Vasárnapi Hírek, 2014. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

2014-10-12 / 41. szám

12 gFÓKUSZ 2014. október 12. ■ Hogyan lett Albert Gitchell tüsszögéséből több tízmillió halott? ■ Ki volt az első AIDS-es, és ki az első ebolás? ■ A vírusrégészek afféle modern detektívek, járványok megelőzését is segítik Pusztító járványok nyomozói DIÓSZEGI-HORVÁTH NÓRA Az Ebola mára a világ legrette­gettebb járvánnyá vált. Pedig szó sincs új betegségről. Amíg hosszú évtizedekig egyetlen kontinens el­szigetelt falvaiban pusztító beteg­ség volt, nem igazán törődött vele senki, ám most, hogy átlépi Afrika határait, még félelmetesebbé vált. 1976. augusztus 26-án, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, egy flamand nővérek által veze­tett misszionárius kórházban tört ki az első ismert Ebola-járvány: 318 emberből 280 meghalt. Azóta többször is felütötte a fejét a be­tegség, ám míg Afrika középső ré­szén pusztított, addig nem igazán volt esélye arra, hogy világméretű járványt okozzon. Mivel az Ebola rendkívül gyorsan fertőz, így egyes falvak lakói hihetetlen gyorsa­sággal haltak meg, ám épp a gyor­saságnak köszönhetően a vírus nehezen jutott ki­ az elszigetelt területekről. A mostani járvány azonban már a kontinens nyuga­ti részét sújtja: itt már nagyobb a tranzitforgalom, így nagyobb az esélye is annak, hogy az Ebola más kontinenseken is megjelenjen. állatból - emlősből, madárból, kétéltűből, hüllőből - vettek min­tát 1976 és 1998 között a kutatók, hogy azonosítsák a vírus természe­tes élőhelyét. Nem jártak sikerrel, így máig nem tudni, melyik az a gazdaállat, amelyet az Ebola nem fertőz meg, de terjeszti a kórt. A járványok terjedésének egyik kulcsfontosságú eleme a közlekedési hálózatok fejlődése. Az oxfordi és a leuveni egyetem nemzetközi tudósokból álló csa­pata például a vírusrégészet mód­szereivel dolgozva állította össze a HIV-vírus „genetikai családfá­ját”. A vírusrégészek már-már de­­tektívmunkát folytatva vizsgálják egyes betegségek dokumentált eseteit, hogy eljuthassanak azok kiindulási pontjához, így sikerült hosszú idő után rátalálni az AIDS „születési helyére” is. A szak­értők feltételezik, hogy a vírus csimpánzról került át emberre valamikor az 1800-as évek végén Kamerun délkeleti részén, még­hozzá úgy, hogy egy sérült vadász érintkezett a HIV-csimpánzokat fertőző változatával, a SIV-vel - bár az sem kizárható, hogy nem vadászat, hanem étkezés közben fertőződött meg. Néhány évtize­den keresztül a betegség elszige­telve terjedt csupán, ám lassan, de biztosan haladt a nagyobb lélek­számú területek felé. Az AIDS-járvány az Ebolához hasonlóan a Kongói Demokra­tikus Köztársaságból, egészen pontosan annak jelenlegi fővá­rosából, Kinshasából (akkor Leo-Az Ebola­­felső képe) és az AIDS is (jobb alsó képünkön az áldozatok sírjai) Afrikából indult, a spanyol nátha viszont (bal alsó kép) egy amerikai laktanyából indult pusztító útjára poldville) indult, az 1920-as évek­ben. Ebben az időszakban a belga gyarmatosítók nagyütemű vas­útépítésbe kezdtek, az utazó bá­nyászok pedig gyorsan elterjesz­tették a vírust. 1960-ra az ország jelentős részén már jelen volt a fertőzés, nem függetlenül az egy­re nagyobb számú szexmunkás tevékenységétől, de még min­dig nem terjedt túl a határokon. A legkorábbi HIV-1-gyel fertőzött embertől vett vérminta 1959-ből származik, a kutatóknak pedig azt is sikerült rekonstruálniuk, hogy a mostanra már több mint 75 millió embert megfertőző kór forrása egyetlen ember volt. A ví­rus feltehetően az 1970-es évek­ben került át az Amerikai Egye­sült Államokba, ahol 1983-ban sikerült azonosítani. Azóta azon­ban nincs olyan pontja a világnak, ahol ne lenne jelen. A HIV különböző variánsai leg­alább 13, egymástól független alkalommal kerültek át külön­böző főemlősökről az emberre, mégis csupán a HIV-1 M ter­jedt el. Egy másik, a HIV-1­0 a mai napig csak Kamerunban pusztít, ahol tízezreket betegí­­tett meg - míg a másik változat világszerte már 1,6 millió halá­los áldozatot követelt. Ide-oda hurcolják Mára tudjuk azt is, hogy az Azték Birodalom leigázását nem csupán a spanyol hadak katonai ereje és diplomáciai érzéke tette lehető­vé. Bár Hernan Corés valószínű­leg nem így tervezte, de sikereit nagymértékben segítette a hajóin behurcolt himlő is. Az 1520-ban kitört járvány miatt mind gazda­ságilag, mind katonailag megrop­pantotta az őslakosokat, ráadásul a konkvisztádor hadai nem csak a himlőt, de a kanyarót és az influ­enzát is áthajóztatták az Újvilágba. A betegségekkel szemben védte­len indiánok mu­liói pusztultak el, így mire a spanyolok elértek Peru­ba, gyakorlatilag nem volt ki ellen harcolniuk. Szintén egy háborúnak „kö­szönhető” a spanyolnátha terje­­dése. 1918. március 11-én Albert Gitchell megfázásra panaszkodott. Lehetett volna ez teljesen jelen­téktelen megbetegedés is, mégis a történelem egyik legpusztítóbb járványát idézte elő - számos vé­letlennek köszönhetően. Gitchell a Kansas államban található Fort Bailey katonai bázison állomáso­zott, itt szállásolták el az európai bevetésre várakozó katonákat. Ő volt a szakács. Csak ezen a napon több mint száz katona jelezte, hogy hasonló tünetei vannak, s kicsivel később már 522 beteget kezeltek a tábori gyengélkedőben. Az USA rendületlenül küldte a katonákat Európába, így nem sokkal később a frontokon is megjelent a spanyol­nátha. 1918 augusztusában már Amerikában, a franciaországi Brest­­ben és az afrikai Sierra Leone fővá­rosában is regisztráltak betegeket, és nem csak ott: a bolygó lakói se­hol sem voltak biztonságban, Új- Zélandtól a sarkvidékig. A spanyol­nátha az emberiség 20 százalékát fertőzte meg az áldozatok számát 20 és 100 millió közé teszik. Még van a spájzban Nevesíthetők a pestis európai be­törésének okozói is, ha nem is eny­­nyire konkrétan. Az első járvány Kínában tört ki­­ több mint 2600 évvel ezelőtt, és a Selyemúton kb­ 30 ezer

Next