Vasárnapi Hírek, 2014. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
2014-02-09 / 6. szám
NT VASÁRNAPI HÍREK ■ 31. ÉVFOLYAM, 6. SZÁM ■ 2014. FEBRUÁR 9. dota& mod Fűszeres filmek A világ legnagyobb filmiparával rendelkező Indiában szinte vallásos rajongás övezi a filmsztárokat, a közönség kívülről fújja a betétdalokat és a párbeszédeket, és évente közel ezer(!) új filmet mutatnak be. Mi mégis elég keveset tudunk az idén épp 100 éves indiai film világáról, mivel elsősorban a saját piacukra gyártják az indiai mítoszok és hagyományok alapján, sajátos stílusban és művészi nyelven készülő alkotásokat. Bálint Orsolya * Az elmúlt évtizedben már nyitottak a globális közönség felé, és Hollywoodban is egyre népszerűbbek a hollywoodi filmes eszközök, gondoljunk az Oscar-díjas Gettómilliomosra, a Pi életére, vagy A Nagy Gatsbyre, melyben India egyik legnagyobb szupersztárja, Amitabh Bachchan is szerepelt. Kedvenc sorozatainkban is egyre gyakrabban tűnnek föl hollywoodi színészek, például Dev Patel (24), Kunal Nayar (Agymenők), Kal Penn (Doktor House, így jártam anyátokkal), Parminder Nagra (Vészhelyzet), vagy Indira Varma (Dr. Csont). Míg az átlagosan másfél órás európai és amerikai filmek forgatókönyvét a novellákhoz lehetne hasonlítani, a háromórás indiai filmek inkább a regényeknek feleltethetők meg. Egzotikus filmnyelvük is szokatlan számunkra, és mivel egymást érik bennük a betétdalok, könnyen rájuk aggatjuk a musical címkét. Valójában rengeteg, errefelé ismeretlen műfajt használnak, úgymint reinkarnációs, mitológiai, dacolt (burmai fegyveres banditákról szóló) filmek, és csupán magáról a zenéről szóló alkotásokat nevezik musicalnek. Egy filmen belül akár 3-4 műfaj is megjelenhet, ezek az indiai fűszerkeverékről elnevezett maszálafilmek rendkívül népszerűek, hiszen széles közönséghez szólnak. Noha az indiai filmeket általában összefoglalóan hollywoodi filmekként emlegetjük, a teljes indiai filmgyártásnak mindössze 20 százalékát adja maga Bollywood, azaz a fővárosi, mumbai (korábban Bombay) filmipar, mely elsősorban hindi nyelvű zenés-táncos filmeket készít észak-indiai forgalmazásra. Történelmi és kulturális szerepük azonban jelentős: már Bollywood egyik alapító atyja, Dadasahib Phalke is az erős hazai filmipar megteremtésében látta India későbbi szabadságának és a brit birodalomtól való elszakadásának zálogát. Az első indiai gyártású (néma)film, a Raja Harishchandra (1913) óta Bollywood fejlődésében fontos szerepet játszott a nemzeti öntudat. Az alkotók tudatosan törekedtek arra, hogy a sokszínű országban ne csupán egy valláshoz, egy országrészhez vagy egy kaszthoz szóljanak. Ezért döntöttek a több száz indiai nyelv közül a kereskedők által használt hindi használata mellett, mely az első hangosfilmek megjelenésekor még nem volt hivatalos nyelv. Bollywood zeneileg is „egyesítette” Indiát: a kezdetektől fogva olyan eklektikus zenei világot használt, amelyben megfért egymás mellett a tradicionális, a vallási, a klasszikus és a népzene, később pedig kiegészült a latin zenéből, a popból, a reggae-ből és más nemzetközi irányzatokból érkező hatásokkal. A hollywoodi sztárok - köztük a több generáció óta meghatározó hindi filmes klánok - „legalizálták” a hindu-muszlim és a hindu-keresztény vegyes házasságokat, és példát mutattak abban, hogy a különböző kasztok jól tudnak együttműködni. Noha a brit fennhatóság is cenzúrázta az első indiai filmeket, a keményvonalas állami „ízlésterror” a birodalomtól való elszakadás után kezdődött. A kormányzat elsősorban a művészfilmeket támogatta, a „frivol” zenés-táncos dalbetétekkel, óriási tánckarral, grandiózus díszletekkel és extravagáns kosztümökkel hódító közönségfilmeket egészen a '90-es évek végéig nem sorolták a filmművészethez, és ugyanúgy megadóztatták, mint a szerencsejátékokat. Tilos lett a szexualitás, de még a csók bemutatása is, ami máig hatással van az indiai filmek stílusára. A hiányzó érzékiséget a színészek rendkívül eltúlzott testbeszéddel kompenzálták, normává váltak az olyan „erotikus” gesztusok, mint az összeérintett vállak, a közel hajoló, de nem érintkező arcok, és a zene lett a szerelem legfontosabb kifejező eszköze. A zene és a tánc már korábban is szerves része volt a szanszkrit dráma és a párszi színház hagyományaiból táplálkozó indiai filmeknek, és míg kezdetben a tradicionális indiai zenéket használták, ma az indiai filmzene egyet jelent a popzenével - az aktuális slágerek 80 százaléka filmbetétdal. Emiatt a zenei rendezők (és a koreográfusok) kultusza a filmcsillagokéval vetekszik, jelenleg az egyik legelismertebb zenei producer a Gettómilliomossal Oscardíjat is nyert A. R. Rahman. , Aki szeretne még többet megtudni az indiai filmekről, látogasson el az Indiai Filmfesztiválra a Puskin moziba (február 7-12.), vagy az Indiai Kulturális Központba (február 13-16.). A nálunk még nem vetített indiai sikerfilmek és ritkaságnak számító művészfilmek mellett előadások is megtekinthetők, például Bollywood egyik legnagyobb szupersztárjáról, a színész-producer Aamir Khanról, vagy a női szerepek változásáról az indiai filmekben. A fesztivál ideje alatt a Puskin moziban látható a „100 éves az indiai film” című kiállítás, amely időrendben mutatja be az indai filmgyártás legfontosabb állomásait és kiemelkedő alkotóit. TÁVKAPCSOLÓ Kvízórák a nagybácsival A KÖVETKEZŐ!, M1, FEBRUÁR 3. 9,5 millió forintot nyert egy játékos hétfőn A következő! című kvízműsorban, így ő lett a harmadik pedagógus, akinek filléres gondjait életpályamodell helyett a Gundel Takács Gábor által vezetett tévés vetélkedő oldotta meg. A rekordot továbbra is egy pénzügyi vezető tartja 18 millióval, ami bár csinos összeg, köszönőviszonyban sincs az adásonként belengetett 100 millió forinttal. De ha egy-két havonta elvisz valaki egy jelentősebb kasszát, már nem mondhatják a műsorra, hogy azért lett kitalálva, hogy soha ne nyerjen benne senki. A következő egyike a valaha látott legdebilebb „műveltségi” vetélkedőknek, amelyet talán csak a szellemi létminimum alatt élők részére istalált táskanyitogatós játék tudott alulmúlni. Mert tudás ide vagy oda, egy játékos nyerési esélye annyi, mint háromlábú sünnek átkelni a hatsávos autópályán. Noha a megadott két lehetséges válasz közül kizárásos alapon, vagy egyszerű tippeléssel is eltalálhatják a jót, ott vannak még a különféle pénzösszegeket és válogatott sorscsapásokat tartalmazó bűvös tekercsek is, melyekkel minden jól teljesített játékszakasz végén a vakszerencsét kísértik. Hogyha idáig fél lábon ugrálva el tudtak jutni, itt lefűrészelik a nzaradék végtagjaikat is. Ha ezt is túlélték, még azon imádkozhatnak, hogy ne jöjjön utánuk egy ügyesebb és szerencsésebb játékos, aki elüti őket a döntő lehetőségétől. Ott meg szándékosan a rossz megoldást kell választaniuk, amihez sorozatban 21-szer kell erőszakot tenniük az agyuk természetes működésén. S ha ez még nem lenne elég, Gundel Takács Gábor, a magyar televíziózás húsz éve kikophatatlan játék- és műsorvezetője eközben hol végtelenített összekötő szövegekkel tupírozza az idegeiket, hol pedig janicsárként hajtja őket stopperrel a kezében. A játékmester úgy affektál, mint egy szenilis akadémikus, erőltetetten megnyomja a szavak elejét és drámaian elnyújtja végét. Nem csak beszédstílusa egyre modorosabb, nagyobb baj, hogy kérdéseinek nem az a valódi célja, hogy próbálja jobban megismertetni velünk a játékosokat, hanem hogy saját sokoldalúságát csillogtassa. Rendben, hogy felkészült, az alapműveltsége is megvan (amit meg nem tud, azt a kis képernyőjére kiírják), de kényszeresen igyekszik minden feladott labdára valami szellemességgel válaszolni. Mindig övé az utolsó szó, és mindenről ránk tukmálja közhelyes és előítéletes okoskodását. Lelőhetetlenül fárasztó, mint a spicces nagybácsi a családi találkozón. FOTÓ: PROFIMEDIA-RED DOT BÁLINT ORSOLYA Valentinig párra lelek Hardi Judit Év elején, a szilveszteri fogadalmak után és az egyedülállók által gyűlölt Valentin-nap közeledtével vannak igazán elemükben a társkeresés iparosai. Utánanéztünk, hogy merre érdemes elindulnunk, ha a hagyományos módokon nem sikerül párra lelnünk. Interneten társat keresni? Szórakozóhelyen túlüvölteni a zenét és kínos szövegekkel ismerkedni? Kerítőnők, családtagok által szervezett vakrandikra járkálni? Ugyan! Ma már a randizás is egészen más mederben zajlik. A párjukat keresőkre egész iparág épült, és hiába telített a piac, mindig akadnak izgalmas megoldások. A két szív között kapu nyílik, mi pedig megláthatjuk a másik valódi énjét. Mindezt egyetlen szó nélkül. Túl szép, hogy igaz legyen, a tantrarandin mégis pontosan ez történik. Ráadásul kettő az egyben szolgáltatásról van szó: nemcsak másokat, de önmagunkat is jobban megismerhetjük. Sőt még női és férfi minőségünkben is magasabb szintre léphetünk, ha pedig párt találunk, később együtt is gyakorolhatjuk a bevált tantragyakorlatokat, harmonizálhatjuk a bennünk található energiákat. De mi van akkor, ha nem merjük megkockáztatni, hogy elbóbiskoljunk az első randin? A randimesterek ezerféle szervezett programot ajánlanak a közös társasjátékozástól a hajóutakig. Ezek közül sok olyan van, amely egyfajta tesztként is szolgálhat. Például egy főzőrandin pillanatok alatt kiderült, mire számítson a férfiember, ha kényes a hasára. De a hölgyek is könnyen felmérhetik, kinek lehet a későbbieknek zöldségpucolót adni a kezébe. Az ilyen alkalmakon egyforma létszámban terelnek össze férfiakat és nőket, és adják ki az ukázt, főzzenek együtt valami finomat. Amit aztán együtt fogyasztanak el, megfelelő mennyiségű alkohol kíséretében. És a lényeg: semmi sem kötelező, nem szükséges harmadik közvetítő: ha megtetszik valamelyik konyhatündér, csak telefonszámot kell cserélni, hátha összejön a főzőcskézés kettesben is. Összeköthetjük a kellemest a hasznossal, ha a mozirandit választjuk. A jelenlévők az angol nyelvű rövidfilmek után - nyelvtanár segítségével - kis csoportokban beszélik meg a látottakat. Ha véletlenül mégsem találunk nyelvtudásunknak megfelelő partnert, sebaj, legalább a szókincsünk bővült. A Randi másképp két alapítója, Király Szilvia és Kálmán Dóra két éve kezdte el „kerítőnői” pályafutását, ekkor szerveztek először Bringa Randit. „Úgy láttuk, barátnői körökben, nehezen megy a párkeresés, viszont ha nagyobb társaság jön össze, és ül kerékpárra, valahogy egyszerűbb az ismerkedés” - mesél a kezdetekről Kálmán Dóra. A túrák híre pedig gyorsan terjedt, és egyre népszerűbb lett. Később bevezették a gyalogtúrarandikat, majd beltéri találkozókat is szervezni kezdtek. Ma már számos programjukon, például borkóstoláson vagy bowlingozáson vehetünk részt - hátha összefutunk valamelyiken az igazival. „Általában kis csapatokat szervezünk - tudtuk meg Kálmán Dórától - húsz-huszonöt főnél nagyobb társasággal nem is érdemes próbálkozni. Ekkora közegben viszont hamar feloldódnak a párkeresők, és nagyobb az esély is rá, hogy társat találnak.”