Vasárnapi Hírek, 2013. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

2013-07-07 / 27. szám

Ikaroszi tervek Sólyom névvel, piros-fehér-zöld színűre festett gépekkel­­ rajtolna a Malév utódjának szánt új hazai légitársaság. A cégbírósági adatok szerint június 13-tól hatá­lyos a Sólyom Hungarian Airways Kft. bejelenté­se, és a céget Vágó József, a Nemzeti Közlekedési Hatóság Légiközlekedési Igazgatóságának korábbi igazgatója képviseli - közölte a Magyar Nemzet. Az első információk szerint „közel-keleti kisebb­ségi befektetők" is állnak a cég mögött, amely a prémium kategóriában kíván szolgáltatásokat nyújtani. Kezdetben 6 géppel már augusztus­ban elindítaná járatait, s az elképzelés az, hogy 2017-re 50 gépe repül majd; a kezdőév 700-as alkalmazotti létszáma 3 év alatt 3 ezerre nőne. A jövő évi cél, hogy elérjék a tavaly februárban csődbe ment Malév 3 milliós utasforgalmát, a 2017-es cél pedig a 8 millió utas lenne. Nagy kérdés, mi lesz az ambiciózus tervekből: a Malév-csőd után a légitársaság felszabadult légitársasági jogait - az EU-n kívüli leszállási engedélyeket és az európai leszállásra jogosító repülőtéri részidőket - a porfolio.hu értesülé­se szerint jórészt a Wizz Air kapta meg, amely sorozatban jelentett be újabb és újabb célállo­másokat, többek között Egyiptomba, Azerbaj­dzsánba, Dubaiba és Isztambulba. A rövid távú útvonalakon a diszkont légitársaságok veszik át a hatalmat: legutóbb a Lufthansa jelentette be, hogy sok európai járatát átveszi fapados leánya, a Germanwings. Ezek alapján a portál szerint kérdéses, hogy milyen lehetőségei maradtak egy új magyar légitársaságnak, miután a verseny­társak szinte minden fontosabb, nyereséges, vagy nyereségesnek ígérkező útvonalat lefednek. Ráadásul már a cégindítás sem egyszerű. Magyarországon vannak kisebb légitársasá­gok és a Malév után maradt űrt légitársaság­szervezéssel betölteni szándékozó csoportok is, amelyeknek a Sólyom Hungarian Airways a konkurense lehet. Ezek vezetői érthető okból nem kívánták kommentálni a hírt, ám végül az egyikük név nélkül megosztott velünk néhány fontos információt. Elmondta például, hogy egy új légitársaság elindítása akkortól számítva, hogy megszerezték hozzá az elégséges finanszírozást, minimum 6 hónapot vesz igénybe - ennyi ideig tart az ügyintézés, már akkor, ha addigra min­dent előkészítettek hozzá. Meg kell teremteni a társaság teljes kereskedelmi hátterét, és ennek csak egyik eleme a repülőgépek beszerzése vagy lízingelése. Az előbbi egy középkategóriás utász­­szállító esetén „alsó hangon” 70-80 millió dol­lár gépenként, az utóbbi viszont a lízingbeadó céggel kötött egyezségtől függ, középértéknek tekinthető a havi 250 ezer dolláros lízingdíj. Ám ehhez le kell még tenni az asztalra 3 havi díjat biztosíték gyanánt és gondoskodni kell a lízing mögött álló bankgaranciáról is. Összességében, ha valaki 100 millió eurót össze tud szedni, akkor talán már el tud indítani egy kisebb, 5-6 géppel repülő légitársaságot, de ha komolyak a tervei, akkor inkább a háromszorosával kell számolni, márpedig itt arról van szó, hogy kezdettől kö­zép- és felső kategóriás szolgáltatást nyújtanak - mondta informátorunk, aki szerint amúgy ez „jó üzleti elképzelés”. Ami a többit illeti: legalább 3-4 hónapig tart az engedélyek tucatjainak beszerzése. Például meg kell kapniuk a társaság légi üzemeltetési engedélyét, vagy ha volt már más típusú gé­pük, akkor ki kell terjeszteni az új géptípusra is az üzemeltetési engedélyt. Meg kell szervezni az üzemeltetési hátteret - a gépkarbantartást például - s ahhoz is kellenek engedélyek. Az­után mindegyik gépet magyar lajstromba kell venni, be kell szerezni a járatokat indító és fo­gadó repülőterek engedélyeit is, vagy Európán belül meg kell szerezni a repülőtéri részidőket, amik a leszállásra jogosítanak. Gondoskodni kell személyzetről, pilótákról, légi utaskísérőkről, a gépeket kiszolgáló földi szakszemélyzetről, a társaság és a jegyárusítás alkalmazottairól. Az indulás előtt legalább 2, de inkább 6 hónappal ajánlatos megkezdeni a jegyárusítást. (V. G. P.) Hálózatok csapdájában Negyedszer is benyújtotta az ügynökakták nyil­vánosságát célzó indítványát Schiffer András. A Lehet Más a Politika társelnöke határozati javaslatban kezdeményezi, hogy a kormány év végéig alkossa meg az állambiztonsági múlt fel­tárására vonatkozó törvényjavaslatot és terjessze azt az Országgyűlés elé. A parlamenti többség már háromszor utasította el az LMP ez irányú kezdeményezését. Ha ismét ez történik, akkor a Fidesz-KDNP azt bizonyítja, hogy ők maguk is a továbbélő hálózatok foglyai - jelentette ki szombati­­ sajtótájékoztatóján Schiffer András, aki szerint­­ nem pusztán a múlt tisztázásáról vagy erkölcsi­­ elégtételről van szó. A mai napig rengeteg jel mu­­£­tat arra, hogy a rendszerváltozás utáni politikai, a gazdasági és kulturális átalakulást nagymérték­­­­ben szőtték át a túlélő állambiztonsági hálózatok " - mondta Schiffer András. (MTI) Változatlan idők. A négy évvel ezelőtti helyzethez hasonlóan a mostani kormánnyal szemben is ki kell állni az ország igazságáért és becsületéért - jelentette ki Vona Gábor, a Jobbik elnöke az Új Magyar Gárda által szervezett megemlékezésen, szombaton a budapesti Erzsébet téren. A mintegy 150 összegyűlt gárdista és a néhány tucat érdeklődő arra emlékezett, hogy 2009. július 4-én 200 gárdista demonstrált a Magyar Gárda feloszlatása ellen, illetve a terrorcselekménnyel, robbanóanyaggal való visszaéléssel és emberölés előkészületével is gyanúsított Budaházy György mellett. Orbán Viktor nem nyugszik, amíg nem találnak olyan megoldást, hogy a Gárda semmilyen formában ne működhessen - erről a miniszterelnök pontosan 3 éve beszélt a Jobbik frakcióülésén. A kormányfő azt mondta: a Jobbik és a Gárda kijátssza a törvényeket, a Magyar Gárdát ugyanis a bíróság jogerősen betiltotta helyette azonban előbb megalakult az Új Magyar Gárda, utána pedig a Magyar Nemzeti Gárda. Legutóbb Orbán egy hete beszélt arról, hogy ma már nem kell attól félni, hogy egyenruhába bújtatott félkatonai szervezetek masíroznak az utcákon. (MTI/Munkatársunktól) VASÁRNAPI HÍREK • 30. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM , 2013. JÚLIUS 7. • 3 friss Hétfőn helyezik örök nyugalomra Horn Gyulát a Fiumei úti sírkert 15-ös parcellájában. Tíz órától családtagjai, a közvetlen hozzátartozók, valamint állami és külföldi protokollvendégek katonai tiszte­letadás mellett búcsúznak a volt miniszterelnöktől, a szertartás után 11 órától bárki leróhatja a kegye­letét a sírnál. Először Katona Béla, a Horn-kormány minisztere mond majd beszédet, ezt követően Kulka János színművész szavalata hangzik el. A Népsza­va szerint a temetésen a német kormányt képviseli majd Hans-Dietrich Genscher egykori külügyminisz­ter, aki annak idején Horn Gyulával előkészítette a határnyitást, Ő beszédet is mond a búcsúztatáson. Az európai intézmények nevében Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke lesz jelen. Csehországot a kormányválság miatt a budapesti nagykövet képvi­seli, akárcsak Ausztriát. Szlovákiából Tomás Borec igazságügy-miniszter jön a temetésre. A közigazga­tási minisztérium közlése szerint több volt minisz­terelnök mellett Orbán Viktor is jelen lesz, aki azon­ban nem mond beszédet. Horn Gyula június 19-én hunyt el hosszú betegség után, július 5-én pénteken lett volna 81 éves. (Sz. K.) Búcsú a volt miniszterelnöktől SZERKESZTŐI VÉLEMÉNY Királydráma GÁL J. ZOLTÁN A Katona József Színház honlapján láttam a felvételt tegnap előtt, azóta vagyok a hatása alatt. Június elején történt, hogy a nagy hírű Deutsches Theater a színházművészet eszközeivel gondolt reagálni a brit miniszterelnök nevezetes januári euro­­szkeptikus beszédére. A szónoklatban David Cameron Európa bukását vizionálta, a nemzeti intézmények szuverenitásáról beszélt, meg arról, hogy ilyen unióból ő akár ki is vezetné az országát. Ismerős? A német színház mindenesetre 12 európai színház rendezőit és színészeit hívta, hogy 10-10 percben mond­ják el véleményüket erről - az est címe szerint - félelmetes beszédről. A Katona művészei egy meg nem nevezett magyar politikus előadásával készültek. A nagyszerű alakításban ez a meg nem nevezett magyar politikus sötétkék öltönyben és egy­színű lila nyakkendőben, egyre jobban dagadó nyaki erekkel veszi védelmébe Cameron gondolatát, beszél, mit beszél, ordít arról, hogy nemzetek irányítsanak, ne Európa, végképp ne a németek, hogy Európa alapja a kereszténység, mi meg azt már a töröktől is megvédtük, és hogy nekünk ne diktáljon senki, hiszen magunktól vagyunk mi roppant sikeresek. És ez? Ez ismerős? Nagyszerű színpadi alakítás. A közönség meg majd megpukkad a nevetéstől. Aztán mikor a színész Németországot európai dominanciája miatt a Negyedik Birodalomnak nevezi, valaki bekiabál a nézőtérről németül. Nem tudom, megrende­zett-e a jelenet vagy sem, mindenesetre hatásos. A hang gaz­dája felháborodik, azt mondja, ez egyáltalán nem vicces, és egyébként is Németország és egész Európa éppen eleget áldo­zott már a pénzéből az olyan országokra, mint Magyarország. A színész nem vitatkozik, nehéz is lenne, befejezi a jelenetet, aztán elsiet a színről. A siker kirobbanó, a taps pedig vas. Az értő közönség reakciójából egészen világos, milyennek látszik ma a mi országunk, de legalábbis annak meg nem nevezett lila nyakkendős politikusa egy európai értelmiségi szemében: nevetségesnek és felháborítónak. De ami igazán nevetséges és felháborító, azt bizony csak jó magyar ember értheti, így az elmúlt napok tükrében, több hét­tel a színházi bemutató után. Hogy tudniillik ez a teatrálisra, s mint ilyen, túlzóra megírt beszéd feltűnés nélkül hangozhatott volna el a héten az Országgyűlésben, amikor jól megvédtük Magyarországot Európától. Egészen apró módosításokkal mond­hatta volna akár a miniszterelnök is, hiszen legalább ennyire nevetséges és felháborító ostobaságokat beszélt ő is. Na de egy kormánypárti kép­viselő, ha a kezébe kapja időben és fide­­szes fejléccel a papírt, minden változtatás nélkül felböfögte volna ezt a szöveget biztosan. Kapott volna ő is tapsot, csak másmilyent, mint a nevetéstől a hasát fogó művelt európai közönségtől. Ez a kormány egyetlen dolgot adott ennek az országnak három és fél év alatt: ellenségeket. Az elődöket, a multikat, a bankokat, s e héttől immár hivatalos: Eu­rópát. Pillanatnyilag úgy tűnik, a magyarok jelentős részének ez éppen elég a boldogsághoz: a küzdősportot szeretik, nem a társasjátékot, s ha mond valaki nekik olyat, akit az egészsé­ges emésztéshez elengedhetetlen gyűlölettel kárhoztatni lehet, akkor azt megválasztják maguknak újra örömest. Csakhogy a küzdősportoknak van egy közös vonásuk: súlycsoportokban harcolnak ott egymással a felek. A kicsit nem küldik a nagy ellen, a gyengét az erős ellen, mert bár nézni az ilyet lehet szó­rakoztató annak, akinek ehhez van gusztusa, de a végeredmény mégis jól kalkulálható. Ezért állítom, hogy Orbán Viktor éppen most követi el a politikai öngyilkosságot, ami lehetne a saját baja, ha nem kerülnénk mi is két vállra általa mindannyian. Ezt az országot ugyanis, ahogy most kinéz, kár megvédeni bárkitől is. Tiszta szerencse, hogy nem is fog sikerülni a kije­lölt ellenségektől, már csak a súlycsoport gondok miatt sem. A bankok nélkül ugyanis nem lehetséges gazdasági növekedés, a multik nélkül nem lesz munkahely, és Európa pénze nélkül nem épül itt semmi, de tényleg semmi se. Királydráma zajlik hát a színpadon, s ahogy az ebben a műfajban lenni szokott, a vége csúnya lesz. Aki nem hiszi, né­zegesse kicsit a fotókat azokról az ökölbe szorult arcokról, akik a héten a miniszterelnöki villa előtti utcát gondolták alkalmas helynek, hogy egy bírósági ítélet, meg a devizahitelek és úgy általában a bankok ellen tüntessenek. Nem voltak kétszázan se, együtt ment ott kommunista az ezoökobionácival, lássuk be, politikailag irreleváns ez így. És bár indulatuk érthető, igazuk nincs, de ide most csak annyi tartozik: ők ennek az ellenség­termelő politikának az első következményei. Eddig ugyebár együtt harcoltak a miniszterelnökkel a bankok ellen, hősük volt ő nekik, a harcos mondatokból azt hallották ki, hogy ak­kor majd megszabadulnak az általuk felvett hitelek terheitől, s mikor kiderült, hogy ez ennél egy picinykét bonyolultabb egy piacgazdaságban, mentek is rögtön a svábhegyi házhoz. Amikor majd a nagy küzdésből már csak az orrfacsaró izzadtságszag marad, akkor lesznek majd sokan annál a háznál, annyian, hogy jut belőlük a felcsúti kúria elé is. Én ezt nem kívánom senkinek, Magyarországnak legkevésbé. Csak nem látom ép­pen okát, miért ne lenne így. Nem mostanság, de hamarost. A siker kirobbanó, a közönség nevet .

Next