Vasárnapi Hírek, 2014. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

2014-12-21 / 51. szám

2014. december 21. SZERINTEM m a 7 Pattog a zománc „Nem helyeslem ezt a modern má­niát, hogy a rossz emberekből egy perc alatt jó embert csináljunk” - írta egykor Oscar Wilde. Az „uri­­zálást” kifogásoló Pokorni Zoltán nyilván vállal valamekkora kocká­zatot botrányokba keveredett párt­társai bírálatával. Nehéz azonban elképzelni, hogy csak most szembe­sült volna azzal, mi folyik körülötte. Pokorni nem az omertát törte meg. Megszólalása elsősorban a pragma­tizmuson alapul: szerinte az a baj, hogy a képlékennyé vált politikai helyzetben az ügyek látszanak, és emiatt a rendszer haszonélvezői mind bajba kerülhetnek. Amitől tehát fontossá váltak Po­korni szavai, az nem az erkölcsi ma­gaslat, amelyen ő nem áll. Még ak­kor sem, ha, ránézésre, sokak bűnei alighanem számosabbak. Az adja a Fidesz-alelnök véleményének fon­tosságát, hogy egyedül nála szólalt meg a veszélyérzet, ami mégiscsak valamiféle realitásérzékre utal. Azt vetette fel, hogy ami történik, az talán mégsem a „külföldi érdekek” magyarországi szálláscsinálóinak aknamunkájából fakad, hanem van Lázár (Orbán) életveszélyes fe­nyegetéseinek baltája a Fidesz gyökereire sújt-e? A Szovjetunió Kommunista (Bolsevik) Pártja történetének ismerete mennyiben segíti a mában tájékozódást? Rö­vid tanfolyam (kratkij kursz). Az én korosztályomból („vete­rán”) sokan jártunk a néhai Szabó Miklós illegál szemináriumaira a nyolcvanas években. A „repülő­egyetem rektorának” egyik kedvenc előadás-sorozata szovjetológiai volt, mely egy tágabb diszciplína (a történettudomány, közgazdaság­­tan, szociológia és cultural studies elemeinek felhasználásával), míg a Szabónál is megjelenő kremlinoló­gia „tudománya” a pőre hatalmi vi­szonyok, intrikák és pletykák elem­zése a bizánci udvar alulvilágított kreclijeiből. Ki ölte meg Kirovót, s miért? Mi történt Krupszkájá­­val? 1941-ben miért számított még mindig a mexikói Trockij? Buharin benne saját hiba is. Tényleg tilta­koznak ellenük. És ha az amerikai­ak éppen korrupciós ügyben gyako­rolnak nyomást a kormányra, meg ugyanezen ügyek miatt tüntetnek Budapesten, akkor talán nem kelle­ne olajat önteni a tűzre. Ezzel a helyzetértékeléssel im­már el lehet „nyerni” a belső ellen­ség pozíciót az Orbán-rendszerben. A hatalmi párt némi hezitálás után úgy döntött, hogy nem korrigál, hanem bekeményít: a „drogos új­ságírók” bemérésére meg a külföl­di pénzből tevékenykedő civilek regisztrációjára készül. Közben minden diplomáciai normát áthá­gó hangnemben bírálja a kritikát megfogalmazó szövetséges kormá­nyokat. Az „ostromlott erőd” szind­róma tudatos előállítása közepette Orbán és köre egyre inkább azono­sul a maga által költött történettel. Ezt az önfeledt konfabulálást za­varta meg Pokorni, és néha Kövér László egy-egy befelé szóló kriti­kájának disszonáns hangja. Lázár János ezért üzent vissza durván, leveteránozva és veszélyforrásnak minősítve a bírálókat. „Hogy van az, hogy egyik mar­xista lövi a másik marxistát?” - ve­tette fel Hofi Géza még az 1980-as években. Az anyósa tudta: „Lakva ismerik meg egymást az emberek.” Nincs ez másképp a Fideszben sem. Pontosabban, igaza van Len­gyel Lászlónak abban, hogy nincs tényleg jobbos elhajló volt? És Ka­­menyev, Zinovjev? Tényleg hozzá­juk csatlakozott Sepilov? Az üzbég dinnyemaffia karmai közé kevere­dett Galina Brezsnyeva? Ligacsov vagy Jakovlev a Gorbacsov-ellenes front főembere? Megannyi nehéz kérdés, megválaszolásuk közelebb vihet a „Föld egyhatoda”, az „or­szág, mely fölött sosem nyugszik le a Nap” megértéséhez. De nem kizá­rólagosan! Tweedzakós angolszász libe­­rálértelmiségiek persze már a Nagy Terror kezdetén, az eredeti kérdésfeltevéskor is csak legyin­tettek a portóis pohár mellől szi­varszóban: murderers murdering murderers (gyilkosok gyilkosokat gyilkolnak), és részben igazuk volt, mint ahogy igazuk van ma is. De a párton belül az erőviszonyok is­merete is fontos tudás, az életben maradás biztosítéka, a kamarilla­­politikának nevezett tömegmé­szárlások átvészelésének esélye. Nem véletlen, hogy már a negyed­századdal ezelőtti posztmodern korban ironikusan foglalkoztunk a Magyar Narancs hasábjain az if­júsági szervezetből éppen pártocs­­kává emelkedett szerveződéssel. Fodor Gábor volt például a Fidesz­és Fidesz. Hiszen tényleg az okozza a közvélemény mostani általános meglepetését, hogy mégis miként kerülnek ezek a viták elénk? Ho­gyan lehet ez az egész, Simicskától Pokorniig? A szakadt függönyt hó­napok óta nem tudják összehúz­ni. Valószínűleg az történt, hogy mivel tényleg nincs párt, így mos­tanra végképp megszűnt a belső véleménycserék lehetősége. Belül már nem lehet üzenni. Nincs ér­dekbeszámítás, nincs „pártélet”. A rendszer teljesen hierarchikussá vált: a bármilyen rájuk bízott pisz­kos munkát elvégző politikai idió­tákat egy szűk vezérkar mozgatja, felettük pedig kizárólag Orbán áll. A „veteránok” is a pálya szélére szorultak, miközben a rendszer ki­épülésében játszott szerepük miatt nekik is érdekük, hogy a rendszer ne omoljon össze. A vezérpárt hívei éppenséggel szerethetik, ha a vezér erős, ha jól odaszól. Ám a „veteránok” leckéz­­tetése még tovább szűkíti a vezetői kört, és tovább csökkenti a vezérlő Trockij, jobban vagy kevésbé tá­volságot tartó hívei (Ungár Klára, Hegedűs István, Szelényi Zsuzsa, Molnár Péter) a Fidesz-trockisták, akik közül néhányan (Kósa Lajos, Wachsler Tamás) később verejté­kezve visszasompolyogtak az akol­ba. Pokorni Zoltán, bármennyire „veterán” is, nem ős-fideszes. Pe­dagógus-szakszervezeti politikus­ként és a szabad demokrata Horn Gábor kebelbarátjaként 1993 után a pártban a pót-Fodor szerepét ját­szotta, a csendesszavú szőke her­ceget belvárosi-budai értelmiségi felhanggal, aki nem csak pattogni tud, de érvelni is. Szakpolitikában (oktatás) otthon van, no-nonsense personality, ahogy a Fidesz koráb­ban a tengerentúlon is meglévő barátai mondták. Ellentéte volt például Rogán Antal. Már Rogán korai életszakaszát is monoton kopogó kioktató stíl jellemezte, stílusa picit még finomult is mára, képzelhető, milyen volt akkoriban. Kövér Lászlóról sok minden el­mondható - és ezek közül mennyi nem tűrné a nyomdafestéket! -, de az biztos nem, hogy a baltaképű bajszinger ne lenne puritán alkat. Nehezen képzeljük el Michelin­­csalagos étterembe francia fajba­csillag pályamódosításának lehe­tőségét. A krakéler Lázár asszó­­zott már befolyásos személyekkel, pajzsot tartva Orbánnak. Nehéz elképzelni, hogy Lázár a legbefo­lyásosabb miniszterként a minisz­terelnök tudta nélkül menne neki kormánypárti alelnöktársának. Lázár a nyilvános belső kritikára válaszul vehemens ellennyilatkoza­tában kijelölte a támadhatatlanok körét. Tette ezt azért, mert a neve­zett személyek, Lázár maga, vala­mint Rogán és Habony többé már nem támadhatatlanok. Tűz alatt vannak. Csakhogy a NER-ben min­denkit Orbán tett arra a helyre, ahol éppen van. Az emberei őt képvise­lik, az ő nevében járnak el. Aki kri­tizálja őket, az végső soron Orbánt, az ő választásait marasztalja el. Ezért fontos neki, hogy megálljt pa­rancsoljon a bírálatnak, megvédje kiválasztottjait, engedje, hogy azok önmagukat és a vezért is védve el­lentámadásba menjenek át. E logi­ka szerint a rendszer erózióját kell megakadályozni a rendcsinálással,­rok mellé talpig Gucciban. A Hun­­garosavanarola kattanása máshol van. Épp ezért a párt bizonyos köreiben népszerű is, és Sztálin ez­ ezt láthatóan megelégelte, ameny­­nyiben szélbeszéd van. Repedés nem lehet a betonfalban, akkor in­kább temessük a repesztőt hat láb mély betonba. Ki lesz Kirov? (A jó­­képű és fiatal leningrádi pártve­zető, akinek a háttérből a legfőbb vezető által orkesztrált meggyil­koltatása adott jelet a párton belüli Nagy Terror megkezdésére.) Lázár minden nyilvános forrás szerint Orbán által jóváhagyott kivégzé­­ses bemondása („Jól gondolja meg egy politikai veterán, akár szemé­lyes sértődöttségből, akár politikai megfontolásból, hogy bennünket milyen mértékben gyöngít meg, mert azzal saját magát gyöngíti vagy végzi ki”), olyan, amit Gletkin is mondhatott volna Rubasovnak (Arthur Koestler Sötétség délben Ám ez most nem elég. A rend­szer baja ugyanis nagyobb: az Or­­bán-varázs nem működik. A mi­niszterelnök két hónapja nem tud rendet tenni. Megszólalásai nem hatnak. A támogatók nem visz­­szajönnek a szavára, hanem távo­lodnak. Kopik a patina, pattog a zománc. A csillag kihunyóban van. Orbán ezzel együtt még sok bajt okozhat. A rendszer nem létezik Orbán nélkül, a funkcionáriusok - újdonászok és veteránok - nin­csenek rendszer nélkül, a rendszer pedig egyre rugalmatlanabb és be­­szűkültebb. Csak azt tudja fokozni, amiért egyre többen utálják. Sajnos ebből logikusan következik, hogy Orbán és emberei egyre­ agresszí­­vabbá válnak, még több ellenséget jelölnek ki, egyszóval a NER elnyo­mó jellege fog erősödni. De ezzel már nem tudnak támogatót szerez­ni, csak ellenségeket. Lehet, hogy még nagyon hosszú lesz ez a rendszervég. Mégis, egyre kevésbé elméleti a kérdés, hogy mi jön utána. c. regényére hivatkozással­: a fiatal keménykedő kihallgatótiszt a ma­gánzárkán a végítéletet váró pár­történeti oltárképalaknak. A kremlinológia nem a big pic­ture. Jól kezelve elmondja, mit sutyorognak a bizánci lépcsőfor­dulókban, merre mozog az őfel­sége személye körüli dinamika, szimpátia-antipátia szociogram­­térképeket lehet rajzolni alapjain, de nem világítja meg a társadalom és politika mélyebb problémáit. Pedig úgy tűnik, a magyar társada­lom egyre szélesebb rétegei várják már, mikor húznak Gletkinék, Ru­­basoval a hónuk alatt, valami szép azeri üdülőhelyre, a Káspi-tó part­ján. For good! Kremlinológia LAKNER ZOLTÁN VÁGVÖLGYI B. ANDRÁS ■ Mi, akik már lassan a párt * * veteránjainak számítunk, megtanultuk, csatározás közben sem szabad elfelej­tenünk, hogy milyen módon kötünk majd békét. Pokorni Zoltán MM Jól gondolja meg egy * * politikai veterán, akár személyes sértődött­ségből, akár politikai megfontolásból, hogy bennünket milyen mértékben gyöngít meg, mert azzal saját magát gyöngíti vagy végzi ki. Lázár János

Next