Vasárnapi Hírek, 2013. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

2013-04-07 / 14. szám

12 ■ VASÁRNAPI HÍREK • 30. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM ■ 2013. ÁPRILIS 7. szí­nekb­l Olvasóink leveleit közöljük szerkesztett formában ezeken a hasábokon. Kérjük önöket, amennyiben véleményüket megjelenésre szánják, adják hozzá nevüket. Adataikat bizalmasan kezeljük. Az itt megjelent vélemények nem feltétlenül tükrözik lapunk álláspontját. Isten éltesse, Mester! Szeretnék gratulálni Konrád Györgynek 80. szüle­tésnapja alkalmából. Volt szerencsém elolvasni, mit írnak a Kossuth-díjas író, esszéista, szociológusról a német, osztrák, francia lapok. Büszkeség az, hogy ez a nagy tudású ember Magyarországon született, magyar író lett, vitte és viszi hazánk hírét a nagyvi­lágba. „Embernek lenni, ha már emberek vagyunk, elég bajos és körülményes feladat. Mindenki maga találja ki, hogy mit tesz az­ embernek lenni!” - írja Konrád György. Nagyon vártam, hogy hazai vezetőink, kultúrpo­­litikusaink találnak egy kis időt, hogy személyesen találkozzanak a nagy magyar íróval. Más elfoglalt­ság miatt erre nem volt idejük. A hatalomnak nem nagyon tetszett és tetszik, hogy Konrád György nyíltan kifejezi ellenvéleményét azért, mert hazánk­ban emelgeti fejét a nacionalizmus, az antiszemi­tizmus. Az író többször meg merte mondani erről a véleményét. Joga van rá, mert ő tudja, mit jelentez a szó: deportálás. Látta és tapasztalta, mit tettek zsidó honfitársaival a fasiszták. Sokat írt is erről. Gazdag élet van Konrád György háta mögött. Nagy elismerést kapott az egész világon, könyvei megjelentek több mint 24 nyelven. Nagyon örültem, hogy Joachim Gauck német államelnök személyesen akarja megköszönni a nagy írónak azt, amit tett a Kelet és a Nyugat közötti közvetítő munkájával, és a berlini Művészeti Akadémián, melynek elnöke volt. Remélem, a hazai nemzeti oldal is felébred, és köszönti a nagy írót. Én meg egészséget és sok sikert kívánok neki! Rezsinek Jenő, Budapest ­ Liberális kánon Tudom, hogy a mai nemzeti kormánynak nem számít 300 millió forint, nem pénz. Ha számítana, azonnal megtiltaná Kerényi Imre volt színházi rendezőnek, hogy (miniszterelnöki megbízás alapján) könyvso­ ■ ■ • Főszerkesztő-helyettes: Zalai István M M Si W Ab Sm 811 Szerkesztő: Kertész Anna, Nagy Szilvia TM ■«#**■*$ Vezető publicista: Avar János ' mJm íj tip J& ff Olvasószerkesztő: Rácz I. Péter. Képszerkesztő: Váraljai Viktória ■HL UH ISlMk Munkatársak: Bálint Orsolya, Diószegi-Horváth flóra,­­ Fluck Miklós, Kátai Lajos, Kiss Orsolya, Főszerkesztő: Sál J. Zoltán Krausz Viktória, Vasvári G. Pál Kiadja a Geomédia Zrt. Felelős kiadó: a zrt. vezérigazgatója • Kiadói főmunkatárs: Vékey Zoltán .Kizárólagos hirdetésértékesítő: Geo Sales & Promo Kft. telefon: 06-1/999-9576, 06-1/489-8882, fax: 06-1/430-1563; email: hirdetes@geosales.hu • A hirdetések tartalmáért a kiadó nem vállal felelősséget. A szponzorált cikkeket (X) megjelöléssel vagy szaggatott keretben jelentetjük meg. • Terjesztési igazgató: Schmidt Attila • Termékigazgató: Horváth Dorka • Marketingmenedzser: Fuzik Anita tel.: 489-8815, 489-8841; fax: 06-1/430-1536, 489- 8858; fax: 06-1/489-8866. • Szerkesztőség és kiadó: 1036 Budapest, Lajos utca 48-66. B épület • Telefon: 06-40/200-764; fax: 06-1/240-7602 • E-mail cím: szerkesztoseg@vasarnapihirek.hu • Nyomdai előkészítés: EMU Stúdió • Nyomdai előállítás: Ringier Kiadó Kft. Nyomda. Felelős vezető: Bertalan László nyomdaigazgató • HU ISSN 0237-0638 • Árusítással terjeszti a LAPKER Rt. • Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap üzletága • A feltüntetett előfizetési díjak csak belföldi kézbesítésre érvényesek. Éves: 9600 Ft, féléves: 4800 Ft, negyedéves: 2400 Ft, havi: 800 Ft. .on­em­­i. ­ HK A hit és az erkölcs Fontos dolog a hit és az erkölcs, itt nincs miről vi­tatkozni. De arról igen, hogy megint nélkülünk, em­berek nélkül döntöttek arról, hogy legyen hittan és erkölcstan az iskolákban. Nem vagyok fiatal, de jól emlékszem arra, hogy ezt a kényes kérdést mindig úgy döntötték el minden családban, hogy a szülők, nagyszülők igyekeztek felkészíteni rá a gyerekeket. Most van egy köznevelési törvény és vannak vég­rehajtási rendeletek. A szülők, a családok kénytelenek kész tényként elfogadni azt, amit Állam bácsi kitalált. Kérdezem én, ha a döntéshozók már eldöntöttek va­lamit, hogy fogják titokban tartani, melyik kisdiák tanul hittant, és melyik csak erkölcstant? Ki fogja ta­nítani gyermekeinket és unokáinkat? Hogy lehet egy alsóosztályos gyermeknek megmagyarázni: Pistike miért jár hittanra, Áron meg azért nem jár, mert ez a hittan nem az ő hitéhez tartozik. Miként lehetséges, hogy kisiskolásokat szétválasztanak kétféle tantárgyra csak azért, mert a KDNP-s képviselők úgy döntöttek, hogy legyen kötelező a hit- és erkölcstan. Nem hiszem el, hogy sikeres lesz ez a nagy átnevelés. Az erkölcs nem olyasmi, amit tanórákon lehet megtanítani, főleg, hogy ilyen szakértő alig van az országban. Valami nagyon nincsen rendben az egésszel. Most tudtam meg, hogy a KDNP be akarja ve­zetni az iskolákban, aki nem jár testnevelési órákra, tanuljon meg táncolni, legyenek táncórák. Gondo­lom, a párt elnöke hamarosan bevezeti tantárgyként a lovaglást. Ennek legalább lenne valami értelme. A magyar emberek mindig szerették a lovakat. Békési Dániel, Budapest rozatot indítson azzal a céllal, hogy ellensúlyozza a liberális kánont és megmutassa a konzervatív értékeket. Nem tudom, mennyire vált szakemberré a könyvkiadásban a volt rendező, de arra jól em­lékszem, hogy régi színházi szakmájában, az át­­kos idején, nagyon is szerette a liberális értékeket. Tekintettel arra, hogy most más idők járnak, nagy sikert ért el Kerényi például az Alaptörvény Aszta­lának „megrendezésével”. Kitalál sok olyasmit, ami nevetésen kívül semmit sem hoz ki az emberből. Ha valóban értene a könyvkiadáshoz, tudná, hogy engedély nélkül nem lehet kiadni például Márai Sándor, Weöres Sándor vagy Szabó Magda műveit. A Helikon Kiadó vezetői szerint Kerényi Nemzeti Könyvtárának néhány kötete kalózkiadásnak számít. De ez nem érdekli sem Kerényit, sem a kormányt. A nemzet mindenen felüláll, és ők azt teszik, amit csak jónak látnak. Nem lenne az egésszel semmi bajom, ha nem olvastam volna, hogy a Nemzeti Könyvtár 14. kö­tetében, a Magyar Húsvét címűben helyet kapott Kecskési Tollas Tibor egy munkája is. Kecskési Tollas, mint ismert, kegyetlen csendőrtiszt volt a Szálasi­­kormány alatt, háborús bűnökért kilenc évet ült. A bíróságon azzal védekezett, hogy „csak a zsidók vagonírozásánál segédkezett”. Ma más idők járnak. Ma Kerényi és megbízói le akarják győzni a liberális kánont. Ezért is nagyon fontosak a Kerényi-féle emberek a mai hatalomnak. Homonnai Kálmán, Budapest Ököljogállam A mikuláscsomagot véletlenül fedeztem fel, amikor kiástam a kocsimat a hóból. Néhány centivel mögötte feküdt az érvényes parkolójegyem. Első dühömben úgy döntöttem, hogy levélben elküldök valakit a... De hova küldjem? Inkább a szemükbe nézek! Pró­bálják letagadni, hogy csalnak! Nem tagadták le. Kedvesen mosolyogva elma­gyarázták, hogy ne őket szidjam, valami kis om­­budsmanféle alak kitalálta, hogy ők nem söpör­hetik le a havat a szélvédőmről, ezért utasították ellenőreiket, hogy büntessenek meg mindenkit, aki ártatlan, az bejön és tisztázza magát. És ha nem ér rá? Akkor szkennelje be az anyagot és küldje be e-mailen. És ha nincs szkennerje? Ak­kor szeretettel várjuk. Aki nem méltányolja ügyfélbarát szeretetüket, azzal tudnak más hangon is beszélni. Jó tíz éve, a hídfoglalás után megpróbáltam kekeckedni velük, aztán többet fizettem, mint Budaházy. Jogállam­ban persze perelhetném őket hamis vád, hatalom­mal való visszaélés stb. ürügyén. De egy ököljog­államban örüljek, hogy nem foglalták le rögtön a verdámat. Aztán ha bizonyítom vétlenségemet, akkor legfeljebb én is licitálhatok rá. Mert övék az ország stb. Rigó Béla, Budapest Kacagásra ingerlő kijelentés A VH húsvéti számának címlapja a jelenlegi kor­mányzó párt negyedszázados jubileumával fog­lalkozik. Amit kicsit előrehoztak, mert azok a fiatalok, akik ma kb. annyi idősek, amilyenek a Fidesz alapítása idején jelenlegi prominensei voltak, tiltakozó tüntetést szerveztek a Fidesz székház elé a szülinapra időzítve. Az a fekete­fehér korabeli fotó, amelyiken az akkoriban még sovány jelenlegi házelnök Kövér László, nyakában egy felirattal tiltakozik, a déjá vu érzését keltette bennem. A transzparensen ez áll: „A rendőrál­lamban a rendőr fizetése magasabb a tanárénál, a jogállamban fordítva...” Szimpatikus volt szó­ momra ez a megállapítás. Bár a rendőrök fizetését nem ismertem, de feleségemét, aki pedagógusként dolgozott, igen. A mai kor valódi fiatal demokratái csak azt írták egy korábbi tüntetésen transzparensükre: Az alkotmány nem játék. Valószínű velem van baj, mert ez is szimpatikus számomra. Az meg haragot vált ki az öregecske volt demokratából, hogy a tüntetésre készülő fiatalok közül kettőt be­visznek a Gyorskocsi utcába, majd rabosítás után elengedik őket. Csak, hogy tudják, merre hány lépés. Mint régen. Igaz, akkor a rendőrök csaptak oda gumibottal, most meg fogadott verőemberek. A Kövér nyakában lévő felirat most aktuálisan így szólna: Jogállamban a pedagógusok jövedelme eléri a vezető politikusok jövedelmének egynegye­dét, állampárti hatalom esetében egyhetedét. És a szülinapon nem átallották azt mondani, ők nem változtak. Kacagásra ingerlő kijelentés. Amire csak azt mondhatja egy öreg, elvhű demokrata, öregfiúk, szégyelljétek magatokat! Tősér István, Miskolc Kórház, 2013 Feleségem vastagbélpanaszokkal kórházba ke­rült. A kórtermek tele voltak, ezért egy kb. tizenöt négyzetméteres vizsgálószobában helyezték el, ahol két ágy volt, valamint a gyógytornász íróasztala. A holmiját egy székre tudta csak tenni. Éjjel ki akarta nyitni a levegőtlen helyiség ablakát, ám - talán a kapott injekció hatására - megszédült, elesett és el­tört a lába. A vizsgálóban csengő sem volt, a földön kúszva jutott ki a folyosóra, ahol segítségért kiáltott. Másnap mentő vitte át a baleseti sebészetre, e kiruccanás összesen hat órán át tartott. Visszafe­lé a hideg előcsarnokban, hordágyon fekve kellett várnia a mentőautóra. Második sebészeti útja még borzasztóbb volt, ebéd után vitték el és éjjel háromra keveredett vissza az ágyába. Enni ez idő alatt persze nem kapott. Vagy másfél órát egy szobában kellett várakoznia egy dühöngő férfival, akinek viselke­dése rettegéssel töltötte el. A harmadik napon áttették őt egy rendes szo­bába, orvos azonban napokig nem jött hozzá - úgy látszik, a vizit intézménye már nem létezik. Nővér is igen ritkán fordult elő - a szobavécét naponta én ürítettem ki. Közben időnként elvitték őt vizsgála­tokra, és gyógyszereket is kapott - bár nem min­den szükséges volt raktáron. Amikor végre került orvos - szabadságról jött vissza -, kiderült: ő nem ért a bélbetegségekhez, de naponta ígérte: beszél a gasztroenterológussal. Valószínűleg sikerült talál­kozniuk, mert két hét után kiengedték a feleségemet és a zárójelentés is elkészült. Haza egész gyorsan el­hozta a mentő, délelőtt tíz órakor már itthon volt, így működik a mai, Szócska-féle magyar egészségügy. Fried Ferenc, Budapest Ρ ¥­. ■‹. w­wm­m» wmmmmmmM: KEDVES OLVASÓINK! A Vasárnapi Hírek postacíme: 1300 Budapest, Pf. 231. Telefonszám: (06-1)999-9531. E számon várjuk levelezőink hívását minden hétfőn délelőtt 9 és 12 óra között. Faxszám: (06-1)240-7602. E-mail cím: levelezes@vasarnapihirek.hu. Kérjük, leveleiket e címekre küldjék! Haza csak egy van Nagyon rosszul érintett, amikor olvastam, hogy Gerendás Péter külföldre akar települni. Az ismert Liszt Ferenc-díjas zeneszerző-előadóművész azért akar elmenni, mert elege van a mocskos zsidózás­ból, mert hétköznapi terminológiává lettek a zsidó háttéruralomról és a zsidó bankárokról szóló elmé­letek, beszédek.Igaza van. Sokan megdöbbentünk, amikor tavaly Kertész Ákos Kossuth-díjas magyar író 81 éves korában kényszerült szülőföldjét elhagyni, és letelepedni a távoli Kanadában, mert egy szerencsétlen ki­fejezést használt az Amerikai Népszavában. Az idős embert zaklatták, fenyegették, megalázták. Nemrég az ELTE-n „Zsidók! Az egyetem a miénk, nem a tiétek!” szövegű matricát ragasztottak ki, mások között a világhírű filozófus, Heller Ágnes ajtajára is. Ez már sok! Nagyon sok. Mert minden áldott nap hoz valami újat a zsidó származású magyar emberek, akik itt születtek, itt élték le az életüket. Megértették, hogy senki sem fogja meg­védeni őket, bár ezt megígérte maga Orbán Viktor. A mai helyzetben nem lehet tovább várni. A szélsőjobboldal, a nácik, a szélsőjobboldali sajtó és rádió rengeteg esetben leplezetlenül a zsidókat tartja felelősnek mindenért. Sajnos az antiszemi­tizmus mind magasabbra emeli fejét. Tudok olyan eseteket, amikor zsidó származású emberek nevet változtatnak. Ez is nagy baj, mert haza csak egy van, és az általunk megválasztott kormánynak meg kellene védenie bennünket. Ahogy nem lehet szülőt választani, nagyon nehéz új hazát találni is. Nem kell sok, csak annyi, hogy hagyjanak vég­re bennünket is nyugodtan élni. Ez nem kerülne semmibe az országnak. Fried Rudolf, Budapest Ételt az életért A közhasznú alapítvány, a Hare Krisna jóvoltából ételt osztottak húsvétvasárnap a Blaha Lujza téren. Több ezer éhes magyar ember állt és várta a helet, hogy kapjon egy tál ételt. Kormányunk azt mondja, hogy Európában nem­sokára mindenki bennünket fog irigyelni, annyira nagyszerűen mennek a dolgaink. A kormány azt is állítja, hogy országunkban, aki akar dolgozni, dol­gozhat. A kormány azt is üzeni, hogy senkit sem hagynak az út szélén. Ha ennyire szép minden, honnan van az a rengeteg éhes és nagyon szegény ember pontosan délben, amikor Ferenc pápa Ró­mából üzenetét küldi a világnak? Természetesen a mi szegényeink nem tudhatják, hogy a Ferenc pápa éppen a szegénység elleni harcról beszél. Nézem a sorba álló tömeget. Ezek a szerencsétlen emberek nagyon éhesek, képesek órákig itt állni és várni egy kis szeretetre, amit a Hare Krisnától kapnak, és persze az ételre. Nincsenek itt politiku­sok, pártfunkcionáriusok, frakcióigazgatók, szó­vivők. Nincsenek itt azok, akik több mint 25 mil­lió forinttal tömték tele a zsebüket parlamentünk képviselőiként. Nincsenek itt a polgármesterek, a kormánytisztviselők. Lehet este a kormány közeli tévékben beszélni, mennyire fontos az Istenben való hit, lehet beszélni a Bajnai-Gyurcsány páros­ról, a borzasztó MSZP-ről, meg Angela Merkelről. A szegény éhes emberek úgysem fogják nézni. Ők enni szeretnének. Itt, Magyarországon, 2013-ban, húsvétvasárnap. Somogyi András István, Budapest

Next