Vasárnapi Hírek, 2014. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
2014-12-21 / 51. szám
2014. december 21. SZERINTEM m a 7 Pattog a zománc „Nem helyeslem ezt a modern mániát, hogy a rossz emberekből egy perc alatt jó embert csináljunk” - írta egykor Oscar Wilde. Az „urizálást” kifogásoló Pokorni Zoltán nyilván vállal valamekkora kockázatot botrányokba keveredett párttársai bírálatával. Nehéz azonban elképzelni, hogy csak most szembesült volna azzal, mi folyik körülötte. Pokorni nem az omertát törte meg. Megszólalása elsősorban a pragmatizmuson alapul: szerinte az a baj, hogy a képlékennyé vált politikai helyzetben az ügyek látszanak, és emiatt a rendszer haszonélvezői mind bajba kerülhetnek. Amitől tehát fontossá váltak Pokorni szavai, az nem az erkölcsi magaslat, amelyen ő nem áll. Még akkor sem, ha, ránézésre, sokak bűnei alighanem számosabbak. Az adja a Fidesz-alelnök véleményének fontosságát, hogy egyedül nála szólalt meg a veszélyérzet, ami mégiscsak valamiféle realitásérzékre utal. Azt vetette fel, hogy ami történik, az talán mégsem a „külföldi érdekek” magyarországi szálláscsinálóinak aknamunkájából fakad, hanem van Lázár (Orbán) életveszélyes fenyegetéseinek baltája a Fidesz gyökereire sújt-e? A Szovjetunió Kommunista (Bolsevik) Pártja történetének ismerete mennyiben segíti a mában tájékozódást? Rövid tanfolyam (kratkij kursz). Az én korosztályomból („veterán”) sokan jártunk a néhai Szabó Miklós illegál szemináriumaira a nyolcvanas években. A „repülőegyetem rektorának” egyik kedvenc előadás-sorozata szovjetológiai volt, mely egy tágabb diszciplína (a történettudomány, közgazdaságtan, szociológia és cultural studies elemeinek felhasználásával), míg a Szabónál is megjelenő kremlinológia „tudománya” a pőre hatalmi viszonyok, intrikák és pletykák elemzése a bizánci udvar alulvilágított kreclijeiből. Ki ölte meg Kirovót, s miért? Mi történt Krupszkájával? 1941-ben miért számított még mindig a mexikói Trockij? Buharin benne saját hiba is. Tényleg tiltakoznak ellenük. És ha az amerikaiak éppen korrupciós ügyben gyakorolnak nyomást a kormányra, meg ugyanezen ügyek miatt tüntetnek Budapesten, akkor talán nem kellene olajat önteni a tűzre. Ezzel a helyzetértékeléssel immár el lehet „nyerni” a belső ellenség pozíciót az Orbán-rendszerben. A hatalmi párt némi hezitálás után úgy döntött, hogy nem korrigál, hanem bekeményít: a „drogos újságírók” bemérésére meg a külföldi pénzből tevékenykedő civilek regisztrációjára készül. Közben minden diplomáciai normát áthágó hangnemben bírálja a kritikát megfogalmazó szövetséges kormányokat. Az „ostromlott erőd” szindróma tudatos előállítása közepette Orbán és köre egyre inkább azonosul a maga által költött történettel. Ezt az önfeledt konfabulálást zavarta meg Pokorni, és néha Kövér László egy-egy befelé szóló kritikájának disszonáns hangja. Lázár János ezért üzent vissza durván, leveteránozva és veszélyforrásnak minősítve a bírálókat. „Hogy van az, hogy egyik marxista lövi a másik marxistát?” - vetette fel Hofi Géza még az 1980-as években. Az anyósa tudta: „Lakva ismerik meg egymást az emberek.” Nincs ez másképp a Fideszben sem. Pontosabban, igaza van Lengyel Lászlónak abban, hogy nincs tényleg jobbos elhajló volt? És Kamenyev, Zinovjev? Tényleg hozzájuk csatlakozott Sepilov? Az üzbég dinnyemaffia karmai közé keveredett Galina Brezsnyeva? Ligacsov vagy Jakovlev a Gorbacsov-ellenes front főembere? Megannyi nehéz kérdés, megválaszolásuk közelebb vihet a „Föld egyhatoda”, az „ország, mely fölött sosem nyugszik le a Nap” megértéséhez. De nem kizárólagosan! Tweedzakós angolszász liberálértelmiségiek persze már a Nagy Terror kezdetén, az eredeti kérdésfeltevéskor is csak legyintettek a portóis pohár mellől szivarszóban: murderers murdering murderers (gyilkosok gyilkosokat gyilkolnak), és részben igazuk volt, mint ahogy igazuk van ma is. De a párton belül az erőviszonyok ismerete is fontos tudás, az életben maradás biztosítéka, a kamarillapolitikának nevezett tömegmészárlások átvészelésének esélye. Nem véletlen, hogy már a negyedszázaddal ezelőtti posztmodern korban ironikusan foglalkoztunk a Magyar Narancs hasábjain az ifjúsági szervezetből éppen pártocskává emelkedett szerveződéssel. Fodor Gábor volt például a Fideszés Fidesz. Hiszen tényleg az okozza a közvélemény mostani általános meglepetését, hogy mégis miként kerülnek ezek a viták elénk? Hogyan lehet ez az egész, Simicskától Pokorniig? A szakadt függönyt hónapok óta nem tudják összehúzni. Valószínűleg az történt, hogy mivel tényleg nincs párt, így mostanra végképp megszűnt a belső véleménycserék lehetősége. Belül már nem lehet üzenni. Nincs érdekbeszámítás, nincs „pártélet”. A rendszer teljesen hierarchikussá vált: a bármilyen rájuk bízott piszkos munkát elvégző politikai idiótákat egy szűk vezérkar mozgatja, felettük pedig kizárólag Orbán áll. A „veteránok” is a pálya szélére szorultak, miközben a rendszer kiépülésében játszott szerepük miatt nekik is érdekük, hogy a rendszer ne omoljon össze. A vezérpárt hívei éppenséggel szerethetik, ha a vezér erős, ha jól odaszól. Ám a „veteránok” leckéztetése még tovább szűkíti a vezetői kört, és tovább csökkenti a vezérlő Trockij, jobban vagy kevésbé távolságot tartó hívei (Ungár Klára, Hegedűs István, Szelényi Zsuzsa, Molnár Péter) a Fidesz-trockisták, akik közül néhányan (Kósa Lajos, Wachsler Tamás) később verejtékezve visszasompolyogtak az akolba. Pokorni Zoltán, bármennyire „veterán” is, nem ős-fideszes. Pedagógus-szakszervezeti politikusként és a szabad demokrata Horn Gábor kebelbarátjaként 1993 után a pártban a pót-Fodor szerepét játszotta, a csendesszavú szőke herceget belvárosi-budai értelmiségi felhanggal, aki nem csak pattogni tud, de érvelni is. Szakpolitikában (oktatás) otthon van, no-nonsense personality, ahogy a Fidesz korábban a tengerentúlon is meglévő barátai mondták. Ellentéte volt például Rogán Antal. Már Rogán korai életszakaszát is monoton kopogó kioktató stíl jellemezte, stílusa picit még finomult is mára, képzelhető, milyen volt akkoriban. Kövér Lászlóról sok minden elmondható - és ezek közül mennyi nem tűrné a nyomdafestéket! -, de az biztos nem, hogy a baltaképű bajszinger ne lenne puritán alkat. Nehezen képzeljük el Michelincsalagos étterembe francia fajbacsillag pályamódosításának lehetőségét. A krakéler Lázár asszózott már befolyásos személyekkel, pajzsot tartva Orbánnak. Nehéz elképzelni, hogy Lázár a legbefolyásosabb miniszterként a miniszterelnök tudta nélkül menne neki kormánypárti alelnöktársának. Lázár a nyilvános belső kritikára válaszul vehemens ellennyilatkozatában kijelölte a támadhatatlanok körét. Tette ezt azért, mert a nevezett személyek, Lázár maga, valamint Rogán és Habony többé már nem támadhatatlanok. Tűz alatt vannak. Csakhogy a NER-ben mindenkit Orbán tett arra a helyre, ahol éppen van. Az emberei őt képviselik, az ő nevében járnak el. Aki kritizálja őket, az végső soron Orbánt, az ő választásait marasztalja el. Ezért fontos neki, hogy megálljt parancsoljon a bírálatnak, megvédje kiválasztottjait, engedje, hogy azok önmagukat és a vezért is védve ellentámadásba menjenek át. E logika szerint a rendszer erózióját kell megakadályozni a rendcsinálással,rok mellé talpig Gucciban. A Hungarosavanarola kattanása máshol van. Épp ezért a párt bizonyos köreiben népszerű is, és Sztálin ez ezt láthatóan megelégelte, amenynyiben szélbeszéd van. Repedés nem lehet a betonfalban, akkor inkább temessük a repesztőt hat láb mély betonba. Ki lesz Kirov? (A jóképű és fiatal leningrádi pártvezető, akinek a háttérből a legfőbb vezető által orkesztrált meggyilkoltatása adott jelet a párton belüli Nagy Terror megkezdésére.) Lázár minden nyilvános forrás szerint Orbán által jóváhagyott kivégzéses bemondása („Jól gondolja meg egy politikai veterán, akár személyes sértődöttségből, akár politikai megfontolásból, hogy bennünket milyen mértékben gyöngít meg, mert azzal saját magát gyöngíti vagy végzi ki”), olyan, amit Gletkin is mondhatott volna Rubasovnak (Arthur Koestler Sötétség délben Ám ez most nem elég. A rendszer baja ugyanis nagyobb: az Orbán-varázs nem működik. A miniszterelnök két hónapja nem tud rendet tenni. Megszólalásai nem hatnak. A támogatók nem viszszajönnek a szavára, hanem távolodnak. Kopik a patina, pattog a zománc. A csillag kihunyóban van. Orbán ezzel együtt még sok bajt okozhat. A rendszer nem létezik Orbán nélkül, a funkcionáriusok - újdonászok és veteránok - nincsenek rendszer nélkül, a rendszer pedig egyre rugalmatlanabb és beszűkültebb. Csak azt tudja fokozni, amiért egyre többen utálják. Sajnos ebből logikusan következik, hogy Orbán és emberei egyre agresszívabbá válnak, még több ellenséget jelölnek ki, egyszóval a NER elnyomó jellege fog erősödni. De ezzel már nem tudnak támogatót szerezni, csak ellenségeket. Lehet, hogy még nagyon hosszú lesz ez a rendszervég. Mégis, egyre kevésbé elméleti a kérdés, hogy mi jön utána. c. regényére hivatkozással: a fiatal keménykedő kihallgatótiszt a magánzárkán a végítéletet váró pártörténeti oltárképalaknak. A kremlinológia nem a big picture. Jól kezelve elmondja, mit sutyorognak a bizánci lépcsőfordulókban, merre mozog az őfelsége személye körüli dinamika, szimpátia-antipátia szociogramtérképeket lehet rajzolni alapjain, de nem világítja meg a társadalom és politika mélyebb problémáit. Pedig úgy tűnik, a magyar társadalom egyre szélesebb rétegei várják már, mikor húznak Gletkinék, Rubasoval a hónuk alatt, valami szép azeri üdülőhelyre, a Káspi-tó partján. For good! Kremlinológia LAKNER ZOLTÁN VÁGVÖLGYI B. ANDRÁS ■ Mi, akik már lassan a párt * * veteránjainak számítunk, megtanultuk, csatározás közben sem szabad elfelejtenünk, hogy milyen módon kötünk majd békét. Pokorni Zoltán MM Jól gondolja meg egy * * politikai veterán, akár személyes sértődöttségből, akár politikai megfontolásból, hogy bennünket milyen mértékben gyöngít meg, mert azzal saját magát gyöngíti vagy végzi ki. Lázár János