Vasárnapi Hírek, 2016. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

2016-01-30 / 5. szám

ÚT RIÓBA - ÖTKARIKÁS PORTRÉK A főpróba már sikerült Kozák Danuta kétszeres olimpiai, sokszoros világ- és Európa-bajnok kajakos 2008-ban a pekingi ötkarikás játékokon 500 méteren ezüstérmes lett a kajak négyesben. A 2012-es londoni olimpián 500 méteres távon a négyesben, majd egyesben is aranyérmet szerzett. Danuta a harmadik olimpiájára készül. FLUCK MIKLÓS - A női kajakosoknál sokat változott a vi­lág London óta? - Persze, fiatalodott a sportágunk, jönnek a friss tehetségek. - Ezt maga mondja, aki szintén a fiata­lok közé tartozik? - Vannak nálam fiatalabbak. De arra gondolok, hogy Rióban már több olyan nemzet is szerepet kaphat, amely Lon­donban még csak bontogatta a szárnyait. Emellett londoni ellenfeleink közül is többen vannak, akik eredményesen sze­repeltek az elmúlt három évben. Komoly küzdelmek várnak ránk az olimpián. - Mely nemzetek lehetnek a legna­gyobb ellenfelek? - A beloruszok erősek, de a lengyelek is összerakhatnak egy jó négyest. A né­meteknél most nem biztos, hogy lesz négy olyan erős lány, ugyanakkor ott vannak helyettük az új-zélandiak. - Hogyan látja a riói esélyeket? - Az elmúlt három év eredménye­it nézve, úgy érzem, van esélyem a jó olimpiai szereplésre. Persze ez nem azt jelenti, hogy hátra lehet dőlni. Az elmúlt évekhez hasonlóan kemény, sőt talán még keményebb munkával kell folytatni a felkészülést. - Látva a hazai konkurenciát, az után­pótlás tagjai is derekasan lapátolják az érmeket a felnőttek világversenyein. - Nincs mese, lépést kell tartani ve­lük. - Londonban parádésan győzött 500 méteren egyesben. - Az előtte való napon nyertünk a né­gyessel, ez nagyon feldobott, és az egyes­ben minden úgy sikerült, ahogy elter­veztem. - Ebben a számban most Kárász Anna szerezte meg az olimpiai kvótát, igaz, a ha­zai válogatóversenyek még hátra vannak. Vissza akarja szerezni az egyes pozíciót? - Elsősorban a párosra koncentrálok. Szabó Gabival tavaly Milánóban 500 méteren világbajnokok lettünk, és a Rio de Janeiróban zajló olimpiai kajak-kenu tesztversenyen is nyertünk. Az elmúlt hónapokban összehangoltuk a felkészü­lésünket, és nagyon reméljük, a váloga­tón és majd az olimpián megint bizonyí­tani tudunk.­­ A női kajak négyes egyik állandó tagja. 2009 óta veretlenek voltak, de Mi­lánóban váratlanul kikaptak. Miben látja ennek az okát? - Erre nehéz válaszolni. Nem úgy történt, ahogy szerettük volna, a finis­ben a fehéroroszok előnyét nem tudtuk ledolgozni. Remélem, Rióra sikerül egy jó négyest összeállítani, és az olimpián javíthatunk. ÖTKARIKÁS MÚLT - LONDON, 1908 A zászlóvivő halála „Atlétikánknak ismét gyásza van. A háború mo­­lochja új áldozatot követelt Mudin István a MAC általánosan becsült és szeretet súlyatlétája vér­zett el az orosz fronton június 22-én” - írta a ko­rabeli sportlap 1918-ban. Mudin István az első nagy háború áldozata volt egyike a több mint 600 ezer magyar halottnak. És egyike a magyar sport felejthetetlen alakjainak. A kétegyházi Mudin Albert kalaposmester mindig magyarnak tartotta magát, habár fel­menői franciák voltak. De fiait Istvánt és Imrét magyarnak nevelte. És atlétának. Mindketten az úti közönség számára fenntartott Magyar Atlétikai Clubban (MAC) versenyeztek. Imre volt a tehetségesebb, de István a mester. Öccsét is ő edzette. Három olimpián indult, de csak az 1906-oson szerzett érmet. Harmadik lett Hellén diszkoszvetésben. Ez volt élete egyetlen olim­piai érme. Arról nem tehetett, hogy az 1906-os játékokat később kivették a hivatalos olimpiák közül. Tudniillik az előző játékok után két évvel tartották, az első újkori olimpia 10. évforduló­ján, Athénban. Amolyan olimpiát népszerűsítő világjáték volt. Két évvel később azonban Lon­donban már teljesen hivatalos olimpián vehe­tett részt a két Mudin fivér. Érmet egyikük se nyert, de Imrét óriási megtiszteltetés érte: ő vi­hette a magyar zászlót a megnyitó ünnepségen. Nagy dolog volt ez, hiszen ekkor vonultak fel először a versenyzők a nemzetük zászlaja alatt. István és Imre még 1912-ben, Stockholmban is rajthoz álltak (kalapácsvetésben, gerelydobás­ban és súlylökésben), de érmet nem szereztek. Három évvel később mindketten a bukovinai fronton harcoltak­­ és atletizáltak. Kézigránát­versenyeket rendeztek egymás között. Békében már nem állhattak rajthoz. Hősi halált haltak. Imre az olasz fronton, István, a zászlóvivő ismeretlen helyen esett el. KP­ SS*" Vannak fontosabb dolgok Nem valószínű, hogy Magyarország 3 milliárd dollárból képes lenne olimpiát rendezni. A reális költségek valahol 10 és 20 milliárd között vannak - mondta a bostoni olimpiát ellenző No Boston nevű szervezet társelnöke a 444.hu Internetes portálnak adott interjúban. Chris Dempsey szerint a magyar politikusok most még könnyen mondhatják, hogy olcsó lesz, de közben olyan ígéreteket tesznek a NOB- nak, amiket nem lehet ennyi pénzből telje­síteni. Kevesen tudják, hogy minden terven felüli kiadás a rendezőt terheli. „Erről az olimpia mellett kampányolók nem szeret­nek beszélni” - mondta Dempsey. Arra a kérdésre, hogy a gazdag Boston miért mondott nemet a 2024-es játékok megrendezésére, Dempsey úgy fogalma­zott: „Nem arról van szó, hogy Boston általában az olimpiai játékok ellen lenne, csak inkább másra szeretnénk költeni a pénzünket.” Példaképpen a közlekedési rendszert, az oktatást és a városi zöld területek fejlesztését nevezte. 2016. január 30. SPORT Q 29 GÓL Magyar vándor Politikai síkon - törvényileg és szóban - hallatlanul heves harc folyik a gazdasági bevándorlók ellen, de a kormány stratégiai ágazatában, a sportban még vannak rések a bástyán, nem ártana az éberség, elvtársak. E héten például Nátrán Roland, az asztalite­nisz-szövetség elnöke jelentette ki, méghoz­zá a legszorosabban vett értelemben állami televízióban, hogy „napirenden van ázsiai játékosok honosítása”. Kézilabdában már régóta zajlik a külföldieknek a nemzetvédő folyamatokkal szembemenő alkalmazása, sőt a magyar férfi kézilabda-válogatottban az Európa-bajnokságon feltűnt az iszfaháni születésű, nemrégiben még az iráni felnőtt válogatottban szereplő Imán Dzsamali, bár nem a játékával, hiszen a meggyötört néző azon is tűnődött: az Eb-n az ellenfeleknek rendre kínosan asszisztáló együttesbe ugyan miért kellett bevonni a perzsa komát? Elvég­re azt jó magyar emberekkel is simán el lehet érni, hogy sorozatban nyolc-tíz gólos veresé­get szenvedjen a csapat, akarom mondani, a gyülekezet. De igaz, ami igaz, egyelőre keveseket honosítunk, a kézilabdában főként szerződ­tetünk: Győrött például Alstadot, Amorimot, Grimsbőt, Lökét, Veszprémben Ilicet, Pal­­marssont, liguidét vagy Zeitzet. A jelek sze­rint azonban az efféle beözönlés nem tesz jót a stratégiai ágazat eminensnek vélt részé­nek, a kézilabdának, mert a Los Angeles-i olimpia 1984-es bojkottja óta nem fordult elő, hogy sem a női, sem a férfi válogatott nem vett részt az ötkarikás játékokon. Rióban viszont egyetlen honfitárs kézilabdás sem koptatja a parkettet. Napjaink reneszánsz embere, a pártja kommunikációs igazgató­jaként, Józsefváros polgármestereként, az FTC alelnökeként is felbukkanó Kocsis Máté nem a legprímábban debütált a kézilabda­szövetség elnökeként, és van bennem némi aggodalom, mi lesz a mindössze olimpiai és világbajnok, tuskirály Hegedűs Csabát le­­söprő rezsibiztos irányította birkózókkal. Ami viszont kétségtelen: ha itt-ott fél­retesszük a gazdasági bevándorlók elleni kérlelhetetlen küzdelmet, akkor csakis a magyar állampolgárság megadása és a le­telepítés lehet a cél. A futballban például nem szabad megelégedni azzal, hogy - a mezőny létszámának felemelése miatt - negyvennégy hosszú esztendő után újra ott leszünk az Eb-n, a merjünk nagyot álmodni jelmondat jegyében az Európa-bajnoki cím közeljövőbeni elhódítására kell törnünk. Eh­hez tizenöt-húsz első osztályú dél-amerikai labdarúgó honosítására és átcsoportosítás­ra, a megejtően felkarolt, de sok hasznot idáig nem hajtó klubok és akadémiák „kitö­mésének” visszafogására lenne szükség. Az edzők tekintetében pedig már megkezdődött az átmenet, hogy más trénereket ne említ­sünk, Talant Dujsebajevtől Bernd Storckig vagyunk. Pardon, a kézilabdával torkig. HEGYI IVÁN

Next