Vasárnapi Hírek, 2015. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

2015-06-27 / 26. szám

22 a INTERJÚ 2015. június 27. Jazzénekesként alapozta meg popkarrierjét. Ameny­­nyire csak lehet, távol tartja magát a politikától és a bulvártól. Frissen megjelent, Zoohackerrel közös nagyle­meze, a Shine (Ragyogj!) ap­ropóján ültünk le beszélgetni Fábián Julival a meglelt boldogságról. RÁCZI­ PÉTER - Négy év nagy idő a popszakmá­ban, jönnek mások, a közönség könnyen felejt. Zoohackerrel (Pa­lásti Kovács Zoltán zenész, DJ és producer - a szerk.) mégis lassan haladtak az első kislemeztől az al­bumig. Mi tartott eddig? - Abba a szerencsés helyzetbe kerültünk, hogy nagylemez nélkül is nagy volt ránk a kereslet. Míg mások előbb albumokat jelentet­nek meg, majd évek alatt lassacs­kán felfigyelnek rájuk, és később a rádiók is játsszák a dalaikat, ve­lünk az történt, hogy a kislemeze­ink dalait azonnal műsorra tűzték a zenei adók, és a sikereik alapján áramlottak a koncertfelkérések. Mivel eleget tettünk a megkeresé­seknek és felléptünk, nem tudtuk utolérni magunkat a dalírásban. Ahhoz, hogy az ember elmélyülten tudjon alkotni, figyelem és csönd kell, nem őrült rohanás, ami csak fokozódott a 2012-es eurovíziós szereplésünk révén. E mellett az egészségügyi problémáim is több­ször megakasztották a munkála­tokat, ugyanakkor új értékrendet szültek: a cél, hogy épségben és boldogságban sokáig tudjunk al­kotni. Megtanultam, mennyire fontos a feltöltődés, szemben a karrier miatti szorongásokkal. A telt házas lemezbemutató visz­­szaigazolta a döntésünket. - Az alkotók személyén kívül mi fogja össze a 12 dalt? - A sokszínűség a rendezőel­vünk, stiláris kikacsintásokkal. A visszajelzések alapján felismer­hető a hangzásunk: Zoohacker hangszerelései, az én szöveg- és dallamvilágom. - Melyik műfaj felé nem kacsin­tana sohasem? - Nem hiszek a műfajokban. Ahogy Zoohacker sem, neki a neve is innen adódik, meghekkeli a műfaji korlátokat. Ha művészi alkotómunkára törekszem, nem pedig iparosmunkára, nem abban gondolkodom, hogy például most valami jazzeset kellene csinálni. Valamilyen hangulatban, lükte­tésben megszületik a dal alapja, s akkor nekiállunk kísérletezni vele, miként tud leginkább megmutat­kozni, akár drum & bassben, akár reggae-ben. - Angolul szólnak a szövegei, miről is? - Már az elején eldöntöttük, hogy sem magunknak, sem a ze­nénknek nem szeretnénk földrajzi korlátokat szabni, ezért angolul születnek meg a dalok. Nehezeb­ben is megy a dallamalkotásnál, hi­szen nem az anyanyelvemen írom őket. A szövegek a személyes él­ményeim, érzéseim, gondolataim lenyomatai, életjelenetek, főleg a változásaim kapcsán. A Shine pél­dául egyfajta megvilágosodást tük­röz, a Girly azt jeleníti meg, ahogy egy habos-babos világban „csajos­­kodik” valaki. Fricska, persze, kri­tikai éllel, ugyanakkor benne van az is, hogy ezek a felszínesen élő lányok szintén arra vágynak, vala­kihez ők is hozzábújhassanak. - Egy magyar népdal mégis he­lyet kapott a lemezen, a Vásárhely című! - Ezt a dalt Zoohacker már ko­rábban megálmodta, több váloga­táslemezen szerepelt is mások elő­adásában. Mindig is vágytam rá, hogy én is elénekelhessem. S bár a szövege magyar, a világzenei jel­legénél fogva a Lalalley című dallal párban áll a lemezen, tehát zenei­leg nem kakukktojás. - Ez a rabének, amit az elítélt dalol halálának óráján, nálam fur­csa együttállásba került megjele­nésekor az akkor éppen napirenden tartott halálbüntetés problémájá­val. Mennyire tolakszik be a politi­ka egy énekesnő életébe? - Abszolút, pártrendezvénye­ken való fellépésre éppúgy felkér­tek, mint kampánydal írására. - Vállalta? - Nemet mondtam. Nyilváno­san senki mellett, senki ellen nem foglalok állást, a magánügyemnek tekintem, kire adom a voksomat szavazáskor. Magánemberként élek ezzel a lehetőségemmel, a zenei nyilvánosságot viszont nem tekintem ebben eszköznek. Kül­­keresként napi szinten tájékozód­tam a magyar és külföldi sajtóban, képben voltam köz- és gazdasági ügyek terén, ugyanakkor iszonya­tosan nyugtalannak és kiszolgál­tatottnak éreztem tőle magamat. Mert valójában nem lehet távol tartani magunktól a politikát, mindannyiunk életébe betürem­kedik minden szinten. Példa erre­­ visszatérve a Vásárhelyre - ahogy a dal az értelmezésében a halál­­büntetéssel összekötődött. A mi alkotói életünkben ez a dal már ré­gen jelen volt, más jelentéssel bír. -És a nemzetközi karrier lehető­sége milyen jelentőséggel bír? - Nem tervezem, hogy kiköltö­zöm. Hacsak nem kapok egy fan­tasztikus ajánlatot Amerikából! De úgy tapasztalom, az amerikai zené­szek, énekesek is inkább Európába jönnek koncertezni. Szóval nem feszülök rá, inkább örülök, ha kül­földön léphetek föl, mert ezek az alkalmak egyben megméretteté­sek is. De elégedett vagyok azzal, ahogy most állnak a dolgaim. - Hol áll most a szamárlétrán? - Most már mondhatok nemet, ami nagyon jó érzés. Korábban számos zenekarban kipróbáltam magam, ezáltal több műfajjal, helyzettel és rengeteg zenésztárs­sal megismerkedtem. Mostaná­ban már csak egy-két projektre fókuszálok. Ma már meg tudom fogalmazni, mit szeretnék elérni, és hogyan szeretnék eljutni oda. Ha ehhez illeszkedik egy megkere­sés, vállalom, ha nem, akkor nem. -Mi a cél? - A mindenkori célom, hogy boldog legyek és mind szakmailag, mind anyagilag megbecsült abban, amit csinálok. - Szakmai ártalom: a sikerek mellé jár az irigykedés. Része van benne? - Elég komolyan, szemtől szembe azonban ritkán. Sokan nem látják át, milyen elképesztő munka volt mindezt felépíteni -ők valójában csak az eredmények­re irigyek, nem az erőfeszítésekre, amik idáig vezettek. - A családja támogatta a pálya­­módosítását? - Persze, szeretik a zenémet, eljönnék a koncertekre, ami nem is csoda, hiszen a muzikalitás kö­zös bennünk, a zenei gyökereim a családomból erednek. A szüleim hegedültek, kórusban énekeltek, az idősebb nővérem évtizedek óta csellózik, ma már zongorázik és énekel is, a másik testvérem is énekkarban dalol. - Amikor tanított, mi volt a leg­fontosabb átadnivalója? - Amellett, hogy tudni kell a testeddel, a hangszereddel bánni, fontos a színpadi létezés mikéntje is, az, hogy egy-egy dalon keresztül hogyan éled meg a saját érzéseidet. Mindig megpróbáltam a tanítvá­nyaim bőrébe bújni, megérten­ őket, hogy ekként tudjam a gátjai­kat megszüntetni. -A rajongói túlzott lelkesedésé­nek viszont gátat emel? - Általában tisztelettel, szere­tettel fordulnak felém. Ha még­sem, akkor is többnyire le tudom rendezni, muszáj is, erre nem kér­hetek meg mást. Előfordult, hogy valaki a barátnőjének akart a szü­nnapjára „ajándékozni”, de nem énekesként, fellépőként, hanem pusztán a jelenlétemet kívánta. Erre alkalmatlan vagyok, nem fér bele az életembe, nem tudom megjátszani azt, ami nincs. A ma­gánéletem határait nagyon őrzöm. - Ezért nem nyitott soha a bul­­vármédia felé? - A bulvár Fábián Juli-képe ön­álló életre kelne, amihez közöm sem lenne. Bár az ismertség tekin­tetében vannak a bulvárnak vonzó aspektusai, korlátozna, nem tud­nék normális életet élni, a fontos dolgokra koncentrálni. * (Budapest, 1980) énekesnő, dale­rző, szzöveg* « A Külkereskedelmi Főiskola elvegzise után szerzett diplomát a liszt Ferenc Zeneművéséti Egyetem ja»tanszakén * A Fabian Juli Ja// Ritt Honey & Chili nagylemeze 2009 ben, a Fabian Juli-Sárik Peter Duo Feel Hamnway című albuma 2011 ben jelent meg * Tagja volt: Barabás Lőrinc Eklektri­s, Eric­ Sumo Band, Just In Time, Jazzjet; a Random Trio Improvizációs koncertsorozat állandó szereplője * Énekelt többek közt a Gyárfás István Trióval, Pege Aladárral, a Talamba utósegyüttessel, a Lak­ánybene 2- tel, a Mrs. Columboval, Takács Nike­lass­al, a Kerekes Barnddal, Dopemannel * 2010 ben az X-Faktor tehetségkutató énektanára * Szeret utazni, imádja a tengert Fábián Juli FOTÓ: ANCSIN GÁBOR, KÉPSZERKESZTŐSÉG

Next