam magam egy kiállításmegnyi­tón készült videón, és az első reakcióm az volt, hogy mit keres ott a régen ha­lott apám. Ezeket a ritka szembesítése­ket leszámítva nem igen foglalkozom a korommal, de az is igaz, hogy az évek valahogy hoznak magukkal egy már nem mindig kényelmes felgyorsulást is. Dolgozni, festeni kell - az ember tu­dat alatt fél, hogy mi lesz, ha már nem tudja csinálni... - Megkísérti időnként a halál vagy épp a halhatatlanság gondolata? - Éppen ez az, ami mostanában a leg­inkább foglalkoztat. Nemrégiben olvas­tam Kundera Halhatatlanság című írását, amelyben több egyéb mellett szó esik Goethe és egy korabeli német írónő, Bet­tina von Arnim levelezéséről. A leveleket a hölgy, hogy saját nevét feledhetetlenné tegye, ki is adta - csak éppen meghami­sítva. Negyven évvel Goethe halála után lepleződött le, amikor előkerült az eredeti levelezés. Kundera könyve ébresztett rá, hogy minél tudatosabban készül valaki a halhatatlanságra, annál nagyobb kátyúba kerül. Az ember tehetetlen a tekintetben, hogy milyen módon őrzi meg nevét az utókor. A halhatatlanság nem lehet cél. Én sem törekszem rá. Keith Haring mondta egyszer, hogy a bronz olyan keménysé­gű anyag, ami egy nukleáris támadást is túlél. Aki bronzzal dolgozik, bizonyára a halhatatlanságnak is dolgozik. Az én munkáim csipkékből készülnek... - A képei alapjául szolgáló csipkeréteg alá gyakran ír gondolatokat, történeteket, amelyeket aztán elfed festékkel. Egerben, a Kepes Intézetben március közepén meg­nyílt tárlatán olyan alkotások is láthatók, amelyeken a szöveg részlegesen felsejlik, láthatóvá válik.­­ A kiállítás kurátora, Arturo Schwarz győzött meg róla, hogy mutassunk meg egy picit a szövegekből is. Ezek afféle személyes gondolatok, mindhárom írás valahol a prostitúcióról szól: az egyik az emberek és a Jóisten kapcsolatából villant fel kérdéses epizódokat, a másik egy gyönyörű nőről mesél, a harmadikon pedig egy afféle önvallomásban tárulko­zom ki a néző előtt - persze csak néhány szövegfoszlány erejéig. - A kiállításon látható egy olyan fest­ménye is, amellyel egyfelől Robert Rau­schenberg 1953-as akcióját idézi (Ra­uschenberg merő tiszteletből, a mester jóváhagyásával kiradírozta az által oly nagyra tartott Willem de Koonig egyik munkáját), másfelől Yoko Onónak kíván boldog 80. születésnapot. - Igen, egyfelől a mélységes tisztelet jelképeként, másfelől egyfajta, magam felé, a 60 éves Havadtői Sámuel felé gya­korolt gesztuskén fogtam Yoko Ono egyik 1985-ös önarcképét, rászitáztam egy írást, majd egymásra fontam annyi 10 cm-es csipkecsíkot, ami teljesen lefedte, ergo eltüntette az eredeti alkotást. - Mit szólt hozzá Yoko Ono? - Nem szóltam előre, de utólag elküld­tem neki a „végeredményt”. Kíváncsi le­szek, hogy fogadja. Szimbolikus lépésnek szántam - nemcsak a képet tüntettem el, de az életem egy korábbi húsz évét is kitöröltem általa. Inkább úgy mon­danám, azt az időt radíroztam ki, amit a háttérben, nagy emberek árnyékában töltöttem. Hatvanéves lettem, itt az ide­je, hogy kijöjjek az előtérbe. Egyébként készült belőle hat kisebb változat, és for­gattunk hozzá egy kisfilmet is, úgyhogy az eredetit majd ősszel elárverezzük, és Yoko jótékonysági alapítványa, a Spirit Foundation kapja meg a bevételt. - Direkt nem igazán politizál, ugyan­akkor Alföldi Róbert már két éve majdnem belebukott, hogy kiállította a Nemzeti Szín­házban a Nobody Knows That I Am Gay (magyarul Senki sem tudja, hogy meleg vagyok) című „Utolsó vacsora”-parafrá­­zisát. Direkt provokál? - Egyáltalán nem polgárpukkasztás­­nak szántam, csak aztán az lett belőle. Egyébként erre reagálva írtam meg az istentörténetemet, melyből valamennyi olvasható a kiállításon. Valójában neve­tek az egészen. Amikor az „illetékesek” degenerált művésznek neveztek, írtam egy levelet, amelyben megköszöntem, hogy Picassóhoz és Kandinszkijhoz ha­sonlítanak. Azt szoktam mondani vicce­sen, hogy velem nem lehet veszekedni, mert nem sértődöm meg, viszont bosz­­szút állok. A felfedezés gyönyörűsége Ritka csemege a festészet kedvelői számára a Magyar Nemzeti Galériában látható Thorma János­­kiállítás. A kiskunhalasi születésű festő tehetségére már egész fiatal korában felfigyeltek itt­hon és külföldön (Münchenben, Párizsban) egyaránt. Valahogy mégis úgy alakult, hogy a közvetlenül a halála után rendezett rövid, 1939-es kiállítás óta egyetlen átfogó tárlatot sem szenteltek neki idehaza. Épp ezért volt dicséretes és egyben hiánypótló vállalkozás az a vándorkiállítás, amelyet a kiskunhalasi Thorma János Múzeum igazgatója, Szakály Aurél, illetve a festő egyik legjelentősebb gyűjtője, Bay Miklós álmodott meg. A festmények megjárták Kecskemétet, Nagybányát, Münchent, Stuttgartot és Berlint, most pedig Buda­pesten nyűgözik le a látogatókat. A ki­fejezés nem túlzás: a kiállításra belépve egy javarészt ismeretlen, varázslatos világ tárul fel szemünk előtt. Hogy milyen Thorma János stílusa? Sokszínű. Korai, az 1890-es években szü­letett moralizáló életképei (mint például a megrázó erejű Szenvedők) a natura­lizmus jegyeit vonultatják fel, míg izzó, dinamikus tájképei (a plein air festészet gyöngyszemei) néhol impresszionista, né­hol viszont egészen expresszív vonásokat mutatnak. És akkor még nem ejtettünk szót szecessziós portréiról, amelyek közt emblematikus például Iványi Grünwald Béla majdani feleségét, Bilcz Irént ábrá­zoló képe. Thorma sokoldalúsága csa­­pongás helyett az örömteli kísérletezés és a tudatos fejlődés érzetét kelti még az egyszerű műkedvelőben is - bár a tár­latot sok szakmabeli látogatja, hiszen a képek nagy része eddig az ő számukra is ismeretlen volt. Thorma János alapító tagja volt a híres nagybányai művésztelepnek és festőisko­lának - tanítványai közt a magyar fes­tészet kiemelkedő egyéniségeit találjuk. A kiállításon idézeteket olvashatunk tő­lük - valamennyien rajongásig szerették Thormát, aki szakmai szempontból is meg­határozó volt életükben. A mester sohasem nyúlt tanítványai képeihez, csak finoman rávezette őket a megoldásra. A „nagybá­nyai stílus” nem csupán idehaza vívott ki hatalmas népszerűséget, de Európa­­szerte is igen nagy tekintélyre tett szert a művészetpártolók körében. A Therma­képek között járva az em­ber könnyen megértheti, miért: a külföldi utak és a korstílusok hatásainak ilyen letisztult és biztos kezű felhasználására csak az igazán nagyok képe­sek. Szomorú párhuzam, hogy az iskola bezárá­sának évében, 1937-ben Thorma élete is véget ér. A képek mellett elhe­lyezett szövegek kiváló­an kalauzolnak végig az életművön. Feltűnik persze néhány is­mertebb kép (Ibolyaszedők, Október else­je, Kocsisok között), illetve azok vázlata vagy reprodukciója (Talpra magyar, Aradi vértanúk), ennek a kiállításnak az igazi értékét mégis a felfedezés és a rácsodál­­kozás gyönyörűsége adja. A közel százhúsz festményt és rajzot felsorakoztató tárlat május 12-ig tekint­hető meg a Magyar Nemzeti Galériában. (x) KULTURSOKK Szolidáris irodalom A Szépírók Társasága nagy sikerű, ko­moly hagyománnyal bíró fesztiváljának középpontjában idén a válság, sze­génység, szolidaritás kérdései állnak: hogyan reagál minderre a kortárs ma­gyar irodalom? A Petőfi Irodalmi Múze­­ umban a mai program is izgalmasnak ígérkezik. A közép-európai változások az egyes országokban más-más idő­pontban és intenzitással zajlottak le, és így az ott élő magyar írók regénye­iben is különféleképpen mutatkoznak meg. Erről Balla Zsófia, Grendel Lajos és Szerbhorváth György cserél eszmét. A hagyomány és újítás viszonya a vi­dékről való irodalmi beszédben a té­mája Darvasi László, Nagy Boglárka és Szilasi László disputájának. Az irodalmi életben megjelenő szolidaritásról vagy annak hiányáról pedig Vámos Miklós, Körösi Zoltán és Tóth Krisztina beszél­get. 20 órától Cserna-Szabó András, Kemény István, Lovas Ildikó, Németh Gábor és Schein Gábor felolvasásán vehetünk részt. Békéscsabán szólnak a dalok A békési megyeszékhely lesz idén a Magyar Dal Napjának fővárosa. A ran­gos címet minden évben neves zené­szekből és szakemberekből álló zsűri ítéli oda a legjobb vidéki műsortervet benyújtó pályázónak. Szeptember 8-án a város főterén kívül az Ibsen-udvar és a helyi, menetrend szerinti buszok is a helyszínei lesznek a programsorozat­nak, ugyanis magyar zene fog szólni a járatokon. Békéscsaba a környező te­lepülésekkel is együttműködést tervez, így Gyula várfürdője és Erkel Ferenc szülőháza is várja majd a közönsé­get a Magyar Dal Napján. Fellép majd Hevesi Tamás, a Black Out, a Magna Cum Laude, a Pribojszki Mátyás Band, a Neo, a The Trousers és a Rag Doll. Várhatóan több mint ezer diák énekli az LGT Neked írom a dalát, amit élőben is közvetítenek. Vers mindenkinek Civil kezdeményezésként indult a Vers­­maraton két évvel ezelőtt. Április 11-én 11­­és 23 óra között, a költészet nap­ján idén tizenkét órán át olvassák fel verseiket a költők a budapesti Thália Színházban. A Kossuth Rádió honlap­­­­ján élőben is nyomon követhető lesz az esemény. Azok a költők adják egy­másnak a mikrofont, akik a Magyar Napló Kiadó Az év versei 2013 című antológiájában szerepelnek, a kötetbe beválogatott verseket hallhatja tőlük a közönség. Zsidó a színházban Hogyan lehet a zsidó karaktert bemu­tatni a színházban? Erre a kérdésre is választ kaphatunk a III. Gólem Feszti­válon április 11. és 14. között. Színházi előadások, felolvasó színházak, nem­zetközi szakmai workshopok, nyilvános műhelybeszélgetések neves magyar, lengyel, izraeli, német rendezők és írók közreműködésével. A Gólem Fesztivált a Mohácsi János rendezte A Dohány utcai seriff című darab nyitja meg. Ar­tur Patyga, a kortárs lengyel drámairo­dalom egyik legsikeresebb alkotójának darabját, A zsidó című előadást Mucsi Zoltán (képünkön), Lázár Kati, Thuróczy Szabolcs felolvasásában hallhatja a kö­zönség, a Nézőművészeti Kft. társulat jóvoltából. A Gólem Fesztivál minden napja tematikus beszélgetéssel zárul.

Next