Vasárnapi Hírek, 2016. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
2016-01-30 / 5. szám
ÚT RIÓBA - ÖTKARIKÁS PORTRÉK A főpróba már sikerült Kozák Danuta kétszeres olimpiai, sokszoros világ- és Európa-bajnok kajakos 2008-ban a pekingi ötkarikás játékokon 500 méteren ezüstérmes lett a kajak négyesben. A 2012-es londoni olimpián 500 méteres távon a négyesben, majd egyesben is aranyérmet szerzett. Danuta a harmadik olimpiájára készül. FLUCK MIKLÓS - A női kajakosoknál sokat változott a világ London óta? - Persze, fiatalodott a sportágunk, jönnek a friss tehetségek. - Ezt maga mondja, aki szintén a fiatalok közé tartozik? - Vannak nálam fiatalabbak. De arra gondolok, hogy Rióban már több olyan nemzet is szerepet kaphat, amely Londonban még csak bontogatta a szárnyait. Emellett londoni ellenfeleink közül is többen vannak, akik eredményesen szerepeltek az elmúlt három évben. Komoly küzdelmek várnak ránk az olimpián. - Mely nemzetek lehetnek a legnagyobb ellenfelek? - A beloruszok erősek, de a lengyelek is összerakhatnak egy jó négyest. A németeknél most nem biztos, hogy lesz négy olyan erős lány, ugyanakkor ott vannak helyettük az új-zélandiak. - Hogyan látja a riói esélyeket? - Az elmúlt három év eredményeit nézve, úgy érzem, van esélyem a jó olimpiai szereplésre. Persze ez nem azt jelenti, hogy hátra lehet dőlni. Az elmúlt évekhez hasonlóan kemény, sőt talán még keményebb munkával kell folytatni a felkészülést. - Látva a hazai konkurenciát, az utánpótlás tagjai is derekasan lapátolják az érmeket a felnőttek világversenyein. - Nincs mese, lépést kell tartani velük. - Londonban parádésan győzött 500 méteren egyesben. - Az előtte való napon nyertünk a négyessel, ez nagyon feldobott, és az egyesben minden úgy sikerült, ahogy elterveztem. - Ebben a számban most Kárász Anna szerezte meg az olimpiai kvótát, igaz, a hazai válogatóversenyek még hátra vannak. Vissza akarja szerezni az egyes pozíciót? - Elsősorban a párosra koncentrálok. Szabó Gabival tavaly Milánóban 500 méteren világbajnokok lettünk, és a Rio de Janeiróban zajló olimpiai kajak-kenu tesztversenyen is nyertünk. Az elmúlt hónapokban összehangoltuk a felkészülésünket, és nagyon reméljük, a válogatón és majd az olimpián megint bizonyítani tudunk. A női kajak négyes egyik állandó tagja. 2009 óta veretlenek voltak, de Milánóban váratlanul kikaptak. Miben látja ennek az okát? - Erre nehéz válaszolni. Nem úgy történt, ahogy szerettük volna, a finisben a fehéroroszok előnyét nem tudtuk ledolgozni. Remélem, Rióra sikerül egy jó négyest összeállítani, és az olimpián javíthatunk. ÖTKARIKÁS MÚLT - LONDON, 1908 A zászlóvivő halála „Atlétikánknak ismét gyásza van. A háború molochja új áldozatot követelt Mudin István a MAC általánosan becsült és szeretet súlyatlétája vérzett el az orosz fronton június 22-én” - írta a korabeli sportlap 1918-ban. Mudin István az első nagy háború áldozata volt egyike a több mint 600 ezer magyar halottnak. És egyike a magyar sport felejthetetlen alakjainak. A kétegyházi Mudin Albert kalaposmester mindig magyarnak tartotta magát, habár felmenői franciák voltak. De fiait Istvánt és Imrét magyarnak nevelte. És atlétának. Mindketten az úti közönség számára fenntartott Magyar Atlétikai Clubban (MAC) versenyeztek. Imre volt a tehetségesebb, de István a mester. Öccsét is ő edzette. Három olimpián indult, de csak az 1906-oson szerzett érmet. Harmadik lett Hellén diszkoszvetésben. Ez volt élete egyetlen olimpiai érme. Arról nem tehetett, hogy az 1906-os játékokat később kivették a hivatalos olimpiák közül. Tudniillik az előző játékok után két évvel tartották, az első újkori olimpia 10. évfordulóján, Athénban. Amolyan olimpiát népszerűsítő világjáték volt. Két évvel később azonban Londonban már teljesen hivatalos olimpián vehetett részt a két Mudin fivér. Érmet egyikük se nyert, de Imrét óriási megtiszteltetés érte: ő vihette a magyar zászlót a megnyitó ünnepségen. Nagy dolog volt ez, hiszen ekkor vonultak fel először a versenyzők a nemzetük zászlaja alatt. István és Imre még 1912-ben, Stockholmban is rajthoz álltak (kalapácsvetésben, gerelydobásban és súlylökésben), de érmet nem szereztek. Három évvel később mindketten a bukovinai fronton harcoltak és atletizáltak. Kézigránátversenyeket rendeztek egymás között. Békében már nem állhattak rajthoz. Hősi halált haltak. Imre az olasz fronton, István, a zászlóvivő ismeretlen helyen esett el. KP SS*" Vannak fontosabb dolgok Nem valószínű, hogy Magyarország 3 milliárd dollárból képes lenne olimpiát rendezni. A reális költségek valahol 10 és 20 milliárd között vannak - mondta a bostoni olimpiát ellenző No Boston nevű szervezet társelnöke a 444.hu Internetes portálnak adott interjúban. Chris Dempsey szerint a magyar politikusok most még könnyen mondhatják, hogy olcsó lesz, de közben olyan ígéreteket tesznek a NOB- nak, amiket nem lehet ennyi pénzből teljesíteni. Kevesen tudják, hogy minden terven felüli kiadás a rendezőt terheli. „Erről az olimpia mellett kampányolók nem szeretnek beszélni” - mondta Dempsey. Arra a kérdésre, hogy a gazdag Boston miért mondott nemet a 2024-es játékok megrendezésére, Dempsey úgy fogalmazott: „Nem arról van szó, hogy Boston általában az olimpiai játékok ellen lenne, csak inkább másra szeretnénk költeni a pénzünket.” Példaképpen a közlekedési rendszert, az oktatást és a városi zöld területek fejlesztését nevezte. 2016. január 30. SPORT Q 29 GÓL Magyar vándor Politikai síkon - törvényileg és szóban - hallatlanul heves harc folyik a gazdasági bevándorlók ellen, de a kormány stratégiai ágazatában, a sportban még vannak rések a bástyán, nem ártana az éberség, elvtársak. E héten például Nátrán Roland, az asztalitenisz-szövetség elnöke jelentette ki, méghozzá a legszorosabban vett értelemben állami televízióban, hogy „napirenden van ázsiai játékosok honosítása”. Kézilabdában már régóta zajlik a külföldieknek a nemzetvédő folyamatokkal szembemenő alkalmazása, sőt a magyar férfi kézilabda-válogatottban az Európa-bajnokságon feltűnt az iszfaháni születésű, nemrégiben még az iráni felnőtt válogatottban szereplő Imán Dzsamali, bár nem a játékával, hiszen a meggyötört néző azon is tűnődött: az Eb-n az ellenfeleknek rendre kínosan asszisztáló együttesbe ugyan miért kellett bevonni a perzsa komát? Elvégre azt jó magyar emberekkel is simán el lehet érni, hogy sorozatban nyolc-tíz gólos vereséget szenvedjen a csapat, akarom mondani, a gyülekezet. De igaz, ami igaz, egyelőre keveseket honosítunk, a kézilabdában főként szerződtetünk: Győrött például Alstadot, Amorimot, Grimsbőt, Lökét, Veszprémben Ilicet, Palmarssont, liguidét vagy Zeitzet. A jelek szerint azonban az efféle beözönlés nem tesz jót a stratégiai ágazat eminensnek vélt részének, a kézilabdának, mert a Los Angeles-i olimpia 1984-es bojkottja óta nem fordult elő, hogy sem a női, sem a férfi válogatott nem vett részt az ötkarikás játékokon. Rióban viszont egyetlen honfitárs kézilabdás sem koptatja a parkettet. Napjaink reneszánsz embere, a pártja kommunikációs igazgatójaként, Józsefváros polgármestereként, az FTC alelnökeként is felbukkanó Kocsis Máté nem a legprímábban debütált a kézilabdaszövetség elnökeként, és van bennem némi aggodalom, mi lesz a mindössze olimpiai és világbajnok, tuskirály Hegedűs Csabát lesöprő rezsibiztos irányította birkózókkal. Ami viszont kétségtelen: ha itt-ott félretesszük a gazdasági bevándorlók elleni kérlelhetetlen küzdelmet, akkor csakis a magyar állampolgárság megadása és a letelepítés lehet a cél. A futballban például nem szabad megelégedni azzal, hogy - a mezőny létszámának felemelése miatt - negyvennégy hosszú esztendő után újra ott leszünk az Eb-n, a merjünk nagyot álmodni jelmondat jegyében az Európa-bajnoki cím közeljövőbeni elhódítására kell törnünk. Ehhez tizenöt-húsz első osztályú dél-amerikai labdarúgó honosítására és átcsoportosításra, a megejtően felkarolt, de sok hasznot idáig nem hajtó klubok és akadémiák „kitömésének” visszafogására lenne szükség. Az edzők tekintetében pedig már megkezdődött az átmenet, hogy más trénereket ne említsünk, Talant Dujsebajevtől Bernd Storckig vagyunk. Pardon, a kézilabdával torkig. HEGYI IVÁN