Vasárnapi Kelet, 2013. január-június (16. évfolyam, 1-24. szám)

2013-01-13 / 2. szám

4 műkincsrablás Síkos terep a hazai műkereskedés. Ha a rabló később tudja meg, milyen értéket vitt magával, megijed és szabadulna a kincsétől. Tavaly Csontváryt, Szinyeit és Mednyánszkyt is loptak. Nem segít az egymillió dolláros vérdíj sem. 13 éve keresik a legnagyobb műkincsrablás elkövetőit. MEGRENDELŐNEK LOPJÁK A KÉPEKET Londonban került elő a na­pokban Henri Matisse fran­cia impresszionista festő egymillió dollárt érő olajké­pe, amelyet 25 éve loptak el a svéd fővárosban. A lopott műkincsek többsége azon­ban magángyűjtőkhöz kerül. Ács György A Kert című festmény 1987. május 11-én kora hajnalban, egy vakmerő betörés során tűnt el a stockholmi Modern Művészeti Múzeumból. A ko­rabeli hírek szerint a betörők csillagászati összegért próbál­ták visszavásároltatni a képet a múzeummal, amely azonban elutasította a bűnözők zsarolá­sát. A festménynek ezután nyo­ma veszett. A negyedszázada ellopott kép Nagy-Britanniában bukkant fel karácsony előtt, amikor egy lengyel gyűjtő eladásra ajánlot­ta azt egy essexi műkereskedő­nek. A kereskedő óvatosságból utánanézett az Elveszett Mű­kincsek Regiszterében (ALR), s amikor kiderült, hogy lopott festményről van szó, azonnal értesítette a hatóságokat. Egy, a neve elhallgatását ké­rő hazai művészettörténész szerint a legtöbb lopott mű­kincsről nincs nyilvántartás, holott a kereskedés nagy részét ezek teszik ki. A műtárgyak adásvétele sem mindig nyilvá­nos, legális, már csak az adózás elkerülése miatt sem. Amikor múzeumból lopnak képet, ak­kor az mindig megrendelésre történik. Ha viszont magán­gyűjtőtől lopnak, akkor sok­szor csak véletlen a zsákmány, hiszen többnyire pénzért, ék­szerért mennek. Ha ilyenkor el­visznek egy festményt és kide­rül, hogy értékes darabról van szó, akkor megijednek és több­nyire le is buknak, mint leg­utóbb a Csontváry- képpel. Egy lopott kép értékét nehéz megál­lapítani, hisz még az árverése­ken is sok tényező befolyásolja az árat. Nehéz nyomon követni, hogy egy-egy műtárgy milyen utat járt be míg az utolsó tu­lajdonosához került. Magam is találkoztam olyan kiállított lo­pott képpel, amit vissza kellett adni a múzeumnak - mondta a művészettörténész. Sajnos, a magyar műtárgyállományról nem készült részletes adatbá­zis, ami hozzáférhető lenne az interneten. Legutób négy hónapja volt je­lentősebb képrablás. Akkor Pi­casso-, Matisse- és Monet-fest­­ményeket loptak el egy rotter­dami múzeumból. A rendőrök azóta sem tudják, ki, mikor és hogyan hatolt be a szigorúan őrzött múzeumba, ahol a Tri­ton Alapítvány gyűjteményéből rendeztek kiállítást. A Triton Alapítvány avantgárd művészek képeit gyűjti. A Kunst­­hal-beli kiállításon 150 művet mutattak be, köztük Cezanne, Dali és Andy Warhol munkáit. Tavaly nyáron még Picasso-, Klimt- és Hitler-képek miatt nyomoztak a magyar rendőrök. Legalább­is Picasso, Klimt, Hit­ler, Gulácsy és Derain szignó­jával ellátott képeket találtak a Heves Megyei Rendőr-főka­pitányság nyomozói egy buda­pesti és szegedi akció során. Az igazságügyi szakértőre várt annak eldöntése, hogy a festmé­nyek hamisítványok vagy ere­detiek. Utóbbi esetben felbecsül­hetetlen értékűek lettek volna a műkincsek. De nem. Mind egy szálig hamisítványok voltak. Aztán ellopták az akkor még legdrágábban vett magyar fest­ményt, Csontváry Kosztka Ti­vadar Szerelmesek találkozása című képét is nyáron. A 230 millió forintos alkotást több más értékes műtárggyal együtt vitték el egy magyarországi magántulajdonostól. Csontvá­ry ezen műve védett festmény volt, a többi viszont nem, de ko­rábban műkereskedelemben, kiállításon szerepeltek, tehát jól dokumentáltak voltak. A többi ellopott kép között volt Szinyei Merse Pál Vadregényes táj, va­lamint Mednyánszky László Csavargó és Holdsütés című ké­pei, amelyek a becslések szerint több tízmillió forintot érnek. Az évszázada rejtőzködő kép hollétéről nem tudott a Csontváry-kutatás, bár sokszor és sokan hivatkoztak rá. Egy olyan családtól került árverés­re, amelynek tagjai nem vallják magukat műgyűjtőnek, de akik 60 éve őrizték a ritka kincset. A tolvajok hamar lebuktak, a képek sértetlenek maradtak. Szintén tavalyi hír, hogy visszakerült az Egyesült Álla­mokból Camille Pissarro egy festménye, amelyet több mint harminc éve loptak el egy dél-franciaországi múzeumból. Az impresszionista művész Le Marche aux Poissons (Hal­piac) című képét az Aix-les-Ba­­ins-beli Faure Múzeum faláról lopta el 1981-ben egy férfi, akit az amerikai hatóságok később Emile Gueltonként azonosítot­tak. Sohasem vádolták meg a lo­pással, és négy év elteltével túl is adott a képen egy San Anto­­nió-i galérián keresztül. A művet az a Sharyl Davis vette meg, aki kiállító művész­ként szerepelt a galériában. A vásárlás előtt kikérte egy Pissarro-szakértő tanácsát, aki hitelesnek ítélte a munkát, de nem merült fel, hogy lopott lett volna. Davis lakása falát díszítette az alkotással, de 2003-ban el­határozta, hogy megválik tőle. A New York-i Sotheby's kataló­gusában szereplő, és 60-80 ezer dollárra becsült festményre francia szakértők figyeltek fel. A francia hatóságok kérésére levették az aukciós listáról és vizsgálat indult eredetének ki­derítésére. Az amerikai ügyész­ség és a bevándorlási és vámhi­vatal nyomozása megerősítette, hogy a festmény lopott. Csupán két évig volt a fekete­piacon René Magritte három­millió eurót érő festménye, az Olympia. Mivel az elrabolt ké­pet nem sikerült értékesíteni, egy műértő segítségével vis­­­szakerült helyére, a brüsszeli Magritte-házban kialakított múzeumba. De nem minden képrablás végződik ilyen szerencsésen. A legtöbb műkincset felszívja a feketepiac. Matisse festményét negyed százada lopták el Stockholmban. Az egymillió dolláros képet egy óvatos kereskedő miatt kaphatta vissza a múzeum. A Rotterdamban elrabolt képek ■ Pablo Picasso „Tgte d’Arlequin” (1971) ■ HENRI matisse: „La Liseuse en Blanc etjaune” (1919) ■ Claude monet: „Waterloo Bridge, London” und „Charing Cross Bridge, London” (beide 1901) ■ PAUL saugin: „Femme Devant une Fenqtre Ouverte, dite La Fian­cée” (1888) ■ MEYER DE HÁAN: Selbstporträt (ca. 1889-1891) m tucpAN freud: „Woman with Eyes Closed” (2002) Rotterdamban lopták el Claude Monet képét, a Waterloo Bridge Londont A HÉT TEMAJA 2013. JANUÁR 13., VASÁRNAP ts legnagyobb képrablás EGYMILLIÓ DOLLÁROS díjat tűzött ki a bostoni Isabella Stewart Gardner múzeum annak a nyomravezetőnek, aki segít vis­­­szaszerezni a gyűjteményből el­rabolt műkincseket. A Remb­randt-, Vermeer-, Manet- és De­­gas-festmények, illetve rajzok, valamint egy ókori kínai bronz­váza összértéke szakértők sze­rint több száz millió dollár lehet. Mint kiderült, e műtárgyak lo­pás ellen nem voltak biztosítva, így érthető, hogy visszaszerzé­sük érdekében a múzeum haj­landó lett volna az anyagi áldo­zatvállalásra. A múzeum kötele­zettséget vállalt: nem fogják kér­dezni a nyomravezetőtől, hogy honnan volt ilyen tájékozott. NEMZETKÖZI HAJTÓVADÁSZAT indult tizenhárom évvel ezelőtt a történelem legnagyobb kép­rablása ügyében, de a hatósá­gok eddig nem bukkantak sem­miféle érdemi nyomra. Az őrö­ket az álrendőrök könnygáz­­spray-vel harcképtelenné tették, megbilincselték és szájukat be­tömték. A déli órákban két, a bostoni rendőrség egyenruhájá­ba öltözött férfi hatolt be az Isa­belle Stewart Gardner Múzeum­ba, ahonnan több száz millió dollár - egyesek szerint felbe­csülhetetlen - értékű műkin­cset: Vermeer-, Rembrandt-, De­gas-, Manet-képeket és egy kí­nai bronzvázát rabolt el. A 100 millió forint felett értékesített magyar aukciós képek listája ■ CSONTVÁRY KOSZTKA TIVA­DAR Randevú, 230 millió fo­rint; ■ MUNKÁCSY MIHÁLY: Poros Út­­, 220 millió forint; ■ CSONTVÁRY KOSZTKA TIVA­DAR: Hídon átvonuló társa­ság, 180 millió forint; ■ MUNKÁCSY MIHÁLY: Alvó nagyapó, 180 millió forint; ■ BORTNYIK Sándor: Lámpa­gyújtó, 170 millió forint; U MUNKÁCSY MIHÁLY: A baba látogatói, 160 millió forint; ■ GULÁCSY LAJOS: A púpos Vén­­kisasszony régi emlékeit..., 120 millió forint; ■ Gulácsy LAJOS: A bolond és a katona, 110 millió forint. Mona Lisa sem úszta meg A kép biztosítási értéke ma meghaladja a 700 millió dol­lárt. De sokan a több mint egy évszázaddal ezelőtti ellopásától számolják az „iparszerű” mű­kincslopás kezdetét: a párizsi rendőrség még Pablo Picassót is kihallgatta az ügy­ben, sőt közeli barátja, Guil­laume Appollinaire nyolc na­pot töltött vizsgálati fogságban is. A festményt azonban nem találták, mintha a föld nyelte volna el. 1913- ban egy Geri nevű firen­zei műkincskereskedő levelet kapott egy bizonyos Vincenzo Leonarditól, aki azt írta, hogy felajánlaná neki a Mona Lisát - persze némi ellenszolgáltatás fejében. A fő motivációja azon­ban nem a pénz, hanem a ha­zafiasság, hiszen méltatlannak tartja, hogy minden idők talán legnagyobb itáliai festőjének leghíresebb képét évszázadok óta egy franciaországi múzeum­ban őrzik. Geri elment a rossz hírű panzióban felkínált talál­kozóra, noha biztos volt benne, hogy szélhámossal áll szemben. Ott azonban megdöbbenve vette észre a kép hátuljában a Louv­re pecsétjét és az összes egyéb azonosító jelet. Miután megbi­zonyosodott róla, hogy a valódi Mona Lisát találta meg, értesí­tette a rendőrséget, akik letar­tóztatták Vincenzo Leonardit, azaz Vincenzo Perugiát. Utóbb kiderül, hogy Perugia egyike volt annak az öt munkásnak, akit 1911 januárjában azzal bí­zott meg a Louvre vezetősége, hogy - néhány képrongálásos esetet követően, a hasonló ese­tek megelőzésére­­ védőüveget vágjanak a múzeum festményei elé. A helyszíni „terepfelmérést” követően Perugia hét hónappal később munkásnak álcázva magát visszatért, és egy általá­nos takarítás zűrzavarát ki­használva egyszerűen leakasz­totta a képet a falról és azt ru­hája alá rejtve simán kivitte az épületből.

Next